Fontos Archives Page 164 of 478 › Független Hírügynökség

Kontrollált kiszorítás

FüHü

-

2019-03-02

„A jelek arra utalnak, hogy a Fidesz kontrollált kiszorításának a forgatókönyve az EPP-ből mára elkészült. Ehhez mindössze két fontos intézkedésre van szükség: egyrészt fel kell mérni a lépés támogatottságát az Európai Néppáron belül, másrészt már most el kell kezdeni Orbánt annak tekinteni és annak láttatni, ami: a néppárt ellenségének” – kezdi Ara-Kovács Attila diplomáciai jegyzetét.

Ismerik ugye a játékot: két gépkocsi, nagy sebességgel rohan egymás felé egy versenyben, s az veszít, aki elsőként rántja el a kormányt. Valami ilyesféle zajlik az Európai Néppárt (EPP) és a Fidesz között. Ha tapasztalataink alapján mérlegeljük az esélyeket, akkor valószínűleg nem Orbán lesz az, aki elsőként kitér.

Gulyás Gergely most Berlinben igyekszik olyan ígéreteket tenni, melyeket Orbán nyilvánvalóan nem fog betartani. Ugyan lehet, hogy március 15. után leszedik a Soros-Juncker plakátokat, de majd lesz helyettük másik, s lehet, hogy nem is a plakát lesz az az eszköz, mellyel tovább folyik a Fidesz részéről a kampányháború az európai polgári jobboldal ellen. Mert az elmúlt hónapok pont erről szóltak, s az elmúlt hetek ehhez szolgáltattak egyértelmű bizonyítékokat. Ezek a bizonyítékok mellett pedig már azok sem mehetnek el szótlanul, akik – akár saját önös érdekeik miatt, akár racionális okokból – Orbán viselt dolgaival kapcsolatban nagyon igyekeztek eddig félrenézni.

Nyilvánvaló önöknek is, Orbán egyetlen pillanatot sem vesztegetett arra, hogy európai szinten támadja a baloldalt, a liberálisokat, vagy a Zöldeket annak dacára, hogy mindhárom politikai család – az Európai Parlamenten belül az S&D, az ALDE, valamint a Zöldek – fokozódó módon emelte vele szemben a hangerejét. Az okok nagyon egyszerűek:

a Fidesz nem a szocialistáktól s nem is a liberálisoktól, de még csak nem is Zöldektől akar mandátumokat rabolni, hanem a jobboldaltól.

Igaz, a baloldal és a liberálisok sem várhatják, hogy kritikájuk majd Orbánnak okoz gondokat, de céljuk a behemót néppárt meggyengítése s olyan kompromisszumokra kényszerítése, melyek nekik az európai vezetésben nagyobb mozgásteret biztosíthatnak majd.

Orbán egyedül a néppártot támadta már azzal is, hogy korábban Brüsszelt tette meg bűnbaknak, hisz Brüsszelt és az uniót a néppárti Jean-Claude Juncker jelenítette meg. Azzal, hogy a néppárti vezetés – elsősorban Manfred Weber taktikázása nyomán – ennek dacára is igyekezett kíméletes lenni Orbánhoz, valójában félreértette a helyzetet, s így csak önmagának köszönhetik a kelepcét, amiben most vergődik.

Weber: „Orbán Viktor politikailag rossz úton jár…”

De itt érdemes megállni egy percre, hisz vitathatatlan: Weber taktikázásának is megvolt – legalább háromféle – racionális indítéka.

1. Az első a német csúcsjelölt múltjából fakad. A CSU-nak a leggazdagabb német tartomány, Bajorország az „otthona”; hosszú évtizedeken át kétség sem férhetett a párt ottani politikai dominanciájához, így az messzemenően összefonódott a bajor iparral és pénzügyekkel. Hatott a gazdaságra az érdekérvényesítések és egyéni karrierek formálásában, de még inkább hatott rá maga a gazdasági élet, annak összes prioritásával. Márpedig a német tartományok közül Bajorország került a legszorosabb kapcsolatba a magyar gazdasággal, s ez egyáltalán nem szűkíthető le a Fidesz hatalmi periódusaira, gyakorlatilag valamennyi magyar kormány nagy előnyöket biztosított bajor cégeknek, mind az adózás, mint pedig a munkáltatói jogok gyakorlását illetően. Igaz, 2010 óta ez a folyamat felgyorsult, s eddigi csúcspontját az úgynevezett rabszolgatörvénnyel érte el.

2008 óta a CSU élén az a Horst Seehofer állt, aki számára prioritás volt a bajor cégeknek megfelelő politikai hátteret biztosítani a kelet-európai államokban, mindenekelőtt Magyarországon. Márpedig Weber számára Seehofer egyfajta mentornak számított. Csakhogy tavaly, a parlamenti választásokon a CSU sikertelensége egyfajta történelmi mélypontot ért el, így az elnöki pozícióban váltás történt, s az új vezetője az a Markus Söder lett, aki nem csak ellentéte Seehofernek, de nyílt ellenfele is. A CSU siralmas választási eredményei és a párton belüli hatalmi változás Webernek a legrosszabb pillanatban jött, meg kellett küzdenie a csúcsjelöltségért, s úgy kellett tennie a szépet Södernek, hogy feledtesse korábbi szoros kapcsolatait az előző elnökkel, illetve ügyelnie a nagyon érzékeny egyensúlyra Söder Orbán-ellenessége és a Fideszes szavazatok biztosítása között csúcsjelöltté választásakor.

2. A másik racionális megfontolásról, ami a Fidesszel szembeni mérsékelt kritikákban testesült meg, már többször írtam. Weber – és az EPP vezetése – nem akarta a táboron kívül hagyni a Fideszt s ezzel előállítani egy olyan helyzetet, hogy Orbán az európai kampányt a néppárt ellen folytassa. S nem akarta megszerezni Orbánnak azt az örömet sem, hogy a szélsőjobb ünnepelt mártírjává váljék.

3. Ugyanakkor Webert az is fokozott óvatosságra intette, hogy máig nem lehet tudni, a Fidesz elleni kizárási eljárás végén meg lesz-e a szükséges számú szavazat. Mert ha nem, azzal akár Weber csúcsjelölti álmainak is vége szakadhat: minthogy a Fidesz továbbra is az EPP-ben marad, de tálcán kínálják neki az indokot, hogy most már nyíltan rátámadjon a pártcsaládra.

A helyzet nagyjából március elejére ért meg annyira, hogy Webernek most már nem csak azzal kell számolnia, mi lesz, ha a Fidesz továbbra is az EPP tagja marad, hanem azzal is: mi lesz, ha Orbán valamilyen formában tovább emeli a téteket annak érdekében, hogy lehetetlen legyen őt benn tartani.

A jelek arra utalnak, hogy a Fidesz kontrollált kiszorításának a forgatókönyve az EPP-ből mára elkészült.

Ehhez mindössze két fontos intézkedésre van szükség: egyrészt fel kell mérni a lépés támogatottságát a néppárton belül, másrészt már most el kell kezdeni Orbánt annak tekinteni és annak láttatni, ami: az Európai Néppárt ellenségének. A Der Spiegelnek adott minapi Weber interjú azt sugallja, az elhatározás megszületett. Talán ő is felismerte azt, hogy az autósversenyben hamarabb rántaná el a kormányt, mint Orbán – ezért életbe vágó, hogy elkerülje a versenyt.

Már csak azért is, mert a CDU és a CSU vezetői is eltűnődhettek azon: az eddigi bizalmi – és egyéb természetű – válságok elsimítására mindig Orbán rohant el a német fővárosba, hogy ott mindent megmagyarázzon és megígérjen. Majd hónapok múlva derült csak ki: minden marad a régiben. Most viszont Gulyást és a politikai konfliktusok menedzselésében feltűnően tehetségtelen Balog Zoltánt küldte maga helyett, hogy aztán az ígéretekből most se legyen semmi.

Európai ügyeink – Déli kávé Szele Tamással

Szele Tamás

-

2019-03-02

0

Európai ügyeink – Déli kávé Szele Tamással

Azért fura dolog ez a kávé, amit minden délben iszunk. Egész Európa issza, mégis a törököktől, araboktól tanultuk meg a főzését, ráadásul mikor Budán az első feketelevest felszolgálták, az alaposan megégette Török Bálint nyelvét, évekig kúrálta a Héttoronyban – mégis megszerettük ezt az italt. Ahogy Európában mindenhol megszerették, ami azt mutatja: európaiak vagyunk mi mégis.

És egyre inkább érezzük is ennek a súlyát. Abszurd, hogy ebben a helyzetben, amikor sokan azt hiszik, kifelé áll a szekerünk rúdja az Unióból, sőt, olyanok is akadnak, akik örülnének a kilépésünknek – nem tudom, mit várnak ettől, nyomoron és a középkorba visszacsúszáson kívül – szóval épp most kezd fontos lenni nem csak az ellenzék, de a kormány számára is az uniós helyzetünk. Ilyen komoly uniós választási kampányt még nem láttunk, de hiszen tétje is van: most valóban kockán forog Európa sorsa.

Azt a legkevésbé sem nevezném meglepőnek, hogy Áder János tegnap kiírta az uniós választásokat, mégpedig május 26-ára, ami egy vasárnapi nap lesz. Mondom, nem meglepetés, viszont meg kell említsük, nehogy valamiképpen megfeledkezzünk róla, sőt, Áder külön ki is hangsúlyozta:

„A választás valamennyi választójoggal rendelkező honfitársunk számára lehetőség arra, hogy a következő öt esztendőben befolyásolja az Európai Unió jövőjét.

Magyarország a hazánk, Európa a közös otthonunk. Valamennyi választásra jogosult honfitársamat arra kérem, vegyen részt a soron következő európai parlamenti választáson.”

Úgy legyen – meg hát úgy, ahogy mi gondoljuk, nem úgy, amint Áderék.

Az már érdekesebb fejlemény, hogy az Unió elkezdett komolyabban reagálni az eddig érdeklődési körén kívül eső magyarországi kampány iránt. Ehhez azért kellett a Soros Györgyöt és Jean-Claude Junckert válogatott hazugságok társaságában ábrázoló ominózus plakát, ami annyira sértő volt, hogy tegnap Manfred Weber, az Európai Néppárt parlamenti frakcióvezetője azt nyilatkozta a Spiegelnek: elvárja Orbán Viktor bocsánatkérését.

„Megjegyzéseivel és plakátkampányaival Orbán Viktor súlyos károkat okozott az EPP-nek. Azt várom tőle, hogy kérjen bocsánatot és vessen véget a kampánynak.”

Akkora a felzúdulás német földön a Fidesz kampánya miatt, hogy mértékadó források szerint kedden Gulyás Gergely és Balog Zoltán titokban Berlinbe utazott békeküldetéssel: forrásaink úgy tudják, azt is felajánlhatták, hogy március 15. után leszedik a Juncker-Soros plakátokat, és az EP-kampány hajrájában tartózkodni fognak a hasonlóan provokatív stílustól. Ez a mi fogalmaink szerint engedmény, csak hát európai fogalmak szerint nem is lenne szabad ilyen hazug plakátoknak létezniük.

Komolyan szóba került: a Fideszt ki kellene zárni az Európai Néppártból

A felzúdulás tehát hatalmas, elannyira, hogy komolyan szóba került, miszerint a Fideszt ki kellene zárni az Európai Néppártból. Ma délelőttre az ezt javasló pártok száma kilencre emelkedett, és mivel a Néppárt csoportja összesen ötven pártot tömörít, elmondhatjuk, hogy a tagpártok majd’ húsz százaléka nem vállalja a közösséget a magyar kormánypárttal. A kizárás veszélye tehát reális, akkor is, ha a javaslatot tévő pártok képviselői egyelőre csak a néppárti frakció nyolcadát adják: ne feledjük, nem a pártok, hanem a képviselők száma a döntő, hiszen ők szavaznak végső soron. Ámde a Néppárt fő erejét a legtöbb mandátummal rendelkező német CDU, a francia Republikánusok, a spanyol Néppárt és az olasz Forza Italia adják – ők még nem nyilatkoztak az ügyben, de már nagyon csúnyán néznek.

Folyik a vita az esetleges kizárás időpontjáról is: ha ugyanis a kampány alatt, gyorsított eljárással zárnák ki a pártot, az más helyzetet teremtene, mint ha a választások utánra halasztanák ezt (és ha mégis maradhatnak, az egy teljesen új, harmadik helyzet, aminek semmi köze a korábbihoz, még ha látszólag nem is változik semmi a mostanihoz képest). Kockázatos lenne a kampány alatt reszkírozni a néppárti frakció egységét egy távolról sem egyhangú eredménnyel kecsegtető szavazással – ha fogadni lehetne ebben az ügyben, erre tenném a legkevesebb pénzt, a későbbi kizárásra többet dobnék be, arra pedig a legtöbbet, hogy maradni fognak egyelőre, ám bizonyos, nagyon szigorú feltételek mellett.

De gondolkodjunk: mit jelentene a Fidesz kizárása a Néppárt frakciójából?

Fontosnak tartom hangsúlyozni, mielőtt bárki félreérti: ahogy Magyarország nem a Fidesz, úgy a párt kizárása sem jelenti az ország kizárását az Unióból, ez csak egy parlamenti aktus. Miben befolyásolná ez a mi hétköznapi életünket?

Minden nagy remény dacára, mely az ellenzéki érzelmekből és indulatokból fakad, azt kell mondanom: alig valamiben.

Itt arról van szó, hogy ha ki is zárnák a Fideszt, attól még az országra nem fognak más szabályok vonatkozni, mint eddig, legfeljebb a magyar kormánypárt brüsszeli képviselőinek lenne kevesebb beleszólása a dolgokba, kisebb befolyása az ügyekre, és elveszítenék a most igen erős Néppárt támogatását is saját javaslataik esetében. Az külön kérdés, hogy a választások után létrejön-e az Európai Parlamentben az a szélsőjobboldali frakció, ami a „nemzetek Európája” elvét képviselné, ugyanis egy kizárt Fidesz képviselői csak ebbe ülhetnének át és az is kérdéses, hogy egy ilyen frakciónak lehetne-e akár csak komolyan vehető tagsága, szavazattömege, ereje – a hétköznapi élet szempontjából azonban ez csak annyiban számítana, hogy a Fidesz kevesebb javaslatot tehetne majd és még kevesebbet fogadnának el tőlük. Valóban a perifériára kerülne, de a magyar választók életét ez nagyban nem befolyásolná, ennek csak az Európai Parlamentben van fontossága, ott azonban nem kicsi.

A lelepleződés is fenyegeti a Fideszt

És nem csak a kizárás réme fenyegeti a magyar kormánypártot, hanem, izé, a lelepleződésé is. Pénteken nyilatkozatban szólította fel az ország vezetését az Európa Tanács korrupcióellenes testülete, hogy

„Magyarország hozza nyilvánosságra az Európa Tanács országjelentését és hajtsa végre annak ajánlásait!”

A testület azt vizsgálta korábban, hogy a Tanács tagállamai milyen intézkedésekkel igyekeznek megelőzni a korrupciót az országgyűlési képviselők, a bírák és az ügyészek körében. A vizsgálat megállapította, hogy Magyarország mellett még nyolc tagállam nem hajtotta végre a korábban megfogalmazott, a visszaélések és a megvesztegetések megelőzésére vonatkozó javaslatokat.

Maga az országjelentés ugyanakkor nem kerülhetett nyilvánosságra, Magyarország ugyanis nem engedélyezte, hogy az Európa Tanács korrupcióellenes testülete közzétegye a dokumentumot. (Rajtunk kívül csak Fehéroroszország tiltotta le a jelentést.) Most a testület újra Magyarországon járt, és magas rangú hivatalnokokkal találkoztak, ennek során hangzott el a nem kérés, hanem követelés.

Még egyszer: nem arról van szó, hogy „ránk szállt” az Európa Tanács

Hanem arról, hogy mindenki közzétette a korrupcióval kapcsolatos eredményeiket, csak Fehéroroszország és mi nem. Nem ők lógnak ki a sorból, hanem mi, nem mindenki közlekedik ellentétes sávban az autópályán, hanem mi…

Nagyjából elmondható, hogy mióta tagjai vagyunk az Európai Uniónak, ennyi figyelmet talán összesen sem szenteltek nekünk (kivéve talán a Tavares- és Sargentini-jelentések vitáit). Most kéne nagyon meggondoltan, taktikusan viselkednie minden magyar politikai vezetőnek, az ellenzékieket is ideértve, ugyanis a mostani cselekedetek, döntések meghatározhatják akár évtizedekre is a jövőjüket, az ország jövőjéről már nem is szólva.

Orbán Viktor hagymázas álmairól kevés szót érdemes ejteni, az már most látszik, hogy a brüsszeli Európa Parlament nagyon nem a budapesti Országház, az ottani képviselők nem engedik, ha valaki mindenféle trükkökkel és cselekkel a nyakukra akar ülni, lerázzák magukról, mint kutya a vizet, bika a cowboyt a rodeón, nincsenek olyan nyomorúságos helyzetben sem ők, sem országaik, hogy rá lehessen őket kényszeríteni akár ígérettel, akár zsarolással rossz döntésekre.

A magyar kormánypárt jövője – legalábbis Brüsszelben – egyre kevésbé tűnik fényesnek. Már csak az a baj, hogy nem Brüsszelben élünk, hanem Budapesten…

Egyet tudok mondani – igen ritka alkalom ez az én életemben, mármint, hogy bármiben is egyetértsek Áderrel – de azt mindenképpen javaslom, amit a köztársasági elnök címét viselő úr is javasolt.

Nevezetesen, hogy mindenki menjen el május 26-án szavazni.

Aztán majd meglátjuk, mire megyünk együtt.

Isten pénze – Déli kávé Szele Tamással

Szele Tamás

-

2019-03-01

0

Kérem, így kávézgatás közben nyugodtan leszögezhetjük: mindenkinek tisztelnünk kell a hitét, ez nem is lehet kérdés. Még akkor is, ha Orbán Gáspárnak hívják az illetőt – a hitével semmi baj. A baj azzal van, ha ennek a hitnek költségei vannak, és azokat mi finanszírozzuk, akik esetleg nem osztozunk ebben a vallási elkötelezettségben, vagy meg sem kérdeznek minket róla.

De magával a hittel nincs baj. Komoly gondot jelentene a Felház szabatos meghatározása, talán még a leginkább karizmatikus, missziós vallási rendezvénysorozatnak nevezhetnénk, ami március tizenötödikén mozgalommá alakul. Alakuljanak, lelkük rajta, méghozzá szó szerint, csak ha kérhetném, kötelező ne legyen… A Felház vezetői több, mint érdekes nyilatkozatokat tettek az elmúlt napokban, például Ember Illés nagyon frappáns magyarázatot adott a kérdésre, hogy miből volt pénze a közösségnek a záróalkalom egész Budapestet ellepő plakátkampányára:

„A finanszírozással kapcsolatban ugyanaz a válasz mint eddig, adományokból tartja fenn magát a mozgalom, ezt is felajánlásból fizetjük ki. A mi nézőpontunkból nem alig volt pénzünk az alkalmakra, hanem Isten eddig is mindig gondoskodott mindenről, ahogy ezután is fog.” (HVG)

Kérem, én azt tudom, hogy jó az Isten és jót ád, de ennyire kézzelfoghatóan, mondhatni összegszerűen azért ritkán ád, és ha ád is, többnyire a híveken keresztül teszi. Persze, azt nem tiltja sem egyházi, sem világi törvény, hogy a hívek összeadjanak bizonyos mennyiségű pénzt a közös céljaikra, sőt, nagyon gyakori az ilyesmi, de azért komoly bátorságra és mély elkötelezettségre vall ezt felsőbb hatalom beavatkozásának tulajdonítani.

De mit mondott Orbán Gáspár a HVG-nek, mivel fognak foglalkozni a jövőben?

„Egyelőre az alapelvek vannak meg stabilan, és azt szeretnénk, hogy az ebben részt vevők Istentől kapott vezetésüktől fogva öltsenek majd neki szilárdabb formát a későbbiekben. A Felháznak eddig is elég széles tevékenységi skálája volt, amire talán nem jutott akkora figyelem – jártunk evangelizálni, hogy az örömhírt minél szélesebb körben megosszuk, jártunk szolgálni meghívásokra gyülekezetekhez, táborokba bátorításokkal, a remény üzenetével, és volt ugye a dicsőítés. Ezek most önálló tevékenységekként fognak továbbmenni, a saját missziójukat kell majd betölteniük egy sokkal nagyobb elhívással, mint ahogy eddig a Felház tette.”

Ennek az az értelme magyarul, hogy pontosan azzal, amivel eddig: majd csinálnak mindenfélét és csak lesz valahogy. Rendben van, de bibliai emlékeim szerint nem csak az Úrnak igéjével él az ember meg a mozgalom, hanem kenyérrel is – miből fogják magukat fenntartani? Erre Orbán Gáspár így válaszolt:

„Felajánlásokból – eddig is ez volt az egyik bevételi forrásunk. Az optimális az lenne, ha döntő többségében az emberektől érkező sok kis támogatásból állna össze a büdzsé, de ehhez még szélesebb körben meg kell teremteni az adakozó gondolkodásmódot. Egy egyetemistának egyfelől nagyon tud hiányozni heti ezer forint, amit beadhatna, másfelől persze, ha utánaszámol, az lehet, hogy csak három sör ára. A Biblia például adakozó szolgálatról beszél, hogy mindenki a lehetőségeihez képest a legtöbbet adja, de ez szívből jöjjön – mi ezt szeretnénk felkutatni.”

Nem mindegy, ki ad, mennyit ad és kinek ad

Ez igen szépen hangzik, csak épp nem mindegy, amint a nyilatkozó is kiemeli, ki ad, mennyit ad és kinek ad. Ugyanis eddig a Felház pénzügyei tökéletesen össze voltak fonódva a KUL Alapítvánnyal (Kelet-Európai Utógondozottakért és Lakóotthonokban Lakókért Alapítvány), melynek érdekes viszonyairól Független Hírügynökség közölt tavaly nyáron egy interjút: ebben dr. Mihalik Angéla, akinek lánya is tagja volt a Felháznak, megosztotta a nyilvánossággal, miszerint az alapítvány támogatói bizony nagy cégek, a Híd cégcsoport, a Swietelsky, az MVM Zrt., a Strabag, a Közgép, a CIB Bank, a T-Com .

„Amit láttam, az egy 2015-ös adat volt, és őszintén meglepett, hisz miért támogat egy cégcsoport egy még nem is létező vallási közösséget? Közbeszerzési szakértőként ismertem ezeket a cégeket, és azt is tudtam, hogy mindegyik egy nagyobb cégcsoporthoz tartozik” – mondta dr. Mihalik Angéla lapunknak, és az ember eltöpreng: lám, kifürkészhetetlenek az Ő útjai, hiszen már akkor támogatták ezek a drága, nagylelkű adakozók a Felházat, amikor – nem is létezett még.

Hogy aztán végső soron ezek a cégek állami megrendelésekből élnek és ezt a pénzt csorgatják vissza részben a mozgalomba? Szentigaz. Azonban például tavalyi írásunk megjelenése után a KUL Alapítvány oldaláról eltűntek a támogatók logói, sőt, a Felház most el is hagyja a KUL-t, és új alapítványt hoz létre, mint Orbán Gáspár elárulta:

„Ebben még nem hoztunk végső döntéseket. Egyelőre annyi tűnik biztosnak, hogy a KUL-t elhagyjuk, és egy saját alapítványt hozunk létre. A különváló tevékenységekhez valóban több jogi forma is lehetséges, ezt most még nem akarjuk rögzíteni.”

Van egy elterjedt mondás a mórról, aki megtette a kötelességét és mehet. Tehát akkor üzleti szempontból egyszerű alapítványcsere várható, mondjuk az tény is, hogy nehéz lenne elmagyarázni, mi köze van az utógondozottaknak és lakóotthonban lakóknak nagyszabású vallási rendezvényekhez.

Vagy mondjuk egy rádióadóhoz.

Ugyanis – erről magam számoltam be pár hete – elindult a Felház saját rádiója, a Manna FM, melynek egyik műsorvezetője a mozgalomból jól ismert Prekopa Donát lesz, azonban természetesen semmi közük az adóhoz.

Ugyan már. Hogyan is lenne? Orbán Gáspár megmondta világosan:

„Megmosolyogtató a gondolat, hogy a Felháznak rádiója vagy hasonló médiája lenne.”

Akkor mosolyogjunk, kérem.

Ugyancsak roppant érdekes (és a sajtó által első közelítésben teljesen félreértett), látszólag a Felháztól független hír, miszerint idén és a következő években is évi 905 millió forintot költ a kormány „a vallásos könnyűzene alkotói kiteljesedését elősegítő rendszerek” kialakítására és fenntartására, az ilyen zene „társadalmi kiteljesedését elősegítő rendszerekre”, illetve idén „csak” 800 milliót. Hogy ez pontosan mit jelent, az nem derül ki, de a kormány határozata szerint a cél a kárpát-medencei vallási hagyományok megőrzése, valamint „életben tartása és élővé tétele”.

Ebből a megfogalmazásból mindenki azt szűrte le, hogy valamiféle „határon túli vallásos könnyűzenét” akar a kormány támogatni ezzel a pénzzel. Mindenki, kivéve engem, én ugyanis meglehetősen otthonosan mozgok például Romániában, és nagyon pontosan tudtam, hogy néven nevezhető, magyar nyelvű vallásos, keresztény könnyűzene ott alig-alig van. De akkor mit jelentsen ez? Ha átolvassuk a szöveget, láthatjuk: nem a „határon túli”, hanem a „Kárpát-medencei” kifejezést használták benne.

Márpedig többek között Magyarország is a Kárpát-medencében fekszik.

Szó nincs itt különben sem létező zenekarok támogatásáról a környező országokban, itt a Manna FM támogatásáról van szó, mely, mint rádió, elsőrangú terjesztője mindenféle zenének, légyen az vallásos vagy világi. Ráadásul a műsortervükben már előre szerepelt is egy „Popzenés áhítat” nevű elem – világos ez, kérem, mint a Nap. Ezt a nyolcszáz milliót idén és a másik kilencszázötöt is jövőre a Manna FM kapja, mint az efféle zene társadalmi kiteljesedését elősegítő rendszer. Nem mellesleg, ha elég erősen adják, fogható lesz az egész Kárpát-medencében, kell ennél több?

Nekem nem: és lehet, a Felháznak sem. Ha pedig megszorulnának mégis, elég egy fohász és jön az áldás csőstől. Hiszen jó az Isten, jót ád, gondoskodik a szükséges összegekről.

Csak hát a szolgáin és a hívein keresztül gondoskodik, meg mindenféle cégek, intézmények útján, de ne legyünk telhetetlenek: mégsem tehet csodát minden percben, amikor a Felház megszorul.

Még egyszer mondom: semmi, de semmi baj nincs a hittel, vallásossággal, lelki élettel. Az mindenkinek a legbensőbb magánügye.

Gond épp akkor lesz, ha közügyet csinálnak belőle – de sajnos olyan esetekben, mikor a közpénzek elveszítheti közpénz jellegüket, megeshet, hogy a magánügyek is elveszítik magánjellegüket.

Tehát nem Orbán Gáspárnak és társainak hitével lenne gond, áldja meg az az Örökkévaló! Hanem azzal, hogy, mint fentebb láthattuk, azzal, hogy a mozgalom pénzügyei kissé korruptak. Korruptkák.

Ömlik hozzájuk a céges támogatás, amit aztán az állam megrendelésekkel hálál meg, ömlik oda közpénz is a rádión keresztül, állami támogatás formájában – csak arról tilos mondani, hogy az övék lenne, merthogy tagadják, és ők derék, becsületes emberek, sosem hazudnának.

Nem is csoda, hogy az ilyen jó emberekre külön gondot visel a Fennvaló.

Csak azt nézném meg, mi történne, ha kizárólag az Ő kegyelmére volnának bízva, minden hátszél nélkül…

Vajon elég lenne nekik Isten pénze?

No, mindegy, feleim: menjetek békével.

Minél több a majdnem befutó, annál jobban jár a Fidesz

Bak Mihály

-

2019-03-01

0

Minél több a majdnem befutó, annál jobban jár a Fidesz

A kis pártoknak el kell gondolkodniuk és összefogni – érvel a választási szakértő az EP-választás előtt. Szerinte ebben az esetben is a győztest „nyomja” a szisztéma, a választók pedig jutalmaznák az együttműködést.

A hiedelmekkel ellentétben az európai parlamenti választáson alkalmazandó rendszer se arányos eredményt ad ki, ugyanúgy a legjobb eredményt elérő párt kapja az elvesző szavazatokat – mondta a Független Hírügynökségnek Tóth Zoltán.

A választási szakértő szerint roppant bonyolult mátrixről beszélünk, amelyben rengeteg változó alakítja a mandátumok arányát és eloszlását. Az azonban nem igaz, hogy „csak” arról lenne szó, eléri-e valamely párt az öt százalékos bejutási küszöböt.

Az valóban alapvető, hogy ezek a szavazatok mennek a kukába – de csak azon párt szempontjából, amelyet érint – derül ki a szakértő fejtegetéséből. Ezeket a voksokat a legnagyobb párt, szinte bizonyosan a Fidesz fogja megkapni. Még a második helyezett nagyobb párt is részesülhet az elhulló szavazatokból.

Ez a választási matematika ugyanis szintén

nem arra épül, hogy meghatározott számú szavazat után ad ki mandátumot.

Az ilyen rendszer emiatt annál jobban torzít, minél kevesebb az elérhető mandátum. Magyarország esetében ez 21.

A végeredményt komolyan befolyásoló – előre nehezen megbecsülhető – tényezők közül mindenekelőtt az, hányan mennek el szavazni. Ötmillió szavazónál az 5 százalék 250 ezer, 6 milliónál már 300 ezer. És persze nem mindegy, hogy mennyi párt indul el.

Tóth Zoltán arra hoz példákat, hogy az se mindegy, sőt, hány párt mennyivel marad el az öt százaléktól. Ha négyen jutnak 4,9 százalékig, akkor innen a szavazatok 20 százaléka kerülhet a Fideszhez, ha ugyanennyi 1-1 százalékot ér el, akkor csak mintegy négy százalék vándorol át.

Vagyis minél több a majdnem bejutó párt, annál nagyobb lesz a Fidesz felüljutalmazása.

Ráadásul a kevés mandátum miatt az öt százalékot épp csak megugró párt is legfeljebb két mandátumot szerez. Ezért ajánlja azt az ellenzéki pártoknak, hogy legyenek bölcsek, és gondolják végig, mit akarnak. Nem volna-e mégis jobb együtt indulniuk?

A tapasztalatok azt igazolják, hogy az öt százalék körülire becsülhető pártok együttes eredménye nagyobb lenne, mint külön-külön, mert a választók jutalmazzák az együttműködést. Ez pedig az összefogás melletti érv Tóth Zoltán szerint.

Az Európai Parlament közzétette legújabb mandátumbecslését, ami a britek kilépésével számol, tehát 751 helyett csak 705 parlamenti hellyel. Eszerint

tovább csökkent az Európai Néppárt várható eredménye (181), maradt 135 a szocialistáké, és a közepes méretűeké (liberálisok és a széljobb egy részét tömörítő ENF).

Feljöttek a zöldek és a balszél pártja, a GUE/NGL. Visszaesett a brit konzervatívok zömét is magában foglaló euroszkeptikus ECR, valamint a Brexit-párti britekből, a széljobb német AfD-ből és a populista olasz 5 Csillagból is összeálló EFDD. A magyar mandátumok megoszlása: Fidesz-KDNP 13, Jobbik, MSZP-Párbeszéd 3-3, DK 2.

Hatalomváltás Szombathelyen

Bak Mihály

-

2019-02-28

0

Elbarikádozással színesített ülésen az ellenzék átvette a Fidesztől Szombathely vezetését. Felülvizsgálják az Eliosszal korábban üzleti kapcsolatba került cég szerelte közvilágítási beruházást. A migránsozás és bevándorláspártiság fontos érvek voltak a maratoni ülésen, ahol Hende Csabát is bevetették.

A korábban a Fidesszel együtt szavazó, de utóbb velük szembeforduló Molnár Miklós alpolgármester, civil szervezeti képviselő leváltása lett volna az egyik fő napirendi pont Szombathely önkormányzatának csütörtöki, délelőtt kezdődött ülésén, amelyet a helyi tévé élőben közvetített. Az átálással azonban a kormánypárt kisebbségbe szorult, ennek megfelelően a Puskás Tivadar polgármester által jegyzett előterjesztést a megváltozott többség leszavazta.

Ezután a városvezető szünetet rendelt el, a tanácstermet áramtalanították és bútorral-növényekkel zárták el bejáratát.

Az ellenzék által előterjesztett napirend egyik pontja volt

a városi média vezetőjének menesztése másnapi hatállyal.

Az ügyvezetőt elfogultsággal, pártossággal illette az ellenzék, és le is váltotta.

Már ebben a napirendi pontban előkerültek a megszokott kormányzati érvek: migránstámogatás, bevándorláspártiság. A fideszes képviselők – a témától függetlenül – ezekkel az állandó jelzőkkel kísérve szóltak hozzá a vitához. Ezt még színesítették az erőviszonyváltás minősítéseképpen a rákosisizással, politikai tisztogatás emlegetésével.

Ebbe a kötélhúzásba délután bekapcsolódott Hende Csaba, a terület fideszes parlamenti képviselője. Hasonló tónusban.

Az estébe nyúlt közgyűlés egyik legfontosabb pontja a közvilágítás ügye volt. Szombathelyen tavaly kezdődött el 1,4 milliárdos banki lízinggel a lámpacsere, hasonló eredménnyel, mint a korábbi LED-es „korszerűsítések” esetében: sötétségbe boruló utcák, élénk lakossági kifogások. A beruházást itt már nem az Elios végezte, hanem annak korábban szorosan együttműködő beszállítója, a Roneko kft., valamint ennek partnere, a Tungsram-Schréder Zrt, amely maga is együttműködő volt az Eliosszal. A cég több hasonló, az Európai Csalás Elleni Hivatal által kifogásolt ügyben felbukkant.

A közgyűlés szakértői felülvizsgálati jelentés elkészítését szavazta meg a lámpatender ügyében.

A „Stop Soros” és az alaptörvény

Szele Tamás

-

2019-02-28

0

Hát hogy vagyunk, hogy vagyunk ebben a kis honvédő háborúban? Mert ez nem a Nagy Honvédő, ez a kicsi, mi nem oroszok vagyunk, hanem magyarok és nem a Harmadik Birodalommal hadakozunk, meg a szövetségeseivel, hanem elvben a janicsárok özönével, mely déli határainknál sereglik, de mivel nem sereglenek az Istennek sem, a civil szervezetekkel, jobb híján.

Ugye, a civil szervezetek elleni küzdelem leghathatósabb fegyvere a „Stop Soros” nevű törvény, de miről is szól ez a paragrafus? Érdekes módon nem Soros Györgyről, hanem a civil szervezetek működését szabályozza, mégpedig igen lehetetlen módon. Lényegében véve arról van szó, hogy amennyiben egy civil szervezet „támogatja a bevándorlást” és ez a fogalom a legtágabban értelmezhető, valamint a legcsekélyebb anyagi támogatást is elfogadja külföldről, akkor a támogatás összegének 25%-a erejéig különadóval sújtják. Ugyancsak köteles bevallani, hogy támogatták, ha be nem vallja, de mégis támogat, úgy magára a megsegített személyre szabják ki az adót.

Mármost bevándorlást támogatni a törvény szerint nem csak direkt módon lehet, hanem közvetve is, médiakampányok, szemináriumok folytatása, és az abban való részvétel; hálózatépítés és működtetés, valamint bevándorlást pozitív színben feltüntető propagandatevékenység útján. Ebbe, ha jobban belegondolunk majdnem minden belefér, de még a turisztikai prospektus is hiszen ha én azt írom egy reklámba, hogy a Mecsek tavasszal gyönyörű, a Balaton vize nyáron csodálatos, az is pozitív színben tünteti fel az országot, így meghozza a potenciális bevándorlók kedvét az ideköltözéshez.

A civil szervezetek helyzetét akarják ellehetetleníteni

Van még sok más képtelenség is a törvényben, csak a vak nem látja, hogy a civil szervezetek helyzetét akarják vele ellehetetleníteni: nos, erről a paragrafusról már sokan mondtak sok mindent, például az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) és az Európa Tanács égisze alatt működő Velencei Bizottság is kijelentette állásfoglalásában, miszerint ez annyira sérti a szólásszabadságot és az egyesülési szabadságot, hogy hatályon kívül kell helyezni. A magyar állam nem helyezte hatályon kívül, mert mit neki Velencei Bizottság, ellenben Orbán Balázs, a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkára úgy reagált: a Velencei Bizottság a jogi tanácsadó profilját „politikai nyomásgyakorló karakterre” cserélte ezzel az állásfoglalással.

No, ha határon kívül nincs orvosság ez ellen a rémség ellen, határon belül még akadhat: ezért fordult az Amnesty International Magyarország az Alkotmánybírósághoz beadványában, jogértelmezést kérve, mert szerintük az abban foglaltak sértik az alaptörvényt, „mégpedig a büntetőjogi normák egyértelműségének követelményét és a szólásszabadságot”.

Ki tetszik találni az eredményt?

Ma reggel született meg, már nyilvános is.

Az Alkotmánybíróság természetesen nem találta megalapozottnak az indítványt. Éspedig azért nem, mert „az új bűncselekménynek még nincsen bírói gyakorlata, ezért nem vonható le alappal olyan következtetés, hogy a tényállásban szereplő egyes meghatározások eleve értelmezhetetlenek lennének”.

Az Alkotmánybíróság szerint:

– az új bűncselekmény csak szándékosan követhető el, és célzatos, vagyis az elkövetőnek tudnia kell arról, hogy olyan személy érdekében folytat szervező tevékenységet, aki valójában nincs üldözésnek kitéve, vagy a közvetlen üldözéstől való félelme nem megalapozott.

– Tisztában kell lennie azzal, hogy az ország területére jogellenesen belépőt vagy jogszerűtlenül itt tartózkodót segít tevékenységével tartózkodási jogcím szerzésében.

– E tudomás fennállását pedig a nyomozó hatóságnak kell bizonyítania.

– A szólásszabadság sérelme pedig azért nem következett be, mert az új bűncselekmény kizárólag az olyan véleménynyilvánítást tiltja, amelynek célja más személyek jogellenes magatartásra indítása, egyébként a migrációval kapcsolatos véleménynyilvánítást, a közéleti viták tartalmát nem érinti.

– A veszély, amit a korlátozás elhárítani igyekszik, nem a kommunikációra vonatkozik, hanem a kommunikáció által kiváltani kívánt magatartásra.

– A tényállás szövege nem utal a humanitárius segítségnyújtást célzó tevékenységek tilalmára, és az alaptörvényben megkövetelt észszerű értelmezés mellett bíróság nem is juthat ilyen következtetésre.

– Az elesettek és a szegények megsegítése alaptörvényi kötelesség, ezzel összeegyeztethetetlen lenne büntetéssel fenyegetni az olyan segítő, önzetlen tevékenységet, amely a büntető törvénykönyvben tiltott céllal nem áll összefüggésben.

És ezen az alapon sikerült is elutasítani az Amnesty indítványát.

Ők nyilatkozatban reagáltak, mely szerint:

„Rettenetesen szomorúak vagyunk, hogy az Alkotmánybíróság egy szerintünk ennyire egyértelműen abszurd és Alaptörvény-ellenes ügyben így döntött. A STOP Soros homályos, jogi szempontból teljesen értelmezhetetlen. A törvénynek nincs más célja, mint börtönnel fenyegetni azokat, akik kiszolgáltatott embereknek segítenek és nem értenek egyet a kormány jogsértő menekültpolitikájával” – mondta Vig Dávid, az Amnesty International Magyarország igazgatója.

„A már szinte kizárólag kormánypárti bírókból álló testület döntése illeszkedik abba a gyakorlatba, hogy politikailag kényes ügyekben vagy nem dönt – ahogyan felfüggesztette a külföldi támogatásokról szóló törvény elbírálását – vagy nem mer szembeszegülni a kormány akaratával. Az Alkotmánybíróságnak kellene lennie az alkotmányosság legfőbb őrének és az Alaptörvény legfőbb védelmezőjének, sajnos ennek a feladatának már egyre kevésbé felel meg.

Az Amnesty Magyarország 2018. október 12-én nyújtott be alkotmányjogi panaszt. Érvelésünk szerint a súlyosan jogkorlátozó törvénymódosítás annyira homályos definíciót ad a bűncselekményre, hogy annak gyakorlatilag bárki bármikor az alanya lehet, ami a kiszámíthatatlan helyzetet teremt és lehetőséget ad annak önkényes alkalmazására. A törvény sérti továbbá a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot, mert a legsúlyosabb, büntetőjogi szankciók alkalmazását helyezi kilátásba, ezzel pedig szükségtelenül és aránytalanul beavatkozik abba, hogy ki és hogyan vehet részt a migrációról szóló demokratikus közéleti vitákban.”

Hát kérem, itt tartunk most. Bűn az, amit a kormány annak nevez, és ha holnaptól valami mást fog bűnnek nevezni, akkor az is bűn lesz: az mondjuk érthető, hogy az Alkotmánybíróság miért emelte ki az önzetlen segítség büntethetetlenségét: ha ugyanis ezt ki nem hangsúlyozza, be kéne tiltani az összes egyházi karitatív szervezetet is, és akkor kicsit morcosak lennének.

Nem lenne egyszerűbb bevezetni a nyílt parancsuralmat? Nem kéne annyit kínlódni ezekkel a jogértelmezésekkel.

Sebaj, legkésőbb őszre az is meglesz.

Szép hely, jó hely Teherán – Déli kávé Szele Tamással

Szele Tamás

-

2019-02-28

0

Szép hely, jó hely Teherán – Déli kávé Szele Tamással

Igen, volt egyszer régen egy ilyen című sláger, még a boldogult Reza Pahlavi sahinsah idejében. Aztán a sahinsahot elkergették a pávatrónról, csak mi emlékezünk rá, így kávé közben, Teherán nagyságrendekkel kellemetlenebb hely lett, és most már nemzetközi szankciók sújtják Irán külkereskedelmét is, mely azonban kicsiny hazánkat a jelek szerint nem zavarja.

Üzletelünk, kérem, a perzsákkal, mintha mi sem történt volna, bár mondjuk sok nem is történik – a legfrissebb hír szerint már repülőgépeket is szállítunk nekik. Úgy, hogy magyar repülőgépgyártás nincs. A második világháború óta nincs. De mi szállítunk…

„A Mehr News Agency információja szerint három Airbus A319-es szállt le Mashdad repülőterén, amelyeket hamarosan besorolnak a nemzeti légitársaság, az Iran Air flottájába, és amelyeket 2002-ben gyártottak és amelyeket „egy évvel ezelőtt vásároltak Magyarországról”. Hogy ez pontosan mit jelent, ki vagy mi volt az eladó, Magyarország vagy magyarországi cég értékesítette volna a gépeket, ez nem derül ki, egyébként hazai bejegyzésű légitársaság kereskedelmi forgalomban ilyen Airbus-altípust portálunk ismeretei szerint nem használ. Annyit lehet tudni, hogy az AirBerlin csődje következtében meglehetősen sok A319-es került a másodlagos piacra, ezek közül vásárolt egyébként kettőt a magyar légierő is.” (Indóház)

Lehet, hogy a magyar légierő nem két Airbus A319-est vásárolt, hanem ötöt?

Nofene. Ha feltételezzük, pusztán a játék kedvéért, munkahipotézisként, miszerint a magyar légierő nem két Airbus A319-est vásárolt, hanem ötöt, már meg is van, honnét jöhettek ezek a gépek. És Iránnak most nagyon nagy szüksége van utasszállító repülőgépekre, más kérdés, hogy egyáltalán nem békés célok érdekében. Az Iran Air leányvállalata, a (sokak szerint valójában a katonaság, illetve a titkosszolgálatok által irányított) Mahan egyfajta légihidat épített ki tavaly év elején, amely iráni fegyvereket és fegyvereseket szállított a szíriai és gázai hadszínterekre, a Mahan és maga az Iran Air feladata az utánpótlás szállítása a libanoni Hezbollahnak is. Egyszóval: nem kirándulni kellenek azok az Airbusok.

Azt én nem tételezném fel a magyar Honvédségről, hogy tudatosan és szándékosan tiltott árut adna el egy igen veszélyesen viselkedő idegen országnak, az viszont elképzelhető, hogy a kormány és az ahhoz közel álló körök üzleti érdekből kikényszerítettek egy ilyen adminisztratív jellegű lépést, magyarul rájuk íratták egy időre a három gépet, aztán azok Magyarország érintése nélkül kerültek iráni tulajdonba.

Nem ez volna az első botrányos üzletünk Iránnal

És mindegyikhez nagyon komoly köze volt a magyar kormánynak, bár a korábbiak egyszerűen sikkasztási célokat szolgáltak, valós árucsere nem történt.

Még 2017 elején történt, hogy kormányközi megállapodás született arról, miszerint az Ikarus Global Zrt. több száz autóbuszt szállíthat Teheránba, amit a magyar Eximbank finanszíroz. Aztán egy kormányinfón Lázár János elárulta, hogy szó sem volt hatszáz busz iráni szállításáról. Az csak egy ígéret volt Teherán részéről, hogy vesznek majd tőlünk buszokat.

Az elmúlt tizenkét évben, legalábbis az ígéretek szintjén hazánk lett a világ egyik legnagyobb autóbuszgyártó országa… Az egyik ilyen ígéret szerint, a Széles Gábor tulajdonában lévő Ikarus szállíthat hatszáz autóbuszt Iránba, majd valamikor egyszer. Aminek a teljesítéséhez Széles Gábor egyik cége, az IK Járműtechnika viszont felmarkolhatott négyszázmillió forintnyi, vissza nem térítendő állami támogatást.

Nem szállítottunk mi sem buszt, sem kicsi kutyát Iránba, már csak azért sem, mert a szükséges buszokat, szám szerint 1350-et leszállította helyettünk a svéd Scania, mi több, a perzsák kötöttek egy keretszerződést a svéd gyártóval, miszerint a helyi karosszáló, az Oghab Afshan fogja felépíteni a karosszériákat a Scania alvázaira. Sőt! A Scania egy új gyártóüzembe is befektetett az országban.

Kérem, így kell négyszáz milliót keresni

Az ártatlanság vélelme kötelez minket arra, hogy úgy gondoljuk: igenis lesznek majd egyszer magyar Ikarusok Teherán utcáin, nem állíthatjuk, hogy ez elképzelhetetlen, de ha feltenné valaki a kérdést, hogy mikorra várható ez, annak azt a pontos időbeli meghatározást tudnám adni, miszerint holnapután kiskedden.

De akkor egészen biztosan.

Korábban semmiképp sem.

A buszügylet 2017 februárjában zajlott, ugyanennek az évnek április havában pedig még komolyabb fába vágtuk a fejszénket. Híre jött, miszerint Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a KDNP elnöke Teheránban tárgyal az iráni atomenergia-ügynökség vezetőjével, Ali Akbar Salehivel arról, hogy korábbi megállapodások értelmében Magyarország Iránnal közösen épít majd kisebb, 25 megawattos atomreaktorokat, amiket afrikai és ázsiai országoknak adunk el közösen.

Nukleáris technika. Iránnak.

Ráadásul pont tőlünk!

Sőt, az egyezményt a Teheran Times szerint alá is írták! Az más kérdés, hogy legjobb tudomásunk szerint nem szállítottunk mi egy csavart sem, nem is lett volna hogyan, a mi atomerőműveinket is oroszok építik, de felvetődik a kérdés: ez a paktum mire volt jó? Ha csak arra nem, hogy a mi nevünkben egy olyan állam, amely otthonosabban mozog a nukleáris erőművek építése terén, nyugodtabban üzletelhessen a Nyugatot hagyományosan Nagy Sátánnak tartó ayatollahok országával.

De vajon melyik lehet ez az állam?

Feltételezéseim szerint nem Kanada és nem is Franciaország.

De Oroszország vígan elképzelhető, ráadásul velük a kapcsolataink is a jó és nagyon jó között ingadoznak, míg majd el nem érjük a „teljes kiszolgáltatottság” szintjét.

Egyszóval láthatjuk: nagyon érdekes és roppant koszos ügyleteket folytatunk mi Teheránnal évek óta, és amikor nem mi bonyolítjuk a szálakat, akkor strómanként a nevünket adjuk más országok törekvéseihez, márpedig a nemzetközi embargók megsértéséből rendszerint irtózatosan nagy baj szokott lenni.

Komoly pénzek forognak

Visszatérve a mostani három A319-esre, itt nagyon komoly pénzek forognak. Mikor tavaly az Egyesült Államok kilépett az Iránnal kötött nukleáris megállapodásból, az Iran Air ezzel 117 Boeing megvásárlásától esett el. 2016-ban az Iran Air nyolcvan utasszállító megvásárlására és további harminchét lízingjére írt alá megállapodást, a megvásárlásra szánt gépek között tizenöt volt a 777-es, a lízingeltek mind 737-esek lettek volna, harminc MAX közülük az Iran Aseman légitársaság flottáját modernizálta volna. Az üzlet értéke 17 milliárd 600 millió, más hírek szerint húsz milliárd dollár lett volna, a gépek leszállításának beindítását először 2017-re, majd a tavalyi évre tervezték, de az embargó miatt ez kútba esett.

Mármost akkor képzeljük el, hogy ez a 117 gép hiányzik az Iran Airnek, illetve a Mahan félig-meddig titkos légiflottájának (ami valóságos közel-keleti Air America lehet).

Ha hiányzik, be kell szerezni őket valahogyan, a pénz esetünkben nem játszik sorsdöntő szerepet, Iránnak kőolajipara miatt ebből az egyből bőségesen van, ha nem is állnak rendelkezésükre határtalan összegek, de van mit a kerozinba aprítaniuk.

No, de ott az a kutya embargó

Emiatt nem lehet, nem szabad egyenesen a gyártótól beszerezni a gépeket, még az a szerencse, hogy vannak az iráni államnak barátai, például a kicsiny, ám megbízható Magyarország, akik segítő kezet nyújtanak a fegyver- és terroristacsempész légiflotta beszerzéséhez.

Azt nem tételezném fel, hogy teljesen önzetlenül nyújtjuk mi ezt a segítő kezet, és nem kizárható, hogy egyes baráti zsebek most bőkezű ajándékoktól roskadoznak, de ez egy ilyen világ. Nem valószínű, hogy ez a művelet államérdekek mentén zajlik, sokkal hihetőbb, hogy magánvagyonok gyarapodnak ily módon – de az állami vezetéshez közel állók magánvagyonai, mondjuk így.

És ne feledjük: ez még csak az első három gép.

Még hátra van száztizennégy!

Húszmilliárd dollár összértékben.

Ennek még a korrupciós százaléka is hatalmas vagyon.

Ha valaki államtitkárokat lát az utcán táncolni és azt énekelni, hogy „Szép hely, jó hely Teherán” – ne csodálkozzon.

Tavaly is fogytak a szakszervezetek

Bak Mihály

-

2019-02-28

0

A nagy tüntetéshullám és az erősödő sztrájkhangulat 2018-ban még nem éreztette hatását, a mérlegek alapján 513-ra csökkent a szakszervezetek száma Magyarországon. Főleg a nagyon kicsiket érintette ezt, a nagyok őrzik pozíciójukat.

A „rabszolgatörvény” miatt elindult tiltakozáshullám, az audisok zajos bérsztrájkja, a kereskedelemben tapasztalható feszültségek, és legutóbb a Magyar Tudományos Akadémia kormányzati térdre kényszerítési kísérlete nyomán arról számolnak be a szakszervezetek, hogy fokozódó belépés kezdődött. Ennek hatása hónapok múlva összegezhető.

Jelenleg becslések szerint 9-10 százalék a szervezettség, de például a sokaknak reményt adó Audinál kétharmados.

Tavalyról azonban még az látszik a Policy Agenda (PA) éves helyzetjelentéséből, hogy vélhetően tovább csökkent a szakszervezetek száma. Legalábbis a mérlegbeszámolót benyújtók kevesebben lettek egy év alatt: 597-ről 513-ra fogytak. (2016-ban még 702 volt.) Nagyon sok kis szakszervezet működik, amelyek talán néhány taggal rendelkeznek, ezek főleg munkahelyi szintű szervezetek. Körükben volt nagy a csökkenés: az ötmilliónál kisebb tagdíjúak száma 357-ről 299-re zuhant.

Éppen kéttucat szakszervezet van, amelyik 50 millió forint feletti tagdíjról számolt be

2018-ban, kettővel kevesebben, mint 2017-ben. Fontos aláhúzni, hogy nem feltétlenül jelent abszolút erősorrendet a tagdíjbevétel alapján mért rangsor. A tagdíj alapesetben 1 százaléka a bruttó bérnek, de sok szakszervezet „árversenybe” kezdett ennek kapcsán, és vagy elléptek az 1 százaléktól, vagy maximálták a tagdíjak mértékét.

A 2017-es adóbevallás alapján számítva

a szakszervezeti tagok munkajövedelmük 0,76 százalékát fizették

átlagosan tagdíjra.

Az ágazatiak közt a legnagyobb konszolidált tagdíjbevételű a Pedagógusok Szakszervezete (Szakszervezetek Együttműködési Fórumának tagja) volt 505 millióval. Őt követte a villamos-energiaipariak érdekképviselete (Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája) 472 millióval, a Vasas Szakszervezeti Szövetség 456 millióval és a vegyipari szakszervezet 341 millióval (mindkettő a Magyar Szakszervezeti Szövetség tagja), a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete (konföderáción kívüli) 260 millióval.

Az élmezőny sorrendje nem változott, mögéjük azonban nagyot ugorva zárkózott fel a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete 261 milliós bevétellel.

A csak a tagdíjbevétel alapján mért erősorrendben a Vasas Szakszervezeti Szövetség, a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete, a KASZ, a Vasutasok Szakszervezete és a Pedagógusok Szakszervezete a legnagyobb.

Az eldőlő bicikli és Orbán hat pontja

Bak Mihály

-

2019-02-27

0

Bő tíz évre szóló hat pontos tervet ismertetett Orbán Viktor. Ennek egy része ismert, más része egyelőre inkább álom. Például hogy több tőke keletkezzen hazai kézben külföldön, mint amennyi hasznot elvisznek innen. Négy feladatot adott a kormánynak és az MNB-nek.

Van magyar modell – tudhatta meg a hallgató a kamara évnyitó rendezvényén Orbántól, aki előtt Matolcsy György sokadszor jelentette be a versenyképességi fordulat végrehajtásának fontosságát. A magyar modell a pénzügyek rendben lévő voltát jelenti. Már ekkor megemlítette, hogy tenni kell valamit azzal, hogy az itt előállított profit nagy része külföldre kerül.

Messze nincs még minden rendben a gazdaságban, és szokatlan módszereket követel a továbblépés – mondta még Orbán. Matolcsyval – és a korábban már elhangzottakkal összhangban – Orbán is 2030-ig tekint előre, amiben hat pontot említett feladatként.

Az EU 5 legjobb országa közé kerüljünk, ahol a legjobb élni, lakni és dolgozni. Ez már sokadjára visszatérő kívánság.
Ennek megfelelően az 5 legversenyképesebb ország egyike legyünk. Szerinte ez nincs olyan messze, mint gondoljuk, bár az EU és a fejlett(ebb) országok eme listáin eléggé lenn van az ország, és az utóbbi években esett nagyot.
A népesedés csökkenésének megállítása.
Ugyancsak nem új elem a Kárpát-medence újjáépítése mindenféle értelemben. Ehhez az kell, hogy legalább az országhatárokig érjenek el az autópályák.
Energiafüggetlenség. Ehhez kell Paks 2, de a zöld energiát, különösen a napenergiát is fejleszteni kell. Továbbá a Romániában kitermelendő gázt Magyarországon keresztül kellene szállítani. Orbán beállt az épülő Északi Áramlat 2 mögé, ami komoly német-amerikai ellentétet szült.
A Kárpát-medence után a teljes közép-európai régió gazdasági egységgé fejlesztése.

A feladatok sorában beszélt bővebben arról, hogy a Magyarországon lévő külföldi cégek a profitot kiviszik az országból. Mert ugyan most még szükséges a külföldi működő tőke, de a helyzet megváltoztatása érdekében

legalább annyi pénzt kell megkeresnünk külföldön, amennyit innen kivisznek

– fejtegette Orbán. Egyetért az MNB-vel abban, hogy a teljes államadósságnak magyar kézbe kell kerülnie.

Orbán szerint ma még nem családbarát Magyarország, hiába a legtöbb a családtámogatásra fordított pénz. Célként tűzte ki, hogy a mostani szűk 1,5-ről 2,1-re emelkedjen a termékenységi ráta.

Az elmaradhatatlan hosszas migránsozás után elsorolta azt a négy feladatot, amit kiosztott.

A demográfiai problémák megoldása Novák Katalin feladata,
az unió növekedése feletti 2 százalékos többletért Varga Mihály felel,
a szakképzés átalakítása Palkovics László dolga,
a hazai cégek külföldi „kifektetési stratégiáján” az MNB már dolgozik.

A következő években még többet kell dolgoznunk, mert ha nem tekerjük, akkor eldől a bicikli – mondta Orbán Viktor.

Kendőzetlen levél Angela Merkelnek

FüHü

-

2019-02-27

0

Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke nem diplomáciai nyelvezetű levelet írt Angela Merkel kancellárnak. Hogy is mondják ezt hétköznapi nyelven: csak úgy pacekba?

„Dr. Angela Merkel kancellár asszonynak
Német Szövetségi Köztársaság
Kancellári Hivatal

Berlin

Tisztelt Kancellár Asszony!

Dacára régebbi vitáinknak, rendkívül sokra tartom mindazt, amit Németországért és egy erősebb Európáért tett, tesz. Legőszintébben írom ezt Önnek.
Más pártcsaládokhoz tartozunk. A kívülről jött kritikát legtöbbször a pártlogika szokásos megnyilvánulásának tartjuk, ezért nem foglalkozunk vele. Ilyen a politika.
Most írok Önnek először, mióta nem vagyok Magyarország miniszterelnöke. Súlyos okom van rá. Nagyon sokan, köztük én is, azt gondoljuk, hogy Magyarországon fojtogató lett a légkör, a tény, hogy a mai magyar kormány nem Európa egységén, hanem bomlasztásán munkálkodik, az az Ön felelőssége is.
Mert talán azért, mert képviseli a német befektetők érdekeit, vagy mert megőrizni kívánja az Európai Néppárt egységét, Ön számunkra egyre nehezebben elfogadható módon végső soron szemet húny Orbán miniszterelnök önkényuralmat teremtő, Európa-ellenes politikája felett. Nem Ön tartja hatalomban a magyar miniszterelnököt – hiszen mi vagyunk a választók -, de mentegető, elnéző politikájával akarva-akaratlanul hozzájárul ahhoz.
Ezekben napokban sok tízmillió eurós állami pénzből plakátolják ki országszerte, hogy az Európai Unió bevándorláspárti többsége, benne a Néppárt, Magyarországra tör. Olvastam nyilatkozatát, hogy Ön ezzel nem ért egyet, és majd ezt el fogja mondani a magyar miniszterelnöknek. Nem naivitásból kérdezem: és akkor mi lesz? Marad a megtévesztett, félrevezetett magyar nép, az erős Európa-ellenes hangulat, a manipuláció.
Arra kérem, hogy amilyen bátran kiállt sokszor elvei, meggyőződése mellett, most se tegyen mást. Ha Németország szemet húny a magyar kormány politikája felett, és csak szavakban áll ki Európa mellett, akkor iszonyatos évek várnak ránk. Európára is, Magyarországra is.

Tudom, hogy érti, mit kérek. Nem én, a magyar választók legalább fele, akik még reménykednek Németországban. És Önben.

Tisztelettel:
Gyurcsány Ferenc”

Fontos

Weber: „Orbán Viktor politikailag rossz úton jár…”

Úgy legyen – meg hát úgy, ahogy mi gondoljuk, nem úgy, amint Áderék.

Komolyan szóba került: a Fideszt ki kellene zárni az Európai Néppártból

De gondolkodjunk: mit jelentene a Fidesz kizárása a Néppárt frakciójából?

A lelepleződés is fenyegeti a Fideszt

Még egyszer: nem arról van szó, hogy „ránk szállt” az Európa Tanács

De mit mondott Orbán Gáspár a HVG-nek, mivel fognak foglalkozni a jövőben?

Nem mindegy, ki ad, mennyit ad és kinek ad

Vagy mondjuk egy rádióadóhoz.

Márpedig többek között Magyarország is a Kárpát-medencében fekszik.

A kis pártoknak el kell gondolkodniuk és összefogni – érvel a választási szakértő az EP-választás előtt. Szerinte ebben az esetben is a győztest „nyomja” a szisztéma, a választók pedig jutalmaznák az együttműködést.

nem arra épül, hogy meghatározott számú szavazat után ad ki mandátumot.

Vagyis minél több a majdnem bejutó párt, annál nagyobb lesz a Fidesz felüljutalmazása.

tovább csökkent az Európai Néppárt várható eredménye (181), maradt 135 a szocialistáké, és a közepes méretűeké (liberálisok és a széljobb egy részét tömörítő ENF).

a városi média vezetőjének menesztése másnapi hatállyal.

A civil szervezetek helyzetét akarják ellehetetleníteni

Ki tetszik találni az eredményt?

És ezen az alapon sikerült is elutasítani az Amnesty indítványát.

Lehet, hogy a magyar légierő nem két Airbus A319-est vásárolt, hanem ötöt?

Nem ez volna az első botrányos üzletünk Iránnal

Kérem, így kell négyszáz milliót keresni

Nukleáris technika. Iránnak.

Komoly pénzek forognak

No, de ott az a kutya embargó

A nagy tüntetéshullám és az erősödő sztrájkhangulat 2018-ban még nem éreztette hatását, a mérlegek alapján 513-ra csökkent a szakszervezetek száma Magyarországon. Főleg a nagyon kicsiket érintette ezt, a nagyok őrzik pozíciójukat.

Jelenleg becslések szerint 9-10 százalék a szervezettség, de például a sokaknak reményt adó Audinál kétharmados.

Éppen kéttucat szakszervezet van, amelyik 50 millió forint feletti tagdíjról számolt be

a szakszervezeti tagok munkajövedelmük 0,76 százalékát fizették

Bő tíz évre szóló hat pontos tervet ismertetett Orbán Viktor. Ennek egy része ismert, más része egyelőre inkább álom. Például hogy több tőke keletkezzen hazai kézben külföldön, mint amennyi hasznot elvisznek innen. Négy feladatot adott a kormánynak és az MNB-nek.

legalább annyi pénzt kell megkeresnünk külföldön, amennyit innen kivisznek

FRISS HÍREK

NÉPSZERŰ HÍREK

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA