Fontos

Életveszélyes fenyegetés

0

Németh Angélát, Rákospalota és Újpalota polgármesterét egy vasárnap kapott e-mail üzenetben életveszélyesen megfenyegették. A független polgármester asszony ezt Facebook üzenetben tette közzé.

„Vasárnap életveszélyes, a megölésemet kilátásba helyező, gyalázkodó tartalmú e-mailüzenetet kaptam. A rendőrségi feljelentést a mai napon megtettem. Bízom abban, hogy a nyomozó hatóság a bűncselekmény súlyának megfelelően megteszi a szükséges intézkedéseket. Meggyőződésem, hogy ezen súlyos fenyegetés a polgármesteri tisztségemmel összefügg, hiszen a munkahelyem által üzemeltetett e-mailcímre érkezett. Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy a választási kampány még igen messze van, és az indulatok már most ilyen mértékűvé váltak. Aki az ilyen indulatokat gerjeszti, talán magában el tudja rendezni, vagy annyira nem képes kontrollálni a cselekedeteit, hogy most nyugodtan hátradől, mint aki jól végezte dolgát. Remélem, hogy nem ezt történt.”

Németh Angéla feljelentést tett a rendőrségen.

Nyilatkozatokban csepegtetett fegyverkezési tervek

A parlament helyett a sajtóban üzenik meg illetékesek, milyen újabb hadieszköz-vásárlásokra készül a kormány. A páncélosok száma se annyi lesz, újabb repülőgépek jönnek, legutóbb pedig kiderült: légvédelmi rakétarendszert is vesznek, már idén.

Példátlan a parlamentáris rendszerekben, hogy a törvényhozás szinte semmit se tud arról, a regnáló kormány milyen eszközöket, rendszereket kíván vásárolni a hadsereg számára, és ezt miből akarja kifizetni. Olyanokat, amelyek jelentős része több ciklusra szóló fejlesztés, következő kormányok kezét kötheti meg a konszenzus nélküli pénzköltés.

Ráadásul ezek az eszközbeszerzések teljesen átírják a honvédséggel kapcsolatos nagyjából húsz éves alkalmazási irányt, s az ehhez kötődő fejlesztési elképzeléseket is.

A decemberben bejelentett páncélosvásárlással kapcsolatos biztonságpolitikai kérdőjelekről már írtunk. Akkor az derült ki, hogy – határidő és ütemezés megjelölése nélkül – a Magyar Honvédség kap

  • 44 darab német Leopard 2 harckocsit,
  • 24 darab német PzH 2000 önjáró löveget.

Azt pedig már féléve tudtuk, hogy vesznek

  • 16 darab német-francia Airbus H225M közepes kategóriájú harci helikoptert,
  • 20 darab Airbus H145M könnyű harci helikoptert.

Árat „természetesen” nem árultak el. Korábbi nemzetközi ügyletek publikus költségeiből kiszámoltuk, hogy ezen üzletek ára elérheti, akár meg is haladhatja a 320 milliárd forintot. Már ezek lényegében lenullázhatják a honvédség rendelkezésére álló jövőbeni fejlesztési forrást.

Akkori cikkünk írásának napján minden előjel nélkül hozta nyilvánosságra az Airbus és a magyar fél, hogy veszünk

komplett légvédelmi rakétavezetési rendszert

(SAMOC – Surface-to-Air Missile Operations Center) a légierő számára. A létesítmény lehetővé teszi a földi telepítésű légvédelem (GBAD – Ground Based Air Defence) valós adatokon alapuló koordinációját az ország egész területén.

Árról szóló információval ezúttal se fárasztották az adófizetőket.

Csak bő két hét elteltével aztán megtudhattuk, nem is annyi az annyi. Január első napjaiban az InfoRádióban arról beszélt Benkő Tibor honvédelmi miniszter, hogy

a 44 Leopard páncélos valójában 56.

Merthogy a legújabb típusú A7-eseket csak 2025-re gyárthatják le, ezért tizenkét darab A4-es harckocsit lízingelünk, hogy meg tudjuk kezdeni azonnal a személyi állomány kiválogatását, felkészítését. Nyilván ezek se két fillérbe kerülnek, és mivel ezek az A4-esek minimum 27, maximum 34 évesek, alighanem felújításra szorulnak, amelynek költségét a vevő szokta állni. És az se tudható, mi lesz velük hat év múlva: hová adja el a HM, netán ezek is itt maradnak?

Ugyanebből az interjúból tudhatta meg a nagyérdemű, hogy tíz éves terv keretében (tehát 2028-ig, noha hivatalosan meghirdetve a Zrínyi 2026 keret van érvényben)

„a légierő teljes spektrumában”

terveznek, amelynek alapján a 36 helikopter mellé

nyolc repülőgépet is vásárolnak.

Benkő szavaiból az hámozható ki, hogy a két Airbus A319-es és a két Falcon luxus-kisgép (amelyek leginkább Orbán Viktor szállításaival váltak ismertté) nem a vége a bevásárlásnak, mert összesen három közepes csapatszállítóról beszélt a miniszter.

És ezeken felül jön még három, kimondottan nehéz katonai eszközök szállítására alkalmas repülőgép is; ennek igényéről hosszú évek óta szó van, hogy ne bérelni kelljen külföldről (általában Ukrajnából nagy, Antonov szállítógépeket), és a szűk szállítói kapacitás a NATO európai erőiben általános probléma.Csak jelezzük: Az Airbusnak ilyenje is van, az A400-as.

De a tényt ezúttal is a sajtóban közölték. Ahogyan azt is, hogy

„modernizált Gripenekről”

is szó van.

Pár nappal később ezúttal tévéinterjúban, a kormánypárti Echóban mondta el Böröndi Gábor altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnökhelyettese, hogy a svéd Saab által gyártott Carl Gustaf tankelhárítókat vesz a honvédség.

Mégpedig 20 milliárd forintért vállról indítható páncéltörő rakétavetőket

2019 és 2026 között.

A legutóbbi hétvégén aztán ismét Benkő vette át az infócseppek hullatását. Egy vele készített MTI-interjúban egy rövid mondatban elrejtve hangzott el, hogy már az év első felében a légvédelem számára

új rakétakomplexum-rendszer és az ahhoz tartozó rakéták

beszerzését tervezik. Egyebeket ezúttal se tudtunk meg, a jól kiválasztott médium pedig nem feszegette.

Ha ezeket a tételeket sorba vesszük – kiindulva az elején említett minimum bő 300 milliárdból -, akkor valószínűleg arról

a 650 milliárdos keretről van szó,

amelyet a nyilvánosság is csak meg nem erősített hírként ismerhet. A tavalyi áprilisi választás előtt a parlament honvédelmi bizottságának fideszes többsége hagyta jóvá ezt az összeget katonai beszerzésekre.

Az ezek után már csak apró betűs hír, amiről a Népszava írt ma, hogy a Leopard páncélosokat úgynevezett ellentételezés nélkül vásárolja meg a HM. Korábban, legelőször az első Orbán-kormány idején elfogadott kormányrendelet kötelezővé tette az egymilliárd forintot elérő vásárlások esetén ezt a konstrukciót.

Eszerint a szállítónak ellentételezési (angol szakkifejezéssel offset) ajánlatot kellett tennie, mégpedig a vételár egészére. Ennek alapján a Gripenek beszerzésekor a svéd-angol konzorcium először 105, majd 110 százalékot vállalt, amelyet már a 2002 utáni szocialista kormány megvalósultnak ismert el.

Ennek keretében egyharmadot kellett itteni beruházással fedezni, a többit Magyarországról kiinduló exporttal, illetve hazai cégek külpiacra segítésével teljesíteni. A Gripen svéd gyártója, a Saab, illetve ennek anyaholdingja, a Wallenberg csoport szinte teljes egészében olyan befektetéseket (illetve ezek bővítését) vállalta, amelyek amúgy is megtörténtek volna (például Electrolux, Astra Zeneca), és a programba hivatalosan bevont 14 cégben voltak olyanok, amelyek nem is tudtak arról, hogy résztvevői lettek volna az ellentételezésnek.

Ennek következtében a Gripenek megvétele valószínűleg nem eredményezett pótlólagos gazdasági növekedést, de legalább biztosította azt, hogy ha mentesítik is a közbeszerzés alól, legalább valamilyen erőfeszítést kell tennie a szállítónak.

A jelenlegi vásárlásokban már se közbeszerzésről, se bármilyen ellentételezésről nincs szó.

Thürmer vagy Stürmer? – Déli kávé Szele Tamással

Kérem, így a kávé mellett bevallhatom: más esetben szégyellném ezt a címet. Senki nevével nem viccelünk, és ez olyan alapszabály, ami alól ritkán akad kivétel – például most. Ugyanis Thürmer Gyula olyan programcikket rittyentett volt a Munkáspárt honlapjára, hogy arra még a Der Stürmer valamikori főszerkesztője, Julius Streicher is büszke volna.

Igen, jól tetszett olvasni: az 1923 és 1945 között létezett német nemzetiszocialista hetilaphoz mértem az írást. Merthogy az neki a mércéje. Köztudott, hogy Thürmer Munkáspártja (mely kicsit sem azonos a Vajnai Attila-féle „Magyarországi Munkáspárt 2006 – Európai Baloldal” nevű formációval) bizony már jó tizenkét éve rossz társaságba keveredett, konkrétan a Budaházyéba, és úgy látszik, azóta egészen sajátosan értelmezik a baloldaliság, valamint a szocializmus fogalmát. Olyan nemzetien, keltsen bármennyire is viszolyogtató emlékeket a közönségben a „nemzeti szocializmus” szókapcsolat.

De térjünk a tárgyra, a múltat adjuk át a Párttörténeti Intézetnek, ott majd Kövér elvtárs megkutatja… illetve, elnézést, Kövér elvtárs most más munkakörben dolgozik, majd csak akad más, megbízható elvtárs erre a kényes feladatra. Miről beszél most Thürmer Gyula?

Az EP-választásokról. Hát lássuk, mit mond.

„Május 26-a után új világ köszönt ránk. A bevándorláselleneseknek kell többségbe kerülniük, s akkor nem kell félteni a nemzeti szuverenitást és a kereszténység is biztonságban lesz – sugallja a miniszterelnök. Még azt is tanácsolja, hogy felejtsük el, hogy ki jobboldali, ki baloldali. A választóvonal nem ez. Akarsz migránsokat vagy nem akarsz! Ez itt a kérdés!

A parlamenti ellenzék szerint a bevándorlók beengedése érdem, sőt dicsőség, európai virtus, s aki nemet mond rá, az nem európai, nem demokrata, nem modern, és az ilyeneket irtani kell. Szeretjük Európát, de főleg a hatalmat szeretnénk, úgyhogy le az Orbán-rendszerrel!

De mit mondjunk mi, a Munkáspárt? Ellenezzük a bevándorlást? Igen! A Munkáspárt már akkor ellenezte, amikor ez még nem vált a kormánypropaganda fő irányává. És nem azért ellenezte, mert a kormány is így gondolta, hanem mert szilárd meggyőződésünk, hogy a migráció abban a formában, ahogyan ez ma megjelenik, kárt okoz a munkásosztálynak, a dolgozó tömegeknek és a nemzeteknek egyaránt.”

Tessék, Thürmer elvtárs? És a nemzetköziséggel mi lesz?

Nyugalom, afelől is gondoskodva volt.

„Véleményünket nem csak mondogattuk, de igyekeztünk a nemzetközi munkásmozgalom más pártjait is meggyőzni.”

Eddig a koreai elvtársakat sikerült, a kubaiakat még nem. Kár, hogy egyik állam sem Európában fekszik. A kínai elvtársakkal meg sem próbálkozunk, ők elhajlók. Meg nagyon kiröhögnének.

„A mai bevándorlók nem azért jönnek, hogy megdöntsék a pénz uralmát. A kapitalizmus előnyeit akarják élvezni.”

Ön viszont elutasítja ezeket az előnyöket, egy romos pincében él a valamikori Ózdi Kohászati Művek félig lebontott géptermének alagsorában, hosszú, ősz szakállával takarózik télvíz idején és az erdőben szedett, vadon termő empíriokriticizmussal táplálkozik. Vagy rosszul tudom?

„Tehát, tisztelt választók, ha Önök nem akarják, hogy a bevándorlás megváltoztassa világunkat, nyugodtan szavazzanak a Munkáspártra is. Mi ellene vagyunk. Nyugodt szívvel válasszák a Munkáspártot azok is, akik az európai kultúra, a kereszténység értékeit féltik.”

Ez gyönyörű két mondat. Van olyan szép, mint annak idején az „Élmunkás téri templom” elnevezés volt. Remélem, a Munkáspárt időben megkapja a választások előtt az egyházi áldást is, mert kell a Fennvaló segítsége a korteshadjáratban, ahogy az már Lenin elvtárs is megmondta.

Áldás nélkül tapodtat sem, proletárok!

„Nem kell fideszesnek lenni ahhoz sem, hogy valaki szeresse a hazát, a nemzetet. A nemzeti lobogót többre becsüljük az EU zászlajánál. A nemzeti zászlók színesek, mögöttük évszázadok történelme áll. Az EU zászlajában minden kék, a csillagok is mind sárgák, unalmasak és egyhangúak, mint amilyen a liberálisok európai egyesült államokja lenne.”

Minő esztétikai szempontok, elvtársaim! De vigyázzunk azzal a kijelentéssel, hogy a túlnyomórészt egyszínű zászló csúnya és unalmas. Emlékszem például egy másikra, ami szinte kizárólag vörös volt, eltekintve egy sarlótól és egy kalapácstól rajta. Talán ön is emlékszik.

„Vállaljuk a baloldaliságot? Igen! Baloldali az, aki azt mondja: rossz ez a rendszer! Nem Orbán, mert ő maga nem rendszer. A tőke, a pénz uralma a rossz. Orbán Viktor a tőkés Magyarország harminc évének egyik meghatározó személyisége, de nem maga a rendszer.”

Mit tetszik vállalni? Mert ez sok minden, csak nem baloldaliság. Orbán jó, tőke rossz? Ezer szerencse, hogy Lenin elvtárs alaposan be van balzsamozva, fel nem kel a mauzóleumból, mert volna pár szava ezekhez a tézisekhez. Apropó, mauzóleum, Vörös Tér – és Oroszországról mi a becses véleménye?

„Május 26-án elmondhatjuk, hogy nem lesz béke Európában, ha Európa nyugati fele nem egyezik ki Oroszországgal. Hálát adhatunk a jó istennek, hogy az ambiciózus fegyverkezési programok, a szankciók, a provokációk mellett elkerüljük a háborút. De ez kevés! Arra kell ösztönöznünk az EU-t, hogy egyezzen meg Oroszországgal.

Minden mindennel összefügg! Akarnunk kell a változást! Meg kell győzni másokat is, hogy akarják a változást. Meg kell mutatnunk a változás útját!”

Azért ezt a kiegyezést mintha Oroszországnak is kéne akarnia, legalább egy kicsit – és az orosz menyasszony finoman szólva is húzódozni látszik, jobban mondva csak azzal lenne elégedett, ha ő viselne mindent a házban, nadrágtól kalapig, Európának beleszólása sem lehetne a tulajdon sorsába. Márpedig így nem lesz lagzi, annyit mondhatok.

„A Munkáspárt programja világos. Az Európai Parlamentben nem csodát akarunk csinálni, mert azt nem lehet. A magyar dolgozók hangját akarjuk felerősíteni, hogy a magyar munkáson, a magyar dolgozókon ne élősködhessenek büntetlenül Európa gazdagjai. A magyar nemzet önállóságát akarjuk védeni. Magyarul akarunk beszélni, gondolkodni, magyarul akarunk élni.

De nemet mondunk a tőkés Európa intézményeire! Bíráljuk az európai kapitalizmust! Bíráljuk, mert a mai Európa csak keveseknek jó. Európában viszont több van, sőt minden megvan ahhoz, hogy Európa a többségnek is jó legyen. A dolgozók, a népek demokratikus Európája ilyen lesz!”

És nemzetközivé, tessék mondani, mikor lesz? Mert azt, hogy nemzetivé mikor, már közölni méltóztatott: május 26-án. Különben meg, ha Európa maguk szerint csak keveseknek jó, ellenben sokaknak, így a dolgozó tömegeknek is rossz, akkor mi a Csapajev elvtárs fényesre glancolt bagariacsizmáját tetszenének keresni annak az elnyomó államalakulatnak a parlamentjében? Vagy önfeláldozóan, orrukat befogva a rothadó kapitalizmus bűze elől, kínok közepette felvéve a képviselői fizetést belülről tetszenek majd bomlasztani, a nemzeti magyar munkásosztály érdekeit szem előtt tartva? És mondják már meg, milyen az a nemzeti munkásosztály?

Összegezve: ez az írás, ami tekinthető akár a Munkáspárt programjának is az EP-választásokra, kissé szigorúbban tekintve pedig tekinthető egy elégtelen osztályzatú dolgozatnak a Marxista-Leninista Esti Egyetemen, kifejti, hogy a nemzeti értékek és a munkásosztály értékei azonosak, ezeket kell védeni, ellenben a tőke rossz, és a valódi nemzetállam szocialista, vagyis nemzeti szocializmust akar, és mereven kapitalizmus-ellenes.

Hát pont ilyesmiket mondtak a Der Stürmerben is: csak abban volt antiszemitizmus is, ebben nincs. Meg kell vallani: a Munkáspárt honlapján nincs, de a hozzájuk elvileg közel álló (bár a jó ég tudja, kik által finanszírozott) Bal-Rad bizony következetesen Youdapestnek írja Budapestet.

Igen, kiejtve Júdapest. Hogy van-e köze a magát baloldali radikálisnak valló oldalnak a Munkáspárthoz és viszont, azt nem tudom bebizonyítani, tehát nem is állítom, de az már messziről látszik, hogy piszok nagy baj van a balszélen.

Pedig hát magával a baloldalisággal semmi baj nem volna, kihagyhatatlan az európai politikából, meghatározó szellemi vonulata annak.

Csak ez nem baloldaliság.

Ahogy nézem, ma, Magyarországon semmi értelme megkérdezni, miből lesz a cserebogár, mert láthatóan bármiből lehet…

Még munkáspártból is.

És fából gyártjuk a vaskarikát.

Aki nem panaszkodhat – Déli Kávé Szele Tamással

Kérem, én így kávé mellett nem erről akartam beszélni, azt hittem, túltárgyaltuk már tegnapelőtt, de nem lehet megfeledkezni a témáról: ez Magyarország, itt minden nagy botrány több kis botrányt fial, folytatódik, örökkön-örökké, ráadásul ami a homoszexuális emberek „gyógyításával” foglalkozó tévéműsor utóéletét illeti az bizony tanulságos is.

Ott hagytuk abba a múltkor, hogy ugyebár beszélgetős műsort közvetített a közszolgálati M5 arról, miszerint lehet is, kell is gyógyítani az azonos neműek iránti vonzalmat. Sem nem lehet, sem nem kell, mert nem betegség, de elég annyit mondani magáról a műsorról, hogy meleg résztvevője nem is volt, innentől kezdve tulajdonképpen a minimális szakmai objektivitás hiánya miatt nyugodtan tekinthetjük propagandának, részletezése nagyjából felesleges is. (Meghívták ugyan a Háttér Társaságot, csak épp gondosan az adás napján, hogy semmiképp se érhessenek oda – én is kaptam már meghívót sajtótájékoztatóra az esemény kezdete előtt tíz perccel, hasonló okokból. Oda ne érhessek, de ne is mondhassam, hogy nem hívtak. Így megy ez.) Tévtanokat népszerűsítettek benne, alacsony hatásfokkal, de botrányt sikerült vele kavarni, hiszen a kérdés kényes, és igen ostobán nyúltak hozzá.

No, de mit szólt a kitört szóviharhoz – mert nem kevés indulat szabadult el – maga a műsorvezető, Trombitás Kristóf Keresztély?

Érdekesen reagált a Facebook-oldalán (később levette, de megmaradt az utókornak).

„Nos, mindent összevetve mindenki úgy hagyott ebben az egészben benne – kivéve a Mandinert -, mintha én akartam volna azt a bizonyos műsort vagy én hoztam volna tető alá. Az egész balhét a hátamba kaptam, a baloldali médiumok napi több cikkben ágálnak, míg a mi oldalunkról semmi, sőt, az elemi bajtársiasság nevében vannak, akik innen is rúgnak egyet. Korábban nem egy baromságot számos vezércikk és kiállás követett, mert olyankor nem az a lényeg, hogy kinek van igaza, hanem az ellenfelek kartácstüze alatti összezárás. A tudat, hogy ez bizony nem olyan frankó, de nem hagyjuk hátra a másikat. Mindkettő jó tanulópénz és egyiket sem felejtem.”

Ettől azért félrenyeltem a kávét.

Az ifjú kultúrharcos számára „nem az a lényeg, hogy kinek van igaza, hanem az ellenfelek kartácstüze alatti összezárás”. Hát a sajtóban – és a televízió is az, pláne egy közszolgálati csatorna az kéne legyen – mindig az a lényeg, mi igaz, mi nem és kinek van igaza. Az összezárást reklamálja az ifjú levente? Tényleg nem veszi észre, hogy zsoldosokkal van ő egy seregben, azok nem fognak külön pénz vagy külön utasítás nélkül összezárni, azok magukra gondolnak első-, másod- de még harmad- és utolsó sorban is? Ott rúghatják szét a fenekét mellettük, nem fognak segíteni, nem is dolguk, de nem is természetük nekik a szolidaritás. „Elemi bajtársiasság”? Na, ne tessék röhögtetni, még a betyárbecsület is idegen tőlük.

Hány éves vagy, királyfi, hogy még hiszel a mesékben?

De reklamál mást is a szegény, elhagyott jobboldali sajtómunkás.

„Semmi közöm a problémához, életemben nem foglalkoztam vele – nyilván ez sem érdekel senkit. Nem én hívtam a vendégeket, nem én szerveztem a műsort, egy kész feladatot kaptam az adás napjának délutánján. És minekutána beültem a kész szituációba és lehoztuk a műsort, ez már senkit sem érdekelt. Ami rendben is lenne, az embernek néha katonaként kell viselkednie, maximum elront valamit, de ahogy ő kiáll mások mögött, bizton számíthat erre másoktól is. Vagy nem. (A direkt ferdítő, hazudó és perelhető cikkektől meg tekintsünk is el, amik egyfelől olyanokat állítanak, amiket nem mondtam, másfelől vitapartnernek állítanak be.)”

Kérem, ez a szegény ember tényleg katonának képzeli magát és azt hiszi, hogy egy háborúban harcol. Azért annyiban igazat kell adnom neki, hogy adás előtt pár órával adást lemondani nem lehet: ilyenkor kínos a helyzet, mert a műsor nem maradhat el, az benne van a programban, de meg lehet oldani, hogy legalább látszódjon: a műsorvezető nem ért egyet a témával, és törekedne a tárgyilagosságra, ha módjában állna.

Ezt sokféle módon el lehet érni, lehet azt mondani a műsor elején a bevezetőben, hogy „egy különös megközelítést mutatunk be”, hogy „sajnos az érintetteket nem tudtuk időben értesíteni, egy következő adásunkban mondhatják el véleményüket a kérdésben”, „ma kicsit egyoldalúak leszünk, szervezési problémák miatt” – egyszóval ezer és egy lehetőség van, csak éppen emberünk nem élt vele. Igaz, nem ő találta ki a műsort, ő csak vezette a beszélgetést, nem vett benne részt vitapartnerként, de lettek volna eszközei, mármint egy normális tévében. Értem én, hogy őt csak ad hoc beültették a stúdióba, rászignálták a melót és hajrá, vágtat a hatszáz, egyenesen az ágyútűzbe bele, de jelezni akkor is lehet az egyet nem értésünket.

Vagy – és sok jel mutat erre is – nem lehet.

A köztévé működése egyre különösebb:

már az Öt Pont be nem olvasásakor elméláztam azon, hogy mi a fenének nem ismertették harminc másodpercben – legfeljebb éjjel háromkor, mikor úgysem látja, hallja senki. Vagy szólhattak volna előtte pár szót, szidhatták volna, mondhatták volna, hogy kényszerhelyzetnek engednek, nem volt feltétlen szükség arra, hogy kössék az ebet a karóhoz és ezzel kiváltsanak egy több napos tüntetéshullámot. Akkor arra jutottam, hogy bizonyára nem a sajtómunkások felelnek az adásért, hanem a biztonsági főnök (azért is keresték napokig a szerkesztőt, mert nem volt). Pedig egy profi szerkesztő fél perc alatt megoldotta ezt a válságot, elegánsan. De nekik dilettáns módon keménykedni kellett: lett is belőle, ami lett.

Feltehetően senki sem merte vállalni a felelősséget az esetleges következmények miatt. Az állásukat, kenyerüket félthették.

Ebben az esetben is valami hasonlót látok: a műsorvezető, bár megtehette volna, mégsem mondott semmit azon kívül, amit elvártak tőle.

Miért nem tette?

Valószínűleg azért, mert tilos volt neki.

Valószínűleg még az összekötő szövegek is előre meg vannak írva és tilos eltérni tőlük, büntetés terhe mellett. Most meg mentegetőzni kényszerül, megfogadja, hogy életében nem foglalkozik többet soha ezzel a témával – azt el is hiszem, most csúnyán kikapartatták vele a gesztenyét a tüzes parázsból.

Egy régi vicc jut eszembe a dologról: Kohn telefonját lehallgatják, ő is tudja, mindenki más is, egyszer csak felhívja őt Grün Amerikából:

– Helló, hogy vagy, hogy érzed magad?
– Tudod mit? Nem panaszkodhatok…

Hát így van most ezzel a botrányt kiváltó adással a Trombitás nevű műsorvezető is. Azt ugyan nem tudjuk, ő maga mit gondol a kérdésről, azt sem, hogy neki hogy tetszett a saját szereplése ebben a kényes ügyben, szabadkozik és morog – de nem panaszkodhat.

Azt neki tilos.

Sőt, még az inkriminált bejegyzését is eltüntette a közösségi oldalról, csak addigra már százan lementették.

Sokan hiszik, hogy a kormánymédia munkatársai kiválóan fizetett zsoldosok, akik a legnagyobb fényűzésben élnek, de ezek a jelek arra mutatnak, hogy jól csak keveset fizetnek közülük, valahol a piramis csúcsán, és megbecsülést is csak azok kapnak a gazdáiktól. A nagy tömeg, akik nem a csúcson vannak, vasfegyelemben tartott, közepesen honorált zsoldos.

És akad, aki még csak nem is tudja, hogy zsoldos: azt gondolja, a hitéért, a véleményéért teszi, amit tesz.

Meggyőződéses, küldetéses balek.

Aztán csodálkozik, hogy ott hagyják egyedül a kartácstűzben.

Így járt.

Matolcsy paradoxona

Most tessék egy kicsit figyelni, mert bonyolult dolog következik. Epimenidész, a krétai bölcs kiment a piacra és elkiáltotta magát: „Minden krétai hazudik!” A krétaiak nem verték agyon, hanem elkezdtek gondolkodni: Epimenidész is krétai, tehát akkor ő is hazudik, tehát a krétaiak igazat mondanak, de ha igazat mondanak, akkor hazudnak, illetve…

Végül mégsem verték agyon, de történtek ez irányú kísérletek. Ez egy klasszikus szofizma, ott a logikai hiba benne, hogy általánosít: egyes krétaiak persze, hogy hazudnak néha, de minden krétai és minden esetben természetesen nem hazudik. Valami ilyesmit sikerült most kitalálnia Buczkó Péter doktornak, Matolcsy György ügyvédjének.

Történt ugyanis, miszerint Bárándy Gergely 2016 májusában egy parlamenti felszólalás keretében olyant mondott a jegybank elnökére, hogy az közpénzt lopott volna. Súlyos állítás, Matolcsy be is perelte a jó hírnévhez való jog megsértése miatt. Mármost a Kúria harmadfokú, jogerős ítélete szerint Bárándy Gergely véleményt fogalmazott meg, ezért kijelentésének nem lesznek jogi következményei.

Tehát ott tartunk, hogy Bárándy Gergelynek az a véleménye, miszerint Matolcsy közpénzt lopott, és ezen vélemény kimondásának nem lehetnek jogi következményei.

Csatlakozhatunk mi Bárándy Gergely véleményéhez?

Nos, Buczkó doktor szerint nem.

Jóllehet a Kúria jogerős döntésben mondta ki, hogy ez a vélemény nem büntethető (mint semmiféle vélemény sem) és kimondása sem sértett törvényt.

De akkor hogy látja ezt Buczkó doktor?

Buczkó Péter szerint az ítélet legfeljebb úgy értelmezhető, hogy adott közéleti kiemelt szereplők között, adott szituációban adott szövegkörnyezetben a bíróság nem minősítette jogsértőnek, hanem jogszerűnek minősítette ezt a kifejezést, azonban ez nem jelenti azt, hogy bárki bármikor bármilyen körülmények között használhatná ezt a kifejezést. „Az pedig az eljárás során föl sem merült, hogy Matolcsy György lopott volna vagy bármiféle bűncselekményt követett volna el” – fogalmazott. Jelezte: a Kúria döntése álláspontja szerint megalapozatlan, ezért megfontolják, hogy alkotmányjogi panaszt nyújtanak be és eljárási jogszabálysértésre alapozva kérik az ítélet megsemmisítését.

Na, akkor álljunk meg egy percre, mert frissítenem kell az agyamon az operációs rendszert.

Tehát Buczkó doktor nézete szerint a Kúria hibás döntést hozott (ez még egy Kúriával is megeshet), és emiatt alkotmányjogi panaszt nyújtanak be, eljárási jogszabálysértésre alapozva kérik az ítélet megsemmisítését. Jó, ezt értem. Azonban akkor miért mondja, hogy az ítélet értelmezése szerint adott közéleti kiemelt szereplők között, adott szituációban adott szövegkörnyezetben ez elhangozhatott, és nem jogsértő, de óva int mindenkit a kijelentés megismétlésétől, ugyanis más szituációban, más szereplők között és más szövegkörnyezetben ez lehet jogsértő, sőt, valószínűleg az is.

Rövidebben: elfogadja-e a felperes az ítéletet, megnyugszik-e benne (és akkor van helye az értelmezésnek) vagy pedig hibásnak tekinti, nem nyugszik bele és akkor az értelmezésnek sincs helye?

Itt jön Epimenidész paradoxona, vagy inkább Matolcsyé

Ha jogerősnek tekintjük az ítéletet, lehet tiltani a kijelentés ismétlését, ha nem tekintjük jogerősnek, akkor nincs is mit értelmezni, tehát új ítéletre van szükség, melyet újból meg lehet támadni és ez így megy örökkön-örökké.

Ugyanis ha és amennyiben elfogadjuk – és ez most nem érinti Buczkó doktor állásfoglalását – azzal azt is elfogadjuk, hogy a vélemény kimondása kontextustól, környezettől és az azt megismerő személyektől függően lehet jogsértő vagy nem az.

Tehát, ha én lemegyek a sarki kisboltba, ott találkozom a Bank of England elnökével (meglepő lenne, ritkán vásárol a nyóckerben, de nem lehetetlen), és azt mondom neki: „Dear Sir, kérem, vigyázzon ezzel a Matolcsyval, ez közpénzt lop, ez egy olyan”, akkor én ezzel súlyosan megsértem Matolcsy jó hírnévhez való jogát, és alapja lesz egy ellenem induló keresetnek. Ámde ha csak a Milánnak, a boltosnak mondom ezt, azzal nem sértek meg semmit, és így szabadon mondhatom?

Ellenben mi történik, ha fordul a kocka, és kinevezik véletlenül a Milánt a Bank of England elnökének?

Ez sem túl valószínű, de fizikailag nem lehetetlen.

Mi több, mi van akkor, ha mindketten hallják a kijelentésemet?

Akkor egyszerre viselkedtem jogsértő és jogkövető módon?

Avagy mi van, ha én ezt a kijelentést nagy nyilvánosság előtt, mondjuk a sajtóban, írásban teszem? A tisztelt bíróságnak végig kell keresnie minden olvasómat ezek szerint, és minden esetben meg kell állapítania, sértettem-e jogot?

Szép, nagy per lenne, igen sok tanúval.

Őszintén érdekelne, mi ebben az esetben az irányadó értelmezés.

Vagy amennyiben fennáll sok ezer olvasó esetén akár csak egy esetben is a jogsértés lehetősége, akkor már büntethető vagyok? Viszont tessék már nekem megmutatni azt az egy esetet. (Mondjuk, nem volna nagy boszorkányság, van az a pénz. Sőt, a vád képviselője is mondhatja, hogy ő is olvasta, és ő az az eset – ámde akkor én elfogultságot jelentek be).

Márpedig ez a kijelentés akkoriban nagy nyilvánosságot kapott volt. Tehát, csontig lecsupaszítva a kérdést: ha a Kúria kimondja egy állításról, hogy annak kimondása akkor és ott nem büntethető, beszámolhatok-e én erről az állításról a sajtóban máskor, más körülmények között és más közönségnek?

Kérem, aki ezt nekem jogszerűen és logikusan képes értelmezni, az előtt lekapom a bajuszomat.

Maradjunk annyiban, hogy egyelőre nem teszek ilyen jellegű kijelentést Matolcsy jegybankelnökről a sajtóban, azt meg, hogy mit gondolok róla, úgyis tetszenek tudni: amit maguk. Csak nem mondjuk, hogy ne sértsünk törvényt.

Buczkó úr, ne őrjítsen meg minket, kérem… Inkább nyújtsa be azt az alkotmányjogi panaszt.

Mindenki jobban jár.

Országszerte tüntettek – a Lánchídon „helyzet” volt

Budapesten, az összes megyeszékhelyen és kisebb városokban is tartanak tüntetéseket, összesen csaknem 60 helyen. A külföldön élő magyarok szintén tiltakoznak majd, legalább egy tucatnyi városban. A budapesti tüntetés szervezői újabb demonstrációt hirdettek meg február 11-ére.

A rendőrség a Lánchíd pesti hídfőjéről hat embert vitt el, és szabálysértési eljárást indít mindazokkal szemben, akik akadályozták a közlekedést a hídon – tudatták közleményben.

Hat óra után a legfeljebb néhány tucat tüntetőt elkezdték egyenként elvinni a rendőrök. Negyed hétkor a járdákra szorították a demonstrálókat, a forgalom pedig elindult a Lánchídon.

Fél hat után a rendőrök elkezdték kicipelni a híd úttestjén ülő tüntetőket. Ezt a tömeg a „hazaárulók” kiáltással kísérte. Pár perc múlva mintha megnyugodtak volna a kedélyek, most áll az intézkedés.

Rendőrsorfal a Lánchídnál

Elhangzanak az obligát szlogenek:

„Értetek is tüntetünk”

és

„Bűnözőket védtek”

Majd megköszönik a rendőröknek, hogy segítenek blokád alá venni a hidat. Ezt a tömeg a „rendőrség is velünk van” skandálással nyugtázza.

MTI Fotó: Balogh Zoltán

Fél öt körül a tömeg elindult a Clark Ádám térről a Lánchídon át Pestre. A túloldalon rendőrsorfal állja el az utat. A tüntetők

„Álljatok félre!”

skandálással válaszolnak.

A rendőrök az úttesten nem engedik át a tüntetőket, csak a járdán. Egy törzsőrmester azt ismétli, hogy ezzel KRESZ-szabálysértést valósítanak meg, és

kilátásba helyezte a rendőri intézkedést,

vagyis oszlatni fognak.

Ezután a tömeg elkezd leülni a híd úttestjére.

Egy tüntetői „szóvivő” azt mondta a rendőröknek, hogy ők viszont a gyülekezési törvény alapján vannak ott,

ezért nem mennek sehová.

MTI Fotó: Bodnár Boglárka

A fehér sapkás képviselőnők

A korábbi demonstráción összeállt „fehér sapkás képviselőnők” léptek fel Tatabányán először. Bősz Anett (Liberálisok) buzdította a rendszer elleni ellenállásra a tömeget, majd Demeter Márta (LMP) szólt először arról, hogy az ellenzéki pártok együtt mozognak a szakszervezetekkel. Támogatják őket, hogy

legyen sztrájk.

Emellett megismételte, hogy

legyen bojkott

azon cégekkel szemben, amelyek alkalmazzák a rabszolgatörvényt. Amellyel a kormány kiszolgáltatja az ország szuverenitását a multiknak, de saját közalkalmazottainak bérét is alacsonyan tartja – mondta, követelve az illetményalap megemelését 60 ezer forintra.

Mindenkinek el kell mennie szavazni, hogy eltakarítsák a rendszert – ezt már Kunhalmi Ágnes (MSZP) mondta. Szabó Tímea (Párbeszéd) arra biztatta a tömeget is, hogy nem kell félni a hatalomtól, és „nem megyünk sehová”.

Folytatni kell az ellenállást, és ebben az emberek számíthatnak rájuk. De egyedül nem tudják leváltani a kormányt. A következő tüntetésre pedig mindenki vigyen magával rokonokat, szomszédokat, kollégákat.

Szél Bernadett (független) párhuzamba állította azt, hogy Orbán és társai luxusrepülőznek, luxusjachtoznak, az embereknek pedig heti hat napot kell dolgozniuk. Felidézte a szakszervezeti felhívást, hogy

az országnak meg kell állnia.

A DK-s Vadai Ágnes elmondta, majd negyven napja vár arra, hogy egy fideszes elmagyarázza neki, miért fogadták el a rabszolgatörvény – de a türelmük véget ért.

Lassan több a stadion, mint a körzeti orvos.

Varga-Damm Andrea (Jobbik) szerint egy éve senki nem gondolta volna, hogy valaha egy színpadon fog állni a fehér sapkás politikusokkal. Nem véletlen, hogy Orbán nem foglalkozik nőügyekkel, hisz kisebbrendűségi komplexusa van a nőkkel szemben.

Magyarországon nem uralkodhat senki, azonban ezen változtatni kívánnak – mondta Varga-Damm.

Kordás László – MTI Fotó: Bodnár Boglárka

Tatabányán és Szombathelyen is beszédeket tartottak

Vissza Tatabányára, ahol Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke arról beszélt, hogy a kormány kizsákmányolja az embereket, de üzenik a kormánynak, hogy nem azért dolgozunk, hogy elfáradjunk, hanem azért, hogy tisztességes bért kapjunk.

Egyetlen munkásérdekeket szolgáló törvényt sem nyújtott be a kormány, kizárólag a tőke érdekeit szolgálja, és nem áll szóba a szakszervezetekkel se.

Ma országos kiterjedésűvé vált az ellenállás, ennek a harcnak folytatódnia kell. Fontos, tartalmi kérdésekben kell együttműködni.

Boros Péterné, a köztisztviselői szakszervezet vezetője megindokolta, miért március 14-re hirdették az országos sztrájkot: mert a törvény nem engedi a korábbi időpontot. Azt mondta, hogy sztrájkra készülnek, de tárgyalni akarnak. Ő is a kormány tárgyalási hajlandóságának hiányáról beszélt.

Mindenki lépjen be a szakszervezetbe, mert sztrájkot csak az érdekképviselet szervezhet – mondta Boros Péterné.

Szombathelyen egy sávos forgalomlassítás zajlik, közben Miskolcon is elkezdődtek a beszédek. Ápoló, tanár beszélt elfogadhatatlan helyzetükről, egy buszsofőr például arról, hogy

az elmúlt tíz évben legalább tíz sofőr halt meg a túlterheltségtől.

Tatabányán már elkezdődtek a beszédek, elsőként Tompa Andrea író, egyetemi oktató szólt a sok száz emberhez. Arról beszélt egyebek között, hogy a rabszolgatörvény a veszélyezteti a társadalmat, hullafáradt orvosok kezébe adja életünket, és a túlórák a minőségi időnket veszik el.

Orbán nem foglalkozik nőügyekkel, mikor nők elnyomásáról van szó, és nem foglalkozik gazdasági ügyekkel barátja meggazdagodásakor

– mondta Tompa Andrea.

Mindeközben Tatabányán és Pécsen is tart a vonulásos demonstráció

A baranyai városban kifejezetten civil és szakszervezeti szervezésű a tüntetés, jelenleg mintegy ezren tartanak a felszólalások helyszínéhez, de több irányból érkeznek, a végén valószínűleg többen lesznek.

Vége van a tüntetésnek a Várkert Bazárnál

Befejeződtek a beszédek a Várkert Bazárnál, ahol kétezer ember lehetett. A tömeg oszlani kezdett.

Nagy Blanka: az Orbán-kormány egy daganatos sejt

A korábbi tüntetéseken hírnevet szerzett középiskolás diáklány mindjárt belekezdett: az Orbán-kormány olyan daganatos sejt, amely fel akarja falni a többi sejtet. Emlékeztetett az ellene a kormánysajtóban indult lejárató hadjáratra.

Nem ő, hanem a Fidesz bukott meg három tárgyból: tisztességből, emberségből és őszinteségből. És felháborító mennyiséget lógnak az emberek érdekében zajló egyeztetésekről.

„Meddig tűrjük hogy egyre szegényebbek vagyunk, míg Orbánék a mi pénzünkkel tömik a zsebüket?”

– tette fel a kérdést Nagy Blanka.

Beszélt „a mocsok királyról”, aki beköltözött a Várba, és arról, hogy a kormány a fiataloktól fél, mert tudja, hogy azok mire képesek.

És üzent az őt minősíthetetlen szavakkal megtámadó Bayer Zsoltnak, idézve tőle a „kis proli” jelzőt.

„Az ócska kis prolik – vagyis a munkásosztály – termelik a segged alá a javaidat, ha nem lennének, nem lenne a haverjaidnak annyi pénze, hogy neked most tévéműsorod legyen.”

Elkezdődtek a beszédek a Várkert Bazárnál

Elsőként Kiss Nikolett, a Magyar Szakszervezetek Szövetségének ifjúsági vezetője mondott beszédet. Azt hangsúlyozta, hogy „Nem akarunk olyan országban élni, ahol nem kérdeznek minket a rólunk szóló törvényekről. Semmit rólunk nélkülünk!”

Utána Molnár Áron, a noÁr alapító tagja lépett fel, aki rövid beszédében megjegyezte: csak együtt tudunk valamit elérni.

A tüntetők megérkeztek a Clark Ádám térre

De az egész tér le van zárva. A színpad a Várkert előtt van.

A tüntetés eredetileg a Clark Ádám térre hirdették, de a rendőrség nem vette tudomásul a bejelentést, így végül a Várkert Bazárnál lesz. Egyelőre legfeljebb csak kétezren vannak ott.

A helyszínen Soros György, valamint menekültek képével ellátott tízezer forintos „bankjegyeket” osztogatnak ismeretlenek. Ez persze nem pénz…

A tüntetők hamarosan megérkeznek a Clark Ádám térre

Az Oktogonról indult menet már a Lánchídon halad át, hogy a Clark Ádám térre érve egyesüljön több más Budapesten tüntető csoporttal.

Közben a Várkertnél a Jobbik és az LMP aláírásokat gyűjt a rabszolgatörvény eltörléséről szóló petíciókra, de az MSZP is kampányol.

MTI Fotó: Balogh Zoltán

Budapesten több irányból vonulnak a tüntetők a Clark Ádám térre

Elegünk van molinóval vonulnak az Andrássyn. Az Oktogonon találkozott a Blaha Lujza, illetve a Hősök teréről indult tömeg, meg akik az Oktogonon várták őket. Összesen mintegy ezren vannak. Szabadság hídnál gyülekezők is elindultak a Clark Ádám tér felé. A budai alsó rakparton mintegy 250-en vonulnak.

Debrecenben is vonulnak a tüntetők

A tüntetést a Szolidaritás közvetíti élőben a Facebook oldalán.

Közben Miskolcon is elkezdődött a tüntetés

A mintegy ezer fős tömegben a „Nem leszünk rabszolgák!” volt az egyik kedvenc jelszó.

Balassagyarmaton is útlezárással tiltakoznak

Ezt a demonstrációt az MSZP szervezte.

Forgalomlassító demonstráció volt Győrben és Makón is

Győrben egy parkolóból indult a menet, nagyjából ötvenen lehettek, ugyanennyi volt a rendőr is.

Délben Budapesten is elkezdődtek a tüntetések

Déltől Újpesten és Pestszentlőrincen indult forgalomlassító demonstráció. A Gundelnél, a Hősök terén, és a Blahán gyülekeznek a tüntetők, majd átvonulnak a Clark Ádám térre, ahol 3-tól lesz egy nagyobb tüntetés. A roma munkások kizsákmányolása ellen tiltakozók 13:00 órától útzárral demonstrálnak a Blahán.

Tüntetők a Gundelnél

A Gundel étteremnél a Munkáspárt 2006 tartott tüntetést, zsíros kenyeret is osztott. Kevesen voltak, de elindultak a Clark Ádám térre. Az étterem ma zárva van.

Elindult a vonulás a Blaha Lujza térről – rendőri kísérettel.

Nagyjából 200-250 ember gyűlt össze egy óra körül az Oktogonon, majd ők is elindultak a Clark Ádám térre.

A 18. kerületben is forgalomlassítást tartottak, itt Kunhalmi Ágnes MSZP-s helyi képviselő, és a Momentum helyi szervezetének elnöke mondta el a véleményét.

Salgótarján főterén mintegy 200-an gyűltek össze

A szakszervezetek és a pártok beszédekkel is készültek.

Mosonmagyaróváron is félpályás útlezárást tartanak

A helyi DK és MSZP tüntetése nagy forgalmi fennadásokat okoz. A tüntetésen a helyi DK elnöke beszélt és azt mondta, hogy most lázadásra van szükség.

Fotó: Molnár Tibor

Keszthelyen csaknem egy kilométeres a tiltakozó sor

Molnár Tibor, a nyáron megszűnt Együtt elnökségi tagja jelentkezett be élő videóval az ellenzéki pártok által szervezett keszthelyi demonstrációról.

Aztán Nagykállón is megkezdődött az útzár

A nagykállói tiltakozásról a nyírbátori MSZP tett közzé videót a Facebook-oldalán.

Ajkánál és Kabán kezdődött

Elkezdődött a mai országos tiltakozás a rabszolgatörvény ellen: Ajkánál negyven autóval zárták le a 8-as főutat. A forgalomlassítást az Ajkai Alumíniumipari Szakszervezet szervezte, a félpályás útlezárás délután egy óráig tart, ezután a tiltakozó menet a polgármesteri hivatalhoz vonul, ahol csatlakoznak az újabb demonstrációhoz. Kabán a helyi Jobbik szervezésében 10 autóval tiltakoznak.

(Forrás: Facebook, Mérce, hvg.hu, Népszava, mszp.hu)

Célpontok – Déli Kávé Szele Tamással

Így a kávé mellett eltöprengek: mennyi és hányféle célpontja, Utálatos Képe, kisördöge, mumusa és pomogácsa volt már ennek a kormánynak, melyet van balszerencsénk magunk fölött érezhetni? Ennek a megállapításához lassan tudóscsoportra lesz szükség, kell belé egy matematikus, egy csillagász, aki otthon van a nagy számok között, egy történész…

Mert ugye, először és mindenekelőtt ott voltak a filozófusok. Miért pont ők, meg lehetne indokolni, csak pontosan nem tudjuk mégsem: aztán a mozgássérültek, leszázalékoltak, munkanélküliek, a munkások, utánuk a diákok, a romkocsmában merengők, az értelmiségiek mindig is, Alföldi Róbert önmagában, az EU, az IMF, Soros, Sargentini, a menekültek, a bankok, a civilek, a Norvég Királyság, a liberálisok úgy általában, a baloldaliak úgy általában, az RTL Klub, egy időben az Egyesült Államok, a kisegyházak, a hajléktalanok, a hajlékonyak, a pedagógusok, a melegek, a romák, a független újságírók, utóbbi időben általában az írók, színészek, képzőművészek és egyéb komédiások… Jó összevissza listát sikerült összekapnom hirtelenjében, a kormány elmúlt kilenc év alatt kinevezett bűnbakjainak a harmada sincs rajta, de már így is azon csodálkozna egy független szemlélő, mondjuk egy marslakó, hogy ha valakiknek ennyi az ellenségük, hogyan vannak még életben?

Persze úgy, mondanám a marslakónak, hogy ezek igazából nem szeretik – most már semmiképpen sem – a kormányt, hiszen az ellenségnek tekinti őket, de azért nem kelnének ellene kaszára-kapára, az élet nem fekete-fehér, az ember általában békés természetű, míg ki nem hozzák a sodrából.

Nem igazi, elkötelezett ellenségei a bűnbakok a kormánynak, hanem csak rájuk fogják.

De hát mire jó ez, kérdezné a marslakó, hiszen az embernek általában kellemetlen, ha ellenségeket szerez?

Az már szentigaz, csakhogy a háborúnak vannak előnyei is, ilyen például a rendkívüli állapot. Ha béke van, nyugalom van, tiszta az ég, zöld ág virít a föld ormain és munkában él az ember, mint a hangya, küzd a kéz, a szellem működik, lángol a gondos ész, a szív remél, hamar kiderül, ha valami nem működik.

Mondjuk például a gazdaság.

Vagy ha sikkasztanak, lopnak a közelben, az is hamar meglátszik. De ha zavarosak az idők, ha állandóan attól kell tartani, hogy martalócok cserkelnek a kert alatt, ha egymástól is rettegünk, akkor egyrészt nem derülnek ki a disznóságok, mert nem firtatjuk őket, van fontosabb dolgunk is, készülünk a védekezésre – másrészt a kormánypárt teljes apparátusa egy választási hadigépezet, arra van kitalálva, ha nem kap ellenséget, háborút, össze is omlik, mert békeidőben igazából semmire se jó. Lehet ugyan szántani a tankkal, ha nagyon muszáj, de azért nem véletlen, hogy inkább traktorral szokás.

Bárki bármikor célponttá válhat

Rendben, mondaná az én kedves marslakó cimborám, ez azért nagyon idegesítő helyzet lehet, hogy tudjuk elviselni? Hiszen bárki bármikor célponttá válhat, bekerülhet egy gyűlöletcsoportba, ráadásul az ellenzék is eltanulta ezt a kormánypárttól, és ma már mindenki utálhat mindenkit, csak egy kis jóindulat kell hozzá?

Elég nehezen bírjuk, jó marslakóm, nehezen, kell hozzá egy idegrendszer… aztán van, akinél elszakad a cérna, mint mostanában a szegény, tizenhét éves Nagy Blankánál, kicsúszik a száján pár virágosabb kifejezés és neki is zúdul a teljes kormánymédia, meg a védelmére kel mindenki más.

És mondjam csak – kíváncsiskodna a marslakó – tudom már, kik lesznek a következő célcsoport?

Tudom bizony.

Honnét?

Hát, kimentem én éjfélkor a keresztútra, meghintettem idei bagoly tavalyi tojását három szűz által három ösvényen hozott szenteltvízzel, magam elé mormogtam, hogy „kuruzsu, pimpó, bakmacska”, bekentem a képemet temetői agyaggal és a Göncölszekér rúdjának végében megláttam a célcsoportot. De az is nagyon jó módszer a misztikus eljárásokkal szemben, ha az ember Magyar Időket olvas, ugyanis akit abban egyszer megtámadnak, abból menten ellenség és mumus lesz. Szóval, ha nem akarunk agyaggal maszatolni, elég az is, ha értő szemmel olvasunk.

És kik lesznek azok?

Tessék megkapaszkodni, mert rázni fog: a gazdasági szakértők és a közgazdászok.

Azok meg ugyan miért?

Azt még csak sejtem, de hogy tegnap két írás is ízekre szedi őket az említett lapban, az biztos. Ráadásul az egyiket épp a főszerkesztő, Gajdics Ottó jegyzi, „Tudományos béljóslás” címen. De legalább egyből, az első bekezdésben meg is mondja, mi a baja a közgazdászokkal.

„Ott tartunk, hogy környezetemben egyre többen vonják kétségbe a közgazdaságtan tudományos jellegét azon szakértők miatt, akik életükben még egy adatot sem találtak el a magyar gazdaságról szóló előrejelzéseikben. Különösen igaz az ezotériába hajló okoskodás olyan időszakokra, amikor nemzeti kormány próbálja kirángatni a balliberálisok által előidézett csődhelyzetből az országot.”

Hát kérem, én az úr környezetéről nem tehetek, tessék talán jobb társaságba járni. Az meg, hogy a szerző által balliberálisnak nevezett (holott ennek a jelzőnek semmi értelme) közgazdászok adatai nem stimmelnek a magyar kormány szerint? Az tán azért lehet, mert a magyar kormány olyan adatot mond, amilyent épp akar, a szakértők meg ezzel szemben megpróbálnak a valódi számokkal dolgozni. Persze, hogy nem ugyanaz jön ki. Ahol nincs gazdasági csoda, ott nehéz kimutatni – pedig ahhoz képest még nem is áll olyan rosszul a magyar gazdaság, mint ahogy állhatna. Van még ennél lejjebb, bőven. Csak épp jól sem áll.

Szerintük sok a balliberális áltudós…

Az a szerző leszögezi mindenképpen, hogy „Nem a közgazdaságtan áltudomány tehát, csak sok a balliberális áltudós.” Értem. És ki a balliberális áltudós? Akire ő azt mondja. Jobboldali áltudósok meg természetesen nincsenek is. Hogy is lehetnének?

A másik írás is érdekes, Rácz Gergő tollából. Már a címe is lényegre tör: „Az elemzők évek óta nagyon rosszul teljesítenek”. Az elemzők, tetszik érteni, nem a gazdaság: az elemzők. Kicsit olyan ez, mintha valaki a Meteorológiai Intézet előtt tüntetne, szép időért. (Állítólag Bukarestben egyszer megtörtént). De lássuk, hol a gond?

„Piaci elemzők és nemzetközi szervezetek is kishitűnek bizonyultak, 2017 őszén előrejelzéseikben messze alulbecsülték Magyarország tavalyi gazdasági növekedését, sorra két-három százalék körüli mértékkel számoltak – hívták fel a figyelmet csütörtökön gazdasági kormányzati vezetők. Hozzátették: a magyar gazdaságban a legfontosabb mutatók kivétel nélkül kedvezően alakulnak, ami a nemzetközi gyakorlatban kifejezetten ritkaságszámba megy.”

Aha. Holott a pénzügyi tárca szerint tavaly a gazdasági növekedés elérhette a 4,6 százalékot. Ez ugyan a pénzügyi tárca dolga, én magam nem tapasztaltam komoly növekedést, sokkal inkább áremeléseket, de jó lehet nekik, ha ők tapasztaltak. Viszont érdemes 1,6 százalék növekmény-különbség miatt sajtókampányba fogni?

Amiatt biztos nem. Pedig megszólalt még Orbán Viktor is az ügyben.

„Az elmúlt időkben számos elemző alulmérte a magyar növekedési kilátást. Választási évben az elemzők jól láthatóan politikai eszköznek tekintik magukat, nem a valóságot akarják bemutatni, hanem politikai szimpátiájuk alapján befolyásolni akarják az embereket – mondta a múlt héten a kormányfő. Orbán Viktor kifejtette: ez most sem lepi meg, hiszen megkezdődött az EP-kampány.”

Na, itt kezd nekem gyanús lenni valami. Itt valami nagyon komoly gazdasági válság közeledhet, uniós pénzek maradhatnak el, de tán történhet rosszabb is, azért indult meg a hadjárat – mint látom egyenesen a vezénylő tábornokkal az élén – a közgazdászok ellen, mert rövidesen nagyon rosszak lesznek a mutatók, és előzőleg alá kell ásni a szakértőkbe vetett bizalmat. Lehessen rájuk azt mondani, hogy hazudnak, nem is úgy van, nincs semmi baj, ez csak az ellenzék és Brüsszel mesterkedése.

Ez a struccpolitika nem fog segíteni a valódi válságon,

ahogy az Erik a vikingben is hiába kiabálja a földrengés közepén a király, hogy nem süllyed az ország, azt attól még elnyeli a tengerár. Már persze, ha lesz válság, mert az ilyesminek kényes a természete, nem lehet pontosan megjósolni, mi várható.

De megnyugodhatunk: ha lesz valami baj a gazdasággal, arról már előre a közgazdászok tehetnek, efelől gondoskodva vagyon.

Ahogy ha rossz az idő, azt meg a meteorológusok csinálják, nem a szél meg a felhő.

Ha rossz az egészség, arról az orvos tehet, nem mi, akik megettünk két méter véreshurkát kenyérrel és most nyomja a gyomrunkat.

Felelős nálunk mindig van, esetünkben már előre ki is jelölték őket.

Mi baj történhet ezek után?

Ja: mindenféle.

Globális online forradalom mozgásában élünk

A politikai kultúra átalakulása az online világban címmel beszélgettek a Tilos Rádióban a PolKult című műsor készítői péntek este Gerényi Gáborral, az Azonnali.hu újság kisebbségi tulajdonosával. A beszélgetésre Gerényi Gábor augusztus végi Azonnali.hu-s cikke miatt került sor, amelyben az egyre nagyobb felületet kapó online tér kommunikációt, politikát megváltoztató hatásairól írt.

Manapság a hatalmas internetes térnek, online felületeknek, Facebooknak, Twitternek, Tumblrnek, Instagramnak nagyon fontos felülete van Gerényi szerint, melyeket a politika nem hagyhat figyelmen kívül. Az online térben tevékenykedő influencerek (például Tibi Atya, Kutyapárt) hatását a régi marketingmódszerekkel, monitoringozásokkal nehéz mérni. Minden egyes influencer hatásának mérésére, annak megállapítására, hogy az online felülete mire jó, külön megoldások kellenek. Gerényi szerint ebben a sötétben tapogatózunk még. Célzott, specifikus témákra könnyebb méréseket készíteni, mint az óriási online tömegre.

Véleménye szerint mindenesetre a politika világa az online térnek, kommunikációs közegnek köszönhetően tíz éven belül átalakul. Példaként említette a Magyar Kétfarkú Kutya Párt alternatív, ingyenes médiafelületeit is, melyeket járdák lefestésével érnek el, és nem véletlenül üldözi őket a hatalom. Ingyen reklámokat érnek el. Ez a világ teljesen új megoldásokat fog szülni – jelentette ki Gerényi. Az online világban társadalmi tanulási folyamat is van. Úgy vélte, egy jó kutatási program lesz ezt évtizedekig kutatni.

Teljesen mások lettünk az internet miatt

Szerinte az elektronikus eszközök, hálózatok változást okoznak az emberek fejében is. Példaként említette, hogy már offline is online-ban gondolkodunk. Gerényi kitért Puzsér Róbert főpolgármester-jelölti internetes kampányára is, ahol szerinte az LMP-s jelölt nagyon messzire jutott házilagos eszközökkel, olcsón, januárig gyakorlatilag 0 forintos játékkal a mérhető 17-19 százalékos támogatottságig. Némi plusz pénzzel szerinte Puzsér elintézhetné a többmilliárdos kormányzati kampányt is. Gerényi szerint a hagyományos médiának, a napilapoknak nem tudjuk mi lesz a sorsuk, az üzlet kifutott alóluk, nem tudnak megélni a piacon az olvasóikból és hirdetőikből. Kell egyéb pénz nekik a politikai szereplőktől. A technológia kirúgta a negyedik hatalmi ág alól a sámlit. Ma már 0 forintból hatalmas médiát lehet csinálni, például Facebook élő videókkal, melyekkel a mostani tüntetéseket is közvetítik.

Ráadásul a Facebook élő közvetítések még a közmédiát is verik. Gerényi szerint a sok csatornás közmédiában a hírcsatornának nincs nagy elérése. Egyedül a sportcsatorna erősen nézett közülük. Véleménye szerint értelmes közmédia még létrejöhet tíz éven belül. Most viszont a mélységben van a közmédia. Feltette a kérdést, hogy ha ma nem ezen dől el egy választás, rég nem, akkor miért nem csinálnak értelmes közmédiát? Ma szerinte nem oszt, nem szoroz a közszolgálat, lehetne értelmes közmédiát csinálni.

Az online terek mindenesetre rengeteg új embert kapcsoltak be a politizálásba, akik eddig nem voltak láthatóak. Nem nyerni fognak, de lesznek szavazóik, ez egy világtrend szerinte. A demokrácia kiterjedése. Rengetegen olvasnak, írnak az internetes világban, többen, mint korábban. Ma már például kommentversek is születnek: valaki beírt kommentjére, azt versben átírva jön a válasz. Ma moderált, békés, csendesebb forradalom zajlik. Nagyobb társadalmi mozgás van. Voltak elfelejtett emberek, akik most megjelentek az online térben. Szerinte a forradalmi mozgás nem erőszakos, de újabb réteg jelent meg a politikában, amire a politikának reagálni kell tudni. Gerényi szerint széles mentális szakadék van ma ebben a magyarországi ellenzék és kormányoldal között, bár a Facebook élő videókkal sok embert elérnek az ellenzéki tüntetések. Úgy vélte, messze a Kutyapárt a leghatékonyabb az ellenzékből az online felületeken.

Víz Ági

Audi-sztrájk: lehet, hogy több, mint bérharc

Délelőtt két órára leállt a győri Audi, az igényelt és a megajánlott béremelés közt szakadék tátong. A számok azonban azt mutatják, hogy a multin belüli súlyos béreltérítések is állhatnak a történések mögött.

Az Audi Hungaria Zrt. mintegy négyezer dolgozója vett részt pénteken 9 és 11 óra között a Audi Hungária Független Szakszervezet (AHFSZ) által meghirdetett kétórás figyelmeztető sztrájkban – ennyi a hír. Az is kiderül ezekből a számokból, hogy a győri cég 13 ezret meghaladó számú alkalmazottjának több, mint fele, 7300 a helyi szakszervezet (AHFSZ) tagja.

Vagyis a szervezettség magasan veri a magyar átlagot, bármely összevetést (ágazati, alkalmazási, tulajdonviszonyok) vegyük alapul.

Az érdekképviselet által igényelt béremelés és a cég ajánlata között jelenleg szinte áthidalhatatlan szakadék tátong, vonhatjuk le a következtetést, ha megismerjük a számokat. Eszerint

az Audi két évre 10+10 százalékot kínál, az AHFSZ idén 18 százalékkal,

de minimum 75 ezer forinttal megemelt bért akar. (Plusz a bruttó 620 ezres cafeteria növelését 787 ezerre, ellensúlyozandó e juttatás lényegében kivégzését. Igénylik még a dolgozókat motiváló jubileumi bónusz bevezetését, a mozgóbér 4 százalékának alapbérbe építését. Ezen felül havonta legalább egy teljes szabad hétvégét akarnak, és hogy maguk dönthessék el, mikor veszik ki az életkor, illetve a gyermekek után járó pótszabadságokat, amelyekről a Munka törvénykönyve alapján a munkáltató dönthet).

A szakszervezet felmérése szerint a dolgozók jelenlegi nettó jövedelmük 40 százalékos növekedésével éreznék megbecsülve magukat.

Ha azonban az adatok mögé kukkantunk, azt láthatjuk, hogy a multinacionális Audi első látásra áttekinthetetlenül áramoltatja a pénzt a csoporton belül. Az AHFSZ azt írja belső kiadványában, hogy gazdasági szakértői megnézték az autógyártó több országának néhány adatát. Ezek alapján

a 2017-es számok a győri egység jelentős bérhátrányát mutatják.

Kétféle összevetést végeztek: a béreket (nem derül ki, de nyilván a bruttó összeget) és a bérhatékonysági mutatót (egységnyi bérköltségre jutó hozzáadott értéket), amelyben a győri cégét veszik 100 százaléknak.

Eszerint a szlovák Audinál 28 százalékkal keresnek többet a győrieknél, a hatékonysági ráta 40 százalék, Csehországban +25, illetve 64, a lengyel egység +39, illetve 35 százalék. A belgiumi üzemben az átlagbér 3,6-szerese az itteniek, miközben a bérrel összevetett termelékenység 21 százaléka a győriének. Az egész Audi csoport eme mutatója pedig 53 százalék az AHFSZ számítása szerint.

Nem a németországi fizetések eléréséért harcolnak

tehát (a különbség a német dolgozók javára 4-5-szörös), hanem a jelentős lemaradás csökkentéséért – fogalmaz a magyar érdekképviselet.

Nem tudjuk ellenőrizni a fentebb ismertetett adatokat, nyilván egyéb körülmények is befolyásolják az egyes üzemek eredményességét. Például a társasági adó, bár az éppenséggel a maga 9 százalékával az egész EU-ban éppen Magyarországon az egyik legalacsonyabb (a különféle kedvezményekkel és a csoporton belüli „adóoptimalizálással” a tényleges teher becslések szerint ennek nagyjából fele).

A közelmúltban azonban a g7 portál elvégzett egy alapos számítást éppen az Audi példáján, amelynek főbb megállapításai nagy vonalakban egybeesnek a győri szakszervezet egyes megállapításaival. Az anyacégével összehasonlítva a béreket az jött ki, hogy ha az Audi ugyanakkora részét fizetné ki a magyar munkások által előállított hozzáadott értéknek, mint a németeknek, akkor

nálunk legalább havi 1,2 milliót kellene a munkásoknak hazavinni.

Az is mellbevágó, hogy a magyar alkalmazottak a német kollégáik által megkeresett bérnek alig 22 százalékát kapják. Ha ezt a megtermelt hozzáadott értékkel vetjük össze, akkor a német dolgozók annak 2,5-3-szor nagyobb részét kapják meg fizetésként, mint a győriek.

Vagyis az Audi (valószínűsíthetően nem egyedüliként), nem csupán a kivehető nyereség növelése érdekében használja ki alaposan az egyes keleti országokban kínált-elérhető előnyöket, hanem a hazai és más

nyugati országokban lévő alkalmazottainak bérét is ebből toldja meg.

A tárgyalások folytatódnak Győrben, a törvényes egyeztetési idő jövő kedden lejár. Ha nem közelednek az álláspontok, annak vége akár általános munkabeszüntetés is lehet. Kérdés, hogy a hazai érdekképviseletek indítanak-e nyilvános diskurzust azokról az anomáliákról, amelyek a multicégeken belül mutatkoznak a hatékonyság és a bérek terén.

Magabiztos hülyeségek – Déli Kávé Szele Tamással

Így kávé mellett most kicsit nagyobb ívben szeretném bemutatni a magyar kormányoldal horizontját – melyről elmondhatjuk, hogy leginkább a magabiztos, önhitt ostobaság jellemzi. Kicsit olyanok a kormány hívei és tagjai egyaránt, mint a valódi, öntudatos dilettáns: nem zavarja őket az alkalmatlanságuk, hanem kifejezetten büszkék rá.

Tegnap nagy napjuk volt, egymást érték a hajmeresztő események, melyeknek mind-mind ők voltak a főszereplői: kezdjük rögtön Semjén lovaggal, aki a KDNP évadnyitó ülésén bejelentette:

„A Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) pártszövetsége nemcsak a magyar történelem, hanem az Európai Unió történetének legsikeresebb politikai konstrukciója.”

Sőt, ha már itt tartunk, bizonyára az egész planéta történetében nem akad hozzájuk fogható. Sok szempontból. És mindez az alkalomhoz illően egy mátészalkai kultúrházban hangzik el, nem azért ott, mert körülbelül ennyire fontosak, hanem azért, mert a Hammersmith Odeon nagyterme éppen foglalt. Aztán még beszélt mindenféléket, melyeknek egy része nem igaz, más része érdektelen, szóval ez a mondat volt a lényeg, hogy álljon fel tőle a szőr a hátunkon.

Jelentem, felborzolódott.

Kásler Miklós ellenben óvodába ment.

A rákosmenti Csicsergő Óvodába, és csicsergett is mindenféléket a gyerekeknek, még az a szerencse, ha nem értették, mert amelyik értette is, megállt a növésben. De lássuk a legbiztosabb, kincstári MTI alapján, miket beszélt a kisdedeknek?

„Budapest, 2019. január 17., csütörtök (MTI) – Az óvoda a magyar oktatási rendszer egyik legjobban kifejlődött, legfontosabb eleme – vélekedett az emberi erőforrások minisztere budapesti sajtótájékoztatóján csütörtökön, miután látogatást tett egy XVII. kerületi intézményben.

Kásler Miklós azt mondta, az óvoda küldetése, hogy a gyermekek alapvető készségeit fejlessze. Érzelem- és értékorientált ismeretanyag megszerzése a cél – tette hozzá.
Közölte: azt szeretné, ha a gyermekek a nemzeti identitás és a klasszikus értékek elemeivel, valamint az egészséges élet alapvető követelményeivel találkoznának.

Felidézte, hogy a meglátogatott csoportok megismerkedtek a fogmosás fontosságával, és folyamatosan mozogtak. Ez azért lényeges, mert kedvezőtlen, hogy a magyar óvodások jelentős része, 25-30 százaléka túlsúlyos – hangsúlyozta.

A tárcavezető felidézte, hogy 2015. szeptember 1-je óta már hároméves kortól kötelező óvodába járni. Míg 2010-ben a hároméves gyermekek 74,1 százaléka nyert óvodai elhelyezést, arányuk a 2017/2018-as nevelési évben 84 százalékra emelkedett.

Az óvodai férőhelyek száma 9200-zal nőtt 2010 óta. Ezzel párhuzamosan emelkedett az óvodapedagógusok száma: 1200-zal többen foglalkoznak a gyermekekkel, mint hét éve. Az ő bérük 2010-2017 között átlagosan 50 százalékkal nőtt, és ez a tendencia a jövőben is folytatódik – sorolta Kásler Miklós.

Kitért arra, hogy a kormány döntése alapján a következő években száz új óvoda épül, legalább nyolcvanat pedig felújítanak.

A miniszter úgy vélekedett, hogy jó helyre jut a kabinet folyamatos támogatása.

Az esemény sajtóanyagában azt írták, hogy a magyar óvodák alapfeladata az egészséges életmódra nevelés, az érzelmi, erkölcsi, anyanyelvi, értelmi fejlesztés. A 2018. szeptember 1-jétől hatályos, módosított alapprogramban még hangsúlyosabb szerepet kap egyebek mellett a nemzeti identitástudat, a keresztény kulturális értékek, a hazaszeretet kialakítása, valamint az egészséges életmód.

A verselés kiegészül a népmesék, a népi hagyományokat felelevenítő rigmusok elemeivel.”

Mindezt gyermekeknek

Az érzelem- és értékorientált ismeretanyag megszerzése közben, mintegy a nemzeti identitás kialakításaként, a klasszikus értékek mentén. Kásler úr: ezt még az óvónők sem szeretik, nem, hogy a gyerekek, főleg, mivel üres halandzsa. Egy esetben lehetett némi haszna Kásler aktuálpolitikai beszédének: ha az ebéd utáni csendes pihenő előtt hangzott el, altatóként, de akkor is félő, hogy megsínylették a zsenge, fejlődő szervezetek.

Haladjunk, kérem, még sok szamárság történt tegnap

Csépányi Balázs például a Magyar Időkben megfújta a riadót, ugyanis szerinte: „Locsolják a pénzt a ballib médiára!”

Akkor az a szerencsétlen média pénzálló, mert mind lepereg… egy vas nem sok, annyi sem ragad nálunk. Már, ha van egyáltalán értelme annak a szónak, hogy ballib, én szívesebben használom az „ellenzéki és független” gyűjtőnevet. De ki locsol, mit locsol?

Attól rémült halálra a kormány médialakája, hogy a Facebook és a Google – az álhírek elleni harc jegyében – háromszáz-háromszáz millió dollárt fog fordítani a valódi újságírás támogatására a következő három évben. Ami dicséretes, bár adataim szerint az összeg legnagyobb részét, sőt, esetleg az egészet is Amerikában költik el, a Pulitzer Center és a Report for America nevű nonprofit szervezeteken keresztül, szóval az a veszély nem fenyeget, hogy errefelé is csurranjon-cseppenjen valami. De Csépányi mester igaz magyar ember, őt nem is az zavarja, hogy ő nem kap belőle, őt az zavarja, hogy más kap. Vagy kaphat. Különben a támogatott sajtótermékek listája még meg sincs, de ő már tudja, hogy „ballibek” lesznek, hiszen a gonosz Google és a még gonoszabb Facebook pénzéről van szó.

Hát az mondjuk tény, hogy nem kötelezhető Mark Zuckerberg arra, miszerint a Breitbartot támogassa, arra főleg nem, hogy ezt örömmel tegye, és érthető az alt-right felháborodása, ha álhírek elleni harcról hall: hiszen nekik a hazugság, az álhír az éltető elemük, bár nem értem akkor sem Csépányi haragját, hiszen ez az iparág Magyarországon nagyrészt államosítva van és még a kistermelők is sok hasznot hajtanak vele a kormánynak. Ha amerikai lenne, akkor irigyelhetné, így nincs is értelme – meg azért van egy olyan érzésem, hogy a Magyar Idők szerkesztőségének oszlopos tagjaként talán nem kell napi kenyérgondokkal megküzdenie.

De uszul és uszít, mert:

„A Pulitzer Center weboldalán például számos, Orbán Viktort és a magyar kormányt elítélő írás található.”

Ami csak azt jelenti, hogy Orbán Viktort és a magyar kormányt van miért elítélni. Semmi többet. Nem mellesleg: volt olyan amerikai törekvés, hogy az Egyesült Államok támogatta volna némi pénzzel a független magyar vidéki sajtó kiépülését, akkoriban volt is hatalmas pánik kormányoldalon, hajtépő sikoltozással egybekötve, miszerint vége a világnak, jenki pénzen fogják megbuktatni azt az áldott jó, bölcs és tehetséges magyar kormányt – a jenki pénz összesen lett volna 700 ezer dollár, ami forintban 190 millió. Ebből bizony még egy kis nyomtatott napilap sem jön ki, ez maximum ösztöndíjakra lehetett volna elég, csakhogy mi történt? Az történt, hogy beérkeztek a pályázatok, szépen megköszönték őket, és a követség közölte:

„Semmi sem került le a napirendről, a benyújtott pályázatok alapos vizsgálatát követően azonban az amerikai külügyminisztérium úgy döntött, más megközelítést alkalmaz.”

Magyarul:

„Nem kaptok egy vasat sem, meggondoltuk magunkat.”

Ez volt az utóbbi tíz év egyetlen olyan kísérlete, hogy a magyar sajtót külföldről támogassák, ebből sem lett semmi. Szóval Csépányi feleslegesen aggódik, inkább vigyázzon arra, hogy ne csöpögtesse le kaviárral a Boss-öltönyét.

A végére hagytam a legnagyobb baromságot:

a köztévé kulturális csatornája, az M5 külön adást szentelt a homoszexualitás gyógyításának. Mármost ez a szexuális habitus a tudomány mai állása szerint – mely álláspont hivatalosan 1973-ban alakult ki – nem betegség. Ha pedig nem betegség, hanem magatartásforma, akkor nincs is értelme gyógyítani. Más kérdés, hogy nem is lehet, és akit szexuális szokásainak megváltoztatására kényszerítenek – bármiféle módon és irányba – az a kínok kínját éli át és akkor sem fog megváltozni, de ez a jelek szerint nem érdekli az M5-öt, és az adás vezetőjét, Trombitás Kristóf Keresztélyt.

Az ezerszer elhangzott, ócska érvelésüket nem is reprodukálnám, mindannyian hallottuk már, unásig ismert, hogy a nemi viselkedés „divatból” változik (ugyan már, ne tessék hülyéskedni), ha nem beszélünk a homoszexualitásról, akkor az nincs (mindig volt, mindig lesz), hogy „a ballib terror teszi lehetetlenné a homoszexuálisok kezelését” (meg a tény, hogy ez nem betegség, tehát nincs mit kezelni).

Hát kérem. Egyfelől nekem magamnak az a véleményem, hogy szexuális téren míg két ember közös megegyezéssel ügyködik az ágyban, egymás örömére, és nagykorúak mindketten, valamint egyik sem okoz kárt ezzel senkinek, a világon semmi közünk ahhoz, hogy mit művelnek. Ő dolguk. Amint az is a nézetem, hogy a szexuális beállítottság nem determinálja senkinek sem a képességeit az élet más területén, így pláne nincs hozzá köze senkinek.

A műsorvezető, az érdekes nevű Trombitás Kristóf Keresztély is így gondolhatta korábban, ugyanis még korábban a többek között általa is szerkesztett Il Nostro Calcio oldalon nagy respektussal nyilatkozott a melegjogokért kiálló Moscardelliről, tehát a minapi tévéadásnak egy hozadéka mindenképpen volt – valamikori kollégái az oldalon elhatárolódtak a mostani Trombitástól.

Ami nem tetszik a kormánynak, azt „gyógyítani” kell?

Egyáltalán, mi ez, hogy ha valamit nem ért a kormány vagy nem tetszik neki, azt „gyógyítani” akarja? A valamikori Szovjetunióban próbálták elmegyógyintézetben kezelni az ellenzékiséget, mondván, hogy mivel rendszerük a világ legtökéletesebbike, logikus, hogy akinek nem tetszik, csakis őrült lehet, azt meg gumiszobába kell küldeni.

Ma még csak a melegek „kezelése” lehet tárgya a közbeszédnek.

Holnap már esetleg a „kényszergyógykezelésük” is.

Holnapután lehet, hogy felkerül a pszichés megbetegedések listájára az ellenzékiség is.

És annak kényszergyógykezelése.

Mellesleg, a ma reggeli Magyar Időket böngészve arra juthatunk, hogy a kormányzati támadások következő célcsoportja a közgazdászok lesznek – ugyanis nem sikerült kimutatni a magyar gazdaság szárnyalását. Sehogy sem sikerült.

Talán tessék sajtóhibára gyanakodni a közgazdászok ekézése helyett: ugyanis ha a szárnyalásból kimarad egy ékezet, akkor már kimutatható a jelenség.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK