Az Orbán-fiú Felház közösségét fideszes politikai befolyásszerzéssel vádolja egy volt felházas gyerek édesanyja. Szerinte a cél az, hogy a nagy egyházak mellett a kis vallási közösségeket is beszippantsák. A téma kutatói szerint ez inkább paranoia. Magyarországon legfeljebb százezer vallásgyakorló fiatalról beszélünk.
Valóságos vádiratot olvasott az Orbán Gáspár által vezetett Felház fejére a közösség egy volt tagjának édesanyja. Hívőként támadja a vallási mozgalmat a Független Hírügynökségnek pár napja adott interjúban Mihalik Angéla, aki szerint eleve nem hiteles ez a mozgalom, mert befogadja olyan cégek bőkezű támogatását, amelyek a közbeszerzések tisztességtelen versenyei nyerteseiként a Fidesz környékén tűnnek fel.
Veszélyesnek tartja az olyan mozgalmakat, amelyek beszippantják a fiatalokat.
Nem a politikai nézeteik, sokkal inkább a szellemiségük, szektás jellegük miatt. Mint mondja, zenélnek, énekelnek, kilencven százalékban zenélnek. Tíz százalék beszélgetés, meg imádkozás gyógyulásokért. Mint a karizmatikus, leginkább amerikai mintára működő kisegyházak (lásd: Hit gyülekezet) általában – magyarázza Mihalik Angéla.
Idézte Lázár Jánost, aki pár éve azt mondta, elegük van abból, hogy mindenféle egyházak próbálják a bolyongó lelkeket levadászni, hogy ezt a társadalmi problémát meg kell valamiképp oldani. Ha a probléma megoldása ott van, hogy a bolyongó lelkek levadászását a Fideszhez közelálló szellemiségű mozgalmak végzik, akkor csak még nagyobb a baj, mert a politika érdekrendszeréhez használják fel a vallási köntösbe bújtatott mozgalmat – mondta Mihalik Angéla. Ráadásul a nagy egyházakat sikerült is, a lényeges kérdésekben a Fidesz mellé állítani.
De ott vannak a kis egyházak, gyülekezetek, ahova sokkal többen járnak,
őket is be kell szippantani, a Fidesz-féle ideológia szolgálójává tenni.
Amiből az következik szerinte, hogy a nagy egyházakat megvették pénzért, státuszért, a kicsiket meg ezen az úton. Beszivárogva más gyülekezetekbe, bevinni közéjük a gondolatot. Pontosan azt teszik, mint amit a pártokkal csináltak. Mihalik Angélát – mint mondja – ez a Forza Italiára (Silvio Berlusconi olasz populista politikai mozgalma, pártja), vagy a magyar polgári körökre emlékezteti.
Ez paranoia, irracionális törekvés lenne a politika részéről – ezt feleli e vádra Csepeli György szociálpszichológus. Szerinte ezek a kis vallási közösségek, például a cigányság körében, a fiatalok számára hasznos tevékenységet végeznek.
A magányosság, az elidegenedés, a szorongás oldásában tesznek szolgálatot, amit a nagy egyházak nem képesek megtenni
– mondta.
Hasonlókat válaszolt a Független Hírügynökségnek a téma szakértője, Máté-Tóth András valláskutató, egyetemi tanár. Szerinte ezeknek a közösségeknek eleve igen kicsi a befolyásuk, a fiatalok körében pedig jelentősen csökken a vallásosság.
A Mihalik Angéla által is említett igehirdetésnek az a formája viszont valamelyest terjedőben van, amely a performansz-jellegben ölt testet, látványos show-szerű rendezvényeket tartanak, amolyan bulit kínálnak a fiataloknak.
Ezek az általa evangelikálónak nevezett, új pünkösdista közösségek az Egyesült Államokban nagyon erősödnek, elnökválasztás kimenetelét voltak képesek befolyásolni, de Európában, Magyarországon pedig különösen, szinte jelentéktelenek – mondta Máté-Tóth András.
Szerinte – ha a Hit Gyülekezetét is beleszámítjuk – legfeljebb 50 ezer aktív követőjük lehet. Pontos számot azért nem lehet mondani, mert ezekben a közösségekben jellemzően nincs tagság, lelkes hívek veszik körül őket, akik egy része idővel lemorzsolódik, jönnek újak, átmennek egyik csoporttól a másikhoz.
A politikai dimenziót nem vizsgálták a vallási közösségek kapcsán, de ezekből a körülményekből arra lehet következtetni, hogy
a politikai befolyásolási képesség meglehetősen alacsony lehet
– derül ki a professzor szavaiból.
Azt azonban Máté-Tóth András is megemlíti, hogy ezeknek a csoportoknak nagyon jó a „kimenő teljesítményük”. Sok fiatalt tettek jobb emberré, vitték rendezett életvitelre, szoktattak le káros szokásokról. Szerinte velük kapcsolatban inkább ezt kell kiemelni, mert ezek nagyon konstruktív szolgálatok, de sajnos
ezekre a vallási közösségekre is ráhull az évtizedek óta fel-felbukkanó „szektaveszély”, „bizniszegyház” és hasonló minősítgetés.
Ami a Felházat illeti, korábbi tapasztalatai alapján Máté-Tóth András azért megjegyzi, hogy benyomása szerint
Orbán Gáspár amolyan vallási naiva.
A pénz eredetével kapcsolatos súlyos szavakat és az ezekből levont teológiai következtetéseket azonban a nagy egyházakra nézve is illene levonni, Assisi Szent Ferenc mércéjével nekik is önkritikát kellene gyakorolniuk – tette hozzá.
A fiatalok „valláselhagyását” a legújabb ifjúságkutatás is alátámasztja. Az Új Nemzedék két és fél éve megjelent ötödik ilyen felmérése nagy, nyolcezres mintán vizsgálta a fiatalok életét.
Ennek a vallásossággal foglalkozó fejezete megmutatja, hogy ez a társadalmi csoport nem túl nagy bizalmat táplál az egyházak iránt (sem).
A bizalom egyes intézmények iránt
Forrás: Új Nemzedék
A vallási önbesorolás kiválóan mutatja, hogy a 15-29 évesek körében lassan a valláson kívüliek válnak a legnagyobb csoporttá.
Forrás: Új Nemzedék
Pedig a megszületettek többségét megkeresztelik, alig 29 százalék maradt ki ebből. Felük római katolikus, 16 százalék református, 2-2 evangélikus és görög keleti. Mire azonban „beöregszenek” a vizsgált életkorba, 48 százalékuk elveszti kapcsolatát egyházával. A megmaradtak 63 százaléka katolikus, 17, református, 3 evangélikus, 6 százalék egyéb kis egyház híve.
Kevesebb, mint tíz százalék jár heti vagy havi rendszerességgel valamilyen vallási szertartásra.
Ez nem kevés, ugyanis a felméréskor a 2011-es népszámlálás adataira támaszkodtak, amikor 1,7 millióan tartoztak ebbe a generációba. Számuk azóta valószínűleg számottevően csökkent, mert éppen ez az életkori csoport a gerince a gyorsulva külföldre költözők seregének. De így is jó százezer lehet a rendszeres vallásgyakorló fiatal. Igaz, a most tárgyalt vallási kisközösségek hívei közé csak egy kisebb részük tartozik.
A Demokratikus Koalíció szerint válsághelyzettel fenyeget, hogy a jövő évi költségvetésben az egészségügyre szánt források nem érik el a gazdasági össztermék (GDP) négy százalékát. László Imre, az ellenzéki párt országgyűlési képviselője úgy fogalmaz: az „elátkozott balliberális kormány” 2009-ben, a világgazdasági válság idején is a GDP 4,3 százalékát fordította az emberek egészségére, most azonban ez az arány mindössze 3,95 százalék.
A számokkal való bűvészkedéstől nem lesz jobb az ellátás
Az uniós átlag felét sem költik az egészségünkre
Már Albániában is jobb a helyzet
Gyurcsány a hibás?
Kivette ki a kasszából a 600 milliárdot?
Orvosok, nővérek a kiégés határán
Nem akarok számháborúba bocsátkozni, de a kormány azt állítja, jövőre 100 milliárddal több jut az ágazatnak. Ettől sem lesz jobb a betegellátás színvonala?
A kormány hajlamos arra, hogy bizonyos esetekben folyóáron hasonlítson össze össze nem hasonlítható dolgokat. Ez félrevezető. Ha azt vesszük figyelembe, hogy a kormány maga is 3 százalék feletti inflációval számol, akkor mindössze 54 milliárd forinttal lesz több a tárca költségvetése, mint korábban volt. Ha ezzel szembe állítjuk a kórházak mintegy 35 milliárd forintos adósságát, a beígért béremelést, az Egészséges Budapest program keretében tett mintegy 40 milliárdos kötelezettséget, pillanatok alatt kiderül, hogy az a bizonyos 54 milliárdos többlet szinte az adósságot sem fedezi.
Oszthatunk, szorozhatunk, bűvészkedhetünk a számokkal, de a végeredmény vitathatatlan: csökken a betegek ellátására fordítható összeg.
Amikor azt halljuk, hogy jövőre 1700 milliárdot kap az egészségügy, joggal gondolhatjuk, minden rendben van.
Ez valóban hatalmas összeg. De nézzük egy másik oldalról: mennyi fordít a magyar állam egy évben, egy személy gyógyítására?
Európai összehasonlításban a magyar kormány az uniós átlag felét sem költi az egészségünkre.
Gyógyító-megelőzésre ennél jóval többet szán a környezetünkben minden ország. Az Orbán kormány még véletlenül sem hivatkozik a nemzetközileg elfogadott egészségügyi „fogyasztási indexre”, amely az európai országokat bizonyos szigorúan meghatározott összehasonlítási mutatók alapján állítja sorrendbe. Ebben a rangsorban a 35 ország között mi a 30. helyen vagyunk.
Az „elátkozott” szocialista kormányok időszakában az első 15 között tartottak minket számon Európában. Mint mondtam, azóta a 30. helyre csúsztunk le.
Már Albánia is megelőzött minket. Kell ennél ékesszólóbb bizonyíték arra, hogy az a pénz, amit Magyarországon az egészségügyi ellátásra fordítanak elégtelen? Ahhoz, hogy érezhetően jobb legyen az ellátás szintje 600 milliárddal többre volna szüksége az ágazatnak.
A kormány nyilatkozatai ezt cáfolják, szerintük folyamatosan javul a helyzet. Azt állítják, Gyurcsányék vettek ki az ágazatból 600 milliárd forintot.
Lehet ide-oda dobálni a labdát, de attól nem változik az igazság. Egy magyar egyetemi tanár, aki fél évtizeden keresztül az OECD párizsi központjában az európai országok egészségügyi statisztikáit elemezze, és abból következtetéseket vont le, szakmai tekintélye minden súlyával azt állítja, hogy
az egészségügy 2016-os költségvetése reálértékben nem érte el a 2006-os szintet.
2008-2009-ben volt egy gazdasági világválság, a kormányoknak kétségtelenül számos megszorító intézkedést kellett tenniük, mégsem akkor, hanem 2010 után „tűnt el” az ágazatból az a bizonyos 600 milliárd forint. Amikor a szocialista kormányok 2010-ben átadták a hatalmat a Fidesznek, a magyar egészségügy még olyan országoknál is jobban állt, mint Olaszország, vagy Spanyolország. Na, ők már olyan távol járnak előttünk, hogy távcsővel is alig látjuk őket.
Ennek látszólag ellentmond, hogy a kormány sokkal többet szán a kórházi felszerelések korszerűsítésére, mint a korábbi években.
E mögött az van, hogy az elöregedett MR, CT és egyéb készülékeket újabbra cserélik. Ettől még nem lesz jobb a betegellátás, legfeljebb csak kevesebb műszaki fennakadás nehezíti majd a kezeléseket. Ne feledjük, ez is annak az 54 milliárdnak a terhére történik majd, amennyivel több forrást kapnak az intézmények.
Az euró árfolyama már folyamatosan 320 forint körül marad, ez megdrágítja a beszerzéseket is.
Mint említettem, megpróbálják folyó áron összehasonlítani a különböző évek költségvetési számait. Az „egészségügyi vásárlóerőt” az infláció az általánosnál gyorsabban erodálja, ezeknek a termékeknek az esetében még nagyobb ütemű a pénzromlás, mint az élet egyéb területén. Gyakorlatilag ezért mondtam, hogy az egészségügy helyzete sok sebből vérzik.
Amíg a kormány nem szánja el magát, hogy olyan finanszírozási rendszerre álljon át, amely a gyógyítás valódi költségeit fedezi, addig a kórházi adósságok is újra és újra feltorlódnak majd.
Most látszólag szigorú intézkedésekre készül a kormány. Ha az történik, amit ígérnek, akkor számos egészségügyi intézmény bezárhat a jövőben. Az a szabály lép majd életbe, hogy az intézmények nem adhatnak le olyan rendeléseket, amelyek fedezete nincs meg a számlájukon. Pedig aki egy kicsit is ismeri a helyzetet, pontosan tudja, hogy
az adósságoknak a hátterében nem a kórházvezetők egyéni hibái, vagy a felelőtlenségük áll, hanem a rendszer alulfinanszírozottsága.
Az egészségügy finanszírozása egyetlen lábon, a költségvetésén áll?
Háromféle forrásból kap pénzt az ágazat. Ebből csak az egyik, amit az állam bocsát az ágazat rendelkezésére, a másik része, amit mi, az „emberek”, adunk hozzá, amikor a gyógyszertárban megvesszük a medicinát, a gyógyászati segédeszközöket. A harmadik forrást a gyógyszerek gyártói, valamint a forgalmazók fizetik be a kasszába. Nem túl nagy tétel, de van még egy negyedik forrás is, azok a különadók, amelyeket az egészségtelen élelmiszerek gyártóira.
A magyarok többsége – a KSH friss adatai szerint – mégis jónak látja az egészségügy helyzetét.
Ennek csak
egyetlen magyarázata van: az egészségügyben dolgozó orvosok, nővérek, műszaki dolgozók áldozatkészsége.
A mostani állapotok azonban sokáig nem tarthatók fenn, nagyon súlyos következményei lesznek. Az egészségügy nem úgy működik, mint egy üzlet, ahová ma bemegyek, megveszem a kenyeret és parizert, aztán holnap lehúzott redőnyt találok a bolton, mert tönkre ment a tulajdonosa.
Az egészségügy addig fog működni, amíg akár egyetlen orvos, nővér akad ebben az országban, aki hajlandó lesz bemenni a rendelőjébe, a kórházába.
Pedig ezek az emberek pontosan tudják, hogy évről évre egyre rosszabb, egyre bizonytalanabb körülmények között és gyengébb szakmai színvonalon tudnak majd csak helytállni. A kiégés határán vannak.
Prostitúcióra kényszerítés, csicskáztatás, adósrabszolgaság – mind létező jelenség Magyarországon. Egy felmérés szerint 36 ezer ember rabszolgasorban az országban.
A múlt héten mutatták be az úgynevezett Global Slavery Indexet, amelyet minden évben a Walk Free Foundation nevű jogvédő szervezet állít össze, a Minderoo Alapítvány segítségével. Az idei felmérésből az derült ki, hogy
a világon több mint 40 millió emberrel bánnak rabszolgaként.
A lakosság számához viszonyítva a legnagyobb arányban Észak-Koreában élnek emberek rabszolgasorban (az ország minden 10. lakója ide sorolható), utána Eritrea, majd Burundi következik. Fiona David, a Minderoo Alapítvány elnöke a bemutatón azt mondta: a lista élén található országok mindegyikében állami támogatással végeztetnek kényszermunkát.
Abszolút értéket tekintve Indiában van a legtöbb rabszolga, körülbelül 8 millió, majd Kína, Pakisztán, Észak-Korea és Nigéria következik.
A rabszolgák 60 százaléka ebben az öt országban él.
Nemzetközi szervezetek szerint a gazdag országok is felelősek a rabszolgaságért, hiszen hatalmas mennyiségben importálnak olyan árut, amelyet valószínűleg kényszermunkával állítottak elő.
A rabszolgaság az egész világon jelen van. A felmérés meghatározása szerint a modern kori rabszolgák közé azok tartoznak, akiket megfosztanak a szabadságuktól, mások tulajdonának, eladhatónak, megölhetőnek tartanak. Ide tartozik az emberkereskedelem, a kényszermunka és a kényszerházasság, de például a gyerekkatonaság és a kényszerprostitúció is.
Ez egyébként 13500-zal több, mint ami a két évvel ezelőtti jelentésben szerepelt. A legnagyobb veszélyben a társadalom peremére szorult csoportok vannak. A szervezet (hitelminősítőkhöz hasonló) értékelése szerint Magyarország a BB kategóriában van a rabszolgaságot illetően – ide sorolják a régió legtöbb országát.
Akik követik a híreket, azok gyakran találkozhattak az elmúlt években magyarországi rabszolgákról szóló híradásokkal. Ahogy fent is írtuk, ide tartozik, ha valakit prostitúcióra kényszerítenek, de szóltak hírek konkrét rabszolgatartásról is.
Az Anthropolis Egyesület három éve Modernkori rabszolgaság címmel könyvet is megjelentetett a témában (ez az interneten is olvasható). A kötetből kiderült, hogy a kényszerprostitúció szempontjából Magyarország kibocsátó, tranzit- és célországnak is számít. A könyv akkori bemutatóján az is elhangzott, hogy
Magyarország az EU-ban ott van az öt legnagyobb kibocsátó ország között a szexuális kizsákmányolás területén.
Ez elsősorban nőket érint, a jellegzetesen közép-európai jelenségnek számító csicskáztatás viszont főleg férfiakat. De persze az ellenkezőjére is van példa: a könyvben is leírták egy olyan nő történetét, akit évekig dolgoztatott egy család, miközben se pénzt, se rendes ételt nem kapott, és a házból sem engedték ki.
Tavaly pedig 12 embert ítéltek el a hírhedté vált gádorosi csicskáztatás ügyében. Ők kiszolgáltatott, befolyásolható embereket kerestek, akik jó fizetés és ellátás ígéretével csábítottak el, majd
elvették papírjaikat, embertelen körülmények között tartották, rendszeresen megverték és munkára kényszerítették őket.
Volt, akit 15 éven keresztül tartottak így fogva.
Az ilyen példákat hosszan lehetne sorolni: a kiszolgáltatott idős embereknek elveszik a nyugdíját is, sokakat dolgoztatnak, de arra is voltak példák, hogy elvették a papírjaikat és azokkal hitelt vettek fel a nevükre. Az RTL Klub egy korábbi riportjából az is kiderült, hogy a rabszolgaként tartott embereknek gyakran az istállóban, az állatokkal kell aludniuk. És az is, hogy a jelenség nem csak a tanyavilágban létezik, hanem gazdagabb környékeken is.
Szarvason nemrég még egy olyan menedékház is nyílt, ahol a csicskáztatásból menekülőket is befogadják. A hvg.hu beszámolója szerint a ház tele van.
De hosszan lehetne sorolni azokat az eseteket is, amikor uzsorások kényszerítettek valakit adósrabszolgaságba. Az Országos Kriminológiai Intézet egyik tanulmánya szerint
az uzsorások általában olyanok, akik meghatározó szerepet töltenek be egy-egy közösség életében.
A leginkább fertőzöttnek Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye számít.
A tízezreket kilátástalan helyzetbe taszító uzsorázás elleni küzdelmet egyébként a Fidesz-kormány is kiemelt feladatnak tekintette, ennek ellenére a helyzet nem sokat javult.
Interjú dr. Mihalik Angélával, akinek a lánya a Felház mozgalom tagja volt
Közvetlen Istentől jövő üzenetük van?
Ismerik-e Assisi Szent Ferenc megtérésének történetét?
Kúl-e a Kúl alapítvány?
Csütörtöki házi feladat: Házi Felház
Megtérnek a legnagyobb hazai cégcsoportok?
Hittérítő vagy utód?
Mit lehet tudni a Felházról, önnek milyen kapcsolata van vele?
Én sosem voltam tagja, nem is jártam ott. Annyit tudok róla, hogy 2016 tavaszán kezdődött ez a mozgalom, a lányom elkezdett oda járni.
Ő akkor mit csinált?
Egyetemista volt, járt egy gyülekezetbe, és onnan került át a Felházhoz. Egy páran elkezdtek oda járni. Én magam hívő keresztény ember vagyok, és persze kíváncsi voltam, hogy mi ez. Utánanéztem, és azt láttam, hogy megjelent a Facebookon ennek a Felháznak egy hirdetése, illetve egy szlogenje, amely így hangzott: Isten Magyarországot visszahódítja a fiatalokon keresztül.
És mi ezzel a baj?
Nekem már ez a mondat nem tetszett, mert ez nem biblikus. Magyarország sose volt Isten által meghódítva, így aztán visszahódítania sem kell. Számomra ez úgy, ahogy van kirekesztő, márpedig Isten nem kirekesztő. Persze tudtam azt is, hogy a gyülekezet egyik vezetője a miniszterelnök fia, a három alapító egyike. Nekem az is gondot okozott és okoz ma is, amikor azt mondják, egyes szám első személyben, hogy nekem Isten azt mondta…Ez ugyanis azt jelenti, hogy neki van egy extra plusz kijelentése Istentől, ami másnak nincsen meg a Bibliából…Ezt különben gnoszticizmusnak hívják, ami azt jelenti, hogy én valami különleges, felsőbbrendű tudással rendelkezem. És bár, mint mondom, nem tetszettek ezek a dolgok nekem, de nem szóltam semmit, csak figyeltem.
Mikre?
Például arra, hogy ha valaki megtér, keresztény lesz, az elfordul a bűneitől. Az ember persze nem lesz tökéletesen tiszta, de, ismétlem, elfordul legalább a nyilvánvaló bűneitől. Orbán Gáspárról tudtam, hogy az édesapja pénzéből él, joghallgató volt, evidens, hogy a szülei tartják el.
Mármint akkoriban.
Azt hiszem, most fejezte be az egyetemet. Nem tudom, hogy ön hallott-e Assisi Szent Ferenc megtéréséről. Az teljesen a Szentírás ellen van, hogy ha nem tiszta forrásból eredő pénzt használunk fel egy egyház alapítására. Amikor Júdás elárulta Jézust, és a harminc ezüstpénzt visszaadta, akkor a papok azt nem fogadták el, mert nem lehet a templomba bevinni a mocskos pénzt. És ez azóta sem változott, nem úgy van, hogy én például rabolok, és az egyháznak adom és akkor az megtisztul, nem, ez a pénz nem fog megtisztulni.
De honnan jön itt szóba egyáltalán nem tiszta pénz?
dr. Mihalik Angelika FH
Mindjárt kiderül. Én hivatalos közbeszerzési tanácsadó és közbeszerzési szakértő voltam, a Fidesz vezette parlamentben dolgoztam, szóval pontosan tudom, hogy a korrupciónak milyen formái léteznek. Nem csak az a korrupció, hogy én adok magának pénzt, hanem más formái is vannak, különböző előnyök biztosítása például. És azt ugye tudhattuk, hogy részben ismeretlen forrásból származnak kormányzati emberek vagyonai, tehát a vagyonnak az eredete, amihez hozzá jutottak, nem ismert. Így az Orbán család vagyona sem tisztázott. Tudja, jogász vagyok, ezt csak azért mondom, hogy tisztában vagyok a jogszabályokkal. Így például azzal is, hogy a miniszterelnök és felesége, amióta elvégezték az egyetemet, látható, tudható, hogy mennyit kerestek, nyilvános adat, tekintettel arra, hogy Orbán Viktor folyamatosan parlamenti képviselő, a havi jövedelme jogszabályon alapul, utánkövethető, így tudjuk, hogy mennyi pénzük lehetne. Az tehát, amekkora vagyonnal rendelkeznek, egyszerűen nem jön ki abból a pénzből, amit hivatalosan kerestek.
És ha téved?
Jó, tegyük fel, hogy ebben a családban nincsenek nem tiszta pénzek. De azt látnia kell Orbán Gáspárnak, hogy milyen állapotban vannak például a szociális ellátó rendszerek Magyarországon. Nem az apja bűnét kérem rajta számon, Assisi Szent Ferenc nem köpködte le az apját, nem nevezte őt aljas disznónak, hanem levetkőzött meztelenre és azt mondta: elhatárolom magam az apám bűneitől és pénzétől. Szeretem az édesapámat, tartom is vele a kapcsolatot, de nem vállalok a bűnével közösséget. Ehhez nem kell a Bibliát ismerni, ezt hívják bűnvallásnak. Mindezt azért mondtam el, mert számomra egyértelmű volt, hogy ez a fiú nem tért meg. Ennek azóta sok egyéb bizonyítéka is van, de már az első pillanatban sem volt hiteles. Éppen ezért is gondoltam arra, hogy keresni kell a pénzt… Kérdeztem mindig a lányomat, hogy miként zajlik a Felházban egy esemény. Akkoriban a Rézkígyó kávézóba jártak, ami keresztények tulajdonában volt. Gondoltam, mint ilyenek adták oda annak a 30-40 fiatalnak, akik jártak ebbe a közösségbe. Ez tehát reálisnak tűnt számomra: harminc-negyven fiatalt beengedtek a keresztény tulajdonosok, ingyen. De aztán elkezdtek járni a Millenárisra. Akkor is csak egyetemisták voltak a résztvevők. Ez egyébként szintén nem tetszett nekem, mert kizárólag az egyetemistákat célozták meg, ami kirekesztő, márpedig Isten nem kirekesztő. Ez egyfajta elitizmus. De nem szóltam.
Hanem?
Csak kérdeztem a lányomat, hogy honnan van a pénz? Azt mondta, nem nagyon tudja, de szerinte összeadják. Nézze, ennyi egyetemista, mennyi pénzt tud összedobni? Az biztos, hogy nem lehet elég a Millenáris kifizetésére. Márpedig ha nem, akkor két eset van: vagy valahonnan kapnak még pénzt, hogy kifizethessék a bérleti díjat, vagy pedig ingyen kapják meg a létesítményt, az viszont nem korrekt, mert miért adnak egy közvagyont képező ingatlant ingyen oda egy újonnan kezdődő vallási mozgalomnak? De fogalmazhatok úgy is: ez korrupció. De még mindig nem szóltam semmit, többek között azért sem, mert nem akartam konfliktusba keveredni a lányommal. Akkoriban egyébként még nem voltak ezek a hókuszpókuszok, karizmatikus beütések, amelyek aztán később a Felház jellemzőivé váltak. A következő lépés azonban már egészen mellbe vágott: rendeztek egy nagy eseményt a Syma csarnokban, aminek a költségei már milliós nagyságrendet jelentettek. Kíváncsi voltam, honnan jön a pénz? És egyszer csak megjelent a Kúl Alapítvány, hogy annak a számlaszámára lehet utalni. Na, mondtam magamnak, megvagy. És rámentem a Kúl Alapítványra, hogy kiderítsem, mit is lehet róla tudni. Alapvetően mélyszegénységben élők, állami gondozottak támogatása a célja ennek az alapítványnak. De azt is megnéztem, melyek azok a cégek, amelyek anyagilag támogatják. A Google-t hívtam segítségül; megjelent a Hídépítő, a Hídtrans, tehát a Híd cégcsoport, mint főtámogató. Amit láttam, az egy 2015-ös adat volt, és őszintén meglepett, hisz miért támogat egy cégcsoport egy még nem is létező vallási közösséget? Közbeszerzési szakértőként ismertem ezeket a cégeket, és azt is tudtam, hogy mindegyik egy nagyobb cégcsoporthoz tartozik. Aztán rájöttem, hogy az egyik tulajdonosnak a lánya a Golgota gyülekezetbe jár, ami azt jelentette számomra, hogy megtaláltam a kapcsolatot Orbán Gáspárhoz.
Szerintem még ezzel sincs semmi baj…
Én csak annyit mondok, hogy a dolog innen kezdve még kevésbé tetszett nekem. Elkezdtem írkálni a Felház Facebook-oldalára. Azért is bátorodtam fel, mert a lányom ekkorra már hátat fordított a mozgalomnak.
És mire jutott a beírásokkal?
Egyrészt a kommunikációban visszaigazolva láttam az elitizmust és a kirekesztést. Igaz, csak halványan, de azért mégis egyértelműen. Voltaképpen a pénz nyomát kutattam, de a beírásaimmal csak annyit értem el, hogy Orbán Gáspár letiltott a Facebookjáról. Úgyhogy én azóta sem látom őt, de annyi – másokon keresztül – kiderült, hogy ugyanazokat a nézeteket vallja, mint az édesapja.
Ez, gondolom, természetes…
Igen, csak azért említem, mert róla elterjedt, hogy nem egészen úgy gondolkodik, mint az édesapja, és ez nem igaz.
A pénz nyomát kereste, nem a politikai nézeteket…
Igen, és ma már látható, hogy a Híd cégcsoporthoz becsatlakozott a Swietelsky, MVM Zrt., Strabag, Közgép, CIB Bank, T. Com. Ön szerint miért támogatnak építőipari, meg multinacionális cégek egy új vallási mozgalmat?
Hát én ezt nem tudom, bár ha így van, ahogy ön mondja, akkor ez emlékeztet engem a felcsúti fociakadémiára. Azt gondolom, hogy ahhoz nagyon szűklátókörűnek kell lenni, hogy ez ne legyen gyanús. A Kúl alapítványhoz érkeznek a pénzek. Ön biztos abban, hogy az alapítvány továbbküldi a Felháznak?
Persze. Ki is mondják, hogy így van. Nemrégiben volt két rendezvénye a Felháznak, ami összesen ötmillió forintba került, és kérték a támogatókat, hogy a Kúl számlaszámára küldjék a pénzeket. Azt szerintem ön is tudja, hogy az egyházak önkéntes felajánlásokból nem tudnak megélni. Hogy van az, hogy egy újonnan alakuló vallási mozgalmat, mert a Felház az, ekkora cégek támogatnak, miközben a Felháznak nincs egy szociális intézménye, iskolája, semmije nincs, csak nagy partikat rendeznek.
Amit mond, tehát hogy a Kúl támogatja a Felházat, az csak sejtés?
Mondtam önnek, hogy látható, olvasható, nyilvános adat. Nézze, nekem ez az egész nagyon nem tetszik, azért is követem folyamatosan nyomon, és most is, vállalom a nevem a nyilvánosság előtt.
De miért, mi a baja ezzel?
Veszélyesnek tartom az olyan mozgalmat, amelyek beszippantják a fiatalokat. Nem a politikai nézeteik, sokkal inkább a szellemiség miatt, a szektás jellegük okán. Számomra tavaly tavasszal bújt ki igazán a szög a zsákból, hogy mit akarnak csinálni. Akkor, amikor megjelent a Házi Felház mozgalom.
Házi Felház?
Igen, ez a neve. A Felház tagjai csütörtökönként összegyűltek Budapesten, általában a Millenárison, most már nagyobb helyekre mennek, mint például a Bálna. Egyszer aztán elhangzott: Isten azt mondta nekünk, menjük vidékre is. Ennek jegyében kezdték el szervezni, szintén csütörtökönként, a Házi Felház mozgalmakat. A döntés az lett, így fogalmaztak: innen kezdve Budapesten havonta egyszer találkozunk, a másik három alkalommal vigyétek el a tüzet a helyi gyülekezetekbe. Vagyis csütörtökönként csináljatok otthon Házi Felházakat.
Mi történik az ilyen összejöveteleken?
Zenélnek, énekelnek, kilencven százalékban zenélnek. Tíz százalék beszélgetés, meg imádkozás gyógyulásokért. Mint a karizmatikus mozgalmakban általában.
Megint azt kérdezem: mi ezzel a baj?
Hát ezek a varázslások nem túl hitelesek, de a zenének a szerepe a jelentős, afféle tudatmódosító hatása van. De igazában a dolog lényege, hogy azt szeretné elérni, hogy a helyi közösségek is átalakuljank Felház jellegűvé. Kiképzéseket is indítottak, három fős csoportokban, tizenkét hetes tanfolyamokkal. A szabályaik szerint ezek a háromfős csoportok vezethetnek Házi Felházat otthon. Senkinek nem kell otthagynia a gyülekezetét, ha például a baptistákhoz, vagy a Hit gyülekezetbe jár, maradjon csak ott, de csütörtökönként a Házi Felházé legyen a főszerep. Engem ez az egész a Sforza Italiára, vagy a polgári körökre emlékeztet. Ennek a másolása.
Ez sem tilos…
Nem, de nem is keresztényi. Ha ugyanis Orbán Gáspár tényleg megtért, akkor nem követheti az édesapja politikáját. Szeretheti természetesen őt, de ugyanakkor el is kell határolódnia, pont azért, mert úgy lenne keresztnyi, ha nem az ő pénzéből, vagy általa – esetleg a neve által – szerzett pénzből működtetem a vallási mozgalmamat. Hanem, mint például Assisi Szent Ferenc… Itt viszont épp azt látjuk, hogy Orbán Viktor kapcsolatrendszerén keresztül építik a közösséget.
Mi a célja ön szerint ennek az építkezésnek?
2011-ben megalkották az egyházi törvényt, amivel azt akarták elérni, hogy csak lehessen egyház, amit az országgyűlés, azaz a Fidesz engedélyez. Nyomon követtem annak idején a parlamenti vitát, Lázár Jánosnak volt egy nagyon érdekes mondata az egyik bizottsági ülésen. Azt mondta: elegünk van abból, hogy mindenféle egyházak próbálják a bolyongó lelkeket levadászni. Azt is hozzátette: ez a jelenség nem elfogadható, ez egy társadalmi probléma, amit meg kell oldani. Ha belegondol ebbe a mondatba, amelynek tartalma spirituális, és nem illik egy politikai vitához, azaz a bolyongó lelkek levadászása, akkor ön is rájön, hogy mi lehetett a Fidesz szándéka. Az, hogy ezeket a lelkeket ők vadásszák le. A nagy egyházakat sikerült is; a lényeges kérdésekben a Fidesz mellé álltak, még akkor is – például a menekült kérdésben -, ha az Krisztus elleni, ha a vallási tanítással éppen ellentétes, amit hirdet. Láttuk, hogy a nagy egyházak – egy-két „renitens” képviselőjétől eltekintve – mennyire nem biblikusan viselkedtek és viselkednek. De ott vannak a kis egyházak, gyülekezetek, ahova sokkal többen járnak. Őket is be kell szippantani, a Fidesz-féle ideológia szolgálójává tenni őket. Amiből az következik, hogy a nagy egyházakat megvették pénzért, státuszért, a kicsiket meg ezen az úton. Beszivárogva más gyülekezetekbe, bevinni közéjük a gondolatot. Pontosan azt teszik, mint, amit a pártokkal csináltak. Ezzel kapcsolatosan is írtam a Facebookon. Ha megnézi a politikai a palettát, mindenütt ott vannak. Érdekes, hogy azt tapasztalom: eredményesen működnek, mert értelmes, képzett embereket is képesek beszippantani. Hiába mondom nekik, miként lehetséges, hogy a te gyülekezeted éhezik, szinte egy vasa sincs, a Felház pedig, három fiatalember vezetésével nagy pénzekhez jut, nem lehet felnyitni a szemüket, vakon hisznek. És ma már Orbán Gáspár sem rejtőzködik, legutóbb már együtt ment az édesapjával Erdogan török elnök beiktatására.
Igen, erről Gábor György vallásfilozófus is beszélt a Független Hírügynökségnek; szerinte is egy ilyen szerepvállalás éppenséggel hiteltelenné teszi Orbán Gáspár meggyőződését.
Nekem az első pillanattól hiteltelen volt, mint ahogy ezt már említettem is magának.
Nem vádolható ön azzal, hogy Iványi Gábor mellett dolgozva kelti rossz hírét a Felháznak?
Egy hónapja dolgozom az Iványi Gábornál. Márpedig én a Felházról születése pillanatától állítom, hogy nem keresztény, veszélyes agymosás folyik ott. Veszélyes a fiatalokra, az egyházakra, szétveri a kisegyházakat.
Ön, ha jól tudom dolgozott a Fidesznek, nem ott vált Fidesz-ellenessé?
2010-13 között a parlament közbeszerzési főosztályvezetője voltam.
A Fidesz mellett?
Nem, az egész Parlamentnek, de a Fidesz frakciónak is dolgoztam. Jól is éreztem magam, egészen a Kossuth tér projektig nem volt semmi gondom. Arról mindenképpen meggyőződtem, hogy Kövér László egy abszolút tisztakezű ember. Ő nem korrupt politikus.
A Kossuth térnél mi történt?
Én abból kiszálltam. Mert keresztény ember vagyok. Az elején, egy darabig benne voltam, küzdöttem, de aztán kiszálltam. Éppen ezért nem is tudok bővebben beszélni róla.
Visszatérve a Felházra: azt tartják, és ez is szóba került már, hogy Orbán Gáspár nagyon más típusú karakter, mint az édesapja. Ön szerint ez tévedés?
Igen, az. Eleinte a Felházban ő nagyon a háttérben volt, alig-alig beszélt, inkább csak az emberek között járkált és imádkozott. Az utóbbi nyolc hónap hozott változást, most már a színpadon beszél. Kezdetben még azt hittem, hogy nem tudja pontosan mit is csinál, annak ellenére, hogy joghallgató volt, és nagyon intelligens. Hogy a vallás elvitte őt, így nem ismeri fel, mit is jelent az édesapja által felépített Nemzeti Együttműködés Rendszere. De nincs így. Tévedtem, amikor azt hittem, hogy ő jóhiszemű, csak használja őt a politika. De, amikor kiállt a színpadra, akkor jöttem rá, hogy benne is ott van az a drive, az a hajtóerő, ami Orbán Viktorban benne van, benne is megtalálható. Hatással van az emberekre, karizmatikus, kifejezetten jól beszél. Ő az örökös.
A Felházzal kapcsolatos posztok, a KUL alapítvány támogatói listája a következő linkeken vannak:
Miután Simicska Lajos bejelentette, hogy gyakorlatilag minden üzleti vállalkozását eladja korábbi üzlettársának, Nyerges Zsoltnak, azonnal megindultak a találgatások.
Elsősorban a médiabirodalom zászlóshajójaként emlegetett Hír TV sorsa érdekelte az embereket, és sokan tudni vélték, hogy Nyerges Zsolt nem a végállomás, vagyis, a 2015-ös G-nap óta az ellenzéki nézők által preferált televízió sorsa finoman fogalmazva is bizonytalan.
Fonyó Károly, a Hír TV ma lemondott elnöke
A Független Hírügynökség korábbi információi szerint úgy volt, hogy a Hír TV változatlan módon még egy hónapig folytathatja a munkát, ám ez a számítást most áthúzta a Gazdasági Verseny Hivatal, amely a szokásosnál jóval gyorsabban hozott határozatot és adott zöld utat annak, hogy Nyerges Zsolt megvásárolhassa a televíziót.
A GVH tegnap jelezte, hogy áldását adta az üzletre, mára a Hír TV elnöke, Fonyó Károly lemondott. Ezt követően várható, hogy a Simicska Lajos által kinevezett emberek sorba visszalépnek és hamarosan az Orbán Viktor által jóváhagyott káderek kerülnek a helyükre.
Vásáry Tamás, Kossuth-díjas zongoraművész, karmester, aki augusztusban lesz 85 éves, legközelebb szeretne nem ide leszületni az anyagba, ahol minden korlátolt, sok a szenvedés, majd következik a megöregedés és végül a halál. A világ legnagyobb hangversenytermeiben, a legjobb zenekarokkal koncertezett, változatlanul bámulatosan aktív, mégis azt mondja, neki hiányzik innen valami.
Elképesztő dolgokat mondott arról, hogy 3000 éve mi történt velem.
Magas, női hangon, rajta keresztül Ildikó jelentkezett.
Minden rossz csak arra való, hogy az ellentéten keresztül tudjam megtapasztalni a jót.
A földi ember számára nagy segítség, ha jeleket kap a szellemi síkokról.
Magányos maradtam az életem végére, se élettársam, se gyerekeim nincsenek.
A 85 év már elég sok. De tudni lehet rólad, hogy hiszel a túlvilágban. Mit jelent neked ez az életkor?
Néha még az előző életeimbe is belelátok. 10 évvel ezelőtt, az egyike a legnagyobb indiai asztrológusoknak, megmondta, hogy mi volt, ami 3000 évvel ezelőtt nekem nagy problémát jelentett. 4 óra hosszat beszéltem vele, és elképesztő dolgokat mondott arról, hogy 3000 éve mi történt velem.
És mi történt?
Elbuktam egy beavatáson. És ez folyamatosan nyomasztott. Én hiszek az ezotériában. Ez azóta egyértelmű, amióta meghalt az első feleségem, és utána kétszer 4 órán keresztül beszéltem a lelkével. Ez Sao Paulóban történt. Ott éltek a szülei. Amikor Ildikó meghalt, az édesapjának írt a jordán emír, aki a dél-amerikai emigráns katolikusságnak volt a feje, hogy „Kedves barátom, olvastam, hogy meghalt a kislányod, amennyiben szeretnétek beszélni vele, nekem megbízható médiumaim vannak.” Erre az első repülőgéppel elmentem Sao Paulóba. Bementünk abba a szobába, ahol az előző évben a pápa is meglátogatta az emírt, akinek egy saját alapítású, 2000 személyes iskolája volt. Ott, egy 35 éves médiummal találkoztam, akinek annyi kultúrája nem volt, hogy azt tudta volna, ki Einstein, ki Mozart. Beszélni kezdett hozzám magas, női hangon, rajta keresztül Ildikó jelentkezett. Biztos, hogy Ildikó volt, mert olyanokat mondott, amiket csak ő tudhatott. Arról kérdeztük, hogy mi van ott a túlvilágon, és ő beszámolt erről. Azóta is sokat olvastam ebben a témában és sokan voltak, akik személyesen is meséltek nekem a halál utáni élményekről.
Nem szokták rólad mondani, hogy „jó, jó, nagy művész a Vásáry, de kicsit bekattant? „
Ez természetes. Én olyan dimenziókról beszélek, amelyekről már réges-régen bebizonyították, hogy vannak, de komoly tudós emberek is túl gyakran elvetik ezeket, mert nem tudják összeegyeztetni saját tanaikkal. Ahogyan a semmiből létrejön egy picike sejt, mely olyan kicsi, hogy még elektromikroszkóppal sem látható, mégis olyan fontos információkat tárol, amely meghatározza, hogy milyen lesz a születendő gyermek. Ez felfoghatatlan a racionális agy számára. De ez a valami rajtunk és a világmindenségen keresztül el akarja érni a boldogságot. Hogy éri el? Úgy, hogy meg kell magát ismernie. És hogyan lehet valamit megismerni? Csakis tapasztalaton keresztül. De mondhatok én Neked bármit, amíg Te meg nem tapasztalod azt, addig az nem lesz igazán a Tied. És hogy lehet valamit megtapasztalni? Az ellentéteken keresztül, mert soha nem fogod tudni, hogy mi a fény, amíg nem láttad az árnyékot. Nagyon sok boldogságot, gyönyörűséget átélhetsz a Földön, de a vége mégiscsak a halál lesz. Ennek alapján én azért vagyok optimista, mert tudom, minden rossz csak arra való, hogy az ellentéten keresztül tudjam megtapasztalni a jót.
De akkor, ha meghal az első feleséged, erre azt mondod, ez azért van, hogy elérd a végső boldogságot?
Pontosan.
Ezt nem mondod komolyan?!
Dehogynem. Hiszen ha megkérdezlek téged, mire vágysz, akkor kiderül, csupán egyetlen dologra, a tökéletes, örök boldogságra. És ezt a földi életben nem fogod tudni teljes mértékben megtapasztalni, mert csak a rossz dolgokon keresztül érheted el a végső jót.
Mindaz, amit elmondtál, gondolom, valamilyen módon tükröződik abban, ahogy zongorázol, vezényelsz.
Hát igen. A világnézet mindenben megnyilvánul, amit tesz az ember.
A földi ember számára nagy segítség, ha jeleket kap a szellemi síkokról, ilyen jelek a véletlenek, melyek valójában nem is véletlenek.
De, ha semmi nincs véletlenül, vagyis minden eleve elrendelt, akkor ilyen alapon nem is érdemes cselekedni. Mondok egy ad absurdum példát. Tudom, hogy az ötvenes években becsukták az édesapádat. Kodály Zoltán segítségével, akinek tanársegédje is voltál, elmentél a belügyminiszterhez is azért, hogy őt kiszabadítsad. Annyit sikerült elérned, hogy megígérték, nem kínozzák meg. Ha minden úgy alakul, ahogy meg van írva, hogy mondjuk, édesapádat megölik, akkor ilyen alapon úgyis megteszik, no, de akkor mi értelme van elmenni a belügyminiszterhez?
Mert itt élünk a Földön, és most éppen ez a feladatunk, hiszen rajtunk keresztül fejlődik minden. Az a fontos, hogy ahol éppen vagy, ott a maximumot nyújtsd, azokon a lehetőségeken belül, amik adottak. Egyrészről van a predesztináció, tehát minden úgy történik, ahogy kell, másrészről van a szabad akarat, miszerint azt csinálhatod, amit akarsz.
És ez a kettő hogy fér össze?
Úgy, hogy mindenki szabadon választhatja meg azt az utat, ami neki ki van jelölve. Azt a szerepet, ahol éppen vagy, be kell tölteni. Van egy nagyon szép indiai mondás, ami szerint
inkább élj egy tökéletlen életet, ami a tied, mint egy tökéletest, ami valaki másé. És, hogy mi a tökéletes élet? Ha azt éled meg, ahol éppen vagy.
Miután a Royal Festival Hallban koncertet adhattál, ettől rögtön beindult a világkarriered. Egyik városból röpködtél a másikba, a legjobb hangversenytermekben léptél fel, a legnevesebb zenekarokkal. Mégis, korábban beszéltél már nekem erről, boldogtalan voltál. Kimerítő volt az utazó élet, a repülőtereken való várakozás, túl nagy volt a stressz. Ezek szerint ezen a diadalúton nem a saját utadat jártad? Miközben világszerte ünnepeltek, a híres Deutsche Gramophon még 2014-ben is adott ki lemmezt veled.
Persze.
De akkor ez nem a saját utad volt?
Dehogynem.
Mégis azt nyilatkoztad, hogy nem érted el, amit akartál. Mit nem értél el?
Azt, hogy az operában zeneigazgató legyek.
És ezt miért nem tudtad elérni?
Mert a sorsunk irányított. Vannak dolgok, melyek egyszerűen nem jöhetnek létre az életünkben, máskor meg egycsapásra megy minden. Példa erre az, hogyan csináltam én világkarriert, amikor nem sokkal korábban még semmim nem volt Belgiumban, ahová emigráltam. De szinte egy véletlen folytán, a Deutsche Grammophon egy Liszt lemezre kért fel, amit el sem akartam vállalni, de miután megcsináltam, és óriási sikere lett, már jöhetett a Royal Festival Hallban a koncert, és aztán már megnyílt előttem minden kapu. Kivéve az operaigazgatás, aminek már többször csaknem az ajtajában álltam, de mindig kútba esett a látszólagos lehetőség külföldön és Magyarországon is. És, ha most megkérdezed, hogy ez szerintem miért volt így, akkor erre az a válaszom, valószínűleg azért, hogy meg tudjam írni az eddig 3000 oldalas élet regényemet. Operaigazgatás mellett erre nem lett volna időm, ahogy arra sem, hogy kiteljesítsem a zenei aktivitásomat.
Július 25-én a Városmajori Szabadtéri Színpadon vezényled majd az általad alapított Kodály Zoltán Ifjúsági Világzenekart, ami csak nyaranta játszik, Európából mindenfelől jönnek a tagjai.
És mindig újak jönnek. Néhány gyerek jár vissza még egy-két évig. De a tagok 80 százaléka újonc. Tíz nap alatt kell egy zenekart csinálni olyanokból, akik még nem ültek zenekarban sose.
Ez miért jó?
Ez zenekari gyakorlat. A Zeneakadémiának is van zenekara, amiben a fiatalok gyakorolnak. Erre azért van szükség, mert, ha valaki hegedűsnek tanul, egyáltalán nem biztos, hogy szólistaként fog megélni. Mindig hihetetlen kihívás nekem ez a nyári akadémia, bár sokszor igen nagy meglepetések érnek. Volt például egy remek francia fuvolás lány, de zenekarban meg sem tudott moccanni. De olyan is volt már, aki egy szinkópát nem tudott lejátszani.
No, de akkor hogyan szól a zenekar?
A végén jól szól. Mindig adunk koncertet Debrecenben, Budapesten, valahol még vidéken, és utána megyünk külföldre. Már voltunk Párizsban, Brüsszelben, Prágában, Milánóban, és mindenütt felállt a közönség, úgy tapsolt.
A talentumos karmester rossz muzsikusokkal is jó koncertet tud csinálni?
Igen. A tehetség ott van bennük, csak felszínre kell hozni és tanítani őket. Vannak karmesterek, akik állandóan csak sztárzenekarokat vezényelnek, de azokat könnyű feladat dirigálni. Ha az első feleségem édesanyja, – aki semmit nem konyított a zenéhez – egy fakanállal odaállt volna a Chicagói Szimfonikus Zenekar vagy a Berlini Filharmonikusok elé, akkor is csodálatosan játszottak volna. Hogy mitől még csodálatosabbak egy jó karmesterrel, azt már csak az tudja megállapítani, aki nagyon ért a zenéhez.
Szóval összességében annak a 85 évnek, amit itt a Földön éltél, mi a tapasztalata?
Mindössze annyi, hogy legközelebb szeretnék nem ide leszületni az anyagba, ahol minden korlátolt, sok a szenvedés, majd következik a megöregedés és végül a halál.
Erre aspirálok, és majdnem azt mondhatnám, hogy meg is van rá a lehetőségem, mert nem tudtam azokat a bizonyos dolgokat elérni, amelyek nagyon idekötnének a Földhöz. Tulajdonképpen magányos maradtam az életem végére, se élettársam, se gyerekeim nincsenek. Ezért, most kigyakorolom azt, hogy itt tudjam hagyni ezt a földi létet. Nekem valami hiányzik innen.
Megszületett a másodfokú döntés az ún. Fenyő-ügyben: a Fővárosi Törvényszék 200 millió forintra emelte a Gyárfás Tamás ügyében elsőfokon megállapított óvadék összegét.
Amint arról a Független Hírügynökség is beszámolt, Gyárfás Tamás és ügyvédje 100 millió forintos óvadék kifizetését ajánlotta fel azért, hogy a Fenyő-gyilkosság kapcsán felbujtással vádolt egykori úszószövetségi elnök szabadabban mozoghasson és lekerülhessen róla a nyomkövető. Az ajánlatot az első fokon eljáró bíróság elfogadta, ám a döntés ellen az ügyészség fellebbezett. A másodfokú bíróságnak egy hete volt, hogy döntsön az ügyben, s mint a szerkesztőségünknek elküldött közleményből (ez a cikk végén teljes terjedelmében olvasható) kiderül, megváltoztatta az első fokon hozott ítéletet.
Gyárfás Tamásnak tehát, ha enyhíteni szeretné a vele szemben meghozott kényszerintézkedéseket,
nem 100, hanem 200 millió forint óvadékot kell letennie.
Korábban Gyárfás azt nyilatkozta, hogy a 100 millió forintos letétet abból a pénzből tudja kifizetni, amit a NAP TV székházának eladásából kapott. Mint ismeretes, Gyárfás Tamás, volt a NAP TV tulajdonosa, s a televízió székházát eladta a Mészáros Lőrinc érdekeltségében lévő Echo TV-nek.
A Fővárosi Törvényszék sajtóközleménye itt olvasható:
A rendelkezésre álló adatok szerint Gy. T. megalapozottan gyanúsítható azzal, hogy megbízta P. T.-t, ölesse meg Fenyő Jánost. Bizonyítottság esetén a gyanúsított cselekménye felbujtóként előre kitervelten elkövetett emberölés bűntettének a megállapítására alkalmas.
Az elsőfokú bíróság – a terhelt bűnügyi felügyeletét fenntartó és a 100 millió forintos óvadékot megállapító – határozatával szemben az ügyészség jelentett be fellebbezést. Indítványában az ügyészség egyrészt arra hivatkozott, hogy a gyanúsított személyi körülményeiben nem következett be olyan változás, amely megalapozná a kényszerintézkedés szabályainak enyhítését, másrészt azzal érvelt, hogy a terhelt bevallott vagyonára figyelemmel az óvadék összege nem alkalmas a gyanúsított eljárási cselekményeken való jelenlétének biztosítására.
A Fővárosi Törvényszék döntése szerint az elsőfokú bíróság végzése túlnyomórészt megalapozott, indokai helytállóak. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy
a gyanúsított személyi szabadságának bizonyos fokú korlátozása továbbra is indokolt,
mert megalapozottan feltehető, hogy a terhelt a büntetőeljárásban elérhetetlenné válna, például megszökne vagy elrejtőzne.
E feltételezést a gyanúsítás szerinti bűncselekmény kiemelkedően magas tárgyi súlya, az ahhoz kapcsolódó büntetési tétel, valamint a gyanúsított rendkívül kedvező egzisztenciális háttere együttesen erősítik. A bíróság a fentiek alapján úgy ítélte meg, hogy továbbra is szükséges és elégséges a terhelt vonatkozásában a bűnügyi felügyelet azon formája, amelyet a bíróság korábbi végzése tartalmazott.
A gyanúsított személyi körülményeire és az eljárás során ezidáig tanúsított magatartására figyelemmel az elsőfokú bíróság megalapozottan ítélte meg azt is, hogy
a szökés, illetve az elrejtőzés veszélye csekélyebb mértékű,
így az az óvadék alkalmazása mellett lehetővé teszi a bűnügyi felügyelet során enyhébb magatartási szabályok rögzítését.
A másodfokú bíróság szerint azonban az óvadék mértékének meghatározásakor különös figyelemmel kell lenni a gyanúsítás tárgyát képező bűncselekmény tárgyi súlyára, a gyanúsított személyi körülményeire és vagyoni helyzetére. A gyanúsított által bevallott vagyon és az általa óvadékként felajánlott összeg alapot szolgáltat ahhoz, hogy az óvadék elsőfokon megállapított mértékét a Törvényszék megemelje. Mindezek alapján
a másodfokú bíróság az óvadék összegét 200 millió forintban határozta meg,
amely összeg így már arányban áll a gyanúsított vagyoni viszonyaival és megfelelő biztosítékul szolgál a bűnügyi felügyelet szabályainak megtartásához is.
A Fővárosi Törvényszék 2018. július 23-án meghozott másodfokú végzésében az óvadék összegének megváltoztatásán túl a Budai Központi Kerületi Bíróság elsőfokú döntését egyebekben helybenhagyta.
Fura egy szakszervezeti vezető Cser Ágnes. Az ember – gyarló módon – azt gondolná, hogy egy szakszervezet vezetője a dolgozók érdekeit védelmezi a mindenkori kormányokkal szemben, de ebben nincs semmi kihívás, ezért Cser Ágnes az egészségügyi és szociális dolgozók szakszervezetének elnöke másként működik.
Szerinte nem a kormány tehet a még meglévő problémákról, az egészségügy helyzete egyébként is javul, nem panaszkodni kell, hanem dolgozni, a külföldre távozóknak pedig azt üzeni, hogy mindenki gondolja végig, hol van a szülőföldje.
Ebben a szövegkörnyezetben hirdette meg Cser Ágnes a Hódmezővásárhelyen a nemzeti táncmozgalmat az egészségügyben dolgozók számára. Mert szerinte az az ő egyik legnagyobb problémájuk, hogy kevés a szabadidejük, de annyi azért mindenkinek akad, hogy hetente egyszer szervezett keretek között táncolni menjen.
Mert a tánc egészséges, és egy csomó bajra is gyógyír. Mint mondta, „a csontritkulás egyik legjobb ellenszere az élőzenés tánc. Ezzel a kezdeményezéssel azokat szeretnék segíteni, akik az országos átlagot meghaladva, magas óraszámban vannak foglalkoztatva. Szükség van a testi és lelki felüdülésre, amit ez a program megadhat nekik. A szórakozás, a kikapcsolódás, a sport együttesen jelenne meg a szürkének nevezett hétköznapokban.”
A vesekőre pedig – és ezt most nem Cser Ágnes mondja, hanem a népi tapasztalat – nincs hatékonyabb gyógymód, mint a kátyúkkal teli rázós út. Szívritmuszavarokra a villámcsapás. Nem kell minden csip-csup bajjal azonnal orvoshoz szaladni, ezzel is növelni a várólisták hosszát. Annak idején a füvesemberek is táncoltatták a beteget, ha valamilyen nyavalya gyötörte. Aztán vagy meggyógyult, vagy nem. Ha nem, hanem, mondjuk rosszabbul lett, vagy ne adj isten, meg is halt, akkor az lehetett a baj, hogy nem táncolt eleget.
De nemcsak a testi bajokra orvosság a tánc, hanem az egészségügy problémáira is. Mely problémák száma csökkenőben van, hiszen kiváló kormányunk van, de még mindig hordozzuk magunkkal a szoclib múlt örökségét. Ezért van hiány orvosból és ápolóból, gyógyszerből, kötszerből, kórházi ágyból. (Egyedül betegből nincs hiány. )
És ezért vannak sok kórházban olyan állapotok, amilyenek. Hiába hogy elindult a fejlődés, még mindig van lemaradás.
Ezt mondja Cser Ágnes, ha az egészségügyről kérdezik.
Kórházi fertőzésekről nem tud.
Cser Ágnes mindeközben azokra az egészségügyiekre is gondol, akik mennének táncolni, de mert egyedülállók, nem tudják kire hagyni a gyerekeiket. Számukra hirdeti meg a nemzeti nagymama és nagypapa programot. Ami azt jelenti, hogy amíg a nemzeti egészségügyi dolgozó nemzeti táncokra ropja, addig a nemzeti gyerekére egy nemzeti nagymama, vagy nagypapa ügyel.
Hogy honnan vesznek ennyi nemzeti nagyszülőt, azt még ki kell dolgozni. De nyilván ebben sem lesz hiba, mert – és ezt is a szakszervezeti vezetőtől tudjuk – olyan kormánya van Magyarországnak, amely szívén viseli az egészségügy helyzetét, és amellyel lehet tárgyalni.
Ilyen harcos szakszervezeti vezetőből kellene még több ennek az országnak. Akik, ha kell, harcolnak, ha arra van szükség, síkra szállnak. És adott esetben még azt sem restellik a kormány szemébe mondani, hogy ez a mostani kormány a létező kormányok legjobbika, aki mást mond, az kapja be.
A horvát focisták óriási sikerének hullámát igyekszik mindenki (értsd: politikusok) meglovagolni a lassan koldusbotra jutó országban. Főleg az államfő, aki lenyúlta a show-t és most már könnyebb dolga lesz, hogy a szélsőjobb élére álljon. Már régen ott van, csak még nem az élén.
Egy héttel ezelőtt állítólag félmilliós tömeg volt kint Zágráb utcáin, hogy Modrićékat bevárja a Jelašić bánról elnevezett főtéren. Több mint négy órát tartott az ezüst (Horvátországban ezt mindenki aranynak látja) fiúk utazása a Franjo Tuđman reptérről a belvárosba. A kapitány Luka Modrić mellett végig ott állt a Down-szindrómás fiú, akit a vébé legjobb játékosa igazán nagylelkű gesztusként karolt fel.
Egy egész ország (igaz kicsi) ünnepelt önfeledten, tegyük azonnal hozzá, minden különösebb incidens nélkül. És ekkor rázuhant a tömegre horvát valóság.
Színre, azaz a nyitott tetejű autóbuszra lépett, Marko Perković, ismertebb nevén Thomson,
aki az azonos nevű géppisztolytól kölcsönözte lődözős művésznevét.
Nem akárki felkérésére: Modrić és Dalić kapitányok invitálták a jeles énekes-szerzőt a nagyszámú publikum elé. Majd a főtéren együtt énekelték (Perković, a focisták és az önfeledt tömeg) Thomson egyik, a hitelesség kedvéért, szelídebb dalát.
Nos, a horvát szórakoztatóipar ezen képviselője csak azért nem lehetett jövedelmező exporttermék, mert több tisztességesebb európai országból (például Hollandia, Svájc) kitiltották. Thomson koncertjein kizárólag feketében lép fel (muzsikusai is) ezzel is érzékeltetve odaadását a hitleri horvát bábállam (Horvát Független Állam) pribékjeinek, az usztasáknak a kedvenc öltözékéhez. Kedvenc szórakozásuk pedig a gyilkolás volt.
Ezeken a meghitt dzsemborikon a közönség együtt tombol az előadókkal, a Za dom spremni! (Készen a hazáért – usztasa felkiáltás) vagy az Öld a szerbet! békés kinyilatkoztatásokkal. Az ilyen alkalmakkor elmaradhatatlan nóta címe is sokatmondó: Jasenovac i Gradiška Stara. Ezek voltak a második világháború során a horvát haláltáborok, amelyekben 80 ezer szerbet, zsidót, cigányt és horvátot mészároltak le, párját ritkító kegyetlenséggel. A végrehajtó usztasák között katolikus papok is felbukkantak.
Ez a Thomson volt a mindent elsöprő horvát népünnepély egyik főszereplője. Egyes értelmiségiek ezt követő kritikusabb megnyilvánulásait a kormánymédia a sárba taposta, volt és
azóta is tart a hazaárulózás és a még súlyosabb csetnikezés.
Horvátországban nincs helye senkinek sem, aki a hazafias indulattól nem tombol nemzeti örömében. Majdnem pórul járt a vébé utáni első parlamenti ülés levezető elnöke, az olasz kisebbség képviselője, Furio Radin, mert a kormányzó jobboldali Horvát Demokratikus Közösség egyik képviselője felelősségre vonta amiért nem azzal nyitotta meg az ülést, hogy gratulál a minden idők legnagyobb horvát sportsikere miatt. Radin kivágta magát és így nem keletkezett lincshangulat.
És akkor itt van még Kolinda Grabar-Kitarović is. Az elnökasszony, aki korábban a NATO-ban volt tisztségviselő (ez nem lebecsülendő, de a kulcsrendszer miatt felbecsülendő sem) és a Horvát Demokratikus Közösségnek az ellenjelöltje volt az addigi szociáldemokrata államfővel szemben.
És bejött: csinos hölgy, távolról jött, hazafi.
Kolinda, mert csak így nevezik Horvátországban eddig két kormányfőt nyűtt el és a harmadikat nyüvi. Tegyük hozzá, hogy a köztársasági elnököt közvetlenül választják, de a nagypolitikába aligha szólalhatna bele. Kolinda, természetesen, alkotmány ide vagy oda, kivétel. A szociáldemokrata Milanović eltávolításában aktív szerepet vállalt, a saját pártját képviselő Tomislav Karamarko saját magát nyírta ki, de az államfőasszonyhoz eszmeileg (szélsőjobb) a legközelebb állt, a mostani Andrej Plenković pedig a háborús veteránok alkotta pártbázis számára túlságosan puhány, már majdnem liberális demokrata. Így vélekedik Kolinda is, aki szinte naponta kerül összetűzésbe miniszterelnökével. És közeleg az elnökválasztás.
Soha jobbkor nem jött még foci világbajnokság, az államfő nem is tétovázott:
le föl utazott fáradhatatlanul Moszkva és Zágráb között; berontott kamerákkal az éppen zuhanyozó félmeztelen horvát focisták öltözőjébe; ölelgette Macront; tapsikolta Medvegyevet; a horvát piros-fehér asztalterítős zászló első számú manökenje volt. De végül kifizetődött: a világsajtóban 20 százalékkal többet emlegették, mint Modrićékat.
Úgy tűnik, hogy Kolindának az ambíciói messze túlmutatnak a jövő évi elnökválasztáson. Az már szinte lefutott.
A tervei megvalósításához a szomszédságban már jól bevált utat választotta: a populizmust.
Ugyan hogyan lehetne másként nevezni azt, amikor az ország első számú embere azzal vádolja a politikai elitet, hogy elidegenedett az emberektől. Vagy, amikor szélsőjobbos szervezetek népszavazási javaslatát támogatja a kisebbségi jogok megnyirbálása érdekében. Mintha a horvát államfő üzenni akarna a magához közelállónak érzett Magyarországnak, Lengyelországnak és Olaszországnak. Otthon pedig a pártja bázisának tartott (szélső)jobboldalnak, a katolikus egyháznak és a háborús veteránoknak.
Külpolitikai tevékenysége is a kormánytól független és sajátságos lett. Szívélyesen elcsevegett Moszkvában Putyinnal, amikor éppen az EU újabb szankciókat vezetett be Oroszország ellen. Lelkes híve volt a Baltikum-Adria tengelynek, az úgynevezett Három Tenger kezdeményezésnek. A határok lezárását és a katonák kivezénylését szorgalmazta a migránsok megállítására. Akkor, amikor a kormány ezt egészen másként kezelte. Ankarában Erdogannál járt közben, hogy a török államfő támogassa a bosznia-hercegovinai választási törvény megváltoztatását, ami a horvát részek könnyebb önállósulásához vezetett volna. Erdogan kikosarazta.
És a csattanó:
mindig megértést tanúsított Orbán Viktor politikája iránt. Még akkor is a pártjára állt, amikor horvát-magyar vitáról volt szó.
Végül a száraz tények: Horvátországban szemmel láthatóan csökken a lakosság száma, 2008-ban ugyanis 4,3 millióan voltak, tíz évvel később pedig 204.300-al kevesebben. Csak tavaly 47 ezren hagyták el a világ egyik legszebb tengerpartjával rendelkező országot.
Van egy kis falu Spanyolországban, nem messze a tengerparttól. Lassan második évtizede, hogy időről időre elmegyek oda, leülök a főtéren a kis kávézó teraszára és nézem, hallgatom az öregeket, ahogyan károgó hangon múlatják az időt. A legöregebb ismerős arcok már el-eltűntek, a fiatalabbak öregedtek hozzájuk. Mindez az öregek kabátjáról jutott eszembe. Kopottas zakókról nem hiányozhattak a kitüntetéseik. Egyikük büszkén viselte a Köztársaság adományozta medálokat, a másik, amit a Francó-rezsimtől érdemelt ki. Ki tudja, annak idején nem egymással szemben harcoltak-e azokért a csatatér két oldalán? Mindegy is. Itt a téren évtizedek óta békésen kávézgatnak egy asztalnál.
Irigylem őket. Nálunk évtizedek múltán sem ülnek el a politikai viszályok, nálunk nem létezik megbocsátás. Nálunk bélyegek vannak, amelyeket rásütünk egymásra, és attól egy életen át nem lehet megszabadulni. Még akkor sem, amikor az „illető” már régen elköltözött a földi világról.
Károlyi Mihály emberléptékű szobrát az Országház mellett a gyűlölködő elvakultság jegyében képesek voltak évtizedekkel halála után is vörös festékkel leönteni, mert akik ezt tették, képtelenek voltak egy politikus életművét történelmi léptékkel értékelni. Vagy ott van a XX. század egyik legnagyobb magyar gondolkodója, Lukács György, akinek még bronzba öntve is takarodnia kellett a főváros egyik legszebb közteréről. Pedig a korlátra támaszkodó törékeny emberke bronz alakja pontosan kifejezte a világ dolgairól elmélkedő filozófus kétkedését.
Most egy másik szobor bántja a hatalom szemét: a Vértanúk terén álló Nagy Imréé. A Parlamentre néző bronz miniszterelnök életútját lehet így is, úgy is értékelni, de volt az életében egy rövid pillanat, amikor méltó lett arra, hogy azon a téren álljon az emlékműve. De mennie kell neki is. Igaz, nem a szobor temetőbe, csak a Margit-híd lábához, oda, ahonnan néhány éve Marx szobrát takarították el. Nekünk ő sem kellett, noha a „kulturált világ” a közgazdaság legnagyobb gondolkodói között tartja számon, terek, utcák őrzik az emlékét.
Nekünk avítt lovas szobrok kellenek. Lebontott és most újjáépített, ismét bronzba öntött hercegek és grófok emlékművei, amelyeket egy korábbi kor, korábbi stupid ítészei takarítottak el a szemünk elől. Nekünk még Kossuthból sem jó, amit egy másik rendszer másik szobrásza mintázott meg. Nekünk az kell, amelyről bús-borongó társalakok tekintenek le ránk. Ez fejezi ki a lelkünket. Egykori nagy múltunk halványuló emlékét ezzel akarjuk felidézni.
Nincs és nem is lesz béke a lelkünkben. Nekünk nem egyformán mártír a kommunizmus áldozata és a fehérterroré, a fasizmus által meggyilkolt ember vértanúsága másik lapra tartozik, mint azoké, akik egy értelmetlen háborúban valahol messze, a Don-kanyarban pusztultak el. A Vértanuk terére most vissza fog kerülni az a 30-as években állított emlékmű, amelyre akkoriban felvésték a kommün négyszáz valahány áldozatának nevét, de nem írják oda azokét az ezrekét, akiket a Prónay-különítményesek bosszúhadjárata ölt meg, vagy azokét, akiket 1919-ben „kommunista tetteikért” Orgoványban gyilkoltak meg Héjjas Iván „szabadcsapatai”. A jobboldal népítéletnek, a baloldal tömeggyilkosságnak tartja a tetteiket. A kommün néhány száz áldozatának ismét lesz emlékműve, a terror néhány ezer vértanújának nevét senki nem őrzi meg.
Ha kicsit fintorogva is, de a mai kormányzat emlékszik Nagy Imrére és kivégzett társaira. A rendszerváltás után külön parcellát nyitottak a temetőben az 1956-os forradalom utáni megtorlás áldozatainak. De hol van emléktáblája Mező Imrének, Kállai Évának, Asztalos Jánosnak? A budapesti pártház előtt meglincselt ártatlan kiskatonáknak?
Nálunk sosem lesz béke a szívekben. Évtizedek, talán évszázadok múltán sem akarunk – nem tudunk – tanulni a spanyolok példájából. Nekünk vannak „tisztelhető” és „gyűlölhető” vértanúink. Újra és újra felállítunk és eltakarítunk a köz szeme elől szobrokat, megmondva az utca emberének: most őt tessék tisztelni, amazt pedig felejteni.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
