Nyilván az egész országban vannak olyan híres, hírhedt helyek, ahol sokkal nehezebb a rendet fenntartani, mint máshol, nyugodt, kiegyensúlyozott területeken. A nagyobb városok, üdülőhelyek sajátossága, hogy kialakulnak vigalmi negyedek, szórakozást nyújtó központok, amelyek népszerűségük növekedésével a bűncselekmények és egyéb törvény által tiltott tevékenységek központjává válnak.
Két ilyen emblematikusan izgalmas, vitatott, de mégis népszerű település polgármesterével beszélgettünk, miként tudták, tudják egyszerre konszolidálni a viszonyokat, ugyanakkor megtartani a turisztikai szempontból fontos városrészeket, azok vonzását. Vattamány Zsolt a VII. kerület fideszes polgármestere, Lengyel Róbert pedig Siófok független polgármestere sok hasonló problémával küzd, vagy küzdött, s persze miközben nagyon sok a hasonlóság, jelentősek az eltérések is.
Erzsébetváros számára a bulinegyed egész éves kihívást jelent, Siófok ilyen jellegű gondjai a nyári két két és félhónapos időszakra szorítkoznak. Minkét polgármester hangsúlyozza: a bulinegyedre szükség van. Fontos a turistáknak, fontos a helyi lakosoknak, fontos a munkavállalóknak és fontos a munkavállalóknak. Itt azonban rögtön kell tenni egy kis megszorítást is: a helyi lakosok körében sokkal vitatottabb a kérdés, mint ahogy azt a távolabb élők kezelik. A helyieknek kell ugyanis megbirkózni a sokszor nem a legfegyelmezettebb tömeggel, a szeméttel és a bevezetőben említett gondokkal. Mind Vattamány, mind Lengyel egybehangzóan állítja: szinte lehetetlen kizárni annak lehetőségét, hogy felbukkanjanak a kurvák, a drogárusok, és ahol ezek felbukkannak ott megjelennek a kliensek is.
Lengyel Róbert arról beszélt, hogy amikor 2014-ben átvette a város irányítását, már annyira szörnyűek voltak a közállapotok a Petőfi sétányon és környékén, hogy a családos emberek nem is nagyon mertek megjelenni a sétányon. A legsürgetőbb feladatának tekintette, hogy itt rendet teremtsen, ami abból a szempontból nem könnyű feladat, hogy a bulinegyed fontos, nélkülözhetetlen része Siófoknak. Nyáron a Plázson egymást érik a koncertek, fiatalok, külföldiek töltik ott estéjüket, vagyis nem lehet csak úgy a fürdővízzel együtt kiönteni a gyereket. „Nagyjából tudtam, hogy mit kell csinálni, de azt is tudtam, hogy pusztán rendőrségi közbeavatkozással nem megoldható a probléma” – mondja Lengyel, aki különben maga is rendőr volt. Hozzáteszi: ez sokkal komplexebb kérdés annál, mintsem így kezelni lehessen. Az előző városvezetés nem is tudott mit tenni, a képviselők széttárták a kezüket, mondván: tehetetlenek. „Én letettem a képviselők asztalára egy koncepciót, abban a reményben, hogy bár fideszes többségű a testület, ebben az ügyben nem a párthovatartozás fog dönteni. Mindenki tudta, hogy nagy a kockázat: a buliturizmus szép lassan felemészti Siófokot; időnként elképesztő látvány fogadta a turistákat, volt olyan is, hogy a zenész saját hányadékában fetrengett.” Ott állt tehát a város azzal a gonddal, hogy egyre romlik a híre, és a rossz hírének megfelelően szaporodott a bűncselekmények száma is, felbukkantak a drogosok és a kurvák mellett a zsebesek is.
Lengyel az első lépésben a közterületi italfogyasztásnak szabott gátat. „Nem állítom, hogy megszűnt, de jelentősen csökkent a tiltás után a közterületen való italozás. És nem csak azért, mert a rendőrség ebben partner volt, hanem a lakosság és a testület is.” A polgármester kezdeményezésére áteresztő pontokat hoztak létre a második lépésben, itt – ahogy a volt rendőr fogalmaz – élőerős szűrés fogadta vendégeket, és óriási összegeket fektettek a közterületi kamerák telepítésébe. Márpedig a kamerák jelenléte nem pusztán arra jó, hogy utólag segítsenek a felderítésben, a jelenlétükkel megelőző erejük is van. „Most ott tartunk az intézkedéseknek köszönhetően, hogy a néhány évvel ezelőtti ezres nagyságrendű bűnesettel szemben, ami egy nyár alatt megtörtént, ez a szám száz alá esett. Így most már tényleg, és ezt tartom a legnagyobb eredménynek, hogy ma már este kilenckor is vígan szaladgálhatnak a gyerekek a Petőfi sétányon. Vagyis újra itt vannak azok a családok, amelyek néhány éve már nem mertek bemerészkedni a bulinegyed területére. Eltüntettük a zsebeseket, ki vannak tiltva a drogosok…A következő évben az a feladat százszázalékos legyen a kamerák által lefedett terület, valamint a személyzet kulturáltabban kezelje a helyzeteket, mert ebből azért voltak konfliktusaink.”
Vattamány Zsoltnak egy kicsit nagyobb területről kell gondoskodnia, mint a siófoki Petőfi-sétány. Bár maga Erzsébetváros nem nagy területen fekszik, a bulinegyed azért, Siófokhoz képest, nagy kiterjedésű. Itt civil szervezet is alakult annak érdekében, hogy a városrészből kitiltsák a korlátlan ideig tartó bulizást, a zajt és mindannak hordalékát, ami együtt jár az ilyen szórakozó negyedekkel. A polgármester ezért is szorgalmazta: határozzon népszavazás arról, meddig is hogyan legyenek nyitva a szórakozóhelyek. És bár úgy tűnt, hogy a kerület nem írhat ki népszavazást, mivel a világörökségi részekkel ölelkezik, most mégis megjött az engedély: azokra az utcákra is kiírhatják a helyi referendumot. Persze a tiltakozók még így is elégedetlenek, mivel a szavazásban egész Erzsébetváros részt vehet – másként nem lehet kiírni a népszavazást -, emiatt pedig, a civilek szerint feltehetően, érvénytelen lesz a voksolás, mivel a lakók többsége érdektelen.
Ezzel együtt a bulinegyed problémája megoldásra vár. „Ha valaki azt a kérdést tenné fel nekem – mondja a polgármester -, hogy szükség van-e a bulinegyedre egyáltalán, nehezen tudnék rá egyértelmű választ adni. Nem véletlen, hogy a testület tagjai is órákig vitatkoztak, mi és hogyan legyen, így jutottunk el a népszavazás kiírásáig, mint megoldás. Döntsenek maguk az emberek. Az önkormányzat, amit megtehet, azt megteszi: takarítás, rendfenntartás terén intézkedünk, a nyitva tartást illetően pedig határozzon a lakosság.”
A helyzet és az eldöntendő kérdés most az, hogy éjfélkor bezárjanak-e a szórakozó helyek, ebben az esetben ugyanis a bulinegyed sem lesz már az, ami volt. A polgármester ugyanis minden érintettel tárgyalt a nyáron, de a végső döntéshez nem jutott közelebb, mivel mindenki a saját érdekei alapján adott választ a kérdésre. Más az érdeke azoknak, akik kiadják a lakásaikat, hirtelen például 2000-re nőtt airbnb lakások száma. Ez robbanásszerű növekedés az elmúlt évekhez képest, ezért nekik egyértelműen az az érdekük, hogy a bulinegyed éljen úgy, ahogy eddig. Van közel hatszáz vendéglátóhely, az ő érdekük, a munkavállalókkal együtt, ugyanez. A konfliktus tehát a lakosságnak ama része között, amely elszenvedi a zajt és a koszt, és ama része között húzódik, amely meg ebből él.
A civilek, a tiltakozó csoportok elsősorban azt szeretnék elérni , hogy éjfél után egy hely se tarthasson nyitva, a képviselő testület előtt négy variáció szerepelt a nyitva tartásra vonatkozóan, de mert egyik sem kapott többséget – a polgármester tartózkodott -, ezért határoztak a népszavazás mellett.
A romkocsmák kultúrája egyébként 2003-2004-ben indult el a VII. kerületben, és nagyon rövid idő alatt vált egyfajta kocsmaturizmus központjává Erzsébetváros. Amikorra a megnőtt forgalmat megszokta volna a kerület lakossága, akkor jött egy újabb ugrás, már ami a tömeget és az őket kiszolgáló helyeket illeti, majd az airbnb megjelenése újabb ugrást hozott. Ma az önkormányzat nagyjából egymillió vendégéjszakáról tud, ennyi van bejelentve az adócsoporthoz, ami azt jelenti Vattamány szerint, hogy ekkora tömeg mellett óhatatlanul megjelenik a prostitúció, a drogárúsítás, hiszen az ide érkezők nyolcvan százaléka szórakozni jön. „Ez alapvetően rendészeti kérdés, éppen ezért a budapesti rendőrkapitány úrral folyamatos kapcsolatban vagyunk. Ennek megfelelően a rendőrök száma is folyamatosan nő; van olyan péntek, szombati nap, amikor 140-160 rendőr van kivezényelve a helyszínre. Mi is háromszorosára növeltük a közterületfelügyelők létszámát, 120 kamerát állítottunk fel. Tehát mindent elkövetünk a rend fenntartása érdekében, azt azonban tudomásul kell venni, hogy az ilyen helyet mindig is célpontnak fogják tartani, akik ebben érdekeltek.”
A polgármester egyelőre nem tud válaszolni arra a kérdésre, hogy mikor lesz pontosan a népszavazás, a várható időpontja nagyjából március táján várható.
