Fontos

Nyelvi készségek – Déli kávé Szele Tamással

Pincér, egy habos capuccinót, ma könnyedebb témáról beszélgetünk, az illik hozzá. Tegnap már elkezdtük kivesézni az orbáni családtámogató programot, annyi azért már látszik, hogy olyan az, mint az úszómedence: aki fejest ugrik belé, nézze meg előtte, mi van benne. Ma viszont lássuk a hozzá tartozó nyelvoktatási ötletet, mert az is kiváltképpen hasznosnak tűnik.

A miniszterelnök szó szerint azt mondta:

„Minden középiskolás a 9. és a 11. tanév nyarán kéthetes külföldi nyelvtanfolyamon vehet részt a kormány költségén.”

Ez mutat akkora nagylelkűségre, mint amikor Horn Gyula megígérte, hogy minden honi nyugdíjas ingyen utazhat minden magyar állami tulajdonú járművön, és csak reggel jött rá, mikor már kialudta az estét, hogy az akkoriban még létező Malév is állami tulajdonban van. Tehát a nyugdíjasok teljesen ingyen utazgathatnak mondjuk Pekingtől Londonig, ha betartja (nem lett volna ingyen, a reptéri illetéket akkor is ki kell fizetni – de nagyon olcsó lett volna). Gyorsan fájós fejéhez is kapott, és az első adandó alkalommal módosította az ígéretét.

Hát ez is valami olyasmi. Lássuk csak, hány középiskolás van egyáltalán Magyarországon?

A statisztikai adatok szerint a 2018/2019. tanévben gimnáziumokban 187,6 ezren, szakgimnáziumokban 152,7 ezren, szakközépiskolákban 68,9 ezren, szakiskolákban 4,9 ezren, készségfejlesztő iskolában 2,3 ezren tanulnak. Ez potom 416,4 ezer fő.

Négyszáztizenhatezer négyszáz.

Körülbelül ennyi külföldi úttal kell tehát számolnunk, mármint idén nem, de jövőre már mindenképp, mert Orbán Viktor még sohasem hazudott, tehát most is betartja a szavát.

Pöttyet költségesnek tűnik.

Habár Kásler miniszter harmad ennyivel számol, szerinte – mint azt az MTI-nek nyilatkozta – évente 140 ezer diákot érint és 90 milliárd forintba kerülhet a 9. és a 11. évfolyamra járó tanulók kétszer kéthetes külföldi nyelvi kurzusa. Jó, velem lehet beszélni. Ugyan nem értem, miért zárják ki a tanulók kétharmadát ebből a káprázatos szamárságból, mert szerintem mindegyikük élvezné, de legyen 140 ezer. Lássuk a további részleteket, mert a kilencven milliárd sem villamospénz.

„Kásler Miklós azt mondta: a kétszer kéthetes, nyelvi környezetben tanulás reális lehetőséget biztosít a diákoknak arra, hogy használható nyelvtudásra tegyenek szert. A miniszter kitért arra: felmérések szerint 2017-ben Magyarországon az emberek 45 százaléka beszélt egy idegen nyelvet a saját megítélése szerint, míg 10 évvel korábban ez az arány 25 százalék volt. Az elmúlt tíz évben tehát javult a magyar emberek idegennyelv-ismerete, azonban még mindig messze elmarad a környező országokban élőkétől. Megjegyezte: a magyar nyelv egyedülálló, nincsenek rokon nyelvek a környezetünkben, ezért nekünk az idegen nyelvek elsajátítása nagy nehézséget okoz.
A nyelvoktatással foglalkozó szakemberek úgy látják, hogy a nyelvtanulás folyamán a 9. és 11. évfolyamon célszerű nyelvi környezetben gyakorlatot szerezni. Ez alapján született a kormány döntése a kétszer kéthetes kurzusról – tette hozzá Kásler Miklós.
Bódis József, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) oktatásért felelős államtitkára elmondta: a program részleteit még nem dolgozták ki, de pályázati rendszert terveznek, amelyben csoportos iskolai és egyéni pályázásra is lesz majd lehetőség.
Közölte: az iskolai csoportok kiutazásánál szempont, hogy a diákokat családoknál szállásolják el, hogy minél több lehetőségük legyen idegen nyelven kommunikálni.
Az államtitkár beszélt arról is: a program eredményességéhez az is szükséges, hogy „az itthon folyó nyelvi képzéseket tartalmilag, módszertanilag olyan helyzetbe hozzák, hogy a gyerekek kellő felkészültséggel tudják kihasználni a kétszer kéthetes” kurzust.
Mint mondta, a középfokú nyelvvizsga megszerzéséhez nagyjából 900 óra nyelvtanulás szükséges, ezt a diákok a közoktatásban megkapják, „mégis el vagyunk maradva az európai átlagtól”. Az eredmények javításához tehát nem az óraszámot, hanem a tanulás hatékonyságát kell növelni, és ebben óriási felelőssége van az idegen nyelvet tanító tanároknak.

A program, amelyet Orbán Viktor miniszterelnök vasárnapi évértékelő beszédében jelentett be, a 2020/2021-es tanévtől indul a kiosztott háttéranyag szerint.” (MTI)

Kásler, maga bohém, maga javíthatatlan optimista! Hol vagyunk mi a 45 százalékos idegennyelv-ismerettől, maga kis naiv… Édes úr, Budapest közepén megváltóként ünnepli az embert az angolul beszélő turista, ha elmagyarázzuk neki érthetően, hol a hetes busz megállója és hogyan tud jegyet venni rá, mert az azért nem is olyan egyszerű. Az egy dolog, hogy az iskolában tanítanak idegen nyelveket, és nem is vitatom, hogy a nyelvi környezet sokat lendít az eredményen, elvégre ha nem értik, amit mondunk, addig kell mondjuk, míg nem leszünk érthetőek. És ez nyelvi környezetben az igazi. Ennek a célszerűségét nem is vitatom.

Azonban van egy kis gond. Azt is mondják maguk ott fent a misztériumban – egy ilyen vallásos ember, mint ön, nem minisztériumot, hanem egyenesen misztériumot kell vezessen – hogy a tanulókat családoknál kívánják elszállásolni.

Jó ötlet, ehhez már csak körülbelül 140 ezer családot kell találni, akik erre hajlandóak.

Persze mostanság elég nagy a nyugati magyar emigráció, és egy másik MTI hír szerint:

„Tömeges igény leginkább az angolra, a franciára és a németre alakult ki Magyarországon, de vannak olyanok, akik Máltára mennének vagy Pekingbe, s remélhetőleg a környező országok is kedvelt célállomások lesznek.”

Hát nem tudom. Angliában, Franciaországban és Németországban az őslakosság nem fog kapkodni a mostani, épp maguk által keltett, migrációhisztériás időkben a cserediákokért (ne feledjük: náluk mi is migránsok vagyunk), különben is, ez esetben felvetődik annak a kötelezettsége, hogy mi is fogadjuk az ő gyermekeiket, de nehezen hinném, hogy Nyugaton ennyi srác akarna pont magyarul tanulni. Marad a magyar emigráció kihasználása.

Ők talán – mondom, talán – tudnának pár tanulót fogadni, habár nem mindegyikük körülményei rózsásak, és akkor még finoman fogalmaztam, azonban ennyit biztos nem. Meg aztán… szóval, volt nekem egyszer még a kilencvenes években egy beosztottam, nevét fedje jótékony homály, legyen csak Attila. A Kurír külpolitikai rovata számára gyűjtöttük az angol és német nyelvű híreket, az internet előtti korszakban, tehát a tévéadásokból. Videomagnóra vettük, lefordítottuk, kemény munka volt, de így is frissebbek tudtunk lenni, mint az MTI.

No, egy napon jött hozzánk egy új srác, valakinek volt a valakije. Rágtam a bajszomat rovatvezetőként, de csak nem küldhettem el, meg hát emberhiánnyal is küszködtünk: felvettem. Állítólag angolul tudott volna, egy évet élt Ausztráliában. Az volt az első követelése, hogy mivel ő lelkésznek tanul, attól a pillanattól kezdve tilos a káromkodás az irodában.

Sajtó, káromkodás nélkül!

Azért ez nem volt egyszerű.

– Jó, Attila, nem káromkodunk, de itt ez a hír, én most kimegyek sörözni, egy óra múlva visszajövök, addigra írd meg, nem vészes, elég tíz sorban.

Mikor visszaértem, Attila még mindig az üres papírt bámulta.

– Miért nem írtad meg?
– Nem értem.
– Hogyhogy nem érted, tudsz angolul, egyszerű a szöveg is!
– De akkor sem értem.
– Egy évet töltöttél Ausztráliában!
– Igen, de egy színmagyar vallási gyülekezet vendégeként…

Szóval, ilyen nyelvtudás lesz abból, ha valaki magyar környezetben tölti az idejét külföldön.

A szomszédos országokban tán akadna szállás, ha ennyi nem is, de nem biztos, hogy önöknek szívügye, miszerint a magyar ifjúság románul vagy szlovákul tanuljon nyelvi környezetben. Arról már nem is szólva, hogy mondjuk Gyergyóban vagy Székelyudvarhelyen a román nyelvi környezetet is nagyítóval kéne keresni.

Vegyük azonban az egyéni pályázatokat. Azt mondja, akad, aki Máltára vagy Pekingbe menne. A máltai nyelvet nem beszélem (bár sajátos, az egyetlen sémi nyelv, amit latin betűkkel írunk), viszont a kínaival van némi tapasztalatom.

Hát, Pekingben nem két hét, de két hónap is kevés ahhoz, hogy az ember egyáltalán eligazodjon a négy hangsúly és a négy hangmagasság között, inkább jó egy évbe telik, mire megérti az utcai árus, hogy mit akarunk tőle… és akkor még csak a mandarint tanultuk meg, azt is alig. Szecsuánban, Sanghajban azzal semmire sem megyünk.

Nem beszéltünk még az útiköltségekről, nem beszéltünk még az ellátásról, zsebpénzről.

Nehezen kivitelezhetőnek látom én ezt a programot, van olyan értelmes, mint Horn Gyuláé volt…

Most már csak arra vagyok kíváncsi, hogyan fognak kihátrálni belőle?

Mert hogy ki fognak, az halálbiztos.

Orbán Viktor legalább néha meggondolhatná, mit beszél, mielőtt kimondja.

Külköltekezések

Kérem, ha már itt van ez a ghánai ügy, illetve nem egy van, hanem több is, akkor ezzel kapcsolatban hadd nyugtassam meg a kedves közönséget, úgy általában. Az ugyanis a helyzet, hogy amint felröppen a hír, miszerint Magyarország kormánya nagyobb összegű külföldi beruházásba kezd, felhorgad a magyar választó vére és elkezdi mélyen, keserűen gyűlölni – a célországot, annak minden polgárával együtt.

Akik azért többnyire nem tehetnek arról, hogy a mi gazembereink üzletelnek az ő gazembereikkel. Most éppen Ghána a harag tárgya, korábban Mexikó volt, azelőtt Vietnám, még azelőtt Irán, még azelőtt… nem érdemes visszamennünk a másfél-két évvel ezelőtti, földtörténeti korokba, lássuk, most mi a baj?

Első sorban az, hogy idén január harmincadikán felröppent a hír, miszerint Magyarország egy 70 millió dolláros (19,5 milliárd forintos) beruházással beszáll egy ghánai gázerőmű felépítésébe. Ezt több ghánai újság beszámolója szerint az ottani magyar nagykövet, Szabó András jelentette be. Az 1 milliárd dollárosra tervezett Bridge Power nevű, olajjal és gázzal vegyesen működő hőerőmű egy közel 200 ezer lakosú óceánparti városban, Temában épül fel. Ez a 28 milliós Ghána második legnagyobb erőműve lesz. A magyar nagykövetség közölte: a beruházást a GE magyarországi leányvállalatának turbináival szerelik fel. A követség szerint ezen kívül Magyarország több millió dollár értékben szállít majd eszközöket a projekt második szakaszához.

Vérlázító, mondja a polgár, a mi pénzünkön?

Jogilag nem, ugyanis az Eximbank közleményt adott ki az ügyben:

„A magyar állam támogatást nem nyújtott sem az exportőr sem a vevő részére. Az Eximbank természetesen minden olyan exportügyletben, amely megfelel a nemzetközi és hazai szabályozásnak szívesen megvizsgálja a hitelnyújtási lehetőséget. Az exporthitelezés segíti a magyar gazdaság növekedését, munkahelyek megtartását és létrehozását.”

Akkor nem az állam, bár az Eximbank majd – mint látni fogjuk – más hasonló ügyekben is érintett volt, egyiket-másikat még meg is mentette. No, de ha nem az állam pénze, vagyis nem a miénk, akkor nincs baj, ugye? Dehogy nincs: tegnap is hír érkezett Ghánából, most szennyvíztisztító telepet építünk!

„Magyar technológiával épül szennyvíztisztító-telep és épülhetnek készházak Ghánában. Erről Joó István, a külgazdasági és külügyminisztérium helyettes államtitkára számolt be kedden telefonon a ghánai fővárosból az MTI-nek.

A nyugat-afrikai ország második legnagyobb városában, a mintegy kétmillió lakosú Kumasiban tették le hétfőn egy 10 millió euró értékű szennyvíztisztító-komplexum alapkövét. Fekete-Afrikában ez az első vízgazdálkodási projekt, amelyet az Eximbank finanszíroz. A telepet a Pureco Kft. tervezte és építi meg. Ez jelentős siker Magyarország számára, mert a ghánai befektetők meglehetősen erős versenyben választottak végül magyar technológiát – mondta Joó István.

Az üzem több mint 100 ezer ember életminőségének javításához fog hozzájárulni 2020 közepétől, és a cég tárgyalásokat kezdett a ghánai féllel további szennyvíztisztító-telepek építéséről – tette hozzá a helyettes államtitkár.” (MTI)

Akkor ez megint nem közpénz, hanem eximbankos,

bár nem árt, ha tudjuk, hogy az Eximbank tulajdonosa száz százalékban a magyar állam – ugyanakkor üzleti alapú vállalkozás, de állami tulajdonban. A honlapja szerint:

„A Magyar Export-Import Bank Zártkörű Részvénytársaság (Eximbank) és a Magyar Exporthitel Biztosító Zártkörű Részvénytársaság (MEHIB) célja, hogy a magyar exportőrök számára hatékony finanszírozási és biztosítási konstrukciókat szolgáltasson. Az Eximbank és a MEHIB küldetése, hogy gazdaságpolitikai ösztönző eszközként támogassa a hazai exportáló vállalkozásokat, elősegítve a munkahelyek megőrzését, a foglalkoztatás növekedését és a magyar exportkapacitások bővülését. Az állami tulajdonban lévő, a Külgazdasági és Külügyminisztérium irányítása alatt álló Eximbank és MEHIB látják el Magyarországon az exporthitel-ügynökségi feladatokat, melyet OECD és uniós keretek szabályoznak, azzal az alapvető célkitűzéssel, hogy elősegítsék a magyar áruk és szolgáltatások külpiacokon történő értékesítését. Az integrált keretek között működő bank és biztosító a feladatát közös szervezetben és megjelenéssel, EXIM elnevezéssel végzi.”

Jogilag ez rendben van – de hol is találkoztam már a nevükkel?

Igen, a Fülöp-szigetek! Az bizony érdekes volt…

Történt pedig, még 2017 körül, hogy a magyar kormány 20 millió eurós támogatást ajánlott fel a Fülöp-szigetek kormányának a Manila-öböl és a Laguna-tó megtisztítására. Ennek van némi szimbolikus jelentősége is, hiszen a Duterte-rezsim tömegmészárlásai után az áldozatok tetemeit ezekbe a vizekbe hajigálták (és hajigálják). Mi valami olyasmit gondolhattunk, hogy ez is ugyanolyan írott malaszt marad, mint azok a vízügyi szerződések, amiket korábban Indonéziával, Malajziával, Vietnámmal vagy Mongóliával kötöttünk, különösebb tekintet nélkül a Valóságnak nevezett ténykörülményekre, és arra, hogy az illető államokban van-e egyáltalán víz, valamint ha van, akkor mennyi.

Hanem Duterte komolyan vette a szerződést, tehát egyszer csak, 2017 májusában megjelent Budapesten a mezőgazdasági államtitkára, bizonyos Emmanuel Pinol, és – kérte a pénzt. Azt, ami erre fel a Külügyben kitört, nehezen nevezhetnénk másnak, mint sikítozós körberohangálásnak, hajtépéssel egybekötve. Arra hivatkoztak, hogy szó sem volt támogatásról, főleg nem államiról – „a találkozón arról esett szó, hogy az Eximbank az 510 millió eurós országlimit terhére tudna finanszírozást nyújtani többek között a cikkben is szereplő projektekhez, amennyiben azok magyar vállalatok bevonásával valósulnak meg”. Az országlimit pedig nem hitelkeret, hanem kockázati besorolás, így az ügyön csak az Eximbank veszíthet, nem ér a nevünk, káposzta a fejünk!

A diplomáciai botrány valahogy elsimult, mindenki életben maradt, pedig Pinol államtitkár esetében erre nem kötöttem volna nagyobb összegű fogadást – de azért az eset minimum pikáns.

És itt evezünk át már nem eximbankos vizekre: ott van a vietnámi rákkórház esete.

Még a Bajnai-kormány kötött 2009-ben egy megállapodást egy ötszáz ágyas onkológiai kórház építéséről az 1,2 millió lakosú Can Thoban, a Mekong deltájában. Ezt azonban segélyhitelből finanszírozták volna, amit azért vissza kell fizetni, mármint mi hiteleztünk volna Vietnámnak. Nem is kevés segélyhitelből: húszmilliárd forintra rúgott a summa. Na ezt a projektet futtatta sajátjaként 2010 után az Orbán-kormány, bár nem sok sikerrel: 2012-ben ugyan pályázatot nyert egy cég a Can Tho városában tervezett beruházás teljes körű lebonyolítására, ám a pályázatot érvénytelenítették, és ezzel az ügy évekre le is került a napirendről. A pályázat indítása körül is volt jó néhány furcsaság. A beruházás mérete és nemzetközi jelentősége ellenére kizárólag a Békés Megyei Kereskedelmi és Iparkamara internetes oldalán közöltek a tenderről egy rövid közleményt… Békés megyének bizonyára különös affinitása van a Mekong deltájához.

Ezek után Orbán Viktor miniszterelnök 2017 szeptember 25-én bejelentette, hogy Magyarország kórházat épít Vietnamban. Nem, nem egy másikat. Ugyanazt! Amit egyszer már nem építettünk meg. Hát, a Mekongnak tényleg mindegy, hogy hány kórházat nem építünk a deltájában.

Kis kórház a nagy Mekong mentében, óh, mi drága e kórházacska nékem!

Tényleg drága: húszmilliárd forint kihelyezésébe kerül, most már másodszor. Na mármost, ha hiszik, ha nem: a Nhan Dan Online beszámolója szerint ennek a kórháznak viszont már lerakták az alapkövét! Éspedig tavaly, október tizenegyedikén. Az alapkő feltételezhetően azonnal elsüllyedt, ugyanis Can Tho teljes, millió fölötti lakosságú városa cölöpökre épült, a mocsaras talaj miatt, mint egy indokínai Velence, de megvan az az alapkő, ha a dágványban elmerülve is.

Ehhez az esethez hasonlít a mexikói templomfelújítások ügye is

Ott kétmilliárd forint kihelyezése homályos. Az iráni busztenderről és a 25 megawattos atomerőművekről már nincs is terjedelmem szólni, de hát ezer és egy ilyen történet gyűlik fel az újságíró tarsolyában… Én már csak egyvalamit nem értek.

De azt nagyon nem.

Ha Budapesten elindul egy állami beruházás, akkor jó eséllyel minden tapasztaltabb ember tudja, mennyit fognak belőle elsikkasztani, mennyivel lépik túl az előirányzott keretet, és mennyit fog késni az átadás. Ahogyan azt is tudjuk, hogy egy stadion egyenlő tízmilliárd forint, ez már mértékegység, mint az ógörögöknél, csak azok távolságot mértek stadionban, mi kiadást.

De ha ezt ilyen jól tudjuk, ha látjuk, hogy ez a rezsim itthon mindent ellop, ami nincs kellőképpen lebetonozva és/vagy odahegesztve, honnan vesszük, hogy mikor átlépi a magyar határt, megszállja őket a Szentlélek és hirtelen minden vörös centet arra költenek, amit ígértek?

Nem lenne különös, meglepő és abszurd?

Dehogynem. Hihetetlen is volna.

Szóval hagyjuk csak a külföldiek elleni gyűlölködést, rendszerint nem látnak azok egy vasat sem ezekből a pénzekből, vagy maximum a tíz százalékát, azt is csak az ottani cégek, azt is csak a látszat kedvéért. És ha nagyon muszáj mutatni nekik valamit.

Tőlünk tűnik el a befektetett pénz, igen. De náluk nem jelenik meg, ne a népet utáljuk, hanem a politikusaikat. Amelyek pont úgy lopnak, mint a mieink.

Kölcsön a hazugságra – Déli kávé Szele Tamással

Kérem, ha már kávézunk, beszélgetünk, beszéljünk arról kivételesen, amiről mindenki más is: Orbán Viktor vasárnapi hét pontjáról. A miniszterelnök azért nem katicabogár, mert annak öt pontja van, de hát azt kerék alá teszik, onnan is kiveszik, sós kútba is teszik… A miniszterelnök rovartanilag inkább fülbemászó, ugyanis alaposan beleültette a fülünkbe ezt a programját.

Módszeres ember vagyok, kérem, úgyhogy mielőtt bármit mondanék, megmutatom, méghozzá a kormany.hu oldaláról szedve, hogy szó ne érje a ház elejét, miről is van szó – Orbán Viktor szavaival.

„1. Bevezetik a fiatal házasok gyermekvállalási támogatását. Minden 40 év alatti nő, aki első házasságát köti, 10 millió forint kedvezményes kölcsönben részesülhet. A törlesztést az első gyermek érkezésekor három évre felfüggesztik, a második gyermek érkezésekor újból három évre felfüggesztik, és a tőketartozás harmadát nem kell visszafizetni. Ha harmadik gyermek is születik, a kölcsön további részét teljes egészében elengedik.

2. Bővítik a csok kedvezményes hitelét. Jelenleg a kétgyermekes családok 10, a három és több gyermeket családok 15 millió forint kamattámogatott kölcsönt vehetnek igénybe új lakás vásárlására. A jövőben a két- és többgyermekes családok a hitelt használt lakások vásárlására is felhasználhatják.

3. Közölte: eddig a harmadik és minden további gyermek születése esetén egymillió forintot vállaltak át a nagycsaládosok jelzáloghiteléből. Most már a második gyermek születésekor egymillió forintot, a harmadik gyermeknél 4 millió forintot, minden további gyerek születésekor újabb egy-egymillió forintot vállalnak át.

4. Kitért rá: azok a nők, akik legalább négy gyermeket szültek és neveltek, életük végéig mentesülnek az szja fizetése alól.

5. Azt is mondta: elindul a nagycsaládosok autóvásárlási programja. Legalább hétszemélyes új autó vásárlását támogatja a kormány: a legalább három gyermeket nevelő családok 2,5 millió forint vissza nem térítendő támogatást kapnak.

6. Orbán Viktor arról is beszélt, megvalósítják a teljes bölcsődei ellátást. Három év alatt 21 ezer új bölcsődei férőhelyet létesítenek. Az év végéig ebből megépítenek 10 ezret, 2020-ban és 2021-ben pedig további 5, illetve 6 ezret. Ez azt jelenti, hogy 2022-re minden szülő, ha akarja, bölcsődébe viheti a gyermekét.

7. Hetedik pontként említette, hogy bevezetik a nagyszülői gyedet, így ha a szülők így döntenek, a nagyszülők is gyeden maradhatnak helyettük.

Bejelentette a középiskolai nyelvoktatás korszerűsítését, közölve: minden középiskolás a 9. és a 11. tanév nyarán kéthetes külföldi nyelvtanfolyamon vehet részt a kormány költségén.” (kormany.hu)

Lehet ügyeskedni az autóval

Hát kérem, most valószínűleg sok tízezer magyar család és egyedülálló dolgozik annak optimalizálásán, hogyan is részesülhetne minél nagyobb mértékben a pénzesőből, a dörzsöltebbek már meg is találták a gyenge pontokat, például az autóvásárlási programot – ehhez ugyan kelleni fog ennyi vagy amannyi saját tőke is, de ha figyelembe vesszük, hogy sok nagycsaládos százezer forintért a nevét adná egy ilyen kedvezményes autóvásárláshoz, akkor ugye a valódi vevő pontosan 2,5 millióval olcsóbban kapja meg a kocsit, mint a hivatalos ára: ha az átíratás másnapján meghirdeti az ár alatt félmillióval, azonnal megveszik tőle és így is keresett 1,9 milliót (Lovas Zoltán ötletéből).

Az ingatlanpiac is meg fog bolondulni,

már most magasak az árak, ezek még tovább szaladnak majd felfelé – de kétségtelen, hogy a két leghektikusabb pont a tízmillió forintos kamatmentes kölcsön és a négy gyerekes anyák jövedelemadó-mentessége. Amit senki sem ért, hatalmas a kapkodás az illetékesek körében, feltehetően senki sem szólt nekik erről az intézkedésről, ugyanis összevissza beszélnek. Ez a kormányoldalon minden esetben megfigyelhető, ha Orbán Viktor valami váratlant tesz: csak arra tudok gondolni, hogy soha nem értesít senkit a terveiről, ugyanis sokadjára látom, ahogy görcsösen próbálják megmagyarázni a bizonyítványát, egymásnak, önmaguknak is ellentmondva. Most például jövedelemadó-mentesség ügyében ott tartunk, hogy jövő januártól várható az életbe lépése, a nagyszülői GYED-del együtt, ugyanis, izé, meg kell szavazni.

Világos: az apparátus egyáltalán nincs felkészülve a váratlan fordulatra

A tízmillió forintos kedvezményes kölcsön ügye még érdekesebb és bonyolultabb.

Utolsó adataink szerint, annak, aki nem szüli meg öt éven belül a vállalt gyermeket, kamatostól kell visszafizetni a felvett kölcsönt. Sőt, a korábbi kamattámogatást is vissza kell térítenie. Pillanatnyilag az a helyzet, hogy:

2019. július 1-jétől három éven keresztül bármikor be lehet majd lépni a programba, és fel lehet venni a hitelt (ehhez házas, 18-40 éves, legalább 3 éves munkaviszonnyal rendelkező nőnek kell lenni), ha valakinek nem születik 5 éven belül gyermeke (akár első, akár sokadik), akkor a kölcsön után már kamatot is kell fizetni, ha viszont születik, akkor a gyermekek születésekor gyermekenként 3 évre felfüggesztik a törlesztési kötelezettséget, a második születendő gyermek esetében a fennálló tőketartozás 30%-át, a harmadiknál pedig az egészét elengedik, vagyis a kölcsön támogatássá alakul.

Kitől kapja a hitelt? Bizonyítani kell a hitelképességet?

Rendben van, értem, ez így már szigorúbban hangzik, azonban… kitől is kapja az ügyfél azt a kölcsönt, kamatosat, kamatmenteset, akármilyent? Bizony, nem a kormánytól, a kormány csak a kamatügyekkel foglalkozik ebben az esetben. Akkor kitől? Valamelyik banktól, kérem. Bizonyítani kell a hitelképességet, ahogy minden más esetben is, az állam egyszerűen kifizeti azt a kamatot, amit az ügyfélnek kéne.

Azonban ez stabil gazdaságot feltételez, úgy Magyarországon, mint az egész világon általában, éspedig jó hosszú ideig kell stabil legyen ez a gazdaság. Mert csak akkor nem emelnek kamatot a bankok (esetünkben az állam kárára) ha nincsenek drámai változások.

Viszont tavaly még maga Orbán is közelgő válságot emlegetett, Matolcsy a minap fejezte ki abbéli reményét, hogy inkább évek múlva jöjjön a krízis, mint hónapok múlva, a világgazdaságnak elég sok hektikus pontja van, a kínai gazdaság növekedése alaposan lelassult, a német ipar sem a legfényesebb formáját hozza… az, aki – nem is könnyen – felveszi ezt a kamatmentes hitelt, egyszer csak azt tapasztalhatja, hogy az állam kihátrál mögüle, és pont ott áll, ahol a devizahitelesek 2008 óta. Mert az egészen bizonyos, hogy a magyar állam nem fogja követni a megugró kamatokat, ha egy törvénymódosítással megszabadulhat a költségektől.

Csak éppen lesz egy jó nagy családja az ügyfélnek, amit el kell tartson, a törlesztések mellett.

Annyi a különbség, hogy 2008-ban a magyar állam a forint árfolyamának stabilitását nem tudta garantálni, most meg a kamatmentességet nem fogja tudni.

És a kamat az olyan.

Az elszabadul.

Különben pedig csak a vak nem látja, hogy a hétpontos családtámogatási programnak egyetlen betűje sem fog megvalósulni. Nem is azért van, hogy megvalósítsák.

Nézzünk már a naptárra!

  • Mikor lesznek az EP-választások? 2019. május 23. és 26. között.
  • Mikor lesznek az önkormányzati választások? Ősszel.
  • Mikortól ígérik a kölcsöntámogatást?
  • Július elsejétől. Az adómentességet meg csak jövő januártól.

Tehát ha valaki hirtelen támadt reménykedő rokonszenvétől vezérelve az EP-választásokon a kormány jelöltjére szavaz, mert hiszen ezek a jó emberek neki támogatásokat, pénzeket fognak adni így vagy úgy, az már csak a voksolás után fogja megtudni, ha véletlenül visszavonják vagy „elhalasztják” a kamatmentes kölcsön lehetőségét. Tartalék reménynek és propagandaeszköznek még ott lesz a jövedelemadó-mentesség, amiről elég jövő januárban bevallani, hogy szó sincs róla, addigra lemennek az önkormányzati választások. De abba még belejátszik a nagyszülői GYED is. Egyszóval: szimpla propagandával van dolgunk, választási trükkel, nem is tervezik a program elindítását.

Afelől vannak tapasztalataik, meddig hajlandó a magyar választó reménykedni: örök időkig, ha elég szépet ígérnek neki. Emlékszem még valami magánnyugdíj-pénztárakra, azoknak a vagyonával mi is lett? Ja, nem tudjuk…

Én a magam részéről akkor hinnék a kormány bármely pénzügyi ígéretének – ideértve a szabad szemmel átlagember számára nem látható rezsicsökkentést is – ha elmesélnék, hová lett az a vagyon. Addig nem.

Hölgyeim és uraim: minket épp újfent átvernek.

Legalább ne tessenek kölcsönt felvenni a hazugságra.

Nagy bukás lehet belőle.

Pompeo kudarca

„A magyar miniszterelnök abban a hitben él, hogy nyugodtan folytathatja az eddigi politikát, hisz sok kockázat abban nincsen. Elvégre minden amerikai nyomásgyakorlási kísérlet mindaddig kudarcra van ítélve, amíg nem tesznek Washingtonban különbséget saját belpolitikai taktikai és külpolitikai stratégiai céljaik között, s amíg ez utóbbi továbbra is alárendelődik az előbbinek.” – írja Ara-Kovács Attila Diplomáciai jegyzetében.

Az amerikai külügyminiszter, Mike Pompeo budapesti útja eredményeiben – egészen pontosan eredménytelenségében – pont azt hozta, ami várható volt tőle. Amerikai szempontból az egész totális kudarc volt, s még inkább az lesz, ha hónapok múlva összevetjük a washingtoni elvárásokat mindazzal, amit az Orbán-kormány addig művelni fog.

A dolgok állására rálátó diplomata mondta bizalmasan: Orbán Viktor soha nem fog olyan amerikai kérést teljesíteni, ami a legcsekélyebb mértékben is korlátozza a mozgásterét, s ami ellentmondana a Moszkvával és Pekinggel kialakított bizalmi viszonynak. Az ok végtelenül egyszerű – tette hozzá a diplomata –, ha mondjuk engednénk abban, hogy Magyarországon szolgáló amerikai katonákra ne vonatkozzanak a magyar törvények, márpedig a Védelmi Együttműködési Megállapodás (DCA) megújításából ez is következne, akkor egész biztosan az amerikaiak újabb követelésekkel állnának elő. Esetleg azzal, hogy legyen itt is a kormánytól független különleges korrupcióellenes ügyészség, mint amilyen Romániában okozott roppant felfordulást, elindítva ellenőrizhetetlen folyamatokat.

A neve mellőzését kérő diplomata mellesleg még hozzátette: ha pedig Washington emiatt nem küldené ide katonáit, az csak tiszta haszon. A miniszterelnök megspórolhatja, hogy Putyinnak magyarázkodjon.

Hogy a fent említett mondatok indiszkréció folytán kerültek-e napvilágra vagy direkt kiszivárogtatták őket, azt nem tudni, de aki ismeri a magyar külpolitika 2010 óta zajló formálódását, annak ez a mentalitás túl nagy meglepetést nem okozhat. Ez alatt a nyolc év alatt halmozódott fel a legtöbb probléma, ami miatt Pompeo most Budapestre kényszerült jönni.

Foglaljuk tehát össze, melyek is ezek:

  • Túl baráti kapcsolatok Moszkvával és Pekinggel, annak minden politikai, gazdasági és titkosszolgálati vonatkozásával együtt.
  • A Védelmi Együttműködési Megállapodás aláírásának megtagadása.
  • Feltűnő tartózkodás attól, hogy a magyar honvédség amerikai fegyvereket szerezzen be.
  • NATO-ban történt bizalomvesztés.
  • Diverzifikáció a földgáz-vásárlásban, az Oroszországtól való függés csökkentése.
  • Az Orbán-kormányt jellemző példátlan korrupció.
  • A demokratikus intézményrendszer lebontása.
  • A civil szervezetek autonómiájának felszámolása orosz módra.

Egy ideig a lista élén szerepelt a CEU ellehetetlenítése is, de ez láthatóan mára lekerült a washingtoni napirendről. A Trump-kormány első nagy kudarca épp a CEU volt, de csak idő kérdése, hogy a lista többi eleme is a kudarcok gyűjteményét gazdagítsa. Melyek e fejlemény valódi okai?

Klikkelj a 2 számra, hogy a teljes cikk olvashatóvá váljon.

A munkaerőpiaci egyenlőtlenség is hatással van a gyermekvállalási kedvre

0

Orbán Viktor a hétvégi évértékelő beszédében egy hétpontos segítő akciótervet jelentett be, ami szerinte demográfiai fordulatot hozhat. A Policy Agenda ennek kapcsán azt nézte meg, hogy milyen bérpolitikai, és munkaerőpiaci problémák nehezítik a gyermekvállalási korban lévő nők helyzetét.

Nők a munkaerőpiacon

A kormányzati hétpontos intézkedési programnak mindössze két eleme érinti azt a kérdést, hogy mivel lehet segíteni a kisgyermekes anyukáknak a munka világába történő visszatérését. A bölcsődei ellátórendszer kiszélesítése, és a kisgyermekkel otthon maradó nagyszülői GYED-program bevezetése elvileg megteremthetik annak a lehetőségét, hogy aki tud, az minél előbb visszatérhessen munkahelyére. Ugyanakkor nem biztos, hogy ez a valódi probléma.

Ismert, hogy a munkaerőpiacon jelentős hátrányban vannak a nők a férfiakhoz viszonyítva. Legutolsó rendelkezésre álló adat szerint (2016. év) egy férfi átlagfizetése 16%-kal (majd kéthavi bérrel) magasabb, mint a nőké.

2018. harmadik negyedévében a foglalkoztatottak 55%-a volt férfi, miközben a munkavállalási korú lakosság körében ez az arány 48,5%. Ez azt jelenti, hogy most 590 ezer fővel több nőnek kellene dolgoznia a foglalkoztatottak körében, hogy a dolgozni tudó lakosságon belüli arány teljesüljön. Ez természetesen nem elvárható cél, hiszen a potenciális női munkavállalók közül többen gyermekük nevelése miatt vannak távol a munkaerőpiactól.

Ebben a tekintetben nem „lóg ki” a magyar munkaerőpiac a V4-ek „sorából”, ugyanakkor lemaradásban van az észak- és nyugat-európai országoktól:

A nők foglalkoztatásán belül minden egy százalékos arány-javulás (a férfiak változatlan foglalkoztatási szintjével számolva) 68 ezer új női foglalkoztatottat jelentene. Azzal tehát, ha elérnénk a nők foglalkoztatásán belül az északi-országok szintjét, 204 ezer fővel több női munkavállalónk lenne, akik munkajövedelmük által jelentősen növelnék a háztartásuk bevételeit.

Bérek egyenlőtlensége

A nők munkaerőpiaci hátránya nem csak a foglalkoztatottsági arányukban, és az átlagos bérek különbségében jelenik meg. Sokkal nagyobb társadalmi problémát jelent a bérrendszeren belüli egyenlőtlenség. Ennek pedig már van az állam által előidézett oka is.
Amennyiben a versenyszféra 5 fő feletti foglalkoztatóit és a közszférát nézzük, akkor látszik, hogy ebben a szegmensben 2016-ban 50,5%-a volt a női dolgozók aránya. (Ennek fő oka, hogy a közszférában dolgozók 75%-a nő.)

Az egyes jövedelmi kategóriákban jelentős a nemek közötti különbség. A társadalom rosszabbul kereső alsó felének (első öt decilis) 52%-a nő, míg a felső ötödben már csak 49%. Amennyiben a felső tíz százalékot, a legjobban kereső réteget nézzük, ott már csak 38%-os a nők aránya.

Amennyiben a kereseteket összeadjuk, akkor az 5 fő feletti foglalkoztatóknál és a közszférában dolgozók körben a bruttó jövedelem 53%-át viszik haza a férfiak, és így 47%-át a nők. A 35 év alatti dolgozói társadalom esetében azonban a nők már csak 43%-át szerzik meg a munkajövedelmeknek.

Az állam a nettó jövedelmek alakulásába két ágon tudna beavatkozni közvetlen módon

Egyrészt a törvényben szabályozott bérek kapcsán (közfoglalkoztatott bérek, minimálbér, garantált bérminimum), másrészt az adórendszeren keresztül. Azáltal, hogy a férfiak a jobb kereseti kategóriákban vannak, az egykulcsos adórendszer konzerválja a férfiak és a nők közötti nettó béregyenlőtlenséget. Amennyiben az állam azt akarná, hogy a nők is jobb kereseti viszonyokkal rendelkezzenek, akkor direkt módon tudna azzal segíteni, ha az adórendszerben a mediánjövedelem alattiak esetében alacsonyabb adókulcsot érvényesítene, mint a felső 10%-ba tartozóknál.

A másik állami beavatkozási eszköz a minimálbér és a garantált bérminimum emelése lenne. Az utolsó béradatok alapján (2016. év) a nőket – az arányokat tekintve – jobban érintette ez a két bér. Ebből következően ennek emelése nagyobb segítséget jelent a női munkavállalóknak, mint a férfiaknak. A közmunka terén – ahol szintén az állam határozza meg a béreket – az elmúlt években azt látjuk, hogy „elnőiesedett” ez a munkavállalói réteg. 2018. decemberében a közmunkásoknak már 59%-a  nő volt, ezzel szemben négy évvel korábban még csak 48%-uk. Eközben a minimálbér jelentősen elszakadt a közfoglalkoztatotti bértől, ami azt is jelenti, hogy a nők kerültek rosszabb anyagi helyzetbe ebben a munkavállalói csoportban is. (A Policy Agenda egy korábbi elemzésében bemutatta, hogy a közmunkásoknak csökkent a reálkeresete.)

Mindez nagyobb hatással lehet a gyermekvállalási kedvre, mint a bejelentett intézkedések

A nők béregyenlőtlensége, és a munkaerőpiacon meglévő kisebb részvételi arányuk egyértelműen olyan elemek, amelyek bizonytalanságot okoznak a jövőt illetően. Ez pedig talán nagyobb hatással van a gyermekvállalási kedvre, mint a most bejelentett intézkedések. Ugyanakkor a kormány éppen ezen a területen nem akar ellépni az eddigi politikájától, és mérsékelni az egyenlőtlenségeket.

Ellenáll az MTA a kormánynak

A Magyar Tudományos Akadémia csak a törvényes támogatás fejében hajlandó pályázni a nekik egyébként járó pénzre – döntött az MTA. Ezzel az akadémikusok ellenállnak a kutatóhálózat szétszedésének.

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöksége nem fogadja el a kormány tervét – lényegében ez derül ki a köztestület keddi üléséről kiadott közleményből.

Ezzel szembeszáll a kutatói hálózat szétszedésére indított kormányzati tervvel.

Az elnökség felkéri a Palkovics László innovációs és technológiai minisztert, hogy

biztosítsa az akadémiai kutatóhelyek törvényben garantált alapfinanszírozását.

Ugyancsak felkéri a kutatóközpontok főigazgatóit és az önálló jogállású intézetek igazgatóit, hogy a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs hivatal (NKFIH) által meghirdetett Tématerületi Kiválósági Program keretében előkészített támogatási igényeiket terjesszék fel az Akadémia elnökéhez.

Az elnökség felkéri az MTA elnökét, hogy – a Professzorok Batthyány Köre által tett és az ITM minisztere által is elfogadott javaslattal összhangban – a kutatóintézet-hálózat igényeit abban az esetben továbbítsa az ITM minisztere, valamint az NKFIH elnöke részére, ha a minisztertől előzetesen írásbeli visszaigazolást kap arról, hogy a törvény szerinti 2019. évi központi költségvetési támogatást az intézetek megkapják – szól az MTA közleménye.

A puha csomagolóanyagba burkolt állásfoglalás lényege az, hogy

az MTA nem fogadja el a kormány azon tervét, amely szerint kivennék a kutatóintézeteket az akadémia alól, és szétszórnák egyetemi, illetve különböző alapítványi fennhatóság alá.

A kormány tavaly döntött úgy, hogy elvesz 28 milliárdot az MTA-tól, legutóbb pedig Palkovics – maga is akadémikus – közölte, hogy az akadémiai intézeteknek az alapfinanszírozásért is pályázniuk kell az NKFIH keretében meghirdetett program keretében. Az egyetemi kutatóhelyek azonban változatlanul megkapnák a pénzt a rezsire és a bérekre, az MTA intézetei tehát eddigi pénzük jelentős részét elveszítenék.

Kiszivárgott értesülés alapján a kormány célja az, hogy minden irányítási, felügyeleti jogot elvesz az MTA-tól az intézetek felett,

az akadémiai köztestületet afféle csontvázként hagyja meg minden jog nélkül.

Ez ellentétes a hatályos törvénnyel, az MTA elnöksége ennek alapján szabja feltételül az NKFIH pályázatain induláshoz azt, hogy a kormánytól kapják meg a nekik járó pénzt.

A kormány indoka az, hogy nem eléggé hatékony az MTA működése, és a gazdaság számára közvetlenül hasznosítható alkalmazott kutatásokra kell helyezni a súlyt.

Az MTA értékelése szerint ez lényegében a kutatóhálózat szétverésével egyenértékű. Ezért szerveztek élőláncos tüntetést az MTA épületéhez kedden délután.

Az elnökség továbbá felkéri az akadémia elnökét, hogy haladéktalanul kezdjen tárgyalásokat az ITM miniszterével a kutatóintézetek jövőbeni struktúrájára vonatkozó miniszteri javaslatokról.

Az elnökség köszönettel veszi az Akadémián és más intézményeknél dolgozók támogatását. Továbbra is kéri az akadémiai dolgozók töretlen helytállását, bizalmát és higgadt feladatellátását.

Sikertelen bizonygatás: lemond az Elios-pénzről a kormány

0

Kiveszi az EU-támogatásokból az Elios-lámpák támogatását a kormány, miután nem tudta meggyőzni azok jogszerűségéről Brüsszelt – írja Jávor Benedek. A számlát a magyar adózók állják.

Több forrásból úgy értesült Jávor Benedek európai parlamenti képviselő (Párbeszéd), hogy a kormány hosszas huzavona után lemondott az Elios-projekt uniós támogatásáról, írja blogjában a politikus.

 

Az Orbán Viktor vejének érdekeltségébe tartozó LED-világítási beruházásokat az EU csalás elleni hivatala (OLAF) vizsgálta, és súlyos kifogásokat emelt velük szemben. A hazai vizsgálatok eredménytelenek voltak az OLAF által feltárt túlszámlázás és testre szabott pályázatok ellenére.

Ezzel 43,7 millió eurót, csaknem 14 milliárd forintot dob el a kormány.

Ez lényegében beismerése annak, hogy a Tiborcz István, foglalkozására nézve vő, érdekeltségébe tartozó cég törvénytelen, korrupt módon nyúlta le az uniós pénzt – fogalmaz Jávor.

Az Elios projektjei még az előző, 2007-2013-as költségvetési ciklus támogatásaiból valósultak meg. Az uniós támogatások finanszírozásában az elnyert támogatásokat a magyar költségvetés megelőlegezi a nyerteseknek, és később nyújtja be a számlákat Brüsszelnek, ahonnan aztán a pénz is utólag érkezik meg. Ilyen benyújtásra a hétéves költségvetési ciklus végső lezárásáig van lehetőség. A 2007-2013 közötti időszak végső lezárása most történik meg, azon számlák fedezetét biztosíthatja az EU, amelyeket legkésőbb ebben az utolsó csomagban a magyar kormány elküld.

Az Elios-számlák jóváhagyására a fennálló viták miatt mindmáig nem került sor. Jávor úgy tudja, hogy

a kormány képtelen volt meggyőzni az Európai Bizottságot, hogy az OLAF-jelentés megalapozatlan,

és az Elios-beruházások szabályszerűek voltak, ezért ebből az utolsó csomagból kivette Tiborcz István közvilágítási beruházásainak számláit, vagyis nem igényel uniós támogatást az Elios-projektekhez.

Ezzel a 13-14 milliárd forintba kerülő beruházások árát a magyar adófizetők pénzéből kell fedezni.

Az Elios-lámpák ügye évek óta borzolja a közéletet. Az OLAF az általa megvizsgált 35 projekt mindegyikében talált gyanút visszaélésre, 17 pályázatnál szervezett csalásra utaló jeleket talált. A rendőrség az elindított nyomozást megszüntette.

A kormány döntését alátámasztani látszik, hogy több városban döntöttek úgy, lecserélik az Elios lámpáit, mert azok nem hozták az ígért megtakarítást, illetve a megvilágítás minősége sokat romlott.

Pompeo pozitív befolyása

Kérem, itt a szokásos kávé mellett érdekes kísérletet javaslok: tegnap, ugye, arról beszélgettünk, vajon miről lehet majd szó Mike Pompeo budapesti tárgyalásain, és milyen eredményekkel járhatnak a megbeszélések – akkor azzal fejeztük be, hogy estére okosabbak leszünk. Jelentem: okosabbak is lettünk. Akkor lássuk, mennyire találtuk el a tárgyalások kimenetelét?

Bizony, ahogy elnézem, nagyon magas ám a találati pontosság. Tegnap úgy vettük, a tárgyalások négy fő pillére a Védelmi Együttműködési Megállapodás (Defense Cooperation Agreement), a BRUA-vezeték ügye, a fegyvervásárlási tender és az orosz-magyar illetve kínai-magyar viszony lesz. Ötödik fontos elemként még meg kellett említenünk Pompeo találkozóját a magyar civil szervezetek képviselőivel – mondjuk nagyot nem is lehetett tévedni, hiszen a hivatalos diplomáciai tájékoztatók alapján tudhattuk, miről lesz szó, bár a magyar és az amerikai külpolitika jelen állapotát tekintve bármikor előfordulhatott volna valamilyen váratlan, meglepő téma. Valamilyen fordulat, ami mindent megváltoztat.

Szerencsére Pompeo nem Trump, nem vezérlik hirtelen ötletek, így aztán minden a tervek szerint zajlott – mármint Pompeo tervei szerint, mert a magyar félnek jobban jött volna egy semmitmondóbb végeredmény. Így viszont az amerikai külügyminiszter elég markánsan jelezte, mik is hazájának szándékai a mi térségükben, és ehhez sokat nem szólhatott a magyar fél, maradt a kényszeredett mosoly és a bólogatás.

Moszkva és Peking nem fog tapsikolni, annyit már elöljáróban is mondhatok, bár ránk nézve Moszkva a veszélyesebb, mert ők vannak közelebb… de menjünk szépen időrendi sorrendben.

Pompeo külügyminiszter először a civil szervezetek képviselőivel találkozott – hangsúlyozzuk, hogy őket az Amerikai Egyesült Államok Külügyminisztériuma hívta meg a találkozóra, nem ők hívták meg Pompeót, és ez lényeges mozzanat! – jelesül Pardavi Mártát, a Magyar Helsinki Bizottság társelnökét, Kapronczay Stefániát, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) ügyvezető igazgatóját és Léderer Sándor, a K-Monitor igazgatóját fogadta. Az elhangzottakról legjobb a Magyar Helsinki Bizottság közleményét idéznünk:

„A találkozón kiemelt figyelmet kaptak a jogállamisággal kapcsolatos aggályok és a civilek helyzete. Pardavi Márta többek között a hatalommegosztás és a független igazságszolgáltatás csorbításáról, a jogállamiságot gyengítő kormányzati intézkedésekről és azokról az elmúlt években elfogadott törvényekről beszélt a miniszternek, amelyek gyengítik a magyar demokrácia szilárdságát. Elmondta, hogy az utóbbi évek civilellenes kampányával és jogalkotási lépéseivel szűkül a különböző vélemények megjelenésének lehetősége, megbélyegzés és fenyegetés éri azokat, akik a kormányzatétól eltérő álláspontot képviselnek, illetve felszólalnak a jogállamiságért és az emberi jogokért.

Kapronczay Stefánia a független és sokszínű sajtó demokratikus fontosságáról beszélt. Szót ejtett a sajtószabadság korlátozásáról a folyamatos központosításon, a Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány létrehozásán, illetve a független sajtó jogainak korlátozásán keresztül. „Két okból különösen fontos ez – emelte ki Kapronczay. – Egyrészt a propagandamédia gyakran indít lejárató kampányokat azok ellen, akik a kormánytól eltérő álláspontot képviselnek. Másrészt a decemberben létrejött médiaholding különösen hatékony lehet a dezinformáció terjesztésében.” Kapronczay tájékoztatta még az amerikai külügyminisztert a Magyar Tudományos Akadémia függetlenségét érintő tervezett korlátozásokról, amelyek szintén veszélyeztetik a vélemények sokszínűségét.
Léderer Sándor a korrupció helyzetéről számolt be a találkozón. Kiemelte, hogy a mindennapi korrupció visszaszorításában történt ugyan előrelépés az elmúlt 10 évben, de a politikai korrupció átszövi az egész gazdaságot, és a társadalom is jelentős problémaként érzékeli. Ez nem csak a demokratikus értékeket erodálja, de sok esetben biztonságpolitikai veszélyt is jelent.

A találkozó létrejötte és a civil szervezetek véleménye iránti nyitottság ismét bizonyította, hogy az amerikai vezetés szövetségi kapcsolataiban is elkötelezett a jogállamiság értékeinek és a civil társadalom szerepének megvédésében. A civil szervezetek képviselői ma újra kifejezték, hogy ebben a küzdelemben fontos és megbízható partnerként lehet rájuk tekinteni.”

A teljes közleményt idézem, mert minden szava fontos. Pompeo tehát előbb megkérdezte, mi a baj, hol a baj – az nem biztos, hogy tud vagy akár csak akar is segíteni rajta, de a hivatalos, külügyminiszteri szintű találkozóra már úgy akart menni, hogy ezzel tisztában legyen.

Szijjártó csak a civilek után következett, Orbán pedig még később – ennek is van jelentősége.

Hogy valójában mi hangzott el a két külügyminiszter közötti tárgyaláson, arról természetesen csakis a tolmácsoknak, az FSzB-nek, a CIA-nek és az unokáinknak lehet tudomása – az unokáinknak azért, mert mire ők felserdülnek, talán feloldják a jegyzőkönyv titkosítását. A CIA-nak volt a legkönnyebb dolga, hiszen az amerikai tárgyaló fél pont az ő volt igazgatójuk, nekik majd megírja ő. Nekünk viszont most nem áll módunkban ismertetni a valószínűleg indulatoktól sem mentes diskurzust: be kell érnünk azzal, ami a sajtótájékoztatón elhangzott. De már az is mutatja, hogy a két fél álláspontja távol állt a tökéletes koherenciától.

Szijjártó azzal kezdte a mondandóját, hogy elkezdték újraépíteni a magyar-amerikai kapcsolatrendszer harmadik pillérét, a politikai kapcsolatokat. Ez annyiban hír, hogy tudomásunk szerint ezek a kapcsolatok nem szakadtak meg és senki sem rombolta le őket, tehát az „újjáépítés” nagyon szerencsétlen kifejezés a mostani folyamatra. De lássuk tovább a kormany.hu-t, ezt hogy magyarázza meg?

„A tárcavezető a Mike Pompeóval tartott közös sajtótájékoztatón kiemelte: a korábbi években is létezett a kétoldalú kapcsolatrendszer gazdasági és védelmi pillére, de a republikánus adminisztráció hivatalba lépése óta gyors javulásnak, újraépülésnek indultak a politikai kapcsolatok is, ezt mutatja az amerikai külügyminiszter mostani látogatása is.”

Ja, sehogy. Egyszerű udvariatlansági gesztus volt.

„A külügyminiszter kitért arra: Magyarország a külpolitikáját mindig a kölcsönös tiszteletre alapozta, és elvi kérdésnek tekintette, hogy megvétózzon minden európai döntést, amely az Egyesült Államok szuverén külpolitikai döntéseit bírálja. „A külpolitikánk lehetővé teszi, hogy őszinték legyünk” – mondta, hozzátéve, ezért megvitathattak olyan témákat is, mint az Oroszországhoz fűződő viszony, a kínai gazdasági térnyerés és a magyar-ukrán kapcsolatok. Azt is mondta: Magyarország részesedése az EU és Kína közötti kereskedelmi forgalomból 1,2 százalék, és képmutatás Magyarországot azért bírálni, hogy szoros kapcsolatokat ápol Oroszországgal, miközben „üzletek köttetnek” Nyugat-Európa és Oroszország között. A két ország védelmi együttműködési kereteit rögzítő megállapodásról elmondta: 1997-ben kötötték, azóta megváltoztak a biztonsági kihívások, ezért modernizálni kell az egyezményt. A tárgyalásokat lezárták és a megállapodás szövegét a jövő héten az Országgyűlés honvédelmi bizottsága elé terjesztik – jelentette be. A tárcavezető hangoztatta: Magyarország megbízható védelmi és katonai szövetséges. Fontos tárgyalásokat folytatnak beszerzésekről is, és nemsokára a honvédelmi bizottsághoz fordulnak azzal is, hogy előrehaladott tárgyalások folynak a közepes hatótávolságú légvédelmi rendszerről – közölte.

Szijjártó Péter kitért arra: amerikai kollégája segítségét kérte, hogy az ExxonMobil mielőbb hozzon döntést, és kezdjék meg a kitermelést a romániai gázmezőkről, mert ezzel Magyarország előreléphet a gázbeszerzés diverzifikálásában. Magyarország együttműködése Kínával vagy Oroszországgal nem befolyásolja azt, hogy az ország megbízható szövetséges a NATO-ban. Az Oroszországhoz fűződő viszony miatt Magyarországot érő kritikákkal kapcsolatban kiemelte: nem magyar vagy közép-európai energiacégek építenek gázvezetéket a Gazprommal.”

Akkor most fordítsuk le magyarra ezt a sillabuszt. Konkrétan arról van szó, hogy Szijjártó, némi szemtelenkedés mellett, de azt közölte: minden lényeges kérdésben engedünk, ám továbbra is szeretnénk üzletelni Kínával és az oroszokkal, mert az nekünk fontos és vezetőink szeretik a sok pénzt. De engedünk minden másban, ha nagyon követelik, engedhetünk ebben is. Legalábbis megígérhetjük, de keresztben van az ujja, tehát nem számít, amit mond.

No jó, az világos volt, hogy szokás szerint azt fogjuk mondani Pompeónak, amit bárki másnak is szoktunk – tehát amit hallani akar – de mit mondott ő? Hát, azért az ő mondókájából látszik, hogy kaliberben is jóval nagyobb a mi kis külügyérünknél.

Ukrajna kapcsán azt mondta, nem szabad engedni, hogy Putyin kerítést húzzon barátok közé a NATO-ban. Az autoriter Oroszország sosem volt a barátja a kisebb nemzetek szabadságának és függetlenségének, ezt a magyarok történelmük folytán tudják. Ennek apropóján Kínára rátérve jelezte: nem látnák szívesen, ha a Középső Birodalom hídfőállást építene ki minálunk (szerencsére ez a veszély csakis a kormányzati kommunikációban fordul elő, abban is, mint „ígéretes lehetőség”, a valóságban nem), ugyanis „Peking kézfogása időnként kötöttségekkel társul, de olyanokkal, ami után Magyarország gazdaságilag és politikailag is adós marad.” Azt is mondta, Oroszország és Kína autoriter hatalmak, amelyek nem osztják a közös harcot a függetlenségért, a civilek pedig mindeközben nagy munkát végeznek a szabadság megőrzésében a nyugati világban, és Pompeo büszke az amerikai támogatásra. Bejelentett egy programot, amivel magyar gimnazisták egy évet tölthetnek amerikai családoknál, illetve a médiaösztöndíjakról és a hatóságok megerősítéséről is beszélt a korrupció elleni harc részeként. (Ez kötelező kűr minden diplomáciai tárgyaláson, bár a médiaösztöndíjak és a civilek védelme némi reményre adnak okot). De a kulcsmondat is elhangzott:

„Megerősítettük az eltökéltségünket, hogy pozitív befolyással éljünk a régióban”

Magyarul:

„Látjuk, mi folyik a külpolitikátokban és nem akarjuk hagyni.”

Mint az Index írja:

„Megkérdezték Pompeótól, hogy az Orbán Viktorral tartandó esti megbeszélésén szó lesz-e a sajtószabadságról, jogrendről, emberi jogi kérdésekről. Pompeo azt mondta, hogy „barátok között mindig beszélünk a fontos témákról, Amerika pedig mindig kiállt ezekért az értékekért.”

Hogy aztán este a Várban végül mi hangzott el közöttük vacsora közben vagy utána, mikor kettecskén kimentek a balkonra, a szabad ég alá (ahol nehezebb lehallgatni egy beszélgetést, bár távolról sem lehetetlen), mit mondott Pompeo négyszemközt Orbánnak, vállát lapogatva, azt nem tudjuk, de sejtjük.

Valószínűleg nem túl szép dolgokat.

Vagy ki tudja, de csodálnám, ha szerelmet vallott volna.

Hát, így járt nálunk Pompeo külügyminiszter.

És mi meg így jártunk vele.

Hitel vagy ajándék pénzeső a nőknek szánt kölcsön?

Tízmillió forint, húsz évre, kamatmentesen első házas nőknek 40 éves korig. Sőt, ha jönnek gyerekek is, fizetésfelfüggesztés és tőkecsökkentés és -elengedés. Bombaüzlet. Kérdés, kinek. Ha a bankoknak semleges, akkor a közösből fizetjük.

Az orbáni „családvédelmi” hét pont egyike a fiatal házasok nő tagjait célozza meg. Tízmillió forintot ígér az első házas hölgyeknek 18-40 év kor között. Szabadon felhasználható, kamatmentes lenne, 20 év futamidővel. A törlesztés havi részlete nem haladhatja meg az 50 ezret. Most júliustól három évig lehet beszállni.

Fontos tudnivaló, hogy ehhez gyerek nem kell

– már ez is eléggé vonzónak tetszik. De ha gyerek is jön, akkor lesz még kedvezőbb: a törlesztést az első gyerek után 3 évre felfüggesztik, a második gyermek esetében újabb 3 évre, és a tőketartozás a harmadát elengedi az állam. A harmadik utód esetén a fennmaradó tőketartozást is átvállalja az állam.

Már első látásra is kiderül, hogy ha a paramétereknek megfelelő házasok „gyerekekbe forgatják” a pénzt, akkor megfelelő ütemezéssel nagyjából három év alatt három utóddal letudható a kölcsön, amely ekkor – legfeljebb néhány havi „becsúszó” részlet (alig több, mint havi 40 ezer) híján –

lényegében ajándék tízmillió.

Amelynek terhét ezzel egy az egyben a költségvetés fogja viselni. Hogy mennyivel, az a nem ismert részletekből fog kiderülni.

Mert hogy ilyen konstrukció a bankoknál nincsen. Nem hogy 20 évre, de főleg nem nulla kamattal. Az eddig ismertek alapján ez nem jelzálogkölcsön, ami jelentősen megdrágít minden szabadon felhasználható kölcsönt (a fedezet hiánya miatt). Személyi kölcsön kapható ennyi időre, bőven 10 százalék feletti kamatra, nagyjából két és félszeres havi törlesztővel.

Nem tudjuk, hogy a normál banki hitelbírálaton fog-e keresztülmenni a hiteligénylés. Ebben az esetben kötelező lesz figyelembe venni a jegybank adósságfék-szabályát, ami

meglehetősen magas nettó jövedelmet vár el ahhoz,

hogy a pénz nagy hányadát ne vigye el a törlesztés. Ez azonnal megszűri a kérelmezők körét, főleg, ha valakinek már van valamilyen kölcsöne, mert azt együtt kell figyelembe venni.

Ha bankok számára semleges, vagyis számukra a szokásos üzleti szempontokat teljesítő lesz a kölcsönök feltétele, akkor a kamaton túl az alacsony fedezettség kockázati felárát is a költségvetés állja.

Ennek összege meg se becsülhető, mert minden attól függ, hogy öt-, tízezer, netán ennek többszöröse lesz a kölcsönt megkapók száma.

Sok tízezer ügylet esetén tízmilliárdos lesz

az átvállalt teljes kamat ára a költségvetésnek, vagyis mindannyiunknak. Évente.

Ez abból a szempontból is nagyjából semleges lehet a bankok számára, hogy a vázolt feltétellel ez

a kölcsön alkalmas lehet meglévő hitel kiváltására

(ekkor a bank az elő- vagy végtörlesztés miatt azért bukhat pénzt). Ebben az esetben is alaposan belenyúlhatnak a hitelpiacba, mert szinte nincs olyan termék, aminek ennél ne sokkal magasabb legyen a kamata. De ha a bankok megkapják a kamatkülönbséget, akkor inkább csak átrendeződés várható, például autót vagy akár lakást nem az erre kínált keretből fognak folyósítani.

Ennél is kacifántosabb lehet azonban, ha pénzhez értő (emiatt is vélhetően eleve jól szituált) honfitársaink elkezdenek matekozni. És arra a következtetésre jutnak, hogy ha kiválasztanak olyan állampapírt, ami elég hosszú futamidőre kiváltva az infláció felett fizet, akkor

a kamattámogatás mellett zsebre tehetik a reálhozamot is.

Azzal a lehetőséggel most nem számoltunk, hogy a kormány – terheit mérsékelendő – „szívességet” kérne a bankoktól engedékenyebb feltételeket várva. Ez ugyanis a program kudarcát eredményezné.

Kivéve persze, ha az egész hitelfolyósítást közvetlenül a költségvetésből intézik.

Ennél azonban nagyobb aggodalmat kelt sokakban, hogy 50 ezer ilyen kölcsön esetén 500 milliárd forint tőke vándorolna magánszemélyekhez. Ami a lakossági eladósodás újabb hullámát indíthatná el.

Akkor nem, ha a feltételek kellően szigorúak lesznek. Ekkor pedig oda jutunk, ahová a teljes csomag nagyjából egészével: az átlagot jóval meghaladó, sok százezres jövedelműek kiváltsága lesz ez a lehetőség is. Amivel – mint láttuk – még keresni is lehet.

Slomó, Slomó

0

Köves Slomó adekvát helyen, a Hír TV-ben adott hangot felháborodásának és csalódásának Karácsony Gergelyben, s húzta alá, hogy „mostantól minden fellépés a rasszizmus ellen elhiteltelenedik”.

Köves Slomó abban csalódik, akiben csak akar, azt támadja, akit csak akar, azzal vitatkozik, akivel kedve van, s ahhoz dörgölőzik, akihez gusztusa van, meg talán az érdekei is úgy kívánják.

Ámde szeretem, amikor egy ember önmagára megfellebbezhetetlen morális abszolútumként, a tájból magasan kiemelkedő etikai útmutató világítótoronyként tekint, s úgy véli, kizárólag ő rendelkezik a morális felsőbbségtől kapott jogosítvánnyal, amely alapján biztos és tévedhetetlen módon eldöntheti, mi hiteles és mi az, ami elhiteltelenedik az idők végezetéig.

Mert 2010-ben nem volt problémája, s a morális világrendbe harmonikusan illeszkedőnek tartotta, hogy az akkori Fidesz az AKKORI (!!!) Jobbik támogatását élvezte az önkormányzati választáson, így Rogán Antal is, no meg Tarlós István is, akinek, mindazok ellenére, hogy Tarlós örömmel elfogadta a Jobbik támogatását, a Köves Slomó vezette EMIH is mindenfajta erkölcsi skrupulus nélkül harsány támogatójává magasztosult. Aztán nem zavarta Köves Slomó morális bástyaépítményét az sem, hogy Tarlós egy echte és sokszorosan bizonyított szélsőjobbert nevezett ki az Újszínház élére, világosan kifejezésre juttatván ezzel önnön erkölcsi és művészi vízióit, ám ezt követően Köves Slomó a főpolgármester megkérdőjelezhetetlen hitelességét manifesztálandó, egy állandó bérlettel jutalmazta meg Tarlóst, amely azóta is örökös belépőt biztosít számára az EMIH Nyugati téri hanukai gyertyagyújtására.

És Köves Slomó morális értékrendje akkor sem rendült meg, amikor kormányhatározat döntött arról, hogy a Sorsok Háza programját az EMIH-nek és a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítványnak együtt kell kidolgoznia, vagyis azzal a szervezettel, amelynek egyik vezetője és kurátora Schmidt Mária. Meglehet, Köves Slomó morális tisztaságát és felsőbbrendűségét úgy volt képes megőrizni, hogy közben nem olvasott el egyetlen sort sem közvetlen munkatársától, a Fidesz házi történészétől és ideológia-fabrikálójától, de kívánságára csinos és vaskos szöveggyűjteménnyel tudnék szolgálni a morális grandiozitását a Bábel tornyának egeket karcoló magasságában hordozó Köves Slomó részére, ám most álljon itt a legújabb Schmidt Mária eszmefuttatás, ami – úgy tűnik – meg sem rezgette Köves Slomó érzékeny morális szeizmográfját.

Holott közvetlen munkatársa, valamint a Fidesz történelem- és ideológiagyártója a minap egy bécsi konferencián – a sajtó közlése szerint – az alábbiakat mondta: „Ami a zsidósággal 1944 márciusát, Magyarország német megszállását követően történt, nagy tragédiának számít. Ám addig ők lényegesen jobban éltek, mint európai hitsorsosaik.” A történész – a jelen lévő szakértők felháborodására – nem tulajdonított túl nagy jelentőséget annak, hogy több, a zsidóságot súlyosan diszkrimináló törvény született ezt megelőzően is Magyarországon. Schmidt érzékeltette, hogy szerinte inkább a zsidóság követett el illojalitást, amivel kivívhatta maga ellen a sorsot, elvégre a cionista mozgalmakban való részvétele a két világháború között identitásának kettősségét jelezte, ami – szerinte – „visszaköszön a háborút követően a zsidó kommunista funkcionáriusok magatartásában is.” Ha Köves Slomónak és a Tett és Védelem Alapítványnak gondot okozna az, hogy „a zsidóság illojalitásának” ócska, mocskos, aljas és – nem mellékesen – elképesztően történelemhamisító fordulatát értelmezze, segítek nekik, bátran jelentkezzenek. Ugyanazt a szakértői díjat fogom kérni, amit másoknak is szépen kifizetnek.

Gábor György

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK