Fontos

Megállapodtak az Audiban

Inkább a szakszervezet számára kedvező megállapodással lezárulhat a sztrájk az Audiban. A megoldás kompromisszumos, este újraindul a munka.

Megszületett az egyezség az Audi Hungaria Zrt. és az Audi Hungária Független Szakszervezet (AHFSZ) között szerda délután.

Este nyolc órakor újraindultak a gépsorok az üzemben.

A megegyezés részletei.

Forrás: AHFSZ

Mint látható, a fő számokban az AHFSZ alapkövetelése teljesült (18 százalék, de minimálisan 75 ezer forint alapbéremelés). Elérték a havi egy szabad hétvégét, de csak májustól. A cafeteria (VBK) 400 ezer forintra csökken 620 ezerről. Utóbbiban ide-odaugráltak az ajánlatok-követelések. Az érdekvédők eredetileg 787 ezer forintra emelést igényeltek, a cég aztán az engedmény fejében ezt 300 ezerre csökkentette volna. Végül mégis megnövelte a keretet.

Előreléptek a lojalitási és a jubileumi bónusz terén is. Engedett viszont az AHFSZ abban, hogy lemondott arról az igényéről, hogy 4 százaléknyi mozgóbért alapbéresítsen a cég. Elfogadta az Audi azon ajánlatát is, hogy ne egy évre szóló, hanem 15 hónapos megállapodást kössenek.

Ezzel lezárult a rendszerváltás utáni időszak legkomolyabb munkabeszüntetése.

A 2000-es évek második felének mozdonyvezetői sztrájkjában pár száz dolgozó volt képes megbénítani a fél országot, de akkor az egyik legszűkebb keresztmetszetben okoztak dugulást. Most azonban a sok közül egy cég állt le, majd nyomában egy nemzetközi konszern egyre több tagja.

Néhány tanulság levonása ide kívánkozik, ha már „történelmi” eseményről beszélünk szűk harminc év távlatában. Az események mindenekelőtt rámutatnak arra, hogy

mekkora ereje van a szervezettségnek,

annak, ha az alkalmazottak 70 százaléka (több, mint 13 ezerből kilencezer) szakszervezeti tag.

Az egész országban még csak hasonló arány sincs.

Felhívja a figyelmet arra, hogy a gazdasági észszerűség alapján kifinomultan felépülő nemzetközi multiláncok adott esetben

mennyire kiszolgáltatottá válnak egy-egy tagjuk által.

A nagy versenyelőnyt lehetővé tevő bérkülönbség miatt Győrben kiépített központi motorgyártó üzem a konszern jó részének okozhatott volna komoly fennakadást megállapodást híján.

Megerősíti azt az ismeretet, hogy milyen kesze-kusza belső elszámolási rendszerek vannak az ilyen multikon belül. Rajtuk kívül voltaképpen

senki se tudja, mekkorák a tényleges bevételi, költség- és termelékenységi számok.

A transzferárak alkalmazásával a cégek ide-oda mozgatják a pénzt hálózaton belül, ahogyan azt az Audi beismerte az AHFSZ-szel folytatott számháborújában.

Nem kizárt, hogy az Audi példája sok cég munkavállalójának ad muníciót, talán a szakszervezeteket is megmozdítja. Továbbá a céghálózatokon belül inspirálhatja a különböző országokban lévő egységek dolgozóit a bérkülönbségek feltárására és „kisimításának” kezdeményezésére. Netán néhány kormányt is, hogy megpróbálják tisztábbá tenni a multik fentebbi elszámolásait, mérsékelni az „adóoptimalizálást”, és leszámoljanak az alacsony bérek gazdaságpolitikájával.

Audi: dőlnek a dominók – közelebb a megegyezéshez?

Már magyar üzemek is leálltak az Audi-sztrájk miatt. A legutóbbi céges ajánlat jelentősen közelít az AHFSZ igényéhez. Közben egyre többen figyelmeztetnek, mások szerint viszont valamit tenni kell a bérekkel.

Újabb dominók dőltek el a győri sztrájk miatt. Meghosszabbították az Audi központi, inglostadti üzemének zárva tartását a hiányzó motorok miatt, tegnaptól zavar van a pozsonyi VW-gyárban, a neckarsulmi egységben pedig várhatóan holnaptól várható zavar a termelésben. Mára aztán már hazai beszállítók is szüneteltetni kényszerülnek a gyártást, értesült a napi.hu: leállt a gyártás a Lear Corporation Hungary Kft. autóüléseket készítő győri üzemében, és a Rehau-Automotive Kft. lökhárítógyártó-üzemében, illetve az Audi logisztikai partnereinél, köztük a Syncreon Hungary Kft.-nél is szünetel a munka.

A hatodik napja tartó sztrájk során az Audi Hungária tegnap új ajánlatot nyújtott át az Audi Hungária Független Szakszervezetnek: teljesítik a 18 százalékos, de minimum 75 ezer forint alapbér igényt, a cafeteria összege pedig 300 ezer forintról 400 ezer forintra nőne. (Utóbbi most 620 ezer, az AHFSZ eredetileg 787 ezerre növelést akart, az Audi előző ajánlatában ment le a 300 ezerre.)

Az érdekképviselet azt írja, hogy

„fontos döntés előtt állunk, hiszen fel kell térképeznünk a további lehetőségeket, valamint az ezután következő lépéseinket”.

A sztrájkbizottság egész nap ülésezik, a tárgyalás „fokozódott” – közölték nemrég a Facebookon -, s van mit meghányni-vetnie. Az AHFSZ oldalán egyre több az olyan beírás a gyári dolgozóktól, amelyekben erősen megfontolandónak tartják ezt az ajánlatot, de legalábbis enyhítenének az eddigi követelésen.

Többen felhívják a figyelmet, hogy a cafeteria (az audis meghatározással VBK) túlnyomó részt teljes kulccsal adózik, elvesztette korábbi előnyét. „A VBK-t előbb vagy utóbb el kell engedni. Teljesen értelmetlenné válik. Az építés és vásárlás vagy törlesztés volt jó benne, meg kicsit olcsóbban lehetett nyaralni, mar aki ment nyaralni, de ez ma mar elértéktelenedik. Ha ki kell meg tartani, akkor az ne a VBK miatt legyen” – írta például egy audis.

Ha nem lesz egyezség, akkor „fokozódhat a nemzetközi helyzet” is. A Magyar Járműalkat-részgyártók Országos Szövetségének (MAJOSZ) elnöke, Nyírő József szerint egy hetes sztrájk

az Audi éves bevételét 2 százalékkal csökkenti, és ez a már GDP-ben is érzékelhető érték.

Valóban láncreakció indulhat, ami béníthatja a külföldi vállalatok működését is. A problémát nehéz orvosolni, mert az itthoni gyártási kapacitást, a sztrájkból adódó kiesést nem lehet előállítani teljes mértékben más vállalatoknál. Jellemzően alacsony készletszintek miatt a gyártás hamar megakadhat – magyarázta.

Az Audi kezdettől fogva érvel azzal, hogy a „túlzott” béremelés (és a sztrájk okozta bevételkiesés) azt eredményezheti, hogy elmarad új modell idehozatala, s általában is ronthatja a győri egység jövőjét. Sokan zsarolásnak minősítik ezt mondván: egy ekkora, 25 éve folyamatosan fejlesztett üzemet nem lehet csak úgy átköltöztetni máshová.

Ez igaz, csakhogy a Volkswagen konszernben (is) komoly számításokon alapuló munkamegosztás van, a győri egység így vált a csoport legnagyobb motorszállítójává, és idővel elindították a komplett autó-összeszerelést is. Erről itt írtunk bővebben.

Ha tehát jelentősen emelkedik a költségszint, akkor szóba kerülhet, hogy a jövőbeni fejlesztéseket legalább részben máshová teszik (a konszern most áll át az elektromos autókra, ezek motorjait is elkezdték készíteni Győrben). Vagyis távlatilag értékelődhet le az üzem.

Amint arról tegnap írtunk, az Audi közleményben igyekezett cáfolni az AHFSZ számokkal megtámogatott érveit, amelyek szerint az itteni alkalmazottak javadalmazása nem csak nominálisan marad el jelentősen a nyugati és a térségi üzemekétől, hanem a termelékenységi arányoktól is. (Cikkünk erről itt, az AHFSZ egyik táblázata pedig itt tekinthető meg.)

Felhívtuk a figyelmet arra, hogy az Audi – büntetőjogi zsargonnal –

„őszinte beismerésben van”:

az AHFSZ állításainak nem valós voltát voltaképpen azzal is alátámasztja, hogy a konszern a belső elszámoló, vagyis transzferárakkal módosítja a kimutatásokban olvasható bevételi számokat (vagyis drágábban számol el termékeket és szolgáltatásokat például a győri egységben). Ezt nevezik „adóoptimalizálásnak”, a bevételeket és a költségeket mozgatják az eltérő adószintű országok között. Ami persze felveti annak lehetőségét, hogy részben csak papíron létező kiugró termelékenységről beszélünk.

Ezzel sajátos módon éppen azok kezébe ad érvet, megerősítést, akik szerint „valamit tenni kell” az itteni bérekkel, ezek alacsony volta nem indokolható és gátja a további gazdasági fejlődésnek. Legutóbb Pitti Zoltán közgazdász, egyetemi tanár (az APEH egykori elnöke) tett közzé közösségi oldalán egy rövid értékelést.

Eszerint a közvélemény ellentmondásosan értelmezi, hogy miért a hazai bérátlagnál kedvezőbb pozícióban levő járműipari vállalkozásnál alakult ki sztrájkhangulat, s tart már napok óta. A mellékelt grafikonnal Pitti arra hívja fel a figyelmet, hogy a járműiparban – Anglia után –

nálunk van a legnagyobb szakadék az egy főre jutó munkateljesítmény és javadalmazás között.

Előzetes adatok szerint a 2016. évi állapothoz képest az értékek módosultak, de az arányok „műemlékileg” védettek – írja.

Forrás: Pitti Zoltán

Nem egészen két éve az Európai Szakszervezeti Szövetség (ETUC) „Európának béremelés kell” elnevezésű kampányában Galgóczi Béla közgazdász írt elemzést, amelynek egyik megállapítása az, hogy a bérek nem csak a nyugat-európai bérszínvonalhoz képest alacsonyak, hanem annál is rosszabbak, mint amit a térségi keleti országok gazdasági fundamentumai megengednének.

Magyarországon például ugyan csökkent a bérarány (vagyis a megoszlás a munka és a tőke, a hozzáadott érték között) 1995 és 2015 között (mintegy 10 százalékponttal, a GDP 66 százalékáról 56 százalékára), de ez nem javította az ország versenyelőnyét.

Ez az érték átlagosan

hét százalékponttal alacsonyabb a térségi országokban, mint Nyugat-Európában.

A bérfelzárkózás alakulását mutatja az ábra.

Forrás: Galgóczi Béla

A 2008-as válság véget vetett a bérfelzárkózásnak, és az EU válságkezelési intézkedéseinek fontos szerepük volt abban, hogy a régiót a már meghaladottnak tekintett alacsony bérekre épülő gazdasági modellbe visszatoloncolja – értékeli a számokat Galgóczi.

Ez a bérarány jelzi azt is, hogy

ezen országoknak nincs alapvető költség-alapú versenyképességi problémájuk,

még ha korábban jelentős is volt a bérnövekedés.

Galgóczi hoz egy másik mutatót is, a bérekkel korrigált termelékenységet (az egységnyi munkaerőköltség által termelt hozzáadott értéket), amely a feldolgozóiparban az összes térségi ország esetében lényegesen magasabb, mint Németországban.

Forrás: Galgóczi Béla

Látható, hogy a reálbér Németországban magasan a termelékenység felett áll, szemben a keleti országokkal.

A közgazdász megállapítja, hogy

Németországban a legalacsonyabb a bérekhez igazított termelékenység:

a német feldolgozóipar 51 500 euró munkaköltséggel 67 900 euró hozzáadott értéket teremtett, azaz 100 euró munka költség 132 euró hozzáadott értéket állított elő. Magyarországon 100 euró munkaerő-költség 211 euró többletértéket hozott. A feldolgozóiparban a bérhez igazított termelékenység az összes térségi országban, de különösen Lengyelországban, Lettországban és Romániában lényegesen magasabb volt, mint Németországban.

Ez arra utal, hogy ez a kulcsfontosságú ágazat, ami a leginkább van kitéve a nemzetközi versenynek, lényeges tartalékokkal rendelkezik. A kialakult „kényszerű” alacsony bér-szakosodás mára a jövőbeni fejlődés korlátjává vált, és a régiót a nemzetközi munkamegosztásban alárendelt és függő szerepben tartja.

Hadházy házal

Pultolás helyett háztól házig gyűjtik al aláírásokat az Európai ügyészséghez csatlakozás érdekében a Hadházy Ákost segítő civil és pártaktivisták. Már biztosan 400 ezer felett van a támogató szignók száma – mondta a független képviselő.

A téli hideg miatt leálltak az utcai pultos aláírás-gyűjtéssel és háztól házig, lakástól lakásig mennek az aktivisták – mondta el a Független Hírügynökségnek Hadházy Ákos. A független parlamenti képviselő hozzátette, hogy van olyan „leállíthatatlan” aktivistájuk, aki tüdőgyulladást kapott.

Hadházy felidézte, hogy még fideszesként

megtapasztalta, mennyire hatékony

ez az angol kifejezéssel door to doorként ismertté vált módszer, ami az ellenzéki erők körében eddig nem honosodott meg. Eddigi tapasztalata az, hogy

az otthon tartózkodók 60-70 százaléka aláírja

az ívet, közülük sokan olyanok, akik félnek, hogy az utcai pultnál meglátják.

Hadházy Ákos egymillió aláírás összegyűjtését hirdette meg tavaly szeptemberben, miután a magyar kormány elutasította az önkéntes csatlakozást az Európai Ügyészséghez (EPPO), amelynek létrehozásáról 2017. októberében döntöttek a tagországok igazságügyi miniszterei. Az EPPO-nak 2020 végére működésre késznek kell lennie, és az uniós kifizetésekkel kapcsolatos visszaéléseket vizsgálhatja akár a tagországi nyomozóhatóságok feje felett átnyúlva.

Jelenleg nincs friss összesített adatuk arról, mennyi aláírás gyűlt össze. A karácsonyig megszámolt 380 ezernél már biztosan sokkal több, 400 ezer felett járhatnak – mondta a politikus. Pontosan azt se tudják, hányan közreműködnek, mert a kétezer regisztrált aktivista mellett

akár tízezer körüli is lehet a „gerillák” és más önkéntesek száma.

Lényegében az egész országot sikerül lefedni a gyűjtésben.

Csatlakoztak Hadházyhoz az ellenzéki pártok, amelyek hozzáállása pozitív, a politikus azonban azt nem mondja meg, melyikük milyen teljesítményt nyújt. Azt elismerte, hogy a Momentum itt is élen jár aktivistáival.

A képviselő szerint a házról házra tartó módszer segíthet a jövő évi önkormányzati választás előtti – sok helyütt már elkezdődött – egyeztetésekben is. Érdemes „lejárni” egy-egy körzetet már most, az Európai Ügyészség kapcsán.

Footgolf és lovarda – Déli kávé Szele Tamással

Kérem szépen, kávé után van kedvük kiszaladni egy kicsit a footgolf-pályára? Esetleg a lovardába? Jó, mert nekem sincs: különben is, messze ide Lakitelek, és járnak a nagy hidegek. Lezsák viszont nem didereg: hogy úgy mondjam, a költő és országgyűlési alelnök most álmodik, méghozzá nagyot és van egy olyan érzésem, hogy meg is fogja valósítani.

Hogy miket álmodik? Amiket mer. És mer. Nagyokat. Például most éppen népnemzeti élményközpontot. Ilyenkor sajnálom, hogy elhunyt Kerényi Imre, mert az ő fékezhetetlen fantáziája még annál is sokkal érdekesebb dolgokat volt képes produkálni, mint amiket Lezsák mester tervez Lakitelekre. Egyelőre kissé szerények az elgondolások: lesz a mostani népfőiskolában, ami majd élményközponttá lép elő a beruházások megvalósulása után – tessék kapaszkodni! – turult mintázó lovarda (már épül), termálfürdő (ez azért nem nagy csoda), Hungarikum Hotel, borkatedrális és footgolf-pálya.

Footgolf

Én tudom, hogy a jó Lezsákot, mint alanyi költőt gyermekkorában a borkatedrális körül kergették, ha nem tudta, mi az a footgolf, de nekem bizony utána kellett néznem, pedig évekig foglalkoztam sportújságírással. Hát kérem, a footgolf lényege, hogy egy 5-ös méretű futball-labdát a lehető legkevesebb rúgással kell a kezdőrúgás helyéről egy 53,5 cm átmérőjű és 40 cm mély, legalább 50 méteres körzetben elhelyezett lyukba eljuttatni. A pálya 18 szakaszból, míg a gyakorlópályák 6, illetve 9 részből állnak, hosszuk akár a 7 000 métert is meghaladhatja. A sportot, mely ötvözi a labdarúgás és a golf szabályait, hivatalos golfpályán vagy footgolf pályán 4 fős csapatok játsszák. A játékszabályok alapvetően az eddig ismert golf szabályokra épülnek.

Ennek a játéknak – mely rövidesen tömegsporttá válik hazánkban éppúgy, mint a Kárpát-medencében mindenfelé, ugyebár, hiszen két dologgal nem tudunk mit kezdeni: a temérdek helyünkkel és a rengeteg időnkkel – érzem én egy markáns nemzeti jellegét. A dacos, felemelt fejű szittya, aki szemmagasságból tárgyal bárkivel (mert nem olvasta a Gullivert) és megharcol a világgal is ősi szabadságának, vagy inkább vezérei szabadságának védelmében, hétvégén a hóna alá kapja a focilabdát, és hosszú, tömött sorokban elindul Lakitelekre footgolfozni. Árpád apánk, ne féltsd ősi nemzeted: nem vész el az, ha footgolfozni engeded!

Vagy turult mintázva műlovagol. Műlovon.

Elég izmos és meglehetősen szürreális fantáziám van, de a gyakorlati kivitelezést még nem vagyok képes elképzelni: miképpen formázhat egy lovarda turulmadarat? És ha mégis turul formájú, hogy az Öregistenke csodájában lehet benne lovagolni? Csőrétől a farkáig? Egyik szárnyvégétől a másikig? Még a leginkább az volna lehetséges, hogy lerajzolunk a földre valami tartósabb anyaggal egy turulmadarat, és az lesz a pálya, csak az kicsit kanyargós. Meg nem ősmagyar: valahogy így találhatták ki annak idején a Nazca-vonalakat, amiket máig nem értünk. Na, ezt se nagyon fogják pár ezer év múlva, a régészek, mikor kiássák.

Pedig kell legyen ilyen is, mert a 444 utánajárt, és, mint mondtam már épül is. Ha meglesz, esküszöm, csak emiatt lemegyek Lakitelekre, megnézni.

Aztán ott van a borkatedrális

Nekem, kérem, nagyon komoly gyakorlatom van az italmérések látogatásában: ittam én csapszéktől ötcsillagos luxushotelig mindenféle helyen, mindenfélét, még ha mostanság, így ötven fölött mintha már kevésbé igyekeznék mindegyik késdobálóba bemenni. A tapasztalat alapján kívülről el tudom dönteni, érdemes-e. De én azt hittem, inni járok ezekre a helyekre, nem túl dicséretes módon, arról fogalmam sem volt, hogy ezek nem kocsmák, hanem sörkápolnák, pálinkatemplomok, borkatedrálisok, és én voltaképpen egy szent életű remete vagyok, zarándokúton, egyik kegyhelytől a másikig. Ó, hányan ájtatoskodnak kegyességgel ezen pillanatokban is kicsiny országunkban! Minő hitújítás – ennek a vallásnak, ami katedrálist emel a bornak, Magyarországon rengeteg híve lesz. A vezetője meg Lezsák atya ezek szerint – bár én helyet biztosítanék a legmagasabb klérusban Tibi atyának is. Különben még a végén megreformálja a Szent Tanokat és kitör a vallásháború.

De nem, azt nem lehet: egységben az erő, a magyar nem fog pártoskodni, együtt találjuk majd meg, szent énekeket zengvén a legendák Sárga Földjét! No, annyi biztos: nekem ezt a borkatedrálist is látni kell majd. Remélem gótikus lesz. A cinterem meg borospince. Az istentisztelet alkalmából orgona és furmint szól, a lelkek felemelkednek, a láb megtántorodik a mennyei malaszttól… látni kell, kérem, nincs mese, látni kell, felebarátaim.

Aztán a Hungarikum Hotel lakói kipihenik a footgolfot és a misztikus élményt a termálfürdőben. És már mehetnek is a tanfolyamokra.

Mert azt még nem mondtam, hogy mindezek azért kellenek Lezsák mester (vagy atya?) szerint, hogy a képzések után még ott tudják tartani a résztvevőket.

Képzések? Hát miféle képzések, tanfolyamok zajlanak a Lakitelek Népfőiskolán?

Sokfélék, felebarátaim, és számosak. Lássuk a honlapjukat!

Komoly munka folyik például a Keleti Nyitás Kollégiumában, ami úgy hangzik, mintha egy alkimista rend volna, de valójában a kormány keleti gazdasági programját támogatják. Kicsit levon a munka értékéből, hogy utoljára 2015-ben jöttek össze, egy kijevi kirándulásra, de nem kétlem, hogy azóta is lankadatlan szorgalommal pallérozzák elméjüket, csak kerülik a feltűnést. A bölcs csendes és szerény.

Aztán ott van például a Mándoky Kongur Kollégium, amely kazah ügyekkel foglalkozik, és utoljára 2011. szeptember 7-én indított kollégistákat a távoli országba. Szegények, reméljük nem jutottak Körösi Csoma Sándor vagy Julianus barát sorsára és hazajutottak azóta.

De beszéljünk az aktuális programokról is! Épp tart a Trianon-vetélkedő, vasárnap indították, a hirdetését nem bírom kihagyni:

„A trianoni diktátum 100. évfordulójához közeledve a Keresztény Élet Szerkesztősége, a Lakiteleki Népfőiskola és a Lakiteleki Eötvös Iskola Kárpát-medencei történelmi vetélkedőt hirdet általános iskolás korú (10-15 éves) és középiskolás korú (15-19 éves) fiatalok számára „ITT ÉLNED, HALNOD KELL” címmel.”

Bizony, élned, halnod, félned, falnod… aztán meglátjuk, kinek melyik jut. És a nyeremény? Az, kérem, minden képzeletet felülmúl!

„A három írásbeli forduló alapján korcsoportonként a legjobb eredményt elérő 22-22 csapatot hívjuk meg a 2019. április 11-12-13-án megrendezésre kerül középdöntőre és döntőre, a Lakiteleki Népfőiskolára.

A döntőjébe jutó fiatalok értékes könyvjutalmat kapnak. A győztesek részt vehetnek azon a Lezsák Sándor parlamenti alelnök úr által vezetett zarándoklaton, mely 2019 nyarán szervezünk.”

Remélem, a borkatedrálisba, hogy legyen valami öröm is benne.

De van hungarikum-vetélkedő is

Gondolom, ezt a szállóban rendezik majd:

„A Lakiteleki Népfőiskola – a Magyar Országgyűlés, a Hungarikum Bizottság és a Nemzeti Művelődési Intézet támogatásával – a tavalyi évet követően újra meghirdeti vetélkedőjét a hungarikum mozgalom népszerűsítése, valamint nemzeti értékeink megismertetése érdekében. A játékos vetélkedőre most a Kárpát-medencei általános iskolák 7. és 8. osztályában tanuló diákok és felkészítő tanáraik jelentkezhetnek.”

Jutalom:

„Minden elődöntőbe és döntőbe jutott csapatok tagjai hungarikumokat, nemzeti értékeket nyernek.

A döntő első három helyezett csapat résztvevői hungarikum körúton vesznek részt, mely a nyári vakáció első napjaiban valósul meg.”

Remélem, azért ezeknek a fiatal gyerekeknek Unikumot még nem osztanak ki, csak a tanári karnak.

Egyszóval, pezseg az élet Lakitelken. De mennyiből pezseg? Idézzük a 444-et.

„A kormányváltástól kezdve Lezsák alapítványa minden évben több száz milliós működési támogatást kap a költségvetésből, de ahogy 2015-ben elkezdődtek a felújítások és az újabb építkezések, úgy a minisztériumoktól, állami cégektől és pénzalapoktól érkező pénzek is milliárdos szintre ugrottak. A 2017-es beszámolója szerint a Népfőiskola Alapítvány több mint 15 milliárdot kapott különböző állami szereplőktől. A legbőkezűbb az Emberi Erőforrások Minisztériuma volt 14 milliárddal, de beszállt a Seszták-féle Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, a Földművelésügyi Minisztérium, a Szerencsejáték Zrt. és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. is.”

Sőt, Lezsák Sándornak sikerült elintéznie, hogy az alapítványa megkapja a Budai Vigadóból kiköltöztetett Nemzeti Művelődési Intézetet, így a közintézménynek is ők építenek új székházat 2,2 milliárd forintért.

Hát nem mondom, így én is tudnék nagyokat álmodni. Ennyiből.

Borkatedrálisokat, turulos lovardákat… de én még álmodnék Lakitelekre sárga tengeralattjárót is, mert az még nincs és fájón hiányzik.

Az, remélem, senkit sem zavar, hogy ez a rengeteg okosság közpénzből épül, tehát mi fizetjük.

Az a lényeg, hogy Lezsák és bé neje nagyot, merészet bírtak álmodni, és azóta is továbbálmodják, folyamatosan.

Valaki ébressze már fel őket.

Kicsit sokba van nekünk ez az álmodozásuk.

TASZ: feltűnő az ügyészség szakmai hozzá nem értése

0

A Társaság a Szabadságjogokért szerint feltűnő, hogy az ügyészség mennyire nem érti az internet világát. Az etikus hacker mostani ügye nem is az első ilyen eset. A TASZ közleménye:

Mindent megteszünk annak az etikus hackernek az ügyében, akinek büntetőpere jelenleg az ügyészség feltűnő szakmai hozzá nem értése mellett zajlik. A fiatal informatikus felhasználók százezreit veszélyeztető hibát tárt fel a Magyar Telekom informatikai rendszerében, melyen keresztül akár az összes felhasználó személyes adatait megszerezhették volna.

Szerintünk az etikus hackelés nem jogellenes, akik hibát találnak egyes – elsősorban állami – intézmények működésében, és ezt jelzik az illetékeseknek, nem követnek el büntetendő cselekményt, hanem kifejezetten hasznos, amit csinálnak. Régóta küzdünk azért, hogy az etikus hackerek is élvezhessék a közérdekű bejelentőknek járó védelmet. Ezért is védtük többek között azt a gimnazistát, aki a BKK internetes rendszerében talált hibákat, és akit együttműködése ellenére a Telekom szintén feljelentett.

A mostani ügyünknek nagy a tétje: ha a bíróság a mi érveinknek ad helyt, és kimondja, hogy az ügyfelünk tette nem volt veszélyes a társadalomra, annak a nyomában jövő többi etikus hackerre is pozitív hatása lesz. Ha viszont a bíróság nem ad nekünk igazat, ügyfelünk akár évekre börtönbe kerülhet. Erről beszélt Remport Ádám kollégánk az ATV Egyenes beszéd című műsorában. (Itt lehet megnézni)

A londoni alsóház megszavazta, hogy a kormány tárgyaljon újra a Brexitről – videó a szavazásról

Felhatalmazta a londoni alsóház a brit kormányt arra, hogy kérje az Európai Uniótól a Brexit feltételeiről tartott, a tavaly novemberi megállapodással lezárult tárgyalások újbóli megnyitását.

A konzervatív párti brit kormány az ír-északír határ újbóli fizikai ellenőrzésének elkerülését célzó tartalékmegoldás, az úgynevezett backstop-záradék helyett kíván „alternatív megoldásokról” tárgyalni az EU-val.

Elbukott viszont a Munkáspárt vezetőjének, Jeremy Corbyn-nak a brit parlament elé benyújtott javaslata, melyben állandó vámuniót és egy második népszavazást sürgetett. 296 igen és 327 nem szavazattal a parlament a javaslatot elutasította.

A harmadik módosító indítványt, melyet Dominic Grieve nyújtott be arról, hogy februárban és márciusban egy hatnapos periódusban ismét tárgyaljon a brit parlament a brexit feltételeiről, szintén leszavazták, 301/321 arányban.

A negyedik indítványt, miszerint a parlament kérje az EU-tól a brexit határidejének kitolását, szintén leszavazták, 298/321 arányban. Az ötödik módosító indítványt, melyben szintén az 50. cikkely alkalmazását kérték, ha a parlament nem tud megállapodni február 26-ig, szintén leszavazták 290/322 arányban.

A hatodik, közös konzervatív-munkáspárti indítványt azonban megszavazták. 318/310 ellenében a parlament úgy döntött, elfogadja azt a nem kötelező erejű jogi módosítást, mely azt írná elő, hogy ne lehessen feltételek nélküli kilépést, vagyis kemény brexitet végrehajtani.

A hetedik – egyben May számára legfontosabb – módosítást végül 301/318 arányban szintén elfogadták. A tory képviselő, Graham Brady által beadott indítványban a brit parlament azt kéri az EU-tól, hogy vizsgálja felül az ír-észak-ír határ kérdését és a tartalék megoldást.

Theresa May miniszterelnök a kedd esti szavazás után, az alsóházban felszólalva bejelentette: a kormány e felhatalmazás alapján jogilag kötelező erejű változtatásokat fog kérni a kilépési megállapodásban, szem előtt tartva ugyanakkor annak garantálását is, hogy az Ír Köztársaság és Észak-Írország határán ne kelljen ismét bevezetni a hosszú évek óta nem létező fizikai határellenőrzést a Brexit után.

[ÉLŐ] Megszavazza-e a brit parlament, hogy kérjék az EU-tól a brexit határidejének kitolását?

[ÉLŐ] Megszavazza-e a brit parlament, hogy kérjék az EU-tól a brexit határidejének kitolását?

Közzétette: Euronews magyarul – 2019. január 29., kedd

Donald Tusk: nem tárgyalható újra a brit kiválási szerződés

Nem tárgyalható újra a brit EU-tagság megszűnésének feltételrendszeréről szóló megállapodás, és benne az úgynevezett ír-északír tartalékmegoldás sem – szögezte le az este szóvivője útján Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke.

„A kiválási megállapodás a legjobb és az egyetlen lehetséges módja az Egyesült Királyság rendezett kilépésének, a backstop-rendelkezés is része a szerződésnek, s így nem tárgyalható újra” – ismertette Preben Aamann az uniós intézmények és sok tagállami vezető által már számtalanszor elismételt közös álláspontot.

„Ez a bennmaradó huszonhetekkel egyeztetett álláspontunk” – húzta alá.

Tusk szóvivője üdvözölte, hogy a brit törvényhozás el akarja kerülni a szigetország rendezetlen távozását, és arra kérte Londont, hogy mihamarabb tegye világossá szándékait a következő lépésekre való tekintettel.

Kiemelte, hogy az Európai Unió abban az esetben kész átdolgozni a kiválási szerződést, ha az Egyesült Királyság az eddigi irányelveit módosítva inkább alapvetően más jövőbeli kapcsolatot kívánna kialakítani, például továbbra is része kívánna maradni az egységes piacnak vagy a vámuniónak.

Hozzátette ismételten azt is, hogy a huszonhetek indokolt esetben készek megfontolni a kilépés március 29-re tervezett határidejének meghosszabbítását.

Aamann végül elmondta, hogy az EU a történtek ellenére folytatja a ratifikációs folyamatot, ahogyan ezzel párhuzamosan a felkészülést is a rendezetlen kiválásra.

Verhofstadt: nincs többsége a kiválási szerződés felvizezésének

Guy Verhofstadt, az Európai Parlament Brexit-ügyi főmegbízottja arról írt a Twitteren, hogy a képviselőtestületben nincs meg a többsége a kiválási szerződés vagy az ír-északír pótmegoldás „újranyitásának vagy felvizezésének”. „Kiállunk Írország és a nagypénteki egyezmény mellett” – fogalmazott.

A Politico brüsszeli hírportál eközben idézte az Európai Bizottság egyik névtelenséget kérő tisztségviselőjét, aki figyelmeztetett, hogy a brit miniszterelnöknek határozott visszautasításban lesz része, amennyiben semmi újat nem fog tudni felmutatni Brüsszelbe visszatérve.

Audi: pszichológiai és számháború, a pozsonyi gyárban is baj van

A pozsonyi VW-gyárban is fennakadás van a győri sztrájk miatt, holnap újabb német gyár állhat le. Közben az Audi és a szakszervezet között élesedik a számháború és a pszichológiai küzdelem.

Megegyezés nincs, a gépsorok állnak Győrben. Hétfőn az ingolstadti üzem termelése bénult meg, a motorkészlet szerdáig tart ki a neckarsulmi egységben. Ma a pozsonyi Volkswagent érte utol az Audi Hungaria kiesése.

A Volkswagen Slovakia szóvivőjének nyilatkozata a régi időket idézően arról tudósít, hogy a gyár termelését is „befolyásolja”, az itteni sztrájk „egyelőre a luxus SUV-ok pozsonyi gyártására volt hatással, a városi kisautók (NSF szegmens) gyártása viszont korlátozások nélkül folytatódik”. Azokat az alkalmazottaikat, akiket ez érint, időben értesítették a korlátozásokról.

A pozsonyi Sme napilapnak nyilatkozó gazdasági elemző szerint ha a sztrájk folytatódni fog Győrben, akkor egyes típusok gyártása teljesen leállhat a pozsonyi üzemben, mert ott a költségtakarékosság miatt az autómotorokból viszonylag kisebb készleteket tartanak raktáron. Az elhúzódó sztrájk sorra utolérheti a kontinens több üzemét.

A múlt csütörtök óta tartó – egy hétre meghirdetett – sztrájk idején naponta, most már akár négyszeri alkalommal tartanak a tárgyalások az Audi Hungaria és az Audi Hungária Független Szakszervezet között.

Most került nyilvánosságra, hogy három napja a cég két variációs emelt ajánlatot adott az eredeti 10+10 százalékhoz képest: két év alatt 11+11 százalékos emelés, vagy 2019-ben 10-15 százalék közötti sávos és 2020-ban 5 százalékos emelés.

Tegnap

ennél nagyobb, és egy helyett másfél évre szóló ajánlattal állt elő,

ahogyan írják, a szakszervezet sztrájkkövetelésének legfontosabb elemeit emelte bele: 18 százalékos, de minimum 75.000 Ft-os alapbéremelés 2019. január elsejétől. Ennek fejében azonban a béren felüli keret (cafeteria) 620 ezerről 300 ezerre csökkenne (utóbbi elem már az előző ajánlatnak is része volt), holott az AHFSZ 787 ezerre emelést akart. Megadnák a legalább egy szabad hétvégét minden alkalmazott számára.

Az AHFSZ ezt

a cafeteria-keret megfelezése miatt elutasította,

de maga is átadott egy két változatú új igényt. Ebben ők is 12 vagy 15 hónapra szólóan számoltak. Egy évre maradna a 18 százalék, de minimum 75 ezer forint alapbér-emelés, a másikban 22 százalék és 100 ezer. A cafeteria növeléséről viszont lemondtak, ahogyan a 4 százalék mozgóbér alapbéresítéséről is.

A felek eddig kölcsönösen elvetették az ajánlatokat, amelyek ezzel tegnap éjfélkor hatályukat veszítették. Az AHFSZ visszatért az eredeti követelésekhez.

Az Audi ma közzétett egy írást, amelyben

cáfolni igyekszik az AHFSZ követeléseit alátámasztó számítások megalapozottságát.

Ebben különféle gyártási modelleket állít egymás mellé, amelyekben eltérő anyagköltség és árbevétel mutatkozik (az nem egyértelmű, hogy az Audi Hungaria saját magát a szóba jöhető kettő közül melyikbe sorolja). Vitatják a bérköltség/árbevétel összevetését a térségi és anyacégi adatokkal, és a hozzáadott érték/árbevétel alapon kihozott számokat is.

Ezek alapján állítja azt az AHFSZ, hogy a győri egység a leghatékonyabb, de itt a legalacsonyabbak a fizetések, az árbevételre vetítve náluk a legalacsonyabb a bérköltség. Az árbevételre rakódó hozzáadott érték (nyereségtartalom) kapcsán az Audinak van egy figyelemre méltó mondata. Eszerint

„az adózás előtti eredmény nagyban függ a vállalat üzleti modelljétől (belső elszámolóárak)”.

Vagyis attól, hogy a konszern mennyi egymás közti szolgáltatást számol el és mennyiért. Ez a módszer az ilyen nagy multiknál arra, hogy átáramoltatják a nyereség egy részét.

A kommunikációs hadjárat részeként most már nem a cég állítja – ahogyan a sztrájk kezdetén -, hogy a győri egység eleshet újabb modell gyártásától, hanem más szájába adják ezt. Szó szerint közlik a Portfólió gazdasági portál cikkét, amelyben a megszólaló szakértő is az Audi álláspontját támasztja alá, miszerint „a járműgyártásban az autó-összeszerelés és az alkatrészgyártás közti bérszint akár 60-70 százalékos különbséget is mutathat az előbbi javára”. És ha a magyar leányvállalat pozíciói gyengülnek a cégen belül, akkor sem arról lesz szó, hogy összecsomagolják az itteni gyárat és arrébb költöztetik, arról viszont igen, hogy

fejlesztenek-e az országban a későbbiekben.

A figyelmes olvasó persze azt is felfedezheti, hogy „nemzetközi összehasonlításban a magyar bérek most még kifejezetten alacsonyak, így az Audinak megéri nálunk termelni”.

A képünkön látható figyelmeztetés pedig a legújabb a cég részéről. A honlapjukon (nem az ismert audi.hu-n, hanem a nehezen megtalálható személyzeti oldal) is látható képet sugározzák az üzem tévékészülékein.

Hacker a bíróságon

Kissé szomorúan kell bejelentenem, de sajnos semmi kétség: Magyarország menthetetlen. Éspedig azért menthetetlen, mert a leginkább azokat büntetik mifelénk, akik valamin vagy valakiken segíteni akarnak. Akik hibát látnak, szólnak róla, esetleg helyre is hoznák: nálunk nem az a hős, aki betömi a kátyút, hanem az, aki mélyebbre ássa.

Ez a most bíróság elé kerülő etikus hacker ügyéről jutott eszembe. Etikus hacker az, aki hibát talál egy nyilvános számítógép-rendszerben, hálózaton, és arról azonnal szól a hálózat vagy rendszer tulajdonosának, esetleg megoldást is kínál rá. A nyugati világban ezt komoly pénzekkel, jól fizető állásokkal jutalmazzák, de olyan is gyakran megesik, hogy maguk a különböző cégek bíznak meg etikus hackereket: próbálják már meg feltörni a rendszerüket, találják meg a gyenge pontjait.

No, de ott a puding próbája az evés. Nálunk jutalom helyett büntetés vár a hackerre, ha etikus, ha nem – főként, mert a magyar jog nem igazán képes mit kezdeni a számítástechnikával. Azt magam tapasztaltam pár éve, mikor beidéztek a Nemzeti Nyomozóirodára egy üggyel kapcsolatban (az első öt percben voltam csak gyanúsított, utána tanú lett belőlem) hogy a magyar nyomozók legjobbjai sem használhatnak a munkahelyükön Facebookot – akkor sem, ha történetesen Facebookos ügyben nyomoznak. Én nem vihettem be pen-drive-ot vagy más adathordozót az épületbe, az is tilos volt – a végén úgy oldottuk meg a gordiuszi csomót, hogy a saját költségemen kinyomtattam a bizonyítékokat. Azt már be lehetett vinni. És ez még csak egy meglehetősen rugalmas nyomozati szerv!

Bíróság nem fogad el digitális bizonyítékot,

akárhogyan is terjesztjük be, volt olyan sajtóperem, ami már másfél éve folyt, mikor kiderült: a tisztelt bírónő nem tekintette meg az eljárás alapját képező videófelvételt, amit CD-n bocsátottunk rendelkezésére. Azt mondta, nincs min megnéznie, de nem is fontos. Dehogynem fontos, erről szól a per! Hozzunk egy laptopot, hogy megnézhesse? Nem, megtiltja: az ugyanis a mi laptopunk volna. Akkor kérjen egyet ő. Arra meg nem lehet őt kötelezni. Akkor mi lesz? Mi lenne: majd ítél bizonyíték nélkül. Vaktában. Úgy is ítélt.

De a Szabadság téri tiltakozók elleni nagy, nyilvános pert is az döntötte el, hogy a tárgyalás délutánján az ügyben ítélkező bírónő hajlandó volt megtekinteni az eseményekről készített felvételeket – és abban a pillanatban felmentette az összes vádlottat. (Egy kivételével, akinek speciális volt az esete).

Hát, nem kedvelik a bíróságokon a számítástechnikát,

nem is nagyon ismerik, de lássuk a mi mostani ügyünket, amiről a TASZ számolt be nyilvánosan.

Történt pedig, hogy a későbbi vádlott, akkor még csak huszonéves, programozónak tanuló fiatal a Telekom egy nyilvános, interneten elérhető felhasználói útmutatójában felfigyelt egy DNS-kiszolgálóhoz tartozó szokatlan IP-címre. Miután megvizsgálta a címet, kiderült, hogy azon keresztül lehetséges rendszergazdai jelszóhoz jutni, majd belépni a vállalat belső informatikai rendszerébe. Azonnal jelezte a hibát a cégnek, sőt, vidéki otthonából saját költségén a budapesti központjukba is elutazott, hogy személyesen adhassa át a biztonsági kockázatról készített elemzését a cég kiberbiztonsági szakembereinek.

A találkozón tapasztaltak azonban nem nyugtatták meg afelől, hogy a hibát tényleg megszüntetik, ezért később ismét belépett a rendszerbe, hogy tesztelje azt. Mint kiderült, semmit sem javítottak ki, őt viszont ekkor már feljelentették, ami nem éppen elegáns húzás egy olyan multicégtől, amely előfizetői százezreinek adatait sodorta veszélybe azzal, hogy súlyos biztonsági rés nyomát felejtette egy egyszerű használati útmutatóban.

Mit mond erre a Telekom?

Itt egy érdekes mozzanatot látunk az ügyben: miután tegnap a fentieket a TASZ közzétette, a Telekom közleményben reagált, melyet itt be is mutatunk, a tárgyilagosság, a sajtóetika és a másik fél meghallgatásának kötelezettsége jegyében. Íme tehát:

„A konkrét esetben a Magyar Telekom ismeretlen tettes ellen tett feljelentést, ugyanis a hacker – az etikus hackelés kereteit túllépve – az első támadást követően újabb támadásokat indított, az addig megszerzett adatok segítségével további rendszerek feltörésébe kezdett. A támadás ügyfelek személyes adatait nem érintette, azok teljes biztonságban voltak és vannak. A támadása nem érintette azokat a távközlési hálózatokat sem, amelyeken az ügyfelek kommunikálnak. A hacker által feltárt hiányosságokat cégünk haladéktalanul kijavította, megszüntette.”

Azért akkor már ismerték ők azt a tettest, bár megengedem, hogy még ebben az esetben is van jogi lehetőség, hogy ismeretlen tettes ellen szóljon az irat.

Szólnak még meg nem erősített hírek kudarcba fulladt tárgyalásokról, de ezt nem is érdemes elemeznünk: ugyanis a valóban érdekes ebben az ügyben nem maga az eset (bár az sem érdektelen), hanem az ügyészség hozzáállása.

Idézzünk pár gondolatot a TASZ-tól:

„Az ügyészség olyan vádirat alapján kér börtönt a védencünkre, amiből nem derül ki, hogy pontosan mit is követett el. Persze meg van nevezve egy Btk.-paragrafus, éppen csak az nincs körülírva, hogy mi az elkövetés helye, ideje, eszközei, módja, a bizonyítékok és a vád kapcsolata, és általában semmi, amit a törvényes vádhoz szükséges lenne részletesen bemutatni. Ehelyett két bekezdésben, nagy vonalakban letudják a tényállás leírását, amiben az elkövetés menetéről annyi derül ki, hogy az „pontosan meg nem határozható időben”, „az internet felhasználásával” történt. A jogi indoklás még ennél is rövidebb: mindössze két mondat.

Különösen botrányos az az alku, amit az ügyészség az ügyfelünknek ajánlott. Eszerint, ha beismeri bűnösségét, akkor csak 2 év felfüggesztett börtönt kap, ha azonban nem él ezzel az ajánlattal, akkor 5 év letöltendőt fognak kérni. Mindezt akkor, amikor még semmilyen bizonyítékot nem látott a bíróság. Hogyan lehet ennyire biztos az ügyész az ügy jogi megítélésében, amíg még le se folytatták a bizonyítást?

A legmeglepőbb az ügyész érvelése az előzetes letartóztatás mellett, amelyet szó szerint idéznénk a tárgyalási jegyzőkönyvből: „nem vagyunk informatikusok, de a médiából tudjuk, hogy ha valaki számítástechnikai eszköz és internetkapcsolat birtokában megfelelő szaktudással rendelkezik, akkor ezeket a digitális lábnyomokat, amiket hagy, azokat el is tudja tüntetni.”. Persze egy ügyésznek nem kell járatosnak lennie az informatikában, de ha a büntetőügy technikai hátteréhez bevallottan nem ért, akkor kötelessége lenne szakértőt felkérni, amit az eljárás teljes időtartama, vagyis több mint másfél év alatt nem tett meg. Szerencsére ez a hanyagul megalapozott érvelés a bíróságot sem győzte meg, így elvetette az előzetest.”

Hát az, hogy nem informatikusok, az látszik.

Az már kevésbé, hogy mennyire jogász az, aki így érvel: de annyit akkor is illenék tudni, hogy itt nem arról van szó, miszerint Pistike pornót nézegetett a papa számítógépén és most törölni tudná a keresőben az előzményeket. Mellesleg megfelelő szakértő azt is meg tudná találni, ahogy bármit a világon.

Áthatja az egész történetet az ügyész misztikus hozzá nem értése, amire meglehet, valahol még büszke is. Neki a számítógép varázsdoboz, démonok hajtják, mágusok foglalkoznak vele, és ha valamit műveltek a segítségével, akkor bizonyára meg lehet tenni az ellenkezőjét is ugyanúgy,  valamint sok egyéb dolgot szintén. Ajánlanék egy kísérletet: nem mindegy, hogy az ember mondjuk elkeseredésében vagy tudásvágyában leugrik a harmadikról az udvarra, avagy felugrik az udvarról a harmadikra. Az első esetben legalábbis összetöri magát, a második eset viszont lehetetlen.

Ráadásul az ügyészség még súlyosbított is a vádiraton: a mostani változat szerint a vádlott a bűncselekményt közérdekű üzem megzavarásával követte el, amiért akár nyolc évig terjedő szabadságvesztést is kiszabhatnak rá.

Nyolc év letöltendőről van szó, gyilkosságért nem mindig jár ennyi…

ez a srác meg csak segíteni akart.

Ha bankot rabol vagy útonállóként harcol az egyenlőbb vagyonelosztás érdekében, kevesebbet kérnének a fejére.

Hát, ezért mondom: ez az ország menthetetlen. Itt a jó a rossz, a rossz a jó. Hogy is mondja Shakespeare a Macbethben?

„Szép a rút és rút a szép
Sicc, mocsokba, ködbe szét!”

Lassan „beérik” az Audi-sztrájk: leállt az első német üzem

Leállt az Audi ingolstadti gyára a győri motorok hiánya miatt, egy másik üzemben még két napnyi tartalék van. A tárgyalások eddig eredménytelenek voltak, a szakszervezet kitart.

Hétfőn reggel leállt a termelés az Audi központjában lévő ingolstadti gyárban, mert elfogytak a Győrből érkező motorok – tudatta a cég. A közlés szerint több ezer járművet nem lehetett előállítani, mert a motorok hiányoznak Győrből.

A Neckarsulmban lévő üzemet egyelőre nem érinti a magyarországi sztrájk, a hét közepéig elegendő motor áll rendelkezésre.

A győri üzemben naponta átlagosan 8800 motort állítanak elő. Ez a gyár a cégcsoport legfontosabb erőforrás-szállítója évente csaknem kétmillió darabbal. A mostani németországi gyárleállással bekövetkezett az, amiről pár napja írtunk: rövid idő alatt eléri az egész konszernt a győri sztrájk.

A csütörtök hajnal óta tartó – egyelőre egy hétre meghirdetett – munkabeszüntetés az Audi Hungária Független Szakszervezet számítása szerint 3,5 nap alatt okozott akkora bevételkiesést, amennyi az ő követelésük összege. Eddig nem kaptak olyan ajánlatot a cégvezetéstől, amit el tudnának fogadni.

A sztrájk oka az, hogy az AHFSZ számításai szerint súlyos béraránytalanságok vannak a konszernen belül. Az érdekvédők hangsúlyozzák: sem kárt okozni nem akarnak a cégnek, sem a német béreket nem követelik maguknak, de a teljesítmény és a javadalmazás közelítését egymáshoz igen.

Miért beteg a magyar sport?

A történet, ami ma elmesélek csak félig-meddig sporthír: de nagyon, nagyon jellemző a magyar sportélet mai állapotára. Meg az országéra is. Tulajdonképpen csak annyiról van szó, hogy ömlik a pénz, de nem oda, ahova mondják, oda sem, ahova kéne: és ez sok félreértést szül, míg a korrupció valódi haszonélvezői vígan sunnyognak.

Hát igen, a sporttámogatások…

Mint nem is olyan régen még sportújságíró, azt mondhatom, hogy Magyarországon a sportfinanszírozás működik a legkülönösebben. Hihetetlen vagyonok zúdulnak például a fociba, csak épp semmi hasznuk nincs, de más sportágak támogatása is ablakon kidobott pénz, ugyanis valahogy az eredmények mintha függetlenek volnának – mindentől.

A parasport támogatása kimerül egy-két szervezet fenntartásában

Ezekről annyit, hogy az egyikükkel három éve, még a riói játékok előtt tárgyaltam, pusztán annyit kértem tőlük, hogy amennyiben fontos sporteseményre kerülne sor, amin komoly eredmény várható, értesítsenek egy-egy e-mailben, hogy időben tudjak tudósítani róla, nekik is jó, nekem is, mindenki jól jár. Természetesen, mindenről időben értesíteni fognak!

Azóta sem írtak egy vak hangot sem… a parasportolók honorálása nyomorúságos, mit kap manapság az a parasportoló, aki nem lép olimpián a dobogóra, bár részt vesz rajta, kvalifikálja magát, világszintűek az eredményei? Néhány tízezer forintos ösztöndíjat kap, ami megélni sem elég, nem, hogy formában tartani a versenyzőt. Mindegyikük dolgozik, hajt, küzd, pénzt keres – hogy edzhessen, hajthasson küzdhessen…

Gazdag ország vagyunk, amint látom, mert kicsit sem vigyázunk az értékeinkre

Azok, akik azt hiszik: mostanában minden sport kivétel nélkül óriási támogatásban részesül, és sokallják azt, nézzenek utána: nincs így. Sőt. A magyar parasportot szinte kizárólag a művelőinek elkötelezettsége, szent őrülete, megszállottsága, sportszeretete tartja egyáltalán életben, nem azok a méltatlan összegek, amiket időnként kapnak a versenyzők.

Gondoljuk át azt is, hogy egy parasportoló élete nem, hogy olcsóbb lenne az átlagemberénél, hanem ellenkezőleg, drágább: hiszen egy csomó olyan tevékenységhez, amit a többség önállóan végez, neki fizetett segítséget kell igénybe vennie. A parasportolónak – ha eredményes – utaznia kell, az sem megy egyedül, ahhoz, hogy eredményes legyen, edzenie kell, az sincs ingyen. És ezek az emberek hatalmas hátránnyal indulnak az életben, kevesüknek adatik meg a jól fizető állás, vagy a komoly anyagi háttér.

Támogatás, támogatás kéne a parasportnak, akár források átcsoportosításával is, hiszen a sportban vannak olyan kiadások, melyekről tudjuk, hogy „mi hasznuk sincs, pusztán nevük”, ahogy Hamlet mondaná, ésszerűsíteni kéne a rendszert, hölgyek, urak, míg lehet, míg még vannak eredményes parasportolóink.

De – mondanák sokan – hát nem dől a pénz a sportba?

Ó, dehogynem. Csak nem a parasportba, pedig nyolcasával, tízesével hozzák a fiúk-lányok az érmeket. És a saját költségükre edzenek, utaznak.

Hanem a foci nem panaszkodhat

Épp a minap kelt híre, hogy az NB II.-es Balmazújváros játékosait kilakoltatták. Nocsak, mondanánk, megszorult a csapat? Nem, a csapat nem szorult meg, csak éppen a játékosok lakásai hivatalosan szociális bérlakások voltak. Azért voltak azok, mert annak nyilvánították őket. Most valamit elszerveztek – Balmazújvárosban, anélkül hogy részletezném, mert elég bonyolult az ügy, de a városi- és a sportvezetés egyik korrupciós botrányból a másikba evickél – és egy uniós felújítási program miatt el kellett hagyják a lakásokat, míg rendbe nem teszik azokat. Utána viszont helyi, pályakezdő fiataloknak kellene kiadni a már felújított szociális bérlakásokat – nincs kétségem, hogy a csapat játékosai így vagy úgy pályakezdőnek minősülnek majd, ha másképp nem, azért, mert minden mérkőzést a pályán kezdenek.

Fiatalnak meg mindenképpen mondhatjuk őket, hiszen nem öregek.

Addig is a Pötyi szállóban helyezték el őket, én a magam részéről elég kényelmesnek nevezném a körülményeket, laktam már magam is ilyen helyen és meg voltam elégedve.

Hát akkor hol a baj? Mindenkinek van hol laknia, senki sem fázik.

Csak ott, hogy a szociális bérlakásoknak köze se lehetne a focicsapat támogatásához. Az a Balmazújváros Sport Kft. dolga lenne. Ami azonban össze van fonódva a korábban fideszes városvezetéssel, városi tulajdonú is – a balmazújvárosi profi futballcsapatot működtető cég legutolsó nyilvános, 2017-es üzleti beszámolója szerint a 39 főt foglalkoztató sportvállalkozásnál az átlagos havi nettó jövedelem meghaladta a félmillió forintot. Egyszóval úgy lettek rászorulók a játékosok, hogy az egyszerűség kedvéért annak minősítették őket.

Mondom én, hogy gazdag ország vagyunk, félmilliót keres nálunk a koldus, a hajléktalan is

Mondhatnám tovább, napestig: de ez a botrány is csak azt mutatja, milyen rossz a rendszer. A Balmazújváros már messze nem tartozik az agyontámogatott csapatok közé, tavaly esett ki az NB I.-ből is, de nem azért mutyiztak náluk a lakásokkal, mert szegények volnának, sőt. Azért mutyiztak – és nem a játékosok, hanem a vezetőség – mert ez egy ilyen rendszer. Ez akkor is csal, ha kérdez.

Ez szükséglakást utal ki a félmilliós fizetésű játékosnak és betiltja, bünteti a hajléktalanságot, ez mosolyogva tapsol az olimpiára induló paralimpikonoknak és utána éhbérrel, minimális ösztöndíjjal szórja ki a szemüket, itt az érem a nemzeté, de az edzésmunka a sportolóé, a költségét is ő viseli…

Sokan esnek át a ló túloldalára, és mondják, hogy ne kapjon a sport egy vasat sem az államtól, lám, a stadionok se jók semmire. Hát, azok speciel tényleg nem, ugyanis a legtöbbjük megépült drága pénzért, de a méreteik nagyon sok esetben nem felelnek meg a FIFA szabványainak, nem lehetne bennük nemzetközi mérkőzéseket játszani. Illetve, lehetne szükség esetén, amennyiben az eddigi kivitelezők jó pénzért átépítenék őket: láthatjuk, már a tervezés során belekódolták a beruházásba a kettős költséget.

Lehet gondolni, hogy ne kapjon a sport állami támogatást, de nem ez a megoldás

A megoldás – és láthatjuk, alig van hét sportfinanszírozási botrány nélkül – az lenne, ha a kapott pénzeket, különös tekintettek a TAO-ból befolyó összegekre, arra költenék, amire kapták.

Ez viszont ellentétben állna a rendszerrel. Akkor nem kétszer kéne megépülnie a stadionnak, hanem elég volna csak egyszer (sok helyen egyszer sem, olyan településeken is látunk sportpályákat, ahol a lakosság lélekszáma alacsonyabb a létesítmény ülőhelyeinek számánál). Akkor a célzott támogatást a sportoló kapná, az edző kapná, a vezetőségnek el kéne számolnia a rá bízott összeggel, és nem lehetne „lepapírozni”, „megoldani okosban” a könyvelést.

Egyáltalán: nem a támogatás teszi tönkre a magyar sportot.

Hanem annak aránytalan eloszlása és elsikkasztása.

Balmazújváros esete csak egy példa.

Lesz még száz ilyen, ha jobban utána néznénk, lenne ezer.

Ezért beteg a magyar futball, de a teljes magyar sportélet is.

Ez nekünk a bajunk.

Be kéne vezetni átmenetileg a Tízparancsolatot.

Abban emlékszek valami olyan kitételre, miszerint „ne lopj!”

Na, azt kéne betartani.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK