Kezdőlap Featured Oldal 694

Featured

Trükközés vagy trükközés elleni lépés?

N. Vadász Zsuzsa
-
0
Trükközés vagy trükközés elleni lépés?

„Az intézkedéssel elvben meg lehetne akadályozni azokat a trükközéseket is, amelyekkel a korábbi Fidesz-vezetés is élt, amikor a konkrét fejlesztésre megcímkézett uniós forrásokat szabálytalanul, működési költségekre költötték el” – mondta Márki-Zay Péter. A kormány egyik legújabb lépése, hogy visszakéri az önkormányzatoktól az elnyert uniós forrásokat, hogy azt a pénz államkincstári számlán kezeljék. A tét sok-sok milliárd.

Márki-Zay Péter. Forrás: Facebook

„Önmagában normális, a fegyelem megteremtésének az irányában tett lépésnek tartom, hogy az egyes településeknek a számukra megítélt európai uniós forrásból nyújtott támogatás ötvenmillió forint feletti, a számlájukon kezelt, még fel nem használt összeget szeptember 30-ig át kell utalniuk a Magyar Államkincstár (MÁK) számlájára, majd a felhasználás ütemében lehetne lehívni a szükséges összegeket” – reagált a Független Hírügynökség megkeresésére Márki-Zay Péter. Hódmezővásárhely független polgármestere példaként említette, hogy

az intézkedéssel elvben meg lehetne akadályozni azokat a trükközéseket is,

amelyekkel a korábbi Fidesz-vezetés is élt, amikor a konkrét fejlesztésre megcímkézett uniós forrásokat szabálytalanul, működési költségekre költötték el.

A Népszava írta meg a héten, hogy a választások előtt „kiszórták” a brüsszeli forrásokat, de tetemes a költségvetés hiánya, így most visszaveszi az önkormányzatoktól a pénz egy részét a kincstár.

A Zoom szerint az intézkedés nem csak az önkormányzatokra, hanem az állami cégekre is vonatkozik. A becslések szerint ezzel százmilliárd forintos nagyságrendű összeget is beszedhet az állam. További intézkedés, hogy szeptember elejétől kevesebb előleget fizet ki a kormány a nem állami és önkormányzati pályázóknak, ami ugyan a kormánynak azonnali spórolást jelent, ám a pályázók dolgát megnehezíti. Ők ugyanis úgy készítették el a finanszírozási terveiket, hogy számoltak az előleg kifizetésével. Amennyiben pedig a hiányt saját forrásból kell kipótolniuk, a támogatás elköltése kerülhet veszélybe.

Gémesi György, Gödöllő városvezetője, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnöke szerint ez az intézkedés egyértelműen tovább szűkíti a települések önrendelkezéshez való jogát és baljós árnyakat vetít előre.

A Népszava arról is írt, hogy az idei érvre tervezett 2200 milliárd forintos kifizetések több mint felét átutalták az önkormányzatoknak. A pénzt azonban javarészt a költségvetés terhére fizették ki, Brüsszel ugyanis az utóbbi időkben feltárt korrupciós ügyek és ellenőrzések miatt az uniós támogatások egy részét visszatartotta, s az összegnek csak a töredékét utalta át. A választási propaganda jegyében kiosztott pénz  1646 milliárd forintos lyukat vert a központi költségvetésbe, az egész évre betervezett hiány több mint 120 százalékát produkálva. Ha az önkormányzatok visszautalják ezeket a pénzeket, papíron eltűnik a hiány egy jelentős része.

Márki-Zay munkatársai is megvizsgálták az új jogszabályt, és annak alapján úgy látják: az állami költségvetés nem tudná más célra felhasználni ezeket az elkülönített összegeket, ezért az intézkedés a kimutatott államháztartási hiányon javíthatna, de az így visszakért összegeket más célra nem lehetne elkölteni.

„Én úgy látom, hogy inkább hiányjavító és egyfajta kontroll lehetőségét adja az intézkedés”

– mondta, kifejtve: azzal teljes mértékben egyetért, hogy a fejlesztésre szánt pénzeket nem szabad működésre elkölteni – ahogy azt évekig Hódmezvásárhelyen tették a Fidesz-érában.

Megszólalt az ügyben a Pénzügyminisztérium is, amely pénteki közleményében a többi között azt szögezi le, hogy „a sajtóban megjelent valótlan és megtévesztő hírekkel ellentétben a kormány nem veszi vissza az önkormányzatoknak járó fejlesztési forrásokat, azok továbbra is a települések rendelkezésére állnak, csupán a számla vezetője változik. Ezzel a források felhasználása még inkább biztosítottá válik, mivel a kincstári számláról csak az adott fejlesztési célhoz kötődő kifizetések teljesíthetőek… Az önkormányzatok mozgásterét, a számukra megítélt források felhasználási jogosultságát egyáltalán nem csökkenti a kincstári számlára történő átvezetés.

Tehát arról sincs szó, hogy a már kifizetett uniós forrásokat „visszavenné” a kormány az érintett településektől” – írja a PM.

Hódmezővásárhelynek most 460 millió forintot kell szeptember 30-ig átutalniuk a MÁK egy elkülönített számlájára – tudtuk meg Márki-Zay Pétertől. Azért ennyit, mert a város előző, Fideszes vezetése még 2016-ban nyert el egy uniós forrást fejlesztésre, amit azonban 2017-ben működésre használt fel.

„Nem tettek mást, mint pilótajátékot játszottak”

– szögezte le a független polgármester, hozzátéve: ezzel most igen nagy bajba sodorták a várost, amely egyelőre a készpénz-tartaléka terhére ugyan ki tudja nyögni a szóban forgó 460 millió forintot, de az év végére legalább 1,5 milliárdra nő a hiány, miközben a működésnek nullszaldósnak kellene lennie. Az általa örökölt költségvetés is nagyon gyenge volt – fogalmazott, fiktív milliárdos bevételekre épített. Több önkormányzati cég is működésképtelenné válhat, beleértve például a menzát vagy a strandot üzemeltető céget, a helyi televíziót, stb. A probléma nagyságát érzékelendő Márki-Zay elmondta: Vásárhelynek 6 milliárd forintos elmaradásai voltak tavaly év végén, amely olyan tételekből állt össze, mint pl. a babakötvények utáni kötelezettségek (a 2012-ig kibocsátott kötvények után eddig évente 100 millió forintot kellett volna az önkormányzatnak elkülönített számlára befizetnie, ám tavaly is csak 3 milliót fizetett be), de egy 3 milliárd forintos kifizetetlen szállítói állomány is szerepel a fenti összegben – tette hozzá.

Az örökölt terheket csak állami segítséggel tudnák lenullázni, ahogy a kormány Pécs számára is lehetővé tette ezt, szögezte le a független polgármester, aki szerint ebben az esetben a jövőben biztosítva lenne a város fenntartható költségvetése és működése. Pécsett az állam átvett a város tulajdonában lévő ingatlanokat – Vásárhelynek is van 60 milliárdot érő vagyona – igaz, az előző városvezetésnek köszönhetően az ingatlanok már jelzáloggal jócskán le vannak terhelve.

A másik megoldás lehet, hogy csődgondokság alá helyezik a várost, ebben az esetben azonban előállna az „Esztergom forgatókönyv”, leállna a városi televíziótól a strandig minden nem kötelező feladat finanszírozása.

Tisztában van vele, hogy ezt fegyverként használná a kormány és a helyi Fidesz-többségű közgyűlés ellene, de optimista lévén úgy látja: nem olyan ostobák az emberek, mint ahogy azt a Fidesz gondolja. Esztergomban Tétényi Évának tisztességes helytállásra futotta, de Hódmezővásárhelyen egyrészt nagyobb arányú volt a támogatottsága, másrészt neki nem négy évig, hanem csak másfél évig kell kihúznia egy ellenséges közgyűléssel.

Kérdésünkre leszögezte: másfél év után nem fog visszavonulni:

„2019 októberében vagy – ha a Fidesz úgy gondolja, hogy az alkotmányozó többségének az erejével élve előrehozza, akkor az Európai Parlementi választások idejére, 2019. május 25-én” mindenképpen indul.

A maga részéről reméli, hogy addigra már lesz egy olyan egyesület, amely egyfaja mozgalomként helyben és országosan is összefogja a korrupcióellenes erőket, amelyek segítik az általuk indított független jelölteket. Vásárhelyen már több ilyen egyesület is van, amelyekben egy csapatban dolgozik együtt a szocialista és a jobbikos, a volt fideszes, stb.

A terv az, hogy közös képviselőtestületi névsorral és polgármesterjelölttel indulnak, s szeretnék ezt a modellt egész Magyarországon támogatni.

Példaként említette Pécsett, ahol „egész jól állnak már”, vagy éppen Balmazújvárost, ahol a közös független jelölt, Hegedűs Péter mögé felsorakoztak az ellenzéki pártok, s 53 százalékos győzelmet arattak annak ellenére is, hogy nem kapott elegendő gyakorlati támogatást, tanácsokat, szakmai segítséget a pártoktól, pedig „a választás előtt és győzelem után is nagy szükség van erre” – mondja Márki-Zay.

 

Az Országgyűlésben is szóba került a kérdés: az LMP-s Hohn Krisztina napirend előtti felszólalására reagálva

Fotó: Wikimedia Commons

Bodó Sándor államtitkár állította: elvonásról nincs szó, ahogy arról a polgármestereket és a polgármesteri hivatalokat tájékoztatták is, pusztán egy a MÁK által vezetett, de az ő számukra szóló számlára kerül a pénz a projekt megvalósításáig. A változás a korábbikhoz képest pusztán annyi, hogy az eddigi alszámla helyett államkincstári számlán lesz a pénz.

Trumpnak segítenie kell az EU-t Orbán ellenében

FüHü
-
0
Trumpnak segítenie kell az EU-t Orbán ellenében

„Az EU bajban van. Sok sebből vérzik. A Trump-adminisztrációnak meg kell értenie, hogy Brüsszelnek segítségre van szüksége. Ami a legfontosabb: Trump és csapata nem dőlhet be a migráns-ellenes szólamoknak, s az EU-n belül kisebbségben lévő populista retorikának.” A többi között erre hívja fel a figyelmet egy a hétvégén napvilágot látott amerikai elemzés, amelynek középpontjában Orbán Viktor romboló politikája áll.

„Orbán Viktor az EU célkeresztjében” címmel jelent meg hosszú elemzés a konzervatív washingtoni intézet, a Frontiers of Freedom oldalán. Az írás alatt nem szerepel név, de az köztudott, hogy a jobbára reaganista vonalat követő intézet alelnöke, a magyar kérdésekben rendszeresen publikáló, Orbán Viktor politikáját élesen elítélő Radványi Miklós szokott publikáni magyr vonatkozású írásokat. A cikk tartalmáról és az írás céljáról sokat elárul, hogy az illusztráció egy Putyin-Orbán közös kép.

Az írás felvázolja a rendszerváltás környékétől napjainkig tartó években Orbán Viktor által játszott változó szerepet, s megállapítja, hogy már első kormányzati terminusától, 1998-tól

„veszélyesen átpolitizálta az erkölcsöt, ami zsigeri gyűlölet által gerjesztett megosztottsághoz  és intoleranciához vezetett”.

A gyűlölet politikája a gazdaságban is megjelent: a szabadpiac ellenében az állami kontrollt választotta.

Az ország valódi irányítása nyolc magánszemély és családjaik kezébe került.

A teljes inkompetenciáját extrém nacionalizmussal, nyugatellenes nézetek felkorbácsolásával és alig leplezett antiszemitizmussal fedte el. Az ellenzékben eltöltött nyolc évét a szabadság, a jogállamiság és a vallási tolerancia hiánya jellemezte, majd az  52 százalékos választási eredménnyel elért kétharmada után 2010-es követően az ország teljes átalakítását ígérte, „nemzeti ügyek” felvállalásával. Minden energiáját saját hatalmának a megszilárdítására fordította. Az antidemokratikus, antikapitalista felfogása miatt nem váltak valóra a 2010-ben, 2014-ben és 2018-ban ígért politikai, gazdasági, pénzügyi és kulturális csodák – olvasható az elemzésben, amely részletesen kitér arra, hogy a félelemre épített  „illiberális demokráciában” – a kevés ellenzéki csoportot leszámítva – mindenki passzív, közömbös, retteg és könnyen korrumpálható.

A világban uralkodó nézetekkel vitatkozva a szerző cáfolja, hogy maffiaállamot épített volna ki Orbán, szerinte  Orbán és „gengszter-politikusai” „látszólag támadhatatlan ’demokratikus’ választásokkal legitimizálták a vagyonra épülő autoriter rezsimet”.

A Frontiers of Freedom elemzésének a fókusza azonban nem belpolitikai, hanem külpolitikai, nem véletlen, hogy ezen a ponton megállapítja, hogy mindaddig nem okozott ez károkat a NATO-nak és az EU-nak, amíg Magyarországon belül maradt a fenti folyamat.

„De Orbánnak ennél nagyobb ambíciói vannak”,

szeretné híd szerepét játszani az EU és az USA, az EU és Oroszország, a renegát Törökország és a NATO, Kína és az EU, s végül a tágabban vett Közel-Kelet és a Nyugat között. Ennek érdekében aláásta az EU mélyebb integrációjára irányuló erőfeszítéseket, csak hogy Brüsszel beavatkozása nélkül még erősebben a markában tarthassa Magyarország politikai, gazdasági és kulturális életét. Különösen riasztó az is, hogy Orbán a migráns kérdés mentén szeretné az EU-t megosztani, tovább mélyítve a szakadékot a szocialista-liberálisok és a konzervatívok között.

Mára már politikai szövetségeseinek a tolerancia szintjét is túllépi mindaz, amit Orbán otthon és az EU-ban, illetve a világban művel.

Ennek lett az eredménye a Sargentini-jelentés, amelyet 448 igen és 197 nem szavazattal fogadott el az EP, köszönhetően a Fidesz pártcsaládja, az Európai Néppárt frakciójában helyet foglaló képviselők sok-sok szavazatának is. A Néppártban elsősorban a  Soros-féle –  antiszemita felhangú – CEU ügye verte ki a biztosítékot.

A szerző felteszi a kérdést? Miért nem lépett előbb az EU? Ennek megválaszolásában a többi között kitér az Unió működésére, s hangsúlyozza azt is, hogy az EU intézményei demokratikus alapokon állnak, nehézkesen mozdulnak és sokszor nem hatékonyak.

Azzal azonban, hogy Orbán a nemzetközi nagypolitikában szeretne szerepet vállalni, „kétszínű és gyakran ellentmondásos taktikához folyamodott, amely soha nem áll össze egy koherens stratégiává”, írja a szerző, felvázolva a Paks-2 projekttel indult, s az orosz állam egyre kiterjedtebb befolyását eredményező politikát, amelynek legfrissebb bizonytékának azt nevezi, hogy szeptember 18-án Orbán saját kérésére utazott el Putyinhoz Moszkvába. Mindeközben az illegális bevándorlókra hivatkozva élezi az ellentétet Angela Merkellel és Emmanuel Macronnal. „Politikájának erőteljesen nacionalista hangsúlya kizárólag kapzsiságának és megalomániájának ügyes igazolása” – állítja a cikk.

„Világos, hogy egybeesik az USA, a NATO és az EU kollektív és egyéni biztonsági érdeke”

– hívja fel a figyemet a cikk, amely szerint Magyarországnak el kell döntenie, hogy melyik oldalon áll; nem szabad vagy-vagy álláspontot elfogadni Orbántól. Obama alatt az USA nem foglalkozott a szövetségesekkel kapcsolatos legfontosabb kérdésekkel, igaz. felismerte, hogy merre tart Orbán és megpróbált – bár siker nélkül – tenni ellene. A Trump-adminisztráció a kérdést a NATO-hozzájárulások növelésével kötötte össze, de ebben a politikában sem lelhető fel egy átfogó és következetes stratégia. Habár a pártérdekeket is figyelembe kell venni, fel kell ismerni, hogy az EU-ban a globalista és a nacionalista erők között küzdelem már a jövőbeni összetartást és stabilitás veszélyezteti.

Az EU szétesése realitás, s az ilyen fejlemény pusztító stratégiai hatásokkal járna az USA számára, írja példaként hozva fel a volt Jugoszláviában történteket Tito halála után.

Orbán szövetségeseket próbál a migráns-kérdésben maga mögé állítani, a lengyeleket, a románokat, az olaszokat és bizonyos fokig az osztrákokat. A meglévő alkotmányos berendezkedés és jogi környezet nem teszi lehetővé Orbán hatékony visszafogását. Pedig az EU-nak egységre van szüksége. „A helyzet súlyos. Az EU bajban van. Sok sebből vérzik. A Trump-adminisztrációnak meg kell értenie, hogy Brüsszelnek segítségre van szüksége. Ami a legfontosabb: Trump és csapata nem dőlhet be a migráns-ellenes szólamoknak, s az EU-n belül kisebbségben lévő populista retorikának. AZ EU integrációja elengedhetetlen a nyugat gazdasági jóléte és közös biztonsága szempontjából.”

Éppen ezért az USA-nak nincs választása – egyértelműen támogatnia kell az EU egységét. Egyértelműen hangsúlyoznia kell a kézenfekvőt, hogy Magyarországnak fel kell hagynia a renegátsággal és felelősségteljes tagállamává kell válnia mind az EU-nak, mind a NATO-nak.

Ami pedig Magyarország jövőjét illeti – a szerző szerint a legfontosabb kérdés, hogy a magyar emberek meg akarnak-e szabadulni a szövetségek által felvállalt felelősségüktől és belekapaszkodnak a nemzeti szuverenitásukba, vagy az EU-n és a NATO-n belül építik a jövőjüket. „Remélhetően elegendő józan magyar lesz, aki az utóbbi opciót preferálja”.

Hadházyt támogatja az ellenzék

FüHü
-
0

Nem versengtek egymással az ellenzéki pártok azért, hogy mielőbb nyilvánosságra hozzák, kiállnak az egymillió aláírás összegyűjtése érdekében Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő kezdeményezése mellett. A képviselő a hazai korrupció csökkentését és az Európai Ügyészséghez való csatlakozást szorgalmazva az aláírásokkal politikai nyomást kíván gyakorolni a kormányra. Az EU-s források felhasználása kapcsán a korrupció ellen fellépni hivatott új szervezethez 22 tagország csatlakozott, Magyarország nem hajlandó belépni. A Független Hírügynökség megkérdezte az ellenzéki pártokat, támogatják-e elvileg és a gyakorlatban is az aláírásgyűjtési akciót.

A Liberálisok szerint alapvetően szégyen és gyalázat, hogy Magyarországon aláírásgyűjtést kell tartani azért, hogy legyen egy külső, független szervezet a korrupció megfékezésére, magától értetődőnek tartanák, hogy Magyarország csatlakozik ahhoz a nemzetközi szervezethez, amely plusz garanciát adhat az igazságszolgáltatás átlátható és követhető működésére. Sermer Ádám elnökhelyettes úgy véli, ez alól kibújni azoknak érdeke, akiknek sok takargatnivalójuk van és akinek érdekében áll, hogy a jelenlegi rendszer fékek és ellensúlyok nélkül, továbbra is teljesen áttekinthetetlenül működjön. Mint elmondta, nem csak elvileg támogatják Hadházy Ákos kezdeményezését, hanem aláírásgyűjtő pontok kihelyezésével, aktivistáik segítségével részt is vesznek az akcióban. Mindent megtesznek azért, hogy az információ a legszélesebb körben jusson el az emberekhez. Amennyiben az aláírásgyűjtő kampány keretében lesznek rendezvények, természetesen részt vesznek azokon is, de a Liberálisok kommunikációs csatornáin, közösségi fórumain lesz lehetőség tájékozódni és csatlakozni az aláírókhoz. Arra a kérdésére, hogy az Európai Ügyészség témája nyithat-e új teret az ellenzéki pártok közötti együttműködésnek, Sermer Ádám nem zárta ki a lehetőséget, szerinte akár

ez is lehet egy könnyen azonosítható közös nevező, hiszen az állami szintre emelt korrupció elleni fellépés az ellenzéki oldal minden pártjának érdeke.

Jóslásokba nem kívánt bocsátkozni azt illetően, hogy vajon összejön-e az elegendő aláírás, de bízik abban, hogy a nyomásgyakorláshoz elegendő lesz. Ahhoz ugyanis, hogy ez a kormány bármilyen kérdésben megváltoztassa a véleményét, nagyon erős nyomásra, igazi, komoly társadalmi erőre van szükség. Láttuk már erre biztató és sikeres példákat, a netadó, a nolimpia, vagy az római parti gátépítés ügyében.

Jelenleg ez az egyetlen eszköz, amivel a kormányt meghátrálásra lehet kényszeríteni.

Akkor, ha érzékeli, hogy a hatalmát valami kockáztatja, akkor képes „meghajolni a népakarat előtt”. Ezen kívül nincs más olyan opció, aminek hatására a saját döntését revidiálná. Ha látja, hogy hatalmas tömeg szegül ellen az akaratának, és az emberek az utcára mennek, akkor visszakozik.

De nincsen  „csodafegyver”, amivel az Orbán-rezsimnek véget lehetne vetni, éppen ezért nem egy, hanem nagyon sok ilyen akció és nyomásgyakorlás kell,

a társadalom, a civil szervezetek és a politikai pártok részéről, minden olyan ügyben, amely bennünket, a társadalom tagjait, az életminőségünket, a gyerekeink jövőjét érinti.

Az MSZP és a Párbeszéd elnöksége is amellett döntött, hogy támogatják az aláírásgyűjtést. Az Európai Ügyészséghez való csatlakozás mellett mindkét párt határozottan kiáll. Az MSZP a csatlakozást sürgetve júliusban népszavazási kezdeményezést nyújtott be, Harangozó Tamás frakcióvezető-helyettes akkori nyilatkozatában arra hivatkozott, hogy erre azért van szükség, mert Magyarországon nem érvényesül a  törvény előtti egyenlőség.

Ma ugyanis az ügyészség nem vizsgálja „a fideszes oligarchákkal, a fideszes közpénzszivattyúkkal” kapcsolatos ügyeket – mondta.

A Nemzeti Választási Bizottság a kezdeményezést elutasította, a párt fellebbezése a Kúria előtt van, döntés még nem született.

Az MSZP sajtóosztályának tájékoztatása szerint saját hálózatukban is gyűjteni fogják az aláírásokat, országszerte mozgósítják az aktivistákat, saját aláíró-pontokkal is segítik azt, hogy minél többeknek legyen lehetősége véleményt nyilvánítani.

A Jobbik is a csatlakozás pártján áll, a hazai és az európai parlamenti képviselői több esetben is kezdeményezték és sürgették a kormányt, hogy tegye meg a lépéseket ennek érdekében – válaszolt a Független Hírügynökség megkeresésére Bana Tibor, a párt alelnöke. Fontosnak tartják, hogy mielőbb változást érjenek el az uniós források elosztásakor tapasztalható korrupció terén, a párt saját eszközeivel is megtesz mindent acél érdekében Hadházy Ákos aláírásgyűjtő akciójának céljával a párt teljes mértékben egyetért, az akciót olyan formában támogatja, hogy biztatja a tagjait, szimpatizánsaikat, hogy amennyiben személyesen is egyetértenek az Európai Ügyészséghez való csatlakozással – , adják a nevüket, írják alá az íveket. Utalt arra, hogy megerősített együttműködési eljárás keretében jön létre az Európai Ügyészség, éppen azért, mert nem minden ország csatlakozott hozzá. Utalt arra, hogy

tudomásuk van egy körvonalazódó európai polgári kezdeményezésről, aminek még nem ismerik a hátterét, de mivel egyetértenek a céllal, valószínű támogatni fogják.

Így állnak minden nemzetközi és a hazai politikai kezdeményezéshez, amely a kormányra nyomást tud gyakorolni. Meg kell menteni európai forrásokat az ország számára – hangsúlyozta -, hiszen

már most vannak jelei annak, hogy az unió visszafogja a pénzeket,

és nem mindegy, hogy következő uniós költségvetésből mennyi jut a számunkra, ha az Európai Ügyészség nem kérheti számon a források felhasználását.

A Dk fontosnak és elengedhetetlennek tartja, hogy Magyarország írja alá a csatlakozást az Európai Ügyészségben való részvételét, nem véletlen, hogy csak egy-két ország, köztük a magyar kormány marad ki belőle.

Pedig ott, ahol olyan főügyész van, mint Polt Péter, nagyon is szükséges lenne a független  felügyelet – hangsúlyozta Gy. Németh Erzsébet, a DK elnökségi tagja és budapesti képviselője.

– A DK éppen ezért különböző, egyéb standjain is gyűjti az aláírásokat. Az akcióról a DK részéről Varjú László alelnök konzultált Hadházy Ákossal, megegyeztek, hogy a standokon kiteszik az íveket. Hadházy Ákos a támogatást köszönettel nyugtázta – tette hozzá Gy. Németh Erzsébet.

Kérdeztük volna az LMP-t is, sem telefonon, sem írásban nem reagáltak a megkeresésünkre.

Csak Budapestről nem lehet kormányt váltani

Lendvai Péter
-
1

Molnár Zsolt, az MSZP budapesti elnöke szerint új modellben dolgozva van esély arra, hogy rádöbbentsék az embereket arra, hogy a Fidesz politikája hamis. Ehhez az internet kínálja a legtöbb lehetőséget, nyilatkozta a szocialista politikus a Független Hírügynökségnek, bár kétségtelen, hogy Orbánék számára korlátlan mennyiségű pénz és felület áll rendelkezésre.

  • Horn megfelet olyan követelményeknek, amelyeknek Orbán nem
  • Csak a Fidesz bírálata kevés a váltáshoz
  • Az együttműködésekről a helyi szervezetek döntenek
  • Ki fog derülni, hogy hamisak a kormány állításai
  • A főváros nagy lehetőségeket kínál

 Horn Gyula személye alkalmas-e arra, hogy rendszerkritikát fogalmazzanak meg általa?

Horn Gyula államférfiúi teljesítménye arról szól, hogy van olyan baloldali, szocialista politikus, aki saját akaratából, felelős döntésként meg tudott felelni a kor nemzetközi kihívásainak, amelynek a mostani miniszterelnök nem. Horn egyszerre volt hazafi, képviselte a magyar érdekeket, és valósította meg az Európai Uniós értékrendet, épített az EU-val szoros együttműködést. Ilymódon egyszerre tudott megfelelni az európaiság és a hazafiasság követelményeinek.  Nála úgy hangzott helyesen a mondat, hogy magyar és európai, tehát nem vagy magyar vagy európai. Orbán Viktor szembeállítja az európai értékrendet a magyar értékrenddel, miközben ez a kettő ugyanaz. Horn Gyula már húsz évvel ezelőtt megérezte, hogy ez a két értékrend összecseng, miközben, sajnos a hazai jobboldali politika még mindig szembeállítja kettőt. Természetesen az MSZP tartalmi politikája nem szűkül le Horn Gyulára, de olyan biztos értéket jelent, amelyre a jelenlegi MSZP is építhet.

Horn Gyulát azért meglehetősen sokan támadták a múltja miatt, nyilván tudta, hogy amikor Horn-konferencia szervezésére adta a fejét, ráadásul azzal a felütéssel, hogy a volt miniszterelnök ma sok feladatra alkalmasabb lenne, mint a funkcióban lévők, vállalt némi rizikót is, számíthatott a jobboldal támadásaira, nem?

Nyilván Horn Gyula ifjúkori tevékenysége bírálható, de épp ez a lényeg: egy demokrata mindig bírja a vitát és a kritikát. Horn Gyula felvállalta tévedéseit is, ez pedig különösen becsülendő. Többszörösen bizonyította, hogy demokrata, hazafi, az európai értékrend mellett elkötelezett politikus; ezt a rendszerváltáskor, és a kormányzása idején is világos volt.

 A Horn-konferencián beszélt arról, hogy az egykori kormányfő erős nemzetközi reputációval rendelkezett, ugyanakkor ő volt az az utolsó baloldali politikus az MSZP-ben, aki képes volt integrálni a párton belüli olykor széttartó áramlatokat. Ezzel lényegében azt is megfogalmazta, hogy ma nincs ilyen személy a pártban.

Olyan vezető, aki egyszerre tudta integrálni az embereket akár a párton, de a magyar társadalmon belül is, például a határon túli kérdésekben, az egyházakkal,  a szociálisan leszakadó rétegek iránti  szolidaritással, tehát aki mindezen értékeket egyszerre képviselte és érvényesítette, és igen, hozzá fogható karakter valóban nem volt azóta az MSZP-ben. Szinte hihetetlen képessége volt arra, hogy megtalálja az adott helyzetre a legszélesebb konszenzust jelentő megoldást. Tanulnunk kell tőle, ami nem könnyű, ráadásul a jelenlegi helyzetben nem is lehet leképezni azt, amit ő csinált, de a zászlóra tűzve a horni világlátást elindulhatunk egy sikeres pályán. Szerintem az első lépések már meg is történtek ezen az úton.

Mik ezek az első lépések?

Olyan belső szervezeti modell áll fel ezekben a hetekben, amely alkalmas arra, hogy a vidéki hálózatokat újraszervezzük, mégpedig annak érdekében, hogy a közelgő EP-, majd önkormányzati választásokon hatékonyabb működést tudjunk produkálni.  A másik fontos lépés, hogy olyan társadalmi problémákkal foglalkozunk, amelyek a legfontosabbak, és amelyek a társadalom valamennyi rétege számára fontosak. Ilyen az oktatás, az egészségügy, a bérkérdések, az leszakadó rétegek szociális felkarolása és a kivándorlás. A nemzetpolitika területén is komoly változásokat készítünk elő; október 6.-a és október 23.-a a magyar történelem számára két sorsfordító dátum, amelyek tragikus eseményeket jelentenek. Ezen felül nyitni akarunk a határon túli magyarság irányába, az egyházakkal kiegyensúlyozott kapcsolatra törekszünk, miközben élesen megkülönböztetjük magunkat attól a nacionalista, populista politikától, amit Orbán Viktor folytat.

Ha már ezt említi: azt olvastam, hogy a szocialisták a jövőben nem Orbán bírálatára, hanem az ön által említett témákra koncentrálnak, másként fogalmazva: ellép az Orbán-rendszer kritikájától. Így van ez?

A helyes arányokat kell megtalálni. Ellépni a bírálattól nem lehet, hiszen ezért is szerveztük a vasárnapi tüntetést, ahol sokezres tömeg előtt álltunk ki hazánkért, és egyben bíráltuk az Orbán-rendszert. Már csak azért is, mert a Sargentini-jelentést belpolitikai kérdéseknek tekintjük, és nem európai ügynek. Ezzel együtt az igaz, hogy az arányokon muszáj változtatni, mert önmagában Orbán és a Fidesz bírálatával, csak kritikai kampánnyal nem lehet választást nyerni; csak tagadásból nem épül alternatíva.  Azokban az ügyekben, amikor a kormány vállalhatatlan dolgokat tesz, akkor bírálni fogjuk őket. Az önálló kormányzati alternatíva felépítése ettől sokkal többről szól

Ez azt is jelenti, hogy az MSZP immár kevésbé tartja a fókuszban az összefogás, együttműködés problematikáját?

Ezek nem elsősorban tartalmi kérdések, amiről pedig én eddig szóltam, azok tartalmi ügyek, ami azt jelenti, hogy ezekben a témakörökben önálló politikát fogunk vinni. A választási együttműködésre ugyanakkor továbbra is nyitottak vagyunk. Az Európa Parlamenti választásokra, bár nincs még végleges döntés, de jó eséllyel Párbeszéddel közösen indulunk, az önkormányzati választásoknál a helyi szervezetek döntenek majd a lehető legszélesebb együttműködésről. Az országos vezetésnek itt kevesebb szerep jut.  Annyi bizonyos, hogy a Fidesszel sehol nincs együttműködés, szélsőséges jelölteket nem támogatunk, minden másról a helyi szervezetek döntenek. A kérdésre egyébként igennel válaszolok; nem akarjuk, hogy a médiában, a különböző megnyilvánulásainkkor az együtt működésről, az összefogásról  kelljen beszélnünk. Azt azonban persze nem gondolhatjuk, hogy az önkormányzati választásokat a szocialista párt egyedül fogja megnyerni, szükség van különböző együttműködésékre, de ezek nem tartalmi kérdések. Hogy világos legyen: nem a pártokról, hanem az emberekről akarunk beszélni.

 Az ellenzéki pártok a választások óta még távolabb kerültek egymástól?

Induljunk ki onnan, amit az előbb mondtam: minket Magyarország érdekel, az, hogy merre halad a hazánk, hogyan lehet jobbá és fejlődőbbé tenni. Ebben egyetértés van a Párbeszéddel, közel állnak egymáshoz a gondolataink, ezért itt az együttműködés fenn is fog maradni. Vannak még természetes szövetségeseink, akikkel néhány kérdésben persze mást gondolunk a világról, itt első helyen a Demokratikus Koalíciót kell említeni, amely sok városban és Budapesten is fontos szövetségesünk, miközben egy sor kérdésben vannak különbségek közöttünk. Külön pártban vagyunk, de ettől még a választásokon a szövetségi rendszer részeként képzelem el őket, mint ahogy a Momentumot is. Bízom benne, hogy ők is egyértelműen elkötelezettek lesznek az önkormányzati választásokon a Fidesz legyőzése mellett. Ami az LMP-t illeti: most nehezebb átlátni, hogy pontosan  mi zajlik ott, kíváncsian várjuk, hogy valóban akarnak esélyt adni az embereknek a változtatásra.

 Ön szerint a Fidesz, a Sargentini-jelentés után, mint ahogy most látjuk, a végletekig felerősíti az idegengyűlöletet és a bevándorlás ellenességét ?

Biztos vagyok benne, hogy a Fidesz arra tesz majd kísérletet, hogy teljesen leegyszerűsítse  a választás tematikáját a bevándorlás, a kvóta, a kerítés, valamint Brüsszel, nemzeti szuverenitás, Soros, kötelező befogadás témakörökre, szemben a nemzeti kultúrával, a kereszténységgel, a bevándorlás megakadályozásával. Ez a jelentés mellesleg sokmindenről szól, legkevésbé ezekről.  Szól viszont a belpolitikai, döntően jogalkotási problémákról, a Fidesz rettenetes bűneiről. Azokról a bűnökről, amelyeket az Alkotmánybírósággal, médiával, az igazságszolgáltatással, konkrétan az ügyészséggel, a bírósággal, civil szervezetekkel szemben elkövettek, ahogy ezeket sorra ellehetetlenítették.  A Sargentini-jelentésnek tehát a döntő hányada a magyar belpolitika Fidesz által megszállt, vagy tönkretett területeiről szól. Ez egy nagyon nagy kihívás: megértetni az emberekkel, hogy az Európa Parlament által kétharmaddal elfogadott jelentés nem a bevándorlásról, hanem a fentebb említett témákról szól. Persze a Fidesz mindent elkövet majd, hogy a saját álláspontját erőszakolja az emberekre.

És mit lehet ez ellen tenni?

Dolgozni kell. Az EP választásokra és az önkormányzati választásokra ki fog derülni, hogy hamisak a Fidesz állításai.  Természetesen mi sem vagyunk befogadás-pártiak, az MSZP sem támogatja a kötelező kvótát, nem akarjuk a kerítést lebontani, viszont egy normális, tisztességes jogállamban akarunk élni. Olyan országban, ahol a népszavazás intézményét, az Alkotmánybíróság összetételét, szakmai munkáját nem a kormánypárt határozza meg, ahol ténylegesen független a bíróság, az ügyészség, ahol tisztességes választási rendszer működik, ahol a civil szervezetek betölthetik a szerepüket, nincsenek állami kontroll alatt. Ilyen országot szeretnénk; valójában erről kell szólnia a vitának és nem bevándorlásról és a határkérdésről.

 Miként lehet olyan körülmények között versenyképesnek maradni, amikor a Fidesz és a kormány kommunikációja összecsúszik, miáltal korlátlanná válnak az anyagi forrásaik, most például „szerény” hatmilliárdot költenek a Sargentini-jelentés cáfolatára, mégpedig ugyanazzal a populista, demagóg módszerrel, amellyel a népszavazást is bonyolították? Ez, a korábbi példák mutatják, alkalmasak arra, hogy teljesen megvezessék az embereket. Mit lehet az ilyenekkel szembeállítani, ráadásul, anyagiak, és felületek hiányában?

A felületek aránya valóban a Fidesz javára kedvező, viszont jelentős változás az elmúlt évekhez képest, hogy az internet felértékelődött, ezen keresztül a kommunikáció kiegyensúlyozottabbá tehető. Az világos, hogy a tv-kben, rádiókban és az írott sajtóban nagyon nagy kormányzati túlsúly van, és persze ezeken a felületeken is igyekszünk hangot adni a véleményünknek, de valódi lehetőséget az internet kínál, a facebookra, és egyéb közösségi médiára gondolok. Ezen felül járjuk a vidéket és személyes találkozókkal próbáljuk, ahogy ön fogalmazott, versenyképessé tenni magunkat. De igaza van a kérdésfelvetésben: nem könnyű ezen a pályán boldogulni, akkor, amikor a kormánynak – a Fidesznek – korlátlanok az erőforrásai.

 Gyurcsány Ferenc állandó utcai jelenlétet hirdetett meg az Orbán-kormány leváltása érdekében; az a célja, hogy a parlament mellett az az utcán is harcolni kell. Ön hogyan gondolja?

Bár Gyurcsánynak a céljai megegyeznek a mieinkkel, a módszerek mások. Én úgy gondolom, hogy nem ez a megfelelő eszköz, a társadalom láthatóan nem rezonál erre. Szerintem a tartalmi politikát kell először felépíteni, hogy milyen világot, milyen alternatívát kínálunk Orbán Viktorral szemben. Utána lehet az olyan radikális eszközökhöz nyúlni, mint az utcai politizálás. Nézzük reálisan: vasárnap, az általunk meghirdetett tüntetésre viszonylag sok ember jött el, de tömegtüntetésről mégsem beszélhetünk.

 Az áprilisi választásoknak, a súlyos vereségen túlmenően, azért volt pozitív hozadéka is a baloldal, az ellenzék számára, hiszen Budapesten jól szerepeltek, sőt, ha az LMP nem kavar bele, súlyos vereséget mérhettek volna Fideszre. Ez a fővárosi eredmény alkalmas lett volna arra, hogy innen kiindulva építsék fel azt az alternatívát, amiről az előbb is beszéltünk.

A választók Budapesten kétségkívül erős üzenetet fogalmaztak meg, hogy nem kérnek a Fidesz kormányzásából, ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy erősen tagolt pártstruktúra jött létre Budapesten. A szocialista párt a vezető erő, de sok más párt és választó együttműködésére van szükség; azt gondolom, hogy ez a lehetőség adott, egy évvel vagyunk az önkormányzati választások előtt. Vannak olyanok, akik értik, hogy ez felelősséget is jelent egyben, de sajnos olyanok is, aki kevésbé. Bízom benne, hogy ezek a kérdések még ebben az évben rendeződnek. A budapesti szocialisták az élére álltak annak, hogy mindenki, aki egyetért a célokkal, annak helye van közöttünk, és akkor Budapestet új irányba lehet állítani az önkormányzati választásokon, bár ne feledjük el, hogy a kétharmados többség akár jogalkotással is át tudja alakítani a fővárosi választási törvényt.  Pedig a főváros nagyon fontos: egy szabad Budapest nagy lehetőségeket teremt a 2022 felé vezető úton.  Azt azonban emellett is fontos hangsúlyozni, hogy csak Budapestről nem lehet kormányt váltani.

A két dudás II. – (készült 2011-ben)

FüHü
-
0

Úgy tűnik, Gyurcsány Ferenc is Orbán Viktor nyomdokaiba lépett, és képtelen belenyugodni a vereségbe. Az elegáns forgatókönyv az lett volna, ha a bizalmat vesztett miniszterelnök és pártvezető lemondását követően, visszavonul a politikai életből, majd (esetleg) a következő választások közeledtével a párt (MSZP) ismét felkéri, hogy vigye győzelemre. Csakhogy Kelet-Európában vagyunk, ahol az „elegancia” és a „nyugati játékszabályok” ismeretlen fogalmak. Gyurcsány sem a nyugati demokrácia szülöttje és neveltje. Talán ezért is oly sok a hasonlóság a két nagy rivális között. Habár, mintha Orbán karakteresebb lenne. A focista mentalitás szimpatikusabb az embereknek, mint a magányos futó célratörése.

Ha pedig a pártalapítást vesszük, akkor egyértelműen Orbán győzött, vagy legalábbis vezet. Orbán néhány kollégiumi társával megalapított egy pártot, ami a mai napig létezik, él és virul, sőt elérte azt is, hogy abszolút többséget szerezzen a parlamentben. Ilyen teljesítményt Gyurcsány nem tud felmutatni. Sőt, nemcsak pártalapító nem volt, de gyakorlatilag a párt is kihátrált mögüle. Csak addig volt jó, ameddig jó beszélőkéjének köszönhetően fel tudta venni Orbán Viktorral az „imázs” versenyt, és választási győzelemhez tudta segíteni az MSZMP utódpártját.

Horn idején még éltette az embereket a remény, hogy ami jó volt a Kádár korszakban (a bűnözés visszatartása, a vállalati üdültetés, az üzemi étkeztetés, az óvodai és napközi otthoni ellátás, a munkásszállók, a biztos munkahelyek, a „kiszámítható jövő”) talán megmarad, ill. átmenthető a kapitalizmusba. Ez a remény a Horn kormány ideje alatt nem valósult meg, az, azt követő Orbán kormány alatt pedig végképp szertefoszlott. Az MSZP időközben szakított pártállami múltjával, legalábbis papíron, viszont sem a párt, sem az ideológiája (programja) nem változott, nem alkalmazkodott a változáshoz, az új (kapitalista) viszonyokhoz. Már ott látható volt, hogy „baj van”, amikor egy pártonkívüli, – ráadásul „ügynöklistás” – szimpatizánst (Medgyessy) jelöltek miniszterelnöknek. „Az egész MSZP-ben nem volt egy megfelelő párttag? Helyette egy pártonkívüli bankárra kellett az ország irányítását bízni?”– ezek voltak akkori első gondolataim. Majd hamar rá kellett jönnöm, hogy bukásra ítélt az a politikus, aki (választási) ígéretét betartja. (és 50 %-kal megemelte az egészségügyi és pedagógus állami alkalmazottak fizetését). Ekkor tűnt fel Gyurcsány Ferenc, aki a Népszabadságban kezdett írogatni a szociáldemokráciáról. Majd hirtelen Medgyessy sportminisztere lett. Ezt a miniszteri tárcát a Fidesz (és Orbán Viktor) találta ki a diplomával nem rendelkező Deutsch Tamásnak, amit az MSZP-s kormány is átvett, megtartott, és Gyurcsánynak adta, majd Göncz Kinga örökölte meg, mielőtt a minisztériumot maga Gyurcsány meg nem szüntette volna, és vezetőjét (Göncz Kinga) külügyminiszterének tette volna meg.

Gyurcsány kiválasztása a miniszterelnöki posztra máig rejtély, de talán az utóbbi napok eseményei adják meg a választ. Furcsa volt, ahogy Medgyessy miniszterelnök leköszönt. Nézeteltérése támadt gazdasági miniszterével, az SZDSZ-es Csillag Istvánnal, ezért meneszteni akarta. A koalíciós partner SZDSZ viszont ragaszkodott nemcsak a tárcához (amit a koalíciós egyezségben rögzítettek), de a miniszter személyéhez is. Medgyessy ekkor azzal állt a nyilvánosság elé, hogy vagy Csillag, vagy ő. A magyar parlamentáris demokrácia talán egyetlen (választási) ígéreteit és szavát (be)tartó miniszterelnöke ezért lemondott, mivel a kisebbik koalíciós partner a koalíció felmondásával, és ezzel a parlamenti többség elvesztésével fenyegetőzve csökönyösen kiállt Csillag mellett. És ekkor történt a máig megmagyarázatlan. Medgyessy lemondása után az SZDSZ bejelentette: nem ragaszkodik Csillag személyéhez! Amikor pedig Gyurcsány kormányt alakított, az SZDSZ már a gazdasági tárcához sem ragaszkodott. Olyannyira nem, hogy szó nélkül elfogadták Gyurcsány pártonkívüli üzletember barátját (Kóka János) az addig oly féltett SZDSZ-es miniszteri posztra. Ekkora vált nyilvánvalóvá, hogy Medgyessy eltávolítása mögött valamiféle titkos alku volt a két koalíciós párt között, amely nemcsak Gyurcsányt repítette a miniszterelnöki bársonyszékbe, de az SZDSZ „átalakítását” is eredményezte. Ennek a puccsal felérő koalíciós átrendeződésnek ékes példája, a Gyurcsány által („kitalált” és) támogatott Kóka János hihetetlen politikai karrierje. Egy pártonkívüli üzletember, aki a következő parlamenti választások előtt lépett be a kisebbik koalíciós pártba, majd a 2006-os választáson – annak ellenére, hogy az MSZP-s jelölt vissza lépett a javára – az I. kerületben csúfosan megbukott. Mégis, megmaradt az új Gyurcsány-kormány gazdasági miniszterének, sőt a következő évben (2007) az SZDSZ megválasztotta elnökének.

Ebből arra lehet következtetni, hogy Gyurcsány Ferenc politikai színrelépését, tündöklését és bukását egyaránt a párt (MSZP) intézte a háttérből. Méghozzá Medgyessy Péterhez vészesen hasonló forgatókönyv szerint. Gyurcsány meneszteni akarta Horváth Ágnes egészségügyi minisztert, az SZDSZ ellenállt és a koalició felbomlásával fenyegetőzött. Gyurcsány elég erősnek érezte magát, és menesztette az SZDSZ-es miniszter asszonyt. Erre a koalíció megszűnt (2008. május 1.), ami már előrevetítette a miniszterelnök bukását. Annyi elegancia és realitás azért volt Gyurcsány Ferencben, hogy időben lemondott. Végeredményben azonban pártja (MSZP) éppúgy az SZDSZ segítségével szabadult meg tőle is, mint elődjétől, Medgyessy Pétertől. Ez is igazolja a két nagy rivális közti különbséget, hiszen ellentétben Gyurcsánnyal, Orbánt nem a pártja találta ki, hanem Orbán találta ki a pártot, a pártját. Mintha ezt próbálná napjainkban követni (másolni?) Gyurcsány Ferenc is.

Különben Gyurcsány kormányzása épp oly egyszemélyi volt, mint Orbáné. Semmit sem hagyott a véletlenre, és a kormánytagokra, miközben éppolyan „cikk-cakk”-okat tett az ideológia terén, mint Orbán. A különbség csak az, hogy Orbán a pártja (no, meg saját maga) érdekében változtatta az „irányvonalakat”, Gyurcsány viszont képtelen volt az őt felemelő pártot „saját képére formálni”. Az MSZP megmaradt az utódpárt szintjén. Képtelen volt felfogni a 21. századi kihívást, a társadalmi átalakulások korát és idejét. Gyurcsány alatt vesztette el tömegbázisát a párt. Az SZDSZ-szel való összeállás nem hozta meg a várt eredményt. A régi gárdát képviselő Horn valamiféle „bűntudatot” érzett, és ideológiai megújulást remélt, amikor 1994-ben az abszolút parlamenti többség ellenére „fékező” és „ellenőr”, „ellenőrző” szerepre meghívta az akkor még piacgazdaságot hirdető SZDSZ-t. Gyurcsány alatt az ellenőr, ill. ellenőrző szerep eltűnt, a fékező viszont felerősödött. Az SZDSZ a piacgazdaságról fokozatosan lemondott, és helyette a „másság”, és az azokat hirdető, ill. képviselő kisebbségek felé fordult, mellyel olyan liberális elveket helyezett előtérbe, amikre a Kárpát-medence lakossága nem volt vevő. Ma sem az!

Úgy tűnt Gyurcsány elhitte, hogy ha átfesti a cégtáblát szocialistáról szociáldemokratára, akkor azzal már a párt és hívei is azonnal „jobboldali szocialisták” lesznek. Miközben a szociáldemokrata hagyományt, de még a gondolatát is sikerült a 40 év szovjetrendszernek Magyarországon elfelejtetni. Az elmúlt húsz esztendő sem volt elég a szocdem hagyományokat feléleszteni, a munkásosztállyal és a szakszervezetekkel a szoros kapcsolatot kialakítani. Gyurcsány „beleszeretetett” Tony Blair-be, miután elolvasta „harmadik utas” könyvét, amit saját pénzén lefordítatott és kiadatott magyarul. Majd egyik napról a másikra kikiáltotta magát és az MSZP-t szociáldemokratának. A nyomatékosság kedvéért a szociáldemokrata jelző felkerült (vagy visszakerült) a párthoz közelálló Népszava fejlécére is. Ezzel a téma le volt tudva. Itt érdemes megjegyezni, hogy a harcos szociáldemokrata baloldalnak ugyancsak a Horthy korszakhoz kell(ene) visszanyúlnia, hiszen az volt a hazai szervezett munkásság klasszikus időszaka.

Legkésőbb 2010 tavaszára azonban látványosan kiderült, hogy nemcsak szociáldemokrácia, de baloldal sincs Magyarországon! Az MSZP szavazók száma alig volt több, mint a szélsőjobboldalé! Azóta sem foglalkoznak ezzel a lesújtó eredménnyel, és megdöbbentő ténnyel a „baloldalon”. Csak azt szajkózzák, hogy a szélsőjobb előretört, és mindenért Orbán felelős. Ez pedig semmiben sem különbözik a „másik” oldal szavalókórusától, akik szerint meg mindenért Gyurcsány a felelős.

Az MSZP máig nem értékelte ki a választási fiaskó okait, azok orvoslására pedig kísérletet sem tett. Pedig a gyurcsányi vezetés igen sok hibát követett el, ami a baloldal jelenlegi helyzetéhez vezetett. Már a kormányzás elején megállapítás nyert, hogy átvette Orbán vezetési stílusát. Érdekes az erről szóló könyvre manapság senki sem akar emlékezni. Sőt, mintha a szerzője is eltűnt volna a közéletből (Lengyel László: A halál kilovagolt Magyarországról – 2008) éppúgy, mint a többi elemző: Tölgyessy, Kéri, stb.

Gyurcsány mindent maga akart (el)intézni. Különösen a külkapcsolatok érdekelték, talán ezért is tette meg a külügy élére az abszolút járatlan Göncz Kingát, aki helyett mindenhova a miniszterelnök ment tárgyalni, intézkedni. A gyurcsányi külkapcsolatokra azonban rányomta bélyegét a kádári idők merev ideológiai felfogása, miszerint a baloldaliak jók, a jobboldaliak rosszak. Ennek a begyepesedett felfogásnak lett áldozata a magyar-szlovák kapcsolat. Gyurcsány képtelen volt felfogni, hogy demokráciában egy szocialista párt is koalícióra léphet (a hatalom érdekében) egy nacionalista párttal. (A 16 fős Fico kormányban két Slota-párti (oktatási és területfejlesztési) és két Meciar-párti (igazságügyi és mezőgazdasági) miniszter volt). Ezt annyira nem tudta megemészteni a magyar kormányfő, hogy Magyarország az EU-ban és az ENSZ-ben is feljelentette a szlovák felet, és hivatali ideje alatt Gyurcsány szabályosan kerülte a szlovák miniszterelnökkel való találkozását. Nem érdekelte, hogy ez a viselkedés sokat árt mindkét országnak, de különösen a határon túli magyarságnak. Érdekes, Gyurcsányt nem zavarta a (szovjet típusú) Meciar és pártja a szlovák koalícióban. Csak a nacionalista Slota volt a szálka, aki viszont sohasem érte el azt az alacsony (pimasz, provokatív) szintet, amit a hazai szélsőjobb megengedett magának, pl. egyenruhában flangálni szlovák területen. Gyurcsány volt az, aki a magyar Parlamentben védelmébe vette ugyanazokat a Magyarországról „exportált”, szlovákellenes jelszavakat kiabáló (és verekedést provokáló) dunaszerdahelyi rendbontókat, akik előzőleg „Gyurcsány takarodj”-ot skandálva randalíroztak Budapest utcáin.

Az különben nyílt titok, és a 40 év szovjetrendszer bűne, hogy a magyar baloldal képtelen kezelni a nacionalizmust. A negyven év agymosás eredményeként a nacionalizmus egyenlő a (szélső)jobboldallal. A jobboldali hívők szerint meg a nacionalizmus egyenlő a szovjetellenességet megtestesítő diktatúraellenességgel. Ugyanakkor politikai irányzatoktól függetlenül, a patriotizmus, a hazafiság ismeretlen fogalom (és gyakorlat) a Kárpát-medencében.

De úgy látszik a „baloldal” (élén a szociáldemokráciával), valamint a munkásosztály és szakszervezeti mozgalom is hiánycikk errefelé. A nagy kérdés: ez Gyurcsány hibája, vagy az őt felemelő, majd pedig eldobó MSZP hibája a tavalyi választások csúfos eredménye tükrében. Mi az, hogy csúfos, egyenesen katasztrofális, ha történelmi távlatokat nézünk. Az egész baloldal százalékos arányban egy szintre került a szélsőjobbal! Ez az igazi tragédia, amiről nem akarnak nyíltan beszélni a magukat „baloldali”-nak tartók. Még csak kísérlet sincs az okok feltárására. A tekintélyes, mértéktartó és mértékadó elemzők, társadalom kritikusok is hallgatnak. Helyette a riogatás a módi. A szélsőjobb, Orbán és diktatúra veszélye a beszédtéma. Ahelyett, hogy kitárgyalnák, hogyan lehetne ezen változtatni, mindenekelőtt elérni, hogy magyarországi baloldal ne legyen, ne lehessen (számszakilag) egy szinten a szélsőjobbal, hanem (ismét) egyenrangú tömeg- és szavazó bázisa legyen a parlamentáris jobboldalnak.

Az egész munkásmozgalom reformra szorul, ha egyáltalán van még Magyarországon munkásosztály, ill. munkásság, azaz a bérből és fizetésből élők hada, tömege. A modern kapitalizmus magyar változatából mintha eltűnt volna a munkásság, hiszen a többség „számlaképes vállalkozó”. A klasszikus munkásságot elsősorban a külföldi multik tartják életben. Azoknál a cégeknél (legalább) betartják a törvényi előírásokat, az adók és járulékok befizetését. A multik nem vesznek részt a nagy népi játékban, és nem tartják minimálbéren alkalmazottaikat, és nem „feketén” adják a fizetés kiegészítést.

A tájékoztatás, a felvilágosítás, a jogi tanácsadás és védelem a szakszervezetek feladata lenne, amit szemináriumok szervezésével oldottak meg a múltban, és amit ugyancsak lejáratott az a bizonyos 40 év. A nyugati szakszervezetek anyagilag is jól állnak. A tagdíjakkal jól sáfárkodnak, azokat ügyesen és hasznosan fektetik be. Egy nyugati szakszervezet „értékét” azzal mérik, hogy tagjait pl. hány napig képes finanszírozni ugyanazzal a bérrel, fizetéssel, ami egy sztrájk esetén kiesik. Az egész segélyezési rendszer (beleértve a banki hiteleket) is fontos része a szakszervezeti munkának, feladatnak. A baloldaliság nem csak aláírásgyűjtésben, meg hangzatos „szolidaritási” megmozdulásokból áll.

Úgy tűnik ezekkel a problémákkal a hazai „baloldal” vezető ereje, „élcsapata”, az MSZP, nem foglalkozik, mint ahogy a választási kudarc okainak feldolgozásával, ill. orvoslásával sem. Helyette erőik további szétforgácsolásán ügyködnek. Ennek eredménye az egykor Messiásnak tartott Gyurcsány Ferenc távozása, és egy új párt alapítása. Amennyiben ez Gyurcsány Ferenc egyéni ötlete volt, akkor az egyértelműen egy Orbán elleni összefogást szorgalmazó parlamentáris formáció akar lenni, nem pedig a baloldal megújulásának reménykeltő próbálkozása. Már az alapító tagok bemutatása is szűk réteget képvisel, ill. választói réteget céloz meg. Néhány MSZP-sen kívül két eltűnt párt (SZDSZ, MDF) egykori képviselői (Bauer, Debreczeni) alkotják, ill. próbálják vonzóvá tenni Gyurcsány csapatát. Az egykori kormányfő (és pártelnök) ma már nem beszél szociáldemokráciáról. Viszont – Orbánhoz hasonlóan – a szemfényvesztés, a „néphülyítés” már beindult.

A Facebook-on olvasható (blog?) bejegyzése (Budapest, Berlin) igencsak megtévesztő. Azt írja: „….A Demokratikus Koalíció megalakulása óta rendszeresen találkozom a Budapesten dolgozó nagykövetekkel….”
majd
„…..Berlinbe mentem, hogy pár barátommal találkozzam a német szociáldemokraták közül. Frank-Walter Steinmeierrel irodájában találkoztam. Frank-Walter korábban külügyminiszter, alkancellár volt, most a Bundestagban az SPD frakció vezetője….”

Naná, hogy mindenütt fogadják, elvégre egy új párt vezetője. Másrészt kapcsolatai még az MSZP időkből származnak, amikor még mint miniszterelnök és pártelnök funkcionált, és lelkesen hirdette, hogy ő és pártja (MSZP) szociáldemokrata.

Arról persze nem szól sem Gyurcsány, sem a fáma, hogy ez az új formáció milyen politikai irányzatot képvisel? Belép például a Szocialista Internacionáléba? Egyáltalán, szocialistának, pláne szociáldemokratának tekinthető-e – nemzetközi szinten és porondon – egy olyan (Labor = munkás)párt, amely a két nagy rendszerváltó párt, a jobboldali (Antall féle MDF) és a szociáldemokráciától ugyancsak jobbra álló liberális (SZDSZ) elveket is magába foglalja?

Ez a kusza „elvtelenség” már a pártalapítást követő első Gyurcsány interjúban (Egyenes beszéd – Kálmán Olga, atv) is felfedezhető volt, amikor (kb. 20. perc körül) arról beszélt, hogy vissza kellene csalogatni a Jobbik-hoz átpártolt szavazókat. Nos, az a Gyurcsány Ferenc, aki nem tudta elviselni a szocialista Fico koalícióját a nacionalista Slotaval, az a Gyurcsány Ferenc hogyan képes elviselni a jobbikos szavazók megjelenését a „baloldalon” a hatalom megszerzése, ill. Orbán megbuktatása érdekében? Amikor ilyen kijelentéseket hallok, nagyon szkeptikusan látom a magyar „baloldal” helyzetét, azon belül is a magyar szociáldemokrácia jövőjét. Gyurcsánnyal, vagy nélküle. Ez pedig előrevetíti, hogy Orbánnak és a Fidesznek nem lesz komoly ellenfele 2014-ben. Ha mégis, akkor az sem egy politikai párt, hanem a gazdasági helyzet lesz, mely a hasukon, nem pedig az eszükön vagy a szívükön keresztül irányítja az embereket.

Stephen Elekes

Bezúdult Hadházyékhoz a „Tények” stábja

FüHü
-
0

Bementek az udvarukba, ezzel birtokháborítást követtek el. Személyiségi jogokat is sértettek, mert beleegyezésük nélkül magánterületen filmezték a politikus családját. Öröm az ürömben, hogy a felesége büszke rá.

 

Hadházy Ákos ma kezdte meg aláírásgyűjtésért az Európai Ügyészséghez való csatlakozásért, s már az első nap különös dolgok történtek a házuknál. Mint a Facebookon írja, „kormánypárti tévések jöttek be a kertünkbe és onnan filmezték a házamat és a családomat. Így a mai nap a dezinformációs diktatúra tökéletes bemutatására is alkalmas: a „Tényekben” nyilván egy újabb rágalmazó „hír” fog megjelenni a családomról a kormány számára kínos téma helyett.”

Bár ami történt, elkeserítő, a politikus mégis örül, mert, mint írja, a felesége videóra vette a stáb mozgását, és a következő szöveggel osztotta meg a zaklatókról készített videót: „Eddig azt gondoltam, a férjem politikusi tevékenysége szélmalomharc, és örültem volna neki, ha visszatér az eredeti hivatásához és állatokat gyógyít ismét.

Ma viszont úgy látom, hogy amelyik politikust ennyire támadják, hogy a kertjén belülre beküldik a tv-stábot, ami nyilvánvalóan birtokháborítás, ezzel együtt nyilvánvalóan feljelentjük őket és nyilvánvalóan megnyerjük a pert (nyilvánvalóan évek múlva), hát itt kezdtem el úgy gondolni, hogy bizonyára van értelme Ákos munkájának, máskülönben maximum kinevetnék, de békén hagynák. Büszke vagyok a férjemre és kitartok mellette! 😍”

Az ominózus felvétel itt látható.

Meddig evezhet a Salvini-Orbán kormányos nélküli páros?

Bódis Gábor
-
0

A világ populistái most azt üzengetik, hogy vége a régi világrendnek; jaj az eliteknek; vissza a nemzeti szuverenitásokat. Ennek alapján már meg is születnek a legvadabb elképzelések, hogy Orbánék és a többiek hogyan szabják majd át Európa hatalmi térképét. Az idő sürget, jönnek az EP választások, mindenki befutó szeretne lenni.

A napokban az az egyik slágertéma, hogy vajon a Fideszt (magyarul Orbán Viktort) kirúgják-e az európai néppártiak családjából, tekintettel arra, hogy a Sargentini-jelentésre a többségük rábólintott. Emberi jogok, európai értékek, klubbéli kötelezettség ide vagy oda, a politikai matematika itt is jelentős szerepet játszik. Minden előrejelzés szerint a Néppárt veszít jövő májusban a népszerűségéből, csak az a kérdés, hogy megtudja-e tartani a legerősebb frakció pozícióját. Ebben nagyban hozzájárulhatna a Fidesz, amely még növelhetné is EP-képviselői számát. A kontinens közös parlamentjének megválasztása úgy általában nem szokott lázas érdeklődést kiváltani a tagállamok szavazóinál. Tehát ismét alacsony részvételi arány várható, amely a Fidesznek kedvez, hiszen megújuló migránsellenes propagandájával a törzstáborát símán az urnák elé tudja vinni. Ez nem vonatkozik a teljesen szétesett (a züllött lenne még megfelelőbb kifejezés) magyarországi ellenzékre. Kár lenne a Néppártnak ezt a tíz valahány mandátumot egy esetleges új populista csoportosulásnak átengednie.

Márpedig ezt lebegtette meg többször is Orbán Viktor, akinek eddig látható pozíciója a következő: bennmaradni, de nem minden áron, a Néppártban. A legjobb esetben olyan alkupozícióba kerülni ott, ami meghatározó szerepet biztosítana.

Ennek alátámasztására jött jól a nemrégi találkozó Salvini olasz névlegesen belügyminiszterrel, valójában a olasz politika első számú emberével. Üzenet volt ez Merkeléknek is: a Néppárt nélkül is van élet. De ide sorolható a már rendszeressé vált randevú Putyinnal is, aki tudvalevő, hogy az európai populista pártok kötőszövetje, pártfogója, szövetségese. Ilyenek Salvini Ligája, Orbán Fidesze, Le Pen Nemzeti Frontja, az osztrák Szabadság Párt…

A képletet bonyolítja a visegrádiak különutassága, amelyet szintén ki lehetne használni például egy közép-európai új csoportosulás magvaként. De ez már csak a sokat emlegetett kétsebességes Európa megvalósulás után képzelhető el. Persze itt is a kulcskérdés a pénz. Ami, úgy tűnik választási téma lesz, méghozzá az európai mainstream pártok részéről. Ti nekünk migránskérdést, mi nektek kohéziós alapok megvonását – egyszerűsíthető le a képlet.

Még semmi sem dőlt el, még nem tudni, hogy fél év múlva ki hol áll majd. Salvini és Orbán, jelen pillanatban egymásra találtak. Az alt-right apostolai, mint például Steve Bannon, aki nemrég Schmidt Máriáék jóvoltából Budapesten is okíthatta a népet, éppen az olasz belügyminisztert és a magyar miniszterelnököt dicsőítette a minap, mint olyan államférfiakat, akik az országuk szuverenitásának visszaszerzéséért harcolnak. Kell-e ennél magasztosabb küzdelem?

A populisták ezek szerin tárt karokkal várják a hasonszőrűeket. Így aztán Orbánnak csak választania kell. Persze Matteo Salvini eddigi megnyilvánulásaiból nem lehet azt a következtetést levonni, hogy bárhol is másodhegedűs akarna lenni. Már csak országa jelentősége és pártjának sokszor visszaigazolt szélsőségessége miatt sem.

Ebben a súlycsoportban nem szoktak vidéki kisvárosok nagyreményű bajnokait győztessé nyilvánítani.

Orbánnak van félnivalója…

Kardos Ernő
-
1

Mától országos aláírásgyűjtési akciót indít Hadházy Ákos, hogy egymillió ember támogatását megszerezve politikai nyomást gyakoroljon Orbán Viktor kormányára annak érdekében, hogy Magyarország csatlakozzon az Európai Ügyészséghez. Hadházy ugyanis úgy látja, hogy csak az uniós ellenőrzés képes megakadályozni, hogy a Fidesz ellopja a brüsszeli euro-milliárdokat. Ugyanis a magyar ügyészség vezetője, Polt Péter rendre blokkolja a hatalmi szférát érintő bűncselekményeket. A Független Hírügynökségnek nyilatkozó Hadházy Ákos azért tartja fontosnak, hogy ne a Fideszes nagyurak lopják el az ország pénzét – ami duplája a II. világháborút követő Marshall segélynek -, mert annak racionális felhasználása révén érezhetően javulhatna az ország életszínvonala.

 

Hogyan kell elképzelni az aláírásgyűjtést, kiáll majd az utcára, s leszólítja az embereket? Hogy lesz ebből egymillió támogató?

Rajtra készen állunk, ma a fővárosban a Blaha Lujza téren, majd néhány napon belül a teljes Magyarország területén elkezdődik az aláírásgyűjtés annak érdekében, hogy a kormány ne bújhasson el, hanem csatlakozzon az Európai Ügyészséghez. A tét rendkívül nagy, a siker évtizedekre meghatározhatja a haza sorsát! Ezek nem nagy szavak, hiszen ha nem csatlakozunk, elapadhat az uniós pénz, ha pedig nem jön a pénz, a kormánynak nem lesz érdeke az EU-ban maradás. Rendkívül nagy káoszt tud rövid távon is okozni, ha felfüggesztik a kifizetéseket, ahogy azt ma is érzékeljük. Épp az ügy komolysága követeli meg, hogy ne csak egyedül gyűjtsem az aláírásokat. Az interneten már hetekkel ezelőtt elkezdtük szervezni a stábot, személyesen is bejártam az országot, és mindenhol, a fővárosban is találkoztam már az aláírásgyűjtő aktivistákkal. Akciónk politikai nyomásgyakorlás, amelyet a sztrájkok és a tüntetések mellett eddig nem alkalmazott az ellenzék, legfeljebb „kommunikált”. Jó esélyünk van a sikerre, de csak akkor, ha senki nem a másikra vár!

Ha sikerül az akció, és összegyűlik a várt egymillió támogató aláírás, annak van közjogi következménye, kényszerítheti-e a kormányt arra, hogy csatlakozzon az Európai Ügyészséghez?

Az akciónak pontosan akkora sikere lesz, ahány aláírás összegyűlik. Ahogy a tüntetések ereje a megjelenő tömeg nagyságán múlik. Ha csak pár százan jelennek meg, annak nincs olyan politikai súlya, mintha több százezer dühös ember vonul az utcára. Tehát ha a magyarok komolyan szeretnék ellenőrizni a mindenkori hatalmat, akkor sokan adják majd a kézjegyüket.

Helytelennek tartom, ha valaki azt mondja, hogy a mai kormánnyal szemben kevés az emberek ereje. Ez nem igaz. Igaz, csak négy olyan eset volt, amikor a polgárok elégedetlensége meghátrálására kényszerítette a kormányt. Nemcsak az olimpia megrendezése elleni tiltakozás, hanem az internetadó bevezetése, illetve a tanárok tüntetése, és a CEU melletti kiállás is eredményes volt. Tehát akad arra precedens, hogy a nép a kormányt meghátrálásra tudja kényszeríteni, és egyetlen olyan eset sem akadt, amikor az ellenzék, vagy a civil társadalom valóságos nyomást gyakorolt a kormányra, de nem ért el eredményt. Ma tehát nincs más lehetőségünk, mint folyamatos politikai nyomás alatt kell tartani őket. Ha ugyanis az ellenzék csupán felsorolja a követeléseit, törvényjavaslatokat ad be, tüzesen szónokol, abból semmi nem lesz, viszont a politikai cselekvéssel a helyes irányba kényszeríthető a kormány.

Képviselő úr, gondolja, hogy ha összejön az egymillió aláírás, de a kormány mégsem csatlakozik az Uniós Ügyészséghez, akkor a javaslatot támogató tömegek az utcára vonulnak?

Az aláírásgyűjtés önmagában is egy nagy akció! Persze, ha a kormány meg meri tenni, hogy egymillió ember kinyilvánított akaratát semmibe veszi, akkor természetesen ezt a tömeg léphet tovább is. De annak is drámai következményei lehetnek, ha leállnak az uniós kifizetések, mert annak a következménye a káosz. Már most is baj van, mert eddig ezer milliárddal kevesebb pénz jött Brüsszelből, s ez az összeg tovább nőhet.

Azt tudjuk, hogy az elmúlt nyolc év alatt 12 ezer milliárd forint – még kimondani is sok – támogatást kapott az ország. Van információja, hogy ebből mennyit tesznek zsebre a kormánytagok és csókosaik?

Nehéz megmondani, hogy a 12 ezer milliárdnak mekkora részét lopták el. Ugye az említett összeg jórészt állami beruházásokra megy, ezek közül sokat megvizsgáltam, de olyat nem találtam, ahol nem lett volna 20-30 százalékos túlárazás; tehát a harmada vándorolt magánzsebekbe. Viszont olyat is láttam, ahol a teljes összeget ellopták, ilyen volt pl a „roma államreform” program, ahol egymilliárd forintot kifizettek valakinek, de mögötte semmilyen teljesítés nem állt.

A második világháborúban megsemmisített Ausztria felemelkedését szolgáló amerikai Marshall-segély mai árakon számolva csak 6 ezer milliárd volt. Ebből egy egész ország eljutott a jólétbe.  Mi ennek a duplájából csak egy szűk réteg, elsősorban a miniszterelnök környezetének, továbbá a Fidesz környezetének gazdagodását tapasztaljuk!

Az aláírásgyűjtésnek azért is van fontos szerepe, mert az uniós pénzekből még 7-8 ezer milliárdot nem költöttek el, s ha félni kell az Uniós Ügyészségtől, akkor ezek a pénzek még megmenthetőek a korrupt kormányzattól.

Ha jól tudom, akkor az unió belső ellenőrző szerve az Olaf elvileg ma is utánanézhet, hogy a kormány mire költi a pénzeket. Így bukott ki a metróügy, vagy miniszterelnök vejének néhány piszkos ügye. Van fogalma arról, hogy miért nem teszik hatásosabban?

Ez tévedés, mert az Olaf hatásosan teszi, amit tehet. Az Európai Csalás Elleni Hivatal elsősorban az adott ország nyomozati szerveinek papírjaiból dolgozhat, ráadásul ez egy kis szervezet. A legnagyobb korlátja azonban az, hogy miután a hivatal leteszi a bizonyítékait pl. a szervezett csalások esetén – ahogy a kormányfő veje, Tiborcz István esetében is megtörtént, akkor az adott ország ügyészsége dönti el, hogy lesz-e vádemelés. A magyar ügyészség pedig elhúzza az időt, majd ejti a vádat. Ezért van szükség Európai Ügyészségre.

A magyar ügyészség tényleg büntetlenül falazhat az uniós pénzeket zsebre vágó magyar hatalmi elitnek?

Igen, Polt Péter legfőbb ügyész maga szokott büszkélkedni azzal, hogy az ő szervezete a legfüggetlenebb Európában. Ez szép is lenne, ha Polt személye független lenne a miniszterelnöktől, de tudjuk: ő maga is volt Fideszes képviselőjelölt. Polt felesége pedig 5 milliós állásban van a Matolcsy György vezette jegybanknál. Polt Péter tehát lényegében egy prostituálódott értelmiségi. Nagy baj, hogy rövidesen a közigazgatási bíróságok élén is ilyen ember, Patyi András áll majd.

Sajnos az ügyészi korrupciót Magyarországon egyetlen szervezet sem vizsgálhatja.

Tehát azért is szükséges az Európai Ügyészséghez csatlakozni, mert nincs egyéb jogi megoldás, amely Polt Pétert rákényszeríthetné, hogy esküjének megfelelően lássa el feladatát, s szükség esetén a politikai bűnözőket is a vádlottak padjára ültesse?

Így van. Sajnos, sokan nem tudják, hogy Polt Péter a politikai szférát érintő bűnügyeket ma totálisan blokkolja. Ezt azért tehetik meg, mert az emberek közül sokan nincsenek tisztában azzal, hogy az ügyészi intézmény mire való.

Romániában sem tudták, de megalakult a román korrupciós ügyészség, s nem ritka, hogy miniszterelnök, vagy miniszter kerül börtönbe.

Nálunk viszont amióta Polt Péter van hivatalban, azóta egyetlen kormánypárti politikus ellen sem emeltek vádat. Ebből az következne, hogy az ügyészség szerint a politikus lenne az ország legtisztességesebb szakmája.

A magyar állampolgárok véleménye szerint viszont a leghiteltelenebb szakma a politikusé. A bizalmi listán ők az utolsók!

Az állatorvosok viszont első helyen vannak az említett listán, tehát én az átlagban jó vagyok!

Ön egyébként minden korrupciós ügyet jól ismer, a túlárazott orvosi műszerek, Farkas Flórián, vagy Tiborcz történetét is. Melyik döbbentette meg legjobban?

Szinte mindegyiknél azt mondtam, hogy ez már nem hiszem el. A legszörnyűbb mégis az volt, amikor a koraszülött gyerekek betegségét használták fel ürügynek; ilyen volt a Lázár János felesége által felügyelt alapítvány, amelyik pont kétszer annyi pénzt kapott teljesen ugyanarra a feladatra, mint két másik alapítvány. Csak remélni tudom, hogy a botrány hatására korrigálnak a költségvetésükön. Persze az is bűn, ha pl egy útépítésből lopnak, mert a rossz utak halálos balesetet is okozhatnak és annyival kevesebb út épül. De ennél is jóval nagyobb bűn, ha az emberek egészségére, vagy az oktatásra fordítandó pénzt sikkasztják el. Számtalan ilyen esetet mutattam be és ezzel a jövőt lopják el!

Az ön számára világos, hogy a hatalmon lévők hogyan tudták a lopást rendszerszintre emelni, s ezt a rendszert nagyobb botrányok nélkül működtetni?

Ez a hatalom előremenekül, a lopott pénzből – orosz mintára – a sajtó jelentős részét felvásárolták. Tehát

fenntartanak egy rendszert, amely alkalmas a botrányok elhallgatására, másrészt az ellenfelek, illetve politikai vetélytársak tökéletes lejáratására.

Végül pedig képesek az éppen aktuális hazugság szajkózására; jelen esetben az sulykolják, hogy az ellenzék csak azért beszél a kormányzat bűneiről, mert migránsokat akar külföldről behozni. Ami nyilvánvaló hazugság!

Egyébként

a legfelsőbb körök ma már nem azért lopnak, hogy még egy új kastélyt, vagy 12 milliós órát, esetleg újabb jachtot vegyenek, hanem a már kialakult rendszer fenntartására kell a lopott közpénz.

A választások idején sok olyan jelzést kaptam, hogy megzsarolták a kistelepülések polgármestereit, hogy csak akkor kapnak pénzt, ha minden áron megszerzik a győzelmet. Ez volt a győzelem kulcsa.

Az igazságügyi miniszter Trócsányi László, aki ismert ügyvéd és jogtudós, nem szégyellte azt nyilatkozni, hogy az ország szuverenitását sérti, ha az ország csatlakozik az Európai Ügyészséghez. De nincs ebben azért valami?

Ez egy nagyon gyenge érv, hisz az unió 28 állama közül 22 már csatlakozott az Európai Ügyészséghez. Legutóbb Hollandia és Málta, pedig korábban ők is ellenezték a belépést. Kimarattak a brittek, illetve az a néhány állam, amely már belépésekor jelezte, hogy jogi együttműködésben nem vesznek részt. Mi azért sem veszítjük el a szuverenitást, hiszen az ügyeinkben magyar ügyészek nyomoznának – igaz, a nyomozást európai ügyészek felügyelnék – a és magyar bíróság hozná meg a döntést. Ha a kormány nem bízik a magyar bíróságban, az mondjon le, mert akkor pont ő nem ismeri el a szuverenitást.

Ön az aláírásgyűjtésre buzdító felhívásában azt írja, hogy Orbán Viktor félelemből nem csatlakozik az uniós ügyészséghez, mert a kormányfő retteg a felelősségre vonástól, illetve attól, hogy emberei az uniós pénz fejében tartják a szájukat. Nem lehet, hogy ha csak a szájzár fenntartásáról van szó, akkor arra lenne a kormánynak saját pénze is?

Orbán Viktornak van félnivalója. Elég, ha csak a Tiborcz ügyet nézzük, ha azt valóban független ügyész vizsgálná, akkor elég gyorsan eljutna a miniszterelnökhöz. Először Lázár János bűnössége merülne fel, aztán persze kérdés, hogy Lázár magát védené, vagy a kormányfőt. Orbánnak tehát minden oka megvan a félelemre.

A kérdésére pedig az a válaszom, hogy ilyen hatalmas összegeket a magyar költségvetésből nehéz lenne kiszakítani. Ma ebben az országban igazán csak az uniós pénzt lehet ellopni, mert hatalmas összegek csak onnan érkeznek. Ha a többiből ilyen mértékben lopnának, akkor már összeomlott volna az ország. Persze lehet lopni a paksi bővítéséből is, hisz csak ezért épül. Mégis azt kell mondani: a bukás veszélye nélkül csak a korlátlanul lopható EU pénzekkel lehet a sleppet kifizetni. Gondoljon csak pl a vendégház projektekre: ott a második vonalban lévő politikusok leginkább vendégházakra kapnak pénzt, amit azonban legtöbbször csak saját célra használnak.

Ugyancsak a felhívásban fogalmazza azt, hogy ha a kormány korrupciós éhsége csökkenne, akkor a magyarok életszínvonala növekedhetne. Feltételezem, erre a gondolatra építi az aláírásgyűjtési kampányt.

Ma a támogatásokból nagyon kevés ember nagyon jól él. Pedig úgy is el lehetet volna osztani, hogy sok ember életminőségét lehetett volna javítani. A korrupció nem csak azért bűnös dolog, mert erkölcstelen, hanem mert az ellopott pénz máshonnan nagyon hiányzik. Ha a kórházi beszerzéseknek a felét ellopják – márpedig ellopják –, akkor csak fele annyi beteget tudnak gyógyítani. Illetve ha nem lopnák el az oktatásra fordított pénzeket, akkor megduplázódhatna a hátrányos helyzetű gyerekek ösztöndíja. Ma egyébként az ösztöndíjaknak csak a tizedét kapják meg a fiatalok, a 90 százalékát elképesztő módon ellopják! Az ellopott pénzt olyan emberek is kaphatnák, akik valóban rászorulnak. Ezért is remélem, hogy valamennyien aláírják majd a kezdeményezésünket.

Ön a választás óta távozott pártjából, az LMP tagságából, de nyilván tudja, hogy a hazai politikában nem sokat érhet el, ha nincs párttámogatása. Az aláírásgyűjtés azt a célt is szolgálja, hogy új pártot gründoljon?

Ez az aláírásgyűjtés mindenekelőtt az Európai Ügyészséghez való csatlakozásról szól, ehhez szeretnék minél nagyobb társadalmi támogatást szerezni. Nyilvánvaló, hogy ennek szervezeti háttere erősebb, ha egy egész mozgalom áll mögé és örülök majd, ha az létre is jön. Pártalapításra egyelőre nem gondoltam.

Képviselő úr, mit ígér egyetlen aláírásért cserébe?

Az ígérem, hogy ha sok aláírás összegyűlik, annak lesz következménye. Hogy milyen komoly változás következik majd be a magyarországi korrupció megfékezésében, az attól is függ, hogy milyen sok aláírás gyűlik majd össze.

Ha sokan támogatnak bennünket, és csatlakozni fogunk az Európai Ügyészséghez, akkor a hatalom többé nem tudja ellenőrizetlenül elcsalni az uniós forrásokat. Ez pedig elvágja a Fidesz rendszer pénzügyi utánpótlását.

Ha Orbánnak nem tetszik, akkor nem kell

Somfai Peter
-
0

Az energiaellátás biztonsága minden ország számára az egyik legkényesebb politikai kérdés. Különösen igaz ez a korábbi szocialista országokra, amelyek mintegy „köldökzsinóron”, függtek a szovjet energiarendszereken. Most már nem vagyunk kiszolgáltatva egyetlen forrásnak, mégis az orosz-magyar kormányközi tárgyalások egyik vezető témája éppen az energetikai együttműködés jövője volt. Holoda Attilát, a korábbi energetikai államtitkárt erről kérdeztük.

* Kiszámíthatatlan a drága erőművek sorsa

* Minden forintot ki akarnak lopni

*A megújuló energia kezében az adu

* Az energiabiztonság politikai kérdés

Hogyan látja, a fosszilis, a megújuló, vagy az atomenergia jelenti majd a magyar energiaellátás jövőjét?

Nem lehet pusztán egyetlen forrás mellett lándzsát törni. Néhány évvel ezelőtt úgy látszott, hogy a magyar kormány egyértelműen az atomenergia pártjára állt, adóval sújtotta a napelemeket, „esztétikai” okokra hivatkozva leállította a szélerőművek telepítését is. Azóta fordulat állt be, a naperőművek már nem ördögtől valók, olyannyira, hogy a kormányhoz közelálló gazdasági körök egyre nagyobb üzleti lehetőséget látnak ebben. A nehezítő jogszabályokat is kezdik ebbe az irányba enyhíteni.

Azzal, hogy Orbán Viktor mintegy megengedően beszélt a paksi bővítés csúszásáról, nem arra utal, hogy talán igyekszik kifarolni a megállapodásból?

A hosszú távú energetikai beruházásokkal az a baj, hogy a kivitelezésük sokáig tart, mire elkészülnek, a technológiájuk elavul. Pakssal még az is probléma, hogy az egész projekt azon a feltételezésen alapult, hogy hosszú távon Európában nőnek majd az energiaárak. Most ennek az ellenkezője látszik.

A megújulók térhódítása illetve a gazdasági racionalitások megkérdőjelezik a nagyon drága erőművek szükségességét,

olyannyira, hogy nem biztos, mire elkészülnek, üzembe is állítják-e őket.

Paksnak is ez lehet a sorsa?

Szerintem biztosan elkészül majd, hiszen mind a magyarok, mind az oroszok,

akik érdekeltek a projektben ki akarnak lopni belőle minden kilopható forintot.

Nem mernék arra nagy tételben fogadni, hogy mire 2030 körül elkészül a két újabb paksi blokk, be is indítják-e majd őket. Ha csak a telefonok évenkénti technikai korszerűsödését nézzük, akkor mit várhatunk el majd tizenöt év múlva azoktól a műszaki technológiáktól és irányítási rendszerek korszerűségétől, amiken most dolgoznak a fejlesztők?

Nem képzelhető el, hogy folyamatosan korszerűsítenek már a tervezés fázisában is?

De igen. Mindez azonban tovább növeli a költségeket. Éppen a napokban olvastam egy cikket, hogy

világszerte tíz olyan atomerőmű épül, vagy áll már kulcsrakészen, amit nem fognak befejezni, vagy beindítani.

Hozzánk legközelebb ott van az osztrák kész erőmű példája. Nem indítják be, mert jött egy új kormány, amely nem akar atomerőművet. Ki tudja, 2030-ig nem jön-e nálunk is egy ilyen új kormány.

Mi a véleménye a hatóságok „sasszéjáról”, amivel most éppen a napenergia felhasználásának igyekeznek kedvezni?

Jobban örültem volna, ha mondjuk az olajjal kapcsolatos energetikai fejlesztések kerülnek előtérbe, mert én abban vagyok „otthon”, de komolyra fordítva: valóban megérezte a kormány, hogy ez a fejlődés egyik iránya. A naperőművek egyre olcsóbbak, és ehhez az is kellett, hogy a németek nagyon jelentős állami szubvencióval megtámogatták a fejlesztésüket. Mi ennek a farvizén jutottunk el oda, hogy nálunk is olcsóbban lehet kapni napelemeket, és az áram ára is csökkenni kezdett. Érdemes megnézni, mennyibe került volna tíz éve egy naperőmű és mennyibe kerül most.

Németországban már a tyúkólak tetején is napelemek vannak.

Vagy szélkerekek. Mert biztos vagyok abban is, hogy előbb-utóbb a szélerőművek elleni idegenkedést is felülírja a racionalitás, és nem az számit majd, hogy Orbán idegenkedik-e tőlük, vagy csúnyának véli-e ezeket a monstrumokat. Magyarországon is fuj a szél, nagyon sok olyan helyre lehetne ilyen áramfejlesztőket telepíteni, ahol kedvezőek erre a légmozgások.

Elképzelhető ilyen körülmények között egy újabb energiaválság?

Energiaválság mindig bekövetkezhet, sokan, sokféle módon gerjeszthetik. Lehet azt mondani, hogy ezek után senkinek nem kell a gáz vagy az olaj, de azt látni kell, hogy az utakon futó sok millió benzines vagy dízelautót nem fogják az emberek egyik napról a másikra lecserélni. A németek által kidobott dízelautókat megveszik Kelet-Európában, hamarosan ez lesz a sorsuk a használt elektromos autóknak is: ha majd az akkumulátoraik kezdenek gyengülni, eladják ide. Pedig a csere többe kerül majd az autó értékénél.

A megújuló energiarendszerek még nem elég rugalmasak, jelenlegi tudásunk szerint nem is vagyunk képesek hatékonyan tárolni az általuk termelt energiát. Szükség van mellettük a fosszilis erőművekre.

Kína szénerőművei olyan készletekre települtek, amelyek meghaladják Szaúd-Arábia teljes olajtartalékát.

Az orosz tárgyalásokon megcsillantatták Orbán Viktor előtt, hogy esetleg Magyarország lehet az Európába irányuló orosz gázszállítmányok elosztó központja. Van ennek realitása?

Van. Az ország földrajzi helyzete ezt indokolná. De Putyin ilyen szempontból kiszámíthatatlan. Az osztrákok is álmodoztak arról, hogy majd rájuk esik a választás, de a németek is lepaktáltak az oroszokkal, és ha ők azt akarják, akkor majd ők lesznek Nyugat-Európában az elosztó központ. Ezzel együtt van némi realitása, hogy ránk esik a választás, de

az ilyen ügyek nem a magyar-orosz tárgyalások szintjén dőlnek el,

Amerikának is lesz beleszólása. A szlovénoknak, a szerbeknek, a bolgároknak is ígérgetnek hasonlókat, de nekik a tranzit szállítással is be kell majd érniük. Lehet, hogy nekünk is. Persze más tranzit országnak lenni és más elosztó központnak, de nagy üzlet ez is, az is.

Az embereket nem lehet hülyének nézni

Lendvai Péter
-
1

Zamecsnik Péter, a sztárügyvédek egyike nem fél kimondani: nem a Fidesz szavazója. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne vállalná olyan emberek ügyét, akik a mai kormányhoz állnak közelebb. Az ügyvéd, a Független Hírügynökségnek nyilatkozva kijelenttette: nagy baj, hogy a politika belefolyik az ügyekbe, és olyan struktúrát alakít ki, ahol a szakmai előmenetel a megfelelni vágyás dönti el.  

  • Nem fél a véleményét kimondani
  • Viccparádé, ahogy Patyi megbüntette Orbánt
  • Polt eltűrte, hogy a politika betüremkedjen az ügyészségre
  • Megkérdezné hová tették a pénzt
  • Ma nem lenne ügyész

Igazam van-e akkor, ha azt állítom: azok az ügyek, amelyek némi politikai tartalommal rendelkeznek, bizonytalan kimenetelűek, nem lehet tudni, hogy az állam hol és hogyan befolyásolta azokat?

Jogos a kérdés, a válaszom pedig: igen. A politika, hogy a dolog természetrajzáról beszéljek, ilyen-olyan indíttatásnál fogva, elindít egy ügyet. Tekintsük ezt a hegyről elgurított hógolyónak. Ahogy ugye a hógolyó megy lefelé a lejtőn, egyre nagyobb labda lesz belőle, a végén pedig lavina. Onnan pedig már maga a politika sem tudja megállítani, amivel azt akarom mondani, hogy olykor a szándékán túl is terjeszkedik, ezért aztán elsöpör mindent, ami az útjába kerül. És, ha a példánál maradunk, amikor elérkezik a gáthoz, azaz a bírósághoz, ahol a politikai indíttatás teljesen világos a bírónak, hiszen nem hülye emberek üldögélnek ott, a védő is pontosan látja a hátteret, ennek némely védő hangot is ad, mások meg nem, de éppen ezért mindketten könnyű helyzetben vannak.

Én pont az ellenkezőjét gondolnám…

Azért vannak könnyű helyzetben, mert nyugodtan mondhatják: a politikai megfontolás sem a büntető anyagi jogban, sem a büntető eljárásban nem ismert fogalom, figyelmen kívül kell hagyni. Szóval azt is akarom ezzel hangsúlyozni, hogy a bírók nem elefántcsonttoronyban élnek, itt élnek közöttünk, rájuk is hatással vannak a napi hírek, és, amikor egy politikus, eléggé át nem gondolt módon elkezdi szidni a bíróságot, az mindegy, hogy jogosan, vagy sem, ennek itt most nincs jelentősége, akkor ezt magára veszi az adott bíró és felteszi azt a jogos kérdést: miért tetszik engem bántani? Miért nem tetszik engem békén hagyni? Hadd csináljam a dolgom, úgy, ahogy nekem azt csinálnom kell. Vagyis a politikai megnyilvánulás kontraproduktívvá válik.

De lehet, hogy van olyan bíró, aki azt mondja, jobb a békesség…

Persze, lehet ilyen is. Azokban az ügyekben, amelyekben én dolgoztam nem nagyon találkoztam ilyennel, de ettől még előfordulhat. Mert hát mitől különbözne a bíró társadalom, az ország egészétől? Ott is van jó ember, rossz ember, jól felkészült, kevésbé alapos, vagy éppen buta. Ez természetes dolog. Ezzel önmagában nincsen baj. A baj ott kezdődik – és most a bíróságról beszélek, mert az ügyészség más tészta -, ha a jogi érvek helyett más érvekkel kezdenek operálni. És erre azért érzékenyek a bírók. De tovább megyek: ott van a tárgyaláson a védő is, aki csak ellát egyfajta kontroll szerepet; csak szólok, ha azt tapasztalom, ha egy adott ügyben oda nem illő érvekkel állnak elő. Figyelni kell, mert bizony az igazságszolgáltatásban is előfordul, hogy felbukkannak olyan emberek, akik meg akarnak felelni olyan dolgoknak, ügyeknek, amelyeket soha senki nem fogalmazott meg nekik, de mégis úgy érzik, hogy azt a cselekvést várják tőlük.

A magyar jogrendszer az elmúlt nyolc évben milyen mértékben alakult át, és mi ennek a változásnak az iránya?

Nem hiszem, hogy nagyon átalakult volna, egy dolgot azonban lehet érezni, mégpedig azt, hogy a bírói önkormányzat – nevezzük most így – meg az Országos Bíró Hivatal nem tud egymással kijönni, és az ellentétjeik olykor már-már a bírósági eljárásra hatnak ki.

Tegyük azért hozzá, hogy ezt a struktúrát, az OBH-t, Handó Tündével az élén, már a Fidesz alakította ki…

Természetesen. A bírákkal kapcsolatban ugye mindig az a fő kérdés, hogy függetlenek-e vagy sem. Amihez ugye azt szoktuk hozzátenni, hogy ne a törvényektől legyenek függetlenek, mert az azért nem annyira jó… De: miután a költségvetés központi kérdés, amit a parlament szavaz meg, ugyanakkor a munkájukat csakis az alaptörvényeknek megfelelően, befolyásmentesen végezhetik, a kettő nincs összhangban. Mert, amíg én egy személy kezébe helyezem azt a kérdést, hogy hány forintot lehet adni egy-egy bíróságnak, kit lehet kinevezni, szemben például a bírói tanácsok akaratával, akkor ott valami baj van. Baj van, mert az olyan embereket helyezi előtérbe, akik nem szakmai alapon gondolják el az előre jutásukat. És itt is a megfelelni vágyásról beszélek, amivel önmagában nem probléma, problémává akkor válik, ha ez a szakmaiság rovására megy.

Ön mérlegel akkor, ha egy üggyel felkeresik, ha annak van politikai tartalma, elvállalja vagy sem?

Nem. Egyetlen kivétel volt ez alól; náci-, fasiszta jellegű emberek ügyeit nem vagyok hajlandó vállalni. A munkámban engem a munka érdekel. És nem foglalkozom azokkal a butaságokkal, amikor rásütnek valakikre bélyegeket, például, hogy jobb-, vagy baloldali ügyvéd. Az ugyanis, hogy én kire szavazok, vagy kire nem, az az én dolgom. Bevallottan nem vagyok Fidesz-szavazó, de ez csak ennyi. Én úgy gondolom, hogy ez önmagában nem lehet baj. És én ebből nem is csinálok titkot. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ne értenék semmiben egyet a kormánnyal. Vannak dolgok, amiket kifejezetten jónak tartok, és elfogadom a kormány, vagy igazságügyi kormányzat döntését. Egyébként, amikor dolgozom egy ügyben, védőként járok el, engem annyira nem érdekel, hogy az illető jobb-, vagy baloldali.

Hiszen van kormányhoz közel álló ügyfele is…

 Hát hogyne. Én azt a történelmi példát szoktam ilyenkor felhozni, hogy bármennyire furcsa, de így történt: a II. világháború alatt a náci tiszteket zsidó orvosok gyógyították. Rossz a példa, tudom, de csak azt akartam jelezni, hogy a munkámban nem lehetnek ilyen választóvonalak.

Lehet, hogy szerényen elhárítja magától, a sztárügyvédek egyikeként tartják ön számon – látom rosszallóan hunyorog is közben -, éppen ezért kérdezem: ezért is vállalja, hogy véleményt mondjon, kritikát fogalmazzon meg?

Azért, mert engem így neveltek, így tanítottak. Olyan szellemben neveltek otthon is, meg az iskolában is, hogy legyen mindig véleményem, méghozzá úgy, hogy legyek képes azt megvédeni, ugyanakkor legyek képes arra is, hogy elfogadjam mások véleményét, legyek képes adott esetben korrigálni a sajátomat, ha a másiknak meggyőzőbbek az érvei. Szóval nem hiszem, hogy nekem indig igazam van, de ha valamit rossznak látok, azt én miért ne bírálnám, szakmai alapon, persze.

Vagyis önből az a bizonyos megfelelni vágyás, amiről már beszéltünk többször is, hiányzik. De nem mindenkiből hiányzik. És ha ez egy olyan struktúrába csúszik bele, amilyet most a Fidesz kialakít, akkor ott bajok lehetnek. Hogy konkrét legyek: Patyi Andrásra gondolok.

Most hagyjuk az ő személyét. Inkább azt hangsúlyoznám, hogy nincs meg bennem a tisztelet az olyan emberek iránt, akik posztokra és székekre vágynak, legyen az bárki. Mert azt állítom: nem az embernek kell keresni a feladatot, hanem a feladat találja meg az embert. Higgye el, ez nagy különbség. Magyarul, ha valaki állandóan törtet valahova, és mindenáron valaki szeretne lenni, azt én nem tudom értékelni. Azt tudjuk, hogy Patyi András volt a Nemzeti Választási Bizottságnak az elnöke. Hogy ott milyen döntések születtek, mondjuk úgy: voltak erősen vitatható álláspontok is, az a viccparádé pedig, amivel megbüntette a miniszterelnököt, a panem et circenses kategóriájába tartozik, de azt, hogy most ennek az új bíróságnak őt szemelték ki a vezetőjéül, akkor azt furcsának találom, mert ez jelenti, hogy mindenki így válhat bíróvá? Mert ha egyvalaki igen, akkor mások előtt is nyitva állhat ez az út. Ez elfogadhatatlan, hiszen azok a fiatalok, akik úgy gondolják, hogy ezen a pályán akarnak érvényesülni és tisztességesen, azoktól elveszi ennek a tisztességes útnak a lehetőségét.

De ez a dolognak csak az egyik fele. A másik fele talán még rosszabb: arra gondolok, hogy ha a feladat, amire megtalálják az ilyen embereket, az egyfajta politikai kinevezés, ami együtt jár az elvárásokkal is…

A jelenlegihez képest egy teljesen új helyzet alakul ki, ha megalakul majd az a bíróság, amiről most beszélünk, és lesz elnöke, meg lesznek bírái. Mert, ha majd odakerül egy ügy, tudniillik ehhez a Közigazgatási Bírósághoz és azt nem jogi alapon fogják elbírálni, hanem akármilyen más alapon, akkor annak lesz egy kontrollja. Európai Bíróságnak hívják, Luxemburgban. Ráadásul az ilyen bírók, a szakmai közvélemény előtt lejáratódnak, méghozzá igen rövid úton. És én nem hiszek abba, hogy ha valaki kialakított egy szakmai presztízst, az könnyen odadobná ezt, csak az elvárások miatt. Nem lehet úgy dönteni, hogy a jogot teljesen zárójelbe tesszük, gondolom én, remélem nem túl naivan.

Épp azt akartam mondani, hogy ön sokkal dörzsöltebb annál, mintsem, hogy ilyen naiv dolgokat megfogalmazzon…

Csak azt akartam hangsúlyozni, hogy nagyon hamar kibukik az ilyen ember, bíró, ügyész, védő, mindegy, hogy melyiket említem.  Vagyis nagyon hamar megismerszik, ha ő nem szakmai alapon végzi a munkáját.

Polt Péter ön szerint szakmai alapon végzi a munkáját?

Én azt tartom azt a legnagyobb, mondhatom: személyes hibájának, hogy eltűrte, vagy megengedte, hogy a politika betüremkedjen az ügyészségre, vagy legalább is kifelé ez legyen a látszat. Nem tudom, nem vagyok ott, nem veszek részt a döntésekben, lehet az egyes döntések mögött, amelyekről a közvélemény azt hiszi, hogy a politika áll a háttérben, valójában szakmailag megalapozottak. Lehet, ez sem kizárt.

De nem ezt gondolja.

Nem, de nem zárom ki. És most azokról az ügyekről beszélek, amelyeket ismerem, mert Magyarországon sokan alkotnak véleményt olyan dolgokról, amelyek valódi tartalmáról fogalmuk nincs. Szóval voltak az ügyészségnek nehezen megmagyarázható döntései, ez kétségtelen, és az a legnagyobb baj, hogy ma a közvélemény egy szakmai szervezetet politikaorientáltként ismer a közvélemény. És ebben, az egyébként kiváló jogásznak, Polt Péternek is megvan a maga felelőssége. Ez a baj. Mert tudnánk Kaya Ibrahimtól elindulva olyan ügyeket említeni, amelyek zavarják az egészséges ember tisztánlátását.

–          Nem csak olyan ügyekre gondolok, amelyeket így-úgy lezártak…

–          Hanem, amelyeket el se indítottak. Igen. Miután a vád monopóliuma az ügyészsége, és ez mindenütt így van. Azon el lehet gondolkodni, hogy az ügyészség hol legyen, a parlament, vagy a kormány alatt, de ennek nincs relevanciája. Én valamikor az ügyészségen kezdtem a pályámat, és noha akkor még a pártállamban éltünk, senki nem szólt bele a munkámba. A nyolcvanas években nem tapasztaltam, hogy befolyásolni akartak volna a döntéseimben, pedig középvezetői státuszban voltam. 1983-ban például eljárást indítottam a Pest megyei Ügyészségen a helyi pártpotentátok ellen…

Csak áthelyezték, ha jól tudom a történetet…

Igen, de azt senki nem mondta, hogy álljak le. Amúgy egy ügyvédkollega jelentett fel, hogy meg akarom büntetni KádárJános rendszerét…

Ha már ezt mondja: megbüntetné Orbán rendszerét?

A rendszert nem lehet megbüntetni.

De érti, hogy mit akarok mondani.

Értem. Én annak vagyok a híve, mert erre tanítottak otthon meg az iskolában, hogy ne lopjak, ugyanakkor nem szeretem, ha a zsebemben turkálnak. Márpedig, amikor a közös vagyonunkból egyesek, arcátlan módon tulajdonítanak el kisebb-nagyobb összegeket, akkor erre azt mondom: ezt büntetném. Ez dühít. Függetlenül attól, hogy ki melyik párthoz tartozik. Igen, én egyes ügyeket kivizsgálnék,  kizárólag a jog alapján, és csak a jog alapján, elévülési időn belül, visszamenőleges törvényeket nem alkotva, normális, tisztességes eljárás keretében. És megkérdezném: hova tették a pénzt. A pénzemet, mindannyiunk pénzét.

Lenne ma ügyész?

Nem. Ma nem. Elvették az önálló gondolkodás lehetőségét. Abban a rendszerben, ahol az ügyész kollegákkal a tárgyalótermen kívül a szakmai kérdésekben egyetértünk, és aztán bent, a tárgyalóteremben homlokegyenest az ellenkezőjét hallom tőle, nos ezt én nem viselem jól. Mint ahogy azt sem, hogy ügyész kollegákat fel lehet állítani a helyükről egy sms-sel,  ma, amikor kiadják egy tárgyaló ügyésznek, hogy csak azt veheti tudomásul, amit előírnak neki, akkor minek szerzett az ilyen kollega diplomát? A nyomozási felügyelet véleménye nem biztos, hogy megegyezik a tárgyaló ügyész álláspontjával, és úgy elmenni a tárgyalásra, hogy csak a felügyelet véleményét képviselhetem, köszönöm az ilyenből nem kérek. Ilyen nem volt régen.

Meddig maradhat így ez a rendszer? Azt mondta, hogy az így működő jogászok nagyon hamar kibuknak.

Igen, mert fontos, hogy mit mond, mit gondol a szakma. Nem hiszem, hogy akár Bánáti Jánosról, vagy Bárándy Péterről, vagy akár rólam az lenne az ügyvédi kar véleménye, hogy reggeltől-estig hülyeségeket beszélünk. Ha majomkodnék, akkor ez lenne rólam a vélemény. Az volt a régi mondás: vádlottak jönnek, vádlottak mennek, de mi maradunk a szakmában.

Én a rendszerről kérdeztem.

A rendszer még marad egy darabig. Amíg ez az igazságügyi koncepció van, addig marad a rendszer is.

De mi a koncepció?

Az, hogy a mi kutyánk kölykét nem bántjuk. Hány és hány ügyről olvashatunk, ahol folyik, folydogál a nyomozás, vagy éppen el se indult. Félreértés ne essék, én aztán igazán tiszteletben tartom az ártatlanság vélelmét, na de, hogy meg sem nézik, hogy az adott személy ártatlan-e. Mert meg sem nézik. Tudja, amikor jönnek ügyfelek, és azt panaszolják, hogy ő ugyan lopott egy milliót, de mások milliárdokat, mint mondjak. Persze, mondom, hogy az nem mentesíti a bűn alól, hogy más is lop. De valahol mégis igaza van. Az állampolgárok józan ítélőképessége működik. Vagyis az embereket nem szabad lenézni, és hülyének tekinteni. Márpedig a mai hatalom sokszor ezt teszi.

Ez jelentheti majd egyszer a rendszer végét?

Azt gondolom igen. A történelmet ismerem és szeretem, és azt is tudom, hogy a történelem ismétli önmagát. Az emberek előbb-utóbb összefognak, itt ugyanis olyan eróziós vonalakat lehet tapasztalni, ami ahhoz vezet, hogy előbb-utóbb saját magukat fogják, mondjuk így: megunni. Hogy ez mikor lesz, nem tudom.

Továbbiak

FRISS HÍREK

Továbbiak

A hír igaz!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK

Független Hírügynökség Kft.
Kapcsolat: info@fuhu.hu

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA

© Független Hírügynökség