A Felház is, mint sok-sok felekezet azért jött létre, mert a nagy egyházak már nem tudnak megfelelő választ adni az egyén kérdéseire – ezt nyilatkozza Gábor György vallásfilozófus a Független Hírügynökségnek. Azt is mondja: számára a miniszterelnök fia, Orbán Gáspár azzal hitelteltelenné vált, hogy elment ő is Erdogan beiktatására.
- A felekezetek a nagy egyházakkal szemben jönnek létre
- Az állam rátelepedik az egyházakra
- Orbán Gáspár mit keresett Erdogannál?
- A Felháznak is olyannak kell lennie, mint a többi civil szervezetnek
Hosszú csend után, már, ami a nyilvánosságot illeti, újra hallani lehetett a Felházról, arról a felekezetről, amelynek a miniszterelnök fia is tagja, sőt egyik vezetője. Mit lehet ezekről a kisebb felekezetekről tudni?
Többszörös vallásszociológiai problémáról van szó. De mindenekelőtt szögezzük le azt, hogy egy demokratikusan gondolkodó ember számára a vallás- és lelkiismereti szabadság, a demokrácia egyik alappillére. Ebből pedig az következik, hogy mindaddig, amíg valaki emberi jogokat, alaptörvényt nem sért, a másik méltóságát nem sérti, addig abban hisz, amiben akar. Ezzel semmi gond nincs, még akkor sem, ha sokaknak esetleg nem tetszik. Ugyanakkor azt is mondjuk ki, hogy a modern demokráciákban, nagyon helyesen, a vallás és a lelkiismeret szabad gyakorlása van kimondva, az viszont nincs, hogy ne lehessen mindezt kritikával illetni. Mindenkit lehet kritikával illetni. Ez maga a sajtószabadság, annak az alappillére. Tulajdonképpen a vallás története sem más, mint az egymás kritizálásának története, és még akkor is fogalmazhatunk így, ha ez olykor a legvéresebb harcokat jelentette.
Érzem, hogy ezt csupán egy felvezetése a gondolatainak…
Igen, mert most jutok el a következő lépésig, vagyis a felismerés kimondásáig: vagyis addig, hogy kétségkívül van egy hiány a lelkek piacán. Ezt a hiányt abban látom, hogy a hagyományos, azaz a tradicionális nagy egyházak Európában, de az Egyesült Államokban is, a nagy, bürokratikus apparátusukkal, intézmény-rendszerükkel távolabb kerültek az egyes, hívő embertől. Nem tudnak, mert képtelenek rá, hiszen egy központi tanító hivatal határozza meg a ténykedésüket – mint például a római katolikus egyház -, ezért aztán nehezebben mozognak. Emiatt az egyes ember egy elidegenedett intézményben találja magát; nem kap választ a saját kérdéseire, például a modernitás kérdéseire, egy sor olyan problémára, ami az ő személyes gondja. Éppen ezért érzékelhető egyfajta átsruktúrálódás, egyre több ilyen, vagy ehhez hasonló kisegyház, felekezet jelentkezik, amelyek dinamikusak, amelyet fiatalok csinálnak, és amelyben az egyes ember megtalálja a kérdéseire a válaszokat. Ezáltal pedig individuumnak is érezheti magát, nem pusztán egy csavarnak a nagy gépezetben. Összefoglalva: a lelkek piacán adódott egy hiány, és ezt a hiányt a dinamikusan működő kisegyházak próbálják betölteni. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy ahol a piacon hiány mutatkozik, ott megjelenik a feketepiac. Azaz, megjelennek olyan árucikkek, amelyek legfeljebb arra jók, hogy a vevőket becsapják, félrevezessek, talmi kínálattal lássák el. Ez a dolgok egyik oldala. A másik, a modern demokráciákban kétségkívül meglévő válságjelenségek.
Milyen válságra gondol?
A legkülönfélbbekre. Érték, financiális, hitel válságok és még sok mindent fel lehetne sorolni, olyanokra, amelyek megrendítették a demokratikus hiteket, és ezekkel szemben megjelentek autokrata, önkényuralmi , esetleg diktatórikus berendezkedések, amelyek szemben a demokráciával, a politikát nem a diskurzus terepének, nem a politikai ellenféllel való párbeszéd, és ha kell a kompromisszumok megkötésének lehetőségeként használják, hanem az ellenfelet ellenségként tételezik. Ezek számára pedig nagyon is jól jönnek az ilyen kisegyházak, felekezetek, mert ezek nem a ráció terepén működnek, azaz nem racionális diskurzusok zajlanak, hanem a hit világában, a ráción túli világot fogalmazzák meg. Itt nincs racionális párbeszéd, és ezzel én nem akarom minősíteni őket, egyáltalán nem. Nem azt mondom, hogy jó vagy rossz, egyszerű tényként említem. A normális politikának viszont pont az lenne a lényege, a racionális megközelítések és viták. Ezért aztán az autokratikus berendezkedések ideológiai háttérként ragadják meg ezeket az egyházakat, többnyire kisegyházakat. A putyini állam például a pravoszláv egyházat tekinti ideológiai háttérnek, ahol a hiten kívüli, vagy a másként hívő az a hit ellenségeként jelenik meg. És miután a vallás a hitre alapozódik, mindegyikben benne rejlik a fundamentalizmus lehetősége. A baj az, hogy, ha a hit elképzelései így találkoznak a politikával, akkor a potenciális fundamentalizmusból realitás lesz. És ennek jegyében tudják immár a politikai ellenfelet, nem a párbeszéd, partnereként, hanem ellenségként említeni. Olyan ellenségként, amelyet meg kell szüntetni, akit likvidálni kell, el kell lehetetleníteni, betonba kell döngölni, s velük szemben minden törvény megengedett. Így alakul ki a mi a jók, ők a rosszak érzete. Ebből pedig következik, hogy aki a jóval, a transzcendens megalapozottságú jóval áll szemben, az nem lehet más, csak az ördög cimborája.
Amit most elmondott, mennyiben igaz, vagy miként igaz a Felház nevű szervezetre?
Konkrétan nem a Felházról beszéltem, inkább arról, miért is ennyire szaporák, és politikailag is támogatottak – gondoljunk az Egyesült Államokra, gondoljunk Trump, nem protestáns felekezetek általi támogatottságára. Felházzal az a helyzet, már amit tudunk róla, ennek esetélben is jelen van egy olyan társadalmi kiábrándultság, amely a rendszerváltást követően nagyon gyorsan kialakult. Akkoriban azt hittük, hogy hétfőn megtörténik a váltás és szerdán már úgy élünk, mint az osztrákok. Ez azonban nem történt meg, emberek elveszítették a munkahelyüket, a fiatalok jelentős része ott állt diplomával, de nem kapott munkát. Vagyis adódott egy nagy hiány, egyáltalán nem véletlen, hogy az Orbán Gáspár féle Felház, is tele van frissen végzett, vagy éppen a végzés felé haladó egyetemistával. Ez tehát egyfajta hit- és egzisztenciális pótlékként működik. De vállalom, hogy amikor a hiánypiac fekete piaci vonulatát említettem, ugyanis – anélkül, hogy a Felház fiatalajainak a hitét bírálnám, nincs is rá okom, és nem is teszem – , az elgondolkodtató, hogy egy olyan vallási vezető – és Orbán Gáspárt tekinthetjük annak – Jézus közvetlen kapcsolatáról beszél, hogy ő közvetlenül érzékeli Jézust, a Megváltót, nos egy ilyen ember istenességét, legalább is az én szememben nem hogy megkérdőjelezi, egyenesen lerombolja az a tény, hogy az „állami apuka” támogatásával elmegy iszlamista diktátor beiktatására. Egy olyan országba, ahol egyébként ezt a diktátort már Szultánnak nevezik, és ahol az emberi jogokat két lábbal tiporják, ahol börtönbe záratnak ártatlan embereket, tízezreket, százezreket egzisztenciálisan ellehetetlenítenek. Nekem ez nem fér össze; nem tudom elfogadni, hogy körbeudvarolnak egy ily „Szultánt”, számomra teljesen hiteltelenné, kínossá, egyszerűen tragikussá teszi az általa hirdetett igét.
Az ilyen autoriter hatalmak igyekeznek szolgálóvá tenni az egyházakat és felekezeteket?
Igen, erről van szó. Említettem már, hogy egy demokráciában a lelkiismereti és szólásszabadság alappillér. Megkérdőjelezhetetlen. Itt azonban az történt, hogy a hatalom ráterpeszkedett, kolonializálta, azaz gyarmatosította az emberi méltóságot, hitét, lelkiismeretét, mégpedig azzal, hogy politikától tette függővé, hogy kinek enged szabad utat, kit nevez kedves és szeretett egyháznak, és melyik egyház az, amelynek visszamenőleges hatállyal megszünteti az egyházi státuszát. Ez már azt jelenti, hogy az egyes ember hitbéli szabadságát az állam uralja. Ennek pedig súlyos következményei vannak, financiálisan is.
A magyarországi egyházak egyelőre, többségükben, nem álltak be teljesen Orbán mögé az idegenellenességben, igaz szembe sem mentek vele – kivéve Iványi Gáborékat -, s talán azért nem, mert Ferenc pápa a védelmébe vette a bevándorlókat…
Olyannyira, hogy a kereszténység alapügyének, szent ügyének tekinti azt a krisztusi alapvetést, amennyiben az elesetteket, a rászorulókat, a perifériára sodródottakat, az üldözötteket segíteni, menteni kell. Ez a kereszténységnek az egyik alap programja. És ennek megfelelően viselkedik a Magyar Evangéliumi Testvérközösség, vagy a Evangélikus Egyház, és biztos akadnak még más felekezetek is.
És ön szerint ezekkel szemben mire készül a hatalom?
Hogy rövid pórázon tartsa őket. Betiltani nem tudja, de anyagilag ellehetetleníteni igen. Hogy mire készül még a hatalom? Nem vagyok optimista. Világjelenséggel állunk szemben, amelyben Orbán avantgárdé szerepet tölt be. Még az Egyesült Államokban is ilyen jelenségeknek lehetünk tanúi, abban az országban, amely eddig a legélesebb választotta szét az egyházat az államtól. Még az amerikai elnökválasztást, vagy az elnök működését is alapvetően befolyásolhatják az ilyen kisegyházak működése, létezése.
Nem szívesen megyek bel ebbe a dologba, de muszáj megtennem: visszatérve a Felházra, beszéltek gyógyulási, gyógyítási csodákról. Ezekről mit gondol?
A hívő ember, ameddig más emberi jogait nem sérti, addig a hite alapján szabad. Ha tehát az Orbán Gáspár féle Felházban akadnak ilyen csodatevők, akkor csak tegyék. Mindaddig, amíg ez nem valamiféle visszaélést nem jelent.
Ha már visszaélés… A kormány – a parlament – új törvénye szerint, azok a civil szervezetk, amelyek külföldről kapnak támogatást, kötelesek ezt feltüntetni, hivatalos formában jelenteni. A Felház esetélben, amelynél azt nyilatkozták, hogy sok pénzt kapnak az Egyesült Államokból, ezt nem kell közzétenni?
Én nem tudok, hogy rájuk vonatkozna ilyen szabály. Tudok viszont a Felháznál jóval nagyobb, nagyobb jelentőségű, sokkal több taggal rendelkező egyházakról, amelyek hallatlanul komoly támogatásokat kapnak külföldről. Valóban: ha az egyházak nem szimbiózisban élnének a hatalommal, hanem megtörtént volna tényleges elválasztása a hatalomnak és az egyháznak, akkor a törvények rájuk éppúgy vonatkoznának, mint a civil szervezetekre. De ugye nem ez történik, az egyházak helyzete privilegizált, miközben, mint intézmények pont úgy működnek, mint bármelyik más civil szervezet.
