Fontos

Paprikaspray és karácsonyfa

Folyatjuk beszámolónkat a tegnap esti eseményekről. Ott hagytuk abba, hogy a tüntetők elhagyták a Lendvay utcai Fidesz-székházat – körülbelül ebben az időben történt egy sajnálatos eset, állítólag egy demonstráló paprikaspray-vel fújta volna le a székházat őrző rendőröket, legalábbis a hivatalos kommüniké ezt mondja – és visszaindultak a Kossuth térre.

Előrebocsátanám, hogy ne feledjük: roppant aljas, tűrhetetlen törvények elleni tiltakozásról van szó, sokakat elragadhatott az indulat, bár komoly atrocitás még így sem történt, azonban erősen álságosnak éreznék minden szörnyülködést szegény padok vagy szánkók sorsa felett. Mikor magunkat kell sajnáljuk vagy megvédjük, elképzelhető, hogy egyes köztéri tárgyak, utcabútorok megsérülnek. Nem szép dolog ez sem, de előfordul – és jelezném, hogy a mostani kormányzat által ikonikussá emelt 2006-os zavargások során nem egy szánkó és két pad gyulladt ki, hanem autók egész sora, melyek mind magántulajdonban voltak és nem fizetett értük a biztosító, mert kinek jutott eszébe zavargások ellen is biztosítani őket? (Bár, mondjuk ilyen biztosítás nincs is). Egyszóval nem szép dolog a gyújtogatás, ne dicsérjük, azonban ég és föld a különbség az akkori és mostani események között. Ezt csak azért jegyzem meg, mert Kövér László már „puccskísérletet” emleget.

Az volt a puccskísérlet, ez tüntetés volt.

De lássuk, mi történt a Lendvay utca után?

A demonstrálók – több csoportban – visszaindultak a Kossuth térre. Egyik részük átmenetileg elfoglalta a Lánchidat, majd folytatták útjukat a Parlamenthez, más részük az Andrássy úton vonult végig, a harmadik csoport el sem ment a térről. Azonban érdekes jelenség lehetett, mikor az Andrássy úton vonuló csoport abban a pillanatban ért a Lánchídhoz, amikor azt az előző hídfoglalók elhagyták: a tüntetők versenyt futottak a rendőrökkel a hídért, amit sikerült újra elfoglalniuk. De végül mind az Országházhoz értek – annak idején minden út Rómába vezetett, nálunk minden tüntetés előbb vagy utóbb a Kossuth téren köt ki.

Itt a már ismert jelszavak skandálásával folytatták a demonstrációt, mintegy két-háromezren (elnézést, pontos adatai senkinek sincsenek, tömeg létszámát megbecsülni amúgy is külön mesterség, este, sötétben szinte lehetetlen is). Az épületet védő Készenléti Rendőrség alakulatait azonban rohamrendőrök váltották fel, talán ennek is voltak köszönhetőek a későbbi konfliktusok. Először állandóvá vált a tülekedés a demonstrálók és  a rohamrendőrök között, majd valaki – a Mérce beszámolója szerint – egy füstgránátot hajított a rendőrsorfal mögé, ami nem tett kárt senkiben, ám indokolhatta a későbbi eseményeket.

A rendőrök paprikasprayt vetettek be

A beszámolók szerint az erős gáz hatására a tömeg feloszlott a lépcsőnél, a tolakodásnak egy időre így vége szakadt. A tömegben szódabikarbónát osztogattak egymásnak a tüntetők, és azzal gargarizáltak, hogy csillapítsák a paprikaspray okozta tüneteket. (Ezt különben az Origo bizonyítéknak tekinti arra, hogy „szervezett anarchista támadás zajlott”, hiszen különben honnan lett volna náluk szódabikarbóna? A patikából, kérem, van a környéken… mindenesetre két dolgot tanultunk, az egyik az, hogy a szódabikarbóna erre is jó, a másik pedig, hogy ha eltűnik a patikákból, akkor tömegoszlatás készül. Az Origo érvelése pedig be fog vonulni a magyar sajtótörténet legostobább kijelentései közé).

A demonstrálók ezek után a másik, déli kaput vették célba, egy kisebb csoportjuk leült a Kossuth téri metrómegállóval szembeni parlamenti kapualjba. A rohamrendőrség spontán, hevenyészett sorfalat próbált felállítani, ez azonban nem akadályozta meg a tömeget, többen üvegeket, petárdákat, különböző tárgyakat dobálnak a rendőrökre, akik ettől egyre jobban megzavarodnak. Időközben a közeli Sparban kifogyott a tojás, ugyanis a tiltakozók felvásárolták a bolt teljes készletét. (Jó tudni: ezek szerint a tojáshiány is közelgő tüntetésre utal ezentúl).

A kapualjban ülőkkel szemben intézkedtek a rendőrök, körülbelül ezzel egy időben játszódott le a szánkó-affér is. Az Ország Karácsonyfája alól valaki elvett egy szánkót és a rendőrök közé dobta (a dekorációként kirakott szánkókat a kormánysajtó „szánkó-kordonnak” nevezi, új fogalmat hozva a magyar nyelvbe. Még jó, hogy nem „szánkóvár” a szekérvár mintájára).

A déli kapunál időközben újból paprikasprayt vetettek be

A tüntetők közül néhányan petárdákkal válaszoltak. A többség azonban visszaindult a főbejárathoz, és út közben néhányan megrohamozták a karácsonyfát. A rendőrök megakadályozták, hogy kidöntsék, az akció során pár tüntetőt a földre vittek. Ezen a ponton kissé érthetetlen okból, de hangszórókból bejátszották a Marseillaise-t is. A rohamrendőrök gumibottal a kézben sorakoztak fel a tüntetőkkel szemben, majd újabb adag paprikaspray-vel kényszerítették hátrébb a tüntetőket. Tudósítók szerint ebből az adagból maguk a rendőrök is kaptak. A tüntetők időnként „Égjen a fa!” felkiáltást skandáltak.

Itt már kontrollálhatatlanná vált az esemény, valaki meggyújtott egy szánkót, melyet a rendőrség azonnal eloltott, a téren szétterült a sokadalom, a rendőrök – melyek ekkor már többen voltak a tiltakozóknál – kisebb csoportokat vettek körbe, és elkezdték őket kiszorítani. Ennek érdekében lekapcsolták a Parlament világítását is, minden sötétbe borult, míg a tömeg a „Karácsonyra forradalmat” jelszót skandálta.

A rohamrendőrség néha paprikaspray használatával, de folyamatosan nyomta, szorította ki a demonstrálókat az Alkotmány utca és a Vértanúk tere irányába. A téren közben tüzeket próbáltak gyújtani, akik még ott maradtak, világítás és melegedés céljából, így két padot is meggyújtottak. Ez kiváló ötlet volt, a citromdíjasok közül, ugyanis a fény azonnal megmutatta a rendőröknek, hol vannak még tiltakozó csoportok – éjjel fél egy után hat perccel sikerült is teljesen kiüríteni a teret. Röviddel ezután megérkeztek a tűzoltók.

A rendőrök kergették a tüntetőket

A Nádor utcában és a Szabadság téren csatározások kezdődtek, a rendőrség kis utcákba kergette szét a tüntetőket. Végül egy kisebb csoportot egészen a Dob utca és a Klauzál tér sarkáig kergettek, ahol végül útjukat állták és igazoltatták őket.

És ennyi történt – ezer hála minden helyszíni tudósítónak, de főleg a Mércének, akik percről percre számoltak be az események alakulásáról.

Mi várható?

Mára újabb tiltakozást szervez a Kossuth térre a Szabad Egyetem diákcsoport „Tüntetés a rabszolgatörvény ellen / Diák-Munkás szolidaritás” címmel. Felhívásuk szövege:

„Holnap visszamegyünk a Kossuth térre és békésen tüntetünk a rabszolgatörvény elfogadása ellen.

Hozz magaddal enni- és innivalót, meleg ruhát, és készülj fel, hogy több órát maradunk.
A tüntetés bejelentett és elfogadott a hatóságoknál.”

Minden arra utal, hogy a tiltakozások nem maradnak abba. Nem is maradhatnak, itt már nem kormányellenes hangulatról van szó, hanem a jövőnkről.

Itt már nem a bérünk a tét, hanem a bőrünk.

Lapunk az eseményeket folyamatosan figyelemmel kíséri és minden fejleményről azonnal beszámolunk.

A kezdet vége?

Hölgyeim és uraim, Budapest utcáin ezekben a pillanatokban jogos tiltakozás folyik embertelen és demokráciánkat sárba tipró törvények meghozatala ellen. A demonstrálók a Kossuth tér – Margit híd pesti hídfő – Nyugati – Oktogon- Andrássy útvonalon vonultak végig, blokkolták a forgalmat a Körúton, majd a tömeg eleje az Andrássy útra kanyarodott rá.

Mi váltotta ki a tiltakozást?

Voltaképpen ma több dolog is történt, és nagyon nagy hibát követnénk el, ha pusztán a „rabszolgatörvény” néven ismert túlóratörvény parlamenti elfogadását említenénk. Elsősorban ez ellen tiltakoztak a parlamenti ellenzék képviselői, látványos jelentek közepette, ám történt ott más aljasság is, ami szintén legalább ugyanolyan veszélyes, ha ugyan nem veszélyesebb.

Itt a közigazgatási bírósági rendszer felállítására gondolok, de menjünk sorban

Mit engedélyez a túlóratörvény? A magyar munkavállaló rabszolgasorba döntését, vagyis azt, hogy lehetséges legyen az alkalmazottakat évi 400 óra erejéig túlórára kötelezni, és ennek ellentételezése akár készpénzben, akár pedig szabadnapban szenvedhessen akár három év késedelmet is.

Aki egy kicsit is tud számolni, rájön, hogy egy évben ötvenkét hét van, ha ebből leszámítjuk a két hét fizetett szabadságot, akkor pontosan heti egy munkanappal többre kötelezhető a munkavállaló, magyarul oda a szabad szombat, és ez még törvényes is mától. Kifizetni vagy kiadni szabadságban? Kétséges, három év alatt sok minden történhet, még az is, hogy a munkavállaló, akinek túl sokkal tartoznak átszervezés miatt elveszti a munkahelyét…

Jogos a felháborodás, jogos a tiltakozás. Ez tűrhetetlen.

De mit jelent a másik, ma elfogadott törvény a közigazgatási bírósági rendszerről?

Dióhéjban azt, hogy a jövőben a „közigazgatási”, tehát adóügyekkel, építési ügyekkel, tüntetésekkel, sztrájkokkal, választási ügyekkel és közérdekű adatok kiadásával kapcsolatos kereseteket nem a rendes bíróság tárgyalja, hanem az illetékes miniszter dönti el a bírói testület összetételét, ő jelöli ki a személyüket.

Külön figyelmet kérnék két apróságra: az egyik az, miszerint minden politikailag kényesnek számító ügy ide fog tartozni.

A másik az, és ez itt a fontos, hogy ez a törvény nem csak arra az esetre vonatkozik, ha az állampolgár indít keresetet a hatóság ellen, hanem fordítva is érvényes – tehát, ha bárkit bármiben vétkesnek vagy kellemetlennek talál egy önkormányzati vagy egyéb állami intézmény, és keresetet ad be ellene, az bizony ez elé a különbíróság elé kerül, és a kormány, vagyis ők maguk, illetve barátaik választják ki a bíró személyét.

Aki bizonnyal vagy úgy fog ítélkezni, amint jónak látja, vagy úgy, amint jónak látják.

Értsük meg tehát: ezentúl bárki, majdnem bármiért különbíróság elé kerülhet.

Míg a rabszolgatörvény is vérlázító és elviselhetetlen, ez a magyar jogrendszer alapjait rombolja le és porrá zúzza a bírói függetlenség elvét.

Nincs olyan tiltakozás a törvény keretein belül, ami ezek ellen ne lenne jogos.

Nehéz megmondani, miként volna a mai parlamenti döntés után Magyarország politikai rendszere akár csak hibrid rezsimnek is nevezhető, mikor minden jel arra mutat, hogy demokráciával ezen túl csak két helyen találkozhatunk: magánéletünkben és nyomelemekben. Ez utóbbi sajnos nem teljesen biztos.

A tiltakozás tehát jogos – ámde formái még kidolgozatlanok.

Tordai Bence, a Párbeszéd politikusa a végre létrejövő ellenzéki egységet említi, és soha jobbkor nem jönne ez.

Kovács László, a Magyar Szocialista Párt volt elnöke, volt külügyminiszter már pontosabban fogalmaz (tapasztalt ember):

„Ma nem fér be más a fejembe, mint az a dráma, aminek ma délelőtt a parlament volt a színtere. A kormány minden áron keresztül akarta erőltetni a munkaidő keret kibővítésére irányuló törvényjavaslatát, amit az érintettek okkal neveznek rabszolgatörvénynek. A kormány viselkedésén nem lepődtem meg, az elmúlt nyolc év tapasztalatai alapján nem is lehetett tőlük mást várni. Az ellenzék pedig azt tette, amit a magyar munkavállalók iránt érzett felelőssége és a lelkiismerete diktált.

Már jóval elmúlt dél, amikor értesültem a valóban drámai eseményekről, mert délelőtt a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnökének, a rendszerváltás óta az Egyesült Államokban élő Berend T. Ivánnak a most megjelent könyve bemutatóján vettem részt. Így csak utólag, a Facebook-on láttam a közvetítést, ami egyszerre mutatta be az Orbán kormány érzéketlenségét és gátlástalanságát, és illetve az ellenzék szembefordulását ezzel. A konkrét körülmények és részletek ismerete nélkül is megdöbbentem attól, amit láttam és hallottam. Meggyőződésem, hogy ez az a pillanat, amikor mindenkinek, aki azt akarja, hogy Magyarország térjen vissza a rendszerváltással létrejött demokratikus jogállamhoz, az kell járjon a fejében, hogy mi legyen a történtekre a válasza azoknak, akik 2010 óta évről évre erősebben érzik, hogy Magyarország egyre rosszabb irányba halad. Meggyőződésem, hogy arra, ami ma délelőtt és az elmúlt 8 évben történt csak az lehet a válasz, ha létrejön a demokratikus erők lehetséges legszélesebb összefogása.

Biztos vagyok abban, hogy el fog indulni a vita, ki lehet és ki nem lehet ennek a részese. Lesznek – nem kevesen – akik az eddigi sajnálatosan rossz tapasztalatok miatt az összefogás szón fognak gúnyolódni. Lehet rajta gúnyolódni, csak nem érdemes.

A tét ugyanis rendkívül nagy. Szerintem mindenki, aki alapvetőnek tartja a szabadságjogokat, a demokráciát, a jogállamiságot. Csak azokat kell távol tartani, akik etnikai hovatartozás alapján tesznek különbséget ember és ember között, és azokat, akik megkérdőjelezik az Európai Unió alapvető értékrendjét, amely több mint hatvan éve szolgál iránytűként a kontinens érdekeinek érvényesítéséhez. Váratlanul ugyan, de eljött a pillanat, amikor cselekedni kell.

Kovács László
az MSZP korábbi elnöke (1998-2004)
Magyarország korábbi külügyminisztere (1994-98 és 2002-2004)
az Európai Bizottság volt tagja (2004-2010)”

Jóllehet, a Magyar Szocialista Párt jó néhány, közelmúltban hozott döntésével távolról sem értettem egyet, hajlok arra, hogy az utolsó bekezdés gondolatait megfontolandónak nevezzem.

Arról, kiket kell távol tartani.

Ha azok elmaradnak, éljen, ha nem, hát baj van.

Igen, a tiltakozás során más politikusok is megszólaltak, például Gyurcsány Ferenc a Kossuth téren, sőt, önjelöltek is hallatták hangjukat, őket viszont nem említeném – ezzel nincs semmi baj, sőt.

A ma történt parlamenti aljasságok ellen minden törvényes tiltakozás jogos.

Nekem, mint szerény krónikásnak azonban mégis az az érzésem, hogy ez az eseménysorozat mintegy próbaköve annak, kíván-e demokratikus társadalmi berendezkedést a magyar nép?

Akar-e maga dönteni fontos kérdésekben?

A tiltakozók hulláma időközben elérte a Lendvay utcai Fidesz-székházat, áttörték a rendőrsorfalat, két hölgy feljutott a székház máskor is megmászott erkélyére és most a tömeg egy része elindult, vissza a Kossuth térre.

Tehát elvileg nem haza.

Hosszú még az út, egymásra kell találnunk, pártrendszerrel vagy – amit jobban kedvelnék – netán anélkül.

Rá kell még jönni, ha lehet, érett ésszel, józanul, mi akarunk és hogyan.

De mégis, mégis, Sir Winston Churchillt idézhetjük, aki a második el-alameni csata után azt mondta:

„Ez nem a vége.
Még csak nem is a vég kezdete.
De, talán, a kezdet vége.”

Úgy legyen.

Bréking! Egyre nagyobb a tömeg, és a feszültség a rendőrség a tüntetők között az Országháznál

A Kossuth téren több ezren tüntettek a rabszolgatörvény ellen, dulakodás alakult ki a rendőrökkel, akik paprikasprayt vetettek be.

Több ezren tartanak a Kossuth térre. Élőben a Mércén!Percről-percre közvetítésünket itt lehet követni: https://merce.hu/2018/12/12/ellenzeki-kepviselok-foglaltak-el-a-parlamenti-pulpitust-a-rabszolgatorveny-vegszavazasarol-percrol-percre/

Közzétette: Mérce – 2018. december 12., szerda

Előzőleg a tüntetők, akik délután a Kossuth téren gyülekeztek, átvonultak a városon, egy időre lezárták a Margit-hidat, majd a Fidesz székházához vonultak. Ott áttörték a rendőr-sorfalat, voltak akik felmásztak az erkélyre. Ezután a Lánchídhoz mentek, majd visszatértek a Kossuth térre.

MTI Fotó: Mohai Balázs

A rendőrség közleménye szerint a tüntetők provokálják a rendőröket, ötöt meg is sebesítettek.

A belvárosban demonstrálók három csoportra bomlottak – írják.

„A tüntetők egy része megkísérelt betörni az Országgyűlés épületébe, amit a rendőrség megakadályozott.

Egy másik csoport a Lánchídra vonult, ahol a forgalmat akadályozza, a rendőrség a hidat lezárta.

A demonstrálók harmadik csoportja a Budapest V., Kossuth téren provokálja a rendőröket, építési törmeléket, hanggránátokat, pirotechnikai termékeket, tojást, és minden mást dobál a rendőrök felé. A megsérült rendőrök száma ötre emelkedett”

– olvasható a közleményben.

A TASZ megnyerte a legnagyobb antidiszkriminációs perét

0

Elsőfokon pert nyert a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) és a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI) a Miskolci Önkormányzattal, a Polgármesteri Hivatallal és a Miskolci Önkormányzati Rendészettel szemben, amit a városvezetés szegény- és cigányellenes intézkedései miatt indított.

A Miskolci Törvényszék 2018. december 12-én kihirdetett ítélete szerint a Miskolci Önkormányzat és a Miskolci Önkormányzati Rendészet (MIÖR) megsértette a miskolci romák emberi méltóságát, egyenlő bánásmódhoz való jogát a szegénytelepeken folytatott razziákkal, és egyéb, a romák elüldözését szolgáló intézkedésekkel, ideértve az önkormányzat és polgármester nyilvános kommunikációját is.

A TASZ és a NEKI 2016 tavaszán indította a pert.  Ezt megelőzően az alapvető jogok biztosa már a 2015 júniusában kiadott jelentésében jogellenesnek találta a szegénytelepeken 2011 óta folytatott összevont hatósági razziákat és azok azonnali beszüntetésére szólította fel a városvezetést. Miután azonban ezt nem vették figyelembe, a jogvédő szervezetek a bírósághoz fordultak a miskolci romák jogainak érvényesítéséért, és közérdekű pert indítottak. A felperesek azt is kérték a bíróságtól, hogy mondja ki: a Miskolci Önkormányzat különböző, cigányokat sújtó intézkedései (mint például az alternatív lakhatás biztosítása nélküli telepfelszámolás) és az azokhoz kapcsolódó retorika sértette a miskolci romák egyenlő bánásmódhoz való jogát.

Ítéletében a Miskolci Törvényszék kimondta, hogy a miskolci önkormányzat a városban vitathatatlanul fennálló szociális problémákat, társadalmi feszültségeket nem jogállami eszközökkel kezelte. A bíróság hangsúlyozta, hogy ez a per a legnagyobb volumenű antidiszkriminációs per ma Magyarországon, az ítélet 55 oldalas.

“Nagyon örülünk az ítéletnek, és bízunk benne, hogy a jövőben a miskolci városvezetés a mélyszegénységből fakadó problémákat nem megbélyegző retorikával és rendészeti eszközökkel, hanem megfelelő szociálpolitikai intézkedésekkel fogja kezelni” – mondta Jovánovics Eszter, a TASZ Egyenlőségprojektjének vezetője.

A perben ügyvédként a TASZ-t dr. Hüttl Tivadar és dr. Nónay Gábor, a NEKI-t dr. Ammann Zsuzsa képviselte.

Bréking: Élő közvetítés – a tüntetők elfoglalták a Margit-hidat, majd irány az Oktogon…

A „rabszolgatörvény” ellen tüntetők egy része Tordai Bence (Párbeszéd) vezetésével a Kossuth térről átvonult a Jászai Mari térre, s onnan a Margit-hídra mentek. A tömeg teljes szélességében lezárta a hidat, majd a tömeg elvonult az Oktogonhoz.

Közzétette: 24.hu – 2018. december 12., szerda

Rekordpénzért kevesebb munkahely a BMW-től

Hosszú évekig közpénzből fogják kapni fizetésüket a BMW leendő alkalmazottai, mivel az eddigi támogatások átlagának dupláját, 19 milliót ad a kormány fejenként. Ráadásul az ígért ezer ember „összement” 645-re. A támogatásokban változatlanul az autóipar dominál.

Csak a közvetlen támogatásból (12,3 milliárd forint) is évekig a magyar adófizetők állják a Debrecenbe telepítendő BMW-gyár összes alkalmazottjának bérét:

fejenként 19,1 milliót ad a kormány a német autógyárnak

azért, hogy az idehozza új üzemét. A hatalmas összeg azért lett ekkora, mert a külügyi tárca friss adatai szerint a bejelentéskor ígért ezer fős induló létszám már csak 645 fő.

Az egyedi kormányzati támogatásokat összegző táblázat csak a készpénzes dotációkat tartalmazza. A BMW esetében például valóságos pénzesőről beszélhetünk, hiszen a 12 milliárd tízszeresét, 125 milliárdot fordít a kormány a gyár teljes környéke komplett infrastruktúrájának kiépítésére. Az itt megspórolt rengeteg pénzből még további sok éven át Magyarország tartja el a BMW-t. Ennek ismeretében érdemes idézni Szijjártó Pétert, aki szerint ez a töméntelen pénz „busásan meg fog térülni”.

Az év második felében eddig 21 egyedi támogatási döntésről határozott a kormány 32,5 milliárd összegben, amelyek nyomán 3799 új munkahely alakulhat. Két cég (Denso és Ceva-Phylaxia) esetében nincs erre adat, a rajtuk kívüli cégek 29,3 milliárdjából

7,7 millió a munkahelyenkénti közvetlen támogatás

(az egyebek, például adókedvezmény ebben nincsenek benne).

Jelenleg is domináns az autóipar: a 21 támogatott gyártó harmada ezt az ágazatot képviseli. Az Orbán-kormány nehezen magyarázható vonzalmát a négykerekűek itteni összeszerelése iránt támasztja alá az is, hogy az eddigi (egy munkahelyre vetített) támogatások rekorderei mind járműipariak.

Az abszolút éllovas az Audi, amely sokadik egyedi támogatásként idén júniusban csaknem 39 milliót kapott 30 új álláshoz. Eddig az Apollo gumiabroncs-gyártónak 2014-ben odaítélt 16,5 millió volt a második, a Mercedes 12,8 milliója (2016-ban) a harmadik. Ebbe a sorba tört be most a BMW a 19 milliós fejenkénti ingyenpénzzel, de, mint írtuk, ennél sokkal többet fog kapni a területfejlesztésen keresztül. Ahogyan a nyáron írtunk erről, az eddigi összes egyedi támogatás munkahelyenként átlagosan 10 millió forint körüli, ami nagyjából duplája a 14 évvel ezelőttinek.

Kevesen értenek egyet ezzel az iparpolitikával. Mindenekelőtt azért, mert a feldolgozó-ipar termelésének csaknem 30 százaléka ebből az egy ágazatból származik, ami egy

következő recesszióban hatalmas veszteséget okozhat.

A vita lényege azonban arról zajlik, amit a Független Hírügynökségnek a GKI Gazdaságkutató Zrt. kutatásvezetője, Némethné dr. Pál Katalin fogalmazott meg korábban. Mint mondta, nagyon káros változások indultak el az elmúlt években:

„az egyszerű, lebutított tevékenységet igénylő feldolgozó-iparba áramlik a tőke, a nagyobb hozzáadott értéket elérni képes szolgáltatószektorból pedig távozik”.

Ezt az orbáni felfogást a jelek szerint már a kormányon belül is kritizálják (legalábbis szavakban): Palkovics László innovációs miniszter éppen tegnap sürgette a „leányvállalat-ország” helyett a versenyképesebb területek fejlesztését, hazai beruházásokat.

Tovább javíthatja a nagy multik helyzetét a rabszolgatörvény, ami ugyanannyi embertől több munkát segíthet kipréselni, összességében akár kevesebb pénzért.

Negatív hungarikum – V. rész

A 93 ezer négyzetkilométerhez, meg a 10 millió lakoshoz képest sok az öngyilkosok száma is, nem csak az első három részben felsorolt gyilkosságoké. De van más is. Az európai országok közül csak Litvániában, Lettországban, Bulgáriában és Romániában volt alacsonyabb a születéskor várható élettartam (átlagos értéke) 2016-ban, mint Magyarországon. Ez is árt az országimázsnak!

A halálozási arány Írországban a legalacsonyabb, ahol tavaly 6,3 haláleset jutott ezer lakosra, ezt Ciprus (7), Luxemburg (7,1), Málta (7,6), Hollandia (8,8), illetve Spanyolország és Franciaország (9) követi. Ez az arány a legmagasabb Bulgáriában (15,5), Lettországban (14,8), Litvániában (14,2), Magyarországon (13,5) és Romániában (13,3) volt.

A KSH és az EUROSTAT adatai alapján hazánkban ezer lakosra 13,4 halálozás jut (2016), amellyel az Európai Unión (EU-28) belül az ötödik helyet foglaljuk el. Míg az Európai Unióban 100 ezer lakosra 383 szív- és érrendszeri betegség miatti halálozás jut, addig hazánkban ez az arány 778, azaz kétszer annyi. Ha a szívizom elégtelen vérellátására (ischaemiás/iszkémiás szívbetegség pl.: angina, infarktus) vonatkozó adatokat nézzük az Unióban 100 ezer lakosra 132, hazánkban 397 halálozás jut, azaz háromszor annyi.

A magyarországi helyzet kirívó

Az Eurostat dokumentuma (42. oldaltól) külön is foglalkozik a magyarországi helyzettel, annyira kirívó. A krónikus betegségekkel összefüggő halálozási ráta az észak-magyarországi régióban a legmagasabb egész Európában, de az 5. helyen végzett Észak-Alföld is.

A magyarok életmódja nem lett egészségesebb az elmúlt években, se a magyar egészségügy nem lett hatékonyabb az ilyen problémák kiszűrésében és gyógyításában. A felelősség megoszlik az emberek és a rendszer között, mert például ha többen járnának el amúgy elérhető szűrésekre, akkor csökkenne azoknak a száma, akik tüdő- vagy prosztatarákban halnak meg, de emellett a kardiológiai és onkológiai ellátás hozzáférésének és színvonalának emelésére is nagy szükség lenne. Különben akárhogy is ösztönzi a szülést a kormány, csak fogyni fog a magyar. (Forrás: Demográfia Portré)

Zárójelben jegyzem meg, ehhez a sötét képhez nyilván az is hozzájárul, hogy az OECD 34 tagállamában Magyarországon a legrosszabb a rák halálozási aránya. 100 ezer lakosra levetítve 279 halálozás jutott 2016-ban, ami kiugróan magas érték – írja a Menedzsment Fórum az OECD jelentése alapján. Az alkohol, a tudatmódosító egyéb szerek és a környezetszennyeződés okozta pusztítást idehaza már meg sem említem!

A fentiek tények!

Akkor most Magyarország jól teljesít? Lehet-e szárnyaló gazdaság, növekvő jólét, társadalmi felemelkedés keresztényi alapokon ilyen állapotok kíséretében? Korábbi negatív hungarikumok cikkeinkben foglaltakról nem is beszélve!

Mindezek fényében nem meglepő, hogy a kormány népegészségügyi programok végrehajtását tervezi, melyek koncepciója már elkészült. Ezzel kapcsolatban a legutóbbi hír, hogy október elsején megkezdte működését a Nemzeti Népegészségügyi Központ, vezetője az országos tisztifőorvos.

A cikksorozat majd folytatódik. Nem abból a célból, hogy ezzel is hozzájáruljunk a lakosság többségének amúgy is romlott lelki állapotához, vagy borús hangulatának fokozásához. Szándékunk, hogy a hatalommániát is kiszolgáló, a jelenlegi rendszert ajnározó illiberális államépítők öndicsérő helyzetértékelése mellett a valós helyzet bemutatásához függetlenként magunk is megszólaljunk.

Mert a negatív hungarikumok is létező jelenségek, melyek hazánk jelen állapotának pontos diagnózisának megállapításához hozzájárulnak!

A negyedik rész itt olvasható >>>

A harmadik rész itt olvasható >>>

A második rész itt olvasható >>>

Az első rész itt olvasható >>>

Palkovics támadja a kormány stratégiáját

Az innovációs miniszternek nem tetszik a „leányvállalat-ország” arculat, hazai fejlesztéseket akar ehelyett. Mondta ezt egy olyan autóbusz bemutatóján, amelyben szinte minden licensz. S közben egyre-másra jönnek az összeszerelő üzemek.

Meg kell változtatni Magyarország „leányvállalat-ország” arculatát, meg kell teremtetni az ideális környezetet, melyben az innovatív termékfejlesztési folyamatokat Magyarországon, magyar munkaerővel végezhetik el a vállalatok – mondta Palkovics László innovációs és technológiai miniszter egy szakmai rendezvényen kedden Budapesten.

Ezen az eseményen mutatták be az ITK Holding Zrt. leányvállalata, az Inter Traction Electrics Kft. által kifejlesztett Mercedes-Benz Reform LE autóbusz család új tagját.

Palkovics arról beszélt, hogy meg kell erősíteni a hazai kis- és középvállalkozásokat, növelni kell termelékenységüket, nekik is be kell lépniük a digitalizáció korszakába. Ehhez szavai szerint a magyar cégeknek is

önálló, új termékekkel kell megjelenniük itthon és a nemzetközi piacokon,

ez az innováció végső célja.

Elhangzott, hogy az Inter Traction Electrics Kft. Mercedes-Benz REFORM 501 LE nevű busz magyar fejlesztésű elővárosi jármű.

Csakhogy a fellelhető adatok tanúsága szerint ennek a busznak

csak a karosszériája hazai tervezésű és gyártású.

Az alváz, a motor és a meghajtás a Mercedestől érkezik importként, a váltó is német gyártmány, a ZF készíti (valószínű, hogy a Mercedes számára is).

Palkovics gondolatmenete a „leányvállalat-országról” (mások szerint összeszerelő országról) azért különös, mert az elmúlt időben jelentős összegű beruházások szinte kizárólag nyugatról idehozott szerelősorokból álló üzemek képében valósulnak meg. Ezek termelékenysége ugyan lehet nagy, de a hazai hozzáadott értékük elenyésző. Ráadásul fajlagosan egyre több közpénzt kell adni támogatás formájában a befektetőknek, valóságos pénzeső hullik rájuk.

A legutóbbi ilyen üzletkötés a szintén debreceni BMW gyár lesz. Ehhez 12 milliárdot ad a kormány készpénzben, további 125 milliárdért kiépíti a teljes környező infrastruktúrát (utak logisztika), részben a határig nyúlóan.

S nagy a gyanú arra, hogy ennek az élő-munkaerőre alapuló extenzív fejlesztésnek értünk végére a betölthetetlen álláshelyek láttán, és az elmaradt – a Palkovics által követelt – innovatív fejlesztések hatásait akarják tompítani a „rabszolgatörvénnyel”.

Nem ez az első olyan kritika a hatalmon belülről, amely szembemegy a kormány politikájával. Nyáron jelent meg a Magyar Nemzeti Bank 180 pontos értékelése a jövőbeni teendőkről, amely szinte teljes tagadása az elmúlt nyolc évnek.

Jókor, jó helyen – Déli kávé Szele Tamással

Mai kávénk mellett elmélkedjünk kicsit a sors forgandóságáról. Hány karrier indult el azért, mert valaki vagy valakik jókor voltak jó helyen! És hány bukott el az ellenkezője miatt… a magyar belpolitikában különösen érvényes a tétel, hogy szerencsére szükség van, és mindig ki kell használni a kínálkozó alkalmat. A szerencse ahhoz kell, hogy kínálkozzon az alkalom.

A Momentum Mozgalomnak megadatott egy ilyen lehetőség. Valóságos politikai ászpókert osztott nekik a sors a budapesti olimpia lehetőségével. Már abból a szempontból, hogy ez ellen kiválóan lehetett tiltakozni, és valósággal kódolva volt a tiltakozás sikere. A Momentum egyszerűen meghallotta az idők szavát és cselekedett.

Pedig a programjuk elég semmitmondóan kezdődik:

„A Momentumot az első szabad magyar generáció tagjaiként alapítottuk 2015 tavaszán, hogy tegyünk Magyarország rendszerszintű problémáinak megoldásáért. Egyenként tehetetlennek éreztük magunkat, de mertünk nagyot álmodni. Az vezérelt minket, hogy egy új politikai közösséget hozzunk létre és meggyőzzük az embereket, hogy van még értelme politizálni Magyarországon. Szeretnénk végre a 21. századba vezetni Magyarországot és olyan országot építeni, melyet nem ideológiai harcok osztanak meg, hanem közös célok tartanak össze.”

Hát ezt akárki mondhatta volna, mutassunk már egy embert, aki nem szeretné a hazáját a fényes jövőbe vezetni vagy kedvelné a politikai csatározásokat… de várjunk csak egy kicsit! 2015-ben alakultak volna? Akkor mit műveltek 2017-ig?

Készülődtek, gondolkodtak. Sok kis kör létezik mostanság is, amiket nem is annyira a közös politikai program, mint inkább a barátság, ismeretség, azonos generációhoz tartozás fog össze, a legtöbbjéből nem is lesz mozgalom – ebből lett.

2017 januárjában a Momentum még egyesület volt, mikor benyújtotta a 2024. évi nyári olimpiai játékok budapesti megrendezéséről szóló népszavazási kezdeményezést. Illetve, a megrendezésük elleni tiltakozásról szólt a kezdeményezés, a NOlimpia, amit 266 151 budapesti írt alá. El is maradnak a játékok, már a rendezési jogért sem pályázunk, és a Momentum valósággal berobbant a politikai köztudatba.

Az olimpiarendezés sajnos valóban irreális ötlet volt. Én akkoriban – egészen tegnapig, különben – egy kis sportlapnak (is) dolgoztam, és a kollégákkal sokat gondolkodtunk a dolgon. Össze nem vesztünk, még a közelében sem jártunk, de ha valaki, mi épp eléggé ismertük a témakört ahhoz, hogy nagyon csóváljuk a fejünket… Először is, tudni kell, hogy olimpiát nem ország rendez, hanem város, tehát a költségvetése is a várost terheli. Ebbe azért az állami költségvetés mindig be szokott segíteni, de amióta én élek, és már ötven éves vagyok, csak két anyagilag kifizetődő olimpiát rendeztek, az 1984-est Los Angelesben és a 2012-est Londonban. De mindkettő alig volt rentábilis: a londoni adatai itt vannak előttem, ezek szerint az harminc millió font nyereséggel zárult, oly módon, hogy a megrendezésének költségei 2,38 milliárd fontra rúgtak, míg a teljes bevétel 2,41 milliárd volt. Tehát még egy százaléknyi haszonnal sem járt – és ez is úgy volt lehetséges, hogy a városban nem kellett fejleszteni semmit, rendelkezésre állt minden, a sportlétesítményektől az infrastruktúráig, közlekedésig, szállásokig, még a hírközlési vonalakig is.

Ellenben lássuk a riói mérleget. Az olimpia összesen mintegy 12 milliárd dollárjába került Brazíliának. Ebből 3 milliárdot fizetett az állam. Természetesen az olimpiát Rio de Janeiro városa rendezte, ám az állam támogatásával. A riói létesítmények eladhatatlanok, a város adósságai miatt helyettük a városi vízműveket kellett privatizálni, minek következtében az egekbe ugrott az ivóvíz ára a trópusi metropolisban. Állandósultak a tüntetések, a rendőrség azonban sztrájkol, a hadsereg próbálja fenntartani a rendet úgy-ahogy. Inkább úgy, mint ahogy. Brazília 48 nagyobb városában tavaly anyagi keret hiányában elmarad a karnevál is. A közbiztonság fogalma nagyjából megszűnt.

Tehát: szakmailag, merőben szakmailag nekünk, újságíróknak ugyan egy élet álma volna olimpiáról tudósítani, főleg, ha villamossal mehetünk az eseményekre repülőgép helyett (bár az nem bizonyos, hogy be is engednének: a vizes VB-n sem osztottak ám sajtóbelépőt a hazai orgánumok mindegyikének…). Azonban a magyar gazdaság mostani állapotában jobban megszenvedné a költségeket még a brazilnál is, felelős ember nem támogathatott egy budapesti olimpiát.

Szerencsére ezt a budapestiek többsége is így látta, és sokan írták alá a Momentum épp a legjobbkor eléjük tett íveit – tehát az „olimpiai álom” elbukott, ami járt némi nyereségkieséssel a különböző baráti építési vállalkozók számára (a vizes VB végső költségvetését nem is ismerjük, 24,5 milliárd forintról indult, és vagy 180-200 milliárdig lehetett követni, a végösszeg bizonyára több, de ezt már egyszerűen nem lehet bizonyítani, mert sok adat titkos), viszont legalább nem kerültek zálogba a zálogcéduláink is.

És ez hozta el a Momentum első nagy sikerét, amit azóta sem képes megismételni. Illetve, azt nevezhetjük épp sikernek, hogy a NOlimpia népszerűsége folytán gyors növekedésnek indult a mozgalom, kiépítették az országos hálózatukat, minden megyében van alapszervezetük, és körülbelül négyezren léptek be ezekbe.

Igen ám, csakhogy a politika és az újságírás az a két műfaj, amiben minden nap nagyot kell alakítani a valódi sikerhez: és ekkora ötlete a Momentumnak már régóta nem volt.

Hol helyezkednek el a politikai palettán?

A párt alapvetően centrista nézeteket képvisel, elutasítja a jobb-bal és liberális-konzervatív besorolásokat, magát egyszerre nemzeti és liberális, valamint konzervatív beállítottságúnak tartja és tagságáról azt mondja:„ideológiailag sokszínű, de meggyőzhető, vitaképes emberekből áll”. A Momentum egyaránt fontosnak tartja nemzeti értékeink védelmét és Magyarország európai egység iránti elkötelezettségét, illetve a nyugatias berendezkedésű államokhoz való közeledést a keleti típusú diktatúrák felé való nyitás helyett, támogatja a globális piacot és a szegénypárti adózási rendszert, csökkentené az ÁFA mértékét, erősítené az integrált oktatást, lazítaná a terhességmegszakítás szabályozását, egyértelműen kiáll a homoszexuálisok jogaiért, valamint enyhítené a könnyű drogok orvosi célú használatának szabályozását. A párt megalakulása óta azt vallja, hogy a teljes jelenlegi politikai elitet le kell váltani és Magyarországon egy új politikai generációnak és vele együtt egy új politikai kultúrának kell teret adni.

Hát, erre mondjuk azt, hogy jó lenne, ha jó lenne. Csupa szép és okos dolog van ebben a programban, tagadhatatlan, bár a generációs váltást kicsit értelmetlennek érzem: nincs annyi okos emberünk ebben a kis országban, hogy az életkoruk miatt lehessenek kifogásaink ellenük, hadd ne legyen ez szempont.

De ne kukacoskodjunk: nagyobb baj, hogy azzal a mondattal sem lehet sokat kezdeni, miszerint „Mindezt úgy tekintik megvalósíthatónak, hogy a magyar társadalom megszabadul az ideológiai harcoktól és a jobb-bal megosztottság helyett a közös célokra koncentrálva indul el a fejlődés útján.” Természetesen! Szabaduljunk, koncentráljunk és induljunk is, csak éppen pont az az ideológia a dologban, hogy miket tekintünk közös céloknak… Ilyenformán ez fából vaskarika.

Mi lesz a sorsa a Momentumnak?

Magukat a legerősebb Parlamenten kívüli pártnak szokták nevezni, és tény, hogy már sem nem kicsik, sem nem jelentéktelenek, de az idei választásokon 3,06%-ot értek el, tehát nem ugrották meg a parlamenti küszöböt. Talán 2022-ben – azért akkor nagyon érdekes választások lesznek (már, ha egyáltalán lesznek, mert addig sok minden megtörténhet). Valószínűleg egészen váratlan lesz a Parlament összetétele, abban például majdnem biztosak lehetünk, hogy a Kétfarkúak bejutnak és nem kizárt a Momentum sikere sem. Kövér László pedig valószínűleg előnyugdíjaztatását kéri majd tekintettel a Házban eluralkodó lazaságokra.

De elsöprő sikert nem várhatunk. Esetleg egy-egy önálló képviselőcsoportot, frakciót adhat mindkét párt, ha nem változik a házszabály, ugyanis ehhez most öt fő elegendő, és így növekedne a befolyásuk is.

Persze, ehhez az kell, hogy jöjjön még egy olimpiai méretű tévedés, ami ellen lehetne tiltakozni: nem akarok súgni, de ha csak a sport világában maradunk, lehetne ilyen a 2023-ban rendezendő atlétikai világbajnokság, melynek rendezési jogát úgy nyertük el, hogy még a stadion alapköve sincs letéve – de pénzt szóró kormányprogramban nálunk sosem volt hiány, mindenképpen lesz mi ellen fellépni, mármint, ha a Momentum megmarad régi, jól bevált taktikája mellett.

Akkorát azonban már nem fognak tudni alakítani, mint a NOlimpia esetében.

Olyan esély egyszer jut az életben.

Mindenképpen tényezői lesznek a magyar belpolitikának – de egyelőre semmiképp sem meghatározó tényezői.

Ahhoz még sokszor kellene jókor lenniük, jó helyen. 

Európában nő az antiszemitizmus, mi a muzulmánokat jobban utáljuk

A zsidók 90 százaléka szerint nő az antiszemitizmus országában, különösen az online-térben – áll az EU Alapjogi Ügynökségének felmérésében. Háromtizedüket már zaklatták is. Magyarország inkább a nem látható muzulmánokat utálják.

Antiszemita gyűlöletbeszéd, zaklatás, valamint félelem attól, hogy valakit zsidónak tartanak: ez néhány az európai zsidó lét realitásai közül, s úgy tűnik, hogy ez egyre rosszabb lesz – állapította meg közleményében az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) az általa készített eddigi legnagyobb ilyen jellegű jelentős ismételt felmérésről.

„Évtizedekkel a holokauszt után az antiszemitizmus még mindig sokkoló méreteket ölt és egyre növekszik Európában” – mondta az FRA igazgatója, Michael O’Flaherty a kötet hétfői bemutatója kapcsán. Az FRA jelentése felvázolja a felmérés megállapításait, amelyek

az antiszemitizmus növekvő szintjére mutatnak.

A több, mint 16 ezer megkérdezett zsidó ember körülbelül 90 százaléka érzi úgy, hogy nő az antiszemitizmus az országában. Ugyancsak csaknem 90 százalékuk gondolja úgy, hogy ez különösen az online térben jelent problémát, míg 70 százalékuk a nyilvános tereket, a médiát és a politikát tekinti az antiszemitizmus gyakori forrásának.

Forrás: FRAMajdnem 30 százalékuk számolt be arról, hogy már zaklatták, és közülük a leginkább érintettek azok voltak, akik láthatóan zsidók. Úgy tűnik, hogy az antiszemitizmus annyira mélyen gyökerezik a társadalomban, hogy

a rendszeres zaklatás már a normális mindennapi életük részévé vált.

Csaknem 80 százalékuk nem jelenti a súlyos eseteket a hatóságnak. Gyakran ez azért van így, mert úgy érzik, hogy úgysem változna semmi. Több, mint egyharmaduk nem vesz részt zsidó rendezvényeken, illetve nem látogat el zsidó kötődésű helyekre, mert aggódik saját biztonságáért és veszélyesnek érzi. Ugyanebben az arányban pedig a kivándorláson is elgondolkodtak már.

Az eredmények 12 olyan tagállamot fednek le, ahol az Európai Unió becsült zsidó népességének 96 százaléka él. A 2018 májusa és júniusa között készült online felmérésben több mint 16 000 16 év fölötti zsidó vett részt.

Belelapozva a jelentésbe, Magyarországon a velünk  élő zsidó honfitársaink a többi országénál kevésbé romló állapotról számoltak be: a fenti ábra tanúsága szerint a 12 ország átlagának fele mondta azt, hogy jelentősen nőtt az előítélet. Lengyelországban – ahol pedig szinte nem maradt zsidó a holokauszt nyomán – nagyon rossz helyzetet mutatnak a válaszok.

Forrás: FRA

Rákérdeztek a rasszizmus és intolerancia egyéb „célpontjaira” is. Cseppet se meglepő módon az előző grafikon azt mutatja, hogy „az országban” a muzulmánokkal szembeni türelmetlenség hazánkban és Lengyelországban növekedett drámai mértékben az elmúlt öt évben. Noha egyik országban se él nagyobb létszámban muzulmán – és ezek zöme is itt született magyar, aki áttért a muszlim vallásra. A kormánypropaganda tehát nem volt hatástalan.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK