Kávét kérek, csak úgy egyszerűen, két cukorral – ma nincs egy meghatározott témánk, fecsegjünk csak úgy, bele a vakvilágba, a mi kis ügyeinkről, arról, hogy milyen világban élünk, milyen emberek között, mi magunk is milyenek vagyunk, milyenek lettünk. Hát, hogy is mondjam csak: nem dicsekedhetünk. Ennyi botrány és szamárság a harmincas évek óta nem volt Magyarországon.
Pedig az a szélhámosok aranykora volt, és a magyar svindler-szellem azóta sem halt ki teljesen – valóságos mai Strasznov Ignác lehetett az a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságon egy klasszikus kóklermódszerrel próbálta meg lerázni az érdeklődő Szél Bernadettet. Szél Bernadett a fóti gyermekotthon ügyében érdeklődött a szervnél, amiről tudjuk, hogy idén május végén el kell hagyják a mostani lakói, vagyis az állami gondozott gyermekek – született erről kormányhatározat is:
„A Károlyi István Gyermekközpontban biztosított ellátásokat a jövőben más helyszíneken nyújtja a rászoruló gyermekek számára – tudta meg lapunk. A gyermekeket Kalocsán, Aszódon, Zalaegerszegen és Budapesten helyezik el.
Várhatóan az év első felében bezárja a kapuit a fóti Károlyi István Gyermekközpont, az ott gondozott gyermekeket négy településen helyezik el. Zalaegerszegen és Kalocsán európai uniós forrásból megvalósuló új, korszerű férőhelyek garantálják majd a gyermekotthoni ellátás minőségének javulását. A tárca hangsúlyozta, Zalaegerszegen és Kalocsán a központi speciális gyermekotthon vezetése, szervezete és szakmai irányítása is megújult, így az ombudsman által megállapított korábbi hiányosságok megszűntek. E két helyszín mellett Aszódon és Budapesten helyezik el a most még Fóton gondozott gyermekeket.”
Az ügy roppant korrupciógyanús, ingatlanpanamáról szólnak a hírek, ugyanis a Károlyi-kastélyból szálloda lesz, a gyermekek elhelyezése is több, mint aggályos, mint arról írtunk is volt, hiszen a megjelölt intézmények zsúfoltak, alkalmatlanok… nos, a gyermekek sorsáról próbált érdeklődni Szél Bernadett, mivel az valamivel fontosabb emberi szempontból, mint az ingatlané – érdekes, hogy kormányoldalon ez mintha fordítva lenne.
Nos, roppant figyelemreméltó választ kapott a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság egyik illetékesétől:
„A fóti Károlyi István Gyermekközpontban (továbbiakban: KIGYK) speciális, különleges ellátás igénylő gyermekek illetve kísérő nléküli kiskorúak kitagolásáról a 2122/2017. Kor. határozattal módosított 2063/2016. Korm. határozat rendelkezik.”
Hát, ha rendelkezne, jó lenne – csak az a helyzet, miszerint 2063/2016. iktatószámon kormányhatározat egész egyszerűen nem létezik. 2122/2017. iktatószámon már van egy, de ez nem a fóti gyermekotthonról, hanem a csokhoz adott állami támogatás előkészítéséről szól. És van egy 2063/2017 néven is, csakhogy abban mindössze a civil szervezetek támogatása kapcsán esik szó gyermekekről. Az „illetékes” abból indulhatott ki – valószínűleg kisebb pályán mozgott mostanáig – hogy az ügyfelek úgysem néznek utána a törvényhelyeknek, kormányhatározatoknak, körülbelül tudta, hogy kell kinéznie a számozásnak, és odaírt két varázsigét, hátha az elkergeti a kényelmetlen érdeklődőt.
Nice try, mondja az angol, ügyes próbálkozás, de megbukott. És akkor mi lesz most?
Mi lenne? Semmi. Tévedés történt, melyet senki sem fog korrigálni, és kész. A gyermekeket szétzavarják az arra alkalmatlan intézetekbe és valamelyik NER-lovagnak lesz egy kacsalábon forgó szállodája. Majd ott ad egy sajtótájékoztatót, javasolnám, hogy a gyermekvédelem tárgyában tegye, az lenne az igazi.
Mi meg váltsunk témát.
Tetszettek hallani, mi lesz a Gellért-hegyen? Volt már pár ötlet, ugyanis az, ami most van, vagyis, hogy Szent Gellért szobra legyen ott, ha már ő adta a hegy nevét, reménytelenül logikus, így tehát tarthatatlan állapot: 2010 óta már sok javaslat felmerült, mit kéne odatenni. Szent Gellért még maradhatna, de a Szabadság-szobor is kellemetlenül emlékeztet a szabadság fogalmára… helyette javasoltak már Nemzeti Panteont is (ráadásul, mivel Makovecz Imre tervezte, ennek komoly esélye is volt a megvalósulásra), Szent Koronát, igen nagy méretben, de most eldőlni látszik a kérdés: via ferrata lesz.
Ami annyiban jó, hogy nem teszi tönkre a látványt, lévén a via ferrata tulajdonképpen nem egyéb, mint egy extrém természetjárási forma, amikor a turisták ösvények helyett a sziklafalakra fúrt létrákon és drótköteleken közlekednek. Még nem alpinizmus, de már nem séta. A magyar állam most háromszáz millió forintot fordítana kis honunkban az ilyen via ferraták építésére, ami sportfinanszírozási szempontból aprópénz: még egy átlagos stadion költségének is csak a harmincada, a Puskás-stadion hatszázszor ennyibe fog kerülni, de azért mégis pénz és nem utolsó sorban a természetet befolyásoló tényező. Időközben már építik is az első, vaslétrákból és drótkötelekből álló via ferratát az eddig óvott Gellért-hegyre – ezt még az állami támogatástól függetlenül, illetve a költségeinek maximum a harminc százalékát állja a kormány. Tulajdonképpen, ahogy az Indexnek Nádasdi Oszkár sziklamászó nyilatkozott:
„Ez nem a természetjárás, hanem a kalandpark alternatívája. A via ferratákat a világban mindenhol több száz méteres sziklákra építik. Magyarország alacsony sziklái nem igazán alkalmasak ilyesmire. Cseszneknél például 15 méter magas falakra építettek utakat.”
Igen, már léteznek ilyenek az országban, csak hát láthatjuk: nem az igaziak. Próbáljunk udvariasan fogalmazni: Magyarországon kissé eltúlzott fogalmak élnek arról, mi is az a hegy… de hagyjuk is ezt, lássuk inkább, hogy fog kinézni a Gellért-hegyen ez a látványosság?
Úgy, hogy a turisták az Erzsébet híddal szemben, a sziklán futó pályán kapaszkodhatnak fel a Gellért-hegy tetejére.
Hát, nem szeretnék ítélkezni, nem is tisztem, sem pro, sem kontra nem látok döntő érvet – annyi igaz, hogy egy gigantikus Szent Koronánál vagy Nemzeti Panteonnál mindenképpen jobb ötlet, és kevesebbet ront a városképen, aztán a többit majd meglátjuk.
És azt tetszettek hallani, hogy mi tiszteletben tartjuk mások kultúráját, ha azok is tiszteletben tartják a miénket?
Nem bolondultam meg, csak eszembe jutott az óriásplakátok szövege:
„Ha Magyarországra jössz, tiszteletben kell tartanod a kultúránkat!”
Ebből az következne, hogy ha mi megyünk külföldre, ugyanígy teszünk más országokéval.
Vagy nem: a múlt hét egyik extrémnek is nevezhető híre volt, miszerint erősen megkergették a TV2 stábját Sri Lankán, ugyanis az Ázsia Expressz második szériájának forgatása közben a szereplők a feladatuk szerint tradicionális esküvői viseletbe öltöztek. Mármint a férfi szereplők, női ruhába. Ezek után egy közeli templom felé indultak, ám kissé zaklatott tömeg gyűlt köréjük, ordítva, és egyiküket meg is ütötték. Majd a szállodájukat vették ostromzár alá – valahogy sikerült megúszni a nagyobb bajt, de azért érdekes a történet.
Érdekes, mert feltevődik a kérdés, hogy mi történne, ha két matyóhímzett menyasszonyi ruhába öltözött, kopasz ám szakállas arab sejk akarna bemenni a Mátyás-templomba filmforgatás céljából?
Nyilván valami hasonló, csak nálunk nem a tömeg vagy a hívek intézkednének, hanem a karhatalom. De igen nagy volna a felháborodás, és magam előtt látom az Origo vagy a Magyar Nemzet másnapi címlapjait…
Látom, de nem reprodukálom.
Hát, most mi nem tartottuk tiszteletben mások kultúráját. Így jártunk. Megjegyezném, pontos adatok híján azt nem lehet megállapítani, mely vallás templomáról volt szó, de tekintve Sri Lanka lakosságának vallási megoszlását – 70% buddhista, 12% hindu, 10% muszlim és 8% keresztény – nagy az esély arra, hogy buddhista szentéllyel gyűlt meg a stáb baja.
Az jó, hogy komoly kár nem esett senkiben, az viszont gondolkodóba ejti az embert, hogy a forgatócsoport hová indult folytatni a munkát.
Indiába.
Hát, ha ott sem tartják tiszteletben a ráadásul egymás mellett élő vallásokat, kultúrákat, nem ússzák meg egy pofonnal…
Remélem, az indiai kormány kitesz nekik néhány óriásplakátot, miheztartás végett.
De hindi nyelven ám!
