Kezdőlap Itthon Fontos Oldal 146

Fontos

MTA: a vég kezdete, vagy a kezdet vége?

Bak Mihály
-
0
MTA: a vég kezdete, vagy a kezdet vége?

Erővel kell átvennie a kormánynak az akadémiai kutatóhálózatot, ha az MTA közgyűlése támogatja az elnökséget és a dolgozók elsöprő többségű belső szavazási eredményét. Palkovics László megüzente: készek törvénnyel elvenni az intézeteket. Lovász László ellenáll.

Rövidesen eldől: a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) közgyűlése az elnökség mögé áll-e, vagy enged a kormányzati nyomásnak. A közgyűlés már zajlik. Lovász László MTA-elnök a közgyűlés bevezetőjében kiállt az intézmények integritása, akadémián belüli működése mellett.

A kutatók kiállnak a függetlenség mellett

A tét a több ezer kutatót foglalkoztató intézeti hálózat akadémián belül maradása vagy – a kormány szándéka szerint – onnan kikerülése és különönálló szervezetbe olvasztása. Illetve az előbbi esetén az újonnan létrehozandó irányító testület (szenátus) összetétele, kormányzati vagy akadémiai többség a döntéshozatalban. Továbbá mindezek függvényében az, hogy az intézetek változatlanul megkapják-e a törvényben rögzített alapfinanszírozást vagy minden összegre pályázniuk kell.

A lassan egy éve tartó kötélhúzás idején az MTA elnöksége – a tavaly decemberi közgyűlés határozata nyomán – múlt kedden kiállt az intézményhálózat maguknál tartása mellett. Ma reggel Palkovics László innovációs és technológiai miniszter (maga is akadémikus!) az egyik kormánylapban

megüzente: ha az MTA nem enged, már júniusban készek törvénymódosításra.

Ha az MTA közgyűlése úgy dönt, hogy nem fogadja el az innovációs tárca javaslatait a kutatóintézet-hálózat kiszervezésére vonatkozóan, a helyzetet a kormánynak kell megoldania – mondta Palkovics. Megismételte a semmivel alá nem támasztott, sőt, a kormány kezdeményezésére nemrégiben elvégzett nemzetközi vizsgálat eredményével ellentétes álláspontot, hogy Magyarország tudományos teljesítménye nem jó, semmit nem haladtunk előre az utóbbi évtizedekben.

A napokban az MTA kutatóintézeteiben belső szavazást rendeztek, amely elsöprő támogatásban részesítette az elnökség és az Akadémiai Dolgozók Fórumának álláspontját.

Eszerint az 1711 szavazó 94 százaléka a hálózat benntartását akarja, 91 százalék szerint egyharmad-egyharmad arányban képviseljék a tagok a szenátusban az MTA-t, a kutatóintézeteket és Palkovics minisztériumát. (A kormány feles arányt akar, amelyben a döntő szót kimondó elnök a kormány és az MTA közös jelöltje. Ebben a felállásban könnyen átvihető a kormányzati akarat. A kormány szívesen hivatkozik a német Max Planck Társaság kutatásirányítási modelljére, ám az összehasonlítás fals. Ott jelentős a kormányzati kisebbség.) Az alapfinanszírozás fenntartását 98 százalék igényli.

Az intézetek egy részében szavaztak a Filozófiai és Történettudományok Osztályának kiegészítő javaslatáról is. Szintén meggyőző, 82 százalék ért egyet azzal a megfogalmazással, hogy ha a kormány kezdeményezésére a jogalkotó a kutatóhálózatot elszakítja az akadémiától, az MTA – tagjai és munkatársai aktivitását nem gátolva –

„az új szervezeti keretek kialakításának és működtetésének történelmi felelősségében nem tud és nem kíván osztozni”.

Nincs indok és terv

A feszültséget az okozza, hogy a Palkovics-tárca, az ITM mindmáig nem állt elő olyan írásos előterjesztéssel, amelyben az átalakítás indokai mellett bemutatná, mit akar tenni az intézményhálózattal, miért lenne jobb kiszakítani az MTA-ból és közvetlen kormányzati irányítás alá helyezni.

A kutatóhálózat sorsa a legfontosabb témája a közgyűlésnek – jelentette ki megnyitó beszédében Lovász László. „A teljes magyar tudományosság jövőjét meghatározó döntések előtt állunk” – fogalmazott az MTA elnöke. Hangsúlyozta: az MTA elismeri és támogatja a kormánynak azt a célját, hogy a felfedező (más néven alap-) kutatásokra alapozva minél több olyan alkalmazott kutatási eredmény és innováció jöjjön létre, amely Magyarország gazdasági erejét növeli.

A kompromisszum érdekében Lovász egyetért azzal, hogy jöjjön létre a kormányzati igények hatékonyabb megvalósítása érdekében egy új, az akadémiai kutatóhálózatot irányító szervezet. Ennek a testületnek az összetétele és jogköre azonban csak olyan lehet, amely garantálja a tudományos kutatások szabadságát, függetlenségét és feltételeinek stabilitását – hangsúlyozta az MTA elnöke, kiemelve, hogy

„ez most a mi legnagyobb felelősségünk”.

Az elnök szerint az akadémiai kutatóhálózat nemzeti kincs. „Olyan érték, amelynek egyben tartása mindannyiunk érdeke. Teljesítménye nemzetközi szinten is kiemelkedő, a ráfordított erőforrásokhoz viszonyítva pedig Európa élvonalában van” – mondta Lovász László.

A meglehetősen kusza történet hátterében sokan az látják kibontakozni, hogy a következő uniós költségvetési ciklusban megváltozik a kutatás-fejlesztési támogatások elosztása. Nagyobb részt képviselnének a közvetlenül Brüsszelből eldöntött programok, kikerülve a kormányokat. A Korrupciókutató Központ Budapest ennek kapcsán végzett elemzése szerint a gyenge minőségű kormányzati kutatóhelyek a jó teljesítményt nyújtó műhelyek átvételével oldhatják meg az előállható pénzvesztést.

Csendes kiáltás

ki
-
0
Csendes kiáltás

„Legitim igény, hogy a hálózatot finanszírozó közösség lássa, mi történik a forrásokkal” – mondta a minőségi újságírás magasiskolájának, a Magyar Hírlapnak adott interjújában Palkovics László.

Jó mondat, felvezetőnek különösen jó.

Szóval, ha egy intézményi hálózat átláthatóan, ellenőrzötten, a részére megadott keretek között működik, annak a működési szabályzatát azért kell megváltoztatni, hogy a finanszírozó – tehát a magyar állam (mi) – továbbra is láthassa átláthatóan, ellenőrzötten a részére megadott keretek között működik. Az csak a rosszindulatú, fake news-gyártó ellenzéki médiumokban merül fel, hogy az egész csupán arra megy ki: ellenőrizni lehessen a jól működő kutató hálózatokat, és amelyik netán-tán kutatásai során felfedezni vél a tökéletes kormányzásában (NER), sőt egyenesen annak vezetésében némi hiányosságot, azt egyszerűen nem finanszírozzák tovább, s ezzel, ha nem is a problémát, de az arra rávilágító kutatóintézetet megszüntetjük.

Ez persze csak rágalom, annak ellenére, hogy közel sem véletlenül dobták oda némi cupákkal a média szenzációkra éhes konteo-gyáros falkájának.

Addig sem foglalkoznak azzal az uniós tervvel, ami miatt a Palkovicsot irányító felsőbb hatalmak a kutatás-fejlesztés felé fordultak. Csak a legelvetemültebb konteóművesek jönnek elő olyasmivel, hogy az unió az elkövetkezendő hétéves ciklus során kiemelten kívánja fejleszteni a kutatás-fejlesztési ágazatot, és ebből következőleg lényegesen több pénzt fog kiosztani azon országoknak, amelyek arra érdemesek. És, ha már arra érdemesnek bizonyulunk, akkor nehogy már azok a nyikhaj tudósok osszák el maguk között azt a halom pénzt intézeteik fejlesztésére!

Hát hol éltek ti? Ez Magyarország, itt nemcsak a közpénz veszíti el közpénz jellegét, de az unió pénze is!

Mennyivel előnyösebb egy „finanszírozó közösség” ellenőrzése alá vonni a kutatásra fordítandó pénzeket, átváltva közpénzről alapítványi pénzre, aminek elosztásáról az általunk kinevezett stróman gondoskodik, pontosan tudva, hogy milyen az éppen aktuális átváltási arány és mennyi annak „kezelési költsége”.

Magyarán: tartson csak az MTA Küldöttgyűlést, hozhat bármilyen határozatot, itt egyetlen „észérv” érvényesülhet: az erősebb kutya elve.

B…ssza meg…

Lendvai Ildikó: Arról jutott eszembe… – 9.

Lendvai Ildikó
-
0
Lendvai Ildikó: Arról jutott eszembe… – 9.

Arról jutott eszembe, hogy a Fidesz frakcióvezetője épp a Sajtószabadság Világnapját tartotta a legalkalmasabbnak arra, hogy ellenségnek nevezze ki a független sajtót.

Tényleg eredeti ötlet, hogy az újságírók köszöntése helyett kipécézzen néhány szerinte nem elég baráti újságot, most éppen a HVG-t, a 444-et és az Indexet (nyugalom, a többiekre később kerül sor), és rájuk dörögjön: „Ma őket tekinthetjük politikai ellenfeleinknek”. Gondolom, a környezetében előszeretettel alkalmazza a „Fulladj meg a névnapodon!” régi népi átkát is. Alig vártam, mivel áll elő Anyák Napjára, (esetleg pár jó szó a János vitéz gonosz mostohájáról?), de sajnos ezúttal nélkülöznünk kellett magvas eszmefuttatását.

Na persze nincs egyedül. Kövér László a bírói függetlenséget garantáló törvény 150. évfordulóján oktatta ki az egybegyűlt bírákat arról, hol lakik az úristen. Még hogy a hatalomtól való függetlenség? Mi kéne még, toronyóra lánccal? A jogászoknak „el kell dönteniük, kinek az oldalára állnak: az államot védők és építők, vagy az államot támadók és rombolók oldalára.” Eddig ugyan azt hittem, hogy az államvédelmi hatóságok nem egészen azonosak a független bíróságokkal, de a házelnök részletesebb magyarázattal szolgált: kiderült, hogy ma az államot az emberi jogok mögé bújó liberális erők fenyegetik, ezek ellen kell tehát a bíráknak őt megvédeni.

Ezt jó, hogy elmondta, mert a jogászok hivatali ártalomként esetleg hajlamosak lennének bedőlni az emberi jogoknak. Különösen figyelniük kellett az útmutatásra azoknak, akik a most felálló közigazgatási bíróságok munkatársai lesznek. Hozzájuk eleve azok a perek kerülnek, ahol valakinek az állammal van vitája. Nem kapott engedélyt egy tüntetésre, választási visszaélést tapasztalt, kiszúrt vele az adóhivatal vagy valamelyik önkormányzat, kifogása van egy fakivágás, egy építési engedély vagy annak megtagadása ellen. Mostantól világos, hogy a bíróságtól nem várhat pártatlanságot, hiszen annak az államot kell védenie. Legalábbis az egyik legmagasabb közjogi méltóság szerint. Remélhetőleg értenek a szóból – ha eddig nem értettek volna – az Alkotmánybíróság tagjai is. Mármint azt, hogy coki. Az van neked, nem anyád. De nem is függetlenséged.

Nem is kell annyira elájulni semmiféle függetlenségtől, nem olyan fontos dolog az. Talán március 15-én is inkább állami Jellasics-emléktúrát kellene szervezni, bécsi futása tiszteletére. Egy Haynau-szobor avatása is szóba jöhet, legfeljebb éjszaka állítják fel, nálunk a szobrokat akkor szokás ide-oda mozgatni, mert a sok hőzöngő még képes megzavarni az ünnepélyes eseményt.

Nem is értem a Magyar Bírói Egyesületet, a szakma legnagyobb érdekvédelmi szervezetét, miért méltatlankodnak: „A Parlament épületébe ünnepelni jöttünk, de csalódnunk kellett… Semmilyen burkolt vagy nyílt befolyásolást, de az ilyen tartalmú gondolatokat sem fogadhatjuk el.” Miért, nem látták, máskor mi folyik a Parlamentben? Csalódik abban más is. Miért pont ők úsznák meg?!

A kifinomultan érzékeny dátumválasztás abban is megmutatkozik, hogy éppen az Ady-emlékévben, halálának 100. évfordulójára kapja meg Ady is a magáét. A Magyar Nemzetben Orbán János Dénes „csodálatosan művészi és lehangolóan ártalmas eszméiről” beszél. Ady azért ártalmas, mert „a Nyugat feltétlen és megkérdőjelezhetetlen imádata” a „Párizs versus magyar ugar” szembeállítás jellemzi. Muszáj megvédenem Adyt, hiszen ő még nem részesülhetett miniszterelnökünk eligazításában, miszerint a Nyugat döglődik, csak mi vagyunk helikopter, meg az a pár keleti diktátor, akiket látogatni szokott.

A másik Orbán, mármint az előbbiekben idézett költő ezt nem tekinti enyhítő körülménynek: visszamenőleg sem bocsátja meg, hogy „nyaljuk a Nyugat talpát”. A híres Ady-sorról, a „Szeretném, ha szeretnének”-ről is kimondja: ez „a legnagyobb emberi gyengeség”.

Ez nem akkora kunszt tőle, hiszen előtte ugyancsak az emlékévben e lapban Bayer Zsolt már bátran a világba kiáltotta: „Én nem szeretném, hogy ha szeretnének!” Ha nem, hát nem. Egy szavába kerül. Pedig már éppen minden erőmmel próbáltam megszeretni. Nem mondom, komoly munka. Pláne, hogy szerinte Ady „Trianon után talán bocsánatot kért volna Tiszától”. Mivel Kulturkampf Bayer meggyőződése szerint éppen azért kell, hogy fényes győzelmet arassanak az Ady-félék által sugallt „sivár kilátástalanság” ellen, nem csoda, hogy nem bírták ezzel kivárni legalább az emlékév végét. Az még majdnem nyolc hónap, nem folyhat addig szabadon a mételyezés! Pláne, hogy a jubileum kapcsán a szokásosnál többen vennék kézbe a maradandó károsodást okozó köteteket.

Az új ünneplési módszerek fantasztikus perspektívákat nyitnak meg előttünk. Nőnapon a virág helyett kaphatnánk ajándékba vak komondor-figurákat plüssből, esetleg kötényre nyomva, vagy műanyagból kulcstartóra. Augusztus 20-án országszerte megrendezhetnék a Nagy Nemzeti Koppány-fesztivált. De a közeljövő sem maradna megemlékezések nélkül. Az csak természetes, hogy a május 9-i Európa Napon, az Európai Unió születésnapján indulhatna az újabb Brüsszel-ellenes plakátkampány, már úgyis hiányzott. Május második hétvégéje a Vándormadarak Napja, tiszteleghetnénk fecskelövő- és gólyavadász versennyel. Május 17-e a Homofóbia Elleni Világnap, hát mikor esne legjobban egy kis kormányoldali buzizás, ha nem akkor?

Ugyanaznap van a Magas Vérnyomás Leküzdésének Napja is. Ezzel nem lesz gond, addigra a vérnyomásomat a sok szép ünneppel úgyis felviszik kétszázra.

Neutronokkal is lehet segíteni a magyar gazdaság fejlődését

Sas István
-
0
Neutronokkal is lehet segíteni a magyar gazdaság fejlődését

Fontos nemzetközi konferenciát tartott pénteken az MTA Budapesti Neutron Centruma (BNC) a neutronos anyagvizsgálati módszerekről. Ez egy átlagos olvasó számára valami elvont tudományos fontoskodásnak tűnhet, de valójában nagyon hasznos lehet például az ipar vagy akár a régészet számára.

A rendezvény már csak azért is érdekes volt, mert hétfőn újabb fordulat várható a kormány és a Magyar Tudományos Akadémia vitájában, hiszen az MTA közgyűlése a saját kutatóhálózatával kapcsolatos előterjesztéséről szavaz majd és ezzel várhatóan folytatódik a polémia Palkovics miniszterrel a hazai innovációról és ebben az Akadémia szerepéről. Miközben ez a konferencia is ékes bizonyítéka az akadémiai kutatók erőfeszítéseinek abban, hogy az ipari versenyképesség javítását szolgálják – mint azt a számos sikeres vizsgálatukkal be is mutatták.

Rosta Lászlótól, a BNC tudományos igazgatójától a Független Hírügynökség azt kérdezte, hogyan érinti az intézetüket, hogy a kormány akar dönteni a pénzosztásról. Szerinte nagyon káros volt, hogy az innovációs rendszer átalakításának a szándéka a kormány és az MTA közötti vitához vezetett, de ő azt reméli, hogy a kormány valójában több pénzt akar adni a kutatásokra, csak a kommunikáció félresiklott és ez konfliktust okozott. Biztató jelnek nevezte, hogy a konferencia egyik meghívott előadójaként a kormányzat képviseletében, Dr. Szabó István, az Innovációs Hivatal elnökhelyettese igen hasznos és inspiráló előadást tartott.

Azt is reméli, hogy rövidesen kialakul az a pályázati forma, amely a kutatóintézet, valamint az ipari vállalatok és az egyetemek számára finanszírozza a kutatásokat, a fejlesztéseket és ezek megismertetését. A pályázati rendszer azért is fontos, mert ezzel lehet javítani a beszállító kis és közepes vállalatok helyzetén, amelyeknek enélkül nincs elég kapacitásuk a fejlesztésekre.

Rosta László hangsúlyozta, hogy az egyetemekkel szoros kapcsolatot akarnak kiépíteni, mert rajtuk keresztül lehet a jövő mérnökeivel megismertetni azokat a kutatási eredményeket, amelyeket aztán felhasználhatnak a fejlesztésekre. A „kutatási infrastruktúra – egyetem – iparvállalat” konzorciumi pályázati forma szorgalmazása, elsősorban a kis- és közepes vállalatoknál, azért fontos, mert pont ebben a szektorban vagyunk hátrányban, itt van szükség az ipari beszállítói kör kutatási potenciáljának a növelésére, versenyképességének a fokozására.

Rosta László előadását tartja

Kilián Csaba, a Magyar Gépjárműipari Egyesület (MAGE) ügyvezető főtitkára – egyike a felkért panel-előadóknak – kérdésünkre elmondta, hogy az autóiparban különösen fontos az alkatrészek, a felhasznált anyagok roncsolás-mentes neutronos vizsgálata. Ugyanakkor a kis beszállító cégek még nem ismerik ezt a lehetőséget, mert nincs elég emberük és a fiatal mérnökök esetében sem volt még része a tantervnek. Ezért tartja nagyon fontosnak a kapcsolatépítést a kutatók és a cégek között. Szerencsére újabban legalább a nagy multi cégek – például az Audi és a Bosch – elkezdtek már Magyarországon is kiépíteni fejlesztéssel foglalkozó részlegeket. Az is igaz viszont, hogy az általuk alkalmazott mérnököknek sokszor nehéz megfelelniük a feltételeknek.

A nemzetközi konferencián sokan, sokféle területről tartottak előadásokat, köztük számos külföldi – német, francia, svájci, spanyol és olasz  – vezető kutató is. Közülük többen is – akik korábban kevéssé ismerték az itt folyó munkát – igen nagy elismeréssel nyilatkoztak a BNC nemzetközi szinten is kiemelkedő eredményeiről!

Az előadásokból egyebek között megtudhattuk, hogy a BNC 25 év alatt 3500 kísérletet hajtott végre és a 20 év óta szervezett képzésein 40 országból 500 fiatal kutató, mérnök vett részt. Egyik fontos ipari partnerük, a Mirrotron kft. 1992 óta fejleszt és gyárt neutronkutatási műszereket, melyeket már 35 országban értékesítettek, többek között az egyik számos szabadalommal is védett terméküket, a neutronokat a reaktorból a mérőműszerekhez szállító különleges tükrös sugárnyaláb-vezetőket. A csillebérci neutronkutató központ mögött pedig már hatvan évnyi tapasztalat áll.

A neutronos anyagvizsgálat nem roncsol és jobb mint a röntgen, mivel például vastagabb anyag is vizsgálható vele, ráadásul a pontosabb eredmény érdekében mindkettő használható és eredményeik összesíthetők. Ez főleg bonyolult mintáknál, például autó alkatrészeknél vagy elektronikai berendezéseknél lehet fontos. A berendezéseken belüli folyamatok és ezek dinamikája is ellenőrizhető ezzel a „neutron-átvilágításos” módszerrel.

Vagyis a felhalmozott tudományos ismeretek már jól hasznosíthatók az iparban, az autóiparban például különösen fontos az anyagvizsgálat, nem csak a termelékenység optimalizálása és az anyag öregedésének kezelése miatt, hanem a baleseti veszély csökkentése érdekében is.

Ennek ellenére ma még kevés vállalat ismeri ezt a lehetőséget. Azt több előadó is hangsúlyozta, hogy fontos az oktatás valamint az európai együttműködés a kutatásban és az ipari hasznosításban is.

A neutronos anyagvizsgálat nem csak a gépiparban lehet eredményes, hanem az egészségügy, a gyógyszergyártás, vagy éppen a régészet területén. Az utóbbiról hallhattunk is egy különleges példát. Egyiptomban egy 5000 éves múmián találtak egy nyakláncot, amelyen vas gyöngyök is voltak – jóval a vaskor előtti időből. Ez hogyan volt lehetséges, ha még nem tudtak vasat készíteni? Nos, a vizsgálat megállapította, hogy ez a vas meteoritból származik, az egyiptomiaknak – ha látták, hogy az égből érkezik – vallási szempontból is értékes lehetett. Többféle neutronos módszer kombinációjával számos múzeumi tárgyról megállapítható, hogy miből, mikor és hol készült.

Kiegyenlített befolyások – Déli kávé Szele Tamással

Szele Tamás
-
0
Kiegyenlített befolyások – Déli kávé Szele Tamással

Amerikai kávét kérnék, ha tartanak, a mai témánk miatt – mert hát hosszú útra indul Orbán Viktor, messze megy, túl az üveghegyen, túl az Óperencián, sőt, túlmegy minden határon: május tizenharmadikán fogadja őt Washingtonban Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke. Azt mondom, tarisnyáljon fel alaposan, húzzon vasbocskort, mert tán még az is elvásik ebben az útban.

No, rendben van, ha félretesszük a szimbolikus-demagóg hablatyot a szuverenizmusról és sutba vágjuk a migránsozást is, feltevődik a kérdés: valójában miért fogadja Trump ezt a valójában jelentéktelen Döbrögit, aki Ludas Matyit játssza? Annyira fontosak nem vagyunk, az újraválasztásához is csak két hónap késéssel gratulált. Orbán már sok-sok éve pedálozik, hogy fogadják Washingtonban, miért épp most esett meg rajta a szíve?

Erre összesen két logikus magyarázat kínálkozik. Meglehet, mindkettő helytálló.

Az egyiket a Foreign Policy veti fel. Ők úgy látják, a meghívás mögött Pompeo külügyminiszter állhat: ő ugyanis mostanság vette észre, hogy az Egyesült Államok mintha megfeledkezett volna Kelet-Európáról. Nincs jelen eléggé hangsúlyosan a térségben, ahol pedig napról napra növekszik az orosz és kínai befolyás. Ezt ellensúlyoznák most a meghívással – sőt, meghívásokkal, hiszen Andrej Babis cseh miniszterelnök március elején, Peter Pellegrini szlovák miniszterelnök pedig május 3-án járt a Fehér Házban. Szóval, valószínűleg nem Orbán Viktor érdemeinek szól az hirtelen feltámadt figyelem, hanem magának a térségnek.

Bizony, ez meglehet. Csak hát Pompeo eléggé megkésett: most már évtizedek munkája lenne kiszorítani az orosz és kínai befolyást és dollármilliárdokba kerülne – maximum ellensúlyozni lehetne, szintén nagyon drágán. Csakhogy úgy néz ki, ez a vizit nem pénzt hoz majd, hanem ellenkezőleg: nekünk fog pénzbe kerülni, nem is kevésbe.

Ugyanis miről lesz szó a tárgyalásokon? A kommüniké szerint az energiabiztonság, a védelmi együttműködés, a kétoldalú kapcsolatok és a regionális biztonsági kérdések szerepelnek a napirenden. Igaz, a cseh és szlovák miniszterelnök napirendjén is pont ugyanezek szerepelnek. Akkor most fordítsuk le magyarra.

Az energiabiztonság azt jelenti, hogy ne vegyünk annyi orosz földgázt és olajat, vegyünk helyette amerikai palagázt.

Kicsit drágább, kicsit bonyolultabb eljuttatni hozzánk, de amerikai és annyi igaz, hogy nem Moszkvában van a csapja, hanem Washingtonban. Ellene szól, hogy a tengeri szállítás miatt hosszú ideig jön és tényleg többe kerül.

A védelmi együttműködés világosan utal Trump tavalyi követelésére, mely szerint a NATO-tagállamok költségvetésük minimum két százalékát fordítsák fegyverkezésre, ha törik, ha szakad, ha van rá szükség, ha nincs. Illetve, ő a tavaly júliusi NATO-csúcson négy százalékot követelt, de pillanatnyilag a szövetségen belül a két százalék elérése is nagy dolog lenne, ha minden tagállam képes volna rá. De nem nagyon képes. Hogy is állnak azok a számok?

A két százalékot jelenleg az Egyesült Államok teljesíti (3,6 százalék), Görögország (2,4 százalék, bár ebben benne van a görög gazdaság bezuhanása is), Nagy-Britannia (2,2 százalék) és Észtország (2,1 százalék) haladja meg – Lettország, Litvánia, Románia és Lengyelország pedig már idén teljesítheti a 2 százalékot. Németország 1,2 százalékon áll, Magyarország 1,1 százalékon állt tavaly.

Hát, akkor nosza, uccu neki, vesd el magad, fegyverkezzünk: tulajdonképpen már meg is kezdtük, volt itt már harckocsi-beszerzés, helikopter-beszerzés, csak épp az nem sokat nyom a latban Trumpnál, mert nem amerikai vállalatoktól vásároltunk. Tőlük kéne, akkor szeretne minket.

De mi a csodát vegyünk tőlük?

Leopard páncélosaink már vannak, azoknál jobb nem kell (csak kéne hozzájuk a tűzvezető rendszer is, anélkül nem sokat érnek), helikoptereink vannak, flottánk tenger híján nem is lehet, folyami flottabeszerzésről nem szól a fáma – maradnak a gyalogsági lőfegyverek, amikről azonban azt rebesgetik, hogy saját kútfőből akarjuk őket megtermelni (csak a fegyvergyárunk nem működik), és a vadászbombázók, mint lehetőség.

A gyalogsági fegyvereket kizárhatjuk Német Szilárd mai Facebook-posztja után, melyben kiáll a hazai, illetve cseh fegyverek mellett:

„Utoljára 33 évvel ezelőtt, sorkatonaként volt AMD-65-ös gépkarabély és PA-63 pisztoly a kezemben. Nemrég az ezeket – és a pisztolyutódot, a Glock 17-et – felváltó új honvédségi kézifegyvereket, a Digitális Katona program eszközeit próbálhattam ki. A Bren 2 gépkarabélyt, a Scorpion EVO 3 géppisztolyt, és a P-07 illetve a hosszabb csövű P-09 pisztolyokat. A gépkarabélyt egy amerikai M4-essel össze is hasonlíthattam. A Česká zbrojovka gyár típusait egyelőre még Csehországban gyártják, s Kiskunfélegyházán szerelik össze. Azonban 2019 második félévtől már a gyártósorok is az alföldi üzemben lesznek. Ezekkel a világszínvonalú, de egyszerűen kezelhető fegyverekkel fogjuk ellátni a honvédeket, rendőröket, pénzügyőrüket, börtönőröket egyaránt.

Nekem a Scorpion és a P-09 jött be.”

Akkor ezt kipipálhatjuk – marad lehetőségként az F-22 vagy F-35 vadászbombázók vásárlása.

Hát az nem lesz olcsó mulatság… Valószínűleg az F-35-öt fogják inkább kínálgatni, ugyanis annak nagyon drága volt a fejlesztése, nem egészen az lett belőle, amit szerettek volna, folyamatosan javítgatják, de annyira, hogy a Jane’s szerint (mely az egyik legtekintélyesebb szaklap) az amerikai haditengerészet mostani F-35B-i már annyira eltérnek az eredetiektől, hogy a korábban, az első széria idején beszerzett pótalkatrészek 44%-a már nem is használható beléjük…

Azért legyünk tárgyilagosak: az F-35 nem ócskavas, sőt, a mai katonai repülés egyik csúcsa, de a fejlesztési folyamata távolról sem ért még véget…

Márpedig ezt árulják mindenkinek, repül is sok ország légierejében. A britek nagyon megjárták velük: építettek ugyanis két új repülőgép-hordozót, a Queen Elisabethet és a Prince of Walest, a második tavaly tette meg a próbaútját, csakhogy a két új repülőgép-hordozó eddig 6,2 milliárd fontba került, és még csak most kerülnek a fedélzetükre az amerikai vadászgépek! Azoknak darabja százmillió font. A britek már 48-at vettek az F–35B-ből, és még 98- at terveznek venni. Az annyi, mint… 14,6 milliárd font pluszban, szóval, ha az esetleges kerettúllépéseket is számításba vesszük, a flotta feltámadása olyan 25 milliárd jó angol fontjába kerül Nagy-Britanniának. Ráadásul a gépeken sem tudnak spórolni, mondjuk úgy, hogy egy olcsóbb típust választanak. Az új hordozókat ugyanis kifejezetten a rámpa segítségével felszálló és függőlegesen landoló F–35B-re tervezték, nincs rajtuk sem katapult, sem fékezőkábel-rendszer. Más gép nem is nagyon tud leszállni rajtuk, a Harriereket leszámítva.

Tehát láthatjuk: a harci repülőgépek vásárlása nem csak annyiból áll, hogy megvesszük a madarat, a lőszert és a kerozint, azoknak megfelelő környezetet, infrastruktúrát, hangárt, repülőteret, alkatrész-utánpótlást, általában hátteret kell biztosítani.

Nálunk természetesen nem a haditengerészeti F-35B vagy a hordozó-bázisú F-35C beszerzése várható (bár ki tudja, ha elég laikus ember köti az üzletet, lehet, hogy olyant kapunk), hanem a hagyományosabb F35A típusé, de legalább megnyugodhatunk: az előrejelzések szerint 2023-ra ennek a változatnak lemegy az ára nyolcvan millió dollárra, mármint darabja kerülhet ennyibe.

De kár, hogy nem akkor fogunk szerződni, hanem most…

Persze, ez csak spekuláció, de ezért erősen valószínű, hogy ilyesmiket fog velünk megvétetni Trump annak fejében, hogy végre szóba áll a Puszták Napóleonjával.

Ennyit meg csak megér nekünk a gesztus: hanem, ez után a vizit után várhatóan káprázatos koreográfiai díszbemutató következik majd, a pávatánc helyett Orbán Viktor a kaukázusi kardtáncot kell majd eljárja az Egyesült Államok, Oroszország és Kína között. Ugyanis egyik befolyás sem növekedhet a másik kettő rovására, csakhogy az utóbbi kettő már nagyon erős.

Summázva: Oroszországnak már tartozunk Paks 2 miatt, Kínának a Budapest-Belgrád vasútvonal miatt, most az Egyesült Államoknak is fogunk tartozni az F35-ösök miatt.

Így mondjuk kiegyenlítődik a befolyások aránya, ez kétségtelen.

Csak az a baj, hogy mindhárom mamuttartozást ki kell majd fizessük.

Igen, az adónkból.

Abból bizony.

Drága egy út lesz ez nekünk, annyit mondhatok.

Az MTA újabb csatára készül Palkovics miniszterrel, akadémikussal, az MTA tagjával

FüHü
-
0
Az MTA újabb csatára készül Palkovics miniszterrel, akadémikussal, az MTA tagjával

Hétfőn kezdődik az MTA 191. közgyűlése. A Magyar Tudományos Akadémia és a magyar tudományosság egészének jövőjét meghatározó előterjesztésekről kell döntést hoznia az MTA Közgyűlésének május 6-án. 

A Magyar Tudományos Akadémia önkormányzati elven alapuló, jogi személyként működő köztestület, amely a tudomány művelésével, támogatásával és képviseletével kapcsolatos országos közfeladatokat lát el. A Magyar Tudományos Akadémia legfőbb döntéshozó testülete a Közgyűlés. Tagjait a hazai akadémikusok és a nem akadémikus közgyűlési képviselők alkotják (utóbbi csoportban nemrég választottak új tagokat).

Az Akadémia évente legalább egyszer közgyűlést tart.

  • A Közgyűlés egyebek mellett dönt az Akadémia működésével kapcsolatos stratégiai elvekről, és szabályzatot alkot az Akadémia szervezetéről és működéséről (Alapszabály).
  • Szakmai testületek előterjesztése alapján véleményt nyilvánít a hazai tudomány és a társadalom alapvető fontosságú kérdéseiről.
  • Elfogadja az Akadémia vagyongazdálkodásával kapcsolatos szabályokat. Megvitatja és elfogadja az Országgyűlés számára készülő beszámoló koncepcióját.
  • A Közgyűlés alapítói jogkörében dönt költségvetési szervek (pl. kutatóintézetek) megalapításáról, átszervezéséről, átsorolásáról, megszüntetéséről.
  • A Közgyűlés határozatai kötelező érvényűek a Magyar Tudományos Akadémia összes szervezetére és vezetőjére.

Az elnöki köszöntő után a hagyományoknak megfelelően átadják a legrangosabb akadémiai elismeréseket.

Az ezt követő zárt munkaközgyűlés az elnöki beszámolóval kezdődik, majd a 191. közgyűlés legfontosabb napirendi pontja következik. A jelenlévő közel 500 tudós – akiknek nagyobb része egyetemi ember –

az MTA-nak a saját kutatóhálózatával kapcsolatos előterjesztéséről szavaz majd.

Mint arról röviden beszámoltunk, az eredetileg az MTA vezetői által összeállított előterjesztést az MTA Elnöksége – két közgyűlés között legfőbb döntéshozó szerve – 2019. április 30-ai ülésén megvitatta, és azokat módosítások után ellenszavazat nélkül (két tartózkodással) elfogadta, megerősítve korábbi állásfoglalásait.

A munkaközgyűlés ebédszünetében, várhatóan 14 órakor az MTA elnöke sajtótájékoztatót tart, amelyen a tervek szerint az ITM minisztere is részt vesz.

Kedden az akadémikusok gyűlésén a tagválasztással folytatódik a munka.

A tagjelölő osztályülésen titkos szavazással, egyszerű szótöbbséggel (több mint 50% „igen” szavazattal) határoztak az ajánlott személy tagjelöltségéről.

Délután az immár megszokott napirendnek megfelelően tudományos előadásokat hallgathat meg a Közgyűlés.

Szerda délután immár harmadik alkalommal kerül sor a Közgyűléshez kapcsolódva a Fiatal Kutatók Fórumára, amelyen egyebek mellett a Fiatal Kutatók Akadémiájának eddigi eredményeiről, terveiről, valamint a fiatal kutatók hatékonyabb pályázati támogatásának érdekében végzett munkájáról lesz szó.

Csodás jövőt vizionál a kormány

Bak Mihály
-
0
Csodás jövőt vizionál a kormány

Száguldó gazdaságot vár a kormány a következő négy évben, mélybe hulló adóssággal és eltűnő államháztartási hiánnyal. Ehhez versenyképességi fordulat kellene, de ennek kiadási oldala nem nagyon látszik. A családvédelmi programtól remélik a növekedés másik támaszát.

Dacolva az összes – független – makrogazdasági előrejelzéssel, a kormány változatlanul magas növekedéssel tervez az Európai Bizottságnak most benyújtott konvergenciaprogramban, vagyis a következő négy évre vonatkozó tervében, amelyet Varga Mihály pénzügyminiszter mutatott be.

De hogyan lesz ekkora?

A főbb adatok a következők a 2019-23-as években:

  • a GDP (százalék): 4,0, 4,0, 4,1, 4,2, 4,0
  • államadósság (a GDP százalékában): 69,2 66,7 62,8 59,3 55,9
  • államháztartás hiánya a GDP százalékában): -1,8 -1,5 -1,2 -0,5 0,0

A legelső problémás pont a növekedés tartósan magas szinten maradása. Nincs olyan komolyan vehető elemzői vélemény, amely osztaná ezt a derűlátást. Általában

már erre az évre is inkább 3,5 százalék körüli a prognózis,

a következő évekre pedig ennél is kisebb rátát várnak. Elsősorban a világban mutatkozó gazdasági lassulás hatásaként, amely alól Magyarország se képes kivonni magát. Másodsorban az uniós támogatások kifutása (2020-tól) járul hozzá a kisebb teljesítményhez.

Voltaképpen a kormány is ezzel számol, a 2020-23 közti években 2,3, 1,5, majd 0,7-0,7 százalékos hozzájárulással kalkulálnak az EU-tól. Összehasonlításul: az elmúlt évek átlagában 3-4 százalék körül járultak hozzá a bruttó hazai termékhez (GDP) a közösségi pénzutalások, de volt olyan év, amelyben 6 százalékot meghaladó összeg érkezett.

Egyelőre tehát nagyon nem világos, hogy a felvázolt fejlődés növekedési oldala teljesülhet-e. Ha megnézzük a fenti fő számokat, akkor azt látjuk, hogy folyamatosan csökkenő költségvetési hiányt tervez a PM, olyannyira, hogy 2023-ban

már nem is lenne deficitje az éves kiadás-bevételnek.

Mindezzel párhuzamosan az államadósság szintje is radikálisan esne. Nem kis összegekről, mindent egybevetve ezermilliárdokról beszélünk, amelyeket pozíciójavulásként vár a kormány.

Versenyképesség és CSOK

De mitől várja a példátlanul állandó és magas növekedést a kormány? Először is a 2010 óta folyamatosan ígért, de mindeddig elmaradt versenyképességi fordulattól és a családvédelmi programtól. Ennek kiadást növelő hatásait mutatja a táblázat.

Mindezeket szövegszerűen is kifejtik, ebből csak három területet mutatunk be, a talán legakutabbakat. Az oktatásról kifejtik, hogy a következő időszakban a képesség-centrikus oktatásra helyeződik át a hangsúly. Ez olyan tudást feltételez, ami az elméleti összefüggések mellett a gyakorlatban is hasznosítható. A tanulók alkalmazkodóképességét a munkaadói igények erőteljes megjelenése is előmozdítja.

Az egészségügyi átalakítások középpontjába a betegségek megelőzése kell, hogy kerüljön. Ezt a különféle szűrőprogramok mellett az alapellátások fejlesztése, kapuőri szerepének megerősítése szolgálja. Ennek folyományaként a súlyos betegségek korai detektálása és így eredményesebb, egyben költséghatékonyabb gyógyítása válik lehetővé. Amennyiben betegellátásra kerül sor, az egészségügyi kezelések költséghatékonyságát szükséges szem előtt tartani, úgy, mint a rövid időtartamú ellátási formák igénybevételét. A korszerű gyógyításhoz a finanszírozásnak is igazodnia kell – áll szó szerint a programban.

Lényegében itt is évek óta ugyanezt halljuk a kormánytól,

ki-ki összevetheti személyes tapasztalataival, mekkora előrelépés történt.

Ha ránézünk a táblázat soraira, azt láthatjuk, minimális vagy szinte semmilyen pluszkiadással sem számolnak (sőt, az oktatás esetében a GDP-hez viszonyítva még csökkenne is a pluszpénz). Annyival bizonyosan nem, amekkora az ismertetett tervek rendszer-jellegű átalakulásához szükséges lenne. Miközben csak a bérekben évente ezermilliárd körüli többletráfordításra lenne szükség.

A harmadik a munkaerőpiac. Itt a tervezők szerint komoly munkaerő-tartalék áll rendelkezésre. Elsősorban a veszélyeztetett korcsoportok (fiatalkorúak, kismamák, idősebb munkavállalók) esetében tűnik lehetségesnek az előrelépés, de hosszabb távon arra kell felkészülni, hogy a képzettségi szint emelésére helyeződik át a fókusz.

A számok ezzel szemben azt mutatják, hogy valóban jelentős tartalék a közmunkások és más, értékteremtő munkát szintén nem végzők körében található. Csakhogy miközben az ország legfejlettebb vidékein helyenként lényegében eltűnt a szabad munkaerő, a nagy számú hadra fogható tömeg a nyomorban tengődő megyékben van. Itt viszont munka-kínálat nincs.

Ennek megváltoztatásához megint csak elsősorban oktatás-képzés kellene, amire jelenleg nincs pénz a költségvetésben – és a felrajzolt programban se.

Ezeken a területeken akkora a berakandó pénz igénye, amelyet nem hogy nem elszálló, hanem egyenesen eltűnő költségvetési hiány és meredeken csökkenő államadóssággal finanszírozni szinte a lehetetlenséggel határos.

A családvédelmi tervben bevezetett lakásépítési és más programtól is várja a kormány a gazdaság felpörgését, amellett, hogy további béremelkedéssel, ebből pedig a belső fogyasztás intenzivitásával számolnak.

Még egy apróság, ami kétségeket ébreszthet az emberben, a versenyképesebb gazdaság ígéretével szemben. Egy ponton a programban azt írják, hogy a gépberuházások lendületes bővülése meghatározó az elkövetkező időszakot illetően is, ugyanis a magyar gazdaság tartós és nagy léptékű hatékonyságjavulásához szükséges a termelési folyamatok korszerűsítése a legmodernebb technológiai megoldások alkalmazásával párhuzamosan. Ezen belül elengedhetetlen az automatizáció és robotizáció.

Ehhez képest folyamatosan az összeszerelő jellegű gépberuházásoknak adják az óriási összegű támogatásokat, miközben a korszerűbb gazdasági szerkezethez éppenséggel a feldolgozóipar részesedését kellene csökkenteni a szolgáltató ágazat javára. Mindez azt a gyanút erősíti, hogy tényleg nem véletlen volt az úgynevezett rabszolgatörvény: a kormány azzal számol, hogy az országban végrehajtott befektetések nem fogják kiváltani a nettó munkaerő-bevonási többletigényt, amelyet túlmunkákkal kell teljesíteni, nem pedig élenjáró technológiákkal.

Két korszak a Fidesz történetében

FüHü
-
0
Két korszak a Fidesz történetében

„A Fidesz politikai történetének első fejezete azzal zárult, hogy Orbán elveszítette a csatát mind Európáért, mind pedig az orosz vezető kegyeiért. Nem áll már módjában kijátszani egymás ellen Brüsszelt és Moszkvát, mert az egyiktől csak pofonokat kap, a másiknak pedig már nem tud semmit ígérni. A második fejezet pedig azzal kezdődik, hogy Orbán eszeveszetten száguldozik Peking és a posztszovjet térség között, hogy újabb alternatív kiutat keressen magának.” – ezzel kezdi Ara-Kovács Attila Diplomáciai jegyzetét.

Amikor évtizedek múlva valaki majd megírja Orbán Viktor tündöklésének és bukásának történetét, alighanem már világosan látszani fog, hogy 2019 első hónapjai cezúrát jelentettek a Fidesz és a NER életében. Mindaz, ami ez előtt történt, nem volt más, mint belpolitikailag a teljes politikai tér kisajátítása, kül- és geopolitikailag pedig Brüsszel és Moszkva kijátszása egymás ellen. A folyamat 2009-ben, Szentpéterváron kezdődött, amikor is az Egységes Oroszország kongresszusán az addig nagyon oroszellenes magyar ellenzéki vezér, immáron teljes tudatában annak, hogy 2010-ben nyerni fog, s az sem kizárt, hogy kétharmaddal, mindent megtett, hogy Vlagyimir Putyin bizalmába férkőzzön. Az óvatos és gyanakvó orosz vezető azonban nem adta magát túl könnyen; Orbánnak évekig kellett a legelképesztőbb orosz elvárásokat kiszolgálnia ahhoz, hogy tompuljon a vele szembeni bizalmatlanság.

Ez a szakasz tehát lezárult.

Siettette sok minden, elsősorban Orbán azon ambíciója, hogy európai szintű, meghatározó politikai figurává váljék, s így még kevésbé megkerülhető Moszkva számára. Ez láthatóan nem sikerült – és nem is sikeredhetett. Nehéz megérteni, hogy az egyébként nem csak gátlástalan, de racionális Orbán hogy hihette el, azaz: hogyan lehetett vele elhitetni, hogy egy olyan, minden szélesebb nemzetközi befolyástól távol álló ország éléről, mint Magyarország tovább léphet? Jelen pillanatban olasz kollégája, Matteo Salvini már javában szervezi azt, amit Orbán éveken át csak tervezgetett, s ha lesz belőle egyáltalán valami – az európai szélsőjobboldalon mutatkozó indulatok nem sok sikert ígérnek neki – legfeljebb harmadhegedűs lehet, amibe ő semmiképp sem megy majd bele.

Ám azzal, hogy Salvini ügyködése révén nyilvánosságra kerültek azok a tervek, melyeket Orbán oly titokban szövögetett, most kivetni látszik magából az a pártcsalád is, amely egyelőre csak felfüggesztette a Fidesz tagságát. Ám ne legyenek illúzióink: az Európai Néppárt a májusi választások után – így vagy úgy – egészen biztosan megszabadul a magyar kormánypárttól, s e tekintetben Orbán előtt már aligha áll további alternatív lehetőség. Ugyanis, ha bennmarad, ezzel a Néppárt a szétesést kockáztatja. Így a magyar miniszterelnök 2019 tavaszán egyszerre veszítette el azt, amit biztosan és jókora befolyást magáénak mondva birtokolt, a néppárti tagságot és védelmet, valamint azt, amit csak ezután szeretett volna megszerezni: az európai szélsőjobb vezetését. Márpedig, ha egyikkel sem rendelkezik, ezt követően miért lenne rá szüksége Putyinnak?

A Fidesz politikai történetének első fejezete azzal zárult, hogy Orbán elveszítette a csatát mind Európáért, mind pedig az orosz vezető kegyeiért.

Nem áll már módjában kijátszani egymás ellen Brüsszelt és Moszkvát, mert az egyiktől csak pofonokat kap, a másiknak pedig már nem tud semmit ígérni.

Orbán és Xi Jinping elnök találkozója idén április végén

A második fejezet pedig azzal kezdődik, hogy Orbán eszeveszetten száguldozik Peking és a posztszovjet térség között, hogy újabb alternatív kiutat keressen magának. Közel sem unalmas szemlélni erőfeszítéseit, mert még mindig van benne – ha nem is sok – kreatív erő, de kétlem, hogy lenne perspektíva abban az elgondolásban, ami ezekben a hetekben a magyar miniszterelnököt hajtja. Vagyis, hogy most Pekinget játssza ki Moszkva ellen. Egy hasonló történeten a román Nicolae Ceauşescu egyszer már rajtavesztett, miként a jugoszláv Josip Broz Tito próbálkozásai sem voltak túl sikeresek, s az albán Enver Hoxhaé is csak annyiban, hogy ezzel hazáját a kontinens legszegényebb és legelmaradottabb országává tette.

Ugyanis, szemben az oroszokkal, a kínaiak nem kérnek sem a politikai játékokból sem pedig a katonai nyomásgyakorlásból – Orbán ugyanis csak ezt ajánlhatja fel nekik. Egyik sem áll tőlük persze túl távol, de azt megtartják szorosabb környezetük, a Dél-kínai-tenger térsége számára. Európát a kínai ipari túltermelés olcsó, cserében silány áruival akarják elárasztani, s e téren az Orbán által szorgalmazott Belgrád-Budapest vasútvonal akár még jól is jöhet, de a kínai célok szempontjából ez filléres rész a nagy kínai dömping teljes volumenéhez képest.

Vagyis megint csak a pillanatnyi túlélés a cél. Hogy ma mi lesz – Orbán számára ez az egyedüli releváns kérdés. A holnappal majd akkor foglalkozik, ha pár óra múlva újra felkel a nap. Magyarország kis ország – neki csak ilyen percemberkék jutottak az elmúlt száz évben.

Orbán most viszi ki a Fideszt a Néppártból?

Bak Mihály
-
0
Orbán most viszi ki a Fideszt a Néppártból?

Látványos és nyílt együttműködést jelentett be a szélsőjobboldali Salvinivel Orbán Viktor. Nem Macronra, igen Salvinire, és ők döntenek, kivel működnek együtt. Mindketten új időszámításról beszéltek május végétől. A német Marcus Söder már a találkozót is rossz jelnek tartja.

„Keresni fogjuk az együttműködést Salvinivel. Látványosan, bevallottan és nyíltan” – csapott a közepébe Orbán Viktor a Miniszterelnökségen, miután a kora délután Magyarországra érkezett Matteo Salvini olasz belügyminisztert és miniszterelnök-helyettest elvitte a röszkei határra. A fővárosi sajtótájékoztatón azt hangsúlyozta, hogy csúcson van a két ország együttműködése, mindkettő keresztény alapokon álló Európát akar.

Választás elé állítják Európát

A közös pont a határok védelme, ennek fényében pedig tiszteli Salvinit, amit az a tengereken tesz a menekültek ellen – mondta Orbán. Idézte Salvinit, aki ideérkezése előtt azt közölte, hogy új Európát akar felépíteni. Az olasz politikus pedig elmondta: céljuk meghatározónak lenni Európában, vezető szerepet szeretne magának, ő pedig át akarja szabni a kontinenst.

A közeljövőről Orbán azt mondta, Európa előtt két lehetőség áll a május 23-26 közti európai parlamenti választás után:

a bevándorlás-pártiak kerülnek hatalomra, vagy az ezt ellenzők.

Az Európai Néppártban (EPP) vannak támogatók és ellenzők, mindketten azt szeretnék, ha az EPP a bevándorlás ellenzőivel működne együtt.

Orbán szerint „új fejezetre van szükség”, és Európa akkor jár jól, ha nem Emmanuel Macron francia elnökre, hanem az olaszokra és a magyarokra hallgat bevándorlásügyben.

Eddig tartott az EPP-ben?

Orbán úgy fogalmazott, ők választják meg, kikkel működnek együtt.

„Mi döntünk”

– tette hozzá. Kitért viszont azon kérdés megválaszolása elől, hogy a Fidesz az EPP tagja marad-e. De sokat sejtetően azt elárulta, hogy ha a néppárt összeköti magát a „bevándorlást támogató baloldallal”, akkor

„nehéz lesz megtalálni a helyünket.”

Szerinte az EPP-nek Salviniék felé kell nyitnia.

Matteo Salvini is arról beszélt, hogy május 27-től más lesz a helyzet Európa és az európai népek számára. „Az a célunk, hogy meghatározók legyünk Európában”, sőt, irányítsák Európa átalakulását, alternatívát nyújtsanak  jelenlegi európai irányvonallal szemben.

Salvini egyenesen nagy szövetséget lát Európában saját maguk soraiból. Mint mondta, 24 nap van hátra, az EU történetében először létrejöhet az új többség, kihagyva a néppártot és a szocialistákat.

Orbán egyértelművé tette:

„a legnagyobb szabadsággal akarok arról dönteni, kikkel működök együtt május 26-a után”.

Életerős és ambiciózus emberekkel akarok dolgozni Brüsszelben – így Orbán.

A németek mást vártak

A német kormánykoalíció kisebbik pártjának a bajor CSU-nak vezetője, Marcus Söder azt nyilatkozta, hogy számukra világos, Európában nincs és nem is lehet semmilyen együttműködés a jobboldali populistákkal. Teljesen elfogadhatatlan a Marine Le Pen-féle francia Nemzeti Tömörülés, Matteo Salvini Északi Ligája és a német Alternatíva Németországnak (AfD) között szövődő együttműködés – tette hozzá.

Magyarország pedig egyre bonyolultabb témává válik

– mondta Söder.

Eléggé lényegre törően úgy fogalmazott, hogy abban reménykedtek, hogy az EPP által Magyarországnak adott lélegzetvételnyi szünetnek pozitív hatása lesz, egy Salvinivel való találkozó azonban rossz jel. Ez a találkozó „rossz fejlemények” előjelének tekinthető, és minden bizonnyal szerepet játszik a Fidesz tagságának felülvizsgálata során az EPP-ben.

Orbán négy nap múlva az osztrák szélsőjobb vezetőjével, a Szabadságpárt elnökével, az alkancellár Heinz-Christian Stracheval találkozik. Strache, Salvinihez hasonlóan már régen „meghívta” a Fideszt az EPP-től jobbra álló tömörülésbe.

Másfél évtized az EU-ban: részben elfecsérelt időszak

Bak Mihály
-
0
Másfél évtized az EU-ban: részben elfecsérelt időszak

A temérdek pénz ellenére Magyarország nem aknázta ki az EU-tagságban rejlő lehetőségeket. Az összesített növekedésben sereghajtók vagyunk, más mutatókban maradtunk, ahol 2004-2005-ben voltunk. A jogállam lerombolása megmutatkozik a számokban is.

Mintegy százezer (!) fejlesztés valósulhatott meg Magyarországon a 2020-as cikluszárásig az EU-támogatásával, amelyek nagyjából kétharmada 2013-ig zajlott le. Az Európai Bizottság magyarországi képviseletének kimutatása 2007 és 2013 között 63 ezer, a magyar kormány adatai alapján 2014-2020 között a támogatott projektek száma 31 305.

Pénzesőben leszakadás

A 2018-at még nem tartalmazó összesítés szerint 51,8 milliárd euró érkezett hazánkba, a saját hozzájárulást beszámítva a nyereség 40,4 milliárd euró. Az egyes évek árfolyamán kiszámolva

a nettó nyereség csaknem 12 ezer milliárd forint volt 2018-ig

(azóta ez tovább növekedett). A fejlesztési hozzájárulás uniós aránya 90-100 százalék.

Ennek a rengeteg felzárkózási támogatásnak köszönhetően évente átlagosan a bruttó hazai termék (GDP) négy százaléka körüli összegek érkeztek Magyarországra. Ez az egész EU-ban (a nettó támogatott országok körében) a második legnagyobb hozzájárulás a lengyelek után.

Ez GDP-arányosan kumulálva 40 százalék körüli tétel. Ami azonban ebből „kijött”, az igen elszomorító. A magyar gazdaság ebben az időszakban összesítve nagyjából 17 százalékkal nőtt, tehát a GDP-hez mért támogatásnak körülbelül a felével. Ennél is nagyobb baj, hogy ezzel

tökutolsók vagyunk a térség országainak sorában.

A már idézett Lengyelország csaknem 60 százalékkal, Szlovákia több, mint 50 százalékkal gyarapította gazdaságát; a hozzánk képest sokkal magasabb fejlettségi szintről induló Szlovénia is 22 százalékkal növekedett. A balti országok 25-35 százalékot teljesítettek.

Megmutatkozik a leszakadó fejlődési tempó az egy főre jutó GDP-ben. Egy közelmúltbeli konferenciára készült tanulmányból kiderül, hogy a rendkívül dinamikus 2010 utáni években ez 11 ezerről 22 ezer euróra ment fel.

Csakhogy míg 15 éve Szlovénia és Csehország mögött hazánk következett ebben a mutatóban, addig mostanra már csak Bulgária és Románia van mögöttünk a közvetlen környéken.

Nem lettünk hatékonyabbak

A sok mindent megalapozó, illetve determináló adatok egyike az, amely azt méri, hogy a termelékenység (egy munkaórára jutó érték) az EU átlagához mérten hogyan alakult. Nos, ebben lényegében ott vagyunk, ahol másfél évtizede voltunk: 66,8 százalékról 67,3 százalékra „emelkedtünk”, amivel szintén a sor végén állunk.

És változatlanul olcsók vagyunk…

Vagyis a magyar gazdaság hozzáadott értéket előállító képessége érdemben nem javult (legfeljebb az itt működő multinacionális cégeké). Ez természetesen megmutatkozik az egy munkaórára jutó munkáltatói kiadásban is. Sok örömre nem lehet okunk, az EU-28-ak átlagában 20-ról 27,4 euróra nőtt az óránkénti teljes munkaerőköltség, a magyar adat 6 euró helyett tavaly 9,2 euró. Ez egyszerűen fogalmazva azt jelenti, hogy most éppúgy körülbelül egyharmadannyiba kerül átlagosan a munkáltatóknak egy magyarországi munkaóra, mint 2004-ben.

Ez megmagyarázza azt is, hogy az elmúlt évek dinamikus béremelkedése miért annyira féloldalasan, nagyrészt a külföldi tulajdonú cégeknél valósult meg. Ezeknél a költségeken belül a bér aránya általában alacsony, még van „tartalék”.

…meg korruptak

Sokat elárul a Transparency International Magyarország által készített grafikon arról, milyen összefüggés mutatható ki a jogállam állapota és a beruházások változása között.

Forrás: TI

Az ábra azt szemlélteti, hogy a jogállam leromlásának, vagyis a korrupció növekedésével párhuzamosan csökkent a beruházási ráta a magyar gazdaságban. Ennek számos összetevője van. Kimagaslóan magas (uniós összevetésben) az egyindulós közbeszerzések aránya (körülbelül 30 százalék), sok a „lezsírozott”, testre szabott kiírás, a több ajánlatos tenderek között is jelentős a súlyuk a vélhetően „leosztott” pályázatoknak, és a legnagyobb összegű fejlesztések zöme egy szűk körben csapódik le.

Nagyjából 25 százalékra becsülhető ezekben a túlárazás

az állami közreműködéssel elirányított tenderekben (A Korrupciókutató Központ Budapest tavalyi tanulmányai – itt és itt mindezt részletezik.).

Mindezek mögött olyan kormányzati stratégia húzódik meg, amely szinte predesztinál a pazarlásra. A 2010 utáni eurómilliárdok felhasználásakor megfogalmazott cél az volt, hogy legalább 60 százalékot közvetlen gazdaságfejlesztésre kell fordítani, ennyi pénzt azonban nem képes hatékonyan felszívni a magyar gazdaság. Az emiatti leszakadás pedig csak növekedni fog, mert a kormány már ez év tavaszára lekötötte a 2020-ig tartó EU-s támogatási ciklus teljes keretét. Ugyanebben a szellemben.

Továbbiak

FRISS HÍREK

Továbbiak

A hír igaz!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK

Független Hírügynökség Kft.
Kapcsolat: info@fuhu.hu

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA

© Független Hírügynökség