Fontos

Kurz a medencében – Orbán a medence szélén

0

„Sebastian Kurznak eddig soha fel nem kínált politikai esélyt ad a jövőben Orbán nemtelen hadakozása az Európai Néppárttal, s még inkább, ha a magyar miniszterelnök belép a Salvini szervezte Európai Népek és Nemzetek Szövetségébe. Ezzel az osztrák lenne annak kizárólagos megtestesítője, hogyan kell megfékezni a nácikat, amire a jelek szerint a baloldal egyelőre képtelen. És ami talán nem is a baloldal, hanem a jobboldal feladata. Ez az Európai Néppártban is megerősíti majd az ÖVP pozícióját, amire húsz éve, amikor a párt először fogott össze a Szabadságpárttal, nem volt példa” –  kezdi ezekkel a szavakkal Ara-Kovács Attila mai Diplomáciai jegyzetét.

Minden vethető Sebastian Kurz osztrák kancellár szemére, ám az semmiképp, hogy – fiatal kora ellenére, 32 éves – ne lenne kiváló taktikai érzéke. Mesterien lavírozik abban a koalíciós kötelékben, amely pártját, a konzervatív Osztrák Néppártot (ÖVP) a szélsőjobboldali Szabadságpárthoz (FPÖ) fűzi. Bár erőteljes nyomást gyakorolnak rá az európai konzervatív testvérpártok, egyre inkább úgy igyekszik feltüntetni önmagát, mint olyat, aki egyedül képes megzabolázni a szélsőjobboldal radikalizmusát. És ebben van is számos valóságelem, amit az utóbbi napok fejleményei igazolnak.

A Szabadságpártnak mindig is jól ismert kapcsolatai voltak a legszélsőségesebb, korábban a nagynémet birodalmi eszmét melengető, mostanság pedig a migrációellenességet meglovagló ifjúsági szervezetekhez. Ám nemrég bebizonyosodott, hogy ezekhez jelentős pénztámogatás érkezett attól a személytől, aki az új-zélandi Christchurch-ben ötven embert gyilkolt meg egy mecsetnél, istentisztelet közben. Azt követően, hogy a Szabadságpárt és a terrorizmus között nyilvánosságra került ez a kapcsolat, Kurz azonnal lépett s – konkrétan ki nem mondva, de – kilátásba helyezte még a koalíció felmondását is, ha az FPÖ nem szakít nyilvánosan a merénylő által támogatott szervezetekkel. A koalíció felbomlását persze senki sem veszi komolyan, főként azért, mert az FPÖ a kormányon belül olyan jogosítványokkal rendelkezik, melyeknek feláldozása egyet jelentene az öngyilkossággal – övék az alkancellári poszt, továbbá a belügyminisztérium, ami nem csak a belbiztonság ellenőrzését jelenti, de a titkosszolgálatokét is. Kurz tehát jó érzékkel talált rá arra az ügyre, mellyel kockázat nélkül zsarolható meg a szélsőjobb.

Ám van itt egy másik, épp most kibontakozó fejlemény is. Matteo Salvini az olasz Liga vezetője – egyben belügyminiszter – április 8-ra Milánóba hívta Európa szélsőséges pártjait, hogy ott létrehozzák az Európai Népek és Nemzetek Szövetségét. Bejelentette, hogy azon részt vesz Orbán Viktor mellett Marine le Pen, Geert Wilders és még számosan. De a jelek szerint az osztrák Szabadságpárt vezetője, Heinz-Christian Strache alkancellár távol marad. Ennek csak egyetlen oka lehet: mégpedig az, hogy Kurz megtiltotta neki, aminek ő nem mert ellentmondani.

Egyelőre persze nem látni, ha az Osztrák Néppárt valóban megválna a Szabadágpárttól, milyen koalíciós kombináció jöhetne szóba, s ami még lényegesebb: melyiknek lenne realitása, de a jelek szerint Kurz szélsőjobb-elleni manővereinek komoly ereje van, ami stabilizálhatja pozícióját az Európai Néppártban, így az unióban is.

Ám Kurz taktikája nem csak belpolitikailag tűnik sikeresnek.

Ahogy a magyar miniszterelnök hitele eltűnt és nemzetközi mozgástere egyre szűkebbé vált, úgy követte mindezt Kurz elhatárolódása magától Orbántól és a Fidesztől, nem csak a személyes kontaktusokban, de az uniós politikában is.

Ám nem ő az első, aki sikerrel használja ki azokat az előnyöket, amelyek egy Orbánnal való összehasonlításból oly látványosan következnek. A korábbi szlovák kormányfő, Robert Fico ugyanezt a játékot űzte, s személyét annak ellenére sikerült elfogadható európai politikai szereplőnek eladnia, hogy pártja és annak politikája, gyakran lépésről-lépésre követte a Fidesz itthoni gyakorlatát. Igaz, neki sohasem volt kétharmada. De a semmit sem takargató népi mondás ez esetben is igaznak bizonyult, s Ficót – európai szinten – a felszínen tartotta, mármint, hogy: egy dolog a medencében illetlen dolgokat művelni, s megint más a medence szélén, mindenki szeme láttára tenni ugyanazt.

Hasonlóképpen Sebastian Kurznak is eddig soha fel nem kínált politikai esélyt ad a jövőben Orbán nemtelen hadakozása az Európai Néppárttal, s még inkább, ha a magyar miniszterelnök belép a Salvini szervezte szélsőjobbos Európai Népek és Nemzetek Szövetségébe. Ezzel az osztrák politikus lenne annak kizárólagos megtestesítője, hogyan kell megfékezni a nácikat, amire a jelek szerint a baloldal egyelőre képtelen. És ami talán nem is a baloldal, hanem a jobboldal feladata. Ez az Európai Néppártban is megerősíti majd az ÖVP pozícióját, amire húsz éve, amikor a párt először fogott össze a Szabadságpárttal, nem volt példa.

Orbán és Milánó – Déli kávé Szele Tamással

Pincér, egy duplát kérek, mustárral! Miért néz így, csak az Orbánnak szabad őrültségeket művelni, nekem nem? Jó, mindegy, hozza tormával, úgy is meg fog felelni… Hanem, kérem, a mi miniszterelnökünk most már valami egészen bonyolultnak tűnő pávatáncot lejt az európai bálterem parkettjén, persze, ha kicsit belegondolunk a dolgokba, érthetővé válik, mit is művel.

Érthetővé ugyan válik, csak rokonszenves nem lesz senkinek. Lássuk hát a tegnapi híreket: először azt tudtuk meg, miszerint az olasz Liga (Salvini pártja) a jövő hétfőn Milánóban mutatja be a májusi európai parlamenti (EP-) választásokra felálló „Európai Népek és Nemzetek Szövetségét”, valamint az EU átalakításának tervét. Salvini a Fideszre is számít a frakcióban, legalábbis tegnap reggel még számított, de az olasz lapok szerint akár húsz párt is csatlakozhat az összefogáshoz, így a Fideszen kívül Le Penék, a német AfD, az osztrák Szabadságpárt, a holland Geert Wilders pártja, továbbá a szintén szélsőjobbos svéd demokraták. Az alapító találkozón mindenképpen részt vesz az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ), sőt, lehet, hogy a szabadságpárti alkancellár, Heinz-Christian Strache is tiszteletét teszi majd (illetve, a Die Presse értesülései szerint mégsem ő megy). Az alakuló ülés mottója:

„Meg kell teremteni a józan ész Európáját!”

Meg kéne, de nem ezekkel a populistákkal. Különben az európai szövetségesek részvételével szervezett kampányrendezvényt Matteo Salvini eredetileg a római Circus Maximus mezején akarta megtartani, de a helyszín végül átkerült Milánóba. Nagy kár, ennek a bohóckodásnak ugyanis inkább lett volna helye a cirkuszban, de ha már így alakult, Milánó is meg fog felelni az elsőbálozás helyszínének.

Ez lenne Orbán világa

Egyszóval, azt gondolnánk, alakul az a populista szörny-szövetség, az a „tengely”, amire Orbán Viktor is számít, és amely átalakíthatja az Európai Uniót az általuk vágyott Nemzetek Európájává, melyben a tagállamok nagyobb szuverenitást, az egyének pedig jóval kevesebb szabadságot élvezhetnek majd. Igen, erre számít Orbán, ez lenne az ő világa, és ennek sokszor jelét is adta, mikor a „választások után átalakuló Európai Parlamentről” beszélt, amiben „esetleg már meggondolják a hetes cikkely alkalmazását Magyar- és Lengyelország ellen”.

Azt is gondolná az ember, hogy ha így teljesülni látszik a leghőbb vágya, a magyar miniszterelnök már most ünneplőbe vágja magát, még a bajuszát is kipödri, az se baj, ha nincs neki, és lóhalálában vágtat a szívének kedves frakció alakulására, legszebb ünneplőjét viselvén, árvalányhajat tűzve kalapja mellé.

Hát bizony aki ezt gondolja, rosszul gondolja.

Orbán Viktor nem utazik Milánóba

Orbán Viktor információink szerint egyáltalán nem vesz részt ezen az alakuló megmozduláson. A Népszavának két egymástól független fideszes forrás is azt mondta, Orbán Viktor nem utazik Milánóba, nem fogadja el a meghívást.

„Ez egyébként a Fidesz jelenlegi helyzetében logikusnak látszik: a Fidesz ugyan kritikus helyzetben van az Európai Néppárton belül, tagságát felfüggesztették (magyar olvasatban ez „önkéntesen” történt), mind Orbán Viktor, mind Manfred Weber a Néppárt frakcióvezetője azt mondta, az EP-választások után dől el, hogy szakítanak-e. Információink szerint ugyanakkor a Fideszben még úgy látják: amíg a Néppárt fő politikai erejével, a német Kereszténydemokrata Unióval (CDU) működő kapcsolatot lehet fenntartani, addig nem érdemes kiprovokálni a szakítást. Márpedig – mint egy Fideszes forrásunk fogalmazott – a pártban abban bíznak, az új CDU-elnökkel, Annegret Kramp-Karranbeuerrel határozottan konzervatív irányba fordul Angela Merkel időszakához képest a német kormánypárt, így a jövőben javulhat a viszony a Fidesz és a CDU között.” (Népszava)

Hm. Tehát Orbán ezek szerint mégis néppárti túlélésre játszana, fogait csikorgatva ugyan, de pártjának sorsát mégis a Bölcsek Tanácsának kezeibe helyezvén? Inkább elviseli a büntetést, a vitákat, hatalmas egójának megannyi sérülését? Nagy dolog kell legyen az, amiért ezt ő vállalja, sejtem is, hogy micsoda: az uniós költségvetésre gyakorolt nagyobb befolyás lappanghat a háttérben. Egy új frakcióból – ha csak az nem arat földcsuszamlás-szerű győzelmet – sokkal kevesebb beleszólása volna a gazdasági ügyekbe, mint a Néppártból. Még akkor is, ha fel van függesztve, míg a néppárti frakció tagja marad a Fidesz, számolnak vele és gondoskodnak is róla.

Az más kérdés, hogy amennyiben a magyar miniszterelnök így – vagyis józanul és diplomatikusan – döntött, egyéni sérelmeit félretéve, akkor ez volt élete első tiszta fejjel hozott döntése. Nem jellemző rá a higgadt gondolkodás. Vagy nagyon komoly szüksége van minden fillérre – ezt el tudnám hinni, hiszen a magyar kleptokrácia sokba kerül – vagy nem is igazán a pénz motiválja.

Ha nem ő lehet a király, minek menjen?

Azt már többször megállapítottuk, hogy Orbán Viktornak semmiféle elvei nincsenek. Hihet Salvini vagy Marine le Pen a menekültellenességben, a bevándorlás tiltásában, a szélsőjobboldalban, hihetnek ők akármiben (különben ők valóban hisznek is ezekben a marhaságokban), Orbán abban hisz, ami neki megéri. Volt ő már liberális, konzervatív, polgár, paraszt, ha a helyzet úgy kívánná, lenne ő talán még értelmiségi is, bár ahhoz van a legkevesebb adottsága. Tehát ők nem az elvek vitték volna Milánóba, ha ment volna, ő ott király akart lenni. Ha Salvini frakcióvezetőnek, elnöknek hívta volna, már most is ott lenne – de nem kínáltak neki semmiféle tisztséget, csak a részvételt ajánlották fel az alapításban.

Hogy is mondta Caesar?

„Inkább vagyok első Uticában, mint Rómában a második.”

Mondjuk lefogadom, hogy Uticában mondta ezt a nagy római, de minket az érdekel, hogy Orbán most rá hallgat: inkább első Budapesten, mint Milánóban a második. Neki a születő populista frakció sem az elvek vagy az ideológia miatt kellett volna: hanem azért, hogy végre lehessen európai szintű faktor, a puszták Ducéja, ha nem vezérnek hívják, akkor nem is kell a tisztesség.

Azt nem tételezném fel, hogy eltöprengett a frakció erején is – ő alapvetően az akarat diadalában hisz, abban, hogy ha elég kitartóan ostromol egy célt, a végén mindenképpen eléri (más kérdés, hogy a végére érdemes lesz-é egyáltalán foglalkozni az illető céllal). Hát, nekem viszont mégis dolgom a tények tisztelete, ugyanis nem miniszterelnök vagyok, hanem újságíró, lássuk csak, mit tudnak ezek az új fiúk?

Első sorban is: nem olyan nagyon újak. Igaz, hogy legalább húsz párt részt vehet ebben a populista internacionáléban, de a húszból alig néhány látható szabad szemmel is. Marine Le Pen pártja Franciaországból, a német Alternatíva Németországnak (AfD), az osztrák Szabadságpárt, a holland Geert Wilders pártja, továbbá a szintén szélsőjobbos svéd demokraták.

Nézem, nézem a listát és nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy de hiszen ezt én már láttam valahol

Ez tulajdonképpen a most is létező Nemzet és Szabadság Európája frakció, azzal a különbséggel, hogy abban benne van még a lengyel Új Jobboldali Kongresszus és a Magyar Nacionalista és Konzervatív Párt is (erről a formációról most hallok először, de a létező populista frakció honlapján szerepeltetik tagként…) Tehát akkor nagy személyi változások nincsenek. Annyi biztos, hogy a mostani frakcióban nem vesz majd részt a lengyel Jog és Igazságosság Pártja, ők ugyanis nem ülnek le Marine le Pennel egy helyre, ezt előre közölték – pedig ők húsz képviselői hellyel számolhatnak.

És hány mandátumot szerezhet meg az Európai Népek és Nemzetek Szövetsége?

Az Európai Parlament március végi mandátumbecslése alapján Salvini Pártja, a Liga minden bizonnyal a legerősebb eleme lesz ennek a szövetségnek, jelenleg 27 képviselőjük lehetne. Marine Le Penék 21 helyet kapnának, a német AfD 10-et, az osztrák FPÖ 5-öt, a svéd és a holland populisták pedig 3-3-at. Más államokból még összejöhet 10-20 mandátum (Belgiumból, Dániából, Finnországból), de nem valószínű, hogy 90 fölé emelkedne a frakciójuk létszáma – a Fidesz nélkül. Viszont már ezzel is a 3-4. legnagyobb csoportosulást adhatnák az új parlamentben. Azonban miheztartás végett jelezném, hogy az Európai Parlamentnek még a britek nélkül is 705 tagja van, a becslések szerint az Európai Néppártnak 188, a szociáldemokratáknak 142 képviselőjük lehetne, míg a liberális ALDE-t 72 képviselőre jósolták, tehát ez a kilencven fő semmi hatással nem bírna a dolgok menetére.

Harmadikok vagy negyedikek lehetnének talán, de a Néppárt mindenképpen jobban teljesít majd náluk: Orbán meg nem akar harmadik lenni, negyedik sem, ő csak az első helyet fogadja el. Akár Rómában, akár Uticában, akár Milánóban.

Így aztán Orbán mégsem hagyja el a járt utat a járatlanért – csak akkor hagyná, ha kapna hozzá vezéri buzogányt is.

No, de nem kap, az Salvininél marad.

Így aztán a hatalmas hegyvajúdásnak megint egérszülés lett a vége, ezért viselkedik Orbán Viktor látszólag ellentmondásosan – pedig hát nem ellentmondásos az ő viselkedése, ha jobban belegondolunk.

Csak elvtelen és opportunista.

Azt meg megszoktuk.

LMP Zugló: sem a Jobbikkal, sem Puzsérral

0

A zuglói LMP – az országos pártszervezettel ellentétben – helyben kizárja az együttműködést a Jobbikkal és Puzsér Róberttel. Vida Attila, a párt zuglói szervezetének elnöke azt mondta az Azonnalinak, hogy még nem döntötték el, kit szeretnének polgármester-jelöltnek.

Vida Attila hangsúlyozta: ők csak és kizárólag „a zuglói politikai realitások ismeretében” döntöttek arról, hogy a Jobbikkal nem fognak együttműködni. Úgy vélik, a Jobbik megmaradt szavazótábora és a többi párt szavazótábora alapvetően nem kompatibilis egymással. Puzsér Róbert egyesületével pedig azért nem működnek együtt, mert „nem észlelhető a létezésük Zuglóban”.

Az LMP helyi vezetője szerint a többi ellenzéki párttal való együttműködésről várhatóan két héten belül döntenek.

A zuglói LMP döntése ellentmond az LMP politikájának, hiszen a párt Puzsér Róbertet támogatja főpolgármester-jelöltnek, és azon fáradoznak, hogy egy új pólust hozzon létre a Jobbikkal közösen.

A Civilzugló Egyesületet vezető Várnai László közben közölte, hogy indulni akar a kerületi polgármesteri tisztségért és bejelentkezett az LMP és a Momentum támogatásáért, de még egyik párt sem döntötte el, kit szeretne polgármester-jelöltnek.

Lendvai Ildikó: Arról jutott eszembe… – 7.

Arról jutott eszembe, hogy az alkalmazottját kazánba zárással büntető és elégetéssel fenyegető Pócs János azzal hárította az újságírókat: „Böjtben nem nyilatkozom”. Igaz, akkor is böjt volt már, amikor még vidoran közölte a hőstettét megörökítő videóról: „Ez egy nagyon jó felvétel, egy vidám, ironikus felvétel”, de akkor még egyrészt nem fogta fel, mekkora botrány lesz az ügyből, másrészt lelkileg még nem élte bele magát eléggé a böjtbe. De mostanra, úgy látszik, sikerült neki, hála istennek.

Én ugyan eddig úgy tudtam, hogy a böjti tilalom az ételre vonatkozik, és nem a nyilatkozatra, de merek én vitatkozni egy fideszessel, akinek pártja közismerten a kereszténydemokrácia szinte egyetlen igazi megtestesítője Európában. A többiek a Néppártban mind elfajzottak, meg is lesz ennek a böjtje, illetve nem lesz, hanem van. Mármint böjt. Azért nem nyilatkozik Pócs. Eddig világos, remélem.

Szerencsére párttársai nem tartják a böjtöt ilyen szigorúan, (ejnye, ejnye), ezért ők nyilatkoztak, jobban mondva kínosan magyarázkodtak: „Nem szerencsés.” „Elég kínos.” „De mi lenne, ha egymást mindig lemondásra szólítanánk fel!” Én ugyan ezt a megpróbáltatást is jól viselném, de a kormánypártok nem így fogták fel a dolgot. A frakcióvezető végképp megfeledkezett a böjtről (na, kap is majd érte a hitbuzgó Pócstól!), és viszonylag hosszan mentegetőzött amiatt, hogy a videó „durva félreértésekre adhat okot”. Nem értem pontosan, mit lehet ezen félreérteni, persze lehet, hogy Pócs csak emberbaráti szeretetből zárta be azt a szerencsétlent a kazánba, és dobott be égő papírt mellé, mert azt hitte, fázik. Cigányokról is csak azért ordibált, mert éppen egy tervezett felvilágosító előadását gyakorolta a romák emberi jogairól. De hát félreértették, ilyen ez a csúnya világ. Persze ez a magyarázat csak akkor állja meg a helyét, ha akkor nem volt böjt. Böjtben ilyesmiről se lehet szó.

Hitéleti kérdésekben képviselő úr magatartása egyébként is mérvadó. Egy korábbi kampányban a karácsonyi szentmise végén – miután a miséző pappal bemondatta, hogy ajándékozás lesz – világító Szűz Máriával ellátott kulcstartót osztogatott a híveknek. A névjegyét csak azért tette rá, nehogy a naivabb választópolgárok azt higgyék: nem rá, hanem Szűz Máriára kell majd szavazni. Már ha világít. De ez nyilván rendben volt, szenteste lévén már majdnem befejeződött az ádventi böjt.

Amikor pedig vidám baráti társaságban egy „Ő VOLT A SOROS” feliratú leölt disznóval fotóztatta magát, messze volt még hamvazó szerda, tehát szó sem lehetett böjtről. Így mindjárt más. Azt sajnos nem tudom, a felesége böjtben vagy böjtön kívül nyert-e trafikot a mutyik idején, de mindegy is, mert a böjtben csak lakmározni és nyilatkozni nem lehet, azt nem mondta senki, hogy gazdagodni sem.

Tulajdonképpen már megszokhattuk, hogy az ünnepek közeledtével nagyjainkat bunkóság politikai kérdésekkel nyaggatni, ilyenkor hitükben mélyen megbántva sértődötten utasítják el a kérdezőket. Csak eddig nem magyarázták el, hogy ennek a böjt oka. Amikor a Nemzeti Bank elnökétől a kínos lakásügyeit tudakolták, csak azt ismételgette üdvözült arccal: „Békés ádventet! Boldog karácsonyt!” Hát persze, hiszen ádvent első vasárnapjától karácsonyig szintén böjt van. Sajnos a házszabály nem kellően érzékeny az ilyesmi iránt, különben böjt idején egyáltalán nem lehetne azonnali kérdéseket feltenni és interpellálni. A miniszterelnök így is irányt mutatott, amikor egy ellenzéki kérdésre mindösszesen egy „Boldog karácsonyt!” felkiáltással válaszolt, nagyon helyesen. Akár ki is átkoztathatta volna a böjtjében őt megzavaró képviselőt.

Jobb, ha mindenki számon tartja a böjti időszakokat. Van ugye húsvét előtt, negyven napig. Aztán karácsony előtt, egy bő hónapig. És vannak a vigília böjtök, minden nagyobb ünnep előtt. De ha pl. a kormány mormon hitre térne, ott minden hónap elején is böjtölnek. Kár, hogy a muszlim vallásnak hódolni most nem tűnhet számukra politikailag célszerűnek, pedig akkor ott volna az egész Ramadán, újabb egy hónapig meg lehetne úszni a nyilatkozatokat. Viszont semmi sem akadályozhatná meg őket, ha esetleg az Athosz hegyi szerzetesek szokása szerint minden hétfőn, szerdán és pénteken böjtölnének! Akkor ugye szó sem lehet kellemetlen kérdésekről. Már csak a keddet és csütörtököt kellene a parlamentben megúszni, de legfeljebb Kövér nem hívna össze ülést ezekre a napokra. Jobb, mint a titkosítások, azokat a bíróság felülbírálhatja, de ki merne információkért háborgatni egy magába mélyedő, böjtölő hívőt!

Egyébként lehet, hogy Pócs nem csak a szokásos böjtöt tartja, hanem valami komolyabb dologra készül. Emlékeztetnék, hogy Mózes negyven napi böjt után kapta meg a Tízparancsolatot. Lehet, hogy a politikai böjtöt tartók egy új Tízparancsolatban reménykednek. Igaz, ami igaz, a régiben vannak elavult pontok. Például a „Ne lopj!” fölött kifejezetten eljárt az idő.

Tüntetés miatt börtönbe zárhatnak ellenzéki politikusokat?

Nem csak Észak-Koreában, hanem itt nálunk is. A jelek szerint újabb fontos lépést tehet a hatalom az illiberális diktatúra kiépítésében. Az ügyészség most a Momentum elnökét fenyegeti egytől öt évig terjedő börtönbüntetéssel.

Fekete-Győr Andrást hivatalos személy elleni erőszakkal vádolják és már ki is hallgatták, amiért állítólag füstbombát dobott tavaly december 13-án a Kossuth Lajos téren, a Parlament főlépcsőjénél az épület védelmére felsorakozott rendőrökre egy tüntetésen.

Ezzel a hatóság szerint akadályozta a rendőri intézkedést, mivel a füst a sorfalban lévő rendőrök látását és légzését zavarta. Fekete-Győr András a gyanúsítás ellen panasszal élt, vallomást nem tett.

A Központi Nyomozó Főügyészség közleménye szerint a gyanúsításban megjelölt bűncselekmény büntetési tétele egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés.

Fekete-Győr András januárban azt nyilatkozta:

„az a politikai rendszer, ami nem hajlandó tárgyalni, ami csak az erő nyelvén ért, az ne lepődjön meg, ha az emberek visszatámadnak. A felelősség azokat terheli, akik a rendőrsorfal mögé bújva belekényszerítik az embereket abba, hogy csak elzavarni lehessen őket. A felelősség tehát Orbán Viktort és kormányát terheli az utcai ellenállás minden pillanatáért.”

Azt is hangsúlyozta, hogy a tüntetésen egy veszélytelen, játékboltban kapható füstképzőt dobott el, miután a rendőrök felszólítás nélkül lőtték a könnygázt fiatalok és idősek arcába.

„Természetesen semmilyen olyan eszközt nem használtam, ami sérülést tudna okozni. Teljesen nyilvánvaló, hogy nem akartam senkinek sem ártani, a rendőrökért is tüntettem. Politikai véleményt nyilvánítottam ki, sok ezer emberrel közösen.”

Fekete-Győr András ma a Facebook-oldalán ezt írta:

„….a decemberi rabszolgatörvény elleni tüntetésen valóban a rendőrsorfal mögé dobtam egy játékboltban kapható, ártalmatlan füstszórót, ami szerintük néhány rendőrt akadályozhatott a tisztán látásban. Sérülés természetesen nem történt. Emiatt hivatalos személy elleni erőszakkal gyanúsítanak, amit egytől öt évig terjedő börtönbüntetéssel büntethetnek.

Az Ügyészség akkor azonban félrenéz, amikor az EU-s pénzeket ellopják, 50 milliós Mercedeseket, vadászházakat, milliárdos luxusjachtokat vesznek belőle.”

Szóval most Fekete-Győr András a soros, pár napja meg Gulyás Mártont zárták egy hétvégére fogdába. Őt is bűncselekménnyel vádolják, mert tüntetni mert a Városliget lerombolása ellen.

Az ezek szerint teljesen rendben van, ha a hatóság könnygázzal és vízágyúval oszlat tüntetőket, ha az MTVA-székház biztonsági őrei parlamenti képviselőket vernek és dobnak ki, a tüntetők viszont már azért is büntethetők, ha lelépnek a járdáról.

Az Igori-program – Déli kávé Szele Tamással

Hölgyeim és uraim, azt leszögezhetjük így, a kávé mellett, hogy a magyar diplomácia igen sokat tanult Rejtő Jenőtől. Most például kitalálták Igorit, úgy is, mint virágzó üzletágat, egyelőre még három testőr és Potrien kerestetik, de különben stimmel a dolog. A Magyar Közlönyben ugyanis megjelent kedvenc kormányunk Afrika-stratégiája.

Hogy mink van nekünk?

Afrika-stratégiánk van. De ha rendesen szedjük a porokat, az orvosok szerint kezelhető. Csak kerülni kell a hirtelen felindulást és a komolyabb erőfeszítéseket. De remélhetőleg nem fog elhatalmasodni.

Arról lenne szó, miszerint „a migráció megállításának érdekében” a kormány a lehető legszorosabbra fűzi kapcsolatait az afrikai kontinensen, azon belül is a szubszaharai térségben. A Magyar Közlönyben kedd este megjelent kormányhatározat pedig részletesen le is írja, pontosan hogyan képzelik az afrikai gazdaság fejlesztését – mindezt abba a köntösbe bújtatva, hogy minél kevesebben induljanak útnak Európa felé. Akkor lássuk, hogy is fog ez kinézni (a hvg.hu nyomán).

A stratégia mindenekelőtt felhívja a külgazdasági és külügyminisztert, hogy tekintse át az eddigi szerződéseket, majd vizsgálja meg, milyen adminisztratív és technikai akadályokba ütköznek a kontinensen a szubszaharai régióba exportáló vagy beruházó hazai vállalkozások és ezekről egyeztessen is az egyes kormányokkal. Az Afrikába irányuló magyar export jogszabályi környezetét és hatósági gyakorlatát pedig vizsgálják meg, és ahol szükséges, ott egyszerűsítsék.

Tehát, jegyezzük meg: a szubszaharai régió a fontos

El kell hárítanunk részint az adminisztratív akadályokat, ami talán nem lehetetlen megfelelő pénzösszegek birtokában, részint azonban a technikaiakat is, melyeket röviden úgy tudnánk összefoglalni, hogy Afrika piszok messze van. Előbb változtatunk meg ezer jogszabályi környezetet, minthogy egy centivel is közelebb jöjjön.

„A kormány nemzetközi fejlesztésekben is gondolkozik, a külügyminisztériumnak ezentúl minden évben ki kell dolgoznia egy koncepciót a lehetséges projektekre, ezek közül a legfontosabbak a vízgazdálkodás, az infrastruktúra-fejlesztés, a biztonság, a kiberbiztonság, a mezőgazdaság, az egészségügy és az orvostechnológia ágazatai. A kabinet segélyhitel-programokat is indítana, méghozzá az Eximbank segítségével, ennek lehetőségeire május végéig kell előterjesztést készíteni.”

Ez  jó üzlet egyeseknek

Nem győzöm eleget hangsúlyozni: ezek a „fejlesztések” nagyon jó üzletet jelentenek a magyar kivitelezőknek, azonban rendszerint a pénz el sem hagyja Budapest közigazgatási határait. Mármint, maximum virtuálisan hagyja el, és csak addig, míg vissza nem utalják a kilencven százalékát. És lám: megint első helyen áll a világhírű magyar vízgazdálkodás, ez egyetlen nemzetközi szerződésünkből sem maradhat ki. Az mondjuk igen érdekes volt, mikor Mongóliával kötöttünk vízgazdálkodási egyezményt, ugyanis a derék mongolok a világ legsivatagosabb országban élnek, és a víz az állam területének jelentős részén komoly kincs. További fájó pont, hogy nem jött létre annak idején a Polisario Front vezetésével a független Nyugat-Szahara, ugyanis velük lehetne csak igazán vízgazdálkodásilag szerződni.

Fontos szerepet kapna a Stipendium Hungaricum program is. Ennek lényege, hogy külföldi egyetemisták ingyen tanulhatnak az általuk kiválasztott magyarországi intézményben alap- és mesterképzésen, e mellé havi 40 460 forint ösztöndíjat, kollégiumi férőhelyet kapnak. Ez éhenhalni is kevés, tavaly egyes afrikai (ghánai) diákok nehezményezték is volt, mondván: ennyit akár ne is adjanak. Ne tessenek szemtelenségről beszélni, az a szemtelenség, hogy ezt ösztöndíjnak nevezik. Az afrikai diák nem ismeri a forint vásárlóértékét, idejön tanulni, megkapja ezt az alamizsnát, munkát nem nagyon vállalhat, mert ki alkalmazná, de – hazamenni sem tud, mert a legolcsóbb repülőjegy is a sokszorosa ennek. Persze, hogy csapdában érzi magát. Abban is van.

„A kutatást és az oktatást érinti, hogy támogatnák az Afrika-tanulmányokkal foglalkozó magyarországi kutatóműhelyeket és felsőoktatási képzéseket. Kérdés persze, hogy ez csak a régiekre vonatkozik, vagy a kormány újakat is létrehozna.

Az érintett országokba

    • termékmintákat juttatnának ki
    • és magyar mintafarmokat alakítanának ki
    • valamint két helyszínen akcelerátor központot hoznának létre, hogy legalább 2-3 vállalkozás piacra juthasson.

Ami a diplomáciát illeti, bővítenék a térségbeli diplomatahálózatot, különösen egy elefántcsontparti külgazdasági attasé álláshely létrehozását tartják fontosnak. A Dél-afrikai Köztársasággal pedig átfogó, közös kormányközi együttműködési bizottságot hoznának létre.

Készülhetnek az afrikai missziókra a magyar katonák is, ezeket ugyanis lehetőség szerint bővítenék a jövőben, így segítve a migráció elleni harcot. Szintén a honvédelmi minisztériumra vár a feladat, hogy vizsgálja meg, milyen katonai, védelempolitikai, határvédelmi ismereteket adhatnának át az afrikai partnereknek, sőt tisztképzési programot is indítanának.

Ahhoz pedig, hogy mindezt koordinálják, a jövő évtől kezdve Budapesten kétévente megrendeznék a Budapest Afrika Fórumot. Ennek a költségeit a külgazdasági és külügyminiszternek kell kidolgoznia. Emellett ráadásként a civil és a közszféra illetékes képviselőinek meghívásával létrehoznának egy magyar-szubszaharai afrikai kapcsolatokkal foglakozó tanácsadó csoportot is.”

Elképzelem a magyar mintafarmot mondjuk Namíbiában vagy Dél-Afrikában

Ösztövér kútágas, hórihorgas gémmel mélyen néz a kútba, benne vizet kémlel… kémlel, de nem talál, az ugyanis a Kalahári-sivatag. Kémlelheti napestig. A katonai vállalkozások terén eléggé világos, hogy a térségben már jelen lévő erők mellett mi labdába sem rúghatunk, és nem csak az afrikai államok saját nemzeti hadseregeire gondolok, hanem a szép számmal arrafelé csapázó orosz és kínai erőkre is, melyek hivatalosan ugyan nincsenek ott, csak valahogy azért mégis arra járnak állandó jelleggel az utóbbi időben.

Egyszóval: irány a mesés Afrika, kérem.

Ebből akkora sikkasztás lesz, hogy ahhoz képest a Rejtő által megénekelt Igori polgári hangulatú teadélután az angolkisasszonyoknál, uborkás szendviccsel. A program minden pontjáról valósággal ordít, hogy csak a látszat kedvéért fogalmazták, csak jogi és gazdasági kiskaput biztosít a források elsikkasztására – de Rejtőtől tudjuk azt is, hogy Igoriban a legfontosabb a látszat, ennek kedvéért a Török Szultán többször bántalmazza is barátait.

Igen, ezt az Afrika-stratrégiát nyugodtan nevezhetjük Igori-programnak: csak annyi a különbség, hogy a regényben a Kongó-vasút egy részét lopták el mindösszesen, nem pedig több országra való fejlesztési keretet.

Azt ne is tessék képzelni, hogy az Afrikába induló – vagy el sem induló – összegeket magyar forrásból fedeznénk. Ugyan már. Mi csak javasoljuk ezt a tetszetős programot, az Unió majd elfogadja, átutalja nekünk a pénzügyi alapokat, mi meg majd zsebre vágjuk, szokás szerint. Ebben már nagy gyakorlatunk van.

De én akkor is kérném szépen, hogy az Afrika-stratégia központja Igori legyen. Stílszerű volna, ráadásul Kongó igen gazdag tantálban és kobaltban, aminek komoly piaca van és még komolyabb lesz a közeljövőben, ugyanis elengedhetetlenül szükséges a mikroelektronikai iparban.

És Igoriban legyen állomás. A hangosbemondó pedig ismételje Rejtő örökbecsű szavait:

„Vigyázat… Vigyázat… Az algíri expressz négy óra negyvenkor beáll… Negyedik vágányon. Vonat indul: öt óra húszkor… Igori-Sidi-bel-Abbés-Stockholm-Tokió… Első vágány… Halló! Halló! Figyelem… Hét óra ötkor csatlakozás a rizspálinkához egy üveg ginewer…”

Csak az itallal vigyázzunk: senki se rúgjon bele részegen az erőd falába, mert még a fejére esik a lőrés.

Nem tudom, ki találta ki ezt a programot, kinek köszönhetjük, de rettenetes gyanú kelt bennem.

Pittman volt az, a sejk.

Ajándék helyett ultimátum – Déli kávé Szele Tamással

Feketén kérem a kávét, pincér, nem vagyok túl derűs. Úgy tűnik, vége annak a kevés, online sajtószabadságnak is, ami eddig ellappangott a különböző politikai rendszerek rései között: a jelek szerint Mark Zuckerberg feladta a kísérleteket az internet szabályozására, és a nemzeti kormányok kezébe teszi le a világháló cenzúrázásának a jogát.

Tessék?

Legalábbis a kormánymédia így értelmezi a Facebook-alapító szombaton, a Washington Postban megjelent nyílt levelét. A 888 szalagcímben ünnepel: „Zuckerberg levélben kéri a világ vezetőit, hogy cenzúrázzák az internetet”. A magyar kormánypolitikusoknak – sőt, tegyük hozzá nyugodtan, minden kormányon lévő politikusnak világszerte – szombat óta nedves álmaik vannak és az örök hatalom, a társadalom teljes ellenőrzése lebeg a szemük előtt.

Kérem, amit félre lehet érteni, félre is fogják, főleg, hogy ennyi szándék és igény mutatkozik rá: nem kétlem, hogy ez a Zuckerberg-féle nyílt levél rengeteg konfliktus forrása lesz még.

Csakhogy Márkus mester nem azt írta, amit félreérteni méltóztatik. De először is tisztázzuk a fogalmakat.

Először is, az online platformok, így a Facebook viszonylagos cenzúramentessége egyáltalán nem valami idealista, emberbaráti okból létezik. Ennek kőkemény üzleti okai vannak: minél több megszólalást korlátozunk, annál kisebb a forgalmunk. Azonban a riasztó, agresszív, szélsőséges megszólalások teljes érintett csoportokat tarthatnak távol a közösségi oldalaktól, így azok sem engedélyezhetőek. Szóval ne tessenek mindenféle elveket számon kérni, itt pénzről van szó: meg kell találni azt az egyensúlyt, ami már biztosítja a maximális forgalmat, de még vállalható és nem riaszt el tömegeket.

A forgalom-optimalizálás terelte a világsajtó legnagyobb részét is az online felületekre, főleg a Facebookra: észszerűnek tűnt az ilyen irányú terjeszkedés mindkét fél számára, és a világ jelentős részén amúgy is olyan kellemetlen politikai viszonyok uralkodnak, hogy a nyomtatott ellenzéki vagy független sajtó megjelenése enyhén szólva is lehetetlen volna.

Igen ám, de a nagy forgalom magával hozta a Facebook által nem várt problémákat is: elsősorban a politikai radikalizmus és a manipulációt szolgáló álhírek előretörését. Sőt: álhírekkel már két komoly döntést is sikerült befolyásolni, a Brexitet és az amerikai elnökválasztásokat. Zuckerberg ennek a felelősségét nem kedveli: azonban az alapvető gond az, hogy hírek elemzését, minősítését semmiféle algoritmus nem képes elvégezni, így aztán vagy hatalmas létszámú moderátor-csapatot kellene alkalmazni, vagy teljesen száműzni minden hírt a közösségi oldalról. Mindkettőre történt kísérlet, egyik módszer sem vált be.

Nos, nagyjából vázoltuk a hátteret, most lássuk magát a hírt, – és kérem, figyeljünk minden szóra.

„Az internet törvényi szabályozására és ellenőrzésére kérte a kormányokat Mark Zuckerberg, a Facebook közösségi oldal alapítója és vezetője a The Washington Post szombati számában megjelent nyílt levelében.

A 35 éves Zuckerberg szerint a kártékony tartalmak ellenőrzése és kiszűrése túlságosan is nagy felelősséggel járó feladat ahhoz, hogy ezt egyedül a Facebook végezze el.

Zuckerberg, aki jelenleg a Facebook 28,2 százalékának tulajdonosa, nemcsak a kártékony tartalmakat kívánná törvényi úton ellenőrizni. Emellett további három területen tartja fontosnak, hogy a különböző kormányok törvényi szabályozást vezessenek be: a választások biztonságossága és tisztességessége, a magánélet sérthetetlensége és az adathordozhatóság terén.

„A törvényhozók gyakran mondogatják nekem, hogy túlságosan nagy a hatalmunk a szólásszabadság befolyásolásában, és ebben egyet is értek velük” – fogalmazott a nyílt levélben. Hozzáfűzte, hogy a vállalat létrehozott egy önálló testületet, amelynél a felhasználók előterjeszthetik panaszaikat és vitathatják a közösségi portál vezetőinek és működtetőinek egy-egy tartalom törlésére vonatkozó döntéseit.

A milliárdos vállalkozó megfogalmazott egy sor olyan szabályt is, amelyet szerinte valamennyi tech cégnek be kellene tartania, mert ha ezeket valamennyi internetes portálon tiszteletben tartják, akkor jóval könnyebbé válik az egyébként rendkívül gyorsan terjedő káros tartalmak kiszűrése.

Zuckerberg szerint az új szabályokat valamennyi közösségi oldalnak el kell fogadnia, a szabályok betartását pedig külső testületre, vagy szervezetre kell bízni. Javasolta, hogy valamennyi nagy tech vállalat háromhavonta hozzon nyilvánosságra úgynevezett átláthatósági jelentést, csatolva hozzá pénzügyi jelentést is. Az erőteljesebb törvények szerinte világszerte védelmet nyújtanának a választások tisztaságának biztosításához, már csak azért is, mert a portálok által betartott szabályok lehetővé tennék a politikai szereplők azonosítását is.

Zuckerberg olyan törvényeket sürgetett, amelyek nemcsak politikusokra és választásokra lennének érvényesek, hanem „megosztó témákra” is. A törvényeket szerinte nem csupán választási és kampányidőszakokban kell alkalmazni, hanem ezeken kívül is, a politikai kampányok idején pedig új és széles körben érvényes szabályok szerint kell ellenőrizni a közösségi média adatainak felhasználását.

A Facebook-vezető hangsúlyozta: „közös globális keretekre” van szükség, világszerte azonos – és nem egyes országokban lényegileg eltérő – törvényeket kell hozni.”

Már hallom a politikusok kéjes nyögéseit: a választások biztonságossága és tisztességessége, a magánélet sérthetetlensége és az adathordozhatóság… Igen, körülbelül ez az a három dolog, amit soha, semmilyen körülmények között nem lenne szabad rájuk bízni, most pedig mégis a kezükbe kerülhet.

Dehogy kerülhet, tessék megnyugodni. Azt maguk csak hiszik, mert nem tudnak olvasni, megakadtak az első jól hangzó mondatnál és most élvezik az ötletet. Másról van itt szó, kérem, nem a Facebook „nemzeti” alapú feldarabolásáról és annak a „nemzeti” kormányok kezébe adásáról, persze ingyen, mert úgy még jobban tetszenének szeretni. Volt erre javaslat, hogyne, körbe is röhögték annak idején.

Tessék picit odafigyelni: Zuckerberg nem a Facebookról beszél, hanem az egész internetről! És a kontrollt nem a nemzeti kormányok kezébe kívánja átadni – nem evett meszet – hanem egy önálló és független külső cégre bízná, erős kontrollal és elszámolási kötelezettséggel.

De akkor minek fordul a „nemzeti” kormányokhoz?

Azért, mert ez a felügyeleti cég csak akkor működhetne hatékonyan, ha a törvényi hátterét az egész világon biztosítanák. Ehhez pedig nem mindenféle, lokálisan eltérő törvényi háttérre van szükség, hanem egy globálisan elfogadott, az egész világon érvényes jogi keretrendszerre.

Zuckerberg nem átadni kívánja a közösségi oldalt a politikusoknak, hanem közreműködésre szólítja fel őket – ha még egyáltalán akarják, hogy legyenek közösségi felületek és általában véve internet. Csak ezt politikuskáink szándékosan félreértik, mert félre akarják érteni.

Kicsit olyan lenne ez a világméretű törvényi keretrendszer, mint a vasúti nyomtáv. Az sem mindenhol egyforma, de a világ legnagyobb részén mégis az, és így biztosítható a zökkenőmentes kereskedelem, személyforgalom. Mikor az első német vasútvonalat építették Nürnberg és Fürth között, ez még nem volt ennyire nyilvánvaló a helyi méltóságok számára, így nagy vita alakult ki azon, milyen keskeny illetve széles legyen a vágány. Érvelt, kiabált a sok nagyúr, míg meg nem szólalt az angol gépész (mert a mozdonyt Stephensontól rendelték volt).

– Uraim, én skót vagyok, engem nem érdekel a német nemzeti büszkeség sem így, sem úgy. Azonban jelezném: akár keskenyebb lesz a nyomtáv a mozdonyénál, akár szélesebb, azon vonat nem fog járni.

És lőn, a vita eldőlt.

Hát így állnak most a politikusaink is Zuckerberggel: nem hozhatnak nemzetállamonként eltérő törvényeket, akárhogyan is szeretnék, tehát ha működő internetet akarnak, és kell akarjanak, mert anélkül halottak ők is, el kell fogadják, amit majd diktál.

És ezek a bolondok azt hiszik, ajándékot kaptak…

Nem ajándék az, urak.

Ultimátum!

Alig eszik gyümölcsöt és zöldséget sok magyar

Egyaránt kétharmadnyi a naponta gyümölcsöt és zöldséget evők száma az EU átlagában, nem így hazánkban. A magyarok 40 százaléka fogyaszt minden nap gyümölcsöt, a zöldségben 30 százalékkal messze sereghajtók vagyunk.

Az Eurostat 2017-es adatokat tükröző friss felmérési eredménye szerint az EU népességének nagyjából negyede (27 százaléka) mondta azt, hogy naponta legalább kétszer evett gyümölcsöt, további 37 százalék naponta egy alkalommal. Majdnem ugyanennyien (36 százalék) viszont ennél is ritkábban, vagy egyszer se jutott hetente gyümölcshöz.

A zöldség esetében hasonló arányokat regisztrált az EU statisztikai hivatala. szűk negyed naponta kétszer, 40 százalék egyszer, 36 százalék ritkán vagy hetente egyszer se. Mindkét terméknél 64 százalék az uniós átlag.

Forrás: Eurostat

A napi gyümölcsfogyasztásban az olaszok vezetik a listát (85 százalék) a portugálok előtt (81). Az olyan sokkal gazdagabbak, mint németek, osztrákok, svédek alig 60 százalék feletti átlagot mutatnak.

Magyarország alulról a negyedik,

a lettek bolgárok és litvánok előtt 40 százaléknyi napi gyümölcsfogyasztásról számoltak be.

A zöldségfogyasztásban Írország és Belgium a legjobb helyzetű (mindkettő 84 százalék). Míg a legtöbb tagállamban a lakosság 50–80 százaléka mondta azt, hogy naponta eszik zöldségeket, öt tagállam volt, ahol az arány ez alatt volt: Románia (41), Lettország (44), Litvánia és Bulgária (mindkettő 45).

A magyarok arányaiban messze lemaradva az abszolút sereghajtók 30 százalékkal.

Sőt, ha a zöldséget, gyümölcsöt és valamilyen salátát egybegyűjtve nézzük, akkor honfitársaink legnagyobb csoportja (28 százalék) mondta azt, hogy naponta egyszer eszi ezeket, kerek egynegyede egy héten csak 1-3-szor, ennél is kevesebben (22) 4-6-szor. Naponta legalább kétszer csak 11 százalék,

minden tizedik magyar hetente egynél is ritkábban

jut ezekhez a termékekhez.

Különösen feltűnő, hogy a térségben Rámániát kivéve minden országban sokkal magasabb (35-40 százalék) a naponta legalább egyszer ezen árukat evők aránya, mint hazánkban.

0

Éheztem és ennem adtatok? címmel rendeztek 2019. március 28-án beszélgetést a Petőfi Irodalmi Múzeumban az Asztali beszélgetések sorozat keretében, Fabiny Tamás és Röhrig Géza részvételével. A fedél nélkül és a mélyszegénységben élők helyzetéről és a többségi társadalom felelősségéről Galambos Ádám evangélikus teológus beszélgetett a meghívottakkal. 

Nézőpont Intézet: Tovább nőtt a Fidesz-KDNP előnye

0

Az Európai Néppárt egyes pártjaival folytatott vita nem ártott, hanem használt a kormánypártoknak, így növelni tudta népszerűségét a Fidesz-KDNP pártszövetség, amely egy most vasárnap esedékes választáson 56 százalékot szerezne – derül ki a Nézőpont Intézet Magyar Nemzet számára készített személyes közvélemény-kutatásából.

A biztos szavazók körében – februárhoz képest – két százalékpontot javítja, 56 százalékon áll a kormánypártok társadalmi támogatottsága. A népszerűség-növekedés következtében a legerősebb, arányait tekintve legnépszerűbb pártszövetség lehet Európában a Fidesz-KDNP szövetségé. Mindez azt is jelenti, hogy egy most vasárnap esedékes európai parlamenti választáson 14 mandátumot szerezne a kormánypárti EP-lista. A szimpatizánsi kör bővülése egyben bizonyítja, hogy nem hatott negatívan a néppárti vita a kormánypártok támogatottságára, sőt inkább aktivizálta a táborát. Az országgyűlési választásokhoz képest 9 százalékponttal érne el jobb eredményt májusban a Fidesz-KDNP.

Az ellenzéki pártok népszerűsége a legtöbb esetben stagnált az elmúlt hónapban: az MSZP-P 11, a DK 6, az LMP 5, a Momentum 4 százalékon áll a biztos szavazók körében, ez megegyezik a februári eredményekkel. Csökkenés a Jobbik esetében állt be ismét, a tavaly április országgyűlési választásokon elért listák eredményüktől ezúttal 8 százalékponttal maradnának el, mindösszesen 12 százalékot szereznének.

Ez azt is jelenti, hogy a Jobbik 3, az MSZP-P 2 mandátumot szerezne az európai parlamenti választásokon, tehát Jávor Benedek még Tóth Bertalan visszalépése esetén sem jutna be az EP-be. Mandátumhoz jutna Dobrev Klára, valamint öt százalékon álló LMP listavezetője Vágó Gábor is. A Momentum, a Mi Hazánk és a Magyar Kétfarkú Kutyapárt nem lépné át a mandátumszerzéshez szükséges küszöböt.

A teljes népességen belül a Fidesz-KDNP 42, a Jobbik 8, az MSZP-Párbeszéd szövetség 7, a DK 4, az LMP és az MKKP 3, a Momentum 2, a Mi Hazánk pedig egy százalékon áll.

 

Módszertan

A Nézőpont Intézet közvélemény-kutatása 2019. március 1. és március 28. között készült 5000 fő személyes megkérdezésével. A minta reprezentatív a 18 évesnél idősebb lakosságra nem, kor, régió, településtípus és iskolai végzettség szerint. 5000 fős mintanagyság és 95 százalékos megbízhatósági szint esetén a mintavételi hiba 1,4 százalék.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK