Érdekes

Gránátok a zsinagógára – Déli kávé Szele Tamással

Tegnap a Horthy-rendszer arcáról, koráról beszélgettünk kávézás közben, ma úgy hozta a sors – és a naptár – hogy szintén egy akkori eseményt fogok felemlíteni: vasárnap volt ugyanis a nyolcvanadik évfordulója a Dohány utcai zsinagóga elleni robbantásos, pontosabban kézigránátos merényletnek. Hát lássuk csak, mi történt akkor, emlékezzünk!

1939. február 3-án tíz perccel hat után két kézigránátot hajítottak a Dohány utcai templom előtt álló tömegre. Péntek este volt, már beállt a szombat: sokan tartottak haza a zsinagógából. A korabeli sajtó előbb tizenhárom, majd huszonhárom sebesültről számolt be, közülük hatan 8 napon belül, tizenheten pedig 8 és 20 nap között gyógyuló sérüléseket szenvedtek, közülük többen kórházi kezelésre szorultak. Egy idős, szívbeteg ember, Ullmann Zsigmond meghalt. Volt a merényletnek még egy áldozata: az 1899-ben Bécsben született Schiff Ignác a fennmaradt kórházi dokumentumok alapján a merénylet után két nappal, 1939. február 5-én került a Pesti Izraelita Hitközség kórházába, a Zsidó Kórház sebészetére. A kórházat május 2-án hagyta el, ahol tehát összesen 87 napot kezelték. A merényletben megsérült Schiff kezelése összesen 818,01 pengőbe került, amit a hitközség egy direkt a merénylet áldozatai számára nyitott segélyszámla terhére fedezett. A majdnem három hónapig kórházban kezelt Schiff dokumentumait látva teljesen érthetetlen az a korabeli megállapítás – melyet a témával foglalkozó történészek is mind átvettek –, hogy a merénylet sérültjei maximum 20 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedtek. (Forrás: Múlt-kor.hu, Frojimovics Kinga: „Tényleg nem halt meg senki az 1939-es Dohány utcai merényletben?”)

Bemutatjuk még Lukács Zsigmond gyászjelentését is, aki ugyan elvileg gyógyultan hagyta el a kórházat, de sérüléseibe mégis belehalt pár nappal később…

 

Azt tehát látjuk, hogy bizony gyilkos merényletről van szó, még ha a korabeli napi sajtó bagatellizálta is (vagy nem jutott megfelelő forrásokhoz). Azonban a pillanatot nagyon rosszul – vagy más szempontból jól – választották meg az elkövetők. A lapok többségének első oldalas témája még másnap sem a merénylet, hanem az 1939. évi IV. tc., „a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról” szóló, úgynevezett zsidótörvény parlamenti vitája volt. A törvényt ugyan majd később, május 4-én fogadta el a képviselőház, de a bizottságok éppen ezekben a napokban szavazták meg a javaslatot. Nem az „úgynevezett”, hanem a valóságos kirekesztést. A kormány „bátran hozzányúlt a zsidókérdéshez” – mint Imrédy miniszterelnök mondta.

Horthy meg – a merénylet kapcsán – bátran hozzányúlt Imrédyhez. A miniszterelnök ugyanis minden vele rokonszenvezőt igyekezett egy új, a Parlamentet kívülről nyomás alatt tartó mozgalomba gyűjteni. És programja markánsan szélsőjobboldali volt. Kezdeményezésének elnevezése a Magyar Élet Mozgalom, jelképének a Csodaszarvast választotta. Imrédy személye a kormányzónak és tanácsadóinak egyre kellemetlenebb lett… A merényletet követő napokban Horthy magához kérette Imrédyt, és szemrehányást tett neki, hogy terveivel megzavarja az ország nyugalmát, felbátorítja a szélsőségeseket, valószínűleg a gránátos támadás is ennek köszönhető. Felszólította, hogy mondjon le, és hozzátette: „egyébként is bizonyítékaim vannak arra, hogy ön zsidó származású”. Imrédy, aki néhány héttel korábban, bajai beszédében hosszan bizonygatta tiszta árja származását, a közlés hallatán – állítólag – elájult és a kormányzó háziorvosa térítette magához.

Imrédy tehát jobbra el, de valójában kik követték el magát a merényletet?

A Nyilaskeresztes Párt (Illetve akkoriban Nemzetiszocialista Magyar Pártnak hívták) aktivistái – bár olyan híresztelések is szárnyra keltek, miszerint a kormány akarta ellehetetleníteni a közelgő választások előtt a nyilasokat, azonban ez nem túl valószínű. Sőt, egyáltalán nem az: a nyomozás, melyet hatalmas erőkkel végeztek, mi több, az esemény miatt bevezették a statáriumot is, bebizonyította, hogy Szálasi emberei voltak a bűnösök. El is fogták őket: a kézigránátokat hajító Kenyeres Jenőt életfogytig tartó fegyházra, bűntársait négy évi fogháztól tíz évi fegyházig terjedő szabadságvesztésekre ítélték. A merénylet egyik szervezője Kovarcz Emil, a Nyilaskeresztes Párt országgyűlési képviselője volt. Ezért 1941-ben börtönbüntetést szabtak ki rá. Az ítélet elől Németországba menekült és csak 1944 áprilisában, az ország német megszállása után tért vissza.

Ezzel egyedül Karsai László vitatkozik, aki 2016-os Szálasi-életrajzában azt írja: „több mint valószínű, hogy a politikai rendőrség által megszervezett akcióról volt szó, amellyel a választások előtt le akarták járatni a nyilasokat, és ürügyet szereztek pártjuk betiltására, sajtójuk elnémítására.”

Hát – vagy nem. A politikai rendőrségnek túl sok energiáját kötötte volna le, no, nem a gránátok hajigálása, hanem a per és a nyomozás gondos megrendezése: én magam majdnem bizonyos vagyok, hogy igenis nyilas merényletről volt szó.

De hogyan történt? Kiváló tanúvallomás áll rendelkezésünkre, ugyanis él jelen volt Bartha Albert volt honvédelmi miniszter, aki jó megfigyelőnek bizonyult. (Forrás: Mozgó Világ 2010, Vámos György: „Kezdetben volt a gyűlölet – A Dohány utcai merénylet, 1939”)

„1939. február 3-án este 6 óra tájban az Emke kávéház felől a Kereskedelmi Bank Gróf Tisza István utcai központjába igyekeztem. Utam megrövidítése céljából a Rákóczi útról a Síp utcán keresztül a Dohány utcába tértem. Alig haladtam a Síp utca bejáratától 150 lépést a Dohány utcában, amikor az első robbanást hallottam. A robbanás zajától megálltam, s nem tudom, hogy egy percig vagy rövidebb ideig álltam egy helyen, majd továbbhaladtam. Kb. 40 lépést mehettem, amikor a második robbanást hallottam. A második robbanás pillanatában a Tolnai Világlapja palotája előtt és oldalán álltam. Nekem úgy látszik, a második robbanásnak a lángját is láttam. A második robbanás után átmentem a másik oldalra, hogy a Delka átjárón keresztül visszatérjek a Rákóczi útra. Nekem már az első robbanás hangja nagyon gyanús, és azonnal arra gondoltam, hogy az kézi gránát lehet. A második robbanásnál a szúrólángot is láttam. És így nem volt kétségem, hogy csak kézigránát lehet. A Delka átjáró bejáratánál, a lépcsőknél még megálltam, és néhány percig figyeltem az eseményeket. A zsinagóga főbejárata ekkor tőlem legfeljebb 200 lépésre lehetett. Akkor már szaladtak az emberek, és nagy volt az izgalom. A bejáratot azonban a Delka átjáró bejáratától balra eső telefonfülke elfedte, úgyhogy nekem a bejáratra kilátásom nem volt. Feltűnt nekem, hogy a zsinagóga oldalán a Síp utca felé eső kiugró árkádsor irányába a hirdető oszlopos fa előtt, menetiránnyal a Károly király krt. irányába egy kis fekete csukott gépkocsi állt. Arra már nem emlékszem, mert azt már nem figyeltem meg, hogy milyen gyártmányú volt az autó, de azt hiszem, Adler gyártmányú lehetett. Az autóban a tetővilágítás égett, mert a hátsó ablakok világosak voltak. A második robbanás után ez az autó megfordult a Síp utca irányába, és az úttest közepének felém eső részében megállt, úgy, hogy a telefonfülkétől nem láthattam jól. Úgy rémlik nekem, hogy az autóban ketten ültek bent. Amikor az autó a fordulás után megállt, akkor hárman futottak az autó felé, akik közül a két szélső a középsőt támogatta, majd betuszkolták az autóba, és a Síp utca irányába elhajtott. A másik két ember sietve a Károly krt. felé távozott. Amikor a férfit az autóba betuszkolták, és a gépkocsi elindult, a belső világítást leoltották. Nekem az volt a benyomásom, hogy a három ember közül a középső sebesült lehetett.”

A politikai csoport és a sérülési osztály közösen kezdett nyomozni. Összeszedték a repeszdarabokat, találtak egy fel nem robbant Vécsei-gránátot is, közben kihallgatták a környékbelieket, mindenekelőtt a Dohány utca 1/b lakóit, mivel ez a ház pont szemben van a zsinagóga bejáratával. Egy órán belül valószínűsítették a rendőrök, hogy ennek a háznak a lapos tetejéről hajította le valaki legalább az egyik gránátot. Másnap reggel, világosban, a tetőfeljáró csapóajtóhoz közel meg is találtak két, kézigránáthoz használatos bőrnyelves biztosító villát, amiket a gránát elhajítása előtt kell kirántani a szerkezetből.

A nyomozás folyamán a tanúvallomásokból megállapították azt is, hogy a tettes, miután a gránátot eldobta, lóhalálában vágtatott a lépcsőkön lefele. Először az ötödik emeleten látták, ott még fekete szemüveget viselt, azután a harmadik emelet fordulójánál találkozott vele egy nő, de akkor már a tettes levette szemüvegét és úgy menekült. A házbelieknek feltűnt, hogy rendkívül idegesen viselkedik, de természetesen senki sem sejtette akkor még feltűnő viselkedésének az okát. Utoljára az első emeleten találkozott vele egy háztartási alkalmazott, aki alaposan szemügyre vette, még utána is tekintett. A merénylő két-három lépcsőfokot ugrott egyszerre és pillanatok alatt eltűnt a sötét kapualjban. Ő volt Kenyeres Jenő, aki életfogytiglant kapott. Társa, az elsőként elfogott Szebényi Győző (ő volt a kapu alatt ácsorgó, gyanús fiatalember, s mint kiderült, ő is elhajított egy gránátot) tízévi fegyházat kapott.

Mindazonáltal semmi sem rendeződött az adott ügyet kivéve. A nyilasok nem vesztettek politikai súlyukból, Imrédy távozása nem tette mérsékeltebbé az akkori Magyarországnak sem a kül- sem a belpolitikáját. Az 1939. évi IV. törvénycikket „a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról” elfogadták: a merénylet ténye nem változtatott az politikai folyamatokon.

Csak meghaltak, megsebesültek sokan.

És a Végzet elkerülhetetlenül közelgett.

Emlékezzünk, kérem. Hiszen most van a merénylet évfordulója.

Nem felejthetjük el ezeket a szomorú napokat.

Marcipán ősmagyarok

Persze, dehogy vannak marcipánból, csak úgy látszik. Műanyagból vannak az ősmagyarok, legalábbis a pécsi 1.sz. Postahivatal előcsarnokában lévő időszaki kiállításon. Díszben pompáznak az ősmagyar babák, akiknek ruháit az elhunyt Duzsi Erzsébet varrta, sok műgonddal. De jó szándékkal. Hát, az eredményt tekintve azt kell mondanunk: a jó szándék dicséretes valami, csak nem mindig úgy sül el, ahogy tervezték…

Szóval ez egy dolog, miszerint az ősmagyar kor és történelme természetesen létezett, szereplői nagyobbrészt valós személyek voltak, ezt nem is érdemes tagadni (az már más kérdés, hogy a legkorábbi krónikáink erősen ellentmondanak egymásnak az Anonymusé meg még a józan észnek is). De talán nem is az a lényeg, hogy teljes pontossággal meghatározzuk, ki mit művelt mondjuk 873. augusztus 18-án, délután fél kettőkor. A magyar kultúrkincs része az őstörténeti legendárium, ha nem is szabad mindent szó szerint venni belőle – Kézai Simon feljegyezte, nem megkutatta az előidőket, azt írt le, amit össze tudott szedni belőlük. Anonymus meg azt, ami épp az eszébe jutott és amiért megfizették. Inkább regék, mondák szereplőit ábrázolja a kiállítás, mintsem valós történelmi alakokat.

Na, de akkor is: babaformában?

Nem vitatom, lehet olyan ember, aki a kebelében dúló hazafias érzelmeket babaruha varrása útján képes a legtökéletesebben kifejezni, egy gondolatommal sem szeretném sérteni a patriotizmusát. Csak kérem, akkor is a végeredmény számít… mivel a kiállítást úgy oldották meg, hogy a ruhácskákat összevásárolt, egyforma lánybabákra adták, ha férfialakról volt szó, levágták a baba haját és abból csináltak neki bajuszt, az 1.sz. Posta műértő közönsége úgy érezheti, hogy egy ősmagyar Pride-ot lát, holott a kiállító szándéka bizonnyal nem ez volt. Ez az az eset, mikor röhögne az ember, csak nem mer, nehogy megsértsen valakit… De elég a szóból, lássuk a műtárgyakat!

Magor
Ménrót óriás fia, róla és Hunorról forgatták a Szarvasvadász című filmet. Vagy nem. A meotiszi mocsarak első hasznosítója, Dul alán király veje. Képünkön épp csodálkozik a szarvason.

Hunor
Magor testvére és üzlettársa a meotiszi ingatlanspekulációban, Dul másik veje. Komolyabb benyomást tesz a nézőre, mint testvére, talán prémes kabátja miatt.

Dul király leányai
A Hunor-Magor testvérpár feleségei, alán királyi vérből. Házasságuk nem volt teljesen önkéntes, de a párkapcsolati konfliktusok mégis konszolidálódtak idővel, hiszen itt vagyunk. Ősanyáink ugyanis. Vagy nem.

Tas
Vezér, a Hetek egyike, Árpád unokája, Lél apja, illetve semmi sem bizonyos, mert a tudósok vitatkoznak még rokoni viszonyain. Szolid kaftánban láthatjuk, némi szegélydíszítéssel, fövegben.

Huba
Szintén vezér, téves híresztelés, hogy Szamek harcostársa. A Szemere nemzetség őse. Képünk azt a pillanatot ábrázolja, mikor tükörhöz jutott és megpillantotta saját bajuszát, valamint szemöldökét.

Töhötöm
Töhötöm, ha akarom, de nem mindig töhötöm – mondogatja a szögedi magyar ősi vezérére emlékezve. Tény, hogy Tétény néven is ismert.

Álmos
Vezér, Árpád atyja, elődje Előd, más források szerint Ügyek. Ügyek ma is vannak a magyar politikában, hagyományuk töretlen.

Előd
Mint fentebb jeleztük, az Árpád-ház egyik alapítója. Fia azonban Árpád és nem Utód.

Ügyek
Vezér, a magyar belpolitika atyja és megalapozója. Ügyek nélkül ma sem bírunk létezni.

Ond
Vezér, Ete atyja, akitől a Kalán- és Kölcse-nemzetség származik. Csongrád alapítója, képünkön huncutul mosolyog kackiás bajusza alatt. Külön kiemelném a kackiát.

Bocsáttassék meg nekem, de nem bírom folytatni Konddal, Gézával, Attilával és mindenki mással, mert egyrészt nem engedi a rekeszizmom, másrészt tényleg félek, hogy megsértem egyesek hazafias érzéseit… pedig hát, itt is szeretném leszögezni, nem a történelmi személyeken, legendás hősökön röhögök, hanem a babákon. Jobban mondva azon, hogy ilyen androgün, műanyag formában ábrázolták őket. A kiállításon szerepel még egy rejtélyes hölgy, Regehü is, akiről csak komoly kutatással sikerült megállapítanom, hogy ki is lehet: nem a történelemben fordul elő, nem is a mondákban, hanem Jókai Mór „Levente” című művében. Persze, hogy nem találtam Kézai Simonnál.

Azért maga a kiállítás felvet pár gondolatot. Értem én, hogy az alkotónak ez lehetett az élete és hát látszik is a ruhácskákon a műgond. A jó szándék vitathatatlan. De így? Ilyen formában? Ha maguk az ősmagyar vezérek meglátnák, miként mutatják be őket kései leszármazottaik, ráadásul nagy nyilvánosság előtt, vitézlő eleink megmutatnák nekünk, mi is az a szittya fergeteg. Ez az az ügybuzgalom, ami csak nevetségessé teszi magát az ügyet.

Hogy mit érdemel a pécsi 1.sz. Posta ezért a kiállításért?

Minimum azt, hogy nevezzék ki a Magyarságkutató Intézet kihelyezett részlegének.

Megérdemelné.

És az illető intézet is legalább annyira komoly, mint ez a vernisszázs.

Nyári emlék

Az Ifipark akkori vezetője, főrendezője egy Rajnák nevű pali volt, akit a (kékinges) „ifjú-gárdisták” vettek körül. Csak nyakkendőben volt szabad bemenni, … 40 fokos melegben is! A farmernadrág (jeans) tilos volt, aki abban jött, eleve nem engedték be. Az aquincum-i nyári gyakorlaton francia diákok is résztvettek. Búcsúzóúl, amolyan záróbuliként – egyetemi (KISZ) közreműködéssel – a gyakorlat résztvevői elmentek az Ifiparkba. Már ott gubanc volt, hogy a francia diákok nyakkendő nélkül és farmerban jelentek meg, jöttek a bulira. Rajnák már akkor akadékoskodott, de hát nem tehetett semmit, be kellett engedni a „rendbontókat”. Az   „ifjúgárdisták”-at valszeg nem értesítették. A piát pultnál árulták, és úgy vittük az asztalokhoz. A zenekar (és a műsor – azt hiszem, Hofi volt, mert ő is ott kezdett….) a szünetben kordonnal volt elkerítve. Az egyik francia srác – nem tudva mi a szabály – sörrel a kezében átlépett a kordonon, hogy minél előbb az asztalhoz érjen. Az egyik gárdista rászólt. A szerencsétlen farmernadrágos nem értette, és folytatta útját az asztala irányába. Mire elkezdték püfölni. Laci azonnal a francia srác segítségére sietett. Erre elszabadult a pokol. Repültek a székek, borultak az asztalok, aki tehette elmenekült, ill. a székek, asztalok mögé bújt. Majd megjelent a rendőrség és a „rendbontókat” elvitték. Az esetről – ha jól emlékszem – Zsuzsa értesítette Júlia nénit. Mire Laci beért a rendőrségre, ott már azzal fogadták: miért kellett az édesanyját ebbe bevonni? (ezt Lacitól tudom, aki mondta, hogy a fogdában elvették tőle az övét és a cipőfűzőjét – azt élte át, ami valamikor az édesapjával történt). A tárgyalásra – hónapok múltán -begipszelt kezű, karú, sántító „tanúk” jelentek meg, akik váltig állították, hogy Laci és évfolyamtársai bántalmazták őket. Például a többdioptriás szemüveget viselő „Janó”, akinek az első percben leverték a szemüvegét, mire egy (vas)széket próbált maga elé tartani, hogy kivédje az ütéseket. A vád (és a „tanúk”) szerint „Janó” támadt vasszékkel a „rendfenntartókra”. Erre mondta Laci: ugyanazokat az abszolút ávós módszereket alkalmazták Rajnákék, mint, amit az apja ellen is tettek.
Boldog szülinapot!

Bréking (fék)nyúz, 2019. február 2. – Tudósítás a másik valóságból

0

Szájer Józseftől megtudhatjuk, hogy az európai baloldali pártokat a félelem vezérli, mégpedig azért, mert hamarosan eltűnhetnek a történelem színpadáról. Bakondi György azt magyarázta el nekünk, hogy az EP-ben lefolytatott beszélgetés kampányesemény volt. A Magyar Hírlap elmagyarázza, hogy Merkel, az egy fáradt hölgy.

Szájer József: A migránspárti baloldal hamarosan eltűnhet a történelem színpadáról

Interjút adott a Magyar Időknek Szájer József, a Fidesz európai parlamenti képviselője. Az interjúban Szájer beszélt a Magyarország elleni Soros-támadásról, amelyet az eddigi legértelmetlenebb és legsilányabb vitának nevezett. Emellett beszélt a magyar balliberális ellenzékről, a migránspárti baloldal európai helyzetéről.

A szerdai vitának azonban annyi tétje sem volt, mint a korábbiaknak, hiszen semmilyen külön határozatot nem fogadott el az Európai Parlament, illetve jelen esetben még annyi jogkövetkezménnyel sem kell számolnunk, mint például a korábbi Tavares-jelentésnél.

Szájer szerint ez volt az eddigi legértelmetlenebb és legsilányabb autodafé, amit eddig az európai baloldal Magyarország ellen produkált.

Szájer arról is beszélt, hogy az európai baloldali pártokat a félelem vezérli, mégpedig azért, mert hamarosan eltűnhetnek a történelem színpadáról. (Magyar Idők: Eltűnőben a migránspártiak a történelem színpadáról)

Bakondi György: az EP-ben lefolytatott beszélgetés kampányesemény volt

A miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadója szerint már a jogállam problémakörét feszegető kérdésfeltevések is hamisak voltak az Európai Parlamentben szerdán, a legfrissebb magyarországi fejleményekről tartott vitában.

Bakondi György pénteken az M1-en úgy fogalmazott, hogy ez a beszélgetés – amelyet nem nevezne vitának, mert csak „néhányan” voltak – a májusi EP-választások kampányeseménye volt.

A vita fogadtatásáról azt mondta: a baloldali és liberális média próbálja felhívni a figyelmet Magyarország általuk vélt hibáira, európai értékekkel szerintük össze nem egyeztethető magatartására. Ezek a főtanácsadó szerint vagy teljes mértékben valótlanságok, vagy „felnagyított” esetek.

Bakondi György elmondta: az európai szocialisták csúcsjelöltje, Frans Timmermans, az Európai Bizottság első alelnöke büszkén mondta, hogy húsz éve konzultál Soros Györggyel és nagy barátja az üzletembernek, a nyílt társadalom eszméjének követője.” (888: Az EP-választások kampányeseménye volt az EP-ben lefolytatott vita)

Merkel, a fáradt hölgy

Bő két héttel azután, hogy Angela Merkel Emmanuel Macronnal Aachenben aláírta az új német–francia együttműködési és integrációs megállapodást, a német kancellár a jövő héten Pozsonyba látogat, ahol a visegrádi országok miniszterelnökeivel találkozik. A tárgyalások fő témája – az előzetes tájékoztatás szerint – a harminc évvel ezelőtti európai társadalmi változás lesz, továbbá az európai ügyek, a külpolitikai kérdések, különös tekintettel a Nyugat-Balkánra, valamint Oroszországra és Ukrajnára, végül, de nem utolsósorban a politikai-gazdasági együttműködés elmélyítése. A még nem öreg, de fáradt és enervált hölgy látogatása aligha hoz olyan fordulatot, mint Claire Zachanassian Güllenben (lásd Dürrenmatt híres tragikomédiáját), mégis több szempontból is fontos lehet. Először azért, mert egy politikai pályája korántsem dicsőséges vége felé közeledő hölgyről van szó, aki Németország kancellárjaként 2015 óta több gondot, bajt és kárt okozott országának – és nem mellesleg egész Európának –, mint amennyi jót és hasznosat tett 2005 és 2015 között.

No meg azért is, mert a múlt héten a francia elnökkel aláírt aacheni szerződés kapcsán Merkel arról beszélt, hogy a német–francia együttműködésre a „növekvő populizmussal és nacionalizmussal” szemben van szükség, s ezzel félreérthetetlenül a tömeges bevándorlást és Európa iszlamizációját a leghatározottabban elutasító V4-ekre, különösen a magyarokra és a lengyelekre utalt. Ezért is kíváncsian várjuk, hogy hoz-e valódi fordulatot a fáradt hölgy pozsonyi látogatása. (Magyar Hírlap: A fáradt hölgy látogatása)

Bréking (fék)nyúz, 2019. február 1. – Tudósítás a másik valóságból

0

A 888-tól megtudhatjuk, a Soros-szervezetek levélben kérték az EU-t, hadd hozzanak még több migránst Európába. A Magyar Hírlap arra hívja fel a figyelmünket, hogy romlott a közbeszéd az ellenzék abnormális viselkedése miatt. A Bors és a Lokál megírta, hogy az MSZP volt elnöke valószínűleg a Kanári-szigetekre költözött.

A Soros-szervezetek az összes útnak indult illegális bevándorlót Európa partjaira akarják hozni

Több mint 50 Soros-szervezettől kaptak levelet pénteken az Európai Unió vezetői, amelyben azzal vádolják őket, hogy hozzájárultak ahhoz a tragédiához, ami a szemük előtt zajlik, konkrétan ahhoz, hogy nem minden illegális bevándorlónak sikerült elérnie Európát, mert a Földközi-tengeren életüket vesztették. Hozzáteszik, hogy az elmúlt két évben 5 300 ember halt meg a Földközi-tengeren, ezért pedig az európai politikusokat hibáztatják.

Arra kérik az Európai Uniót, hogy támogassa a kereső- és mentőhajók munkáját, fogadjon el a hajók kikötésre vonatkozó intézkedéseket, valamint hagyjon fel azzal, hogy visszaszállítja Líbiába az onnan útnak indult migránsokat. Szóval konkrétan azt követelik, hogy az összes útnak indult illegális bevándorlót hadd hozhassák Európa partjaira. Mindezt az európai értékek nevében követelik.

Az Európai Uniót rendszeresen kritizálják a Soros-szervezetek, mert visszafordítja Észak-Afrikába a Líbiából útnak indult illegális bevándorlókat. Az Afrikai Unió számítása szerint csak Líbiában jelenleg 700 ezer migráns vár a menekülttáborokban arra, hogy Európába mehessen. (888: Soros-szervezetek levélben kérték az EU-t, hadd hozzanak még több migránst Európába)

Romlott a közbeszéd az ellenzék abnormális viselkedése miatt

Mert itt vannak a mi tüntetőink. A túlóratörvény miatt utcára vonulók, akik szép lassan elfogynak, hisz a köztéri tiltakozás már jó régen nem a jogszabályról, hanem a gyűlölködésről és az erőszakról szól. Idézni sem lehet őket, de nem csupán azért, mert nem váltak klasszikussá szavaik, és nem is azért, mert csúnyán beszélnek, hanem mert a kormányfőt, a köztársassági elnököt és számos kormánypárti politikust sértenek meg emberi méltóságában. De azt látjuk, hogy az ellenzéki képviselők is lesüllyedtek oda, ahonnan már nem biztos, hogy van visszaút. A tévészékháznál káromkodnak, verekednek, és eljátsszák a mártírt, úgy esnek össze a „semmi” után, akár egy dél-amerikai focista.

A parlamentben pedig erőszakkal is akadályozzák a tisztességes, a tőlük elvárható konstruktív munkát. Talán mert érzik vesztüket. Érzik, hogy nincs esélyük előre lépni, így harapnak, mint a sarokba szorított patkány, óbégatnak, mint az egyszeri bűnös a bírája előtt. Mert kapaszkodni kell a hatalom és a pénz székébe. Mert félnek, hogy jön majd egy új, tiszta beszédű, jó modorú, konstruktív, politikai programmal is rendelkező ellenzék, amely elveszi kenyerüket.

Egyfajta mártíromságra törekszenek. Olyan áldozati szerepre jelentkeznek, amely szerintük majd azt bizonyítja, hogy Magyarországon a hó után maradt sárba tiporják a vélemény- és sajtószabadságot, a gyülekezési jogot és minden mást, ami a demokrácia minőségét hivatott megteremteni. De a legtöbben látják, hogy ez nem így van, ezért is csökken az ellenzéki pártok népszerűsége. (Magyar Hírlap: Nagy Ervin: Hó és sár)

Az MSZP volt elnöke valószínűleg a Kanári-szigetekre költözött

Tóbiás József és családja a közösségi oldalakra feltöltött fotóik alapján nagyon úgy tűnik, hogy a varázslatos Kanári-szigetek napsütötte, homokos tengerpartjaira cserélték az itthoni szürke hétköznapokat.

Napsütés, pálmafák, bikini, morajló tenger. Ilyen körülmények között tölti mostanában mindennapjait Az MSZP egykori elnöke és családja. Minden jel arra utal, hogy nem egy egyszeri vakációról van szó, a látottak alapján felmerül a gyanú, hogy az egykori MSZP-elnök el­hagyta Magyarországot, és a Parlamentből már nem érdi, hanem kanári-szigeteki otthonába siet ha­za. (Lokál, Bors: A Kanári-szigetekre költözött a volt MSZP-elnök?)

Költségcsökkentés mellett hatékonyabb vérellátás

0

A vérellátó rendszer nemcsak hazánkban, de világszerte is egyre nagyobb kihívásokkal szembesül, hiszen míg az igény egyre növekszik, a véradományok száma csökken. Van egy megoldás, ami már számos országban működik, így a Magyar Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Társaság (MAITT) az Országos Vérellátó Szolgálattal (OVSZ) együttműködve most olyan kezdeményezést indított, melynek célja, hogy a közép-kelet-európai országok is csatlakozzanak a Patient Blood Management (PBM) kezdeményezéshez. A program a vonatkozó nemzetközi tanulmány szerint átlagosan 20%-os költségcsökkentést jelenthet. Ennek apropóján egy február 1-jei szakmai konferencia keretében Budapesten ismerteti a kelet-közép-európai célokat a MAITT elnöke, Prof. Gál János.

A kórházi vérellátás nemcsak hazánkban, hanem világszinten számos nehézséggel néz szembe. A probléma egyik fő forrása a véradók és a donációk számának folyamatos csökkenése, így a vérkészlet sok esetben nem tudja kielégíteni a növekvő igényeket.

Mi is az a PBM?

Az Ausztráliában kidolgozott Patient Blood Management (PBM) program a betegek saját vérét használja és őrzi meg. A PBM maximálisan kihasználja a beteg saját vérkészletét, így elkerülhető a transzfúzió, ezáltal a vérátömlesztés miatti esetleges, sok esetben súlyos komplikációk. Nemzetközi tanulmányok kimutatták, hogy a PBM programban résztvevő betegek hamarabb felépülnek, gyorsabban gyógyulnak és érezhetően kevesebb komplikációval szembesülnek, annak köszönhetően, hogy a kórházi kezelés során a saját vérkészletükre támaszkodhatnak.

20%-os költségcsökkentést eredményezhet

„A PBM program a vérellátó rendszer számára is hasznos, mert tartalékot tud képezni, így könnyebben elégíti ki az igényeket. Ráadásul a megmaradó vérplazma értékesíthető, és a vérplazmából készült különleges gyógyszerek segítségével további életek menthetők meg. Mindezek mellett a betegek saját vérét használva jelentősen csökkenthetők az ellátási költségek is – a nemzetközi tanulmányban részt vevő országok esetén ez átlagosan 20%-os költségcsökkentést jelentett” – mondta Prof. Kai Zacharowski, a PBM program európai kezdeményezője.

A hazai szakma nyitott a kezdeményezésre

A PBM program világszerte nagy népszerűségnek örvend, és több ország sikeresen alkalmazza. Hazánkban is megvan erre törekvés, és a Magyar Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Társaság (MAITT) felügyeletével már folyamatban van a hazai irányelv kidolgozása, természetesen az Országos Vérellátó Szolgálattal együttműködve. Ennek apropójaként egy mai (február 1.) szakmai konferencia keretében Budapesten ismertetik a kelet-közép-európai célokat. Az eseményt a MAITT szervezi a CSL Behring támogatásával, és több hazai és nemzetközi szakember is megszólal, hogy felhívja a figyelmet a PBM program fontosságára. Előadást tart többek között Prof. Gál János, a MAITT elnöke, Prof. Fülesdi Béla, a Szakmai Kollégiumok elnöke, valamint Prof. Kai Zacharowski, a PBM európai meghonosítója. A rendezvényen részt vesznek a cseh, szlovák, horvát, lengyel, román, szerb és szlovén aneszteziológiai társaságok vezetői is, hogy közösen kezdeményezzék a kelet-közép-európai országok csatlakozását az európai PBM programhoz és hogy szorgalmazzák a nemzetközi vérmentő programok bevezetését.

Bréking (fék)nyúz, 2019. január 31. – Tudósítás a másik valóságból

0

A Magyar Idők közölte velünk, hogy érdektelenségbe fulladt a Brüsszeli Soros-szeánsz. A PestiSrácok olvasói is megtudhatták, hogy az ellenzék hiába akarta kizáratni Magyarországot az EU-ból. A 888 megírta, hogy Románia csicskaország, hiszen kész befogadni a migránsokat.

Orbán Viktornak szobrot kellene emelni

Érdektelenségbe fulladt a Magyarországról szóló európai parlamenti vita Brüsszelben, csupán harminc képviselő volt kíváncsi a hazánk ellen folytatott támadássorozat újabb epizódjára.

A balliberális képviselők a már jól ismert bírálatokat ismételték meg, de akadt olyan politikus is, aki szerint Orbán Viktornak szobrot kellene emelni, mert megvédi a határokat.

Deutsch Tamás fideszes képviselő az ülés után úgy fogalmazott, hogy az Európai Parlament a választási kampány miatt vette újból napirendre a magyarkérdést. Deutsch Tamás aláhúzta azt is, hogy „fájdalmas volt látni, hogy az ellenzék jobban gyűlöli Orbánt, mint szereti a saját hazáját”. (Magyar Idők: Érdektelenségbe fulladt a Brüsszeli Soros-szeánsz)

Az ellenzék az otthoni gyenge formáját áthozta Brüsszelbe is

Magyarország, mint siralomház, vagyis az újrabszolgák újországa, ahol a hatalom fegyveres verőlegényei tartják rettegésben az ellenzéket – így acsarkodtak a magyar ellenzékiek szerdán az Európai Parlamentben, ahol Judith Sargentini holland zöld képviselő és társai kezdeményezésére ismét a magyar jogállamiság horrorisztikus helyzetéről vitáztak. Sargentini azt követelte, hogy az Európai Tanács haladéktalanul kezdje meg a 7-es cikk szerinti elmarasztaló eljárást Magyarországgal szemben. A DK-s Niedermüller Péter azonban tovább ment: ő egyenesen kizáratná hazánkat az EU-ból.

Szájer József fideszes EP-képviselő szerint a szeptemberi vita ismétlődött meg, csak tíz fokozattal mélyebb színvonalon. “Úgy tűnik, az ellenzék az otthoni gyenge formáját áthozta Brüsszelbe is” – mondta Szájer. (PestiSrácok: Az ellenzék hiába akarta kizáratni Magyarországot az EU-ból, még az övéik sem voltak kíváncsiak rájuk)

Románia tövig benyal a migránspártoló országoknak

A több mint 100 éve megfelelési kényszerben szenvedő Románia a függetlenségének teljes elveszítését úgy koszorúzza meg, hogy tövig benyal a migránspártoló országoknak.

A román belügyminisztérium azt állítja, hogy ők eddig is migránspártiak voltak, de szándékuk jeleként be is fogadnák azt a 47 menekültet, akik az olasz felségvizeken rekedtek.

A tárca szerint „a migránsok egy részének befogadására való hajlandóság kifejezése tulajdonképpen igazolása az EU-tagállamok közötti szolidaritás elvének a migrációs jelenség kezelése érdekében, amely elvet a román EU-elnökség is támogat.”

Miközben Románia megpróbálja azt a látszatot kelteni, hogy egy toleráns, működő nemzetállam, a valóság némiképp ellentmond ennek. Épp most szüntetik meg a Marosvásárhelyi Orvosi Egyetemen a magyar szakirányt. Az országból pedig hárompercenként lelép egy ember. (888: Csicskaország: Románia kész befogadni a migránsokat)

Bréking (fék)nyúz, 2019. január 30. – Tudósítás a másik valóságból

0

Az Origo leleplezi, hogy az Európai Parlament ülése csak a Soros-apártiak a legújabb választási szeánsza, még szép, hogy a kormány nem vesz részt rajta. Dömötör Csabától megtudhatjuk: Az EP vitája megfáradt kampányesemény lesz, a szokásos arcokkal. A Századvég javaslata szerint törvénymódosítással szabályozni kell az ellenzéki képviselők botrányos viselkedését.

Az Európai Parlament ülése a Soros-pártiak a legújabb választási szeánsza

Szerda este tartják a Soros-pártiak a legújabb választási szeánszukat Brüsszelben, ahol ismételten hazug állításokkal támadják majd a bevándorlásellenes magyar kormányt. A kormány már korábban közölte, hogy nem vesz részt kampányeseményen, de a Fidesz és a vele szövetséges európai parlamenti képviselők ott lesznek a brüsszeli vitán.

Nem meglepő, hogy az újabb vitát Judith Sargentini pártja kezdeményezte. A bevándorláspárti frakció szerint egyebek mellett a kevés embert megmozgató kormányellenes tüntetések, a munka törvénykönyvének módosítása, valamint az Európában egyébként széleskörűen elterjedt közigazgatási bíróságok létrehozása miatt indokolt az esemény.

A Soros György egyik legfőbb szövetségesének számító Sargentini nemrég a függetlenség látszatára sem adva részt vett egy brüsszeli kormányellenes „tüntetésen”. (Origo: Ma Brüsszelben folytatódik Soros György választási kampánya)

Az EP vitája megfáradt kampányesemény lesz, a szokásos arcokkal

Az Európai Parlamentben ma felteszik a régi lemezt, megint Magyarországot támadják majd. Megfáradt kampányesemény lesz, a szokásos arcokkal – írta a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára a Facebookon.

Dömötör Csaba államtitkár kifejtette, „a mai Magyarország-vita nem lesz más, mint egy nagyon-nagyon megfáradt kampányesemény a szokásos szereplőkkel. Senki ne csodálkozzon, ha ezen a kormány nem vesz részt”. (Magyar Idők: Dömötör Csaba: Az EP-ben ma felteszik a régi lemezt)

Törvénymódosítással szabályozni kell az ellenzéki képviselők botrányos viselkedését

A Századvég legfrissebb elemzésének hátterében a magyar és európai parlamenti ellenzéki képviselők botrányos és vállalhatatlan viselkedése, valamint a Magyarországgal szembeni notórius kirohanásai állnak.

A Századvég álláspontja szerint az országgyűlési képviselők agresszív magatartásának negatív társadalmi következményei lettek, amelyek súlyosak, bizonyos körben irreverzibilisek.

A Századvég szerint szükséges az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény, valamint az európai parlamenti képviselők jogállásáról szóló 2004.évi LVII. törvény megjelölt részeinek képviselői magatartási kódexszel történő kiegészítése. A javasolt kiegészítő szabályozás értelmében mindkét jogszabály világosan rögzítené a képviselők nemzetbiztonsággal, közbiztonsággal, a közrend és köznyugalom fenntartásával kapcsolatos felelősségét, továbbá a kémtevékenység és az ország fizikai védelme megakadályozásának tilalmát, és a közrend elleni bűncselekmények (részvétel, illetve magakadályozás) kapcsán viselt képviselői felelősség elvét. (888: Századvég: az ellenzéki országgyűlési és EP-képviselők ne forduljanak szembe a hazájukkal!)

Bréking (fék)nyúz, 2019. január 29. – Tudósítás a másik valóságból

0

A Fidesz szerint a bevándorláspárti erők próbálják az Európai Unió határait minél átjárhatóbbá tenni, a magyar utcai megmozdulások viszont gyakorlatilag elhaltak, mert az egész az ellenzék hazugságára épült. Azt is megtudhatjuk a Médianéző igazgatójától, hogy botránypolitizálásba menekültek az ellenzéki képviselők. Az Origo pedig közli velünk, hogy lebuktatta magát a Soros-egyetem.

Hidvégh: Soros politikai programja a határok megnyitása

A Fidesz kommunikációs igazgatója szerint amíg máshol az illegális határátlépés az egyik legsúlyosabb bűncselekmény, addig a bevándorláspárti erők próbálják az Európai Unió határait minél átjárhatóbbá tenni.

Hidvéghi Balázs az M1 aktuális csatornán hangsúlyozta, ez egy politikai program, amely mögött Soros György áll.

Az Európa és a határok megvédése mellett határozottan kiálló politikusokat és pártokat a legsúlyosabb, legdurvább támadások érik – vélekedett.

Beszélt arról, hogy hétfőn levelet küldött többek között a holland zöldpárti Judith Sargentininek, Ska Keller német képviselőasszonynak, Anna Gomes portugál képviselőnek és Malin Björk svéd képviselőnek, amelyben arra kéri őket, hogy fogadják be országukba a röszkei tömegzavargás résztvevőjeként terrorcselekmény miatt elítélt Ahmed H.-t, ha már kampányoltak érte.

Az Ahmed H.-ért korábban kampányoló brüsszeli képviselők pártolják a kvótát, a migrációs javaslatcsomagot. Szerintük a migrációra épülő Európa a jövő, és azok az országok, akik ezt nem támogatják, nem demokratikusak, valamint a jogállammal is problémáik vannak – tette hozzá Hidvéghi Balázs.

Kitért arra is, az ellenzéktől a parlament tavaszi ülésszakában is várhatóak a tavaly év végihez hasonló akciók, az utcai megmozdulások viszont gyakorlatilag elhaltak, mert az egész az ellenzék hazugságára épült.

Kiemelte, a törvények mindenkire egyaránt vonatkoznak, ezért a törvénysértés vagy a hatalommal való visszaélés következményeket von majd maga után. (MTI: Hidvéghi: a bevándorláspárti erők minél átjárhatóbb határokat szeretnének)

Botránypolitizálásba menekültek az ellenzéki képviselők

A Médianéző igazgatója szerint az elmúlt időszakban „botránypolitizálásba” menekültek az ellenzéki képviselők, ezek után pedig kérdéses, képesek-e szélesebb tömegeket megszólítani az európai parlamenti választáson.

Boros Bánk Levente az M1 aktuális csatornán azt mondta, az ellenzék politikai szempontból mozgalmas tavaszt helyezett kilátásba, sztrájkokat és tüntetéseket ígértek, annak ellenére, hogy az elmúlt időszakban bebizonyosodott, nem tudnak tömegeket mozgósítani.

Hozzátette: az ígért összefogást a többi között az ellenzéki képviselők között kialakult népszerűségi verseny akadályozza, élén a független képviselőkkel, míg a pártok érdeke az lenne, hogy minél több helyet foglaljanak el az európai parlamentben és később az önkormányzati választások során.

A baloldali pártok hétfőn megkezdődött főpolgármester-jelölti előválasztásának legnagyobb kérdése az, hogy a szavazók hogyan értékelik majd az egymással nem kompatibilis pártok összefogását – fogalmazott Boros Bánk Levente. (MTI: Médianéző: „botránypolitizálásba” menekültek az ellenzéki képviselők)

Nem üldözték el Soros György egyetemét

Az ellenzéki fake news média hetekig attól volt hangos, hogy a kormány elüldözte Soros György egyetemét Magyarországról. Ha ez igaz lenne, az egyetem biztos nem hirdetné magát a 2-es metró vonalán.

Mindössze az amerikai akkreditációjú képzéseit viszik Bécsbe, miután Magyarországon nem jogosultak tengerentúli diplomák kiadására.

A Soros-egyetemmel kapcsolatban már 1993 óta folyt jogi vita, a helyzet tisztázását végül a 2017-es felsőoktatási törvény rendezte. A jogszabály szerint ugyanis a hazánkban működő külföldi felsőoktatási intézmények csak akkor adhatnak ki külföldi diplomát, ha a származási országukban is működnek, és ott székhellyel rendelkeznek. (Magyar Idők, Origo: Lebuktatta magát a Soros-egyetem)

A zalai megváltó – Déli kávé Szele Tamással

Kérem, ahogy így kávézgatunk, nem állom meg, hogy el ne mondjam a nap hírét: Zalában látták Jézus Krisztust, csak kicsit furán viselkedett, minek következtében nyomozás indult ellene és most kellemetlen helyzetben van. Tessék visszaülni, nem történt csoda, senki sem támadott fel, olyasmi nálunk nem szokott megesni: egyszerű csalásról van szó.

Ha van csoda a történetben az csak annyi, hogy az önjelölt próféta lebukott: ismervén a nagyközönség mérhetetlen hiszékenységét és igényét minden „spirituálisra”, minden természetfelettire, mindenre, ami misztikus úton-módon különösebb munka és gondolkodás nélkül oldaná meg a problémáit vagy azoknak legalább egy részét, az a meglepő, hogy nem űzi még most is vígan az ipart.

Mert ipar ez, persze: guruipar, próféta-üzlet, van, aki nagyban műveli, van, aki kicsiben, van akinek szektája is van hozzá, van, akinek csak hívei, akad, aki saját helyiséget bérel, a kisiparosok házhoz mennek, szóval, ha csak a vallási jellegű népbutítást nézem, és elhagyom az összes többi ezoterikus dolgot, akkor is ma Magyarország (de az egész világ is) a szélhámosok paradicsoma. Csak minálunk 231 kisegyházat sorol fel a Wikipédia, bár ennél jóval több kell legyen – ezek hivatalosan nem számítanak egyháznak, ám a híveiket minden hivatalos elismerés nélkül is remekül meg tudják kopasztani. Van közöttük valódi vallási közösség is szép számmal, akikre ferdén nézett a politika – de minden második közülük szélhámosság.

Onnét tudom én ezt ilyen jól, hogy valamikor az ántivilágban, nagy szegénységemben, munkanélküliségemben megtalált egyszer egy ilyen közösség. No, nem megváltani akartak, az az én esetemben reménytelen lett volna, ők is belátták, hanem azt akarták, hogy havi húszezer forintokért szerkesszem és írjam a lapjukat. Nem volt ez nagy pénz, de nagy munka sem – inkább volt gondom azzal, hogy mit ne írjak meg a jó püspök viselt dolgai közül, melyek bizony gyakrabban jártak a törvényesség határán túl, mint innen. Pedig nagyon szerette a sajtónyilvánosságot: egyszer elő is vett:

– Tamás, én minden héten benne akarok lenni a Népszabadságban, intézd el!
– Én ugyan ismerek pár embert onnét, de ezt csak egyetlen rovatnál tudnám garantálni.
– Melyik az? Különben mindegy is, intézd el!
– A bűnügyi, kérem, a bűnügyi… még mindig be akar kerülni?

Aztán elváltak útjaink, mivel rólam kiderült, hogy még meg sem vagyok keresztelve, sőt, nem is nagyon vágyok erre a megtiszteltetésre, de nem is ez volt velem a legnagyobb baj, hanem az, hogy nem voltam hajlandó én magam keresztelni, esketni de főleg temetni. Mármint papként. Azt mondtam, írni szerződtem, nem prédikálni, ők meg azt, hogy akkor le is út, fel is út. Hát így végződött az én egyházi karrierem.

No, de ez még egy viszonylag komolyan vehető kisegyház volt, a Biblia és az ingatlanspekuláció alapján álltak – össze sem lehet őket hasonlítani a zalai Krisztussal. Róla azt írja az Index:

„Jól menő vállalkozók, ügyvédek, művészek, értelmiségiek, modellek, celebek is hívei voltak Miklósnak, a Zalában élő spirituális gyógyítónak, aki a puritánságot hirdette, és többször utalt arra, hogy ő lehet Jézus reinkarnációja. Tanítványai milliós adományokkal segítették, aztán minden összeomlott. Megtudták, hogy Miklós megkörnyékezte a csoportba járó fiatal lányokat, több luxusautót, ingatlant, köztük egy ciprusi villát is használt. Csalás és kuruzslás miatt tettek feljelentést ellene, és még többen fontolgatnak hasonló lépést, hogy milliókat követeljenek vissza tőle. A zalaegerszegi rendőrség nyomoz, már több mint tíz embert hallgattak ki tanúként.”

Ez eddig az egyszerű, rég bevált Gyurcsók-recept – az említett távgyógyító alkalmazta mifelénk először sikerrel. Eleinte gyógyítgat a delikvens, aki nem nagyon beteg, tán még meg is gyógyul (magától), aztán közösséget épít, egyházat alapít, és ha nem csinál komoly szamárságokat, élete végéig vígan éli ájtatos és titokban kicsapongó életét. Amint látom, a zalai vállalkozó nem figyelhetett eléggé a titoktartásra. Meg Gyurcsók sámán volt, ő keresztény, ami nüanszbéli különbségnek tűnik ugyan, de komoly veszélyei vannak: aki sámánkodik, azt ugyan nem szeretik a hivatalos egyházak, de többnyire békén hagyják, aki viszont Jézus nevében szélhámoskodik, arra menten felfigyelnek és megpróbálnak a körmére nézni. De lássuk a történetet tovább.

„A mester körül az évek során egy legalább 400 fős kör alakult ki tanítványokból, hívekből, gyógyulást, tanácsadást remélő emberekből. Miklós Zalaegerszeg mellett egy szőlőhegyekkel körülvett domboldalon élt viszonylag szerény körülmények között – legalábbis ezt akkor még így tudták róla a hívek. Tanítványai ebben a Jánka-hegyi házban gyűltek össze Zalaegerszegen, mások a Nagykanizsához közeli Böhönyén vagy Budapesten találkoztak vele.

Miklósról az interneten az égvilágon semmi nem található. Mindig elítélően nyilatkozott az internetről és a közösségi médiáról, és tanítványait is óvta ettől. A zárt körbe általában hívei ajánlottak be baráti körükből újabb és újabb embereket, akik között ügyvédek, módos vállalkozók, értelmiségiek, művészek és ismert modellek is voltak.”

Ügyes, ügyes… ha gazdag és tekintélyes embereket is fülig belemártunk az ügyeinkbe, azok majd megvédenek, ha baj van, felhasználva befolyásukat, képességeiket – megvédenek, mikor magukat is meg kell védjék. Az internettől meg tényleg jobb távol tartani a csapatot, az állandó és nyílt kommunikációval jár, még a végén meglátja valami újságíró, hogy mi folyik a szőlőhegyen. De hát mi folyt?

„Az összejöveteleken akár 50-60 ember is részt vett. Ezek általában csoportos és egyéni gyógyítással kezdődtek. Akik vele szemben ültek, kézfejüket a combjukra helyezték tenyérrel felfelé, és a fejüket lehajtották. Miklós a két kezével varázsolt. (…) Mégsem keresztény közösségről volt szó, sőt Miklós az egyházat általában elítélte, tanításai inkább az univerzális szeretetről szóltak. Gyakran elhangzottak olyan utalások, hogy Jézus reinkarnációja akár ott is ülhetne velük szemben: „Mit szólnátok, ha kiderülne, hogy Jézus itt ül veletek farmernadrágban?” – kérdezte Miklós, aki történetesen farmerben volt. (…) Az alkalmak végén a résztvevők egyenként 8-8 ezer forintot fizettek készpénzben. A pénzt Miklósék házában konkrétan a mikrohullámú sütő elé tették le, máshol borítékokban gyűjtötték, amit a gyógyító mindig szerényen fogadott. Ha valaki 10 ezrest hozott, nagyvonalúan azt mondta: „Vedd vissza, kedves, a visszajárót nyugodtan.” Gyakran mondta, hogy neki a pénz nem számít, az csak valami mulandó emberi találmány.”

Akkor számoljunk. Nyolcezer fejenként, szóval van, akinek sok, van, akinek semmiség, épp jól van belőve az árfekvés. Hatvan ember egy turnusban, de látjuk, naponta több, legalább kettő is lement, az annyi mint kilencszázhatvanezer, de ha csak öttel vannak többen, egymillió. Az azért már tisztes napi kereset. Főleg, hogy nem adózott belőle (bár ennyiből már érdemes). De ha lerobbant az autója, nem szégyellt pénzt kérni másikra, harmadikra – a végén már két Audija és két BMW-je is volt, mert van annak, aki el nem issza. Ha gyűjtést rendezett valakinek a javára, az sem mindig ért teljes összegben a rászorulóhoz: ömlött hozzá a pénz.

Márpedig azt valamibe be kell fektetni, mert megpenészedik vagy elviszi az infláció. A mi zalai messiásunk ingatlanba fektette: persze, hogy nem a gyógyításokra használt Jánka-hegyi, szerény házban él, hanem egy Zalaegerszeg melletti faluban egy háromszintes, gyönyörűen felújított, térkövezett, zöldövezeti házban. Ez az ingatlan az ő nevén volt. Egyik hálás páciense Balatonmáriafürdőn vett egy nyaralót. A teljesen felújított, bútorozott, hőszigetelt, kétbeállós garázzsal rendelkező házban Miklós gyakran megfordult. A tanítványai akkor képedtek el igazán, amikor megtudták, hogy Miklós egyik páciense, egy külföldön élő gazdag özvegy Cipruson is vett egy kétszintes, négy hálószobás villát, teraszokkal, nagy füvesített kerttel és 15 méteres medencével. Ez a ház sem Miklós nevén volt, de nagyrészt ő és élettársa, illetve barátai jártak oda. Már küszöbön állt, hogy a gazdag özvegy átírassa Miklós nevére a ciprusi házat, de ez végül a csoporton belül kitört botrány miatt nem történt meg.

Mert a botrány kitört. Emberünk gyermekkoráról olyanokat mesélt a híveknek, hogy „édesapja a lillafüredi kastélyszálló igazgatója volt, és ő már gyermekkorában tündérekkel játszott a kastélykertben, már akkor különleges képességei voltak.” Hát a képességeiről ki-ki gondoljon, amit akar, de hogy a tündérkékkel felnőtt korában is szeretett játszani, ez a szokása megmaradt, az már bizonyos. Több fiatal lánytanítványával is viszonya volt, bár arra ügyelt, hogy egyikükhöz se nyúljon 18 éves koruk előtt. A hölgyek megfelelő beosztás szerint egymást váltották az egyik házban tartott randevúkon. Ami azt is jelenti, hogy nem csak Jézustól tanulhatott sokat a mi zalai prófétánk, de Mohamedtől is: a háremtartást mindenképpen.

Végül a sok szélhámosság csak a fejére omlott: egy család tavaly augusztusban beperelte, kuruzslás és csalás miatt. Persze, első sorban a saját pénzüket szerették volna tőle viszontlátni: őket ugyan kártalanította, de a lavina már elindult, és most megállíthatatlanul hömpölyög, sodor magával mindent.

Valódi bűne volt épp elég: a gazdasági bűncselekményektől és a szélhámosságtól eltekintve főként a kuruzslás. Ugyanis ha ő elkezdett kezelni valakit, azt már nem engedte más orvos elé: el is tiltotta gyógyszertől, terápiától, mindentől. Akadt, aki bele is halt. Ezt különben azzal indokolta, hogy minden orvos és egészségügyi alkalmazott a Holdról inkarnálódott, és az a negativitás asztráldimenziója, ahol olyan lelkek gyűlnek össze, akik előző életeikben gyilkosok és gonosztevők voltak, és egyetlen lehetőségük a felemelkedésre a szolgálat, amit szenvedésekkel teli élet jelent.

Asztráldimeziója, aszongya. Asztráldimenziója… És nem röhögték ki.

Most folyik a nyomozás, dagad a botrány, de csak azt kapja, amit megérdemel.

Kérem, aki ilyesmivel szélhámoskodik, annak illenék tudni, hogy nem egyházat, szektát, közösséget kell alapítani, mint a pitiáner kishalak.

Hanem pártot, mint a nagymenők!

Na, abban van a pénz.

És biztonságosabb is.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK