Featured

Ebben a részben arról, hogy néhány tárgyalási forduló, levélváltás után született meg a végső megállapodás, és a Najari érdekeit minden szempontból kiszolgáló szindikátusi szerződés a vevő és az önkormányzat között. Ezek után az egyik szereplő kifakadt: „Aztán eljött a megértés pillanata amikor Bachar a szerződéskötés napján kizárt a gyár területéről! Soha nem tehettem be a lábam abba a gyárba, aminek a pályázatát mi fizettük ki, aminek az ajánlati biztosítékát mi fizettük ki!”

2012 decemberének egy délutánján a “„Csészényi téren”, a pécsi városházán jöttek össze mintegy féltucatnyian egyeztetni a Zsolnay átvételére kiírt városi pályázatról. Köztük volt pályázóként Bachar Najari, a városi oldalról pedig Csizi Péter alpolgármester, valamint Barna Béla is.
Úgy tudni, a reménybeli befektető kíséretében Kardos Éva ügyvéd, valamint a pénzügyi tanácsadóként bemutatott Barta László és a marketing-tanácsadóként prezentált Bicskey Richárd vonultak fel.

Az egész Zsolnay gyár megvásárlásának ötlete cikksorozatunk első részében is fontos szerepet játszó Barta-Bicskey párosé.(Az első részt itt olvashatja) Olyannyira, hogy ők ketten kimondottan a Zsolnay gyár megvásárlására és üzemeltetésére 15 millió dolláros bankkölcsönt intéztek, sőt, különböző tőkefedezeti ügyletre ők találták a hajmáskéri telek- tulajdonosokat, ők állapodtak meg velük, a Hajmáskér 616/110 ingatlanfedezeti biztosítékként való felhasználásáról.

Hogy csak „klasszikusokat” idézzünk, mesélje el a történetet Barta levele (szöveghűen, a helyesírási hibákkal együtt), amit az általa főárulónak nevezett dr. Kardos Éva ügyvédhez írt, szemére hányva azt az ügyvédhez méltatlan viselkedést, mellyel Bachar Najari csalárd viselkedéséhez hozzájárult.

„2012-ben megkerestünk egy pályázat ügyében. Az volt a kérésünk, segíts összeállítani. Ez a pályázati anyag a Zsolnay Porcelánmanufaktúra értékesítési dokumentuma volt. Tudtuk, hogy kevés az idő, de biztosak voltunk, ha valaki az Kardos Éva, aki össze tudja rakni. Nagyon megbíztunk benned!”

„…a pályázatot összeraktad leegyeztetted korrekt módon. Kérdezted ki fizeti a munkadíjadat? Válaszoltunk, hogy mi!”

„A pályázatban szerepelt egy aláíró az eladó részéről, akivel perben vagyunk a mai napig. Ezért úgy döntöttünk a pályázatba vegyük bele Najarit, akivel megállapodtunk a feltételekben.”

Az egy aláíró Bartáék korábbi ügyletében ellenérdekelt volt, perben álltak vele egy végül létre se jött üzletben, ezért az illető valószínűleg mindent elkövetett volna, hogy Bartáék ne juthassanak nyerő pozícióba. Azt már csak feltételezhetjük, de nem tudjuk, hogy ő vette-e rá Najarit Bartáék kihagyására.

Az ügyvédnő már ismerte Najarit, Barta vitte el hozzá, kérve, hogy képviselje egy UniCredit Bankkal szembeni zűrös ügyben. Folytassuk a levelet…

„Ennek a megállapodásnak egyik része az volt, hogy a Te munkadíjadat is felezzük el Najarival. Ezt úgy tudom ki is fizette. Mi pedig a másik felét az biztos én adtam át! Bacharral abban maradtunk ő szervezi a pénz meghozatalát, az ajánlati biztosítékot, ill. a vételárat. A beadási határidő előtt három nappal Bachar meghívott egy szír étterembe es közölte nincs pénze! Nem tudja befizetni az ajánlati biztosítékot sem!”

„A megbízók az első pillanattól mi voltunk nem a Bachar! Azt sem tudtuk mit csináljunk, de tudomásul vettük. Ricsi azt mondta Bachamak nem baj barátom vagy, akkor is valahogy megoldjuk es benne vagy 33%!” „…Kértünk csinálj egy szindikátusi szerződést, ami biztosít minket Bacharral szemben, ha bármi történik: Ez a szerződés elkészült 2013 január. 28.-án egyeztettük veled! Kértünk, hogy ha találkozol, vele írasd alá! Soha nem lett aláírva. Pedig volt egy hármas megbeszélésünk a Te irodádban, ahol Te, a Bachar és én voltunk jelen. Mindig valami ok volt, hogy nem iratod alá nem érek, rá most vidéken vagyok csak ezt hallottuk.”
„Mellesleg a saját email címedről elküldted a kész változatot…” „…befizettük az ajánlati biztosítékot a Bachar helyett a JV Re-KO Kft. számlájáról.”

(A befizető cég egy Bartáékhoz tartozó, s későbbiekben a vállalkozásnak szerepet szánó keramikusnő vállalkozása.)

A tárgyalások sima mederben folytak megállapodtak mindenben, a szindikátusi szerződés teljességgel Najari szája íze szerint készült, de az önkormányzat is elégedett lehetett, hiszen csak ígéretet tett arra, hogy „mindent elkövet” a korábbi banki tartozások elengedésére, viszont nem kötelezte magát annak az összegnek jóváírására, amennyiben a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) erre nem hajlandó. Néhány tárgyalási forduló, levélváltás után született meg a végső megállapodás, és a Najari érdekeit minden szempontból kiszolgáló szindikátusi szerződés a vevő és az önkormányzat között. (Megjegyzem: az ügyben későbbiek során aktív szereplővé váló Szabó Iván ügyvéd szerint semmivel nem magyarázhatóan előnytelen az önkormányzat számára a dr. Túri által készített szindikátusi szerződés.)

Íme:

1.)  Felek rögzítik, hogy a Zálogjogosultak mint Eladók és Befektető mint vevő között 2013. ………. napján „Szindikátusi Szerződés” és annak 1. sz. mellékletét képező „Részvény adásvételi szerződés” megjelöléssel szerződések jöttek lére.

A fenti Szerződések alapján Befektetőt 180.000.000,- Ft, azaz egyszáznyolcvanmillió forint összegű fizetési kötelezettség terheli vételár jogcímén, míg tőkejuttatás jogcímén Befektető 500.000.000,- Ft, azaz ötszázmillió forint összegben vállalt fizetési kötelezettséget Zálogjogosult felé. Befektető az 500.000.000,-Ft Tőkejuttatási kötelezettség bankgaranciával nem fedezett, mindösszesen 300.000.000,- Ft azaz háromszázmillió forint összegű tőkejuttatási kötelezettségének biztosítékául Zálogkötelezettséget vállal a jelen Szerződés által Zálogjogosultak felé.

Barta keserűen jegyzi meg levelében:

„Aztán eljött a megértés pillanata amikor Bachar a szerződéskötés napján kizárt a gyár területéről! Soha nem tehettem be a lábam abba a gyárba, aminek a pályázatát mi fizettük ki, aminek az ajánlati biztosítékát mi fizettük ki!”

SNM/ki

Folytatjuk

A Zsolnay gyárral foglalkozó cikkeink itt és itt és itt és itt és itt és itt és itt találhatóak.