Fontos

Fogadhassanak-e örökbe homoszexuális párok?

Erkölcsi értelemben semmi különbség nincs egy pedofil magatartása között, meg a között, aki ezt követeli [ti. azt, hogy a homoszexuális párok örökbe fogadhassanak]. Mindkettő esetben a gyermek egy tárgy, egy élvezeti cikk, a kiteljesedés, az önmegvalósítás eszköze. Különböző okokból nem akarok gyereket, de igényt tartok rá hogy más gyerekét jogom legyen felnevelni. Egy normális homoszexuális tudja, hogy a világ rendje micsoda, hogy ő így született, ilyenné lett. Próbál ehhez a világhoz alkalmazkodni úgy, hogy nem tartja magát feltétlenül egyenrangúnak.

Kövér doktor, a nemzet bunkósbotjának, igazolhatatlan analógiája a pedofília és a homoszexuálisok örökbefogadási jogának követelése között tipikus megnyilvánulása az agresszív rezsimnek, amelyik még ott is az ostobák erejével lép fel, ahol egyébként lenne értelme az érvelésnek is. Vegyük ki a pedofíliát ebből az egészből és koncentráljunk az örökbefogadásra, mert ez távolról sem olyan egyértelmű kérdés, mint ahogy Kövér doktor ellenségei beállítják.

A progresszivista világkép megállíthatatlan expanziója joggal idegesíti az öregedő Kövért (a fiatalt még nem érdekelte). A progresszivizmus az emberi jogok – a hagyományok és a modernség (!) erkölcsi konszenzusának kárára történő – határtalan kiterjesztésével avíttnak és elnyomónak tünteti fel a korábbi szociális és kulturális normákat, amelyek még akkor is normák voltak, ha sokan szegték meg őket – de normának normák maradtak. Kövér azt kéri számon a homoszexuálisokon, hogyha már megverte a sors a természetükkel (és jelezzük, ezúttal nem nevezte ezt betegségnek), azt kellő illendőséggel fogadják és nem állnak neki a nevében rombolni az „egészséges” normákat. Magyarul ne akarjanak érvényt szerezni a vágyaiknak társadalmi elismertségben és a jogrendben, egyenlő elismerést követelve maguknak, mert tudniuk kell, hogy se a vágyaik, se ők „nem egyenrangúak”. Ha mégis így tesznek, azzal a természetes – az emberiség hosszútávú érdekét jelentő – rendet rombolják, varrom el a Házmester gondolatmenetét.

Sajnálatosan ez az érvelés teljesen koherens. A kevésbé türelmes (vagy művelt) progresszivisták hangos undorral jutalmazzák, de – közlöm – a cizelláltabbak és igényesebbek sem tudnának ellene érvelni úgy, hogy az veszélyes legyen rá. Valójában két ízlés alapú érvrendszer csap össze, amely között csak választani lehet, mert önállóan megállják a helyüket.

Nem az egyikből a másik ellen fogok érvelni, hanem a progresszivista felfogás koherenciáját vizsgálom, ami – ha hiányosnak bizonyul – egyedül tudhatná megingatni (de természetesen nem fogja, mert az ilyen típusú ügyek nem racionális érveléssel dőlnek el). Valóban kérdés – és én csak kérdéseket teszek fel a legelvontabbaktól a konkrétak felé, nem foglalok állást -, hogy vajon kell-e és ha igen, miért kell minden vágyunknak érvényt szerezni az életünk során és mi történik az erkölcsi világunkkal, ha alárendelődik a jogosnak vélt vágyaink összecsapásának. Van-e felelőssége az embernek a hagyományokért és a társadalmi normákért – illetve mettől igazolható ezek feszegetése. Jogos-e az embernek elvárni, hogy minden világok legjobbikából részesülhessen: (a konkrétumok felé haladva) alapesetben kellőképp viszolyogjon a másik nemtől és saját testének reproduktív felhasználásától, de közben magának vindikálja a reproduktív szerelem gyümölcseit? Honnan veszi bárki, hogy meg tudja jósolni, hogyan hat egy mégoly szerető homoszexuális életközösség egy konkrét gyerekre (amíg legalábbis nem válik ez a fajta közeg – ami a progresszivisták célja – teljesen „normálissá”)? De vajon jó-e (ismét az elvontabb felé), hogy minden normális lesz, aminek megvalósítását bárki – pontosabban bárki, aki kellő hatalomra tud szert tenni – a fejébe veszi? (És mi lesz azokkal, akik nem tudnak elég támogatót és hatalmat koncentrálni maguk mellett?) Mi a határ az abnormalitás felé? Milyen lesz az a társadalom, amelyben az abnormalitás válik a normává, illetve honnan tudják a progresszivisták, hogy az élhető és boldogabb lesz, mint a mostani? Hova vezet a progresszivista logika: milyen lesz a szent hármasság – az individualizáció, az államilag szankcionált egyenlőség és a jelenlét (a múlt és – leszámítva a saját programját – a jövő iránti érdektelenség) – emberisége?

Merthogy máris kiváltotta a fasizmust, az biztos.

Interjú Balázs János Kossuth-díjas zongoraművésszel

Balázs János zongoraművésszel Canjavec Judit beszélgetett:

Balázs János Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, érdemes művész. Aktív koncertező művész és több hazai és külföldi zenekarral játszott az elmúlt években. 2016-ban megalapította a Cziffra György Fesztivált, amelynek művészeti vezetője. Számos nemzetközi versenyen díjat nyert. (Wikipédia)

Az IKEA eligazította Kövér Lászlót

A svéd multicég név említése nélkül Kövér László homofób kijelentésére utaló bejegyzést tett közzé Facebook-oldalán. Az egyneműek gyerek örökbefogadási igényét a pedofíliával azonosító álláspontot Gulyás Gergely is megvédte.

Mi az IKEA-nál hiszünk a sokszínűségben, az esélyegyenlőségben és a tisztességes bánásmódban, függetlenül a származástól vagy az egyéni különbségektől. Senki nem egyenlő mindaddig, amíg mindenki nem egyenlő! – tette közzé a vállalat ma délben a Facebookon.

A gyerek élvezeti cikk

Ezzel – és a mellékelt színes ceruzás illusztrációval – név nélkül ugyan, de Kövér László szavaira reagált. A parlament elnöke egy lakossági fórumon a következőt mondta: erkölcsi értelemben semmi különbség nincs egy pedofil magatartása között, meg a között, aki ezt követeli. Mindkettő esetben a gyermek tárgy, élvezeti cikk, a kiteljesedés, az önmegvalósítás eszköze. Különböző okokból nem akarok gyereket, de igényt tartok rá hogy más gyerekét jogom legyen felnevelni.

Sőt, ki is oktatta az érintetteket.

„Egy normális homoszexuális tudja, hogy a világ rendje micsoda, hogy ő így született, ilyenné lett. Próbál ehhez a világhoz alkalmazkodni úgy, hogy nem tartja magát feltétlenül egyenrangúnak”

– mondta Zuglóban.

Gulyás: önzés

A csütörtök délelőtti Kormányinfón Gulyás Gergely – többedik kérdésre – végül lényegében megvédte Kövér álláspontját. A kancelláriaminiszter szerint Kövér arról beszélt, hogy egyik esetben sem a gyermek szempontjai jutnak érvényre, hanem az örökbefogadóéi, akinek nem lehet saját gyereke. „Szerintem ez tényszerűen igaz” – mondta.

„Mi úgy gondoljuk, hogy minden gyereknek joga van egy apához és egy anyához, és nem tartjuk helyesnek, amikor egy gyermek két apával kell felnőnie. Valóban, én is úgy gondolom, hogy ez önzés azok részéről, akiknek saját gyermekük nem lehet” – közölte. És hogy amit elmondott, az nem áll éles ellentétben azzal, amit Kövér László mondott.

Ezután jelent meg az IKEA posztja.

Minden örökbefogadót sért

A Magyar LMBT Szövetség még ezelőtt tett közzé tiltakozást, amely szerint a gyerekvállalást a pedofíliához hasonlítani nem csak az LMBTQI szülőket, hanem minden örökbe fogadó szülőt sért. Nagyon veszélyes, ha valaki nem tud vagy nem akar különbséget tenni a szülővé válás iránti vágy és a pedofília között. A szülővé válás iránti vágy azt célozza, hogy biztonságos, jó és szeretetteljes környezetet adjunk gyermekeinknek. A pedofília éppen ellenkezőleg, a gyermek kiszolgáltatottságát használja ki a felnőtt beteges vágyainak kiélése érdekében – fogalmaz a szervezet.

Azt remélték, hogy elmúltak már azok az idők, amikor

„a hatalmasok szemrebbenés nélkül érveltek amellett, hogy nem minden ember egyenrangú”.

Köszönjük Kövér Lászlónak, hogy ismét figyelmeztet, hogy sosem szabad hátradőlniük azoknak, akik abban hisznek, hogy minden ember egyenlő. Sajnáljuk, hogy Kövér László nem tud különbséget tenni aközött, hogy valaki férfi vagy nő, illetve aközött, hogy valaki férfiakhoz vagy nőkhöz vonzódik. Szívesen küldünk felvilágosító anyagot erről, sőt szívesen látjuk egy ebben a témában tartott képzésünkön is – áll a Magyar LMBT Szövetség közleményében.

Újságírósorsok

Az újságírót mindenki szidja, de mindenki olvassa, rendszerint vagy az a baj vele, hogy nem ír diktálás után, vagy az, hogy igen, vagy sokat keres vagy keveset, vagy ért ahhoz, amivel foglalkozik, vagy nem, de baj minden – sokszor mondtam, hogy meg kéne szüntetni a magyar sajtót, akkor lenne közmegelégedés, de ezt meg rövidesen úgyis megteszi a kormány.

De mi lesz az újságíróból, ha beteljesedik a kommentelők átka, és többet nem írhat újságot? Igaz, a kommentelők általában az ember halálát is kívánják, vagy legalábbis súlyos megnyomorodását, erről most nincs szó – azonban tényleg, mi történt a három évvel ezelőtt megtrollkodott Orbán-interjú körül megvádolt – és különben teljesen ártatlan! – kollégákkal?

Hogy legyünk képben az eseményekkel, röviden elmondanám, mi is történt három éve.

A Pannon Lapok Társasága által kiadott sajtótermékek egyikében, vagyis egy megyei napilapban kicsit módosította valaki a miniszterelnökkel készült karácsonyi nagyinterjút. Mármost azt nem akárki írta volt, hanem Szakács Árpád az akkori Magyar Időktől, mostani Magyar Nemzettől, aki utóbb a kultúrharc terén vált minimum generalisszimusszá, csak a kormányközeli kézben lévő vidéki sajtóba már akkor is a pesti központokból küldték a vezércikkeket, a szerkesztőségeknek csak a helyi hírekkel volt szabad foglalkozni.

No, ebbe a központi anyagba írt bele valaki, igen szépeket, éspedig csak egy lapba – lássuk, miket:

A következőket mondja Orbán Viktor az interjúban:

„A kórházi hullák száma is emelkedik”, „Magyarország azért stabil ország a forrongó nyugati világban, mert mi kikértük az emberek véleményét, bár nem érdekelt minket.”, „A korrupciós vád mint politikai lejárató eszköz teljes mértékben megszokottá vált. Mi is használjuk.”, valamint azt kívánja, hogy „minél többen találjanak vissza a karácsony pogány értelméhez”.

Hát, utánanéztem, összevetettem az eredeti, Szakács-féle szöveggel: először egy egész félmondatot kellett beszúrni, a második és negyedik esetben már elég volt három szócskát, a harmadikban csak egy szó változott. Erre bizony bárki képes, akinek van jelszava. Az elkövető egy olyan kollégáét használta, aki akkor éppen ráadásul szabadságon is volt – de azonnal kitört az inkvizíció a Pannon Lapoknál.

Az Átlátszó nézett utána, mi lett ennek az eredménye mára.

Nemrég lezárult a 2016-os „hamisított Orbán-interjú” ügyben indult munkaügyi per, amelyben két székesfehérvári lapszerkesztő kért kártérítést. 2018. november végén jogerősen nyertek ugyan, ám hátra volt még az alperes Mediaworks 60 napos lehetősége, hogy felülvizsgálatért a Kúriához forduljon. Nem tették meg.

Hát akkor minden rendben, visszavették a kirúgottakat? Dehogy vették, sőt. Még a szakmától is elzárták őket. De hát kiket bocsátottak el?

„A munkáltató szinte azonnal kirúgta a székesfehérvári szerkesztőségben a megjelenés előtti napon ügyeletes két szerkesztőt (Hajnal Csillát és Klecska Ernőt), továbbá a Fejér Megyei Hírlap főszerkesztőjét és azokat, akiknek a veszprémi központi szerkesztőségben (innen került ugyanis az interjú a többi szerkesztőséghez) közük lehetett hozzá: Földesi Gábor digitális menedzsert és az ő főnökét, Németh F. Bernadettet, a Veszprémi Napló főszerkesztőjét.” (Átlátszó)

Az akkori hírek szerint napokig folytak a kihallgatások az ügyben, nem a rendőrség, hanem a munkaadó tartotta őket, botrány botrányt követett – és fejek hullottak.

Azt ugyan ma sem tudjuk, ki firkált bele az Orbán-interjúba, csak azt tudhatjuk a bíróság ítélete alapján, ki nem tehette – azok, akiket elbocsátottak.

De velük mi lett?

Az Átlátszó beszélt az egyik érintettel, Gidai Judittal, aki csak tanú volt a perben, igaz, előtte huszonöt évig szerkesztette a lapot, idézzük őt a munkakeresésről:

„A leggyakoribb persze az, hogy eltűnnek, nem hívnak vissza, mismásolnak. Az már üde színfolt volt, hogy valaki őszintén bele mondta a szemembe: „Ne haragudj, kéne ember, de téged nem merlek felvenni, neked már ott van a bélyeg a homlokodon.” Nyilván – a felmondásomkor sem titkoltam, mit gondolok, kerek-perec elmondtam, hogy nekem innentől a legnagyobb célom a NER bontása lesz. Az apolitikusság számomra nem opció. Hogy mennyire bontható a NER? Kevéssé. Mindenki buborékban él, az ellenzéki hang el sem jut az emberek zöméhez.” (Átlátszó)

A kirúgott újságírók közül volt, aki kamionvezető lett, volt, aki kórházi asszisztens, voltak, akik átmenetileg kulturális közmunkások.

A művészeti kritikus előbb kalauztanfolyamot végzett és vonatjegyeket árult a nyári szezonban a Balatonnál, de teremőrként is dolgozott egy vidéki múzeumban, a római kori fűszerkertet kapálta. Hajnal Csilla, a több évtizedes gyakorlattal rendelkező szerkesztőnő jelenleg a helyi önkormányzathoz tartozó programszervező cég alkalmazottjaként a hozzájuk tartozó eseményekről készít előzeteseket és tudósításokat. Klecska Ernő – Gidai Judithoz hasonlóan – egy ideig szintén tevékenykedett az underground ellenzéki sajtó berkeiben, közben Budapesten hasznosította korábbi mérnöki és tanári tapasztalatait egy iskolában, majd nemrég elhagyta az országot.

Hát ezt írta meg pontos, szép, tényfeltáró írásában Kocsis Noémi az Átlátszó hasábjain. Lélekbemarkoló: ártatlan, ötven fölötti, több évtizedes gyakorlattal rendelkező kollégák kálváriája a politikai hiúság és a személyi kultusz miatt. Rákosi idejéből tudunk ilyen sorsokról.

És nem kétlem, pillanatig sem, hogy lesz olyan kommentelő, aki majd ehhez az íráshoz is azt fűzi, hogy „nem kaptak eleget”, mert azt hiszi, hogy a kicsinyes gyűlölködését jegyzik valakik, valahol, és egyszer majd ezek miatt lehet belőle viceházmester. Nem kétlem, hogy lesz ilyen ember, de azt viszont tudom, hogy ezeket senki és sehol nem jegyzi, nincsenek piros és fekete pontok. Csak buta és gonosz emberek vannak, akik önszorgalomból nyalják a nagy hatalmú talpakat.

Már, amikor talpakat.

És soha, sehol sajtómunkásnak még olyan megalázó sors nem jutott, mint manapság Hunniában: lehet, hogy rosszabb, mikor megölik az újságírókat, mint orosz barátainknál, ahol egyszerűen agyonverik őket az utcán – nálunk csak annyi a különbség, hogy otthon halnak éhen.

Bár, ha előtte kilakoltatják őket, akkor az utcán.

Így tessék a sajtómunkásoknak rosszat kívánni.

Olyan időket élünk, hogy valóra válik minden átok.

De vissza is hull majd mindazok fejére, akik mondták.

Tényleg jönnek az amerikai fegyverek?

A diplomácia nyelvén alighanem elismerte az amerikai nagykövet, hogy küszöbön áll a fegyverek beszerzése magyar részről. A vadászgépek és légelhárító rakéták vétele a már bejelentett német-francia bevásárlások mellett horribilis összeget emészt fel. És ezúttal már szó sincs ellentételezésről.

Reméli, hogy a közeljövőben bejelentik a fegyverbeszerzést – mondta az ATV-ben David B. Cornstein budapesti amerikai nagykövet. A diplomácia nyelvén ez majdhogynem igennel egyenlő a riporteri kérdésre válaszolva. A régóta a nyilvánosságban terjedő szándék megerősítését a hétfői Trump-Orbán-találkozón várták, amelyen ott volt Cornstein is.

A fehér házi – igen rövidke – tárgyalás után azonban egymás megdicsérésén kívül semmit se mondott a két politikus. A nagykövet most a szűk körű és a kibővített stábok közti megbeszélésről árult el részleteket.

Most végre jöhetnek az F-16-osok

Amiről jó ideje beszélnek, az az, hogy Magyarország a Gripenek 2026-ban lejáró bérleti szerződése után nem él a maradványértéken történő megvásárlás lehetőségével, hanem amerikai gépek után néz. Annak idején, 2001-ben is ez volt az első számú lehetőség, de egy nappal a Világkereskedelmi Központ két tornya elleni terrorista merénylet előtt

általános meglepetésre az akkori Orbán-kormány a svéd-brit gyártmány mellett döntött az F-16-ossal szemben. Még a honvédelmi miniszter, a kisgazdapárti Szabó János se tudott erről.

Most a különféle információk között szóba hozták az F-22-est és az F-35-öst, a Lockheed-Martin legújabb fejlesztéseit. Ezek azonban Magyarország számára megfizethetetlenül sokba kerülnek – és a lopakodó képességre végképp nincs szüksége a légierőnek.

Legutóbb, decemberben Szlovákia jelentette be, hogy éppen annyi, 14 darab F-16-ost vesz, mint amennyi Gripent kellene leváltanunk. Ezek a típus legújabb fejlesztései, az F-16V Block 70/72-ek. A szlovák bejelentés szerint a 14 gép 1.6 milliárd euróba,

több, mint 500 milliárd forintba kerül.

Ez a pénz magába foglalja a pilóták és a földi kiszolgálók kiképzését, valamint a Raytheon AIM-120C7 középhatótávolságú (AMRAAM) és az ugyanilyen osztályú AIM-9X Sidewinder rakétáit (azt nem tudni, hány darabot).

Az F-16-osnak azonban számtalan korábbi verziója is van, amelyek használtan megvásárolhatók. Emiatt részletek ismerete nélkül

nem lehet megbecsülni, mekkora kiadásra készül a magyar kormány.

Légvédelmi rakéták is jöhetnek

Az üzlet másik része légelhárító rakéták lennének, mégpedig a norvég alapra amerikai fejlesztéssel gyártott NASAM2-k. Ezek áráról szintén eseti információk vannak. Egyik szerint Litvánia két üteget vett 110 millió euróért (35 milliárd forintért).

Forrás: defensie.nl

Az elmúlt időszakban csak kapkodtuk a fejünket az egyre-másra bejelentett fegyverbeszerzések láttán. Ezek összege önmagában is igen súlyos a honvédelmi költségvetésen belül, és kétséget ébresztenek aziránt, hogy a most várható vásárlásokat ki tudja-e fizetni az ország anélkül, hogy a honvédség mindennapi élete megakadjon.

Tankok, lövegek, helikopterek, repülőgépek, tankelhárítók

Ahogyan azt januárban összesítettük,

legkevesebb 600-650 milliárd forint értékben kötelezte el magát, illetve tett bejelentést a kormány hadieszközök vásárlására.

Decemberben tudtuk meg, hogy – határidő és ütemezés megjelölése nélkül – a Magyar Honvédség kap

  • 44 darab német Leopard 2 harckocsit,
  • 24 darab német PzH 2000 önjáró löveget.

Azt pedig már korábban tudtuk, hogy vesznek

  • 16 darab német-francia Airbus H225M közepes kategóriájú harci helikoptert,
  • 20 darab Airbus H145M könnyű harci helikoptert.

Korábbi nemzetközi ügyletek publikus költségeiből kiszámoltuk, ezen üzletek ára elérheti, akár meg is haladhatja a 320 milliárd forintot.

Már ezek erősen próbára teszik a honvédség rendelkezésére álló jövőbeni fejlesztési pénzt.

Ugyanaznap hozta nyilvánosságra az Airbus és a magyar fél, hogy veszünk

  • egy komplett légvédelmi rakétavezetési rendszert (SAMOC).

Ennek áráról semmi információ sincs.

Újév alkalmából Benkő Tibor honvédelmi miniszter mellékesen megemlítette, hogy

a 44 Leopard 2 páncélos valójában 56.

Merthogy a legújabb típusú A7-eseket csak 2025-re gyárthatják le, ezért

  • 12 darab A4-es harckocsit is lízingelünk,

hogy meg tudjuk kezdeni azonnal a személyi állomány kiválogatását, felkészítését. Nyilván ezek se két fillérbe kerülnek, és mivel ezek az A4-esek minimum 27, maximum 34 évesek, alighanem felújításra szorulnak, amelynek költségét a vevő szokta állni. És az se tudható, mi lesz velük hat év múlva: hová adja el a HM, netán ezek is itt maradnak?

Ugyanekkor derült ki az is, hogy tíz éves terv keretében „a légierő teljes spektrumában”

a 36 helikopter mellé

  • 8 repülőgépet is vesznek.

Benkő szavaiból az hámozható ki, hogy a két Airbus A319-es és a két Falcon luxus-kisgép (amelyek leginkább Orbán Viktor szállításaival váltak ismertté) nem a vége a bevásárlásnak, mert

  • összesen 3 közepes csapatszállítóról beszélt a miniszter.

És ezeken felül jön még

  • 3, kimondottan nehéz katonai eszközök szállítására alkalmas repülőgép is.

Pár nappal később ezúttal tévéinterjúban mondta el Böröndi Gábor altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnökhelyettese, hogy a svéd Saab által gyártott

  • Carl Gustaf vállról indítható tankelhárítókat vesz a honvédség 20 milliárdért 2019 és 2026 között.

Végül ismét Benkő egy MTI-interjúban egy rövid mondatban közölte, hogy az év első felében a légvédelem számára új rakétakomplexum-rendszer plusz rakéták beszerzését tervezik. Ez lehet a most szóba került NASAM2.

Ha ezeket a tételeket sorba vesszük – kiindulva az elején említett minimum bő 300 milliárdból -, akkor valószínűleg arról a 650 milliárdos keretről lehet szó, amelyet a nyilvánosság csak meg nem erősített hírként ismerhet. A tavalyi áprilisi választás előtt a parlament honvédelmi bizottságának fideszes többsége hagyta jóvá ezt az összeget katonai beszerzésekre.

Amibe ezek a vásárlások – ha mind megvalósulnak – aligha fognak beleférni. A nehéz eszközökre szolgáló szállító gép (például Airbus A-400M) darabára nagyjából 100 millió euró, a 3 darab tehát önmagában százmilliárd forint.

Mindent összeszámolva bő ezermilliárdnál tartunk, ami évekre elhúzva is pokoli teher az országnak.

Ami fordulópont a mostani hadieszköz-beszerzésekben, az az, hogy a kormány felrúgta első időszakában hozott rendeletét, amelynek értelmében az ekkora vásárlásokat ellentételezés (angol kifejezéssel offset) keretében kötelező lebonyolítani. Ez magyarországi beruházásokat, magyar termékek exportjának megsegítését írja elő. A Gripenek esetében a svédek 110 százalékos ellentételezést értek el.

Toroczkai mindenütt – Déli kávé Szele Tamással

Rettenetes kávét kérek, kisasszony, puskapor is legyen benne, meg bors, paprika, bajuszpedrő, minden! Hadi készülődésekről kell beszámolnom, és nem lesznek olyan vidámak a hírek, mint ahogy a bajuszpedrőből gondolnák. Dióhéjban annyiról van szó, hogy már nem is készülődik az új félkatonai szervezet, mert már meg is van.

Felállt, megalapították.

A Mi Hazánk seregének zászlóbontását ugyan június elsejére ígérte Toroczkai László még pár napja is, de közbejöhetett valami, mert egy tegnapi sajtótájékoztatón bejelentette a megalapítását. Igen szép neve lesz: Nemzeti Légió. Magyar Légió már nem lehet, ugyanis olyan volt, korábban: 1943-ban alakították a 27-es számú krasznogorszki hadifogolytáborban, és a szovjet oldalon harcolt, illetve harcolt volna, de bevetése előtt feloszlatták. Jó, ha nem magyar, legyen nemzeti, az is van olyan jó. Lássuk a hírt:

„Nemzeti Légió elnevezéssel honvédelmi, hagyományőrző szervezetet hozott létre a Mi Hazánk Mozgalom – jelentette be a párt elnöke kedden sajtótájékoztatón, Budapesten.

A Nemzeti Légió nem a korábban az MSZP és a Fidesz által aljas módon betiltott és a Jobbik által elárult Magyar Gárda jogutódja, de eszmeiségének és szellemiségének örököse – fogalmazott Toroczkai László.

Azt mondta, az egyesületi bejegyzés alatt álló szervezet alapvető missziója a honvédelmi alapismeretek oktatása, a katonai hagyományok ápolása, illetve katasztrófahelyzetekben, például árvíz idején az élet- és vagyonvédelem.

Kijelentette, az elmúlt évtizedben nem szűntek meg, sőt súlyosbodtak azok a tényezők, amelyek korábban a Magyar Gárda megalakulásához vezettek. Vagyis az elszánt, magukért tenni akaró magyar embereknek joguk van ahhoz, hogy megszervezzék saját védelműket – értékelt.

Toroczkai László szerint aktualitást ad a légió létrehozásának, hogy éppen száz éve alakult meg a Nemzeti Hadsereg, amely Horthy Miklós vezetésével „megtisztította az országot a kommunistáktól”. Csakúgy, mint száz évvel ezelőtt, ma is az anarchia felé halad az ország, hiszen van olyan cigány párt, amelyik cigány tartományt akar leválasztani Magyarországról és olyan település, Törökszentmiklós, ahol cigány klán tartja rettegésben a helybelieket – mondta.

Kijelentette, az anarchia, a bűnözők elleni fellépés mellett a légió feladatának tekinti, hogy támogassák azon magyar emberek ezreit, akiket jogtalanul kilakoltatnak. Ezért jelen lesznek a kilakoltatásoknál is.

Toroczkai László közölte, a rendőrségi tiltás ellenére mindenképpen megtartják a Törökszentmiklósra meghirdetett demonstrációjukat.

Arról is szólt, hogy a Nemzeti Légió zászlóbontása június 1-jén Szegeden lesz. A szervezet vezetője Födelmesi László, a Francia Idegenlégió volt katonája lesz, stratégiai szövetségesük pedig a Betyársereg.

A sajtótájékoztatót terepszínű egyenruhás „légionáriusok” gyűrűjében tartotta Toroczkai László.” (MTI)

Azért az MTI-t idézem, hogy ne vádoljanak elfogultsággal. Mondjuk az érthető, mitől „légió”, ha egy volt légiós vezeti, habár megjegyezném, hogy a valamikori, nagyon rossz emlékű román Vasgárda is eredetileg Mihály Arkangyal Légiója névre hallgatott, és románul a „légiós” másodlagos jelentése ma is az, hogy „vasgárdista”, de ha azt vesszük, a Magyar Gárda meg „gárda” volt, szóval sosem fognak szabadulni a vasgárdista nyelvi kontextustól.

Fotó: MTI/Mónus Márton

De hát hová ez a sietség, kérem?

Nem volt jó a június elsején tartandó zászlóbontás? Úgy tűnik, nem, bár ez csak alapítás, ettől még bonthatnak Szegeden akármit, és erre a május 21-i törökszentmiklósi vonulás adhat magyarázatot. Ugyebár, azt betiltotta a rendőrség, ám a hírben is olvashattuk, hogy Toroczkai mindenképpen meg akarja és ezek szerint meg is fogja tartani. Ami eredetileg seregszemle, felmérés lett volna, annak megállapítása, hány szimpatizánsra számíthatnak, így tűzkeresztséggé avanzsált. Hiszen a rendőrség nem tehet mást: ha egyszer betiltott egy demonstrációt és azt mégis megtartják, akkor fel kell oszlassa.

Azt nem kétlem, hogy ha csak és kizárólag a törökszentmiklósi rendőrkapitányság állománya próbálkozik az oszlatással, akkor a sokszoros túlerőben lévő szélsőjobboldaliak egyszerűen szétverik őket. Annak van egy érdekes logikája, hogy állítólag azért akarják vonulásos demonstrációval megsérteni a törvényt, mert a törvényt védik az azt megsértőktől, de nyugalom: Zénón szofizmái sosem zavarták különösebben a jobboldali radikálisokat.

No, de hát ismertek a környülállások, a rendőrség is olvas újságot, semmi akadálya, hogy erősítést kérjenek, jó előre is akár a készenlétiektől, ez esetben viszont a terepruhás utcai harcosok fogják a rövidebbet húzni. Ámde kinek az érdeke ez, cui prodest? Nyilvánvalóan a legtöbbet a kormánynak használ. Ha ugyanis lemegy a demonstráció sok-sok atrocitással, és a törökszentmiklósi rendősök súlyosan megsérülnek, elrendelheti a rendkívüli állapotot a szélsőjobboldali erőszakszervezetek fenyegetése miatt, ha viszont kivezénylik a készenlétiseket és leverik a légiót, mint vak a poharat, akkor meg egész Európa lesz kénytelen – akarva-akaratlanul – tapsolni a kormány kemény kezű, határozott antifasiszta fellépésének.

A Mi Hazánk egy módon tudna kitolni a kormánnyal, éspedig úgy, ha lemondaná a tüntetést.

De arra meg nem hajlandó, így ez egy előre lejátszott esemény lesz, ami komoly elemévé válhat az uniós választási kampánynak. Egyelőre úgy próbálják elkerülni a nyílt összecsapást, hogy – mint Toroczkai mondta – egyeztetnek a rendőrökkel, például alternatív útvonalakat adtak be. De miért ilyen fontos nekik megkapni ezt a verést?

Ennek két oka lehet, és ezek közül csak az egyik az, hogy Törökszentmiklós jobbikos vezetésű település, ahol így azt lehet demonstrálni, hogy a vezetés és a hatóságok nem tesznek meg mindent a közbiztonságért. És hát a Jobbiknál ők kevés dolgot utálnak inkább. A másik ok meg az, hogy szinte sosem ment szembe a Mi Hazánk a mostani kormánnyal, nagyjából mindenben egyetértenek velük, így ha kell kapni egy verést, hogy segítsenek nekik, hát vállalják.

Persze, azokat, akiket majd meg fognak gumibotozni, nem kérdezték, ők a nemzeti eszmék jegyében mennek majd igen lelkesen, és amit kapnak, az az övék lesz.

Nem mellesleg készülődik egy másik demonstráció is, jóval kisebb hírveréssel, ha nem is a Betyársereg szervezésében, de az ő honlapjuk adott hírt róla. Éspedig 2019. május 18-án, mi több, Brüsszelben.

Hogy a híradást idézzük: „a bevándorlás és az európai nemzetek felszámolása ellen.” A főszervező, bizonyos Kremser Tamás „nemzetközi patrióta tüntetésnek” nevezi a rendezvényt, és igen érdekes összetételű közönségre számít: „Lengyelek, flamandok, hollandok, vallonok és osztrákok is lesznek ott velünk”. A dolgok logikája azt mondaná, hogy a lengyel patriótának Lengyelország az első, az osztráknak Ausztria (sőt, neki Magyarország is csak egy tartomány), szóval nagy egyetértés szokás szerint nem várható, karhatalom sem kéne ellenük, mert elintézik ők egymást, volt már példa ilyesmire a Viking Klubban – de azért szervezik. Fellép a Romantikus Erőszak, részt vesz Csíkhelyi Levente a Magyar Gárda részéről, Dr, Gaudi-Nagy Tamás, Budaházy Edda, Rob Verreycken flamand, Markus Ripfl osztrák, Adrien Jassogne belga patrióták, mennek a Gárda Motorosok és a Gój Motorosok is – és bizony, ott lesz Toroczkai László.

Sűrű a programja ennek a Toroczkainak, annyit mondok. Hogy hányan fognak Brüsszelben tüntetni Brüsszel ellen, az kérdéses, ugyanis a kiutazást buszokkal oldják meg, huszonötezer forintért fejenként, de hát ezek már mocskos anyagiak. A helyi rendőrségtől nem tartanak, hiszen bejelentették az eseményt, az antifáktól már inkább – de majd meglátják…

A főszervező mindenképpen nagyon lelkes:

„ Ez egy olyan esemény lesz egy olyan eufórikus élmény amire sok év múlva is örömmel fogunk visszaemlékezni, hogy: igen, mi ott voltunk! Aki szeretne ezen a történelmi eseményen részt venni velünk együtt az ne habozzon és tartson velünk.”

Hogy milyen élmény lesz, azt megtudjuk majd az utólagos beszámolókból, amint azt is, hányan vettek részt ezen a dzsemborin: de Toroczkai feltűnően nem hiányozhat róla, ahogy május 21-én ott a helye az első sorban Törökszentmiklóson is.

Aztán majd csak kiderül, mi lesz.

De mozgalmas életet él mostanában ez a Toroczkai, annyi biztos.

Pénzhamisítók – Déli kávé Szele Tamással

Hát, nem tudom, milyen kávé illenék ehhez a történethez, talán valami cikória, mert nem lehet komolyan venni, pedig az ország egyik legfontosabb intézménye szerepel benne: a Nemzeti Adó- és Vámhivatal. Őket mindig ajánlatos komolyan venni, csak most néz ki úgy, hogy elvetették a sulykot, de annyira, hogy az már olimpiai kvalifikációs szint.

Szóval, a tegnapi lapok hírül adták, amit a párt vezetősége már tegnapelőtt közzétett, miszerint beidézte a Magyar Kétfarkú Kutyapárt elnökségét a Nemzeti Adó- és Vámhivatal „ismeretlen személy pénzutánzatra vonatkozó szabályok megszegése szabálysértési ügyében”. Ugyebár, valóban volt egy poénos bankjegyszéria, amelyen különböző prominensnek tekintett politikai szereplők voltak láthatóak a hivatalos bankjegyektől eltérően, és a rájuk nyomtatott szöveg is eltért a valódi pénztől – Soros György a tízezresen szerepel, mint „minden baj forrása”. Az 500 forinton Nagy Blanka, „aki káromkodásával meggyalázta a magyar anyák emlékét”, az ezresen Gulyás Márton, „a Soros-hadsereg parancsnoka”, a kétezresen Varjú László, „az eltávolíthatatlan ember”, az ötezresen Judith Sargentini, „aki meg meri kérdőjelezni Magyarország jogállamiságát”, míg a húszezresen Jean-Claude Junker, „Európa kocsmárosa” szerepel.

Ezek jogi szempontból nem egyebek, mint választási szórólapok, tehát épp annyira nem minősülnek pénznek, amennyire a pártok választási kiadványai sem hírlapok.

Azoknak nem ritkán a megtévesztésig újság-külsejük van, de azért mégis propaganda-kiadványok, szóval ha ez pénzhamisítás lenne, akkor az összes, választásokon induló pártot el kéne ítélni sajtórendészeti vétségért. Ráadásul ez még komolyabb is, mert lapformátumból annyi van, ahány lap, így könnyebb a szóróanyagokat sajtónak nézni, elfogadni – forintból csak egyféle van, és az nagyon nem olyan, mint a Kétfarkúak poénpénzei, amelyeken azért érezhető az erős irónia és önirónia is.

De lássuk, mit mondott maga a párt elnöke, Kovács Gergely a Népszavának?

„– Viszonylag sokat, körülbelül százezret osztogattunk szét, sőt el is adtunk belőle jó párat. Mielőtt elkezdtük az akciót, megkérdeztünk egy ügyvédet – mesélte a pártelnök. A szakember azt mondta, lehet, hogy valaki feljelenti őket, de megnyerik a pert, mert teljesen máshogy néznek ki a a „kétfarkús” bankók, az eredetiekhez képest. – Természetesen bemegyünk a NAV-hoz, nyilván elismerjük, hogy mi csináltuk, de ez nem pénzhamisítás.” (Népszava)

Hát nem is az – mindenkinek elsőre a Monopoly és a Gazdálkodj Okosan jut eszébe, ha ez tilos, akkor azokat is be kell tiltani, hiszen játékpénzeket használnak bennük. Meg ezer és egy játékban még. Megengedem, hogy értéke lehet ezeknek a bankóknak, hiszen a gyűjtők számára esetleg lehetnek érdekesek – magam is láttam olyan hirdetést a Vaterán, amin egy ilyen teljes szériát kétezer négyszáz forintért vesztegettek, másik hirdetésben a kétezresért kérnek 450 forintot, de az ötszázas és az ezres ára is ennyi, szóval nem fogja bedönteni a nemzeti valutát (igaz, mesélnek olyan esetről, mikor egy ötszázas 650-ért ment el) – no, de akkor is, a Kétfarkúak jogászának van igaza: túl sok az eltérés ahhoz, hogy bárki valódi pénznek nézze ezeket a szóróanyagokat.

Már persze, ha nem akarja annak nézni.

De a NAV a jelek szerint akarja.

Az illetékesek korábban nem voltak ennyire bakafántosak, ugyanis álpénzek bizony már régebben is előfordultak a magyar piacon, mégpedig reklámcélokkal terjesztették őket.

Az első talán a Fundamenta Lakáskassza 72 ezer forintos címletű álbankjegye volt, ebből nem lett különösebb baj, ugyanis a cég reklámfigurája is szerepelt rajta – nagyobb gondot okozott a Sodexho 54 ezer forintos címlete, ami tökéletes másolata volt 2008-ban az akkori húszezresnek. Mármint a rajta lévő számot kivéve. A 20-at egyszerűen kicserélték 54-re. Természetesen nem bankjegypapírra nyomták, a fémes csík is csak nyomtatva volt rajta, nem is csillogott – és mégis akadt olyan naiv ember, aki elfogadta a reklámpénzt.

Az is igaz, hogy csak egy.

Ő is állatvásárban.

Úgy történt az eset annak idején, jó tizenegy éve, hogy a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Kétpón egy 17 éves fiú két ilyen 54 ezer forintossal fizetett egy idős embernek három birkáért. Az idős ember még állítólag örült is, hogy a megbeszélt 100 ezer helyett 108 ezret kapott. Még akkor sem hitte el, hogy becsapták, mikor a helyi postán közölték vele, hogy nem tudják a pénzt felváltani, mert ilyen címlet nincs.

Azért jellemző, hogy nem részvénybe próbálta fektetni, az kicsit körülményesebb lett volna.

A nyomozás kiderítette, hogy a Sodexhonak volt egy reklámkampánya, amiben ilyen játékpénzeket küldtek szét, de még 2006-ban, két évvel korábban. Eredetileg csak az ügyfeleknek küldtek belőle, korlátozott mennyiségben és viccből – akkor nem is lett semmi baj, senki sem akarta valódinak elsütni őket. Hanem két év múlva eljött a selejtezés, a nagytakarítás ideje a hirdetési osztályon, és kidobták a maradék bankókat. Illetve, elküldték őket az iratmegsemmisítőbe, csak ott valamelyik munkatárs viccesnek találhatta a nemlétező bankókat, mert jó párat megtarthatott. Hogy aztán ezekből hogyan került huszon-valahány egy szolnoki szeméttelepre, azt talán sosem fogjuk megtudni: tény azonban, hogy a birkavásárló tizenhét éves srác már ott találta őket.

Őt meg a rendőrség lelte fel igen gyorsan, mondhatni fénysebességgel: az ám, de nem pénzhamisítás miatt indult ellene eljárás.

Azért nem is indulhatott volna, hiszen azt nem követte el: az eljárás csalás miatt indult. És valóban, itt a pénz felhasználója volt rosszhiszemű, élt vissza az eladó jóhiszeműségével: neki, aki a bankjegyeket a szeméttelepen találta, tudnia kellett, hogy azoknak nem lehet különösebb értékük, már csak a lelőhelyük miatt sem.

A kibocsátó cég ellen semmiféle vizsgálat vagy eljárás nem indult, az ő jóhiszeműségük bizonyított volt.

És hát joggal tételezné fel mindenki, hogy nincs épelméjű magyar állampolgár, aki egy nem kerek összegre szóló bankjegyet hitelesnek tekint, arról már nem is szólva, hogy a bankjegyek címletei és külsejük közismertek, nem lehet ilyenkor a hasonlóságra hivatkozni. Ha valaki nem ismeri őket, az az ő baja – épp így, ha valaki a törvényeket nem ismeri, az sem felmentő körülmény a bíróság előtt.

Tessenek ismerni.

Egyszóval: nehezen fog megállni a pénzhamisítás vádja az MKKP ellen, akárhogyan is erőltetik. Még a hasonlóság mértéke sem lehet megtévesztő: ezek a szóróanyagok vastag műnyomó papírra készültek, már a tapintásuk is más, mint a valódi pénzé.

Azt meg tényleg csak a legtájékozatlanabbak hihetik el, hogy ezek a személyek nálunk hivatalos papírpénzekre kerülhetnek.

Szóval: szamárság már maga a vád is, kérem.

Nem ez a pénzhamisítás.

Amiatt bezzeg nem lehet vádat emelni, vizsgálatot indítani, hogy ha vásárolni megyek, az a tízezres, amin tavaly ilyenkor két szatyor ételt vettem, ma már csak egy szatyorra elég.

Pedig az lenne az igazi pénzhamisítás, csak annak van saját neve is.

Inflációnak hívják, és nálunk hivatalosan nincs.

Javaslom, hogy akkor ne pénzhamisításért pereljük be a Nemzeti Bankot, hanem csalásért.

Ugyanis azt híresztelik, hogy nálunk nincs infláció.

Na, ezt a pert megnézném magamnak.

A Kétfarkúakét meg nem is nézhetem, mert ha csak el nem fajzik a jogrendszerünk még saját magától is, arra sor sem kerülhet.

A NAV pedig igazán foglalkozhatna mások ügyeivel is, olyanokéval, akiknek vannak, méghozzá komolyak.

Utóbbi időben ugyanis elterjedt nálunk egy régi játék újabb változata, ezt úgy hívják, hogy „Garázdálkodj okosan”.

A legnagyobb játékosokat Mészárosnak, Matolcsynak, Tiborcznak hívják, de rengeteg kisebb spíler is akad.

És ezt az eredetitől eltérő módon valódi pénzekkel játsszák.

Na, velük kéne komolyan foglalkozni, nem az MKKP poénjaival.

Vonulás vagy oszlatás? – Déli kávé Szele Tamással

Jó erős kávét kérek, kisasszony, álljon meg benne a kiskanál, ma koncentrálnunk kell, ugyanis fejlemények vannak. Egész érdekes fejlemények, és a magyar szélsőjobb mélyebb bugyraiba kell elvezetnem búvárhajónkat – vagy ki tudja, hova, ugyanis a Mi Hazánk május 21-i vonulása elmarad. Vagy nem marad el, de akkor baj lesz belőle.

Vagy ki tudja.

A múlt héten ott maradtunk el, hogy újra egyenruhás, félkatonai szervezetek készültek masírozni az ország utcáin. Készültek bizony, „erődemonstráció” is lett volna május 21-én, este hétkor, Törökszentmiklóson. A menetelést a Mi Hazánk hirdette meg, Toroczkai László elnök hirdette ki személyesen egy sajtótájékoztatón – most viszont az a nagy kérdés, mit fog kihirdetni és hol.

A demonstrációt – ez is érdekes – a Mi Hazánk, a MIÉP és a Független Kisgazdapárt színeiben hirdette meg Toroczkai, ugyanakkor azonban más helyen, melyet idézni is fogunk, világossá teszi, hogy a Betyársereg szervezésében de legalábbis segédletével tartják. A bejelentésre elég sok és érdekes reakció érkezett.

Az természetes, hogy lett sajtóvisszhangja, azért is hirdették meg nyilvános sajtótájékoztatón és nem a sarki Zöld Takonyhoz címzett becsületsüllyesztő közönsége előtt, azért ezt valószínűleg a szervezők is így szerették volna.

Azonban egyszer csak megjelent a semmiből a Magyarországi Nemzetiségek Pártja is, és elnökük, Kiss Norbert videó-üzenetben figyelmeztette Toroczkait, valamint híveit: csak a helységnév-tábláig engedik meg számukra az erődemonstrációt.

Ha beljebb nyomulnának a településre, baj lesz, de nagy. Az üzenet hangvétele ép lelkű, de nem túl iskolázott emberre vall, olyanra, akinek a szó nem kenyere: ettől még lehet, sőt van is igaza abban, hogy semmiféle szervezetek ne masírozgassanak Magyarország utcáin elrettentő céllal.

Csakhogy a Magyarországi Nemzetiségek Pártjáról nem tudunk semmit. Ez egy olyan szervezet, aminek még az elnökét is csak az üzenetből ismerjük, semmiféle oldaluk, honlapjuk, digitális lábnyomuk nincs, mintha a semmiből jöttek volna – egy hírt kivéve, ami arról tudósít, hogy idén március 21-én nyilvántartásba vették őket az EP-választásra. A valóban indulók között már nem szerepelnek, valószínűleg nem kaptak elég ajánlást, aláírást.

És összesen ennyit lehet róluk tudni.

Vagy vannak, vagy nincsenek.

De nehezen hinném, hogy széles néptömegek állnának mögöttük.

Azonban a videóüzenetük nagyon jól jött Toroczkainak, aki megosztotta azt a saját oldalán, egészen pontosan 163 ezer megtekintést elérve – hát persze, egy szélsőjobboldali pártnak mindig jól jön, ha nemzetiségek, kisebbségek fenyegetik. Bár ez mondjuk nem nevezhető nagyon komoly vagy veszélyes fenyegetésnek, de reklámértéke mindenképpen volt: aki eddig nem tudott a vonulásról, de szélsőjobboldali, az ebből tudomást szerzett a rendezvényről.

Toroczkai nem csak megosztotta a videót, de saját kommentárjával is ellátta: lássuk!

„Valami cigány párt, csoportosulás vezetője fenyegetett meg engem a csatolt videóban, sőt mindannyiunkat azzal, hogy útblokáddal fogják megakadályozni a törökszentmiklósi, törvényesen bejelentett felvonulásunkat.

Szerinte „pénzes kutyák fognak a Toroczkai háta mögött állni”. Ez súlyos tévedés. Tisztességes, bátor magyarok fognak ott állni, akik rendet akarnak a hazánkban. Testvérszervezetünk vezetőjével, Zsolt barátommal szervezzük a demonstrációnkat, Zsolttal, akivel két évtizedes baráti, bajtársi kötelék köt össze minket. A mögötte álló mozgalom és a mögöttem álló párt hazájukért önzetlenül dolgozó, egyenes gerincű magyarokból áll. Mindenki a népéért, a családjáért, egy jobb jövőért fog cselekedni, ahogy azt eddig is tettük.
Senki sem pénzért jön, ahogy Eger várának védői sem pénzért védték meg a hazát. Túl azon, hogy ez a cigányvezető a csatolt videójában bűncselekményt követett el (217. § Aki mást egyesülési vagy gyülekezési jogának gyakorlásában, valamint választási gyűlésen való részvételében erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályoz, bűntett: 3 év), engem a legkevésbé sem érdekel, ha az utunkba akar állni.

Mi május 21-én ott leszünk, senki, semmivel sem tud minket eltántorítani, és erre buzdítunk minden magyart széles e világon. Sőt, nem csak azon a napon, hanem ettől kezdve ott is maradunk Törökszentmiklóson, ameddig nem lesz rend, ameddig nem élhetnek ott biztonságban az emberek, s ha kell, ha hívnak, majd megyünk más városba is.

A mi népünk Hunyadi János és Mátyás, Szilágyi Mihály, Dobó István, Rákóczi Ferenc, az 56-osok népe. Ezt sokan elfelejtik mostanában, de majd mi teszünk róla, hogy megtudják.”

Mondom én, kiváló alkalom volt ez a harci kürtök megfújására – valóságos kis programbeszédet írt a pártelnök kommentárként. De azért elgaloppírozta magát. Azt írja ugyanis: „Mi május 21-én ott leszünk, senki, semmivel sem tud minket eltántorítani, és erre buzdítunk minden magyart széles e világon.”

Senki?

Semmivel?

Fogadjunk?

Ne fogadjunk, mert úriember vagyok, biztosra nem fogadok: de mint kiderült, van az az erő és hatalom, ami igenis képes eltántorítani akár még Toroczkait és embereit is.

Ezt Magyar Rendőrségnek hívják.

Ugyanis tegnap látott nyilvánosságot a Törökszentmiklósi Rendőrkapitányság határozata az ügyben. Nyilvános irat, magam is a police.hu-n olvastam. Ez azt írja:

„A Törökszentmiklósi Rendőrkapitányság (a továbbiakban: Hatóság) Árgyelán János székesfehérvári lakos (a továbbiakban: Ügyfél) által 2019. május hó 10. napján bejelentett Törökszentmiklós város belterületén 2019. május 21-én 19:00 órától 22:00 óráig, Törökszentmiklós Pánthy Endre út 31 szám elől – Pánthy Endre út – Kossuth Lajos út – Törökszentmiklós Polgármesteri Hivatal útvonalon vonulás, majd a Törökszentmiklós Kossuth út 135/a szám / Polgármesteri Hivatal / előtt megtartandó gyűlés vonatkozásában az alábbi határozatot hozza.

A gyülekezési hatósági jogkörében eljárva a Hatóság a gyűlés bejelentésben megadott helyszínen és időpontban történő megtartását megtiltja.

A határozat ellen fellebbezésnek helye nincs, azt a közléstől számított 3 (három) napon belül a határozatot hozó rendőri szervnél benyújtott és a Fővárosi Törvényszéknek címzett keresettel közigazgatási pert indítva támadhatja meg. A perben a jogi képviselet kötelező.”

És ezzel elvben vége is az ügynek.

Azért teljesen vége nincs, az indoklást érdemes elolvasni, akármilyen hosszú, ugyanis rájöhetünk belőle, hogy a mi rendőreink nem lopják a napot és alaposan ismerik azokat a törvényeket, amiket be kell tartassanak velünk.

„A rendőrség a gyülekezési törvény 13. és 14. paragrafusára hivatkozva tiltotta meg a felvonulást, miután a párt részéről a szervezők nem óhajtottak elállni a demonstráció meneteléses részétől (statikus tüntetést engedélyezett volna a hatóság), eszerint

„az egyeztetést követően rendelkezésre álló információk alapján megalapozottan feltehető, hogy a gyűlés a közbiztonságot vagy a közrendet közvetlenül, szükségtelen és aránytalan mértékben veszélyezteti, illetve mások jogainak vagy szabadságának szükségtelen mértékű és aránytalan sérelmével jár, és a közbiztonság, a közrend vagy mások jogainak és szabadságának védelme az … (5) bekezdés szerinti enyhébb korlátozással nem biztosítható. „

„A közbiztonságot veszélyezteti különösen, ha a felhívás vagy a gyűlés bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást valósít meg”

„Mások jogainak és szabadságának sérelme különösen, ha a felhívás, illetve a gyűlés – az alkalmazott technikai eszközök, időtartama miatt – alkalmas mások magán- és családi életének védelméhez való jogának, otthonának, emberi méltóságának, a magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának a megsértésére, vagy szabad mozgáshoz, tartózkodási hely szabad megválasztásához való jogának korlátozására.”

Ezeken felül, többek között hivatkozik a döntés egy, az Alkotmánybíróság által megalkotott tilalomra, amit „foglyul ejtett közönség tilalma” néven lehet ismerni. Ennek értelmében senki nem kényszeríthető egy őt érintő vélemény végighallgatására, különösen nem az őt gyalázó, megfélemlítő üzenetekhez való asszisztálásra.” (Mérce)

Mármost ez világos beszéd: a rendőrség ezt a vonulást betiltotta.

Kérdés, hogy megtartják-e?

Ugyanis az világosan látható, hogy a vonulás célja pillanatnyilag nem a törökszentmiklósi bűnözés visszaszorítása, hanem ez a rendezvény mintegy seregszemleként szolgálna a Mi Hazánk Mozgalon saját „védelmi gárdájának” június elsején, Szegeden tartandó zászlóbontása előtt. Itt tudnák felmérni, hány tagra, résztvevőre számíthatnak, mekkora a mobilizálható létszám. Épp ezért nem lehetetlen, hogy mégis lesz ebből vonulás, tiltsa akár százszor is a rendőrség.

Annál is inkább, mert tévesen írtuk a múlt héten, hogy nem volt ilyesmi Magyarországon évek óta. A Népszava tanúsága szerint idén februárban igenis volt ilyen megmozdulás a fóti romatelepen, melyet a Magyar Önvédelmi Mozgalom tartott, és a rendőrség – nem talált benne semmi kivetnivalót.

Egyszóval: tiltás ide, tiltás oda, vannak olyan erők, melyek mozgolódni látszanak a mélyben.

Egy biztos: ha lesz vonulás, a történtek után a rendőrség nem engedheti meg magának, hogy oszlatás ne legyen.

És azzal is eléri célját a provokáció.

Nehéz idők jönnek, annyi mondhatok.

Magáncélok, közérdekek – Orbán a Fehér Házban

„Magyarország és a magyar lakosság érdekei nem, hogy nincsenek összhangban Orbán céljaival, de e célok egyenesen szembe mennek a magyar érdekekkel. Donald Trump céljai pedig – a jelszavak dacára – nincsenek összhangban Amerika érdekeivel. A mostani találkozó jellegét és jelentőségét csak ez az egy szempont határozza meg, így történelmi jelentősége nincs, de annál fájdalmasabbak lehetnek majdani történelmi következményei.”

Orbán Viktor mai – május 13-i – washingtoni látogatása kapcsán egymás után jelennek meg a kitűnő elemzések (talán Lili Bayernek a Politico által publikált cikke a legátfogóbb). Ugyanakkor jól látható, hogy a következtetéseik bizonytalanok, s a szerzők híján vannak azoknak az információknak, amelyek egyértelmű végkimenetelt jeleznének. Vannak, akik nagyon szkeptikusak a vizit jelentőségét illetően, mások vágyaikat vetítik előre, amikor Orbán washingtoni megleckéztetését vizionálják.

Az elemzések legfőbb bizonytalanságát az okozza, hogy csak a közvetlen amerikai érdekekből indulnak ki, s nem abból, hogy mindkét legfelsőbb politikai vezetést az erőteljes – már-már kóros – szubjektivitás jellemzi. Vagyis, hogy Magyarország és a magyar lakosság érdekei nem, hogy nincsenek összhangban Orbán céljaival, de e célok egyenesen szembe mennek a magyar érdekekkel. Donald Trump céljai pedig – a jelszavak dacára – nincsenek összhangban Amerika érdekeivel.

A mostani találkozó jellegét és jelentőségét csak ez az egy szempont határozza meg, így történelmi jelentősége nincs, de annál fájdalmasabbak lehetnek majdani történelmi következményei.

Arról vannak bizonyos fogalmaink, hogy az Egyesült Államok Kongresszusában milyen republikánus erők erőfeszítése van a mai találkozó létrejöttében, s azt is tudjuk, milyen – Budapest által kitartott – lobbycégek segítették mindezt. Másrészt persze igaza van azoknak is, akik aláhúzzák: Orbánnak a Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnökhöz való közeledésből fakadó washingtoni szimpátiát nem ellensúlyozhatja Magyarország közeledése Kínához, mely aktuálisan a legfőbb ellenfél a trumpi világképben, így amerikai részről a vizit alkalmat adhat a csábításra és a nyomásgyakorlásra.

Lehet szerepe annak is, hogy talán valamilyen homokszem került a magyar-orosz kapcsolatokba – számos jel utal erre –, aminek pillanatnyi vagy távlati kihatásairól nyilvánvalóan semmit sem tudunk, de meglehet, ebben az amerikai külügyminisztérium – mely Trump 2017-es beiktatása óta sem volt képes megszeretni a magyar miniszterelnököt – hirtelen felfedezte a lehetőséget.

Viszont sokaknak elkerülte a figyelmét az időzítés: pontosan két héttel az európai parlamenti választások előtt kerül sor a találkozóra, s ez egyszerre teremt nemzetközi méretekben is jelentős mozgásteret a korábban teljesen izolált Orbánnak, s azoknak a szélsőjobboldali erőknek, melyek osztják Trump és Putyin közös célját, az Európai Unió kohéziójának meggyengítését, az integráció lefékezését, s perspektivikusan egy Európai Egyesült Államok létrejöttét.

Steve Bannon az elmúlt két és fél évben – vagyis amióta arra kényszerült, hogy a Fehér Házat elhagyja – pont ezen dolgozott s dolgozik most is. Hogy Bannon befolyása a Fehér Házban nem szűnt meg 2017. augusztusi távoztával, annak nyilvánvaló bizonyítéka Orbán mai feltűnése ottan.

Európa és Magyarország szempontjából ez egyrészt ismét nyilvánvalóvá teszi azt a befejezett tényt, hogy Orbán Fidesze végérvényesen elmozdul a szélsőjobbra, s hogy az új szerveződés mögött nem csak Matteo Salvini, Marine le Pen, Heinz-Christian Strache, Geert Wilders és Orbán Viktor áll, hanem maga Trump elnök is. Vagyis ez az első demonstratív támogatás, ami – a korábbi titkos orosz segítségen túl – immáron nyílt nagyhatalmi jóváhagyást jelent az európai szélsőjobboldali összefogásnak még azt megelőzően, hogy az formálisan létrejött volna.

Ami pedig a történet nem mellékes szubjektív haszna lehet Orbán számára, hogy a vezéri szerepért folyó versenyfutás megint kinyílt: vagyis ismét beelőzhette kicsit nem csak Le Pent, de Salvinit is.

Ara-Kovács Attila

Padlóféken az itteni német autógyártók

Túlkapacitás, szűkülő piac, romló nyereséghányad sújtja a német autógyártókat, amelyek felülvizsgálják magyarországi fejlesztéseiket – írta egy német lap. A BMW felülvizsgálja minden beruházását, a tervezett debrecenit is.

A magyar gazdaság egészét érintő belső információkat közölt a Handelsblatt német üzleti újság. A cikk jelentős részében a Mercedes és a BMW magyarországi jelenlétét érintő problémákkal foglalkozik. Felidézi, hogy általános derűlátás közepette jelentették be tavaly nyáron a BMW debreceni üzemének felépítését, egymilliárd eurós beruházással 150 ezer autó évenkénti előállítását.

BMW: Debrecenben „nincsenek tabuk”

A gyár alapkövét idén kell lerakni, de a cég két profitfigyelmeztetés után minden lehetőséget nyitva tart – írja a Handelsblatt. A gyár felépítéséről „intenzív megbeszélések zajlottak” a lap értesülése szerint. A termelési igazgató még mindig reménykedik a debreceni egységben,

a pénzügyi igazgató azonban rámutat a feszült pénzügyi helyzetre, és a túlkapacitás közelgő kialakulására.

A BMW vezérigazgatója a múlt héten azt mondta, hogy már 2018 őszétől a vártnál rosszabb a piaci helyzet, a költségek növekednek. „Minden követ megmozgatunk, nincsenek tabuk” – mondta a BMW-vezér.

A BMW-nél minden beruházás ellenőrzés alatt áll, 2022-re pedig 12 milliárd euró megtakarítást terveznek. Miután tavaly 4 ezer új munkahely jött létre, az alkalmazottak számát „legalább állandó szinten” kell tartani. A megtérülés 5,6 százalékkal jóval a nyolc százalékos minimális célérték alatt van – sorolja a Handelsblatt.

Mercedes: kecskeméti bővítés elhalasztva

A BMW még csak elemzi a helyzetet, a Mercedes viszont már lépett a lap szerint. A kecskeméti gyár bővítését, a második üzem felépítését legalább egy évvel elhalasztották.

A cégek hivatalosan nem nyilatkoznak a visszafogásról Magyarországon. Az új termelési egységek elhalasztása viszont fordulópont: több mint egy évtizedes növekedés után

az európai és az amerikai piacok most telítettek

– hangsúlyozza a német újság. Amíg a BMW jelenleg képes tartani értékesítési szintjét, addig a Mercedes eladásai globálisan 4,5 százalékkal estek áprilisban az egy évvel korábbihoz képest, a Magyarországon szinté jelen lévő Audiéi 13 százalékkal.

A Daimler személykocsi részlegének árrése az első negyedévben kilencről hat százalékra esett. Ők is a létszám szinten tartásáról beszélnek egyes területeken. A Daimler fejlesztési kiadásai „felrobbantak” 2014 óta: évente 8-ról 14 milliárd euróra – érzékelteti a helyzetet a Handelsblatt. A cég most az elektromos és az önvezető autókra koncentrál, a Kecskeméten lévő kiemelt projekteket elhalasztják, és kevésbé ambiciózusan vezetik be ezeket.

Nem lesz javulás?

A lap megszólaltat egy szakértőt, aki szekeptikus. Nem látják a piac erősödését, éppen ellenkezőleg. A tovább szigorodó széndioxid-kibocsátási követelmények és a lehetséges amerikai vámemelés komoly problémákat okozhat.

A magyarországi elemzések már korábban sokszor figyelmezettek arra, hogy a túlzott autóipari részesedés nagy bajt okozhat, ha visszaesik a világpiaci kereslet. Ráadásul ezeket – és a hasonlóan összeszerelő termeléseket – csak egyre nagyobb állami támogatás fejében képes idehozni a kormány. A BMW esetében egyenesen a teljes környező infrastruktúrát magára vállalta a költségvetés.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK