Fontos

Európa lelke – Déli kávé Szele Tamással

Kérem, beszélnünk kell, méghozzá fontos dologról, és mi sem természetesebb Pesten, mint az, hogy a fontos dolgokat kávé mellett beszéljük meg. Ne tessenek félni, nem veszélyes, semmi komoly: csak az életünkről van szó, meg a demokráciánkról, de ennél komolyabb dolgok nem forognak veszélyben. Igen, az uniós választásokra gondolok.

Frans Timmermans, az Európai Bizottság első alelnöke Budapesten járt, a Magyar Szocialista Párt kongresszusára érkezett, és ha már itt van, interjút adott az Euronewsnak. Készült vele egy másik, azóta közepes vihart kiváltó beszélgetés is egy szélsőjobboldali orgánum számára, már ha azt lehet beszélgetésnek nevezni, de ez egy másik, még folyamatban lévő történet, amiről akkor fogunk beszámolni, ha véget ért – most lássuk, mit mondott Timmermans az Euronewsnak?

A legkomolyabb gondolat az interjú végén hangzik el.

„A szocialistáknak meg kell érteniük, hogy ez a választás Európa lelkéről szól. Ha rosszul sikerül, az nagyon sok dolognak árthat, ha viszont jól, annak igazán pozitív következményei lehetnek.”

Hát bizony, nem kevés a tétje ennek a választásnak

Lényegében véve most, májusban dől el, lehet-e Európában illiberális államot építeni, fenntartani, illetve érdemes-e – és ez azért fontos, mert a magyarhoz hasonló, ellenőrizetlen hatalomgyakorlás elterjedése a kontinensen az Unió mostani formájának a végét is jelentheti. Ezt Timmermans nagyon jól tudja, egy pillanatra sem felejti és eszünkbe is idézi.

„A tendenciák egy autoriter rendszer irányába mutatnak. Ő (Orbán Viktor) ezt illiberális demokráciának hívja, de ez csak egy szépítő kifejezés a Putyin-féle irányított demokráciára. Szerintem az Európai Unió olyan tagállamokat érdemel, amelyekben a demokrácia nyitott és szabad. Ahol a hatalmon lévők tisztelik az ellenzéket és a politikai ellenfeleket nem ellenségként, csak ellenfélként kezelik. Ahol azt is elfogadhatónak tartják a kormánypártok, hogy egyszer majd elveszíthetnek egy választást, és nincs semmi szégyen az ellenzéki politizálásban. Ahol a média szabadságát is tisztelik, és nem próbálják meg irányításuk alá vonni. Ezekben a kérdésekben van némi aggodalmam Magyarországgal kapcsolatban.”

Ezt körülbelül az élhető demokrácia meghatározása is, szabatosan, ékes szavakkal. Timmermans valódi politikus, diplomatikusan fogalmaz: „némi aggodalmat” említ, de mondjuk Manfred Weber, a Néppárt frakcióvezetője a müncheni nemzetbiztonsági kérdéseket körüljáró éves konferencián már élesebben és pontosabban fogalmazott Magyarország és Orbán Viktor szerepéről az Unióban.

„Nem jár különleges elbánás Budapestnek, de csak akkor tudjuk érvényre juttatni értékeinket, ha párbeszédet folytatunk azokról. Tiszteletben kell tartanunk a magyarországi választások eredményét. Orbánt megválasztották. David Cameron kivezette a konzervatívokat a Néppártból, és meg is kaptuk érte a Brexitet. Az én legnagyobb félelmem, hogy ha most megosztjuk Európát, a végén megosztjuk az Uniót is.”

Tehát itt a gond: egy esetleges második kilépés, egy „Huxit” nem csak a mi magyarországi életünket tenné pokollá, de olyan önállósodási, kilépési hullámot is elindíthatna, ami az Unió felbomlásával járhatna. Ezért tartja Weber Orbánt a Néppártban: még mindig jobb, ha a fedélzeten van, szem előtt, mintha fúrogatná a hajó fenekét. Az Unió jelenlegi, válságos helyzetében mindenre, mindenkire ügyelni kell. De térjünk vissza Timmermanshoz.

„- Hogyan írná le Orbán Viktor rendszerét?

– Ez az ő saját rendszere, amelyet kifejezetten a magyar viszonyokra szabott. Nem igazán lehet más rezsimekhez hasonlítani. A média állami ellenőrzése viszont ugyanazt jelenti magyarul, mint angolul vagy hollandul. Azt gondolom, hogy a politikai ellenfelek ellenségként kezelése, és állandó támadása nem használ a demokráciának, de egyes politikusoknak úgy kellenek az ellenségek, mint a normális embereknek a levegő.”

Igen, és ez már hatalomtechnikai kérdés

Persze, nem lett volna szabad hagyni, hogy a helyzet idáig fajuljon, de mentse az Uniót és intézményrendszerét, hogy mindez idáig senkinek eszébe sem jutott, miszerint lesz olyan tagállam, ami látványosan felrúgja a demokráciák tulajdonképpen hallgatólagos, mert általánosan sehol meg nem fogalmazott etikai kódexét – de lett. Az érdekes kérdés, hogy lehet-e demokrácia egy illiberális társadalom, nevezhető-e annak, de pillanatnyilag fontosabb az, hogy megelőzzük a választásokon ennek az eszmerendszernek a megerősödését, tovaterjedését.

És a szélsőjobboldal befolyásának is gátat kell szabni

Timmermans világosan fogalmaz:

„Az Európai Néppárt mindig is kacérkodott a szélsőjobboldallal, és ez nagyon megnehezíti számunkra a közös munkát. Most megvárjuk, hogy az európai szavazók kifejezzék akaratukat, aztán megnézzük, mit jelent ez a parlamentre nézve, és csak ezt követően kezdünk el támogatást keresni egy szociálisan érzékenyebb, szabadabb, igazságosabb Európa kialakításához. És akárhonnan jön majd ez a támogatás, azt el fogjuk fogadni. Kivéve a szélsőjobboldalt, velük semmilyen körülmények között nem vagyok hajlandó egyezkedni. És hogy miért? Azért, mert máshogy gondolkozunk az emberiségről, az emberi lényekről, és az ő szerepükről a társadalomban. Európa nem marad életben az idegengyűlölet és az antiszemitizmus diétáján. Ez megölné Európát, és ezért én soha nem fogok együttműködni a szélsőjobboldallal.”

No igen, de nevezhető a Fidesz szélsőjobboldalinak?

Ez még Budapesten is komoly vitákat kavar, elvileg egymással egyetértő ellenzékiek között is.

„Szerintem a Fidesz egy sajátos jelenség, de azt látom, hogy időnként flörtöl olyanokkal, akik a szélsőjobboldalhoz tartoznak. És azt is, hogy a párt tagjai xenofób üzeneteket fogalmaznak meg. Azt nem gondolom, hogy a Fidesz tábora egyetért ezekkel a gondolatokkal. Szerintem ők büszke magyarok, akiket félrevezetett a kormány. Elhitette velük, hogy mindenhol ellenségek vannak. Hiszek benne, hogy az a legfontosabb dolog, amit tehetünk a magyar társadalomért, hogy megszabadítjuk az idegenektől való rettegéstől. Ez ugyanis nem erőssé, hanem gyengévé teszi Magyarországot. Az ország akkor lehet erős, ha felhagy azzal a gondolattal, hogy a hátarain kívül mindenki fenyegetést jelent rá. Ennek az ellenkezője igaz.”

Igen, szóval… hogy is mondjam csak, a Fidesz pontosan addig hajlandó engedni a szélsőjobbnak, amíg haszna van belőle, és akkor támad rá, amikor az jár nagyobb haszonnal. Ugyanis ezt a pártot nem ideálok és alapelvek vezérlik, hanem a pragmatizmus, a haszonelvűség.

Nem kívánom senki véleményét befolyásolni, csak a magamét mondom el:

Timmermansnak igaza van, ez a választás tényleg Európa lelkéről szól.

Csak látszólagos, hogy csupán néhány EP-hely sorsa forog kockán, a valóságban olyan folyamatok zajlanak az Unióban is és rajta kívül is, amelyek a legnagyobb aggodalomra adnak okot. Az orosz térnyerés hihetetlenül komoly gond Európa számára, Kína gazdaságának lassuló növekedése, Trump gazdasági háborúja a világ többi része ellen szintén, a Venezuelában esetleg kialakuló háborús válsággóc még riasztóbb: ebben a helyzetben Európa egyszerűen nem engedheti meg magának sem a gyengülést, sem az esetleges széthullást.

Szedjük össze magunkat – és mindenki szavazzon lelkiismerete szerint.

Valóban Európa a tét.

Ezt ne feledjük.

Nem írunk, nem olvasunk – Déli kávé Szele Tamással

Hát, kesernyés lesz ez a mai dupla, annyit mondhatok: az jut eszembe, így fecserészés közben, mi is a dolga az újságírónak? Mint a neve is mutatja: az, hogy írja az újságot, híreket találjon, válogassa ki, mi a fontos, mert a Manyika néni kandúrmacskájának nyávogása kevésbé az, mint mondjuk egy áremelés – és az, hogy ne hazudjon, ne is lopjon. Az nagyon fontos.

Az olvasónak meg értelemszerűen az a dolga, hogy olvasson. Illetve nem dolga, hiszen nem ezért fizetik: az olvasó, mikor épp nem olvas, épp olyan privát polgár, mint a sajtómunkás, mikor nem ír. Ez jó esetben viszonylag világos.

Most két esetről fogok mesélni, az egyikben az olvasók nem olvastak, a másikban az író nem írt. Ami azt mutatja, hogy vannak bizonyos anomáliák a szakma környékén. De az sem megoldás, hogy napalmmal bombázzuk le, aki tévedett…

Az első eset sajátos, ám érthető. Az Index egyik munkatársa kapott egy fényképet. Sok minden szokott lenni fényképeken, ezen most az volt, hogy a Bátor Tábor irodája előtt állt egy nagy Audi, TABOR–1 rendszámmal. Olvasó küldte be, azt kérdezte, hogy lehet-e köze a karitatív szervezetnek ehhez a kissé drága géperejű járműhöz.

Persze, hogy nem volt!

A Bátor Tábor egy példamutató, csodálatos jótékonysági szervezet, adna Isten ezerennyit, egy alapítvány, ők maguk így határozzák meg magukat:

„A Bátor Tábor Alapítvány élményterápiás táborokat szervez súlyos, krónikus betegséggel élő gyermekek és családjaik számára. A programok célja a gyermekek önbizalmának növelése, önmagukba vetett hitük megerősítése. Ezzel támogatjuk gyógyulásukat és elősegítjük beilleszkedésüket a hétköznapokba.

Közhasznú alapítványként működünk, programjaink ingyenesek a résztvevők számára. Működésünk költségeit magánemberek és vállalatok felajánlásaiból fedezzük.”

Persze, hogy nem vesznek Audikat. Minden lépésük átlátható.

De ezt senki nem is állította.

Indexes kolléga tisztességgel felhívta őket, ők becsületesen megmondták, hogy semmi közük a batárhoz, kolléga közben még dolgozott az ügyön, kiderült, hogy teljes és tökéletes véletlen egybeeséssel van dolgunk: valóban létezik egy ilyen magánrendszám, és hát véletlenül a kocsi aznap tényleg a Reiter Ferenc utcában parkolt egy kicsit. Szimpla, félreérthető helyzet volt, ami tisztázódott is.

És a kolléga ezt írta meg, így.

Világosan megmondta, hogy a kocsinak nincs köze az alapítványhoz, ez csak véletlen egybeesés volt. A Sorsnak néha nagyon hülye viccei vannak, én is láttam már a BOND-007 rendszámot a Körúton, mégsem gondoltam, hogy Őfelsége Ügynöke vezeti a kocsit. Van ilyen, azért az életünknek nem minden mozzanata törvényszerű, sőt, nem mondanám logikusnak sem a világ dolgait. Leírta az Index, szépen, pontosan, hogy nem, ez nem az alapítvány kocsija.

Azonban olyan ciklon kerekedett belőle a közösségi oldalakon, hogy az még egy cirkálót is felkapott volna és megpörgeti a kéménye körül.

De idézzük az Indexes kollégát, Rovó Attilát!

„Ebből egy olyan posztot írtam, amit végig kell olvasni az utolsó betűig, mert a végén a lényeg, és amit megpróbáltam érdekessé írni, hogy ne egyetlen buta mondatból álljon, miszerint „FIGYELEM, EZ NEM A BÁTOR TÁBOR AUDIJA”. Amiben szándékaim szerint semmi irónia, cinizmus, célozgatás, tudatalattira ható sunyi sugalmazás nem volt, csak egy érdekes véletlen rögzítése. Amiről álmomban sem gondoltam, hogy aláásná egy ilyen segítő munkába, régóta működő szervezetbe vetett bizalmat. (…)

Nagyon durva „hoppá-élmény” volt, hogy rengetegen végigolvasás nélkül, első benyomásra értelmezték a dolgokat: látták a fotót, a címet, tehát én azt írtam, de minimum sugalltam, hogy az Audi a Bátor Táboré. Ennyi volt, ami átment. Hogy nem olvasták el, azt onnan tudom például, hogy kaptam olyan levelet, hogy miért a Bátor Tábor megkérdezése nélkül posztoltam, illetve láttam a kommenteket, hogy „igazán utánajárhatott volna, mielőtt megírja”.

Másrészt nagyon sokan hátsó szándékot feltételeztek. Mert – idézek egy olvasóval való levelezésem második köréből – „nem úgy tűnt, hogy ez egy érdekes és véletlen parkolásról szólt”. Egy másik: „miért nem hittem el, hogy ha azt mondják, hogy nem az ő autójuk?” És mert – figyelem! – olvassak Facebook-kommenteket, és majd rájövök.

Harmadrészt sokkoló volt azzal szembesülni, hogy egy ilyen ártatlannak szánt cikkről hány ember gondolja azt, hogy végleg kicsinálja szerencsétlen Bátor Tábort. „A kérdésfeltevése már elég, hogy nagyon-nagyon sok emberben kétséget ébresszen a BT tisztességes működése felől”, a cikk „a Tábornak vélhetően számokban kifejezhető károkat” okozott, írták nekem olvasók.”

És ez nagyon elkeserítő. Mert azt mutatja, hogy nem olvassák el az emberek, ami oda van írva. Napi keserve az online újságírónak, hogy bizony sokan küldik el az édes mamájába, mert csak az írás címét és az illusztrációt nézik – még az az enyhébb eset, mikor reklamálnak, hogy „miért nem erről vagy amarról írt?” „De hiszen erről-amarról szól az írás, tessék elolvasni!” „Miért, van írás is?” Igen, a kedves közönség jelentős része nem tudja, hogy ha rákattint a címre, akkor meg fog jelenni egy írás… Azt már nem mondom, mikor a képet kifogásolják, a témaválasztást vagy egyszerűen csak az a baj, hogy élünk. Az mindennapos. De hogy valakit azért támadjanak, méghozzá sokan, és tanult emberek, aminek az ellenkezőjét tette…

Tessék mondani, mikor szoktunk le az olvasásról?

Mikor felejtettük el ezt a tudományt?

Hát ilyen az, mikor az olvasó nem olvas.

Most lássuk azt, milyen, mikor az író nem ír?

Az is cifra. Történt pedig, hogy 2018. február 23-án a Mediaworksnél dolgozó bizonyos Szilvási Zsuzsa írt egy cikket a szoljon.hu-ra, amiben Mészáros János fotóriporter képével illusztrálva beszámolt arról, miszerint: „Áldatlan a helyzet a járhatatlanul saras utcák miatt Túrkevén.” Mondjuk szerintem az utcák nem sarasak, hanem sárosak, de van itt ennél nagyobb baj is. Mint a Comment:com észrevette, az írás tökéletesen szövegazonos az e hét csütörtöki, a mezőtúri sárhelyzetről beszámoló tudósítással, amit bizony ugyanaz a szerző követett el, de legalább az idei írás tartalmaz egy hivatkozást is a tavalyira, mely szó szerint azonos vele, hátha valaki szeretné kétszer elolvasni ugyanazt (kivéve a helységneveket).

Ilyenkor a sajtómunkás leül Babilon vizeinél, és sír kínjában.

Mert olyan van, tényleg van, hogy ha saját magunktól idézünk, azt nem is biztos, hogy feltüntetjük – ha már egyszer megírtam valamikor, hogy mondjuk milyen a burmai hegyi törzsek szokásrendszere, és ez azóta nem változott, azt a bekezdést átemeli az ember, nem lopott, nem plagizált, másodszor is csak ugyanazt tudná írni. De hát bekezdést lehet, egész írást nem! Arról már nem is szólva, milyen különös véletlen, miszerint a mezőtúri és a túrkevei interjúalanyok szó szerint ugyanúgy fogalmaznak, mintha csak összebeszéltek volna…

Szóval, ezt hívjuk buktának. A munkát nem lehet megúszni, itt bizony a kollegina hazudott, a második anyagra ki sem ment, abban bízott, hogy senki sem fogja észrevenni. Egy-két bekezdést talán nem is vettek volna észre, de ez túl nagy kamu volt ahhoz, hogy átcsússzon.

Lett is következménye, ami szintén elszomorító

Szintén a Comment:com számol be róla:

„Nevének elhallgatását kérő informátorunk szerint péntek reggel megjelent egy HR-es a szolnoki Új Néplapnál, behívta az újságírónőt a főszerkesztő Király Ernőhöz, aki ott helyben felmondott neki. Utána behívták az egyik szerkesztőt (a nevét forrásunk nem árulta el), és közölték vele, hogy mivel aznap (a nyomtatott lapok átfutási ideje miatt ez február 13-ra értendő) ő volt a szerkesztő, az ő sara, hogy ez a cikk megjelent nyomtatásban és kikerült az online felületre is (és okozott nagy kárt a cégnek), így két lehetősége van, vagy közös megegyezéssel távozik vagy ki van rúgva. A szerkesztő a közös megegyezés mellett döntött.”

A kollegina kirúgását értem, vele mást nem is nagyon lehetett volna tenni. Olyan ez, mintha a boltos vizezné a tejet, kocsmáros a bort, aki hírt hamisít, azt bizony ebrúdon kell kivezetni a laptól. De a szegény szerkesztőt szívemből szánom. A HR-es talán nem tudja, mennyi írást olvas el csak naponta is egy szerkesztő, mennyi szöveget kell naponta átnyálazzon, betűről betűre, kijavítania az elütéseket, hibákat, tévedéseket… Igen, talán emlékezhetett volna esztendő távlatából is – ha egyáltalán ő szerkesztette volna. De nem szerkesztette, mert a nyomtatott Új Néplapot és az online szoljon.hu-t külön szerkesztőség készíti, neki semmi köze nincs az online tartalomhoz.

Elbocsátás? A mai világban, mikor alig van munka?

A kétkezi sajtómunkás esetét nem vitatom, de szegény szerkesztőt most nagyon megmérték…

Hát, tetszik látni, ilyen az, mikor az olvasó nem olvas, az író nem ír.

Mi lesz ebből, kérem, mi lesz a magyar sajtóból?

Szálljunk már le erről az összefogás című hamis lóról!

0

Higgadt latolgatásra hívom azokat, akiket érdekelnek a magyarországi politikai viszonyok. Nem tudok más fogódzót, mint a közvélemény-kutatások eredményei. Kilenc magyar közvélemény-kutató cég januári eredményeit nézve azonban rá kell jönnünk: ez sem biztos. A legmagasabb és a legalacsonyabb érték között ugyanis gyakori a nagy eltérés: a kormánypártokat például a Tárki 62, a Iránytű 41 százalékra méri.

A felmérésben nyolc pártot, és pártszövetséget mértek: a Fidesz-KDNP, a Jobbik, az MSZP-Párbeszéd, a Demokratikus Koalíció, az LMP, a Mi Hazánk (a Jobbikból kivált új párt), a Kétfarkú Kutyapárt (KKP) és a Momentum adatai szerepelnek.

Az első, ami szembeötlő: a választani nem tudó, bizonytalan szavazók aránya, bár csökkent némiképp, változatlanul magas: 30-35 százalékos.

Az egyszerűbb kezelés érdekében az egyes pártok két szélső eredményét összeadva, majd megfelezve juthatunk közelítő eredményre. Például: Fidesz-KDNP 62+41=103 Tehát kerekítve 52 százalékkal számoljunk.

Így nézve az összes többi párt – beleértve a parlamenten kívülieket is – támogatottsága 54 százalék. Ha csak a parlamenti pártokat nézzük, nagy a különbség: az összes parlamenti ellenzéki párt támogatottsága 45 százalék.

Ezekből a számokból egy következtetés biztosan levonható

Semmi értelme az „összefogás” iránti jajongásnak, bármennyire is népszerű. Figyelmeztető jel lehetne az is, hogy semmilyen összefogás nem hozott eredményt immár kilencedik éve. (Eltekintve néhány egyéni szavazástól, de ez marginális: országgyűlési választáson tán 2-3 mandátum sorsát döntötte el.)

Vegyük sorra, miért orbitális tévedés a mindenáron való összefogás erőltetése.

1. Általános, elvi alap: 1989-ben plurális, sokszínű politikai rendszert akartunk, ahol a választásokon egyenrangú, egymással versengő felek ajánlatairól dönthetünk

2. Számtani alap: ahogy a fenti számokból látható, a mai kormányerő többsége alig kérdéses. Ha az összes párt biztos szavazóit nézzük, akkor ugyan 52:54 az arány, ám ha  a parlamenti pártok szavazóit, akkor 52-45, ami már a kormányerő jelentős előnyét mutatja.

3. A 2. pontban vélelmezett eredmény azonban felettébb kétséges. Ugyanis nem lehet egy az egyben összeadni a támogatókat, hiszen mindig vannak olyanok, akik a közös listát/jelöltet nem fogadják el. Valószínű tehát, hogy a különbség nagyobb lenne a kormánypártok javára.

Ezzel együtt sem szerencsés teljesen kihagyni a számításból az együttes fellépést – csak tudni kell, mikor lehet hasznos. Egyéni jelöltek megszavazásánál lehet hasznos, akkor is az önkormányzati választásokon. Ott ugyanis ismerik egymást az emberek – és lehet olyan, emberi kvalitásaiban kiváló személyiség, akit az ellenoldali pártok is elfogadnak.

A májusra várható Európa parlamenti választásokon azonban kifejezetten KÁROS lenne a közös ellenzéki lista. Elsősorban azért, mert miközben az ellenzéki megszólalók lelkesen rágják a „Jobbikkal, vagy anélkül?” feliratú gumicsontot, aközben a Jobbik minden lehető helyen és időben kijelentette: nem óhajt közösködni a „libsikkel”, „komcsikkal”. Akkor miről beszélünk? Ugyanez a helyzet az LMP-vel.

Lehet, hogyha a Momentum és a KKP nem indít külön listát, így nem veszik el a rájuk adott szavazat, akkor 1, de maximum 2 képviselővel több ülhet az Európa Parlamentbe, a néppárti frakcióval szemben.

Itt van a kutya elásva: az Európa Parlamentnek ma súlyos kérdést kell eldöntenie. Az Unió erősíti az együttműködést, kooperációt a föderális berendezkedés felé haladva, vagy megmarad a „Nemzetek Európájának”?

A „Nemzetek Európája” koncepció meghagyná a „nemzetállamoknak” mai döntési önállóságukat. Ennek szemmel látható kimenetele lenne, hogy az erősebb, gazdagabb államoké lenne a döntés, a kicsik meg egymás ellenében marakodhatnának a lehulló koncon, ami egyébként a közeljövőben amúgy is kevesebb lesz.

Az EU parlamentjében egyelőre a többségben lévő néppárti frakció és ellenzéke nagy része is az Európai Unió erősítésével ért egyet, bár ezen belül is vannak szkeptikusabbak. A „Nemzetek Európája” hívei a szélsőjobb frakciójában ülnek. (Közbevetve: nyerne a közös listán bekerülő jobbikos képviselővel az Európa-barát magyar ellenzék?)

Szálljunk már le erről az összefogás című hamis lóról. Nem döglött, hiszen rengetegen hajtogatják. De rúg is, harap is. És beszéljünk mindenkor arról, miről szavazunk, milyen választékból dönthetünk. Ha az Európa Parlament képviselőiről, akkor beszéljünk a Európával kapcsolatos elképzelésekről. Ha arról, hogy mire költsünk a városunkban, falunkban, akkor arról. Még az is meglehet, hogy ezzel a módszerrel megmozdítható lenne valamennyi az ellenzék oldalán a 30 százalékos bizonytalan tömegből.

Megjegyzés: A teljes felnőtt lakosság körében mások a számok. A Fidesz-KDNP itt 46/23, átlagban 35%-os lenne. A Jobbiké 18/8, azaz 13%. Az MSZP-Párbeszéd 11/6, átlagban 9%. A DK 6/3, azaz 5%. LMP 6/3, azaz 5%. KKP 4/1, azaz 3%. Momentum 4/1, azaz 3%. Összesen: 36%. Az arányok tehát nagyjából hasonlóak, viszont szavazásnál a biztos választók köre határozza meg a végeredményt.

Rátesi Margit

Diadalmenet mezítláb – Déli kávé Szele Tamással

Így, kávé mellett elmereng az ember a lassan szálló, illatos gőzben, míg kavargatja az életadó nedvet… Az antik Róma jut eszembe, az Örök Város, hatalma teljében, a ragyogó diadalmenetek, az imperator harci kocsija, amin egy rabszolga arany koszorút tart a győztes vezér feje fölé, és közben – Tertullianus szerint – azt suttogja a fülébe állandóan: „Respice post te, hominem memento te” („Tekints magad mögé! Ne feledd, hogy ember vagy!”)

Róma antik, nálunk meg dúlnak a brigantik, a krónikástól azt várják, hogy aranykoszorút tartson a fejük fölé, erre én nem vagyok hajlandó: de szívesen a fülükbe suttogom, amit kell, hogy el ne felejtsék, ők is emberek, halandók, és esendőek is. Például Németh Szilárd praetor olyan esendő, hogy a minapi interjújában, melyet a Magyar Nemzetnek adott kissé elszakadt az igazságtól is.

Már a cím is érdekes, kissé aggasztó:

„Ha szükséges, több ezer katona indulhat a határra”

Hát ne legyen szükséges, különben meg elindulhatnak ha ez elengedhetetlen, azt nem mondja, hogy meg is érkeznek, sőt azt sem mit fognak ott művelni. Mussolini serege jut eszembe, a híres „nyolcmillió bajonett”, amivel a második világháború kezdetéig komoly nagyhatalom látszatát keltette (főleg a nem kifejezetten felfegyverzett abesszinek elleni hódítás után), csak mikor komoly szükség lett volna rájuk, kiderült, hogy a nyolcmillió bajonett még tán megvan, de hiányzik a tizenhatmillió bakancs hozzá… De lássuk, mit mond nekünk ez az érzékeny lelkű klasszika-filológus, aki oly büszke görög-latin kultúrájára!

„– Hol tart a Zrínyi 2026 program megvalósítása?

– A program két pilléren nyugszik, az emberin és a műszaki-technikain. A legfontosabb a katona, a magyar honvéd. Nem mindegy, hogy milyen katonákból áll a sereg. A polgárok azt várják el a katonáktól, hogy legyenek szellemileg, lelkileg, fizikailag felkészítettek, hazájukat szeretők, esküjükhöz hűek. A toborzás szempontjából az sem mindegy, hogy milyen anyagi megbecsülést, munkakörülményeket, életpályát tud kínálni a honvédség a hivatásos, az önkéntes tartalékos és a szerződéses tagjainak. A változás dinamikáját jól példázza, hogy 2010-ben mindössze 17 fő tartalékos katonája volt az országnak a mostani több mint nyolcezer-kétszázzal szemben.”

Hogyne, kérem. Ezt a számot úgy sikerült elérni, hogy sokfelé a közmunkásokat kötelezték arra, hogy jelentkezzenek, de olyanról is hallottunk már, hogy a helyi Fidesz-csoport delegált egy tagot tartalékosnak, mert hibádzott a létszám, kellett a statisztikába. Így már nem is olyan nehéz elérni akármilyen hatalmas állományt. És fegyverrel hogy állunk, domine spectabilis?

„– Említette a kézifegyverek hazai gyártását. Hol tart a magyar hadiipar újjáépítése?

– Emlékeztetnem kell: 2010-ben szó szerint egyetlenegy darab magyar gyártású töltényt sem tudtunk volna adni a katonáinknak! Az egykor kiemelkedő, még a szocializmusban is exportképes magyar hadiipart teljesen padlóra vitték az elvtársak. Most ezen a téren is léptünk egyet előre: tavaly év végén a honvédség egyes alakulatait már magyar fegyvergyárban összeszerelt 10 ezer darab kézifegyverrel láttuk el. Tavaly a kiskunfélegyházi fegyvergyár licenc alapján kezdte meg a honvédség és a rendvédelmi erők számára gépkarabélyok, géppisztolyok és pisztolyok gyártását. A világ legmodernebb kézifegyvereit gyártó cseh Ceska Zbrojovka gyárral kötöttünk szerződést. Azt is szem előtt tartjuk, hogy a hadsereg fejlesztéséből a magyar gazdaság is profitáljon, és új munkahelyek jöjjenek létre. Nemcsak összeszerelésről van szó, hanem idén az év derekától már a teljes gyártási folyamat itthon zajlik. Exportjogot is vettünk a cseh partnertől, a hazai ellátáson túl a külpiacokon is megjelenünk a termékekkel. A fegyverek mellett azok NATO-kompatibilis lőszereit is itthon fogjuk előállítani.”

A gyártósorok még nem érkeztek meg

Khm, khm. Itt azért vitatnék pár állítást. A Ceska Zbrojovkával kötött szerződést nem, az igaz – de nem lettünk a fegyverpiac cápái. Még ugyan ebihalnak is kicsik vagyunk. A Napi.hu február nyolcadiki száma szerint el sem indult a termelés a kiskunfélegyházi fegyvergyárban, ugyanis a szükséges gyártósorok nem érkeztek meg és a fogadó üzem infrastruktúrája sem alkalmas még a termelés beindításához. Simicskó István korábbi honvédelmi miniszter tavaly márciusban azt jelentette be, hogy a Honvédelmi Minisztériumhoz tartozó HM Arzenál Zrt. gyárában cseh licensz alapján első lépésben a fegyverek összeszerelése indul meg, majd 2019. januártól a teljes gyártás Magyarországon lesz. Benkő Tibor jelenlegi honvédelmi miniszter évértékelő értekezletén február 5-én viszont már óvatosabban fogalmazott: szerinte valamikor idén kezdődhet meg a gyártás.

De nincs megfelelő szakember, hiányzik a munkáskéz is

Pillanatnyilag fegyvergyártás nem, csak fegyver-összeszerelés zajlik az üzemben. Ebből származik az a tízezer tavaly decemberben a Magyar Honvédségnek átadott fegyver. A cseh licenc alapján készült P-07 és P-09 típusú pisztolyok, BREN 2 típusú gépkarabélyok és SCORPION EVO 3 típusú géppisztolyok első darabjait elsőként a katonai rendészek vehették kézbe, de elvileg minden katonai alakulatot ezekkel szerelnének fel.

Azért az nem mindegy, hogy gyártjuk vagy összerakjuk, ugyanis ilyen alapon mondhatnánk azt is, hogy az Audi magyar autó.

A haditechnikai beszerzések ügye meg… szóval nem mindegy, hogy azt mondom, Csabika, hozzál gyulait vagy Gyuluska, hozzál csabait. És ha ezek után akármelyik srác véreshurkával jön haza, akkor beszélhetünk honvédségi megoldásról. A beszerzéseink olyanok, mint a besztercei kékszilva: azért piros, mert még zöld. Ennél udvariasabban nem tudom körülírni, miszerint sok esetben távolról sem azt vettük meg, amire szükség lett volna. Akkor lennék a legboldogabb, ha egyáltalán nem volna szükség sem fegyverre, sem hadseregre, csak a világ jelenlegi állapotában ezt még a Vatikán sem engedheti meg magának – sajnos kell a Honvédség, de akkor legalább csinálnánk jól…

Ott vannak rögtön a Légierő beszerzései. Amint Németh mondja:

„Az elmúlt évben beszereztünk két darab A319-es, 128 főt szállítani képes csapatszállító repülőgépet, szintén két darab Falcon 7X többcélú közepes szállító repülőgépet. Felújított harci és szállító helikopterek is érkeztek Magyarországra. Már megkötöttük a szerződést az Airbusszal húsz H–145M könnyű- és 16 darab H–225M közepes, többcélú helikopter megvásárlására.”

Az A319-esek utasszállító gépek, pillanatnyilag kormánygépnek használják őket. Ez nem is akkora anomália, mint hinné az ember: az öreg Antonov-26-os, ami korábban a kormánygép feladatait ellátta, szintén a Légierőhöz tartozott, csak azt már alig engedik leszállni valahol, olyan magas az orosz hajtóművek zajszintje. De mondom, azt is kölcsön kapta a mindenkori kormány, ha kellett és ha kérte. Mondjuk egy gépet kettővel leváltani… tényleg valószínű, hogy honvédségi célokra is fogják használni őket.

Kettővel még csak-csak, de néggyel? Mert idetartozik ám a két Dassault Falcon 7X is, ami Némethnél „többcélú közepes szállító repülőgép”. Így mondjuk katonául azt, hogy semmire sem jó, ha netán lőnek rá, maximum menekülni. Ez a gép ugyanis minden besorolás szerint „business jet”, ára 53,8 millió dollár. 12-16 embert szállíthat, hatótávolsága nyolc utassal körülbelül 12 ezer kilométer, vagyis kis utasszállítóhoz képest elég messzire el tud jutni. De harci bevetésre teljes átalakítás nélkül alkalmatlan és teljes átalakítással is. Ez maximum futárgép lehetne, de arra a célra azért tudnék mondani sokkal olcsóbb típusokat is. Viszont luxusgépnek, kormánygépnek ideális: kényelmes, elegáns, gyors. Hogy mihez kezdünk majd velük, nem tudom – de sejtem.

A H-145M meghatározása szerint „könnyű többcélú helikopter” és az is: a gyár a propektusában ugyan alaposan kitér a hozzá kapható HForce fegyverrendszerre, mellyel harci bevetésekre is alkalmassá lehet tenni, de azért ez alapvetően egy felderítő-mentő helikopter volna. A nála nagyobb, nehezebb H-225M már csapatszállító és evakuációs feladatokra is alkalmas – hát értem én, értem, hogy ez volt a boltban, és talán nem is baj, hogy a közeljövőben kiváló mentőhelikopterei lesznek a Légierőnek, sőt, természeti katasztrófák esetén akár evakuációkra is használhatóak, ennek legalább van értelme is, csak ne gondoljuk, hogy a most beszerzett forgószárnyas egységeink felérnek egy-egy Apache vagy Hind harci helikopterrel.

A harckocsikra csak annyiban térnék ki, hogy való igaz, beszereztük a Leopardokat, be még az önjáró lövegeket is, de kiképzett legénység ezekre optimális esetben is csak bizonyos idő elteltével lehet, addig karban kell őket tartani szépen és vigyázni rájuk. Ha az oroszok elkezdenék nagy szériában gyártani az Armata T-14-est, akkor bizony eléggé elavultnak számítanának, de a hosszú ideje fejlesztés alatt álló, már-már legendás orosz „szuperharckocsi” egyelőre csak kis szériában készül, és főként moszkvai parádék céljára használják, ugyanis bődületesen drága.

A légvédelmi rakétarendszer beszerzése meg… egyelőre, Pompeo külügyminiszter látogatása óta teljesen ellentmondásos hírek keringenek, vagy amerikait veszünk, vagy nem, így még irányárat sem lehet mondani. Vagy drága lesz, vagy drágább, lehet még esetleg nagyon drága is.

De tegyük fel végre a legfontosabb kérdést: mi végre ez a sok szép pattantyú?

Mit mond erre Németh vezér?

„Jelenleg a technikai és a jogi határzár segítségével távol tudjuk tartani a bevándorlók tömegeit határainktól, de ha a helyzet azt kívánja, akkor több ezer katonát tudunk azonnal a határra vezényelni. Az éberség azért is indokolt, mivel, mint már említettem, a brüsszeli és hazai bevándorláspárti erők a legkevésbé sem tettek le arról, hogy teljesítsék a Soros-tervben foglaltakat: afrikai és közel-keleti milliók beáramoltatása, a külső határok kinyitása, kötelező kvóta alkalmazása, az európai adózók megcsapolása.”

Értem. Azok ellen a fáradt, rongyos civil menekülők ellen, akik többnyire maguktól elkerülik hazánkat. Ennek így sok értelme van. Valamint civil szervezetek és Soros ellen.

Leoparddal.

Ágyúval, verébre. Németh úr, én értem, hogy fegyverbeszerzés közben nagyon sok pénzecske leesik, de próbáljanak legalább valami elfogadhatót hazudni, olyant, ami reálisabbnak tűnik.

Nem tudok a feje fölé arany koszorút tartani, nincs is miért, meg félek, ellopnák azt is. De hadd juttassam eszébe Mussolini hiányzó tizenhatmillió bakancsát, ugyanis nem ártott volna némi pénzt a honvédekre is költeni.

És hadd figyelmeztessem most, mikor büszkén tartja diadalmenetét a régi római szokás szerint:

„Respice post te, hominem memento te” („Tekints magad mögé! Ne feledd, hogy ember vagy!”)

Frissítve!!! Nézze élőben az MSZP kongresszusát

0

A párt európai parlamenti listájáról döntött az MSZP kongresszusa Budapesten. Az atv.hu Facebook-oldala élőben közvetítette az eseményt, az mszp.hu oldalon is ez volt látható.

A párt kongresszusa Tóth Bertalannak, az MSZP elnökének felszólalásával kezdődött, majd beszédet mondott Karácsony Gergely, a Párbeszéd társelnöke és Frans Timmermans, az Európai Szocialisták Pártjának csúcsjelöltje, az Európai Bizottság alelnöke. A beszédek elhangzása után a kongresszus zárt ülésen szavazott az EP-listáról és a programról.

ÉLŐ: MSZP kongresszus

ÉLŐ: MSZP kongresszus

Közzétette: atv.hu – 2019. február 16., szombat

A voksolás után a megválasztott listavezető szólt a kongresszushoz. Tóth Bertalan korábban az MTI-nek azt mondta, az MSZP elnöksége és a választmánya tesz javaslatot a listára, amely az MSZP EP-képviselőjelöltjeinek sorrendjét határozza meg. A kongresszuson a választmány várhatóan felhatalmazást kap arra, hogy a listát a későbbiekben véglegesítse, abba beillessze a szövetségesek jelöltjeit – közölte, hangsúlyozva: a Párbeszéddel közös listát szeretnének.

Tóth Bertalan: Orbán Viktor az európai közösséget is szét akarja szakítani

Az MSZP elnöke szerint az egyik legfontosabb lesz a most májusi európai parlamenti választás, mivel „Orbán Viktor és populista szélsőjobboldali barátai saját nemzeteik után az európai közösséget is szét akarják szakítani”.

Az EP-listáról döntő MSZP-kongresszuson Tóth Bertalan közölte, a Fidesznek azért jó a nemzetállamok Európája, mert így kevesebb szabályt kell betartania, az MSZP ezzel szemben Európa egységéért, a jólétért és a biztonságért fog küzdeni.

A szocialista politikus több közös uniós szabályt szorgalmazott, olyanokat, amelyek megvédik az európai, köztük a magyar dolgozókat a tőke kizsákmányolásától. Szorgalmazta a közös uniós nyugdíjminimum bevezetését is.

Karácsony Gergely:az EU válságban van

Karácsony Gergely, a Párbeszéd társelnöke úgy fogalmazott, az EU válságban van, de ahogy eddig, úgy most is ki tud jönni ebből a gödörből a további egységesülés útján haladva. Az EP-választás egyik nagy tétje, hogy az Európai Unió vagy szociális lesz, vagy nem lesz – fogalmazott, hozzátéve, a szociális feszültségek feloldása nélkül az „Orbán Viktorhoz hasonló senkiházik tönkre fogják tenni ezt a közösséget”.

Timmermans: igazságos bérek kellenek az EU-ban

Az igazságos béreket, a nők és férfiak bére közötti különbség nullára csökkentését nevezte a legfontosabb céljainak az Európai Bizottság (EB) szocialista alelnöke, az Európai Szocialisták Pártjának csúcsjelöltje.

Frans Timmermans az MSZP EP-listájáról döntő rendezvényen rögzítette azt is: az Európai Bizottság elnökeként sohasem kötne megállapodást a szélsőjobboldallal.

A politikus szerint a szocialistáknak a fiatalok felé kell fordulniuk, melléjük kell állniuk, és olyan körülményeket kell teremteni Magyarországon, hogy a fiatalok ne távozzanak külföldre.

Frans Timmermans a nacionalizmus helyett a hazafiságot javasolta, azt mondta: mindannyiunknak patriótának és hazafinak kell lennünk.

Hozzátette: a nacionalizmus az emberekben történő félelemkeltést jelenti; nacionalisták olyan emberek, akik félnek, meg vannak sértődve, mindenhol ellenséget látnak, a szomszédaikat is ellenségnek tekintik.

Kifejtette, senki sem úgy születik, hogy gyűlöl, senki nem születik antiszemitának, gonosznak, az embereket azzá teszik. Úgy folytatta: a gyűlöletre azonban ne gyűlölet legyen a szocialisták válasza.

Szerinte a mostani EP-választás Európa szívéről szól, most dől el, hogy szolidaritásalapú Európát építenek-e.

Szólt arról is, hogy szívesen leülne Orbán Viktorral megvitatni azt, miben értenek egyet és miben nem.

„Sose legyünk puhányok! Követeljük az akadémiai szabadságot, a sajtó szabadságát, a civil szervezetek szabadságát!” – szólított fel. Azt mondta, nem kötnek kompromisszumot a bíróságok függetlenségével, az állampolgárok egyenlőségével kapcsolatban és a jogállamiságot illetően.

Frans Timmermans elmondta, ha EB-elnöknek választják meg, soha nem köt megállapodást a szélsőjobboldal. Szerinte ugyanezt gondolja mindenki a szocialista mozgalomban.

Tóth Bertalan vezeti az EP-listát

Tóth Bertalan, az MSZP-elnöke, frakcióvezető vezeti a szocialisták európai parlamenti (EP) listáját. Az MSZP kongresszusa 72 százalékos többséggel fogadta el a listát.

A lista következő helyein sorrendben Ujhelyi István, majd Szanyi Tibor EP-képviselő áll, őket követi Tüttő Kata, az országos elnökség tagja, Kálló Dániel, a Független Diákparlament képviselője, majd Harangozó Gábor elnökségi tag.

A következő a listán a Gurmai Zita, az elnökség tagja, a nőtagozat vezetője, Mester Barnabás, a párt uniós szakértője.

A kilencedik és a tizedik helyen két volt uniós biztos: Andor László és Kovács László szerepel.

Tóth Bertalan elmondta, a most elfogadott listát nem tekintik véglegesnek, ahhoz ugyanis más pártok csatlakozását is várják. A Párbeszéd már jelezte is, hogy velük közösen kíván indulni az EP-választáson – közölte az MSZP elnöke, majd jelezte, nem kívánja felvenni brüsszeli mandátumát, sőt a visszalépéstől sem zárkózik el, ha erre szükség adódik a későbbi egyeztetéseken.

Kunhalmi Ágnes: sorsdöntő az EP-választás

Kunhalmi Ágnes, a szocialisták választmányi elnöke a lista ismertetését követő beszédében sorsdöntőnek nevezte az EP-választást, mivel az szerinte Magyarország, az EU, a baloldal és a mindenkori ellenzék történelmi sorsát is meghatározza majd.

Az ellenzéket ugyanis lényegében a politikai rendszer egészéből, a teljes parlamentarizmusból kizárták – mondta Kunhalmi Ágnes, aki a második világháború utáni Európa és Magyarország legnacionalistább, legfasisztább kabinetének nevezte az Orbán-kormányt.

Hiller István: az Európai Unió a béke garanciája

Hiller István, az Országgyűlés szocialista alelnöke a 74 éve véget ért második világháború veszteségeire emlékeztetve arra hívta fel a figyelmet, hogy az Európai Unió a béke garanciája, ezért aki a hazáját szereti, annak Európát és az uniót is szeretnie kell.

Kiemelte, az MSZP az Európai Unióban mindent meg kíván tenni az egységes európai bér- és nyugdíjrendszer létrehozása, valamint a nők és férfiak közötti bérkülönbségek felszámolása érdekében.

Hiller István egyértelművé tette azt is, pártja nem bontja le a déli határkerítést, de soha nem tesz le arról, hogy az országban és Európában se legyen szükség kerítésekre. Az MSZP emellett migránsokat sem telepítene be, sőt hatályon kívül helyezné a „pénzes migránsok ezreinek” letelepedését lehetővé tevő törvényt – mondta a szocialista politikus. „Migránsokat nem mi, hanem ez a kormány hozott a letelepedési kötvényekkel” – tette hozzá.

Az MSZP korábbi elnöke elmondta, pártja 30 év távlatában is büszke arra, hogy a rendszerváltás békésen zajlott le. Közölte továbbá, az MSZP három évtized után új fejezetet kíván nyitni, hogy ismét sikeres lehessen a helyi és országos politikában. Hiller István ennek érdekében kezdeményezte, hogy a kongresszus kérje fel a pártelnököt egy olyan javaslat 2020 nyaráig történő kidolgozására, amely alapján teljesen megújulhat az MSZP. „A jövő sikeréért most kell változtatni” – jelentette ki Hiller István, aki szerint „Horn Gyula és társai” példája alapján kell megalapozniuk a magyar baloldal sikerét.

Ismét a migránsokról tájékoztatnak

Az állítólagos brüsszeli bevándorlási tervekről indít „tájékoztató” kampányt a kormány. Ez tartalmában megegyezik az eddigiekkel. Éppen az EP-választás előtt.

A kormány tájékoztató akciót indít a bevándorlást ösztönző brüsszeli tervekről – közölte a kormányszóvivő pénteken. Hollik István kifejtette: minden magyar embernek joga van tudni, melyek azok a javaslatok, amelyek alapjaiban veszélyeztetik Magyarország biztonságát.
A napokban induló kampány az eddigiekhez hasonló elemekből áll, és szeretnének vele minden magyar polgárt elérni. Az nem derült ki, ez pontosan mit jelent, de a „mindenkit elérni” arra enged következtetni, hogy ismét valamilyen postai művelet lesz.

A kormányszóvivő kiemelte: az akcióra azért van szükség, mert miközben a magyar emberek már sokféleképpen kifejezték, hogy nem kérnek a migrációból, Brüsszelben még mindig erőltetik az ezt támogató terveket. Továbbra is erőltetik a betelepítési kvótát, az a céljuk, hogy gyengítsék a tagországok határvédelmi jogait, a pénzzel feltöltött migránskártyán túl migránsvízumot is be akarnak vezetni. Ez utóbbit az Európai Parlament már el is fogadta – mondta Hollik István.
Kitért arra is, hogy emellett több pénzt akarnak adni a brüsszeli elképzelések alapján a bevándorlást támogató szervezeteknek, miközben csökkentenék a migrációt ellenző országok pénzügyi támogatását, ezzel is büntetve ezeket az államokat.
A kormánynak az az álláspontja, hogy ezek a tervek súlyosan veszélyeztetik Magyarország biztonságát, megvalósulásukkal hazánk is bevándorlóországgá válna – fogalmazott a kormányszóvivő.

Magyarországon május 26-án tartják az Európai parlamenti választást.

Bálint gazda és a Párt

Tulajdonképpen egyszerű az eset. Tulajdonképpen nem is történt semmi, ugyanis azt nem nevezhetjük történésnek, hogy Bálint György nem lett a XVI. kerület díszpolgára, annak alkalmából, hogy századik életéve felé ballag. A hír a dologban inkább az, ahogyan nem lett. Az bizony sokat elmond erről a kis drótoktól öleltről, amiben élünk…

Egyszóval, az esetet Mizsei László XVI. kerületi LMP-s képviselő tette közzé a Facebookon, onnan tudunk róla – ha közzé nem teszi, elsikkad. Bálint Györgyöt, mindenki kedves és szeretett Bálint gazdáját a kerületi önkormányzat fideszes többsége újfent nem nevezte ki díszpolgárrá, mert… de adjuk át a szót magának a hírnöknek, lássuk a Facebook-bejegyzést!

„A 12 engesztelhetetlen, avagy: párfegyelem mindenek felett!

A tegnapi képviselő-testületi ülésen újra bebizonyosodott, hogy első a pártfegyelem, második a józan ész. Vagy harmadik, sokadik, a lényeg az, hogy a rektális izmok jól működjenek. Többszöri jelölés után a testület fideszes többsége ismét elkaszálta Bálint György kertészmérnök díszpolgárságát, ahogy eddig is, egységesen, tömbben szavazva. Ha valakit ők nem akarnak, az nagyon nem akarják. Így volt ez szegény Lantos Tóni bácsival is, aki nagyon várta, hogy megkapja, de még halála után, posztumusz sem engedték. Bálint gazda idén 100 éves. Megért már egy-s mást, ezt is túl fogja élni, de rá mindig fognak emlékezni a kerületben, míg ezek a percemberek emlékét elfújja a szél, kicsinyességükkel, pitiánerségükkel, képmutató viselkedésükkel együtt. Tőlük függetlenül nekem Bálint gazda az év XVI kerületi díszpolgára!”

Hát ez bizony rút aljasság volt, de vajon így van-e?

Így bizony. Adataink szerint 327 kerületi polgár nevében adták volt be a leszavazott előterjesztést. De ha ez nem lenne elég, a bejegyzés alatt kialakult vitában Vincze Ágnes, szintén kerületi, ám fidelitasos képviselő el is árulja magát:

„Laci szerintem nagyon gyorsan vegyél vissza a lendületből és vegyél vissza a sértegetésből. Ez ilyen ballib sajátosság, hogy ha valami nem a kedved szerint alakul akkor egyből sértegetsz másokat. Ősszel nyerj többséggel az LMPvel választást és akkor majd az lesz a díszpolgár akit csak szeretnél.”

Pillanat. Ezek szerint a javasolt személy érdemei nem számítanak? Csak az, hogy ki javasolta? Ó, dehogynem számítanak. Idézzük tovább Vincze úrasszony veretes szavait!

„Soha nem szavazok ballib múltú emberre. Értsd MSZMP MSZP SZDSZ.”

Azért én megkérdezném a szüleimet, mielőtt ilyent leírok, még lehet, hogy vagy ők, vagy a nagyszüleim valamelyike volt párttag annak idején…

„Ha pitiség, ha nem, én sem szdszes múlttal, sem szocialista múlttal nem támogatok senkit díszpolgárnak. Ez van. Lehet kiakadni meg személyeskedni ebben a döntésemben az sem hatna meg ha 110 éves lenne Bálint György. Egyébként a ballib pártok nagyvonalúságától mentsen meg mindenkit a jó isten. Remélem, ezzel lezárhatjuk ezt a témát.”

Akkor mégis számít, mit tett a díszpolgárnak jelölt személy: a korábbi párttagságát gondosan figyelik.

Azt, hogy közben mennyit tett a magyar mezőgazdaságért, milyen kiváló, szerethető ember volt, hogy megjárta a koncentrációs táborok poklát, hogy egy testvérét kivéve az egész családját meggyilkolták, hogy az ötvenes években internálással fenyegették és elvették a földjét, hogy ebből a hátrányos helyzetből indulva is képes volt csodát művelni, és kedves, jóindulatú, tudós ember maradt, nem keseredett meg – az nem számít.

Az mind smafu.

Az számít, hogy 1994. június 1-jén belépett a Szabad Demokraták Szövetségébe és később tagja lett az országos tanácsnak. 1994–1998 között országgyűlési képviselő volt. 2009-ben kilépett az SZDSZ-ből, alapító tagként részt vett a Szabadelvű Polgári Egyesület (SZPE) megalapításában.

Az nagy bűn, hetedíziglen sem feledhető.

Kérném tisztelettel, csak annyit kérdeznék, hogy amennyiben így mennek tovább a dolgok és mindenféle percemberkék hozhatnak ilyen súlyú döntéseket ilyen indoklásokkal, hogyan tetszenek elképzelni, hogy valaha a büdös életben ezen, avagy más kormányzat uralma alatt bár, de egyszer normális, emberi életet fogunk élni?

Mert így képtelenség.

Ez a legsötétebb ötvenes évek világa, itt nem számít az érdem, a tudás, itt a pártvonal határoz meg mindent.

Itt haldoklik a Tudományos Akadémia, és ha nem tapsikolnak hozzá az akadémikusok, majd kineveznek helyettük másokat tudósnak. Ha olyan a helyzet, kineveznek akár egy lovat is az Akadémia elnökének.

Még amíg egyáltalán van Akadémia.

De minek az a sok okosság, nem ér az semmit, a Párt számít.

Mellesleg, az sem zavarta a tisztelt képviselőtestületet, hogy Bálint gazda a kerületnek ugyan nem, de Budapestnek bizony díszpolgára, 2009 óta. A kerület pedig Budapesten fekszik, így az a különös helyzet állt elő, hogy Bálint György díszpolgár is meg nem is. Esetleg körben mindenhol az, az összes többi kerületben, csak otthon nem.

Vagy hogy van ez.

Remélem, hogy neki, aki egész életében kertészkedett, csak nem fog gondot okozni, hogy lerázza a csizmája sarkáról azt a kis trágyát, ami a bokájáig sem ér fel.

Erkölcsi magaslatok – Déli kávé Szele Tamással

Erkölcsről, morálról mindig szép és fennkölt dolog beszélni, még kávézás közben is. Vannak a morálnak magaslatai, kérem, voltak római hősök, tántoríthatatlan bölcsek, kitartó igazságkeresők, megannyi példakép. Meg vannak politikusok, akik megmondják, mi is az a morál és ki felsőbbrendű. Sőt, ezt egészen komolyan is gondolják. Ne tessenek röhögni.

Mert azt elképzelni sem bírom, hogy Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter viccelt volna, mikor a Magyar Hírlapban tegnap azt nyilatkozta:

„Remélem, hogy a jó újságírók a jobboldalon dolgoznak. Az biztos, hogy ezen az oldalon újságírónak lenni önmagában morális fölényt jelent.”

Mondja még egyszer, Sajókám, magának káprázatos a humora, még ha tagadja is! „Morális fölényt”? Tessék már mondani, mire fel? Ahhoz is külön féléves szeminárium kéne a kormánysajtó munkatársainak, hogy körülbelül elmagyarázzák nekik a morál fogalmát!

Na jó, lássuk, hogyan jutott idáig az interjú. A tisztelt kollegina ugyanis azzal a kérdéssel kezdte a beszélgetést – érzésem szerint némi osztályharcos éllel – hogy:

„–  Magyar Narancsot, Figyelőt, Népszavát és Magyar Hírlapot is találtam a minisztériumba járatott sajtótermékek között. Ezek szerint ön mindkét oldalról szívesen tájékozódik?

–  Ez régen így volt, de töredelmesen be kell vallanom, hogy mostanában – mivel kevesebb időm van, mint bármikor korábban – nem olvasok rendszeresen lapokat.”

Mégsem vallhatja be, hogy szokott újságot olvasni

A lelkes agitátor írásában feljelentheti, és hát buktatott már nagy embereket a Magyar Idők is: akkor már inkább mondjunk valami szépet a kormánymédiáról, míg meg nem orrolnak.

A másik lehetőség rosszabb, mármint az, ha tényleg így is gondolja, ahogy mondja.

Belátom, sosem fogok eljutni egy Stefka István vagy egy Pilhál György, esetleg egy Bayer erkölcsi szintjére, már csak azért sem, mert ez lehetetlen volna, ellenkezne a természet megszokott törvényeivel, ugyanis nem fel kéne ehhez nőnöm, hanem le. De azért akkor is, ezt a sztahanovi kultúrbrigádot morális fölénnyel vádolni… jó erős épületben folyhatott a beszélgetés, nem szakadt le a plafon. Még akkor sem, mikor a miniszterelnökséget vezető miniszter elkezdte részletezni.

„Egy-egy erősebb megjegyzés a mi oldalunkról is elhangzik, viszont az a kocsmai stílus, amely az ellenzék részéről általánossá vált, nálunk nem szokás. Még ha valaki nem is feltétlenül híve a kormánypártoknak, de meghallgatja mondjuk a miniszterelnök évértékelő beszédét, nem nehéz belátnia, hogy van egy világos eszmei alapokon nyugvó kormányzás, egyértelmű célokkal, értékrenddel és ennek megfelelően meghozott döntésekkel.”

Nos, kérem: meghallgattam, volt hozzá pechem, és az a nézetem – minden kocsmai modor mellőzésével – hogy őszintén aggódom a kormányfő mentális állapota miatt. Szerintem nem ártana specialistához vinni, ha még nem késő, ugyanis teljesen elszakadt a valóságtól. De ha már az erős megjegyzéseknél tartunk, szabadjon jeleznem, miszerint ezekből és a kötőszavakat kivéve szinte csak ezekből áll Bayer Zsolt terjedelmes életműve, akit a magyar trágárság megújítójaként fog majd ünnepelni a kései utókor, mármint ha el nem felejtik érdemei szerint teljesen és tökéletesen. Nem egy-egy erősebb megjegyzésről van szó, hanem kötetekről.

Nézzük az erkölcsi fölényt

De ne kukacoskodjunk, önöknél ez a fentebb stíl. Hanem hát vegyük szépen elő a kormánymédiát, sosem késő tanulni, nézzük meg a ma reggeli lapokat, tanuljak már egy kis erkölcsi fölényt.

Azt írja például a 888-ban a mértékletességéről és finom, kissé franciás stílusáról ismert Szentesi Zöldi László „A malacbanda végnapjai” címmel, miszerint:

„Elegendő csak X.-re, Y.-ra és Z.-re gondolni, akiknek politikai nanométerrel segítették a világra kerülésüket a sorozatgyártáskor.”

Bocsánat, a politikusok nevét betűkkel helyettesítettem, ugyanis, habár sokra magam sem becsülöm őket, pontosan tudom, hogy a becsületsértés továbbadása híresztelés útján bűnrészesség, és pereskedjen a Szentesi Zöldi, én most kihagyom ezt a mulatságot. A mondat viszont önmagában is megmutatja a morális fölényt. A nanométert még értelmezni kéne, az ugyanis egy fogalom, egy mértékegység, a méter milliárdodrésze, nem egy eszköz, a gyakorlati dolgokban kissé járatlan szerző bizonyára a mikrométercsavarra gondolhatott, ami viszont különös lenne egy szülőszobában, mint a varrógép és az esernyő véletlen találkozása a boncasztalon, de ne követeljünk lehetetlent: még gondoljon is valamire? Nem elég, ha ír?

Ugyanabból a lapból:

„Sivalkodik egy svéd miniszter, amiért a magyar kormány magyar gyerekeket akar”.

Még szerencse, hogy képtelen vagyok felvenni a versenyt ezzel a stílusművészettel. Hát hogyan nézne ki, ha azt írnám:

„Egy magyar miniszter a kormánysajtó morális fölényéről sivalkodik”?

Jó, vegyünk másik lapot, ezzel nem volt szerencséje. A Magyar Nemzetben az ezer vihart látott Pilhál György mesél 2015 zűrzavaros nyaráról.

„Egy öttagú iraki család nyolc hónapja van bezárva a tompai tranzitzónába – sikong a Magyar Helsinki Bizottság.”

Biztos, hogy sikong az a bizottság? És tessék mondani, ha nem tetszik majd maguknak valamelyik döntésük, az ENSZ Biztonsági Tanácsa is sikongani fog? Vagy inkább sivalkodni, esetleg ajvékolni? Nem bírnak maguk szabadulni ettől a kifejezésrendszertől, uram. De lássuk a tapasztalt mocsári hajós további gondolatait.

„Emlékszem, 2015 nyarán a jogvédők azon háborogtak, hogy Józsefváros polgármestere azzal állt elő: a hívatlan vendégek feldúlták a frissen felújított II. János Pál pápa teret. „Sátrakat építenek, tüzet raknak a parkban, szemetelnek, őrjöngenek, lopnak, késelnek, rongálnak. (…) De meg fogjuk védeni a közvagyont és a józsefvárosiak biztonságát.” Helsinkiék szerint Kocsis Máté kijelentése „felzaklatta a kerületben tábort verő bevándorlókat”, akiknek arcáról ezek után egy csapásra eltűnt a korábbi jókedv. (Ettől kezdve már a megbántottak keserűségével gyújtogattak és késeltek a parkban…)”

Hát, történetesen két saroknyira lakom a helyszíntől, sőt, 2015 nyarán is itt laktam. Sajnálom, baj van: nem volt késelés. Nem volt gyújtogatás sem. Némi felfordulás volt, de nem nagyobb, mint egy rockfesztivál esetében lett volna és össze sem hasonlítanám a kényelmetlenséget azzal, amit a tér rendezése okozott. Természetesen lehet, hogy tévedek, engem akkor halálra késeltek, a bérházat is porig égették és én most a Pokolból írogatok, de ezt a lehetőséget felettébb valószínűtlennek találnám.

A másik lehetőség azonban az, hogy Pilhál hazudik és rágalmaz. De ezt fel sem tételezném arról, aki önmagában morális fölényben van.

Jó, ez most így sikerült neki. Menjünk át az Origóra. Azt írja ott bizonyos Márkos Imre Örs, miszerint:

„A hazai balliberális pártok és az általuk kitartott fake news média után az internacionalista baloldal, illetve a sajtóorgánumaik is frontális támadást indítottak Magyarország és a magyar kormány ellen…”

Ugyan, kérem, hol van még november negyedike, mely dátum – ha nem méltóztatna emlékezni – bizonyos szovjet megszállásról nevezetes? Akárhogyan fülelek itt a Baross téren, sehogy sem hallom a harckocsik motorjának robaját, márpedig testvéri tankok nélkül Magyarország elleni frontális támadás elképzelhetetlen. Pedig mintha mégsem lennénk hadiállapotban… de aki morálisan fölényben van, biztos jobban látja. A piedesztáljáról.

Akkor olvassunk Demokratát! A címlapon aranyos kisgyerek mosolyog, a szalagcím:

„New York államban a szülés pillanatáig lehet abortuszt végezni! Vigyázzunk rájuk, mert a sátán megérkezett!”

És senki sem szólt a Jaggernek? Pedig ő sátánilag érdekelt volna – legalább a Bulgakovot tessék értesíteni… Ja, ő meg meghalt már. De mit mond a cikkajánló?

„Január végén örömünnepet tarthattak New Yorkban a demokraták, feministák és állatvédők. Az ünneplés oka: az állam törvényhozása úgy döntött, az anya a szülés pillanatáig eldöntheti, megtartja, vagy abortálja a gyermekét. A rettenetes törvényváltozás várhatóan új lendületet ad az orvosi kutatásoknak is, az intézeteknek nem kell megküzdeniük az állatkísérletek ellen harcoló állatvédőkkel.”

Nos, kérem: mindebből egy szó sem igaz

Annyi történt, hogy egy új törvény szerint a 24. hét után is sor kerülhet az abortuszra, ha az anya egészsége veszélybe kerül, vagy ha a magzat nem életképes. Illetve még a törvény sem új, már évek óta meghozták, ám az eddigi republikánus többség nem engedte érvénybe léptetni. De ha nekem nem hisz, íme az eredeti szövege:

„Abortions are illegal if they’re performed after the first 24 weeks of pregnancy, unless the fetus isn’t viable or the abortion is necessary to protect the mother’s health.”

Nem jön, hogy elhiggyem, uram, de a Demokrata hazudik, mint a vízfolyás.

Zárszóként: azt elhiszem, hogy ön szerint „ezen az oldalon újságírónak lenni önmagában morális fölényt jelent.”

Tudom, bennem van a hiba.

De valahogy képtelen vagyok lenőni önökhöz.

Szóljon, ha erkölcsi magaslatuk elérte a bolygó középpontját.

Ami legyőzte a kereszténységet: a Fidesz-hit

A baloldal visszatérő kudarca – és ami még fontosabb, látványos kudarca – a szavazótáborának szervezésében és mobilizálásában aligha magyarázható már észérvekkel. Egészen pontosan a magyarázat észszerűségével, ami a baloldali ellenzék ismert, de makacsul reciklikált hátrányaiban rejlik, nem a Fidesz teljesítményének észszerű mérlegelése áll szemben, hanem az észszerű mérlegeléssel látványosan szembemenő, azt háttérbe szorító hit.

Amikor a baloldali politikusok észérveket igyekeznek a nyilvánosságba vinni legalább a bizonytalanokat meggyőzendő – amellett, hogy ezek az észérvek visszatérően gyengék, rosszul vannak előadva és csak a választók tört részéhez jutnak el -, eltévesztik azt a regisztert, amely a magyar politikában valamennyire is hatásosnak tekinthető.

Az elitista közelmúltja és a technokrata-fölvilágosító nyelvezete mára a baloldali politika komoly ballasztjává vált

A politikai ma szerte a világon, de kivált Magyarországon az identitások és a hitek körül forog, és a baloldal képtelen identitást és hitet adni a választóinak. A „megszervezés” ezt jelentené, de leszámítva a parlamenti képviselők TV-székházbeli performanszát és a tüntetések egyes felszólalóinak/résztvevőinek szenvedélyes kirohanásait a baloldal nem tud akárcsak érzelmeket és indulatokat se kelteni, ami – az észérvek helyett – elindíthatná a táborát a közösséggé szerveződés útján. És akkor még mindig messze lennének attól, hogy a tábor képes legyen tartósan zárójelbe tenni az értelmét politikai ügyekben, sőt cselekedjen is a hite nevében. (A baloldal egyetlen összetartó ereje jó ideje az anti-orbánizmus, a másik oldal hitének tagadása, ami messze nem elég a győzelemhez.)

Az észérvek mindig egyénekre és az egyének kognitív képességeire hatnak, ami egyúttal el is választják őket egymástól. A legjobb esetben is vitákat keltenek az „egység” helyett. Ezek a viták aztán jobbára terméketlenek is, tehát az égvilágon semmilyen politikai hozadékuk nincs, csak az értelmiség öntetszelgését szolgálják. Értelmiség igénnyel politikát csinálni a kudarc biztos útja. És ehhez a baloldal nagyon ért.

A Fidesz politikája ellenben nomen est omen a hité

A hit alapú szervezés jóval pontosabban számol a szavazók átlagos képességeivel és igényeivel, plusz a szavazói tömeg nyelvével. A baloldal képtelen lemondani a tömegember neveléséről, és ahelyett, hogy kiszolgálná, meggyőzni akarja. Amikor azt látják, hogy a Fidesz tábora vagy a bizonytalanok irracionális, hazug, álságos szólamokat, de a legjobb esetben is csak féligazságokat kapnak a rezsicsökkentéstől Sorosig és vissza, akkor az első, második és harmadik reflexük, hogy felvilágosítsák a megtévesztett tömegembert. (A tömegember kifejezést az indokolja a mai magyar politikában, hogy a megszervezett választó már a magányában is a tömeg részeként gondolkodik.) Ezt a visszatérően rossz reflexet – a politikában teljesen irracionálisan – képtelenek a politikusai kijavítani és minden szépen halad tovább a kudarc útján.

Nem akarok általános pszichológiai, szociológiai stb. kérdésekbe, se a genetikus-etnicista karakterébe, se a baloldali korrupcióba és kontraszelekcióba belemenni akkor, amikor a Fidesz-hit működését vizsgálom a magyar politikában. A lényege, hogy felülírja nemcsak az értelmet, hanem a tapasztalatot is. Orbán hittérítő, már-már próféta (a világban való kétségtelen erősödése is ezt az ívet támasztja alá), a baloldali szereplők a legjobb esetben is csak politikusok, de valójában csak gyenge értelmiségiek, akik mikrofont kaptak. Orbán olyannyira sikeres hittérítő, hogy a „hegyi beszédeinek” kliséi átjárják a baloldalt is; gúnyolják, de nem ereszt.

A fideszes „Hiszekegy” Orbánnal kezdődik, de tágasabb nála, mert sok mindent elbír, amire a személye csak inspiráció vagy sugallat, ezért a fides valóban inkább a Fidesz-univerzumban értelmezendő, amelyben a hívek közötti összeköttetés a Mesteren keresztül létre jön. Egyesíti a kisemmizetteket a megjutalmazottakkal és a szavai tetszés szerint interpretálhatók – amíg ez a klisék (a dogma) univerzumán belül marad. Orbán hősi tettei, csodatételei az IMF „elűzésétől” és a GDP-emelkedéstől a migránsok egyszemélyi távoltartásán át Brüsszel „legyőzéséig” a megváltás transzcendens élményét közelítik a Sátántól belakott Balország ellenében.

A Fidesz-hit kétségtelenül erősebb hit lett mára idehaza, mint a kereszténység,

és hozzá hasonlatos funkciót tölt be. Pogány vallásként, amely valamiféle „visszajudaizált” (etnicista) politikai kereszténységre hajaz (nem csoda, hogy kokettál Izrael állam és a zsidó vallás dinamikájával), integrálja a gyengülő kereszténység motívumait (lásd az iménti felsorolást) és legitimáltatja magát vele. De mivel erősebb közösségi, igazi karizmatikus élményt jelent – noha a karizma a korábban gyakoribb utcai jelenetek helyett már inkább csak a második (telekommunikációs) és a harmadik (a közösségi háló jelentette) nyilvánosságban mutatkozik meg – sikeresebb is a nagyobb lelki gyakorlatot kívánó, individualistább kereszténységnél.

A Fidesz a politikai Felház, Hitgyüli, az „elit” számára a permanens imareggeli. Nem csoda, hogy a szeretetet és a keresztény humanizmust felváltotta a szimulákrumok iránti hódolat, a pápa vagy az evangélikusok ellenség lehetnek és a magyar püspökök nagy része is leplezetlenül ennek a pogány vallásnak hódol. Amilyen blaszfémikus a párhuzamom, olyan erős a realitása is. Kár lenne nem tudomást venni róla, illetve – ha valakit ez érdekel – nem elgondolkodni a kereszténység rabul esésének okán.

Ezért bár nem akarom túlértelmezni ezt az analógiát, nem is becsülném alá a politikai erejét. Ahelyett azonban, hogy tovább mennék benne (hisz’ hol vagyunk még a Húsvéttól), kissé szárazabban visszautalnék inkább a baloldali logocentrizmussal való összevetésére és sokkal nagyobb hatékonyságára. Természetesen, mint minden hitet, ezt is elérheti és eléri majd a hanyatlás. De addig még sokat fogunk szenvedni – hittel vagy hit nélkül – a hamis prófétával szembeni gyengeségünk miatt.

Újra kapnak ételt a menekültek a határon

A strasbourgi beadvány napján gyorsan adtak enni a Tompán őrzött iraki szülőknek, akik így négy napig ették a gyerekek kosztját – tudtuk meg a Helsinki Bizottságtól. A menedékkérelem tartalmi elbírálása nélkül most a család a bagdadi repülőjegyre várhat vagy új beadvány jöhet.

Újra éheztetnek a tranzitzónában – adta hírül tegnap a Magyar Helsinki Bizottság (MHB), hogy egy öttagú iraki család nyolc hónapja van bezárva a tompai tranzitzónába. A szülők múlt péntek óta nem kaptak enni, csak az jut nekik, ami a kisgyerekeiktől (egyikük súlyos beteg) megmarad.

A MHB azonnal a strasbourgi bírósághoz fordult, hogy az lépjen fel a szülők éheztetése és kínzása ellen. Lényegében postafordultával (egy napon belül) megérkezett

a bíróság döntése: a hatóságnak haladéktalanul enni kell adnia a menekülteknek.

A strasbourgi bíróság döntése úgynevezett ideiglenes intézkedés. Ebben előírja, hogy a magyar hatóságok adjanak enni az anyának és az apának, és a három kiskorú gyermekre tekintettel haladéktalanul biztosítsák, hogy a család elhelyezési körülményei megfeleljenek a kínzás, embertelen és megalázó bánásmód tilalma által előírtaknak.

A strasbourgi bíróság egy nap alatt hozta meg az ideiglenes intézkedést, amiben a kormányt felszólítja az étel biztosítására. Ennél gyorsabb eljárás nem nagyon van, persze

ez csak olyan kivételes helyzetekre vonatkozik, ahol a kínzás tilalma sérül

– írta a Facebookon az MHB.

A család tavaly júniusban adta be a menedék iránti kérelmet, amelyet a bevándorlási hivatal elutasított, a fellebbezéssel pedig a bíróság tette ezt jogi hiányosságra hivatkozva. Ezt aztán másodfokon helybenhagyta a következő bíróság – mondta a Független Hírügynökségnek Fazekas Tamás, az MHB ügyvédje.

A jogerős elutasítás február 5-ikén érkezett meg az MHB-hez, valószínűleg a bevándorlási hivatalhoz is. Ezután három nappal vonták meg az ételt a szülőktől. Arra a jogszabályra hivatkozva, amely a jogellenesen itt tartózkodók közül csak a kiskorúak ellátását teszi lehetővé. Érdekes, hogy a bevándorlási hivatal aznap, múlt pénteken leállította az éheztetést, amikor az MHB elküldte beadványát Strasbourgba – mondta az ügyvéd.

Tavaly augusztusban ugyanez történt, akkor két hét után kaptak ételt a fogva tartott emberek, ugyancsak a strasbourgi bíróság közbeavatkozása nyomán. Az MHB már akkor felhívta a figyelmet arra, ha nem módosítják a rendeletet, újabb éheztetésekre kerülhet sor. Azóta se módosították.

A többedik ugyanilyen nemzetközi bírósági döntés alapján egyértelmű, hogy

a magyar jogszabály nem felel meg az uniós normának.

A hatóságnak enni kell adnia a rá bízott embereknek.

Jelenleg tehát jogerős kiutasítási határozat van az iraki család ügyében az EU egészéből Irak területére. Vagyis őket – minden bizonnyal repülőgéppel – Irakba kell visszatoloncolni – mondta Fazekas Tamás. Ugyanakkor a menekülti kérelmüket érdemben nem bírálták el, tehát van lehetőség újabb kérelmet benyújtaniuk. Erről ezután döntenek.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK