Fontos

Jövő héten mond véleményt a Velencei Bizottság a kormány új bíróságairól

0

Március 15-16-án tárgyalja a Velencei Bizottság a magyar különbíróságokról szóló törvényt, és várhatóan néhány nappal később közzé is teszi a véleményét. Erre a kormány is készül. Betervezték a közigazgatási bíróságokról szóló törvény módosítását, mert ők is tudják: a jelenlegi formájában nem felel meg a nemzetközi szabályoknak, az európai hagyományoknak és a demokratikus elveknek.

A Velencei Bizottság következő ülésén meghallgatják Trócsányi László igazságügyi minisztert, és várhatóan elfogadják a törvényről szóló bizottsági véleményt. Ennek tervezete egyelőre nem nyilvános, de a Magyar Helsinki Bizottság szerint nagy eséllyel több ponton kritizálni fogja a közigazgatási bíróságokról szóló hazai törvényt.
Bizonyára a kormány is erre készül, mert a törvényalkotási program szerint április-májusban módosíthatják az új bíróságokról szóló törvényt. Valószínűleg ez lesz az utolsó lehetőség a törvény hibáinak kijavítására, nyáron ugyanis elindul az új bírók kiválasztása, így azután már sokkal nehezebb lenne korrigálni a rendszeren.
A parlament tavaly döntötte el, hogy 2020-tól új bíróságokat hoz létre közigazgatási ügyekre. Fontos, mindannyiunkat érintő kérdésekről fognak ezeken a bíróságokon dönteni: adókról, rendőri panaszokról, tüntetésekről, milliárdos közbeszerzésekről, környezetvédelemről. Szó van arról, hogy a választási ügyeket és a szavazatszámlálás ellenőrzését is ide teszik, valamint a közérdekű adatigénylések is ezekhez az új bíróságokhoz kerülhetnek.
Ezek az új bíróságok azért veszélyesek, mert politikusok fogják eldönteni, hogy kiből lesz bíró és kiből nem. Nem egy pártatlan vizsgán választják ki a legjobb jelentkezőt, hanem az igazságügyi miniszter dönti el, hogy kit szeretne az új bírók között látni. Ez hatalmas visszalépés lesz a jelenlegi, egyébként korántsem tökéletes rendszerhez képest is, amelyben a bírók többségét azért mégiscsak a tudásuk alapján nevezték ki. Trócsányi László arról beszélt, hogy egy bonyolult, soktényezős eljárásban választják majd ki a bírókat. Ez így is van, de az utolsó szó az övé, vagyis az igazságügyi miniszteré. Végső soron tehát ő dönti el, ki lehet bíró.
A Velencei Bizottság képviselői február 5-én jártak Magyarországon, ahol többek között a Magyar Helsinki Bizottsággal is találkoztak. Elmondtuk, hogy mi a négy legnagyobb probléma a törvénnyel:
• az igazságügyi miniszter dönti el, hogy kiből lesz bíró és kiből nem;
• olyan új bírók áraszthatják el a rendszert, akiknek nincs semmilyen bírósági tapasztalatuk;
• nem lesz kellő súlyú, valóban független önigazgatási szerve a közigazgatási bíróknak, és nem tudják majd ellenőrizni a miniszter hatalmát; valamint
• nincs kellő garanciája a bírói függetlenség érvényesülésének.
A Velencei Bizottságnak küldött angol nyelvű összefoglalónkat itt lehet elolvasni.
Az új törvény nem akadályozza meg, hogy egyes ügyekben igazságos és jó ítélet szülessen, mert nagy szaktudású és tapasztalt bírók továbbra is lesznek a közigazgatási bíróságokon. Valamint az újonnan érkezők között is lesznek, akik komolyan veszik a bírói függetlenség alapelvét. Mindez azonban nem változtat az alapproblémán: az új közigazgatási bíróságokon nagyon nagy hatalma lesz az igazságügyi miniszternek, és ez nyomás alá helyezi majd az egyébként független és jó bírókat is. Ezeknek a bíróknak a jelenleginél is több szakmai elkötelezettségre és személyes bátorságra lesz szükségük ahhoz, hogy ítélkezésük során ne a hatalomhoz legyenek lojálisak, hanem a jogállami értékekhez.

Kiskacsa fürdik…- Déli kávé Szele Tamással

Kérem, ha már így kávézgatunk, nem tudom elhallgatni: erről az egész mostani helyzetünkről egy gyermekdal jut eszembe. „Kiskacsa fürdik fekete tóban, anyjához készül Lengyelországba…” Orbán Viktor most egy elég koszos, elég fekete tóban fürdik, és ma reggel azt is megtudhattuk, hogy Lengyelországba készül, igaz, az majdnem bizonyos, hogy nem nőrokonát kívánja meglátogatni.

De akkor kihez megy a kiskacsa? Mateusz Morawiecki lengyel kormányfőhöz, aki egyébként a magyar miniszterelnök állítása szerint beszédet is mond majd március 15-én, Budapesten.

Ha beszélni fog, hát beszéljen – de hogy Orbán nem azért utazik hétfőn hozzá, hogy szónoklattani leckéket adjon neki a fellépés előtt, az is bizonyos. Fő, zubog valami a sűrű löttyben, a gonosz vészbanyák üstjében, olyan főzet, ami megmérgezheti Európát is, a Néppártot is: egyedül és csakis a mi felcsúti Macbethünknek nem árt. Mert lám, mit is mondott a szokásos pénteki „rádióinterjúban” a kormany.hu szerint? (Azért az idézőjel, mert egy interjúban kérdések és válaszok vannak, de ezekben csak kinyilatkoztatások).

„A bevándorláspártiak megtámadták a Fideszt az Európai Néppártban (EPP), arra törekednek, hogy az egész EPP-t átalakítsák egy bevándorláspárti nemzetközi szervezetté, a magyarok pedig ezt meg akarják akadályozni. A keresztény kultúra megvédése és a migráció ügyében semmilyen kompromisszum nem képzelhető el, minden másról lehet beszélgetni. A magyarok kijelölték a kormány és a Fidesz mandátumát: a keresztény kultúra érték (…), nem akarunk kevert országgá válni, migrációt nem akarunk, a biztonságot meg akarjuk őrizni, és a családpolitikánkon keresztül képesek leszünk migránsok nélkül is fenntartani Magyarország biológiai jövőjét.”

Hát, mondjuk ez a szokásos bevezető halandzsa, Don Quijote átkozza a szélmalmokat, hogy megtámadhassa őket – azok meg csak forognak és eszük ágában sincs megtámadni La Mancha lovagját. De foglalkozzunk égetőbb kérdésekkel, mert a homályos alapelvek nem sokat mondanak a várható eseményekről! Mi lesz a néppárti tagsággal?

Ezt nem csak mi kérdezzük, ahogy a miniszterelnök fogalmazott, „égnek a vonalak”, több tárgyalást is folytatott a napokban, például Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnökkel, Manfred Weberrel, a Néppárt európai parlamenti frakcióvezetőjével – vele később is fog még egyeztetni -, hivatalban lévő és volt miniszterelnökökkel, korábbi államfőkkel, vasárnap pedig Lengyelországba utazik, a NATO-tagságról tartott megemlékezésre.

Akkor legalább nem kizárólag a március 15-i szónoklat ügyében megy. De uram, mondjon már valamit a tagságról, megöl minket ez a bizonytalanság!

„Ha úgy alakul, hogy nekünk valami új dolgot kell indítanunk Európában, és lehet, hogy ennek a vitának ez lesz a vége, hogy a helyünk végül is nem a néppártban van, hanem azon kívül

– bár én inkább a néppárt átalakítását, megreformálását szeretném elérni, például, hogy helye legyen benne a bevándorlásellenes erőknek is, mint amilyen mi vagyunk -, (…) akkor nyilván az első hely, ahol tárgyalni fogunk, az Lengyelország.”

Kérem, ez már egyenes beszéd, okosabbak is lettünk tőle: a Fidesz a jövőjét vagy a Néppárton belül képzeli el, vagy azon kívül, lévén, hogy harmadik lehetőség nincs is, de ha marad a Néppártban, elvárja annak átalakítását (mint egy nagy, ordító egér, egy agresszív kismalac, mások véleménye nem számít, legyenek bár akárhányan is), azonban, ha nem marad, az új törekvések gründolását, az új frakciót mindenképpen a lengyel kormánypárttal, a PiS-szel együtt képzeli el.

Azért ez érdekes elgondolás, mert egyfelől még messze nem zárták ki a Fideszt a Néppártból, még csak szó volt róla, most huzakodnak egymással, másrészt a PiS vígan és háborítatlanul tagja az Európai Konzervatívok és Reformisták frakciójának az Európa Parlamentben. Ami viszont azt jelenti, hogy vagy ugyanebbe a frakcióba készülődik a Fidesz is – nagyon örülnének nekik, ugyanis a Brexittel a frakció elveszti tagságának nagy részét – vagy azt várja el a lengyel kormánypárttól, hogy lépjenek ki egy esetleges, új, alakuló populista frakció alapítása kedvéért.

Ez utóbbiba nem valószínű, hogy a PiS belemenne, ugyanis járt utat kellene elhagyjanak járatlanért: a magánvéleményem az, hogy Magyarország általában véve is jobban járna a Fidesz konzervatív frakcióbéli tagságával, az ugyanis legalább vállalható lenne, és nem torkollna óhatatlanul valamiféle politikai kalandorakcióba. De ebben a kérdésben Orbán dönt: és valahogy nem emlékszem olyan esetre, hogy olyan döntést hozott volna valaha és akármiben is, amivel én egyetértenék. No, mindegy: de lényegében véve ez tehát a lengyel út célja.

A beszélgetés további részében a családtámogatási rendszert fényezte, kissé faji alapon („Mi nem akarunk kevert, migránsokból és bennszülött magyarokból álló vegyes társadalmat létrehozni”), megígért mindent a világon, amit csak lehetett és némely egyebeket is, közölte, hogy az akcióterv négy intézkedése már július 1-től hatályos, a bölcsődei férőhelybővítés folyamatos munka, a négygyermekes édesanyák adómentessége és a nagyszülői gyed lehetősége pedig 2020. január 1-jétől lép életbe. Az akciótervet érintő kritikákat pedig „le kell magunkról rázni, mint kutya szokta a vizet”.

Rázd, ki tudja, meddig rázhatod.

Körülbelül ennyi értékelhető információ hangzott el ma reggel a Kossuth Rádióban, akkor most gondoljuk át: mit látunk?

Látunk egy politikust, aki azonban nem őrlődik nehéz gondok között, bár a helyzete elvileg kicsit sem irigylésre méltó, inkább elemében érzi magát, szervez, kavargatja az üstöt a vészbanyákkal, élvezi a harcot, a vitát, tán még a lovát is ugratja. Szóval, nincs a legkevésbé sem meglepve vagy elsújtva, nem aggódik tetteinek következményei miatt. Mintha csak pont ezt akarta volna elérni.

Látjuk, hogy ügyesen helyezkedik három lehetőség között, ha marad a Néppártban, még ő próbál feltételeket szabni (holott izé, neki szabnak), ha átül a konzervatívokhoz, lengyel barátai közé, elvárja a vörös szőnyeget és a katonazenekart a fogadtatásakor, de azért a legjobban mégis azt szeretné, ha sikerülne felrobbantania a Néppártot is, a konzervatívokat is, és a repeszeket, maradványokat beleseperhetné a sosemlesz populista frakcióba.

Mármost, ha ezt én itt, Budapest nyolcadik kerületében ilyen világosan látom, van egy olyan érzésem, hogy az érintett frakciók vezetői is legalább ugyanilyen jól látják, csak ők Brüsszelből.

A lengyel szövetség komoly dolog, csak egyvalamit ne felejtsünk el: a lengyel PiS mindent, vagyis inkább majdnem mindent képes megbocsátani Orbán Viktornak, ha kéri, kölcsönadják neki talán még a fogkeféjüket is, egy dolog van, amiben viszont ők nem ismernek tréfát és a szavazóikkal sem tudnák elfogadtatni: Budapest kiemelkedően jó viszonyát Moszkvával sehogyan sem lehet majd leerőltetni a torkukon. Azt soha. Ezen viszont kifordulhat medribül a fontos merény, s elveszti tett nevét, legyen szó akár a konzervatív frakció tagságáról, akár a populista megalapításáról.

Egyszóval, hiába adja most Orbán Viktor a hetyke legényt, büszke huszárt, az az igazság, hogy a sorsa nagyrészt a lengyel barátai kezében van. El is megy hozzájuk Varsóba, szépen, kedvesen, a kalapját is leveszi előttük.

Hát ezért fürdik ez a kiskacsa abban a fekete tóban.

De különben nem volt mindig ennyire magabiztos a magyar miniszterelnök. A héten jelent meg Philippe de Villiers francia politikus és esszéista új kötete, „Meghúztam a hazugság szálát, és minden jött vele” címmel, melyben található egy tavaly decemberi interjú Orbán Viktorral. Az akkori szavai azt sejtetik, készült ő már akkor a viharra, készülhetett is, hiszen ő maga kavarta, de valahogy még nem volt olyan magabiztos, mint most:

„A brüsszeli perektől nem félek, nagyanyám arra tanított, hogy a megpróbáltatásban legyek alázatos. Mindezt el kell viselnem. Nincs más, mint hogy a Jóisten kezébe kell tennem magamat.”

És ha a Fennvaló nem ér rá a háta mögé nézni, illetve nyúlni?

Akkor peche volt. Másik válaszából viszont napnál világosabban kitetszik, mi a végső célja:

„Ha békén hagynak bennünket, és nem kényszerítenek ránk iszlamizációt, akkor Európa tovább tudna élni, mint a szabad nemzetek klubja. De ha arra kényszerítenek, hogy elfogadjuk az ENSZ migrációs paktumát vagy az Európai Bizottság döntéseit, hogy így hozzáillesszenek bennünket a maguk nyugati megengedő politikájához, úgy a felbomlás nem kizárt.”

Európát senki sem akarja iszlamizálni, Orbán Viktor koponyáján kívül legalábbis, illetve előfordulhat egy-két elmebeteg Kabul valamelyik külvárosában, akiknek megfordult ez a szamárság is a fejében, csak épp annyi a realitása a dolognak, mintha Jónás akarná elnyelni a cethalat. Viszont ha az ENSZ és az Európai Bizottság, vagyis olyan nemzetközi szervezetek ellen harcolunk, melyeknek teljes jogú tagjai vagyunk, akkor valóban nem kizárt a felbomlás vagy Magyarország kikerülése az Unióból. Esetleg a civilizált világból is.

A mai interjú tanúsága szerint ezen dolgozik a magyar kormányfő.

És fürdik a fekete tóban, mint a kiskacsa.

Kultúránk a szemétdombon – Déli kávé Szele Tamással

Egyre kesernyésebbek ezek a déli kávék, kérem tisztelettel, de hát mit tehetünk? Nincsenek jó hírek, nincs mi megédesítse őket. Most például az a hír, hogy ki fogjuk dobni az ablakon a teljes magyar irodalmat, mindenestől, a Tihanyi Alapítólevéltől és a Pray-kódextől Spiró Györgyig vagy Esterházy Péterig. De mindent ám, egy tételben, úgy a szép.

Még, ha programszerű volna, lehetne érteni, elvégre már 2010-ben megjelent a Demokratában Pozsonyi Ádám tekintetes úr mondókája, miszerint „Spiró ótvar, Konrád átok, Nádastól meg mindjárt hányok”, habár ő a korábbi szerzőket, felteszem, hogy terjedelem hiányában, de kihagyta – nem, most az Országos Széchényi Könyvtár esetében valószínűleg harmadlagosak a kultúrpolitikai szempontok. De hát akkor mi a kacskaringós fityfene lehet még szempont egy nemzeti könyvtár esetében?

Mondjuk az, hogy a Vár minden négyzetcentimétere a kormányzaté legyen.

De fontolva haladjunk: lássuk előbb, mire használatos a magyar nemzeti könyvtár?

Feladata a magyar és magyar vonatkozású írott kulturális örökség gyűjtése, feldolgozása, megőrzése és hozzáférhetővé tétele a kéziratos kódexektől a nyomtatott dokumentumokon keresztül az elektronikus kiadványokig. A kötelespéldány-rendszer lehetővé teszi a könyvtár számára, hogy rendelkezésére álljon a magyar kiadványok legteljesebb gyűjteménye. A kiadókat utasítás kötelezi arra, hogy a megjelentetett műveikből ingyenes példányt bocsássanak a nemzeti könyvtár rendelkezésére. Az OSZK tehát minden Magyarországon megjelent nyomtatványból két kötelespéldányt kap, de gyűjt nem nyomtatott dokumentumokat is (kéziratok, hangzó anyag, floppylemez stb.), mindig szem előtt tartva speciális gyűjtőkörét.

A könyvtár 2006-ban nyolcmillió egységgel rendelkezett, ezekből több mint kétmillió a könyv, 300 000 az időszaki kiadvány (újságok és periodikumok), és csaknem egymillió a kéziratok száma. A térképek száma körülbelül 200 000, a képek és metszetek száma 270 870, a hangzó anyagok száma pedig 16 000. Ezen kívül körülbelül 2,5 millió plakát és aprónyomtatvány található a könyvtárban. Az állományban helyet kapott még 220 000 dokumentum mikrofilmmásolata is.

Egyszóval: a magyar írott kultúra teljessége megvan benne, azonban ennyire teljesen sehol máshol nem találhatjuk meg.

Nos, ezt az Országos Széchényi Könyvtárat akarják most a Várból a Nagykörút és az Üllői út sarkán álló valamikori Kilián laktanya épületébe költöztetni. Legalábbis az Átlátszó megalapozott információi szerint, és én magam meg nem hinném, hogy Rádi Antónia leírna életében bármit, amiben nem biztos. De hát miért baj ez, kérdezné a naiv szavazópolgár, oda tán még a közlekedés is jobb?

Azért, mert a Kilián laktanya enyhén szólva is kicsi.

Az az állomány, ami a budavári palotában épp, hogy elfér – és a logika szerint csak bővülésére számíthatunk – itt még szűkösen sem volna elhelyezhető. Igaz, terveznek egy archívum-épületet Piliscsabára, ahová már nem olyan jó a tömegközlekedés, csakhogy annak az épületnek még az alapjai sincsenek kiásva. Egyelőre a jelek szerint minden menne a Kilián laktanyába, ha ömlesztve, hát ömlesztve, ha a pincébe, hát a pincébe.

Kell a hely a Várban a királyi udvarnak.

Nagyobb baj, miszerint a Kilián épülete vizes.

Amint az Átlátszó írja:

„De mi is a gond a Kilián laktanyával? Például, hogy – lévén a Nagykörút valaha Duna-mellékág volt, ez a része ráadásul alacsonyabban fekszik a város többi területénél – az épület vizesedhet, ami nem kifejezetten tesz jót a közgyűjteménynek. Az OSZK-sok szerint ráadásul az épület csak bajosan bővíthető, márpedig a Piliscsabára ígért új archívumépület továbbra sem készült el.”

Ha tönkremegy a Képes Krónika vagy a Pray-kódex a vizes, penészes, salétromos alagsorban, az nyilván az aljas brüsszeliták aknamunkájának köszönhető, kérem, semmiképpen sem annak, hogy egy analfabéta kör bitorolja a hatalmat és lassan a Várnegyedet is, előbb vagy utóbb teljesen. Különben nagyon jól teszik, hogy mindenüket, ami fontos a Várba költöztetik: ez ugyanis Budapest egyetlen része, ami szükség és igény esetén tökéletesen körülzárható, elvágható minden ellátástól, legyen az gáz, víz vagy áram és ráadásul – mivel magaslaton áll – kiváló célpontot is mutat. De ezt csak mellékesen jegyeztem meg, a tragédia valóban az, hogy a magyar nemzeti jellegére oly látványosan büszke magyar kormány pont nemzeti kultúránk legfontosabb kincseit készül megsemmisíteni.

Persze, inkább örüljünk, hogy nem égetik fel az egészet,

mint Omár kalifa az alexandriai könyvtárat, mert mostani, rájuk ruházott hatalmuknál fogva azt is megtehetnék. De amit el nem végez a tűz, elvégzi majd a víz. Az is halálos ellensége mindennek, ami kézirat vagy nyomtatvány.

Újraíratják az 1956-2018 közötti korszak magyar irodalomtörténetét

Ha meg még maradna is valami más könyvtárakban, azt meg kell zabolázni. Lehetne mondani, hogy az Országos Széchényi Könyvtár költöztetésének inkább van köze az ingatlanügyletekhez, mint a kultúrpolitikához, de az, hogy újraíratják az 1956-2018 közötti korszak magyar irodalomtörténetét, már valóban kultúrpolitikai hír. Márpedig Kásler Miklós pont ezzel bízta meg Domonkos Lászlót, a Magyar Hírlap munkatársát.

Hatmillió forintos honoráriumért, ami ugyan szép pénz, de tudok a sokszorosáról is a magyar sajtótörténet folyamán, egyszer például Csurka István vett fel pár flekkért tizennégymilliót, és soha nem is folytatta a megkezdett munkát. No, de ha már Csurkánál tartunk, Domonkosnak van köze hozzá, ugyanis nagy tisztelője volt életében, de az halálában is.

Ejnye. Hát ki ez a Domonkos László egyáltalán?

Szegedi születésű (1951- ) író, újságíró, televíziós szerkesztő. Manapság a Magyar Hírlapnál rontja a betűt, meg Raffay Ernő szerkesztőtársa a Trianoni Szemlénél (no, ez is sokat elmond róla), a Magyar Nemzet díszének, Szakács Árpádnak jó barátja (vagy, mivel ezekben a körökben sosem lehet tudni, ki, mikor, kit szúr hátba és mivel, mondjuk úgy: most nem ellensége), de ami ennél is több: Héjjas Iván életrajzírója.

Igen, a „Héjjas nyárfa árnyékában” című könyv szerzője, aki az 1919-es fehérterror egyik hírhedt alakjának, Héjjas Ivánnak állított emléket az említett kötetben. Márpedig Héjjas adott parancsot az orgoványi mészárlásra is.

Hogy milyen ember Domonkos László, az elkötelezett kultúrharcos, mi is az ő irodalmi ars poeticája, azt a legjobban egy pár sora világítja meg. Történt pedig, hogy egy könyvfesztiválon együtt látta az általa az ellenoldalhoz sorolt Spiró Györgyöt, Vámos Miklóst, Ungvári Tamást, Dragomán Györgyöt és másokat, akikről azt írta:

„Nem igazán jellemző, hogy népben-nemzetben, hanem sokkal inkább köztudottan alanyban-állítmányban gondolkodnak, ebben a szellemben alkotnak.”

Szánalmas figura az, embernek, magyarnak egyaránt, akinél a nép és nemzet szemben áll az alannyal-állítmánnyal, annyit mondhatok. Képzelhetjük, miféle kortárs irodalomtörténetet fog ez elkövetni.

Igen, olyant.

De legalább hatmillió forintért.

Csurka István szellemében.

Marad a mennyei segítség?

Az írott múltunkat megeszi majd a talajvíz, az írott jelenünket a Domonkos László, a jövőnket most dobják ki az ablakon a Magyar Tudományos Akadémiával együtt – maximum a mennyei segítségben reménykedhetünk.

Ugyanis március 24-én közbenjáró szentmisét tartanak a Magyar Tudományos Akadémiáért és a magyar egyetemekért, az akadémiai és egyetemi dolgozókért és családjaikért, a magyar tudományos kutatásért és felsőoktatásért. A mise a Budapest-Belváros Nagyboldogasszony plébániatemplomban lesz vasárnap délelőtt 10 órakor.

Nem tudom, mennyit fog segíteni, ismereteim szerint ez az első eset, hogy akadémiáért mondanak misét, de nem vagyunk abban a helyzetben, hogy elvi vitát folytassunk az ügyben, ártani biztos nem árt, bár a hasznával kapcsolatban vannak kétségeim.

Ha mégis segít valamit, magam gyújtok gyertyát Szent Ritának, a reménytelen ügyek szentjének.

Csak sajnos az az érzésem, kismise, nagymise, nem segít már semmise…

Elveszhetnek a kis pártokra adott szavazatok az EP-választáson

0

Sőt, a Publicus közvélemény-kutatása szerint mintegy kilencszázaléknyi voks (majdnem két mandátum) nemcsak pocsékba megy, hanem a választási szabályok miatt pluszban a Fideszhez kerülhet.

Publicus Intézet február 13-20 között, 999 fő megkérdezésével készített reprezentatív közvélemény-kutatásban vizsgálta a pártok támogatottságának alakulását.

A Fidesz-KDNP támogatottsága a múlt havi változatlanság után ebben két százalékpontot növekedett, így 25 százalék.

Az MSZP-P támogatottsága a múlt hónapi változatlanság után ebben a hónapban sem változott, így 9 százalék.

A Jobbik esetében a múlt két havi egy-egy százalékpontos emelkedés után most változatlan, így 10 százalék.

Az LMP és a DK támogatottsága nem változott, 2, illetve 3 százalék. A Kétfarkú Kutya párt és a Momentum támogatottsága sem változott, így 1, illetve 2 százalék a támogatottságuk. A Mi Hazánk Mozgalom Párt támogatottsága egy százalékot csökkenve most nem érte el az 1 százalékot, ahogy a liberálisoké (MLP) sem. A bizonytalanok aránya az elmúlt hónapok csökkenése tovább csökkent, 44 százalék.

Hasonló a választók véleménye az EP-szavazásról

Az EP-választáson részvételt tervezők aránya egy hónap alatt nem változott, továbbra is magas. Viszont kb. 10 százalékponttal növekedett az aktív EP-preferenciával rendelkezők aránya. Az összes megkérdezett körében a Fidesz-KDNP 28, az MSZP-P 10, a Jobbik 11, az LMP 2, a DK 4, a Momentum 3 százalékot szerezne egy “most vasárnapi” EP-választáson. Minimális eltérések figyelhetők meg az országgyűlési listára leadandó szavazataránnyal összevetve, azonban fontos, hogy a kutatás még a DK listavezetőjének bejelentése előtt készült. Vagyis a kis ellenzéki pártokra adott szavazatok elvesznek, illetve a Fideszt erősítik.

Ezt magyarázta el a közelmúltban Tóth Zoltán. Minél több az 9t százalék közelében elvérző párt, annál több szavazat kerül a Fideszhez, akár 20 százalék is lehetséges.

Összefogással győzhető le a Fidesz

Ha viszont létrejön egy összellenzéki, MSZP-P-DK-Jobbik-LMP-Momentum közös lista, 31 százalékos eredményt mutatna, ami egy százalékponttal magasabb mint ha külön indulnának a pártok, míg a Fidesz 29 százalékot, ami szinten 1 százalékpontos növekmény — azonban ebben az esetben az összellenzéki lista több mandátumot kapna mint a Fidesz, és az EP választás győztese lenne.

Nem csak a teljes összefogás, hanem a részleges – például egy MSZP-Párbeszéd-DK-Momentum és külön Jobbik-LMP listát jelentő – is javítana az ellenzék esélyein.

Új szövetséget, irány a szélsőjobb!

A fideszes Magyar Nemzet szerkesztőségi cikkben szólította fel a Fideszt, hogy lépjen ki az Európai Néppártból. Azt ugye a mai Magyarországon senki sem gondolja, hogy nem a Pártközpontból érkezett utasításra született a cikk, amelynek a címe is beszédes: Új szövetséget!

Megvan az új ellenség: a Soros-bérenc Európai Néppárt

A lap szerint a Néppárt megtagadta Helmut Kohl örökségét, hogy megvalósítsa Soros György lázálmát, és már meg sem különböztethető a szocialistáktól, a liberálisoktól…

„Elérkezett az idő egy új szövetség megkötésére. Új szövetséget pedig csak úgy lehet kötni, ha a régit felbontjuk. Elérkezett az idő, hogy a Fidesz befejezze a megalázó egyezkedést az Európai Néppárttal” – írja a Magyar Nemzet.

„A Fidesznek egy útja maradt: az új szövetség útja. Orbán Viktor és a Fidesz lépjen ki az Európai Néppártból, és kössön szövetséget Matteo Salvinivel, az osztrák Szabadságpárttal, valamint a lengyel kormánypárttal! Ez ma Európa és a magyarság érdeke.

Nincs mire várni tovább – pontosabban fogalmazva: tilos tovább várni! Így, és csak így lehet élére állni a bevándorlás elleni harcnak, megvédeni a nemzetek Európáját és benne Magyarországot. A magyar miniszterelnöknek muszáj lesz e harc élére állnia. Ez következik mindabból, amit eddig képviselt” – olvasható a cikkben.

„A néppárt már nem védelmezi sem a nemzetet, sem a kereszténységet, sem a hagyományos családmodellt, sem bármely, néven nevezhető európai hagyományt. A néppárt mára a beteg liberalizmus kiszolgálója lett. Félelemből, pénzért, meggyőződésből, a nyugati sajtó agresszív nyomása miatt – mindegy.

A liberalizmus mára hadat üzent az ember mindhárom meghatározó identitásának.

Felszámolta az európai, a nyugati ember vallási identitását, felszámolja az európai, nyugati ember nemzeti identitását és készül felszámolni az európai, nyugati ember nemi identitását” – írja a Magyar Nemzet.

Juncker szerintük Soros bábja

A kormánypárti lap szerint Jean-Claude Juncker, „Európa első embere egy mentálisan és morálisan is válságban lévő báb, aki Soros kitartottja. Ha anyagilag talán nem is, de szellemi értelemben mindenképpen. S immáron a néppárt ­vezetője, Joseph Daul és Manfred Weber is világossá tette, hogy kizárólag ezt az irányvonalat támogatja. Weber ultimátuma bebizonyította, hogy az egyezkedésnek nincs értelme.”

Beindult tehát a kilépést előkészítő kampány

Ezek után várhatjuk az újabb cikkeket és plakátokat. Sorossal és Junckerrel, Weberrel, Merkellel, az egész konzervatív Néppárttal. És persze előbb-utóbb bekövetkezik a kilépés is, majd a nyilvános összeborulás az európai értékeket megtagadó szélsőjobbal. Végső soron ez logikus is, a Fidesz soha nem is volt európai értelemben vett konzervatív párt, és jó ideje sodródik a szélsőségesek közelébe. Orbán barátja már Salvini, ő maga meg arról álmodozik, hogy az újabb váltással európai vezető lehet.

Lendvai Ildikó: Arról jutott eszembe… – 5.

Arról jutott eszembe, hogy megjelent az első kormány-kifestőkönyv.

Nem vicc. A Facebookon 2000 forintért megrendelhető egy felnőtteknek szóló színezőfüzet, amely kormánypolitikusok körvonalait tartalmazza – olyanra festheted ki őket, amilyenre akarod. „Stresszoldó színezőként” hirdetik, márpedig stresszből jut nekünk bőven. Igazi tömegtermelésre, nagyüzemi kifestő-gyártásra lehet tehát szükség. Ha valahol ki kell majd használni az évi 400 túlórát, hát itt igen. Még jó, hogy a törvényhozás ilyen előrelátó volt.

A gyártók pontos használati utasítással igazítanak el: „Unod? Színezd ki, változtasd őket saját képedre, rajzolj nekik lila hajat, bajuszt és aranyfogat. Mindjárt felrobbansz? Lyukaszd ki a szemüket, rajzolj rájuk böris ruhát!” Na, ez a „böris” rabruha-ötlet különösen inspirálólag hatott többekre. Nem véletlen, hogy először egy ellenzéki képviselő kezében láthattuk a könyvecskét, aki a parlament szünetében – előzőleg nyilván jól felpaprikázva – szemmel látható élvezettel éppen rácsokat rajzolt Rogán Antal figurája elé. Tényleg kisimultak az arcvonásai, még arról is elfeledkezett, hogy a tiszteletlenségért a Ház nagyhatalmú ura újabb havi fizetését vonhatja el.

Ezen túl még annyit tudhatunk a kifestőről, hogy természetesen benne van a kormányfő is („Magyarország első színes miniszterelnöke” – reklámozza a kiadó) és Mészáros Lőrinc is. Nekem már ez a három szereplő is megéri, hogy szerezzek egyet, noha eddig semmiféle képzőművészeti tehetséget nem fedeztem fel magamban. De egyéb problémáim is vannak. Jó, hogy elcsórom az unokák színesceruza készletét, de milyen színűre tervezzem a miniszterelnököt? Kézenfekvő volna ugyebár a narancs, mint a Fidesz színe, de egyrészt még májbajosnak néznék sárga képpel, másrészt mindenkinek a „kicsi, savanyú, de a miénk” jutna eszébe. Máris többen idegesen sóhajtozni kezdenének, hogy jó-jó, de miért pont a miénk, és a stresszoldásnak annyi.

A piros ceruzát eszembe sem jutna elővenni, felségsértés volna a kormányfőt komcsi gyanúba keverni. Pláne, hogy az 1919-es plakátok vörös kalapácsos emberére emlékeztetne, na persze szemben a plakáttal, illedelmes öltönyben. A zöld a környezetvédők színe, akik folyton a kivágott fák meg a Liget miatt hisztériáznak, még a paksi bővítéssel se lehetett nekik örömet szerezni, hát igazán méltatlan volna Magyarország miniszterelnökét zöldnek képzelni. A kékről ne is beszéljünk, az a liberálisok és Európa színe, még jó, hogy nem akarnám a csillagokat is odapingálni.

Jut eszembe, múltkor az évértékelő beszédét fekete leplek mögött tartotta meg, talán kedveli ezt a színt. De ez sem jó, pesszimizmust sugall épp most, amikor mindjárt utolérjük Ausztriát. Nem beszélve arról, hogy némi rosszindulattal valaki úgy dekódolhatná, hogy ez itt a Sötét Erők fejedelme a Csillagok háborújából.

Jó, magam is rájöttem, igaziból nemzetiszínűre kellene színezni. Ha a trafik, az adóhivatal és a szemétszállító holding is nemzeti, akkor a miniszterelnök hogy ne lenne az! Ideológiailag így rendben is volna, na de akinek csak egy mákszemnyi vizuális fantáziája van, az rögtön rájön, hogy milyen előnytelenül festene egy fent vörösképű, pont középen, a deréktájon kellemetlenül kövérítő fehérbe öltözött, lent viszont az erdészek vagy fináncok zöld nadrágját viselő figura.

Ha ez a feladat meg is haladja képességeimet, azért az alapötletet továbbfejlesztendőnek tartom. Ha valami nem tetszik, oldjuk fel a stresszt rajzzal! Ha kikészültünk az egészségügy állapotától, ide nekünk egy kórtermet ábrázoló kifestőt, rajzoljunk bele mosolygós, kipihent nővéreket, orvosokat, és satírozzuk láthatatlanná a plafonon a beázás foltjait. Igényesebbek rajzolhatnak a mellékhelyiségbe WC-papírt is, bár ez már komolyan ártana a valószerűségnek. Rajzoljunk a gyereknek könnyebb iskolatáskát, érdekesebb tankönyvet, jobb kosztot a menzán! Rajzoljunk tüzet télen a fagyos kályhákba, húst a főzelékre, fedelet a kilakoltatott feje fölé.

Rajzoljunk maguknak országot! Használjunk fel minden színesceruzát, legyen minél sokszínűbb, egyik színét, árnyalatát se akarja kiradírozni senki! Ezt a kifestőt kérem inkább. A miniszterelnöki nem érdekel.

Kezdődhet a Corvinus átszabása, kérdőjelekkel

Megalakulhatnak a vagyonkezelő alapítványok, amelyek egyik formáját a Corvinus Egyetem fenntartásához fognak alkalmazni a nyártól. Ez megnyitja az utat az MTA intézeteinek elvétele előtt is, az egyetem kapcsán azonban vannak alapvető kérdések a jövőről. Például a finanszírozás bizonytalanságai.

A parlament szerda délutáni döntésével megalakulhatnak a vagyonkezelő alapítványok, amelyek elsődlegesen a hatalmas (legalább 600 milliós) családi vagyonok egyben tartására szolgáltak volna, de beleillesztették a közcélú formát is. Ennek kinyilvánított célja a Covinus Egyetem működésének átalakítása júliustól, a célul kitűzött „elitegyetem” létrehozása. (Ennek egyik következménye az állami fenntartású helyek drasztikus visszavágása lesz a fizetősök javára.)

Az persze kérdés, hogy az ország romló híre, a tudományellenes kormányzati politika mennyire teszi vonzóvá a Corvinust a jól fizető hazai és külföldi diákok előtt. Merthogy a törvényjavaslat szavazás előtti sub rosa kiegészítése a kutatási közérdekű feladat lehetőségével megnyitja az utat a Magyar Tudományos Akadémia ötezer fős intézeti hálózatának elvétele és állami vagyonkezelő alapítványba vitele előtt. Az MTA próbál ellenállni ennek.

De vissza a Corvinushoz. Több részlet nem ismert, csak a főbb keret. A kormány szándéka az, hogy

az egyetemet kiveszi a költségvetési finanszírozás köréből, és a vagyonkezelő alapítvány rendelkezésre bocsátja az állam tulajdonában – az MNV-nél – lévő Mol és Richter Gedeon tőzsdei részvénytársaságok 10-10 százalékos pakettjét.

(A két cégben egyaránt kicsivel több, mint 25 százaléka van az államnak.)

Ezen részvénycsomagok (most mintegy 380 milliárdra becsült) értékének hozamából, a kifizetett osztalékból működne a Corvinus. Ezek az értékpapírok mozdíthatatlanok, az egyetem nem adhatja el, tehát, ha jól értjük, más részvényt se vásárolhat helyettük, vagyis a szó szoros értelmében vagyongazdálkodást nem folytathat.

Ez persze nem lenne baj, ha nem olyan cégekről van szó, amelyek

erősen ki vannak téve a környezet nem befolyásolható folyamatainak, illetve a normál üzletmenet kockázatainak.

Ezek alaposan felforgathatják a nyereséget, vagy/és az osztalékot.

Egyelőre az se egyértelmű, hogy az alapítvány lesz-e a részvénycsomagok tulajdonosa vagy az marad az államnál. Ennek csak annyiban van jelentősége, hogy ki képviseli a 10 százalékokat a cégek igazgatóságaiban.

Ennél fontosabb azonban, hogy a Richter üzleti eredménye meglehetősen nagy mozgásokat mutat. Csak az elmúlt két lezárt évben (2016-17-ben)

több, mint hatszoros (!) volt a különbség az eredményben,

Az egy részvényre jutó konszolidált eredmény 2016-ban hét és félszerese volt tavalyinak. (A gyógyszergyárnak az elmúlt években több olyan terméke volt, amelyek piacra vezetése nem úgy vagy késve sikerült, ami a nyereségen is meglátszott.)

A gyógyszerkutatások kockázatossága pedig a jövőben se fog mérséklődni. Kérdés, hogy szabad-e kitenni az ország egyik legnagyobb egyetemének napi gazdálkodását annak, hogy egy ekkora társaság mekkora hasznot termel.

És ha van haszon, még nem biztos, hogy van osztalék is.

Akár terjeszkedés, felvásárlás, termékfejlesztés céljára vagy piaci nehézségek miatt gyakran élnek azzal az eszközzel tőzsdei társaságok, hogy nem fizetnek osztalékot (vagy csak csökkentett összeget), és az eredménytartalékba teszik a pénzt.

Ez történt a Mol esetében tíz évvel ezelőtt. Akkoriban, 2008 elején adta el hirtelen az osztrák OMV olajcég a Molban lévő bő 21 százalékos részét (miután sikertelen volt az úgynevezett ellenséges felvásárlás kísérlete) az orosz Szurgutnyeftyegaznak. Ezután pár héttel az éves rendes közgyűlés (egyéb kiszorító alapszabály-módosítások mellett) úgy döntött, hogy nem fizet osztalékot a részvényeseknek. És aztán ez így történt még két évben.

A Mol ma már „nem kispályás játékos” a térségben, ennek minden előnyével és rizikójával. Ismert a horvát INA-ban lévő relatív többségi részesedése és irányítási joga miatt hosszú évek óta tartó komoly vitája a horvát kormányokkal. Ennek kimenetele hatással lehet a Mol jövőbeni eredményességére, osztalékfizetési gyakorlatára.

Weber feltételek elutasítva

A Fidesz számára az európai keresztény értékek védelme és a migráció megállítása fontosabb a pártfegyelemnél. Ebben nem engedünk! – közölte Hidvéghi Balázs, a Fidesz kommunikációs igazgatója újságírók kérdésére válaszolva.

Hidvéghi Balázs reagált arra, hogy Manfred Weber, az Európai Néppárt (EPP) európai parlamenti frakcióvezetője kedden három feltételt – a magyar kormány Brüsszel elleni kampányának leállítását, az EPP tagpártjaitól való bocsánatkérést, és a Közép-európai Egyetem (CEU) budapesti megmaradásának biztosítását – nevezett meg, amelynek teljesülése esetén elkerülheti a Fidesz EPP-tagságának megszüntetése.

Az Európai Néppárton belül a vita a bevándorlásról szól, a Fidesz pedig mindenkinek, így Manfred Webernek a véleményét is meghallgatja.

„Az európai keresztény értékek védelme és a migráció megállítása a Fidesznek, ugyanakkor fontosabb a pártfegyelemnél. Ebben nem tudunk engedni” –  jelentette ki a szóvivő, azt nem fejtve ki, hogy mi köze a keresztény kultúrához és a migráció megállításához Weber három konkrét kérésének.

A CEU-ra vonatkozó kérdésre válaszolva a Fidesz kommunikációs igazgatója hangsúlyozta: a „Soros-hálózat minden követ megmozgat a saját érdekeinek a képviseletében”. Hozzátette: Budapesten működik a Közép-európai Egyetem, megfelelően a magyar törvényeknek, az oktatás pedig nemzeti hatáskörben eldöntendő téma, így az ezzel kapcsolatos kritika nem megalapozott.

Weber a korábbiakhoz képest most egy kicsit konkrétabb feltételeket szabott, ám ezek közül kettőre Orbán már az ultimátum előtt is választ adott.

A Néppárt és a Fidesz konfliktusában a legutóbbi fejlemény, hogy a Néppárt szerdai frakcióülésén nem került napirendre a Fidesz kizárásának ügye, mert Manfred Weber nem tudott jelen lenni, és a frakcióvezető azt kérte, hogy a jelenléte nélkül ne tárgyaljanak erről. A hírek szerint március 20-án fognak a Fidesz kizárásáról tárgyalni a Néppártban.

Amit a kormány művel, az már nem agymosás, hanem agyhalál

0

A magyar ügyészség szerepéről tartott előadást dr. Magyar György ügyvéd a Liberális Magyarországért Alapítvány – ALMA és a Magyar Liberális Párt békéscsabai vezetőjének, dr. Fülöp Zoltánnak a rendezésében Békéscsabán. A fórum résztvevői arra voltak kíváncsiak, vajon mennyire befolyásolja a politika a szervezet működését, illetve valójában korbácsnak tekinthető-e a vádhatóság a hatalom kezében.

Magyar György már a felvezetésben kijelentette: szinte sehol a világon nincs olyan rendszer, mint hazánkban; olyan kiváltságokat élvez az ügyészség, mint sehol másutt. Az ügyészség saját magát vizsgálja, hogy egy döntése jó volt-e vagy rossz, lényegében senki, semmilyen felsőbb lépcső nincs, amely vizsgálhatná a testület működését. „Bár ez kismiska ahhoz képest, hogy Magyarországon már nincs jogállam” – szélesítette ki mondandóját Magyar György. Ebből a szempontból pedig szinte természetesnek tekinthető, hogy az ügyészség munkájában erősen jelen van a politikai befolyás. Egyébként is, hangsúlyozta az ügyvéd, hazánkban nem válnak szét a hatalmi ágak, azaz a törvényhozói, a végrehajtói, illetve a bírói hatalom. Magyar negyedik hatalmi ágként idesorolta a médiát is, amely ugyancsak döntő mértékben a kormányzat kezében van.

Magyar György felvázolta hallgatóságnak, hogy a Fidesz már a 2010-es évek elején súlyos támadásokat indított a bírói függetlenség ellen, mindent megtett annak érdekében, hogy uralma alá hajtsa a bíróságokat, és tette ezt akkoriban úgy, hogy lefejezte a bíróságokat. A recept állandó volt az Orbán-rendszerben: ha valamit meg akartak változtatni, törvényeket alkottak rá; így történt ez a bírói személycserék végrehajtása esetében is. A bíróságok ügye még korántsem lezárt, hívta fel a hallgatóság figyelmét az ügyvéd: létrehozták a közigazgatási bíróságokat, amely a Fidesz házi bírósága lesz – fogalmazott Magyar –, és a legkényesebb ügyek fognak a testület elé kerülni, amelynek vezetőjét a Fidesz-kormány nevezi ki. Mondhatni a kormányzat embere lesz, aki már a Nemzeti Választási Bizottság elnökeként bizonyította lojalitását. (Patyi Andrásról van szó.) Ez az új bíróság ily módon az aktuális politikának lesz alárendelve, amit amúgy is megkísérelt már a rezsim: valósággal megrendelt bírósági ítéleteket a számára fontos ügyekben.

Európa vajon miért tehetetlen? – tette fel a kérdést saját magának Magyar, majd rögtön meg is válaszolta: azért, mert az európai közösség kezdetben hat állammal közös érdekek és értékek mentén jött létre, nem gondolván akkor arra, ha majd egyszer kibővül – jelenleg 28 tagállammá -, akkor lesznek olyan országok, amelyek a közös szabályok kijátszásában érdekeltek. Hogy lesznek olyan országok, ahol például az ügyészség állam az államban. Hogy lesznek olyan országok, ahol a vádhatóság – amely egyedüliként hivatott arra, hogy vádat emeljen -, ezt egy sor esetben nem fogja megtenni. Mégpedig olyan esetekben, amelyek a hatalom számára kényesek, kényelmetlenek. Magyarországon talán nem is azzal van a baj, amikor az ügyészség vádat emel, hanem azzal, hogy egy sor esetben ezt nem teszi meg – fogalmazott Magyar György.

A Szabadon szólva mai vendége dr. Magyar György.

Közzétette: Liberálisok – Békéscsaba – 2019. március 5., kedd

Az ügyvéd a fórumon résztvevők kérdéseire válaszolva arról beszélt: amit ma Magyarországon művel a kormány az emberekkel, az nem agymosás, az már agyhalál. Hogyan lehet ez ellen védekezni? Bár – mint Magyar mondta – erőszakra nem buzdítana senkit, azt nem kell eltűrnünk, hogy egy település művelődési házában ne lehessen hasonló rendezvényeket szervezni, mint ez a békéscsabai – utalt vissza egy hozzászóló panaszára az ügyvéd. „Oda kell menni, engedetlennek, keménynek kell lenni, nem kell beszarni (sic!), mert különben el leszünk taposva” – zárta le a beszélgetést Magyar György.

Kastélytúra – Déli kávé Szele Tamással

Kávé mellé most kellemetlen, kínos témával szolgálhatok, mert senki sem örül annak, ha gyermekeknek esik baja, kerülnek kellemetlen helyzetbe: na jó, kivéve azokat, akiknek ez valamiképpen kifizetődik. Hogy kinek lesz jó, miszerint kiköltöztetik még idén nyáron a fóti Károlyi István Gyermekközpont lakóit, arról csak sejtéseink vannak – a gyermekeknek biztos nem.

Először idézzünk egy beszélgetést, ami a 444 tanúsága szerint tegnap hangzott el Szél Bernadett és a fóti gyermekotthonért felelős államtitkár, Fülöp Attila között. Fülöp épp nagyon diskurált valami mérhetetlenül fontosról, éspedig Vécsey László képviselővel, Szél minden áron kérdőre szerette vonni a gyermekotthon sorsával kapcsolatban, de a társalkodóknak nagyon nem akaródzott erről beszélni. Végül Szél Bernadett odaszólt, kissé élesebben:

„Szeretném, ha válaszolna! A gyerekek fontosabbak, mint az urak, akikkel most ön van, azt gondolom.” Mire egyikük, Gödöllő és környéke fideszes országgyűlési képviselője, Vécsey László azt felelte: „Ezt kikérjük magunknak!”

Hát lám, mindjárt kiderül, kinek kicsoda, micsoda a fontos: nekem mondjuk a gyermekek előrébb valók volnának, mint a politikusok, éspedig azért, mert belőlük még lehet ember, de amazokból már csak maximum miniszter, az is minek. De hát mi a helyzet a fóti gyermekotthonnal?

Hivatalosan az, hogy a kormány úgy döntött – a hivatalos verzió szerint – miszerint:

„A Károlyi István Gyermekközpontban biztosított ellátásokat a jövőben más helyszíneken nyújtja a rászoruló gyermekek számára – tudta meg lapunk. A gyermekeket Kalocsán, Aszódon, Zalaegerszegen és Budapesten helyezik el.

Várhatóan az év első felében bezárja a kapuit a fóti Károlyi István Gyermekközpont, az ott gondozott gyermekeket négy településen helyezik el. Zalaegerszegen és Kalocsán európai uniós forrásból megvalósuló új, korszerű férőhelyek garantálják majd a gyermekotthoni ellátás minőségének javulását. A tárca hangsúlyozta, Zalaegerszegen és Kalocsán a központi speciális gyermekotthon vezetése, szervezete és szakmai irányítása is megújult, így az ombudsman által megállapított korábbi hiányosságok megszűntek. E két helyszín mellett Aszódon és Budapesten helyezik el a most még Fóton gondozott gyermekeket.”

Igen szépen hangzik, hiszem majd, ha látom. Mármint az ellátás minőségének javulása hangzik szépen. Azonban kilóg a lóláb: szó nincs a gyermekotthoni ellátásról. Ingatlanról van szó. Ugyanis a gyermekek lakói nem a kastélyban laknak, hanem annak kertjében kialakított, nyolc-tíz fős otthonokban vannak elhelyezve, ezzel megdől az az érv, miszerint a kormány csak a „tömegszerű” szociális intézményeket szünteti meg. Sőt, annyira nincs szó „tömegszerűségről”, hogy jelenleg összesen 62 gyermeket látnak el a kastélyparkban kialakított lakóotthonokban. Közülük 32 speciális-, 24 különleges szükségletű, további 6 gondozott pedig kísérő nélküli menekült gyermek. Csak hát a kastély parkja része az ingatlannak, igen értékes része: így hát nem csak ezeknek az otthonoknak kell menniük, mégpedig idén nyár körül, hanem az ugyancsak ott működő Fóti Szabad Waldorf Iskolának és a Fóti Népművészeti Szakgimnázium és Gimnáziumnak is. Ezt Tuzson Bence, a térség fideszes országgyűlési képviselője jelentette be a városvezetésnek.

Ingatlanszagot érzek, akármi legyek, méghozzá ingatlanpanama-szagot. Szép kifejezés egy gyermekotthon megszüntetésére, hogy „kitagolják”, de attól még ugyanazt jelenti – szétosztják a gyermekeket máshová. Hová? Aszódra, de főleg Zalaegerszegre… ahol, mint láthattuk, a kormány szerint megújult a vezetés, a szervezet és a szakmai irányítás, így nyoma sincs a korábbi problémáknak.

No, ha nyoma sincs, az igen jó, de lássuk Székely László ombudsman nemrég, március elsején született utójelentését arról, milyen változásokat tapasztalt az új vezetésnek köszönhetően?

Nem sokat. Az utóvizsgálat a 2016-os megállapításokhoz képest nem tapasztalt érdemi előrelépést az otthonban élő gyermekek oktatásának kérdésében. Továbbra sem biztosított, hogy a 8. évfolyamot befejező tanulók a képességeiknek megfelelően tudjanak továbbtanulni. A korábbi jelentés aggályosnak találta annak gyakorlatát, ahogyan a gyermekek automatikusan magántanulóvá válnak. Ezen a területen azóta sincs kedvező változás.

Az étkeztetési normatíva az ebéd költségein kívül csupán fejenként 486 forintot irányoz elő további napi négy étkezésre. Ez bizony nagyon kevés, megkockáztatnám, szánalmasan az.

A bútorok és a vizesblokkok állapota nyomorúságos, igaz, ez a romgálásoknak is köszönhető, az agresszió ugyanis általános. Mármint nem is annyira a nevelők részéről, inkább úgynevezett „kortárs agresszióról” van szó, a gyermekek bántják egymást.

Különben a zalaegerszegi gyermekotthon engedélyezett létszáma összesen 48 fő, ebből a vizsgálat idején ott voltak negyvenöten, nyolcan szökésben voltak épp, öt fő javítóintézetben volt, nyolc fő pedig várólistán. Ez összesen sem negyvennyolc, hanem hatvanhat, és erre jönnének még a fóti gyermekek…

A dohányzás és a kábítószerfogyasztás is általános, a gondozottak leginkább „a patkányméreggel cseppentett dohányból sodort cigarettát szívják, amivel akár napokra kiütik magukat.” Drogambulanciára egy gyerek jár. Ugyanakkor az alkoholfogyasztás nem jellemző. Mivel a gondozott gyerekek nagy rész már eleve dohányosként érkezik,
ezért a dohányzásra vonatkozó tilalmat nem tudják tartani. Ezért a dohányzást úgy szabályozzák, hogy napi három szál cigit szívhatnak el öt részletben az étkezés után.

És ez az az otthon, amiről a minisztérium még azt állította, hogy az ombudsman által megállapított korábbi hiányosságok megszűntek!

Érthető a felháborodás az ügyben, pláne most, mikor épp

állnak le az SOS-gyermekfalvak is, mivel megszűnik a külföldi támogatásuk (a civiltörvény miatt),

így vagy befejezik működésüket, vagy teljesen átalakulnak. Konkrétan, mint az SOS Gyermekfalvak Alapítvány február elején kiadott közleményében olvashatjuk:

„A jövőben olyan nevelőszülőket keresünk, akik saját ingatlanukban gondoskodnának az SOS-be került gyerekekről. Az SOS ingatlanjaiban jelenleg lakó nevelőszülői családok saját házukba/lakásukba költöznek, vagy saját döntésük alapján akár az SOS ingatlanjait is bérelhetik. Az alacsony kihasználtságú, költséges ingatlanokat és használaton kívüli telkeket a közeljövőben értékesíteni fogjuk, az így befolyt összeget teljes egészében közvetlenül a magyar SOS-ben élő gyerekekre fordítjuk. A családok továbbra is megkapják ugyanazt a szakmai segítséget, amit eddig, csak területileg nem lesznek közvetlenül egymás mellett.”

Magyarul: mivel külföldről már nem nagyon fogadhatnak el támogatást, a működésüket úgy próbálják finanszírozni, hogy eladják vagy bérbe adják az összes nélkülözhető ingatlanjukat, tart a befolyó összeg, ameddig tart. Persze, ezt hivatalosan bevallani öngyilkosság lenne, tehát úgy fogalmaznak: „a magyar SOS Gyermekfalvak a jövőben fokozottabban számít adományozóira, az SOS nemzetközi szervezete 2020-tól ugyanis olyan országok megsegítésére csoportosítja át a forrásokat, melyek nálunk lényegesen rosszabb gazdasági-társadalmi, egészségügyi helyzetben vannak. Magyarországon hozzájuk viszonyítva kedvezőbbek a körülmények, így több lehetőség van adománygyűjtésre.”

Hát ja, kérem, mégsem mondhatják, hogy a civiltörvény miatt nem fogadhatják el az eddigi pénzt külföldről, mert még lesorosistázzák őket…

Visszatérve Fótra: az épülettel kapcsolatban nem új a hír, hogy a kormány a gondjaiba kívánja venni, egészen pontosan két éve hallhattunk róla először: akkor már közölték volt, miszerint „Kastélyként üzemel tovább a fóti gyermekváros”. Hát a gyermekváros épp nem, ugyanis az a parkban van, az épület meg eddig sem volt hangár vagy piramis, szóval az nagy felfedezés, hogy egy kastély kastélyként fog üzemelni. De Tuzson Bence annak idején maradandót alakított az ügyben megszólalva:

„Az a feladat áll előttünk, hogy ebben a másfél évben megtaláljuk azt a funkciót, amelyik kapcsolódni fog a kastélyhoz. Egy gyönyörű kastélyról beszélünk, és Magyarország kormánya elkötelezett a tekintetben, hogy a magyarországi kastélyok, várak visszanyerjék korábbi méltó fényüket, és olyan funkcióval egészüljenek ki, amelyek a 21. századi feladatoknak megfelelnek. Azaz minden ilyen kastély mint kastély, mint vár létezzen.”

Értem. A kastély legyen kastély, a krumplileves pedig krumplileves.

Hát én azt mondom, ebből a Károlyi-kastélyból most parkostól szálloda lesz, más nem nagyon lehet, éspedig kormányközeli kezekben.

Az otthon gyermekei meg mehetnek a viszonylag kellemes és nyugodt környezetből a túlzsúfolt, erőszakban tobzódó, kábítószerekkel teletömött többi intézetbe.

Az államtitkár urak joggal kérik ki maguknak a zavarást, a mellékelt ábra is mutatja: ők fontosabbak a gyermekeknél.

Hölgyeim és uraim, kastélytúránkon vettek részt.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK