Az albán rendőrség megerősítette: a magyar nagykövetség autója menekítette Montenegróba a szökött macedón ex-miniszterelnököt. Az albánok bejelentést tettek az Interpolnál hétfőn.
Ahogyan azt nemrégiben megírtuk, albán sajtóhír szerint a tiranai magyar nagykövetség autójában hagyta el szombaton Albániát a Macedóniában két évre jogerősen elítélt Nikola Gruevszki, aki aztán Magyarországra érkezett és menedékjogot kért.
A shekulli.com.al most az albán rendőrség hivatalos megerősítése után azt közli, hogy Gruevszki szombaton este a Han is Hot-i határátkelőn keresztül menekült Montenegróba.
A rendőrség megerősíti azt is, hogy
a Gruevszkit szállító CD1013A rendszámú jármű a tiranai magyar nagykövetség tulajdonában van.
Az albán hatóság azt is tudatja, hogy Gruevszki nem jelentkezett a határon mint körözött személy, ezután 19.35-kor az Interpolnál adtak be nemzetközi körözést.
Az albániai magyar nagykövetség autójával érkezett Magyarországra Nikola Gruevszki elítélt macedón politikus – írja egy albán lap.
A shekulli.com információja szerint vasárnap este 19 óra 11-kor a tiranai magyar nagykövetség diplomáciai védettségű autójával lépték át a Hani Hoti határt, ezután hozták Magyarországra Nikola Gruevszkit, a két évre elítélt macedón ex-kormányfőt.
Az albán lap egy hivatalos (TIMS) rendszerre hivatkozva közli, hogy a CD 101 3A rendszámú autó szállította Gruevszkit.
A közigazgatási bíróságokról szóló törvényjavaslat szerint Trócsányi László igazságügy miniszter kezébe kerülnek a közigazgatási bíróságok. A miniszter határozza majd meg a közigazgatási bíróság bírói- és igazgatási alkalmazotti létszámát, a bírák vagyonnyilatkozatával kapcsolatos feladatokat, sőt, a miniszter kezeli majd a közigazgatási bíróságok költségvetését is. Dr. Vastagh Pál 1994-98 között igazságügyi miniszter volt, az ő véleményét kértük a változásokról.
Eddig működött az állampolgárok jogvédelme
Oda a bírói autonómia?
Túl szoros kapcsolat a közhatalommal
Nem gondolja, hogy az „emberek” kontra állam vitás kérdéseinek elbírálásban szokatlan helyzetet állít elő a kormányzat?
A közigazgatási bíráskodás az az elem, amely az állam döntései felett biztosít jogorvoslatot, a jogalkotás felett pedig az AlkotmánybÍróság jelent ilyen kontrolt. A közigazgatási bíróság felállítása az állami döntésekkel szemben igazságot kereső állampolgár panaszait ebbe a csatornába tereli. Ennek később lehetnek majd buktatói.
Mi oka volt annak, hogy az utóbbi évtizedekben mégsem volt szükség erre a szervezetre?
Mert gyakorlatilag működött a közigazgatási bíráskodás. Kétségtelen, hogy a magyar jogrendszerben 1949-ig működött egy ilyen önálló bírói szervezet, aztán háttérbe szorult, de az ötvenes évek második felétől bizonyos ügykörökben – igaz, nem túl széles körben -, de már ismét működött a közigazgatási döntésekkel szembeni jogvédelem. A rendszerváltás után, 1991-től ez kiteljesedett, noha bizonyos kérdésekben, például a Római Egyezmény, az Európai Emberjogi Egyezmény magyarországi hatályba léptetésekor a szabálysértések ügyében kértünk derogációt, de attól kezdve, amikor megteremtődtek a feltételek, gyakorlatilag már minden lényeges közigazgatási döntés felett érvényesült a bírósági kontroll. Az állampolgárok jogvédelme ezekben az években már biztosított volt.
Ha jól értem, ez a jogvédelem nem köthető kizárólagosan valamiféle bírósági szervezethez?
Egy adott államban ennek a jogvédelemnek számos szervezeti formája működhet. Vannak, ahol a rendes bíróságok keretében tárgyalják az ilyen ügyeket, másutt különbíróságok hatáskörébe utalják, de
az a lényeg, hogy a bírói jogvédelem az ügyek milyen körére tejed ki.
Az Egyesült Államokban és Angliában a rendes bíróságok látják el ezt a feladatot, nálunk is a rendes bíróságokon belül alakultak ki a közigazgatási pereket kezelő egységek. 1997-ben, amikor az igazságszolgáltatási reform munkálatain dolgoztunk, nem merült fel annak az igénye, hogy szükség volna egy külön közigazgatási bíróság létrehozására, mert ekkor már az egységes bírósági szervezeten belül az ilyen ügyek kezelése jól működött. Akkoriban több mint 20 ország igazságügy minisztereivel tárgyaltam az átalakítás kapcsán, akik óva intettek minket attól, hogy megbontsuk az egységes bírósági szervezetet. Nagyon fontos eleme a jogállamnak a függetlenül és azonos szemlélettel működő bírói rendszer fenntartása.
Talált a törvény tervezetében valami olyan racionális érvet, ami a mostani lépést indokolná?
Számomra az a legnagyobb probléma a különbíróságok létrehozásával kapcsolatban, hogy nem találtam olyan indokot, ami alátámasztaná, miért van szükség most egy ilyen mértékű szervezeti átalakításra. Nem látom, miért kellene kivenni a közigazgatási ügyeket az egységes bírói szervezetből?
Gyakorlatilag ketté szétszakítják a testületet, és ennek következményeként a törvény ismét visszahozza a végrehajtó hatalmat megtestesítő szakminiszter széleskörű felügyeleti jogát a közigazgatási bíráskodás felett.
Ez alapvetően befolyásolja a bírói és a végrehajtó hatalom viszonyát.
Igen. Véleményem szerint ez jelentős visszalépés az igazságügyi rendszer korábbi fejlődéséhez képest. 1997-et követően a végrehajtó hatalom gyakorlatilag lemondott a bíráskodás feletti befolyásáról, a bírói autonóm szervezetek kezébe tette le ezt a kompetenciát. Gyakorlatilag ez változik meg teljes egészében.
Ne tekintsük fából vaskarikának, hogy az állam működésével kapcsolatos kifogásokat maga az állam bírálja majd el?
Tulajdonképpen erről van szó. Az igazságügy miniszter jogosítványai rendkívül szélesek lesznek e téren. Attól kezdve, hogy a költségvetést a miniszter állítja majd össze, ő határozza meg a bíróság alkalmazotti létszámát, ő vezeti a személyi nyilvántartást, ő gyakorolja a közigazgatási törvényszékek elnökei felett a munkáltatói jogkört. A vezetői pályázatok kinevezési feltételeit a miniszter határozhatja meg, hatáskörébe utalják a közigazgatási törvényszék első és második elnökének, a hivatalvezetőnek a kinevezését.
Lényegében általános igazgatási feladatai lesznek az egész szervezet működésével kapcsolatban.
Érdekes az a törvényben is megfogalmazott kompetenciája, miszerint a bírósági elnökök belső ellenőrzési tevékenységének központi irányítása hozzá tartozik. Személyügyi területen is átfogó jogköröket kap, a beosztás, a kirendelés, az áthelyezés, a fegyelmi ügyek kezdeményezése terén. Ez jól érzékelteti a rendkívül széles jogosítványait.
Egy olyan megjegyzés is szerepel a törvény tervezettben, miszerint a közigazgatási bíró az egységes bírói kar része. Ezek után ezt hogyan kell érteni?
Sajátos megfogalmazás, meg kellene kérdezni a jogalkotótól, hogyan képzeli el mindezt, ha a közigazgatási bírói kar tagjaira egészen más szabályok vonatkoznak, mint általában a rendes bíróságok tagjaira. Lehet-e ezek után még egyáltalán egységes bírói szervezetről, egységes bírói karról beszélni? Árulkodó, hogy az átmeneti törvényben gyakorlatilag kimondják, hogy a bírósági vezetők megbízatása az új törvény életbe lépése előtt megszűnik, kivéve a tanácselnökök megbízatását. Vagyis az eddig közigazgatási területen dolgozó szakemberek megbízatását a törvény egy tollvonással megszünteti, és majd a későbbiek során döntenek a vezetői megbízatások odaítéléséről.
A törvény tervezete egy úgynevezett „véleményező bizottságot” is említ. Ennek mi lehet a funkciója?
A véleményező bizottságnak nyolc tagja lesz. Ennek felét a miniszter nevezi ki valamiféle sorsolás útján, a másik négyet az Országgyűlés Igazgatási Bizottsága, a legfőbb ügyész, a közigazgatást felügyelő miniszter és a Magyar Ügyvédi Kamara delegálja.
Gyakorlatilag a testületben „hat és fél” tag többé-kevésbé kapcsolódik majd a végrehajtó hatalomhoz, amelynek a befolyása így egyértelmű lesz.
A bizottságnak a személyi döntések, a vezetői kinevezések véleményezésében lehet szerepe. Semmi kétségünk nem lehet, hogy ez a változás a végrehajtó hatalom dominanciájának megerősítését jelenti azok felett a bírósági testületek felett, amelyeknek a dolga, hogy szükség szerint az állami hatóságok által hozott döntéseknek állítson korlátot, gyakoroljon ellenőrzést a határozataik jogszerűségüket illetően. Ez túl közeli kapcsolat a végrehajtó hatalommal.
Van még egy érdekes mondat, amiről a véleményét kérném. „Méltányos egyensúlyt kell teremteni az egyéni és a közérdek között, biztosítva az egyén alanyi jogai és a közérdeken alapuló jogvédelem egyensúlyát”.
Ez nagyon árulkodó mondat, ami mögött én azt gondolom, a törvényalkotó úgy érzi, ez az összhang valahol megbomolhatott. Ám aligha tételezhető fel, hogy az egyéni érdekek még fokozottabb védelme diktálta ezt a kitételt.
Mindezek ismeretében, milyen magasabb szintű jogvédelemre számíthat majd az, aki „az egyéni érdekei” miatt fordul a bírósághoz?
Közigazgatási vitás ügyekben a fellebbezési lehetőségeket a közigazgatási szakaszban kell kimeríteni. Ott két szinten dönthetnek, és azt követően kerülnek az ügyek a bíróság elé, ahol már korlátozottak a fellebbezési lehetőségek, mert nem lehet az ügyeket a végtelenségig elhúzni. A bírósági eljárásban az ügyek többségének le kell zárulnia, van ugyan a közigazgatási törvényszék felett egy felsőbíróság, amely gyakorlatilag a Kúriának megfelelő szint. Mindebből kitűnik, hogy
a kormányzat számára betelt a pohár, túl kényelmetlenek lettek azok a döntések, amelyek a rendes bíróságokon az állam vagy a kormány ellen születtek.
Ezen az állapoton szeretnének gyökeresen változtatni, ezért szakítják ketté a bírósági szervezetet, ezért szüntetik meg azokat a viszonyokat, amelyeket 1997-ben a Horn-kormány idején kialakítottunk.
Egy másik probléma a külső igazgatási szakemberek beáramlása a közigazgatási bírói karba.
Abban biztos vagyok, hogy ez a folyamat nem szerencsés, mert a bírói munka más szemléletet követel, mint a közigazgatási munka. Sokkal önállóbb és kreatívabb tevékenység a bíráké, mint a hivatali tisztviselőké. Nem mindegy, hogy ebben a bíráskodásban milyen szemlélet kerül túlsúlyba: a közigazgatási, vagy a bírói, mert ez fogja meghatározni majd a testület társadalmi tekintélyét is.
Isten malmai, ha lassan is, de úgy tűnik, őrölnek. Már a tavaszi országgyűlési választások előkészületei során is voltak, akik azt szorgalmazták, hogy az ellenzéki pártok egy előválasztási eljárás során válasszák ki azt az egy jelöltet, aki majd felveszi a versenyt a Fidesz jelöltjével szemben az egyéni mandátumokért. Akkor nem lett ebből semmi, az eredményt ismerjük. Újabb kormánypárti kétharmad.
Most a budapesti főpolgármesteri posztot tekinti az MSZP-Párbeszéd pártszövetség egy olyan erőpróbának, amelynek esetleges sikere némi önbizalmat adhatna az ellenzéket támogató szavazóknak, hogy
ez a mai kormány nem leválthatatlan. Ennek szellemében hirdették meg azt az előválasztási kampányt,
amelynek részleteit a párt dolgozta ki, és amelyet kedden Tóth Bertalan pártelnök és Molnár Zsolt, budapesti elnök ismertetett az újságírókkal.
Mint mondták, szeretnék mindenkiben tudatosítani, hogy ez a kezdeményezés nem valamiféle politikai taktika szülötte. Meglehetősen szélesre tárják annak a lehetőségét, hogy minden olyan jelölt megmérettethesse magát, aki nem vall szélsőséges nézeteket, nem kérdőjelezi meg a demokratikus intézményrendszert, a jogállamiságot. Az előválasztási folyamat tehát
nem kötődik kizárólag pártokhoz, mindenki előtt nyitott a részvétel lehetősége, támogassa a jelölésüket akár valamilyen civil szervezet, vagy mozgalom, és nem zárkóznak el attól sem, hogy a programjukat a nyilvánosság elé bocsássák.
Tóth Bertalan külön is aláhúzta: a választmány úgy döntött, ezek a követelmények nem kizárólag a fővárosi főpolgármester-jelölt személyére vonatkoznak, a fenti elvárásoknak a kerületek, a vidéki városok és a kisebb települések polgármesteri székeiért harcba szálló jelölteknek is meg kell felelniük, ha a pártszövetség támogatására számítanak az őszi önkormányzati választáson.
Mint a pártelnök kifejtette, ezúttal olyan személyt szeretnének a budapestiek elé állítani, akinek előzetes támogatottsága alapján remélhető, hogy méltó kihívója lehet a főváros jelenleg hivatalban lévő első emberének. Ez győzte meg végül a szocialisták választmányát arról, hogy
a párt eddigi jelöltállítási módszereitől, a pártközi tárgyalgatásoktól, a politikai alkudozástól tekintsenek el,
és tudomásul vegyék, hogy a jelenlegi körülmények között a nyitottság, az előválasztás jelenthet valós legitimitást a közös jelöltnek, akinek a kiválasztására január végén, február első napjaiban kerülhet sor.
Molnár Zsolt, amikor a főváros „visszafoglalásáról” beszélt, hangsúlyozottan egy MSZP vezette koalíciót emlegetett, de hozzátette, nem valamiféle hegemóniára gondol. Pártja csupán a kovász kíván lenni egy születő, egységes ellenzéki fellépésben, s
ebből a maga részéről nem zárná ki a Jobbikot sem.
Legalábbis a pártnak azt a szárnyát, amely igyekszik szakítani a szélsőséges fanatikusokkal. Molnár önkritikus abból a szempontból is, hogy belátja:
jelenleg a pártszövetség háza táján sem látszik olyan jelöltnek alkalmas személy, aki minden oldalról elismert kihívó lehetne Tarlóssal szemben.
És ebbe beletartozik az önkormányzati munkát kívül-belül jól ismerő szocialista Horvát Csaba és a Párbeszéd jelenleg Zuglóban hivatalban lévő polgármestere, Karácsony Gergely is. Nekik is, akár a többi párttól kiszivárgott egyéb jelölteknek, meg kell szerezniük a budapesti ellenzéki közélet előzetes támogatását.
Miről van szó? Valami olyan kísérletről, ami még eddig nem volt. A politológusok érdeklődését bizonyára a kezdeményezésnek ez az oldala kelti majd fel, az MSZP és a Párbeszéd azonban ebben inkább a győzelem esélyének megteremtését, a legjobb megoldást, minden más út járhatatlanságát látja. Még akkor is, ha talán az első kísérlet nem sikerül minden szempontból tökéletesen.
Biztosan lesznek, akik komolyan gondolják, és bizonyára lesznek, akik megpróbálják majd kijátszani, esetleg meghekkelni az eredményt.
Jóhiszeműen mégis úgy gondolják, valós versenyre hívják a jelölteket. Nem párt alapon, és nem a hagyományos közéleti logika szerint készülnek a megmérettetésre.
Az eredeti elképzelések szerint már ez év utolsó hónapjában szerettek volna pontot tenni a jelölt kiválasztására, de az egyhónapos csúszás még nem okoz késlekedést, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy a folyamatot még alaposabban előkészíthessék. Az ünnepek után, január, mind a politikában, mind a családok „magánéletében” csendesebb időszak, nagyobb figyelmet kaphat a közélet.
Mostanra sikerült pontot tenni egy nagyon fontos vita végére is. Voltak, akik úgy gondolták, a XXI. században egy ilyen előválasztást akár már le lehetne bonyolítani az internet révén is, a virtuális világban, ki lehetne zárni a választók személyes részvételének igényét a folyamatból.
Ennek azonban ma még vannak olyan „biztonsági rései”, amelyek elkerülhetetlenné teszik a választási folyamatban résztvevők személyes beazonosítását. Ha ez megtörténik, akkor már nincs akadálya az online szavazásnak sem, de
attól, hogy legalább egyszer személyesen is igazolják magukat az érdeklődők, ma még nem lehet eltekinteni.
Bizonyos adatokat fel kell venni, egy „értéknyilatkozatban” ki kell jelenteniük, hogy a demokratikus alapelvek hívei, hozzájárulnak az adatkezeléshez, és alá kell írniuk az íveket, hogy biztos legyen, az illető azonos „önmagával”. A pusztán virtuálisan lebonyolított szavazás nagy csábítást jelentene mind a hatalom, mind az informatikában jártas „szakembereknek”, hogy beavatkozzanak a folyamatba. Ugyanakkor a szervezők sem látnának tisztán, hogy a leadott szavazatok mögött valójában a budapestiek állnak-e. Ennek ellenére sikerült egy „hibrid” megoldást kidolgozni:
akik korábban személyesen regisztráltak, a későbbi szavazás idején, egy speciális honlapon, személyes kód alapján, az interneten szavazhatnak.
Ettől elsősorban azt remélik, hogy a jelenleg külföldön élő, de a két ünnep között hazalátogatók is állást foglalnak majd a jelöltekről.
A szocialista politikusok úgy gondolják, ez a rendszer kellő biztosítékot nyújt arra, hogy a kormány „hívei” tömegesen ne tudjanak közbelépni, időben fel lehessen figyelni arra, ha valahol, valakik rossz szándékkal próbálnak közbelépni. Beépítettek egy „vészgombot” is, amennyiben azt tapasztalják, hogy tömegesen próbálnak vidékiek bejelentkezni a fővárosba, vagy hamis névjegyzékeket gyártanak. Azt sem tagadják, hogy
szúrópróba szerűen kiválasztanak majd személyeket, akiket telefonon, vagy e-mailben megkérdeznek, valóban ők írták-e alá a regisztrációs ívet.
Ennél többet azonban nem tehetnek.
Az igazi biztonságot mégis az jelentené, ha a budapesti szavazásra jogosultak minél nagyobb számban jelentkeznének az előválasztásra. Molnár szerint
legalább tízezer regisztráltra számítanak, de igazán akkor volna elégedett, ha százezerhez közelítene a résztvevők száma.
Ehhez az kellene, hogy minél több párt, civil szervezet, mozgalom vállalná, hogy a szavazás idejére megnyitja a helységeit az érdeklődők előtt. Egyáltalán nem tartják fontosnak, hogy a polgároknak valamelyik párt irodájába kelljen elmenniük, ha voksolni kívánnak, ezért a város öt pontján fűtött szavazó sátrak felállítását is tervezik. A szavazási helyekről az interneten is tájékozódni lehet majd. Azt, hogy korlátozott lesz a szavazóhelyiségek száma, azzal kompenzálják majd, hogy
Egy ilyen merőben szokatlan kezdeményezés sikeréhez fontos a transzparencia biztosítása. Felkérnek olyan intézményeket, politológusokat, amelyek rendelkeznek a választások szakmai felügyeletéhez szükséges felkészültséggel, választási szakértőket és jogászokat, hogy ellenőrizzék mind az ajánlás, mind a szavazatszámlás és végül az eredményhirdetés folyamatát. Keresnek informatikusokat is, akik vállalják az online szavazás technikai felépítését.
A rajtpisztoly – képletesen – eldördült. Az előválasztás alapszabályait kidolgozta a pártszövetség, de a részletekben még szívesen fogadják a többi csatlakozó szervezet pontosító, módosító ötleteit is. Egyetlen szempont vezeti a szervezőket: legitim jelöltet állítani Tarlós István kihívójaként.
A főpolgármester választásig még majdnem egy év van hátra. Azonban a téma nem is lehetne aktuálisabb egy új és megosztó kihívó színre lépése okán.
Puzsér Róbert már augusztusban elhintette, hogy lehet indul a főpolgármesteri posztért, majd októberben ez már biztossá vált. A legtöbb politikai folyamatokról tudósító lap, televízió és egyéb sajtóorgánum már foglalkozott Puzsér vagy Tarlós személyével külön-külön. Most szeretném egymás mellé állítani, és bemutatni a két jelöltet.
Puzsérról dióhéjban
Puzsér Róbert az utóbbi években a közélet széles körben ismert és megosztó szereplőjeként lépett elő. A politikai folyamatok kritikus elemzése, értelmezése, mind olyan tevékenységek,melyek jellemzik munkásságát.
Megosztó szerepét elsősorban hangvételének és a kormány és ellenzéki oldal kritikus megítélésének köszönheti.
Puzsér Róbert esetében nem beszélhetünk politikusi tapasztalatról. A politika színpadán zajló történések kritizálása után, maga is feláll a színpadra.
Tarlósról dióhéjban
wikipedia
Tarlós István tapasztalt politikus. Korrupciós botrányok, radikális, a közvéleményt erősen megosztó tevékenységek nem jellemzik eddigi pályafutását. 2010 óta tölti be a főpolgármesteri pozíciót.
A kormánnyal való szoros együttműködését, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a főpolgármesteri posztért való ismételt indulását, egy, az Orbán Viktorral közösen tartott sajtótájékoztatón jelentette be.
Továbbá bejelentette, hogy hosszas tárgyalásokat folytatott a Miniszterelnökkel a jővőbeni együttműködéssel kapcsolatban.
Érvek egyik vagy másik jelölt mellett
Puzsér Róbert az elmúlt hetekben több rendezvényen is felszólat, és több műsorban is szerepelt. Látható volt többek között az Echo tv-ben vagy az ATV műsorában is. Behívták a köztévébe is, ahol a programja felvázolását félretéve, kritizálta a csatorna működését, és elítélte a Fidesz politikai tevékenységét.
Programját jövő év májusában tervezi közzétenni, melyben ígérete szerint részletes, szakmailag kidolgozott tervet vázol fel, a Sétáló Budapest tervét.
A terv az összefüggően besétálható, zöldebb főváros elképzelését hivatott leírni.
Puzsér elmondása szerint, a levegő belégzésre alkalmatlan, és rövidíti az ott élők életét.
Úgy véli, hogy ezt a tervet mivel más nem akarja megvalósítani, vagy érdemben nem tesz érte, neki kell megvalósítania. E mellett a hajléktalankérdésben azt az álláspontot képviseli, hogy rendet akar tenni a hajléktalanszállókon, így élhetőbb körülményeket biztosítana a rászorulók számára.
Van akinek szimpatikus lehet az is, hogy Puzsér nem keresi a választók kegyeit, nem hízeleg és ígérget olyan tevékenységeket, beruházásokat, melyek csalogatnák a választókat, hogy rá szavazzanak. Ez látszik, minden nyílvános szerepléséből is.
Ehhez hozzátartozik az is, hogy Puzsér, elmondása szerint, amennyiben megvalósítja tervét, lemond a főpolgármesteri tisztségről.
Tarlós István oldalán az egyik leginkább meghatározó érv, a tapasztalat és kiszámíthatóság mellett, a kormánnyal való szoros együttműködés megléte.
Ennek köszönhetően jóval több beruházás megvalósulása vállhat realitássá.
Tarlós István és Orbán Viktor kilátásba helyezett több, a fővárosban megvalósítani kívánt beruházást, melyekre már rábólintott a kormány.
Orbán Viktor úgy nyilatkozott, hogy eddig legalább 288 milliárd forint értékben valósultak meg beruházások, fejlesztések a fővárosban és még legalább 600 milliárd forintnyi beruházás van folyamatban.
Puzsér Róbert győzelme esetén sejthetjük, hogy a kormány kevésbé, vagy egyáltalán nem működne együtt vele, terve megvalósításában, és az egyéb beruházások nagyvonalú támogatása is kérdésessé válik.
Puzsérral ellentétben, Tarlós István egyike a nagy öregeknek, aki több évtizede van a politikai pályán.
Amennyiben ő nyeri el a főpolgármesteri posztot, úgy az elmúlt két ciklusában folytatott tevékenységéből következtethetünk arra, hogy a körülmények változatlansága esetén, megállná a helyét egy harmadik ciklus alkalmával is.
Az aki nem szimpatizál személyével, még mindig szavazhat rá, amennyiben a biztonságot és folytonosságot részesíti előnyben. A biztonság, és folytonosság iránti vágy a baloldali érzelmű szavazókat is arra sarkallhatja, hogy Tarlós és a Fidesz-KDNP szoros kapcsolatát kevésbé vegyék figyelembe a szavazat leadásakor.
A két fél, az az Puzsér Róbert és Tarlós István nyilatkozataiból egyelőre az látszik, hogy kölcsönösen elismerik egymás munkásságát.
Valamit fontos leszögezni Puzsér Róberttel kapcsolatban. Ő nem egy politikus. Ez azt is jelenti, hogy egy sikertelen vagy egy sikeres választási szereplés esetében is, a felelősség őt terheli.Nem tud egy pártlogó mögé bújni, vagy mást hibáztatni a jövőbeni eredmény alakulása miatt.
Ez a tény, sok választónak kifejezetten szimpatikus lehet, mivel az elmúlt években látványosan zuhan a politikusokba vetett bizalom szintje. Puzsér városvezetési tapasztalatok hiányában áll a rajtvonalhoz.
Egy üzenet
Puzsér Róbert indulása a posztért üzenet értékű.
Akár győz, akár nem, kijelöl egy utat az ellenzék számára. Demonstrálja azt, hogy egy alapvetően független, civil szférában tevékenykedő jelölt, miként képes helytállni egy ilyen választáson.
Az ellenzék legfőbb célja jelenleg, hogy egy olyan személyt indítson a választáson, aki fedhetetlen, széleskőrben ismert, nem megosztó személyiség. E mellett képes összeboronálni a különböző ellenzéki érzelmű szavazókat saját égisze alatt.
Ez a célkitűzés volt eredetileg is mérvadó a 2018-as országgyűlési választások alkalmával.
Az ellenzék meg is találta ezt az embert, az idolt Márki Zay Péter személyében, akit megtettek a koordináció arcának is.
Jelenleg az ellenzék bizonyítottan nem rendelkezik olyan jelölttel, akire illenének a fentebb leírtak.
Puzsérra pedig nagyjából mindegyik jelző igaz, azzal a kivétellel, hogy személye megosztó.
Ráadásul, ha ilyen jelöltet akarnak indítani, annak imázsát fel is kell építeni. Meg kell őt ismertetni a választókkal, és biztosítani kell a választókat a jelölt alkalmasságáról. Ez sok pénzt, energiát és ami a legfontosabb, időt vesz igénybe.
A tapasztalat azt mutatja, hogyha nem kezdik el időben az imázsépítést és a koordináció megszervezését, úgy szignifikánsan csökkennek a győzelmi esélyek.
Az MSZP részéről több mint valószínű, hogy Horváth Csaba fővárosi képviselőt indítaná az előválasztáson.
Ehhez kapcsolódik Puzsér azon kijelentése, mely szerint nem hajlandó visszalépni sem az MSZP, sem pedik a DK jelöltjének a javára.
Ezzel ellentétben az LMP politikusa Ungár Péter úgy nyilatkozott, hogy hajlandó lenne támogatni Puzsért a választáson.
Jelen állás szerint egyik legesélyesebb kihívója Tarlósnak nem más, mint Puzsér, vagy ha hihetünk a Magyar Hang információinak, Karácsony Gergely is sorszámot húzhat, az esélyes jelöltek várótermében.
Megint a koordináció
A koordináció módszere ismét felmerült, mint a győzelem egyetlen letéteményese.
A koordináció módszeréről egy korábbi írásomban már kifejtettem véleményem, mely itt található.
Jelenleg felesleges lenne találgatni arról, hogy ki- ki mögé áll be, vagy ki-kicsodát utasít el, hiszen ez még bőven változhat. Sőt a jelöltek száma is bővűlhet az idő múlásával.
Az esélyek latolgatása ebben az esetben fontos tényező, azonban még nagy a bizonytalanság és nem rendelkezünk megalapozott információkkal a választók prefeneciáit illetően.
Két dolog biztos jelenleg. Az egyik, az, hogy Budapest városában tradicionálisan erősebbek a baloldali, liberális, illetve centrumhoz közelítő pártok. Az áprilisi választások tanulsága, hogy koordinációval a legtöbb fővárosi választókerület megnyerhető az ellenzék számára.
A másik dolog ami biztos, hogy Tarlós István nagy népszerűségnek örvend a fővárosi választók körében. A kormányközeli Nézőpont Intézet felmérése szerint, a fővárosi szavazatok legalább 45 százalékát nyerné el az önkormányzati választáson, amennyiben azt most tartanák.
Ez az adat, hiába származik egy kormányhoz közelebb álló elemzőcégtől, az elmúlt évek sikeres választási szereplései azt mutatják, hogy ez az adat nem állhat túlontúl messze az igazságtól.
Puzsér Róbert egy nyilatkozatában kijelentette, hogy szerinte is Tarlós István az esélyes a győzelemre, de ez nem tántorítja el attól, hogy ő is megmérettesse magát.
Azok a választók,akik semmi esetre sem akarják Fidesz-KDNP jelöltre leadni a szavazatukat, és tetszik nekik Puzsér Róbert kezdeményezése, azoknak egy értékes alternatívát nyújthat az újdonsült politikusjelölt.
Azok a választók, akik inkább a megszokott állapotokat preferálják, és a kiszámíthatóságot részesítik előnyben, azoknak Tarlós István lehet az ideális választás.
Tehát mindkét jelölt mellett szólnak érvek.
Nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy ez a jelölt jobb vagy az a jelölt, mert a választók teljesen különbözőek, eltérő céljaik és preferenciáik vannak.
A korrupcióba belebukott volt macedón miniszterelnök Magyarországon való felbukkanása, ahol állítólag menekült státuszt kér, csak egy epizódja annak a balkáni összképnek, amelynek lényege: a magyar kormány olyan erőket támogat a jugoszláv utódállamokban, amelyek egytől-egyik Putyinnak is kedvesek.
Nikola Gruevszki az amúgy is színes balkáni cirkuszban egy kiemelkedően parádés szereplő. Egy etnikailag megosztott (a lakosság legalább egynegyede albán), nemzetközileg agyon gyötört (Athén tragikomikus makacssággal nem engedte nevén neveztetni Macedóniát, nem sokáig, csak negyedszázadig), mélyszegénységben tengődő 2 milliós országocska fővárosának, Szkopjénak a központját grandiózus épületekkel aggatta tele és ezek között is kiemelkedő helyen áll a történelemhamisítás aranyszobra. Nagy Sándorral amint éppen a lovát ugratja.
A 300 euró körüli átlagbér és a birodalmi ambíciókkal alaposan felhizlalt macedón nemzeti öntudat még jól megfért volna egymás mellett, ha Gruevszkit nem kapták volna rajta sorozatos visszaélésen, amelyekről a rendőrség néhány nem lojális tisztje értesítette az akkori ellenzéket, hangszalagok formájában. Ezek alapján derült fény (több mint 10 ezer embert hallgattak le) a kormánytagok és a miniszterelnök különböző piszkos ügyeire. Gruevszki jobboldali kormánya (a párt rövidítése VMRO-DPMNE) megingott, de nem adta fel, sőt még kopaszokkal meg is verette a szobrányeban az ellenzék vezérét, Zoran Zaevet. De a választásokon már nem tudott győzni, Zaev szocialistái két albán párttal összefogva összehoztak egy kormányzásképes koalíciót.
Jöhetett a felelősségre vonás. Végül is Gruevszkire egy 600 ezer eurós Mercedes közpénzből való megvásárlását bizonyítottak rá és emiatt kellett volna a múlt héten börtönbe vonulnia. Csodák csodájára önként nem jelentkezett, erre a rendőrség keresni kezdte, majd miután nem találta, az ügyészség elfogatóparancsot adott ki ellene. Ez egy nappal ezelőtt történt és ni csak másnap egy twitter formájában a bukott, börtönkerülő miniszterelnök Magyarországon bukkant fel.
A választása logikus hiszen a magyar miniszterelnök többször is a támogatásáról biztosította Gruevszkit, még akkor is, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a volt öklöző nem az igazság bajnoka. Orbán Viktornak nem csak ő a barátja a Balkánon, hanem minden olyan politikus, aki Putyin orosz elnök balkáni stratégiájában is szerepet kap. Mint például, Janez Janša szlovén szélsőjobboldali politikus, akinek sajtóbirodalmát (több portál, napilap, sőt egy tévé is) magyar közpénzekből is építették. A választásokon aztán itt sem jött be a számítás – Janšáék ugyan a legerősebb pártnak bizonyultak, de a liberális demokráciát jobban tisztelő többi párt kizárta az egyezkedést velük.
A Nyugat-Balkán talán legrakoncátlanabb országával, Szerbiával történelmi magasságokba szökött Budapest viszonya. Nem véletlen ez sem és főleg nem a vajdasági magyarok szavazata játszik ebben különösebb szerepet. Belgrád továbbra is Moszkva legfontosabb ütőkártyája a Balkánon. Ezért nem fogják megoldani egyhamar a „koszovói válságot”, mert ezzel sakkban lehet tartani a mindenkori szerb vezetést. Más lapra tartozik, hogy ez a helyzet Orbán Viktor kebelbarátjának Aleksandar Vučićnak is megfelel.
A tét azonban nem a zavarkeltés, hanem annak megakadályozása, hogy Szlovénia és Horvátország után a többi utódállam a Nyugathoz csatlakozzon. Gruevszki bukása után Macedónia kiegyezett Görögországgal (Észak Macedónia Köztársaság – így fogják hivatalosan is nevezni a szláv macedónok államát), megnyílt előtte az út a NATO és az EU előtt. Más kérdés milyen hosszú lesz ez az út.
A Nyugatnak is fontos lehet az ügy, hiszen még a félresikeredett macedón népszavazást is nagy sikerként könyvelték el.
Előtte Putyinék elveszítették Montenegrót, amelynek „örökös” vezetője ellen (Milo Đukanović) annak idején még merényletet is kíséreltek meg. Belgrádban abban az időben két magasrangú orosz titkosszolga lófrált.
Gruevszki esetében eljött a végjáték ideje. A magyar kormánynak már voltak hajmeresztő külpolitikai húzásai (baltás gyilkos), úgyhogy nem lenne meglepő, hogy menedéket nyújt egy köztörvényes bűnözőnek, aki ellen otthonában újabb eljárás indul választási csalás miatt.
Talán ezek után az sem elképzelhetetlen, hogy Slobodan Milošević özvegye (Mirjana Marković) és fia Marko is felbukkannak Magyarországon. A rokonokkal és ismerősökkel így könnyebben összefuthatnak a Váci utcában.
– Miniszterelnök úr, köszönjük, hogy fogadott bennünket.
– A sajtó előtt mindig nyitva áll az ajtóm. A magyar emberek tájékoztatása mindennél fontosabb.
. Nem bánja, ha néhány, hogy úgy mondjam, keményebb kérdés is felteszünk?
– El is várom. Mi másról kellene beszélnünk, mint arról, ami az embereket érdekli.
– Köszönjük. Tehát az első kérdés: mit szól hozzá miniszterelnök úr, hogy ilyen szép az idő?
– Magyarország nemzetközileg egyre jobban elszigetelődik. A demokratikus országok vezetői szóba sem állnak velünk, csak néhány diktát…
– De miniszterelnök úr…
– Ami pedig a hazánkat fenyegető mingránsokat illeti: nincsenek ilyenek. Mi találtuk ki a Habonnyal az egészet…
– Látom, miniszterelnök úr vicces kedvében van. Ironizálni tetszik…
– Eszem ágában sincs viccelődni. Szomorú, ha egy ország miniszterelnöke idáig süllyed. Hogy gyűlöletet szít mások ellen. Ellenséget keres, ott is, ahol nincs. Milliárdokat költ uszító kampányra, propagandára, ahelyett, hogy az ország valós problémáival foglalkozna.
– Itt valami félreértés lehet. Miniszterelnök úr, az Ön sajtósa egészen más választ küldött nekem erre a kérdésre… De evezzünk más vizekre.
– Evezzünk. Először egy bohócot jelöltem köztársasági elnöknek…
– Schmitt Pálra méltóztatik gondolni?
– Igen. Találtam egy bohócot, akinek a múltja és a jelene is vállalhatatlan. Nagyon szórakoztató volt, gyakran megnevettetett.
– Ön szórakozott a köztársasági elnökön?
– Plagi bácsin? Igen. Ha tudná, milyen fárasztó egy kormányt vezetni. Hát még egy országot. Nagyon stresszes. Kell valami, hogy az ember kieressze a feszkót. Ha tudná, mennyit röhögtünk a Szijjártóval ezen a Schmitten…
– Szijjártóval?
– Persze. A Peticicán pedig a Lázárral együtt röhögtünk. Hogy mekkora nagy bazi házat vett magának Dunakeszin 167 millióért. Azt mondta, hogy a szülei egy élet verejtékes munkája…Kifeküdtem a röhögéstől…A Lázáron meg a Rogánnal röhögtünk. A londoni luxusútja… Milyen hülyén nézett ki, amikor magyarázkodott. Hát, az tényleg egy jó történet volt.
– Önök, miniszterelnök úr, Rogán Antallal együtt szórakoztak egy másik miniszter rovására?
– Várjon, még nincs vége… van egy papírzsebkendője, könnybe lábadt a szemem a röhögéstől… Szóval, a Rogánon pedig a Matolcsyval szórakoztunk. Hogy hetente nőtt egy szobával a lakása…Aztán az a helikopteres történet. Hát, ezt nem tényleg nem lehet kibírni… De a legviccesebb a Semjén volt. Egy törpepárt fősenkije, aki Svédországban háziasított rénszarvasra vadászik… Bocs, hátba tudna verni néhányszor? … Ha rossz napom van, mindig erre gondolok, és minden bajom elfelejtem.
– Miniszterelnök úr, jól van? Ne hozassak egy pohár vizet?
– Egy pálinkát mondjuk, azt felhajtanék, ha lenne hozzá szotyola…
– Miniszterelnök úr, ezt a beszélgetést nem adhatjuk adásba.
– Nem? Én eddig úgy hittem, hogy Magyarországon sajtószabadság van. Milyen ország az, ahol már a miniszterelnök sem mondhatja el a véleményét?
A Közép-európai Egyetem (CEU) üdvözli a több mint 60 tagú, korábbi vezető amerikai kormányzati tisztségviselőkből, nemzetbiztonsági szakértőkből és tudósokból álló kétpárti Transzatlanti Demokrácia Munkacsoport támogatását.
A szervezet szerint a CEU működését és akadémiai szabadságát sújtó fenyegetés egyúttal az amerikai-magyar kapcsolatokat is veszélyezteti. „A CEU elleni hadjárat szimbolikus lépés egy olyan létfontosságú intézmény ellen, amely a demokrácia, a nyitottság és az esélyegyenlőség az Atlanti-óceán mindkét partján érvényes elvét képviseli.” – írja a Munkacsoport.
Michael Ingatieff, a CEU rektora az amerikai köztelevízióban legutóbb arról beszélt, hogy szerinte, az Egyesült Államoknak oda kell figyelnie Magyarországra. A CEU rektorának meglehetősen érdekes nyilatkozatát itt ismertettük.
Az élet sajnos bonyolultabb a konzultációs kérdőíveknél. Tudja ezt a magyar miniszterelnök is, aki maga is nemmel felelne a feltett kérdésre – írja Stumpf András a pozsonyi Új Szóban, aki szerint a kérdőív ahhoz járul hozzá, hogy a kormánypárti képviselők száma növekedjen tovább a következő választáson. Haszna persze van azért ezen túl is, a számunkra is. Nem sok, de van. Jönnek a hidegek, szóval: gyújtósnak jó lesz.
Az Új Szó jegyzetírója a magyar miniszterelnök felhívását idézi:
„Tudom, mindenkinek sok dolga van, de arra kérem a nőket és az asszonyokat, szánjanak fél órát rá és töltsék ki a kérdőívet.”
Orbán Viktor miniszterelnök szólította így meg a magyar népesség nagyobbik felét, annak örömére, hogy újra konzultálunk. Nemzetileg. Ahogy szoktunk – írja Stumpf András: „A kormányfő engem – mivel nem vagyok sem nő, sem asszony – szerencsére felmentett a válaszadás kötelezettsége alól, amit ezúton is köszönök, mert igen, valóban sok dolgom van. Mondjuk, ha már a véleményem egyikünk szerint sem fontos, megspórolhatták volna a postaköltséget: az én ládámban is landolt egy a családügyi kérdőívek közül. Ha már így, azért ránéztem.”
Egyetért-e Ön azzal, hogy a népességfogyást nem bevándorlással, hanem a családok erőteljesebb támogatásával kell orvosolni?
„A felszólítással ellentétben mégsem az anyukáknak, nőknek kellene átismételniük a leckét. Éppen a házi feladatot kiadó nagy hatalmú férfiak felejtik el olykor. Rögtön a magyar miniszterelnök. Bizony. Ő maga például láthatóan nemmel válaszol a fenti kérdésre. Meglepő? Az. Honnan veszem ezt? Nos, ugyanabból a múlt pénteki rádióinterjúból. Orbán ugyanis amikor arról beszélt, miért utasítja el Magyarország az ENSZ migrációs csomagját, ezt találta mondani: menekültek jöhetnek, migránsok a jobb élet reményében nem, illetve a hiányszakmák művelőit is befogadjuk. Hoppá. Már az is érdekes, hogy ’menekültek jöhetnek’, hiszen egy éve még nem léteztek menekültek egyáltalán. Csak migránsok. Merthogy déli szomszédainknál nem dúl háború. Sokkal érdekesebb azonban a hiányszakmák művelőire vonatkozó kitétel. A konzultációs kérdést felvezető szövegben ugyanis az szerepel, hogy ’brüsszeli bürokraták szerint’ a népességfogyást bevándorlással kell megoldani, ám a magyar kormány szerint nem, hanem bizony családtámogatással. Na most, ha igaznak fogadjuk is el, hogy az álnok bürokraták bevándorlással lennének úrrá a demográfiai katasztrófán, ugyan miért gondolkodnak így? Mert nem szeretik a szép fehér, szőke gyerekeket? Korántsem. Gazdasági okokból. Öregedő társadalmakban ugyanis lassan nincs, aki dolgozzon, adót fizessen és megtermelje a nyugdíjasok járandóságát. Tehát azért kell a bevándorló, mert munkaerőhiány van. Be kell tölteni a hiányszakmákban levő üres helyeket. Gondolja az egyszeri, álnok brüsszeli bürokrata. És mint latjuk, még valaki. A magyar miniszterelnök. Aki tehát azt mondja, hogy családtámogatással ÉS bevándorlással kell megoldani a problémát. Ő maga mondja, hogy a kérdés nem vagy-vagy alapon döntendő el. Ami egyébként igencsak értelmes álláspont, ám így a konzultációs kérdésre a miniszterelnöknek is nemmel kellene felelnie – a logika szabályai legalábbis ezt diktálják. Hja, az élet bizony bonyolultabb a konzultációs kérdőíveknél.”
Minden politikus és politikai párt azt mondja, hogy a nemzetet fogja szolgálni. Felvirágoztatja az országot, lakóinak életét jobbá teszi. Soha még senki nem állt elő olyan programmal, hogy szavazzanak rá, mert ő majd tönkre teszi az országot. Lebontja a jogállamot, növeli a korrupciót, padlóra küldi az egészségügyet, az oktatást.
Senki nem azt ígéri, hogy megválasztása esetén lopni fog és csalni. Helyzetbe hozza családtagjait, rokonait és üzletfeleit, és a nemzet javait, szétosztja a csókosok között.
És a dolog azért működik, mert mindig lesznek elegen, akik elhiszik, hogy a jelölt tényleg a nemzetet fogja szolgálni. Felvirágoztatja az országot, lakóinak életét jobbá teszi. Eszükbe sem jut, hogy akire szavaznak, tönkre fogja tenni az országot. Lebontja a jogállamot, növeli a korrupciót, padlóra küldi az egészségügyet, az oktatást. Lopni fog és csalni, családtagjait, rokonait és üzletfeleit hozza helyzetbe, az ország javait pedig szétosztja a csókosok között.
Az emberek rendre megszavazzák azokat, akikben aztán csalódnak. Lehet, le kellene váltani az embereket és olyanokat választani helyettük, akik nem azokra szavaznak, akik tönkre teszik az országot. Lebontják a jogállamot, növelik a korrupciót, padlóra küldik az egészségügyet, az oktatást. Lopnak és csalnak, helyzetbe hozzák családtagjaikat, rokonaikat és üzletfeleiket, az ország javait pedig szétosztják a csókosok között.
Vagyis, velünk van a baj, emberekkel. Ha nem olyanokat választanánk, akik tönkre teszik az országot, lebontják a jogállamot, növelik a korrupciót, padlóra küldik az egészségügyet, az oktatást, mindemellett lopnak és csalnak, családtagjaikat, rokonaikat és üzletfeleiket hozzák helyzetbe, az ország javait pedig szétosztják a csókosok között, jobb lenne az életünk.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
Puzsér Róbert az utóbbi években a közélet széles körben ismert és megosztó szereplőjeként lépett elő. A politikai folyamatok kritikus elemzése, értelmezése, mind olyan tevékenységek,melyek jellemzik munkásságát.
