Fontos

Mit csinálna a rezsimre tényleg veszélyes ellenzék?

A néhány héten át tartó ellenzéki megmozdulásoknak három újdonsága volt: a némi jó szándékkal országosnak is mondható rádiusza, az ellenzéki pártok (illetve egyes pártok egyes politikusainak) közös fellépése és a hármas – pártos-, civil és szakszervezeti – ereje.

Az, hogy ez a három újdonság megjelenhetett kizárólag az egyik témának, a „rabszolgatörvénynek” volt köszönhető, ennek pedig az adta az erejét, hogy (pl. szemben a Momentum többi négy pontjával) nemcsak az urbánus értelmiség és a politikus középosztály nyelvén érthető, hanem megértette mindenki lakóhelytől, társadalmi státustól, pártállástól (meg minden mástól) függetlenül és egy pillanatra – ha lehet hinni a közvélemény kutatásoknak – olyan milliókat helyezett szembe a kormánnyal, akik eddig vagy a Fideszre szavaztak, vagy passzívak voltak.

Ez Orbán leváltásának az útja. Nem számít, hogy a „rabszolgatörvény” keltette egység és a konkrét ügy hordereje mára el is múlt (pl. a kormány megtagadta a tárgyalást is a szakszervezetekkel, a tervbe vett „általános” sztrájk tolódik, a politikusoknak meg maradt a TV épületének újbóli célbavétele és hasonló szomorú ötletek), a tanulsága – ha van egy csöpp eszük egy-két ellenzéki párt vezetőinek – világos kell hogy legyen mindenkinek. Amíg az ellenzéki tortán osztozkodnak a pártok, addig legfeljebb kiszorítás és generációcsere útján lesz változás, és akkor is csak – nézzük mandátumarányosan – az ellenzéki egyharmadon belül. (És akkor még nem vettem számításba, hogy a Jobbik vezetését megszerezheti magának egy jóval Fidesz-barátabb irányzat is.) Elképzelhető még a külpolitikai helyzet radikális megváltozása jelentette progresszív-eurofil felhajtóerő, de erre várni nem épp kreatív viselkedés az ellenzéktől – amellett, hogy egyelőre a kanyarban sincs ilyesmi.

Az ellenzéknek a vidéket kellene megszerveznie

Az ellenzéknek, ha tényleg komolyan venné magát és az ország helyzetét, a vidéket kellene megszerveznie és a Fidesz mögül abszolút offline módon kiszerveznie a tömegbázisát, de legalább rászerveznie arra. Meg-, ki- és rászervezni vidéken, a falvakban és a kisvárosokban. A politikai szervezés előtt közösségszervezéssel, nem hangosan, pártlogókkal, hanem a mélyben, hatékonyan, a félős emberekhez alkalmazkodva, okosan.

Vannak olyan módszerek, amelyek viszonylag hatékonyak, a feladat egyáltalán nem lehetetlen, és ahogy a csapnivaló kormányzás nyomán romlik az ország állapota, egyre kevésbé lesz az. De oda kell menni. Ott kell tölteni a TV stúdiókra szánt idő nagy részét, fel kell adni nemcsak az értelmetlen fecsegést, de az egymás meggyőzésének teljesen felesleges igényét is. Mindig maradnak, akik továbbra is egymásnak akarnak majd bábozni és képtelenek szabadulni a balos közéleti értelmiség halálos öleléséből, de aki változást akar, annak a választók, az ország népe felé kell fordulnia. Pojácákból emberek és a nemzet megmentőivé kell válni, még ha lehetetlennek is tűnik ez a legtöbb politikust elnézve. Nincs más út.

A szervezés annál is inkább szükséges és lehetséges, hogy a magyar vidéket a mai formájában a kommunista párt szervezte meg a hatvanas években, azóta legfeljebb csak beszédzavarosabbá vált, de nem lett más. Polgárosodás híján, közösségek és közbizalom híján, emberi és családi kapcsolatoknak majdnem híján a Fidesz-propaganda úgy hatolt be a vidéki milliók életébe, mint kés a vajba és azóta ontja a hazugságait, kelti a félelmeket és kiszolgáltatja az embereket a saját jövőképük árnyoldalainak, miközben a Fidesz középsúlyú potentátjai jószerivel lábon megveszik a vidék gazdasági bázisát (a földet, az erdőket), a közmunkával, a CSOK-kal, az oktatás lezüllesztésével immobilissá teszik az emberek legkülönbözőbb rétegeit, a tehetségeket és a dacosakat pedig elüldözik Nyugatra, végeredményben lassú halálra ítélve a magyar falvakat és kisvárosokat.

A Fideszt alkalmas módszerrel a saját hátországában kell ellehetetleníteni

Kíváncsi vagyok, mikor néznek szembe az ellenzék pártjai az itt leírtakkal – amelyek nem mellesleg távolról sem újdonságok – és veszik komolyan, hogy új szavazókat nem fognak nyerni a már invesztált másfél milliós törzsközönségből, még ha kényelmesebb volna is ez a csoda. Arccal a vidék felé, mondanám, ha nem lenne kellőképpen lejáratva ez. Retorikailag mármint. A vidék szervezése sok munkát, sok időt, sok gondolatot kíván – és a pökhendiség feladását. Magyarország megértésének igényét, kvázi. Vajon menne-e?

Olimpia, vagy amit akartok

Az végleg eldőlt már egy éve, hogy Budapest nem rendezi meg a 2024-es olimpiát. Meg nem rendezzük, mondták akkor, ámde a hozzá szükséges létesítmények megépülnek majd, egyrészt, hogy készen álljanak, ha egyszer mégis alkalmunk nyílik olimpiázni, másrészt, mert mindenképpen szükségesek, kellenek nekünk.

Erről nem érdemes vitatkozni, mindenki másként ítéli meg, mi a szükséges és mi nem – de Semjén lovag minap napfényre bukkant, egyelőre ötven milliárdos előirányzott költségvetésű vadászati nemvilágkiállítása óhatatlanul eszünkbe juttatja: mi van a korábbi beruházásokkal?

Jelentem, jól vannak, viszik a pénzt, az is a dolguk. Az ténykérdés, hogy Magyarországon minden beruházás, legyen szó családi házról vagy stadionról, átlépi a költségvetését, ez valamiért a természet megkerülhetetlen törvénye minálunk, de legalább lesz belőlük valami? Ha már többe vannak nekünk, mint valaha hittük volna?

Lesz, valami mindenképpen lesz… ugyebár az egyetlen létesítményünk, amin sokat nem kéne változtatni, még ha olimpiát is rendeznénk, a Duna Aréna. Az megvan, köszöni szépen, időnként zajlanak körülötte viharok, de minket most a pénz érdekel: 46 milliárdocskába került, viszont legalább ronda. A Puskás-stadion is elkészül még idén, kicsikét többe fog kerülni: a kiadások mostanság járnak 190 milliárd körül. Lesz ez még több, kérem.

Nagyobb a baj Csepelen

Ott épül ugyanis a stadion, amiben a 2023-as atlétikai világbajnokságot rendezzük majd – csak egy kapavágás nem sok, annyi sem esett még, a helyszín megvásárlására és a tervekre viszont már elment 21 milliárd forint. Amikor még úgy nézett ki – tavalyelőtt – hogy lesz olimpia, körülbelül 120 milliárdra becsülték ennek a stadionnak a költségeit, de azóta sokat változott a gazdasági helyzet. Mindenesetre az atlétikai stadion bekerült a Kemény Ferenc Programba, ami elvileg garantálja a megvalósulását. Elvileg. Az építészeti terveket már készítik, a Napur Architect Kft. 4,7 milliárdért vállalta a tervezést – hogy mennyi lesz a beruházás végső összege, az egyelőre nem ismert.

Csak épüljön is meg, mert bizony van nálunk rossz példa is az elhamarkodott szervezésre. A Maccabi Játékok esete. Azokat ugyanis a most épülő Kerepesi úti Sportparkban kívánták megrendezni, de az csak 2020-21-ben fog elkészülni, ezért új helyszínt kellett nekik találni. A legtöbb verseny így a Ludovika Akadémiára kerül. Fontos helyszínek lesznek még a Hajós Alfréd Sportuszoda, az MTK városmajori teniszpályái és röplabdacsarnoka, a Lantos Mihály Sporttelep futballpályái, valamint az alcsútdobozi Pannonia Golf & Country Club. Egyszóval, a Maccabi Játékokat is megrendezzük – csak kissé szétszórtan. És ez majd rengeteg problémát okozhat. Egyelőre 25 milliárd forintba kerültek, létesítmény építése nélkül…

Így jár az ember, ha légvárba tervez sporteseményt

Mellesleg a Kemény Ferenc program költségvetése is érdekes, mintha gyárilag lenne belétervezve a túllépés: ugyanis a HVG adatai szerint legkevesebb 34,8 milliárd forint a teljes program költségvetése, ám a benne szereplő csepeli stadion, mint láthattuk, körülbelül 120 milliárdba fog kerülni… olyan márpedig nem nagyon van, hogy kevesebb pénzből kijöjjön több, jelesül vagy háromszor annyi. De itt láthatóak a sarokszámok, ha valakit érdekelnek.

Érdekes a Velodrom és az Xtrém Park kérdése is. Az olimpiai hatástanulmány a Velodromra 25 milliárd, az Xtrém Parkra 5 milliárd forinttal, egy fedett atlétikai csarnokra pedig 3 milliárddal számolt, vagyis már a legóvatosabb becslés szerint sem lehet annyival megúszni, mint amennyit elkülönített a kormány. Biztos, ami biztos, az óbudai kerékpáros-stadion tervezésére és az ott lévő épületek elbontására már elköltöttek több, mint 1 milliárd forintot, az extrémsportpark és az evezősközpont tervezésére pedig 473 milliót, de ez csak aprópénz a lehetséges végösszeghez képest.

A Fradiváros költségeit megbecsülni sem tudjuk, eddig 25 milliárdba került a létesítmény, és messze nincs még kész, a 2022-es férfi kézilabda EB épülő kézicsarnok olyan 10-15 milliárd lehet majd, még nem említettük viszont a Budapest Déli Városkapu tervet. Ennek keretében épülne egy 12 ezer egyetemi hallgatónak szánt diákváros. Ez előbb az atlétika-vb résztvevőinek a szállása lehetne, utána kaphatnák meg az egyetemisták, de a mérete alapján olimpiai falu is lehetne belőle.

361 milliárdba kerül, hogy nem rendezünk olimpiát

A HVG összesítése alapján tehát – a dolgok jelen állása szerint – 361 milliárdba kerül nekünk az, hogy nem rendezünk olimpiát. Képzelem, mennyibe kerülne, ha még rendeznénk is!

Illetve nem képzelem: tudom. Ne feledjük: olimpiát mindig a város rendez, sosem az állam, bár az államok rendszerint besegítenek a városi költségvetésbe. Lássuk a brazil államot is megrengető költségekkel rendezett riói olimpia büdzséjét!

Az állam deficitje a játékok miatt hatmilliárd dollár. Ezenkívül van még 10 milliárd dolláros hiteltartozás. Az olimpia összesen mintegy 12 milliárd dollárjába került Brazíliának. Ebből 3 milliárdot fizetett az állam. Természetesen az olimpiát Rio de Janeiro városa rendezte, ám az állam támogatásával. A riói létesítmények eladhatatlanok, helyettük a városi vízműveket kellett privatizálni, minek következtében az egekbe ugrott az ivóvíz ára a trópusi metropolisban. Ráadásul a megrendült társadalom olyan szélsőjobboldali vezetést választott – a kirobbanó botrányok hatására -, amely az esőerdők kiirtásának programjával az egész bolygó sorsán sokat ronthat.

Végül is valami 13,1 milliárd dollár tiszta ráfizetést hagyott maga után a riói sportrendezvény (azért nem 12 milliárdot, mert számolnunk kell a kamatokkal és a záróünnepély után bekövetkezett állagromlással is). Az eredeti költségvetése 3 milliárd volt, szintén dollárban számolva. A 13 milliárd dollár napi árfolyamon 3 550 milliárd forint – nos, ennyibe került volna egy olimpia megrendezése nekünk, alsó hangon.

Ehelyett kihagyhatjuk, a tizedéért. A bolondnak is megéri.

Mindig mondtam, hogy nagy üzlet a sport, de vállalkozni csakis az építőiparban érdemes.

És ott is csak egyelőre.

A megtagadott közlemény

0

Az MTI nem adta ki a DK közleményét az euró bevezetésének évfordulójáról, mert abban az orbáni lopásról volt szó, ezért ajánljuk ismételten szíves figyelmükbe a közleményt. Csakúgy mint, a témában született, a DK EP-képviselőjének, ügyvezető alelnökének Molnár Csabának egy videóját is, amelyet az Európai Parlament strasbourgi épületében készített.

20 éves az euró, mi kimaradtunk. Hogy Orbán nyugodtan lophasson, azért ragaszkodik a forinthoz. Magyar eurót azonnal! Oszd meg élő bejelentkezésemet Strasbourgból, az Európai Parlamentből.

Közzétette: Dr. Molnár Csaba – 2019. január 15., kedd

 

Orbán környezetéé az MKB Bank többsége

Tulajdonosi átrendeződéssel a miniszterelnök közvetlen üzleti körébe került az MKB Bank 81,5 százaléka, Mészáros Lőrinc vezetésével. A váltás összefügghet a Matolcsy-klán NHB Bankjának megrendülésével.

Tegnap este közölte az MKB Bank Zrt., hogy a benne lévő 32,9 százalékos részvénycsomagot megvette Szíjj László, a Duna Aszfalt építőipari cég tulajdonosa. Szíjj László is az Orbán Viktort repülőutakon gyakran elkísérő személyek egyike.

A további nagy részvénycsomagok: a Mészáros Lőrinc-féle Metis tőkealap 35 százalékkal és 13,6 százalék a Mészáros házaspár tulajdonolta Rkofin befektetőalap.

Ezzel a hányatott sorsú

MKB 81,5 százaléka Orbán közvetlen baráti-üzleti érdekkörébe került.

A most gazdát cserélt csaknem egyharmados pakett eddig se volt valami túl távoli a jelenlegi hatalomtól, de egy másik szálon. Ezt a csomagot Matolcsy György jegybank-elnök unokatestvére, Szemerey Tamás birtokolta áttételes tulajdonosként két cégén keresztül.

Aligha véletlen ez a részvénycsomag-váltás. December közepén tudatta a Magyar Nemzeti Bank, hogy

megrendült a Növekedési Hitelbank (NHB) rövid távú likviditása

(vagyis a betétesek rendelkezésére álló, azonnal kifizethető összeg mennyisége), ezért a 7 millió forint feletti kifizetéseket 30 napra megtiltotta. Továbbá felügyeleti biztost rendeltek ki, és az MNB egyidejűleg felszólította a bank vezetését és többségi tulajdonosát arra, hogy tegye meg a likviditási helyzet rendezéséhez szükséges intézkedéseket.

Az NHB többségi tulajdonosa történetesen Szemerey Tamás, aki valószínűleg az NHB konszolidációjába vonja be az MKB-beli részesedése árát. A kényszereladásra utalhat az is, hogy Szemerey cégei ezzel csak alig bő fél évig voltak résztulajdonosai az MKB-nak (az üzletrészt Szemerey Balog Ádám MKB-vezérigazgatótól vette meg tavaly júliusban).

Az MKB korábban a német Bayerische Landesbank (BayerLB) tulajdonában állt, de az anyacég mélyen elmerült az amerikai eredetű ingatlanjelzálog-kötvények mérgezőnek bizonyuló üzletében. Őt a német állam mentette meg, elvárva viszont a stratégiailag nem fontos érdekeltségek eladását. Ez többek között az MKB, amely viszont a hazai devizahitelezésben vállalta túl magát: a magyar állam mentesítette mintegy 300 milliárd forint rossz kölcsöntől, átvéve a bankot.

Ezután került sor a privatizációra 2016-ban, amelynek sorában azóta se ismert tulajdonosú – a világ túlfeléig nyúló – cégek szereztek tulajdont, ismeretlen összegért és meglehetősen áttekinthetetlenül. Eközben lett az egyharmados pakett tulajdonosa a Matolcsy MNB-s alelnöki székéből az MKB élére repülő Balog Ádám – szintén nem világos, milyen forrásból; a gyanú szerint maga a bank kölcsönéből.

Időközben pedig Mészáros Lőrinc a megszerzett tőzsdei cégek (Konzum Nyrt., Metis tőkealap) bevonásával lett az MKB meghatározó tulajdonosa.

Az MKB egyik XXI. századi példája a klasszikus eredetitőke-felhalmozási történeteknek, hogy „csak az első egymilliót ne firtassuk!”. Erre utal Balog Ádám tavaly májusi nyilatkozata, amelyben azt válaszolta a tulajdonosi körre vonatkozó kérdésre, hogy

„Felejtsük el, ki vásárolta meg a bankot és ki a tulajdonos”.

(Mostanra kevesebb, mint 10 százaléka van az ismeretlenek kezében lévő Eirene Magántőkealapnak.)

A kitisztítást, bizalomerősítést szolgálja (a tőkebevonáson túl) az MKB egy részének tőzsdére vitele, amelyről e héten dönthet a bank közgyűlése. Balog idézett nyilatkozatában 20-30 százalékot említett a börzére bocsátási részesedésként.

Nyelvszépségeink – Déli Kávé Szele Tamással

Hát igen, igen, kérem, azt be kell ismernünk így a kávé mellett: úriember ok nélkül nem káromkodik. Ha meg van rá oka, és az az ok nyomós, megteszi ugyan, de mégsem ez jellemzi modorát úgy általában. Hogy úgy fogalmazzunk, minden trágárság nélkül is roppant elegánsan el lehet küldeni bárkit bárhová, csak hát ez a művészet kiveszőben van.

A másik kiveszőben lévő művészet a logika, legalábbis azok között, akik magyar politikából élnek. Ugyebár, mára valósággal szállóigévé vált Simicska Lajos hajdani kitörése, mely szerint Orbán egy g…i. Könnyen terjed, akár jelvényeken is, hiszen az ábrázolása egyszerű, O1G, ráadásul habár trágár a kifejezés, de mégis valamiféle nagy, közös nemzeti konszenzust hordoz: ha semmi másban nem is, de ebben egyetért az ország kilencven százaléka. Csak hát csúnya a szó, bizony, bizony… minek következtében sajtóközleménnyel örvendeztette meg a nagyérdeműt tegnap a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége az MTI Országos Sajtószolgálata útján (egyszer tessék kipróbálni az MTI OS-t, van olyan jó vicclap, mint a Hírcsárda, ráadásul mindenki saját magát teszi benne nevetségessé).

Hát lássuk, mit üzennek nekünk?

„2019. január 14., hétfő 10:01
A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége közleménye

Budapest, 2019. január 14., hétfő (OS) – „Figyeljetek ide és értsétek meg! Nem az szennyezi be az embert, ami a szájába kerül, hanem ami elhagyja a száját, az szennyezi be az embert.” (Máté 15,10–11)

A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége vezetősége és tagsága aggodalommal tapasztalja azt a folyamatot, ahogyan a magyar közbeszéd az elmúlt években egyre inkább eldurvult.

A legfőbb közjogi méltóságokat, a vezető politikusokat és a közéleti emberek személyét, valamint a vallási szimbólumokat becsmérlő szóhasználat sajnos mindennapossá vált nemcsak az utcai beszédben, hanem az interneten és a médiában is. Különös aggodalomra ad okot az, hogy már a nyilvánosan megszólalók körében is elterjedt mások vulgáris és obszcén kifejezésekkel történő gyalázása. Nem tartjuk elfogadhatónak, hogy a felnövekvő nemzedékek és gyermekek számára ez legyen a követendő példa. A közönséges stílus elsősorban az azt használót jellemzi és szennyezi be, de az emberi személy tiszteletét, a demokrácia alapértékét is megtiporja. Az ilyen szóbeli gyűlölködés szélsőséges, emberhez nem méltó viselkedéshez teremt alapot, és így könnyen igaza lehet a közmondásnak: „aki szelet vet, az vihart arat”.

Felhívjuk minden megnyilatkozó figyelmét, hogy saját maga, gyermeke és családja, valamint a magyar nemzet érdekében tartózkodjon a másik ember személyét, hitét gyalázó vagy becsmérlő véleményformálástól és beszédtől!

a KÉSZ elnöksége
Kiadó: Keresztény Értelmiségiek Szövetsége”

Szép tanács, jó tanács

A bibliai idézetet is érdemes megfogadni, Máté nem volt buta ember: magam is gyakran tartok attól, hogy az a sok átok, amit egymás fejére szórunk, mint bolond permetezőrepülőgép, még egyszer megfogan és elnyel minket a föld. Jómagam épp ezért igyekszem csak valóban indokolt esetben használni anyanyelvünk cafrangos szépségeit, de ha egyszer elkáromkodom magam, akkor az kacskaringós, mint a tulipánt a ládán.

Mármost, hogy komolyra fordítsuk a szót, én elolvastam ezt tegnap, röhögtem egyet, mert sejtettem, hogy hamar kifordul medribül a nyelvápoló mozgalom – meg hát, éreztem benne a burkolt, finom fenyegetést is. „Az ilyen szóbeli gyűlölködés szélsőséges, emberhez nem méltó viselkedéshez teremt alapot, és így könnyen igaza lehet a közmondásnak: aki szelet vet, az vihart arat.” Ez magyarra fordítva annyit tesz: „ha sokat szidod a mi szeretett vezérünket, azt a nagyon szépet és okosat meg becsületeset, kijövünk a sodrunkból és takarékra állítjuk a füledet!” Csak nem így mondták, mert keresztények és mert értelmiségiek.

Bayer Zsolt bemutatót tartott anyanyelvünk szépségeiből

No jó, ha én ezt olvastam tegnap, gondolom olvashatta sok más ember is. Kinél jó helyre hullott ama mustármag, kinél kevésbé, kinél egyenesen szikla közé, hogy meg ne eredhessen véletlenül sem a jó szándék gyökere. Azt már mindenkinek a saját véleményére bízom, hová sorolja a kormánypárti publicisztika ikonikus alakját, Bayer Zsoltot (akit van szerencsém személyesen is ismerhetni, ugyanis a Kurír című napilapnál majdnem két évig kollégák voltunk), de ha valami ilyen keresztény szellemiségű, hát neki mindenképp illett olvasnia. Szerintem meg is tette, csak valahogy az elmélyülésben akadhatott meg, félrement a lelkigyakorlat, csáléra állt az ima nála estére, ugyanis az Echo TV műsorában rövid bemutatót sikerült tartson anyanyelvünk szépségeiből, valamint a trópusok és figurák változatos tárházát is bemutatta:

„Ő a mi kis Blankánk, a jövő politikusasszonya, ugye, aki ha gimnazista, akkor maximum 18 éves lehet, és már egy igazi, kretén, barom állat. És még csak 18 éves! No, hát akkor, kedves Blanka! Az a helyzet, hogy te nem hős vagy, hanem egy szerencsétlen, nyomorult, ócska, kis proli. És hogyha így folytatod, akkor belőled nem hős lesz, hanem maradsz egy szerencsétlen, nyomorult, rohadt kis proli.”

Nem trágár, „csak” sértő

Nem trágár, az igaz, de a Keresztény Értelmiségiek sem csak a trágárságot reklamálták, hanem a durva, sértő beszédet, szóbeli gyűlölködést, közönséges stílust is. Annak meg ez valóságos iskolapéldája. Nagy Blanka különben az a diáklány, aki összesen két cirkalmasabb szóvirágot mondott egy tüntetésen Áder Jánosról, és azóta őt gyalulja a teljes magyar kormánymédia – elég gyáva dolognak tartom, hogy egy fiatal lánnyal kötözködnek, de mit csináljunk, az ő házuk táján gyakoribb a csiszlik, mint az úriember.

Hanem hát akkor mi a helyzet a mi Zsocánkkal? Most akkor ő tán nem keresztény? Dehogynem. Vagy nem értelmiségi? Ezt ki-ki döntse el magának. Esetleg nem Szövetség? No, az semmi esetre sem, itt lehet a hiba – mert olvasta, kellett olvassa az intelmet, a jó szót, s mégis, mi jött ki az ő száján…

Csak az, ami máskor is, mindig.

Egyszerűen nem engedi lapunk terjedelme, hogy B. Zs. hihetetlenül gazdag munkásságának összes trágárságát és sértő, gyűlölködő kifejezését idesoroljuk, oldalak százaira rúgna a lista. A Mester egyes kisebb remekeiben maximum a kötőszavak nem trágárok: de álljon itt minden teljesség igénye nélkül egy rövid válogatás stiláris gyöngyszemeiből.

„Juhász (Péter), nincs kedved szopni?”

„Illés Zoltán soha nem volt normális. Húsz éve ismerem, tudom. (…) Éppen ezért bőven elegendő, ha Zolikát, ezt a beteg, frusztrált faszt, legközelebb pofán vágják.”

„…adott egy sikertelen, tehetségtelen, gyerektelen, ócska szarjankó, aki frusztrált, ócska és felesleges életét azzal tölti, hogy bárkit porba gyalázzon, aki vele ellentétben viszi valamire…”

„Konok Péter, a leírhatatlanul ostoba és humortalan fasz, a geci Simicska tévéjében kijelentette…” (Ez azért nem merül feledésbe, Zsoca, te nekem csak ismerősöm és volt kollégám vagy, a Péter viszont barátom, szóval ezt azért megjegyzem…)

„…a gennyterelgető, fekélypásztor sajtó képviselői ellepték a tárgyalás helyszínét, mint a tetvek.” (Fekélypásztor! Kérem figyelni a szóképet!)

„Ha még egyszer ezek vagy ilyennek megjelennek a parlament épületében, és ott megzavarják a munkát, akkor úgy kell őket kivágni, mint a macskát szarni. Ha a taknyukon és a vérükön kell őket kirángatni, akkor a taknyukon és a vérükön. Ha kell, akkor szanaszét kell verni a pofájukat. Ez ugyanis Magyarország parlamentje, nem pedig a nyilvános vécé, ahová ezek valók.”

Kérem, Löwy Árpád pirulva bujdokol Kazinczy Ferenc társaságában a Bakony erdejében: ők ugyanis sosem sajátították el ezt a fentebb stílt, ezt a nyelvi erőt, vagy inkább erőszakot, ami Zsocánk sajátja, és amelyért neki el kellett menni a nép közé, egyenesen a sarki Zöld Takony nevű hatodosztályú becsületsüllyesztőbe, aztán ott évekig támasztani a bádogpultot, hogy autentikusan elsajátíthassa.

Lobogó lángú világítótoronyként mutatja ez a próza a kormánypárt szellemiségét, iránytűként, mely a Pólusra szegeződik:

így fakad fel a bús szittya, ha kell. Meg ha nem, akkor főleg.

Jelen helyzetben két dolog lehetséges. Vagy a szerencsétlen Keresztény Értelmiségiek Szövetsége nem olvasott még soha egyetlen sort sem szerzőnktől – amit nem hinnék – és ezért merték kritizálni stílusát, vagy a szerző nem olvasta az ő intő szavukat, ami szintén kevéssé lehetséges.

Mert azt azért nem gondolnám, hogy olvasta, csak letojja.

Áthidaló lehetőségként kínálkozik még az, hogy ha az egyik oldal káromkodik, az csúnya, ha a másik, az szép: ez a helyzet jelenleg is. Mindenki eldönti, melyiket szeresse.

Szóval, vagy a közleményt volt szamárság megírni, vagy a Zsocát nem kéne élőben kamera elé engedni. Bár írásban is ugyanilyen.

Kérem, így állunk a nyelvszépségeinkkel pillanatnyilag.

Az MTVA-székházban éjszakázott Szél Bernadett és Hadházy Ákos – Frissítve!

0

A két képviselő tegnap találkozott a hírhamisító Papp Dániel vezérigazgatóval, de nem volt köztük igazi párbeszéd.

Többek között az európai ügyészséggel kapcsolatos társadalmi célú hirdetésüket szeretnének eljuttatni az emberekhez, valamint el akarják érni, hogy a közpénzből fenntartott közmédiában ellenzéki vélemények is elhangozhassanak. Ezért némi trükkel tegnap bementek az MTVA székházába.

Több órás várakozás után végül mégis találkozott a köztévé vezérigazgatója a rá váró Szél Bernadettel és Hadházy Ákossal. Papp Dániel megjelent a tévé aulájában, de párbeszéd nem alakult ki az ellenzéki képviselőkkel, mivel az elnök szünet nélkül csak azt ismételgette, hogy a képviselők erőszakosak, jogellenesen léptek be az intézménybe, és majd írásban válaszol a kérdéseikre.

Szél megmutatta a jogszabályt, amely szerint a képviselők beléphetnek a közintézményekbe, Papp Dániel erre megfordult és elment.

A képviselőket a biztonsági emberek folyamatosan figyelik és a mosdóba sem engedik be.

Szél Bernadett közvetíti élőben a fontosabb történéseket, reggel valódi híreket olvasott be — a köztévéből!

Később odament hozzájuk a Duna Médiaszolgáltató vezetője, és közölte: tökéletesen jónak és pártatlannak tartja a magyar közmédia Híradóit. Dobos Menyhért azt is kijelentette: „Ha valamelyik műsor nem tetszik, vagy kiegyensúlyozottsági problémák vannak, hozzám lehet fordulni.”

Rögtönzött sajtótájékoztatót tartott délelőtt Szél Bernadett és Hadházy Ákos az MTVA-székház előtt, ahol elmondták, maradnak a köztévénél, és a céljuk továbbra is az, hogy Papp Dániel helyett konszenzusos alapon egyezzenek meg a parlamenti pártok egy vezérigazgatóban.

Hadházy Ákos hozzátette: második céljuk, hogy törvényileg tiltsák be a fizetett kormánypropagandát, amelyre több tízmilliárdot fordítottak. A jelenlegi „ottlét” célja pedig, hogy Papp Dániel beszéljen velük, és a tegnapi „beszélgetés” nem az volt. Ezt megvárják, és mint mondta, rászánják ezt a hetet. A sajtótájékoztatóhoz csatlakozott a momentumos Donáth Anna is, aki felhívta a figyelmet az Európai Ügyészség ügyére.

Szél szerint az országban nem verőlegények írják a törvényeket, hanem az országgyűlési képviselők, de ha Orbán Viktoron műlik, akkor a verőlegények válhatnak a törvényalkotókká, ezt nem akarják engedni.

A sajtótájékoztató után Hadházyék megpróbáltak újra bejutni az MTVA főépületébe, de zárt ajtókkal találkoztak, emiatt a rendőrséghez fordultak. A rendőrség viszont azt válaszolta, hogy a zárt ajtók önmagukban nem szolgáltat elég indokot arra, hogy a kiszálljanak.

A két képviselő ezután azt közölte, hogy visszamennek a Duna Médiaszolgáltató épületébe (ahol az éjszakát töltötték), és ott továbbra is várják Papp Dánielt.

Állami Nehézhírművek Budapest – Déli kávé Szele Tamással

Azt, kérem, mindenki tudja, hogyan készül a kávé, amit iszunk így, minden délben. Meg kell főzni, van rá sok módszer, egyik finomabb, mint a másik, meg kell édesíteni, ha valaki úgy szereti, csöppenhet belé rum vagy whisky, kerülhet rá hab és fahéj is – van ezerféle kávé, mind finom. De hogyan készül a hír?

A hír, kérem, kétféle módon készül. Vagy verejtékes munkával begyűjtik a rabszolgák a hírföldekről, feldolgozzák, elemzik, százszor megőrlik, míg egyszer közzéteszik, csomagolják, közreadják, ezt hívjuk valódi sajtónak.

Aztán készülhet úgy is, hogy a Központi Hírművekben legyártják vegyi úton, vízből, hatóanyagból, hívószavakból és aromából. Ezt amatőrök is csinálják, az az álhír, de államilag is hamisítják a hírt minálunk.

Ennek fogyasztása a valódi hírhez képest olyan hatású, mintha az ember bolti kevertet inna házi kisüsti vagy jóféle skót whisky helyett: olcsó, majdnem ingyen van, de a másnaposság, a fejfájás garantált, és senki sem tudja, ál- vagy műhírgőzös fővel mire ragadtatja magát a fogyasztó.

Most épp fellebbent a függöny egy pillanatra, beláthattunk a Nagy Állami Hírművek világába, a Nehézhírgyárba, ugyanis kikerült egy vágatlan felvétel az MTVA-tól, amin a hírt éppen szerelik. Nem túlzás a kifejezés: valóban a hír összeszerelésének és módosításának folyamatát láthatjuk. Az országgyűlési képviselők MTVA-székházi látogatásáról beszél ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász, a Századvég Alapítvány jogi szakértője, a CÖF állandó magyar hangja, aki ugyan nem a legélesebb kés a kormány fiókjában, de mindenről van véleménye, mindig, ezért aztán bármikor, bármilyen ügyben elővehető – főként, hogy ez a vélemény kivétel nélkül minden esetben azonos a kormányéval. Bonyolult, önismétlő körmondatokat zúdít a szerencsétlen nézőre, a legrosszabb jogi szaknyelven – azért rossz, mert értelme sincs annak, amit mond, illetve hatszor mondja el ugyanazt az egyébként hibás gondolatot, miszerint az országgyűlési képviselők jogtalanul tartózkodtak a közintézmény „üzemi területén”.

Még jó, hogy a munkavédelmet belé nem keveri, mert mi van, ha valamelyik beleesik az épp üzemelő hírkohóba (amiben a híreket koholják) és ott leli vesztét menten?

Eddig rendben van, Lomnici szaktárs hozza a formáját, de egyszer csak, a körmondat végén megállítja a riporter:

„- Egy szót, ami fontos, és kértek, hogy mondjuk el, hogy az őrök védték, tehát, hogy védték, jó?
– Jó.
– Jó. Erre akkor egy mondat erejéig térjünk ki.”

És Lomnici megismétli az egész tirádát, most már módosítva, benne a védelemmel!

Kérem, ez egészen új hírgyártási technológia. Ugyebár, eddig az volt a munkamódszere minden sajtóterméknek, hogy felvettük az interjút, aztán a meglévő anyagból dolgoztunk. Mint egy angol úri szabó, kérem. Ami volt, azt lehetett szerkeszteni, húzni (többnyire kell is), ami meg nem volt benne, azt a jó Úristen sem volt képes belérakni. Meg etikai szempontból nagyon tilos is lett volna, de hát ami nincs, az tényleg nincs.

Miért kell az interjúkat szerkeszteni, húzni?

Azért, kezicsókolom – idekívánkozik egy régi történet, a főhőse, dr. Torgyán már elhunyt, így most már elmondhatom – mert az ember mérhetetlenül sok marhaságot mond az élő szövegben. Töltelékszavakat használ nyakra-főre, mekeg, nyökög, ő-zik, néha az is kicsúszik a száján, aminek az ellenkezőjét akarja mondani, káromkodik, mond mindent, amit nem kéne. A jó szerkesztő ezt a sok felesleges marhaságot kihúzza, és csak a lényeget hagyja meg, a jó munkatárs pedig már papírra sem veti, anélkül szedi le a felvételről. Persze, tévében, rádióban ki kell vágni az ilyeneket.

Mármost Torgyán doktor a kollégák réme volt egy időben, ugyanis minden vele készült interjú után indított egy-egy sajtópert, azzal, hogy nem az szerepel az írásban, adásban, amit mondott, nem azonos a szöveg. Vitték a sajtómunkások a felvételeket a bíróságra, mutatták, hogy de – és vesztették zsinórban a pereket a furfangos Torgyán doktor ellen, mert mindig volt egy „kérném tisztelettel” vagy egy „kezicsókolom”, netán egy nyökögés-mekegés, ami kimaradt, hiszen értelme, haszna nem volt, tehát meghúzták, kivágták.

Aztán az egyik hetilap megunta a játékot. Interjút kértek az akkor már miniszter Torgyántól, az dörzsölte a kezét, még egy perecske a láthatáron – és szó szerint, betűhíven lehozták. De benne hagytak mindent. Az utolsó töltelékszóig, dadogásig, mindent. Torgyán doktor többet sosem perelt, de interjút is keveset adott ezek után…

Szóval, olyant láttam már, hogy kicsit vágni, húzni kell a kész anyagból. De olyant még soha, hogy magát az alanyt utasítsák!

Hát kérem, így könnyű, ha én diktálom az alanynak, mit mondjon, így aztán tényleg azt mondatok vele a felvételen, amit épp akarok – és így válik érthetővé, hogy ifj. Lomnicinek és a köztévé megannyi beszélő fejének, „szakértőjének”, „politológusának” mitől van mindig annyira a kormányéval tökéletesen egybehangzó véleménye mindenről és bármiről! Próbálnának csak mást vagy kevesebbet mondani, mindjárt újramondatják velük.

Én, kérem, dolgoztam, nem is keveset a ZDF-nek, de ha ott ilyesmivel próbálkozna valaki, és kiderülne – márpedig a vágatlan felvétel alapján óhatatlanul kiderül – az illető még aznap kapná meg a felmondását, azzal a bensőséges figyelmeztetéssel, hogy a szakmában német nyelvterületen ne is próbáljon elhelyezkedni többet. Volt hírhamisítás Nyugaton is, de egyrészt botrány lett belőle, másrészt ezt a módszert be sem vetették.

Ez ugyanis igazi, tőrőlmetszett szocialista propagandatechnika. Mindenki emlékszik még – aki van elég idős hozzá – hogy mekegtek a szerencsétlen téeszelnökök a tévéhíradókban, hogy kínlódtak a számukra kimondhatatlan szavakkal: „termékszerkezet-váltás”, „szakszervezet” (ebből mindig „szakszet” lett), „vertikum” – ilyeneket sosem mondtak volna ők maguktól, még ha értették is, mit jelent, ezt betanította nekik a párttitkár és megpróbálták jól-rosszul elmondani. Ez bizony keleti módszer, nagyon keleti.

És univerzális: ily módon bárkivel el lehet mondatni bármit, nem kell a felvételt buherálni, mint tette annak idején Papp Dániel, az MTVA mostani vezérigazgatója, akiről az ügy kapcsán bírósági ítélet is született, azóta van neki papírja is arról, hogy hírhamisító.

Fogadjunk bármiben, hogy ezt a technikát is ő vezette be.

Persze, nem mindenkivel lehet elmondatni mindent, épp ezért ajánlatos csakis kellőképpen szervilis interjúalanyokat keresni, aki nem hajlandó felmondani a leckét, azzal szóba sem állnak.

Érdekelne például, hogy magyaráznák meg a mai nap negatív szenzációját, azt, hogy a karmelita épületegyüttes refektóriumában a „rekonstrukció” során késő barokk freskók tűntek el. Illetve dehogy érdekelne, hiszen már tudom is.

Pont, mint az említett interjúban.

Azt mondják róluk, hogy így védték meg őket. Nem tetszenek hinni? Itt a Miniszterelnökség hivatalos magyarázata!

„A terem falképei a magyar késő barokk-klasszicista falképfestészet alkotásai közé tartoznak, amelyek restaurálható állapotban maradtak meg. A korábbi, 1957-58-ban és 1973-ban történt restauráláskor használt anyagok és festékek elöregedtek, színük elváltozott. A karmelita refektórium falképeit az épület jelenlegi helyreállítása során tisztították és konzerválták, ezt követően leragasztották, és elfedésével a terem egyszínű, fehér kifestést kapott – egyben biztosítva a műalkotások dokumentálását és megóvását az utókor számára.”

Értem, lemeszelték a freskókat, hogy megőrizzék őket.

Hát erre eddig még csak Kínában volt példa, ott is csak szükség szülte a megoldást. Történt pedig, hogy a Nagy Proletár Kulturális Forradalom idején döntés született: el kell távolítani a Tiltott Városból is a „múlt képeit”. Ez nem lehetett könnyű feladat, ugyanis az épületeket összekötő fedett sétányok pilléreit csodálatos lakkfestmények borították, melyek a Majomkirály történetének részleteit ábrázolták, ezek lettek volna a „múlt képei”. Ráadásul a szadista vörösgárdisták ezt a munkát az épületegyüttest restauráló művészekkel akarták elvégeztetni. Azok, sírtak, panaszkodtak ugyan – de lemeszeltek mindent. A vörösgárdisták nem tudták ugyanis, hogy a mész konzervál. Mármint, megvédte a lakkfestményeket, és ahogy véget értek a zavaros idők, pár mozdulattal le lehetett szedni, ott vigyorgott alatta a Majomkirály és az összes kísérője!

Mondjuk ezt lakkfestménnyel tényleg meg lehet csinálni, azt nem tudom, a freskót mennyire védi a mész – de lemeszelték, annyi biztos, akárhány száz éves volt a falfestmény.

Fő a puritánság, a történelmi hűség másodlagos. Minek az?

Aztán vagy megvédték persze ezzel, vagy nem: mindenki tudja, hogy ha a mi miniszterelnökünk véd meg valamit, annak azzal vége is.

De megvédték.

Egyszer védenék már meg ilyen hatékonyan azt a hírhamisító közmédiájukat is!

Tessenek megfigyelni: ahogy a Lomnici-interjúban, úgy itt is a „védelem” a hívószó, aminek szerepelnie kellett a szövegben.

Olyan szívesen írnék már egy hírt, amiben szerepel ez a szó.

Éspedig azt a hírt, ami arról szól, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamara biztosítja a perbe fogott politikusok és cinkosaik perében a hivatalból kirendelt védelmet, mivel a teljes vagyonelkobzás után nem maradt pénzük jogi képviselőt fogadni.

Csak sajnos ennek előbb meg kell történni, én anélkül nem írhatok hírt, hogy alapja ne lenne.

Azt csak ők tehetik.

Az Állami Nehézhírművek.

Még mindig gond van a nyugdíj-kifizetéssel

Kecskeméten tömegek nem jutottak hozzá hétfőn se nyugdíjukhoz – írja a helyi Hírvidék. Üres automatákat találtak az idősek, másokhoz még nem érkezett meg a pénz.

Több ezren álltak sorba a pénzautomaták előtt, hiába. A kecskeméti Malom Központban található pénzkiadó bankautomaták többségéből kifogyott a készpénz – írta hétfő délelőtt a kecskeméti Hírvidék.

Ez azokat sújtotta, akik a hétvégén (vagy hétfő reggel) kapták meg számlájukra a nyugdíjat, de vásárolni nem volt módjuk. Ők abban bíztak, hogy ma már hozzáférnek pénzükhöz.

A portál úgy tudja, hogy van olyan kecskeméti OTP-s, aki

a mai napon se kapta meg az elmaradt utalást.

Az interneten különböző fórumokon is találni olyan bejegyzéseket, amelyek arról tanúskodnak, hogy fedezet híján nem tudtak felvenni pénzt vagy vásárolni még hétfőn se.

Szintén internetes bejegyzésekből az látható, hogy az utalások zöme péntek este, illetve a két hétvégi napon érkezett a számlákra, de rengetegen csak hétfőn kapták az értesítést bankjuktól. Az előírás értelmében – ahogyan erről akkor írtunk – minden hónap 12-e a számlára érkezés napja. Ha ez munkaszüneti nap, akkor 24 órával előbb.

A megszokott eljárás szerint az éjszakai utalási rendben a pénz hajnalban érkezik meg a számlákra.

A pénteki késés után a Magyar Államkincstár (MÁK) azt közölte, hogy nap közben utalják a pénzt. Erre is csak úgy volt lehetőség, hogy a pénzintézeti elszámolásokat végző Giro Zrt. (a Magyar Nemzeti Bank leányvállalata) egyik tagja, a MÁK kérésére legalább este hétig nyitva tartotta a rendszert, amelyet normál munkarend szerint a délutáni banki zárások után becsuknak.

Akik azon a napon nem, csak szombat-vasárnap (illetve hétfőn) jutottak hozzá ellátásukhoz, mindenképpen törvénytelenség áldozatai.

Közben a Magyar Posta közleményben tudatta, hogy szerdán kezdik el kivinni az ellátást készpénzben felvevők számára. A hónap végéig 1,182 millió utalványt kézbesítenek; ez egyébként a nyugdíjasok nagyjából negyven százaléka. A nagyobbik hányad már bankszámlára kapják az ellátást. Az ő járandóságuk késett péntek reggel óta.

Hivatalos részről változatlanul semmiféle nyilatkozat sincs a milliókat érintő törvénytelenségről, ennek okáról. A Magyar Államkincstár honlapján továbbra is a péntek esti közlemény olvasható. Eszerint „a bankszámlákra érkező nyugdíjak elutalása 2019. január 11-én megtörtént. A GIRO Zrt. a Magyar Államkincstárral együttműködve intézkedett a 2019. január hónapban esedékes nyugdíj-kifizetések jogszabály szerinti utalásáról.”

A MÁK péntek délután óta nem válaszolt kérdéseinkre. Ezek közül már csak kettő vár válaszra: mi volt az oka a történteknek, és a jogosultak kapnak-e valamilyen késedelmi pótlékot, netán egyéb jóvátételt a kellemetlenségért.

Élő közvetítés az MTV székházából – Szél Bernadett és Hadházy Ákos beszélni szeretne a Hírhamisító Papp Dániellel

Néhány perc múlva folytatódik a közvetítés!!!

Várunk.

Közzétette: Szél Bernadett – 2019. január 14., hétfő

Semjénexpó, milliárdok

Kérem, érdekes és nagy dolgok vannak készülőben. Hogy mennyire nagyok, az persze vitatható: a rendezvénysorozat nemzetközi visszhangja várhatóan a lőtéri kutya ugatásával lesz azonos nagyságrendben mérhető, no de a költségei! Azok viszont valóban grandiózusak. És még mennyivel fognak nőni, lévén, hogy Hunniában élünk!

Egyelőre ötven milliárdot irányoztak elő amiatt, hogy Semjén lovag szeret vadászni. De hát még van időnk, lévén, hogy csak 2021-ben kívánják megrendezni az „Egy a természettel” Nemzetközi Vadászati és Természeti Kiállítást és az ehhez kapcsolódó rendezvénysorozatot, melyet Semjén Zsolt régi álmának és vadászati világkiállításnak nevez (bár nem lesz az). Erre az érvre Semjén szó szerint azt válaszolta a HVG-nek, hogy:

„Nem mindegy, hogy hogy hívják? Világkiállítás lesz és kész!”

És annyiban igaza van, miszerint tökéletesen mindegy a rendezvénysorozat neve, mindenképpen ki fogjuk fizetni, ha a szemünk ki is guvad belé. Ez ugyanis nem olimpia, amelynek a költségeibe beszáll a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, ráadásul szigorúan városi és nem állami költségvetésből szervezik (de az állami büdzsé beszállhat), ez vadászati főbanzáj, ezt majdnem kizárólag a rendező állam támogatja.

Mindenképpen – a HVG utánanézett – a világkiállításokat koordináló nemzetközi szervezet, a BIE tudomása szerint sem világkiállítás, sem speciális világkiállítás nem lesz Magyarországon 2021-ben, ami napnál világosabban bizonyítja, hogy ezt a valamit saját szakállunkra és költségünkre rendezzük.

Mármost ilyen világkiállítás volt már Magyarországon, csak épp 1971-ben, és ennek az ötvenedik évfordulóját szeretné megünnepelni Semjén, aki többször és nyilvánosan a saját „rendezvényálmának” nevezte ezt a valamit. Hát, akkor rendezze meg: de otthon csinálja, négy fal között. Egyelőre „Nemzetközi Vadászati és Természeti Kiállítás” a neve.

De nem is az a fontos, hogy hívják: az a fontos, mennyibe kerül.

Sokba.

Irdatlan sokba.

Nem tisztem meghatározni a vadászat társadalmi vagy etikai megítélését, mely amúgy is mindenkinek a szorosabban vett véleményéhez tartozik, azon sem fogok polemizálni, sport-é, avagy sem, bár szerintem kicsit sem az, de még ha sportnak is tekintjük, akkor sem tömegsport.

De mit akarok én itt a sporttal?

Azt, hogy ez a rendezvény szervezésében egyelőre a legjobban a vizes VB-re hasonlít. Azt sikerült megrendeznünk, össze sem rogyott semmi, mert szeretik az úszókat és a közönséget az istenek (illett is volna bemutatni egy komolyabb áldozatot Poszeidónnak hálából), de annak a költségvetése sem alakult akárhogyan.

24,5 milliárdról indult, majd felemelték 50 milliárdra, de kiderült: ennyiből csak a Duna Arénát lehet összehozni, azt is csak úgy, hogy másképp nézzen ki, mint a terveken (és úgy is marad most már). De kellett még ezer és egy létesítmény, valósággal zabálta a pénzt a sportesemény: először 104 milliárdra emelkedett a büdzsé, aztán tovább, végül olyan 200 milliárd magasságában titkosították, durva becslésem szerint mintegy 300 milliárd forintunkba került.

Ennek a valaminek a költségvetése 50 milliárdról indul. Kétszer annyiról, mint a vizes VB.

Magyarországon képtelenség akár csak közelítőleg is pontos pénzügyi prognózist mondani, csak remélni merem, hogy a végösszeg nem éri tán el a 600 milliárdot, de bizony az sincs kizárva. Lássunk pár intézkedést az MKI/2235/2018-as számú kormányzati előterjesztésből!

„A Rendezvénysorozat legfőbb látványeleme a 2021. szeptember 25. – október 15. között a Hungexpo területén megrendezendő kiállítás lesz. Itt egy központi magyar tárlat „vezeti” végig a látogatót a természethasználat módjának, ezen belül a vadászatnak a változásán, fejlődésén az elmúlt ezer év során a Kárpát-medencében. A központi magyar kiállítás körül kapnak helyet a meghívott országok standjai. A Rendezvénysorozatra meg kívánjuk hívni a világ valamennyi országát, hogy jelenítsék meg a profiljukba eső értékeiket, eredményeiket bemutató önálló standdal. A bemutatás, tudatformálás céljait szolgáló pavilonokban a vásárokkal ellentétben árusítás nem történik, ugyanakkor a kiállításra megjelenő könyveket, emléktárgyakat stb. egy külön üzletben, „kiállítási shop”-ban vásárolhatják majd meg a látogatók a helyszínen.

(…) Reálisnak tekinthető ezek alapján az év során országszerte zajló események, rendezvények látogatói összlétszámára az 1 millió 300 ezer fős becslés. Mindezek a számok ugyanakkor nagyon sokban függenek a hazai és nemzetközi marketingkampány intenzitásától, sikerességétől, illetve a különböző belépőjegyek árkalkulációjától stb.”

Reklám és marketing tevékenységre az előterjesztésben található táblázat szerint milliárdos tétel áll rendelkezésre. A szöveg szerint:

– Reklámcég: weboldal, poszterek, reklámfilmek, magyar vadgazdálkodásról film, stb… 1 000 000 000 forint.
– Megjelenések más országokban 50 000 000 forint.
– Logó tervezés és gyártás (matricák, 3D formában, különböző méretekben és anyagban) 250 000 000 forint.
– Reklámcsomag kidolgozása és kiküldése a nagykövetségeknek 50 000 000 forint.
– Uralkodó házak/közjogi méltóságok – VIP vendégek meghívására vonatkozó kiadások 2 500 000 forint.
– Emléktárgyak gyártása, eladása 750 000 000 forint.

A központi kiállítással kapcsolatos javaslat és koncepció kidolgozása 150 000 000 forint.
Az itt felsorolt, csak a kommunikációhoz tágan tartozó kiadások összesen 2 252 500 000 forintot tesznek ki.” (magasles.reblog.hu)

Jó, ez a public relations. És még vékonyan is fogott a ceruza. De mi a helyzet a többivel? Szintén a Magasles számol be arról, miszerint:

„A Rendezvénysorozat megrendezése több éven keresztül az ország több helyszínét is érinti. Ez a tény, valamint a 2021-es évben az egész évben zajló eseménysorozat és a 2021. szeptember 25. – október 15. között megrendezendő központi rendezvény mérete és jellege, illetve a szervezési és koordinációs feladatok a Rendezvénysorozat színvonalas lebonyolítása érdekében szükségessé teszik egy állami tulajdonú gazdasági társaság (továbbiakban: Projektcég) létrehozását (ez a projektcég a beruházások bonyolításában-szervezésében nem vesz részt!), amivel jelentős forrás- és munkaerő-megtakarítás érhető el.

Gazdálkodó szervezet alapítására az állam nevében az MNV Zrt. jogosult. A Projektcég létrehozását követően a cég tulajdonosi joggyakorlója az „Egy a természettel” Nemzetközi Vadászati és Természeti Kiállítás és az ehhez kapcsolódó Rendezvénysorozat lebonyolításáért felelős kormánybiztos munkaszervezetét is adó Innovációs és Technológiai Minisztérium lesz. A Projektcég alapításához (tőkejuttatás) a 2018. évben 563 085 600 Ft forrás biztosítása szükséges.” (Magasles)

Ezek a számok is a kormányzati előterjesztésből származnak. Hoppá, itt is elröppent félmilliárdocska, és ezek csak az adminisztratív költségek!

Képzelhető, még mennyibe fognak kerülni a létesítmények, szállások, a baráti cégek megbízásai…

Hölgyeim és uraim: ez csak indul ötven milliárdról.

Ez olyan lesz, mint a nehéz kő: ki tudja, hol áll meg?

Én öt-hatszáz milliárdra saccolom a végét, a vizes VB tapasztalatai alapján.

Mindezt azért fizetjük, hogy Semjén lovag illő körülmények között fogadhassa vadásztársait a világ minden részéről.

Ha valaki azt mondja, hogy ez nekünk megéri, forduljon kezelőorvosához, gyógyszerészéhez.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK