Featured

Karácsonyi kávé, új kor hajnalán – Déli kávé Szele Tamással

A karácsonyi írás kényes műfaj, ugyanis vagy tartalom nem lesz benne, vagy karácsonyi hangulat: a kettő egymással éles ellentétben áll. Nem lehet angyalkákat idézni a szentséges éjben és közben mocskos realitásokról beszélni. Mivel pedig az írás mégis hírlapban jelenik meg, foglalkozzunk a hírrel magával – és kérjünk elnézést a karácsonyi hangulat megszentségtelenítéséért.

Habár, jobban belegondolva a szentségtörést nem a hírlap követi el, az csak beszámol az eseményekről, tükör, ami a történteket mutatja: maguk az események méltatlanok az ünnephez. Arról pedig nem a hírlap tehet, hanem az események alakítói.

Mivel pedig a mai nap legfontosabb híre Orbán Viktor interjúja a Magyar Időkben, hát őt tessenek szidni, ne minket.

Annyi biztos, hogy valaki el kéne már magyarázza a mostani kormány politikusainak, miről is szólnak a karácsonyi ünnepek, mert vagy soha nem tudták, vagy már rég elfelejtették: minden év decemberének harmadik harmadában elkezdenek vadul nyilatkozni, és akinek esetleg békésen is telnének az ünnepei, annak is elrontják a hangulatát. Tegnap Kövér László kommunistázott, bolsevistázott és ügynöközött egy hatalmasat a Pesti Srácokban, bár mondjuk azt elhiszem, hogy bolsevizmusról és ügynöki feladatokról ő maga már pusztán személyes tapasztalatai alapján is többet tud, mint bármilyen laikus, amatőr, civil. Akkor azt mondtam: „Ünneprontás idén megvolt, csak Orbán túl ne dobja.”

Túldobta.

A mai interjút jegyezzük meg, mert korszakhatárt jelez.

Ugyanis már a címében is olvashatjuk: „Új korszak előtt áll Magyarország”. 

Hogy nekem az ilyen új korszakokról semmi jó nem jut az eszembe, lehetne a saját bajom, de az a baj, hogy más is így van ezzel. Ha egy magyar politikus valamiképpen önálló korszakot akar nyitni, annak jó vége ritkán van. Kevés nekünk az olyan korszakunk, ami bekerült a történelembe és egyértelműen jó szívvel emlékezünk rá – talán egyedül a Kiegyezés kora az, amit a legtöbben képesek vagyunk szeretni. De itt és most szó nincs kiegyezésről, ahogy elnézem, ez épp a Nemalkuvás kora lesz.

De lássuk a medvét. Lássuk, mit mond a miniszterek elnöke.

Az írást egyébként Csermely Péternek köszönheti a művelt közönség, aki szükségesnek találta nevéhez hozzáfűzni, hogy a Mediaworks alkalmazottja – kinek mi a fontos, kérem. De mit mond a főminiszter például a tüntetésekre?

„Ahány ház, annyi szokás; van, ahol így kívánnak boldog karácsonyt, s van, ahol szeretettel, ajándékkal, az otthon melegével. Én hoztam magammal egy családi képeslapot, ezzel szeretnék áldott karácsonyt kívánni az ellenzéknek és az egész országnak. Persze a politika olyan világ, ahol akár karácsony estéjén is dúlhatnak a küzdelmek, a tüntetések is hozzátartoznak a demokrácia mindennapjaihoz. Az erőszak, a rombolás, a vandalizmus viszont nincs rendben.”

Persze, hogy nincs rendben, most nincs, de 2006-ban ugye rendben volt? Ja, akkor nem decemberben magasztalták fel a Kossuth teret oly módon, altestileg, amit most nem részleteznék, de még a talajt is ki kellett cserélni… Meg akkor mintha komolyabb atrocitások estek volna. Jóval komolyabbak, de mégis fontos volt 2010-ben elsőként az akkori gyújtogatókat rehabilitálni, mert az erős nép edzett fiainak szabadságvágyát fejezték ki a zavargások. Most ahhoz képest szinte nincsenek károk, mégis úgy tetszik nyafogni, mint egy kávénénike a szalonban.

Utcai harcos létére.

De miért is tüntetnek?

„A kormány a munkát, az otthont, a családot, a biztonságot képviseli, és velünk szemben az ellenzék azzal a politikával, amely egyszer már tönkretette Magyarországot. Az egyik oldalon az országot megvédeni akaró nyugodt erő, a másik oldalon pedig az agresszió, az erőszak, a bevándorlás támogatása és az adóemelések.”

Izé. Uram, magának fogalma sincs ezek szerint a tiltakozások okáról, vagy, ami még rosszabb, nem hajlandó tudomásul venni az okokat. Senki nem akarta például a bevándorlást támogatni, annak okából, hogy ide a jelenlegi helyzetben amúgy is csak erőszakkal lehetne hozni bevándorlókat, évek óta nem látunk menekülőket sem, és nem azért, mert a déli határ egyik szakaszán áll egy hevenyészett drótakadály. Azért, mert nem őrültek meg.

„Aki a munka törvénykönyve módosítása ellen beszél, az a dolgozók ellen beszél, mert a lépés az ő érdekeiket szolgálja. Ezt az idő bizonyítja majd. Aki többet akar dolgozni, és többet akar keresni, annak most lehetősége is lesz erre. A módosítás bérnövekedést hoz majd magával, s a gyarapodó béreket az ellenzéki hazugságokkal szemben ugyanúgy, mint eddig, havonta kell kifizetniük a munkaadóknak.”

Hogyne, persze: egy ideális társadalomban tényleg az dolgozhat többet, aki akar. A reális magyar viszonyok között meg klasszikussá vált pár nap alatt a kérdést megvilágító kis párbeszéd:

– Józsi, akarsz dolgozni szombaton?
– Most nem szeretnék, inkább a családdal töltenék egy kis időt…
– Akkor másképp kérdem: Józsi, akarsz még hétfőn is dolgozni?

Erről van itt szó, erre ad lehetőséget a rabszolgatörvény. És ne tessék azzal jönni, hogy Józsi majd keres magának másik, jobb, emberségesebb munkaadót: még Budapesten sem valószínű, hogy kap, de ha vidéken él, ahol kevés a munkalehetőség, egy életre beleszorulhat a kizsigerelő rabszolgaságba. Miniszterelnök uram, magának komoly problémái vannak. Még mi a panasza?

„Nem volt 2010 óta egyetlen olyan gazdasági intézkedésünk, amit az ellenzék elfogadott volna, legyen szó akár béremelésről, családtámogatásról, adócsökkentésről, közmunkáról, devizahitelesek kimentéséről.”

És ezeknek melyike volt sikeres? Ne halandzsázzunk, ahhoz én is értek: egyike sem. A devizahitelesek kimentése a legkevésbé, de a közmunka is valami tökéletes ellentéte lett egy szociális intézkedésnek – viszont kiváló fegyver választások előtt. Ha ugyanis az a kevés közmunka sincs, akkor családok halnak éhen, így aztán könnyű is a kiszolgáltatott helyzetben lévőket arra szavaztatni, akire épp tetszik.

No, de jöjjön a migráncsozás (vesd össze: bográcsozás), mint népi tánc, mert nyakunkon az EP-választások!

„Európa nyugati fele évekkel ezelőtt belevágott egy kísérletbe. A nagy nyugati országok megpróbálnak létrehozni egy vegyes civilizációt, úgy gondolják, hogy a keresztény Európából legyen keresztény–muszlim Európa.”

Ezt meg hol tetszett olvasni? Ilyent soha, senki sem mondott.

„Közép-Európa ellenben úgy döntött, hogy ebbe a kísérletbe bele sem kezd, mert a kockázatok rendkívül nagyok. Nem akarjuk, hogy kevert népesség lakja az országainkat, ezért védjük a határainkat, és ellenezzük a bevándorlást. Mindenki láthatja, hogy a nyugatiak ezt a döntésünket nem tartják tiszteletben. Próbálják ránk kényszeríteni az akaratukat. A magyar ellenzéket eszközként használják. Soros György és hálózatai nem tűrik el, hogy Közép-Európa kimaradjon az ő nagy társadalomalakító kísérletükből, és magyarországi megbízottjaikat a nemzetközi akcióik logikája szerint mozgatják.”

Orbán úr, szólíthatom a jövőben Közép-Európának? Mert maga döntött így leginkább, nem más, főleg nem egy földrajzi egység, mellyel ön sajnálatos módon azonosnak véli magát. Erre ma már kiváló terápiák léteznek. Csak szedni kell a gyógyszert, kérem, nem kihagyni egyszer sem. Persze Soros Györgyöt nem lehetett kihagyni, ahogy az egész képtelen összeesküvés-elméletet sem: ne adja fel, uram, lehet, hogy még gyógyítható! De magának is akarnia kell a gyógyulást, az igaz.

„Ebben a küzdelemben lesz fontos mérföldkő az európai parlamenti választás, ekkor mérik össze az erejüket a keresztény Európát védelmező, illetve a bevándorláspárti politikai erők. Ismét kialakul az a történelmi helyzet, hogy Magyarország nemcsak önmagáért, hanem egyben a keresztény Európáért is küzd. A magyar kormány nem fog változtatni a politikáján, Magyarországot továbbra is meg fogjuk védeni.”

Persze, innen fúj a szél, ez már a jövő évi EP-választások kampányának része, így, a karácsonyi ünnepek alkalmából. Azért annak nem adnék túl komoly esélyt, hogy maga és néhány társa képesek lesznek átalakítani az Európai Uniót államszövetségből nemzetállamok laza körévé, pedig ez a be nem vallott céljuk: az autonóm nemzetállamokban ugyanis sokkal zavartalanabbul és gátlástalanabbul lehetne gyakorolni a hatalmat, és ha megszűnik az utazás szabadsága, emigrálni sem lehet majd a kis választófejedelmek, zsarnokok elől, szóval én azt elhiszem, hogy maga feltalálta a Német-Római Birodalmat, csak az a helyzet, hogy annak idején ezt az államalakulatot nem véletlenül hagyták abba.

Azonban most jön csak a feketeleves. Nagyot kell ugornunk a szövegben, de ez a lényeg.

„Persze, lesznek választások 2019-ben, de a mi horizontunk 2030. Nyolc év közös munkájának eredményeképpen új korszak előtt állunk, és hiszek abban, hogy nemcsak megindultunk, de meg is érkezünk. Magyarország a huszadik századot elvesztette, de a huszonegyediket meg akarjuk nyerni. A múlt század elvette tőlünk az önbecsülésünket, a jómódot, az alkotóerőt, és elvette tőlünk a nemzeti egységet. Ezt most mind vissza akarjuk venni. És ez 2030-ra maradéktalanul sikerülhet is. A magyarok száz év magánya a Kárpát-medencében most véget ér.”

Hát, legalább megmondta.

2030-ban még győzni akarnak, tehát még legalább tizenhat évig kíván uralkodni. Az nekem sok idő, kérem, én akkor 67 éves leszek. De azért megkérdezném: hogy a bánatos csodába lehet ennyire biztos még három választási győzelemben? Csak úgy, hogy vagy választások nem lesznek, vagy ha lesznek, nem lesznek demokratikusak. Különben így beszélni olyan, mintha előleget vennék fel a lottó ötösre.

Tehát ez Orbán Viktor karácsonyi ajándéka. Hogy bejelenti: még tizenhat évig ül a nyakunkon.

Nem kétlem, hogy ő maga ennek nagyon örül.

Mi már kevésbé.

De láttunk már ezer évre kovácsolt birodalmakat pár év alatt romba dőlni, örökösnek szánt rendszereket csődbe jutni, feloszlani: szóval, van remény.

Viszont jó tudni, milyen jövőt szán nekünk ez a magabiztos ember.

És eszerint szavazni majd.

Akár az EP-választásokon is.

Elnézést, nem akartam elrontani a karácsonyt.

Bár, tulajdonképpen nem is én rontottam el, hanem a miniszterelnök.

Azért kellemes ünnepeket…

Hidat építeni

„És ő (Jézus) az (Utolsó) Óra Jele lesz: ezért ne legyen kétségetek abban és kövessetek Engem: Ez az Egyenes Ösvény.” (Korán, 43. Szúra, Zukruf 43:61)

Igen, nem tévedés, a Koránt idéztem. A Korán azt, írja, hogy Jézus lesz a megváltó. Szándékosan nem azt írtam, hogy a muszlimok szerint Jézus lesz a megváltó, mert a muszlimok zöme nem ismeri a Koránt. Ők félművelt sejkjeiket ismerik, akik nem a Koránról beszélnek velük, hanem a politikai Korán értelmezésekről, ami teljesen más műfaj és nem autentikus. Hál istennek a muszlimok zöme egy évezreden keresztül békében élt más felekezetű embertársaival. A ma azonban más. Hatalmas erők próbálják a szart keverni közöttünk. Csak a mi ostobaságunkon múlik, hogy belemegyünk a játékba, vagy sem.
Vannak, ugyan Jézus értelmezését övező viták közöttünk, de nem mindegy? Érdemes volt ezekért a vitákért emberéleteket áldozni pro és kontra?

Elnézem a hangyákat, mennyire értelmesebb lények, mint mi emberek! Milyen tökéletes struktúrákat építenek, milyen fantasztikus ökoszisztémát hoznak létre gombák, ásványi anyagok és építményeik között. Még sosem láttam két hangyát világnézeti problémák miatt öldökölni! Csak az ember ilyen barom. Azt hiszi, hogy tudata más lények fölé emeli, holott a tudat nem más, mint saját gyengeségünk kivetülése, ami által nem fel, hanem sokszor lesüllyedünk és olyat teszünk, amit állat nem tesz.

Ha ma Jézus születését ünnepeljük (bár nem e napon született, csupán az egyház állította be e napra a sötétségből világosságba váltás miatt), akkor a lényegre figyeljünk és az nem más, mint a szeretet. Feledjük atyáink berögözött szokásait, szóhasználatát, értelmezését (erre figyelmeztet a Korán is!), törjük át a gyűlölet, ellenségeskedés és übermensch elitkedés falát. Merjük átugrani a szakadékot és hidat építeni! Egy az Isten! Bizonyítsuk, hogy többek vagyunk a hangyáknál. Ne ösztönre alapozzunk, ne zombik legyünk, hanem tudatosan szeressük egymást, emberként. Áldott Ünnepeket.

Sheikh Abdel Rahman

Egy régi Szenteste

1953 karácsonyának előestéje volt. Már Nagy Imre a miniszterelnök, megkezdődött az úgynevezett „új szakasz” kissé liberálisabb politikája, de még mindig Rákosi szelleme ijesztgette az országot. Rákosiék utálták a karácsonyt, nem is volt akkoriban ünnepnap, de betiltani a családi ünnepet még ők sem tudták. Azt mondták, aki a karácsonyt ünnepli az a klerikális reakció szekerét tolja. A mai fiatalok azt sem tudják mit jelent ez? Röviden: visszasírja az egyházak és a papok hatalmát. Pedig mi nem sírtuk vissza, csak végre boldogak akartunk lenni.

Rákosiék egyet tehettek: karácsonykor nem árultak karácsonyfát, vagyis nem lehetett kapni fenyőfát. Nagyapám derék újpesti asztalos volt, rajta nem fogott ki a Rákosi-klikk. Összeeszkábált falécekből egy talpat, s abba beledugott egy piros partvisnyelet. A nyélbe lukakat fúrt, szépen, szimmetrikusan, majd kimentünk a Megyeri temetőbe, s vettünk fenyőágakat, mert azokat lehetett kapni, az emberek télvíz idején fenyőgallyakkal borították be szeretteik sírját. Nagyapám otthon, a fenyőgallyakat szépen beledugdosta a piros partvisnyélbe fúrt lukakba. Olyan szimmetrikus és gyönyörű fenyőfám soha nem volt többé.

Kocsisgyertyákat szerencsére lehetett kapni, azok fénye világított Szenteste, amikor az egész család, térden állva, elénekelte a Mennyből az angyalt.

A partvis karácsonyfán díszek is voltak. Nagyanyám Mitugrász és Inota csokik ezüstpapírjába csomagolt diókat, anyám akasztgatta fel a fára a díszeket, cérnával. Habcsók is volt, vagy valami hasonló. Nagyanyám sütötte a fehér és rózsaszín habos csodákat, azokat is felaggattuk a fára. Szaloncukor is volt, savanyúcukrot csomagolt apám kék papírba, ilyen papírokba kötöttük a tankönyveinket, füzeteinket. És a csúcsdísz! Nem flancos volt, mint a maiak, nagyanyám a kertben növő csipkebokor ágaiból hajtogatott ötágú betlehemi csillagot. Nem volt vörös színű, mint a proletariátus csillaga vagy Mózes égő csipkebokra!

A fa alatt ajándékok vártak: fa, festett építőkockák, ezt is a nagyapám gyártotta, magasszárú, barna bőrcipő, amibe hóeséskor újságpapírt tett a nagyanyám, hogy be ne ázzon nagyon és ne fázzon a lábam. És a legnagyobb ajándék: a bakancsra felcsavarozható, levehető korcsolya. 32 forint volt. Akkor még voltak kemény telek, nem úgy, mint mostanában, az iskola udvarát fellocsolta a pedellus, a víz jéggé fagyott, azon csúszkáltunk, mint néhány évvel később a Kékes tévében a Protapopov házaspár. Emberek, ki tudja még, ki volt és mit csinált a pedellus? Miért akasztottunk a Kékes tévé képernyője elé zöld plexilapot? No persze, ez már egy későbbi történet, maradjunk ’53-nál.

Halászlét ettünk és rántott pontyot, a szomszédunk nagy ho-ho-horgász volt és lejárt az újpesti öbölbe pecázni. Tőle volt a ponty, amely karácsony délutánig a kádunkban úszkált, s öt óra fele kólintotta fejen szegény halacskát asztalos nagyapám egy fakalapáccsal. Nagyanyám bájglit sütött, az újpesti piaci kofák árultak diót és mákot.

Csillagszórónk nem volt. Csak a szemünk csillogott. A könnyektől.

Brexit a láthatáron – Déli kávé Szele Tamással

Kérem, roppant fontos dolgok történnek minálunk, forrong az ország, már nem csupán a két elfogadhatatlan törvény ellen tiltakozunk, de látszani kezdenek a rendszerszintű hibák is: viszont azért ne feledkezzünk meg arról sem, mi történik a nagyvilágban. Az is érint minket, nem feledkezhetünk meg a nemzetközi politikai eseményekről sem.

A mai kávé mellé vegyük rögtön a Brexittel kapcsolatos híreket. Ugyanis azoknak bőven vannak magyar vonatkozásai: elég csak az Egyesült Királyságban dolgozó magyar állampolgárokra gondolnunk, velük vajon mi lesz? Menniük kell? Maradhatnak?

És egyáltalán: lesz Brexit?

Nos, a helyzet több, mint érdekes. Ugyanis míg állandó tömegmozgalmak szorgalmazzák egy újabb népszavazás kiírását az Egyesült Királyság kiválásáról (arra hivatkozva, hogy az első során jószerével fogalma sem volt a jó briteknek arról, mit is szavaznak meg), a politikusok nem hajlandóak engedni. Annyira nem, hogy Theresa May január harmadik hetére ki is íratta a parlamenti szavazást a megállapodásról, egy heti vitát követően. Tulajdonképpen már kellett volna szavazni az Alsóházban erről, csak elhalasztották a voksolást a megállapodásba foglalt ír biztosítékkal kapcsolatos komoly nézeteltérések miatt. Konkrétan az történt, hogy az északír unionisták megvonták a támogatást Theresa Maytől, ha nem is teljesen váratlanul: az Észak-Írország és az Ír Köztársaság közötti vámhatár, illetve vámszabad-terület kérdésén különböztek össze.

No, de mit gondol a brit polgár erről az egészről? A Sky News felmérést végzett, ennek alapján a britek több mint fele támogatna egy újabb népszavazást a brexit ügyében, míg az emberek 36 százaléka ellenezné a második referendumot. Egy esetleges szavazás esetén egyébként az emberek 53 százaléka voksolna az EU-ban maradás mellett, 32 százalékuk támogatná a megegyezés nélküli brexitet és mindössze 16 százalékuk menne bele a May által propagált megállapodásba.

Hát akkor világos, mondanánk, meg kell tartani az újabb népszavazást, és a brexitpárti politikusok hajtsák meg fejüket a választók akarata előtt. Döntsön a nép.

Ez az, amiről egyetlen brit politikus sem akar hallani

Hogy Theresa May nem, az érhető, neki a Brexit, ha árt is vele Britanniának, de élete fő műve, magnum opusa, ő mindenáron keresztül akarja erőltetni. Azonban mit szól ellenlábasa, a Munkáspárt vezetője, Jeremy Corbyn?

Nos, ő is Brexitet akar! Annak dacára, hogy az új népszavazást döntően munkáspártiak követelik, a Guardiannak adott interjújában világossá tette: az Egyesült Királyság akkor is kilépne az Európai Unióból, ha jövőre előrehozott választásokat tartanának és azt a Munkáspárt megnyerné. A baloldali párt vezetője azt nyilatkozta, ha ő lenne a brit miniszterelnök, akkor legfeljebb megpróbálna kialkudni egy jobb brexit-alkut, mint amit Theresa May konzervatív miniszterelnöknek sikerült, és igyekezné kiharcolni, hogy az Egyesült Királyság vámunióba kerüljön az Európai Unióval.

Corbynnak nem ez az első olyan megnyilvánulása, amely meglepi a közönséget, finoman szólva is megosztó személyiségnek tekinthető, de ez a legújabb húzása nagyon sokat árthat magának a Munkáspártnak is. Hiszen miről van szó? Nagyon nagy vonalakban arról, hogy az angol, északír és walesi választók már nagyjából bánják az elhamarkodott döntést, amit a népszavazáson hoztak, szeretnék visszacsinálni. Nem jó az nekik gazdaságilag (sem). Erre a toryk semmi szín alatt nem hajlandóak. Ha most jönne a Munkáspárt, mint ellenzéki politikai erő, és azt mondaná: „Válasszatok meg minket, és mi kiírjuk az új referendumot, leállítjuk a Brexitet, megint minden jó lesz, mint volt”, akkor tömegek voksolnának rájuk. De nem ez történik, hanem jön Corbyn és azt mondja: „Válasszatok meg minket, és nem állítunk le semmit, jó ugyan nem lesz, de mi leszünk a vezetők”.

Nem tűnik a legjobb üzletnek, bár a toryk ajánlata is ugyanolyan pocsék – ha lesznek is előrehozott választások, a brit polgároknak két rossz közül kell választaniuk. Mintha csak magyarok volnának.

De hát tényleg olyan nagyon rossz lesz, ha a szigetország elszigetelődik?

Tényleg.

Annyira, hogy a „no-deal” (megállapodás nélküli) Brexit esetére a kormány katonai szakértőket bízott meg az élelmiszer-utánpótlás megszervezésére. A művelet neve: „Operation Yellowhammer”, és Michael Gove környezetvédelmi miniszter felel érte. Olyasmiket tartalmaznak a tervek az Evening Standard szerint, hogy a korábban állati takarmányként használt növényeket is emberi fogyasztásra alkalmassá kell tenni, ám ez végső csapást mérhet az állattenyésztésre. Jegyrendszer várható, szigorú fejadagokkal – mint a második világháború alatt és után, ugyanis a hadigazdálkodás Nagy-Britanniában csak 1953-ban szűnt meg, egészen addig szigorú takarékoskodás folyt.

Ilyen körülmények között nem lesz ott nagy élvezet vendégmunkásnak lenni sem. Theresa May meg is mondta:

„Fenntartható szintre szeretnénk csökkenteni a bevándorlók számát. Ez nem százezreket, hanem tízezreket jelent.”

Ez fejadag-rendszer mellett érthető is, de dolgozni ki fog? Ugyanis a brit gazdaságot a vendégmunkások tartják fent, az egészségügyet, szolgáltatóipart szintén. Valódi brit udvariassággal készítették el a May-kormány Brexit utáni bevándorlásügyi programját. A kilépés támogatóinak egyik legfontosabb érve volt az EU-tagsággal járó szabad mozgás megszűnése, és a bevándorlás mértékének csökkenése. Sajid Javid belügyminiszter kiemelte, hogy a már most az országban lévő uniós polgárokat nem fogják elküldeni az Egyesült Királyságból:

„Nagyra értékeljük a nálunk élő hárommillió uniós állampolgár hozzájárulását az ország sikereihez. Akár lesz megállapodás, akár nem, azt szeretnénk, ha Önök itt maradnának, és meg fogjuk védeni a jogaikat. A jövőben arra fogunk törekedni, hogy a bevándorlás az ország érdekeit szolgálja.”

Ezek szerint, aki már ott él, maradhat?

Az nem olyan biztos. Ugyanis a dokumentum szerint megszűnik majd a képzett munkaerő beáramlásának jelenlegi korlátozása, harmincezer fontban határozhatják meg a képzett bevándorlók minimálbérét, és az uniós állampolgárok továbbra is vízummentesen léphetnek be az országba.

A minimálbér terve viszont komoly kritikákat kapott a parlamentben:

„Sokan aggódnak a harmincezer fontos minimálbér miatt. Ez gyakorlatilag kizárná az egészségügyi dolgozók, a szociális munkások, a szerelők érkezését, és nagyon káros lenne a magán- és az állami szektornak egyaránt” – mondta a munkáspárti Diane Abbott.

Persze, hogy problémás: hiszen olyan magasra tették a minimálbér-küszöböt, hogy azt csak a leggazdagabb munkáltatók fogják tudni megfizetni, márpedig az Egyesült Királyságban élő uniós polgárok legnagyobb része a helyi viszonyokhoz képest rosszul fizetett, egyszerű munkát végez. Őket nem fogják ennyire megfizetni, nem is lenne miből, így aztán ha nem is tilos nekik ott dolgozni, de kénytelen-kelletlen el kell majd hagyják az országot.

Persze, nyoma sincs helyükre álló brit vagy a volt gyarmatbirodalom területéről érkező tömegeknek: az Egyesült Királyság szembe kell nézzen a munkaerőhiánnyal és az élelmiszerhiánnyal is. Az elavuló atomreaktorok alkatrész-utánpótlását sem fogja finanszírozni az Unió, mint eddig, így hát energiaellátási gondok is várhatóak – nem lenne jobb megtartani azt az új népszavazást és elengedni az egész Brexitet, ahogy van?

Dehogynem. Csak nem lehet.

A politikusok nem akarják.

És a döntés az ő kezükben van.

Helyszíni tudósítás Párizsból – 3.

A múlt szombaton kevesebb sárgamellényes tüntetett Párizs utcáin, mint a megelőző hetekben, amit a mainstream sajtó egyöntetűen fellélegezve fogadott, és néhány napig a mozgalom gyengüléséről tájékoztatott. Főtémájuk az elnök december 10-i beszédstílus-váltása, és négypontos javaslatának kedélyeket lenyugtató hatása. A tévékben, rádiókban a sárga mellényesekkel kapcsolatos információk megritkultak, többnyire a hírek végére kerültek. Az elemzők itt-ott már múltidőben beszélnek az összetűzések heteiről, és azt firtatják, hol is követett el hibákat Macron.

Igen, hallhattuk, a kormány elismeri, nem jól kommunikált a reformokról. De – és ez az amit örömtelinek értékelnek a hivatalos körökhöz közel álló álló elemzők – tanulva a hibákból, az elnök azon gondolkodik, hogy hogyan építsen ki ezentúl jó viszonyt az egyszerű emberekkel, akik nem értették meg politikája minden összefüggését. Ezzel egyidőben értesülünk, hogy a rendőrség kormány-utasításra elkezdte a sárga mellényesek útkeresztezéseken kialakított faépítményeinek erőszakos felszámolását…

A mozgalom gyengülésének ellentmondó jelenségek:

az országban a forgalmi csomópontokat továbbra is elfoglaló sárgamellényesek esőt, szélt semmibevevő múlt hétvégi és azóta is folytatódó vitái a velük szimpatizálókkal, a lovas és pajzsos állig felfegyverkezett rendőri felügyelettel szembenéző magatartásuk, a Párizs melletti országos nagybani piac blokád alá vétele kedd óta, és a szerdai bejelentés, miszerint a december 22-i „VI. felvonás” színhelyei elsősorban nem Párizs, hanem Versailles és a belga, a német, a spanyol valamint az észak-nyugati tengeri országhatárok lesznek.

A nagybani piacon vagy már az odavezető autópályán leblokkolt teherautók sofőrjei közül sokan a „kényszerpihenőt” kihasználják, hogy megosszák a sárga mellényesekkel termoszban melegen tartott kávéjukat és eszmét cseréljenek velük, a határok szombati megbénítására pedig a hét közepe óta szerveződtek a szolidáris buszjáratok és a kocsi-ülőhelyek felajánlásának hálózatai. Az érintett sofőrök értik az áruáramlás über alles elvének környezetromboló, CO2-kibocsátó, levegő-szennyező hatását és a multik érdekeinek kiszolgálását a hazai kis- és középtermelők, kis- és középkereskedők rovására. A szuper- és hipermarketek eddigi blokád-akcióihoz hasonlóan, a sárgamellényesek az ország részleges gazdasági lebénításával arra akarják kényszeríteni a kormányt és az elnököt, hogy mondjon le vagy teljesítse követeléseiket.

A követelések sokaságából kb. két hete, a „IV. és V. felvonás” óta egyre inkább egy főkövetelésről folynak a viták, a népi kezdeményezésű népszavazásról. (A plakátokon, transparenseken látható francia rövidítése RIC, ezentúl legyen NKN). Ez az új követelés az elmúlt néhány hét kezdetben apolitikusnak tekintett mozgalmának gyors politizálását mutatja.

Jöjjön a VI. Köztársaság?!

A Svájcban 1848-ban bevezetett, a parlamenti szavazással párhuzamosan működő NKN a közvetlen demokrácia intézménye, a sárga mellényesek körében az elmúlt két hétben futótűzként terjedt el mint fegyver az adó- és társadalmi egyenlőtlenségek, a hatalmon lévők arroganciája, a demokrácia kiürülésének intézményes megelőzésére. Miután Macron december 10-i beszédében alamizsnáknak tekintett négy intézkedését a kormány, e héten rekordgyorsasággal megszavaztatta képviselőivel, a France Insoumise képviselői bejelentették, hogy februárban törvényjavaslatot terjesztenek a parlament elé az NKN bevezetésére.

Az NKN a France Insoumise párt 2012-es és 2017-es programjának részét képezi, így magától értetődő, hogy most magáévá teszi ezt a spontán módon előtérbe került követelést. A 2019 elejére tervezett törvényjavaslat a De Gaulle által 1958-ban megszavaztatott, a parlament szerepét korlátozó, a köztársasági elnök jogkörét, hatalmát megerősítő – kritikusai szerint királyi szintre emelő -, idén 60 éves V. Köztársaság alapjának megkérdőjelezése, egyenlő a VI. Köztársaság évek óta sokak által követelt megalapozásával.

A France Insoumise december 18-i sajtótájékoztatóján Francois Ruffin fejtette ki, hogy a sárgamellényesek vitáiban megfogalmazott követeléseknek megfelelően pártja új pontokkal egészíti ki a programjában szereplő NKM-et:

  1. Az NKM alkotmányba iktatása,
  2. a népnek törvényjavaslati joga van,
  3. kezdeményezheti törvény(ek) eltörlését,
  4. kezdeményezheti képviselők visszahívását,
  5. kezdeményezheti az alkotmány módosítását.

A törvénymódosítási javaslat január 6-ig kiegészíthető, módosítható, a France Insoumise javasolja ezek és más idevágó módosítások helyi gyűléseken történő megvitatását és internet platformján történő publikálását.

Nos, a mai intézményes keretek között mindennek szimbolikus jelentősége van, az Elnök pártjának parlamenti abszolút többsége miatt a törvényjavaslat szavazásra bocsátására nincs esély. A viták folytatása, a sárgamellényesek és támogatóinak mozgalmában elhangzott követelések hallhatóvá tétele, a mozgalom életben tartása a cél.

Macron és a kormány stratégiája más

Az elnök számára, mint nyilatkozta, megérett a helyzet egy országos konzultációra arról, hogy tulajdonképpen mit akar a nép. Január közepéig fog tartani, amíg a kormány megbízottjai a helyi, megyei, régiós vezetőkkel együtt kidolgozzák a konzultáció szabályait, többek között, hogy milyen kérdésekre korlátozódjon a konzultáció. Március-áprilisban összegzik az eredményeket, majd ezt követően egy bizottság kidolgozza a megfelelő intézkedéseket. Mire mindez lebonyolódik, jön a nyári vakáció és őszre – mondják a rossz nyelvek – mindenki elfelejti az egészet. Tegyük hozzá, vagy azért, mert a sárgamellényesek mozgalma elhal vagy mert a további események elsöprik a macron-i bürokráciát. A történelem nyitott könyv…

Addig is a kormánynak – a sárgamellényesek mellett, akiket (egyenlőre) hidegen hagy a beindított országos konzultáció – több fronton kell harcolnia. Egyrészt a diákokkal és gimnazistákkal, akik a tavaszi felbolydulás után ismét hetek óta tiltakoznak, harcolnak az érettségi és az egyetemi felvételik reformja és az egyetemi beiratkozás költségeinek megnégyszerezése ellen.

A rendőrök követelését teljesítették

Másik front a rendőrség. Szerdán négy rendőrszakszervezet hirdetett kvázi sztrájkot. Sztrájkjog hiányában mindenki jelen volt a kapitányságokon, de a napot vitákkal, egyeztetésekkel, követeléseik megvitatásával töltötték, és csak sürgősségi hívásokra válaszoltak. Az elnök által felajánlott év végi prémiumot visszautasították, fizetésemelést követeltek. Az ő követelésük gyorsan megértő fülekre talált: másnap a belügyminiszter bejelentette a fizetésemelést.

A környezetvédők beperelték az államot

A harmadik front az elmúlt hét új, a sárgamellényesek mozgalmához hasonlóan váratlan eseménye, „a század ügye”. Mi „a század ügye”? Négy környezetvédő NGO – köztük a Greenpeace France és az Oxfam France – december 18-án bírósági eljárást indított az állam ellen.

A nagy nyilvánosságot kapott bírósági eljárás indokai: a francia állam nem teljesíti a Párizsi Egyezményben (2015) vállalt kötelezettségeit, a klímafelmelegedés lelassítása és következményei megelőzése céljából. Érdemes felsorolni a bírósági eljárás konkrét érveit: a CO2-kibocsátás csökkentésének sikertelensége, a megújítható energiák elégtelen fejlesztése, az épületpark energetikai hatékonyság-fejlesztésének hiánya, túl nagy szakadék a beharangozott intézkedések és azok megvalósítására mozgósított eszközök között, túl nagy szakadék a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás elősegítését célzó intézkedések és a klímaváltozás előrelátható következményei között. Az eljárás két fázisa: a követelés előzetes elküldése a köztársasági elnöknek, a miniszterelnöknek valamint hat (környezetvédelmi, gazdasági-pénzügyi, külügyi, mezőgazdasági, oktatási, közügyi) miniszterének. Amennyiben két hónapon belül nem válaszolnak kielégítő intézkedéssekkel és azok betartásának garanciáival, a négy NGO az Államtanács elé viszi az ügyet kötelező erejű ítélet céljából.

A francia kormány nincs egyedül a klíma-elkötelezettségei elhanyagolásával

Nem felmentés, de jegyezzük meg, a francia kormány nincs egyedül a Párizsi Egyezményben vállalt klíma-elkötelezettségei elhanyagolásával. 2015 óta az EU egyetlen országa sem csökkentette, ellenkezőleg, növelte CO2 kibocsátását, a földrajzi értelemben vett Európában pedig csak Norvégia, Montenegró és Makedónia tett pozitív lépéseket az ügy érdekében. Világviszonylatban az Egyezményt aláíró 157 országból a fenti hármat beszámítva 16 ország, köztük Etiópia és Costa Rica hozott az egyezmény szellemének megfelelő intézkedéseket, vette komolyan a klíma felmelegedés csökkentését, az emberiség jövőjét a Földgolyón. Pakisztánban, Kolumbiában és nemrég Hollandiában NGO-k és állampolgárok indítottak pert államuk ellen. Franciaországban 2016-ban egy lotharingiai falu polgármestere perelte be a klímafelmelegedés okozta károk megelőzését elhanyagoló államot.

A „század ügyére” a kormány a lotharingiai polgármester bírósági akciójához hasonlóan legyintett volna, ha az akció elindítói között nem lett volna két sztár (Marion Cotillard és Juliette Binoche) és a kormányhoz intézett felhívást 48 órán belül nem írta volna alá jóval több mint egymillió támogató (a tudósítás elküldését megelőző percekben 1.399.794 a támogatók száma). Három nappal később beindult a kommunikációs program: 21-én reagált az iparfejlesztési államtanácsos, aki a gépkocsigyártásban (!) tervezett (!) újítások ígéretes perspektíváit ecsetelte.

Körösi Zsuzsa

Sonkás csoki

Meg kell vallanom, már a csokis Mese sajtot sem bírtam megenni, pedig az még a maga kísérleti mivoltában érdekes próbálkozásnak is volt nevezhető. Finomnak nem, de legalább érdekesnek. Érdekes volt benne, hogy ez egy sajt… Na, mostantól ehetjük a sonkás, töpörtyűs, angolszalonnás csokoládékat, ha le akarjuk győzni Brüsszelt.

Kérem, nem csak ehetjük, szerintem honpolgári kötelesség is lesz minálunk. A történet Németországban kezdődött, ahol is az AfD nevű szélsőjobboldali párt véletlenül felfedezte, hogy a svájci Toblerone csoki – tetszik tudni, az a háromszögletű – dobozán szerepel, miszerint megfelel a „halal” előírásoknak.

Mármost halalnak azt az ételt nevezzük, ami megfelel a muzulmán vallás tilalmainak, vagyis nincs benne döghús, disznóhús, ragadozó állat húsa, alkohol és vér. Ha húsételről van szó, akkor az állatot vallásos előírások szerint kell levágni, kivéreztetni, de mivel a csokoládé nem állat, ezt itt és most nem taglalnám.

Mármost a csokoládéban alapértelmezés szerint sincsen semmi tilalmas, így hát olyan nyolc hónappal ezelőtt a Toblerone, illetve a gyártó Mondelez bevizsgáltatta a terméket meg a gyártási folyamatot az Írországban bejegyzett Department of Halal Certification nevű céggel, azok ráütötték a pecsétet az igazolásra, onnantól kezdve minden csoki kartondobozára rá van írva, hogy muzulmánok is nyugodtan fogyaszthatják.

És miért ne fogyasztanák? Csokoládé az, nem valami esetleg tilalmas húsféle (emlékszem, 2015-ben majdnem megesett, hogy olyan szárnyasmájkrémet akartak a hatóságok osztani a menekülttáborokban, amiben ipari szalonna is volt – még jó, hogy akadt, aki időben, kiosztás előtt észrevette. De nem csoda, ha kétszer megnéz a muzulmán egy európai húsételt, míg egyszer megkóstolja).

No, emiatt a pár centis felirat miatt hirdetett egész Európára szóló bojkottot az AfD a svájci cég termékeire. Merthogy halal. Minden csokoládé ilyen, sőt, az európai lakosság által fogyasztott élelmiszerek nagy része is.

A vízben például semmi tilalmas nincs, tessék már azt is bojkottálni, bár az igazi AfD-s nem vizet iszik, hanem sört. De tessék azzal öntözni. Kicsit drága volna.

A tejben sincs tilalmas dolog, az is halal, a kenyérben sincs, a sóban, borsban, paprikában, krumpliban, hagymában, tarhonyában sem, szóval bojkottáljuk a marhapörköltet is?

Másik oldalról keresve a megoldást, azt is követelhetnék, hogy mindenben legyen vagy disznóhús, vagy alkohol, amiben nincs, azt bojkottáljuk. Ha csokit akarunk enni, az legyen szalonnás, töpörtyűs vagy sonkás, esetleg kolbászos.

Ha pocsék lesz, hát pocsék lesz, de legalább nem halal.

Mondjuk a máj- és epebetegek nem örülnének ennek, de ugye közérdek az AfD szerint a bojkott. Csak ez állíthatja meg Európa iszlamizációját szerintük. Az fel sem merült bennük, hogy a spontán, minden módosítás nélkül is megfelelő élelmiszereinknek hatalmas piacát jelentik az arab országok, például az európai birkahús nagy részét nekik adjuk el.

Tényleg, a birkával mi legyen? Egy megoldás van: keresztezni kell a sertéssel. Vagy az alkohollal, bár lévén az alkohol sem állat, nem lesz könnyű.

Nagy elme lehet az AfD-s Jörg Meuthen, a bojkott atyja, még akkor is, ha a politikai gazdaságtan tanára és uniós képviselő: de egy dologgal mégis meg tudom vigasztalni.

Van egy, egyetlenegy ország az Unióban, ahol minden beavatkozás nélkül is gyártanak olyan édességet, ami tilalmas a muzulmánokra. Ez Magyarország (bár láttam már whiskys belga csokit is).

Rögtön kétfélét is gyártunk.

A konyakmeggyet és a dianás cukrot.

Egyen azt, svájci csoki helyett, legfeljebb nem fogja szeretni.

Mert jó ugyan a magyar termék is, de azért a svájci jobb.

Vagy alapítson töpörtyűs csoki-gyárat, ha sok a pénze és ki akarja dobni.

Nagy ötlet ez a bojkott, méltó az AfD-hez.

Így kell megállítani Brüsszelt.

Nagy összegben nem fogadnék a választási győzelmükre.

Az EU csöndben betolt egy kalap pénzt hozzánk

Decemberben Brüsszelből 354 milliárd forint támogatás érkezett, ami az addigi éves 574 milliárdhoz képest jelentős összeg. Az államháztartás hiánya ezzel jelentősen csökkenhet a megelőlegezett kifizetések részbeni kiegyenlítésével.

A kormány változatlanul szórja ki az uniós támogatásokra megítélt kifizetéseket, aminek következtében rendre a tervezett éves hiányt jelentősen meghaladó a deficit. November végéig az államháztartás központi alrendszerének hiánya 1842,4 milliárd forint volt, ami az éves előirányzat 135,4 százaléka – derül ki a Pénzügyminisztérium tájékoztatójából.

Az államháztartás hiányát mutatja nyolc évre visszamenően az ábra. Ebből látszik, hogy a jelentős a túlköltekezés az év vége felé tavaly és idén is az uniós támogatások megelőlegezése miatt.

Forrás: PM

Decemberben sokat javulhat a helyzet. A PM közleménye szerint novemberben jelentős, 102,2 milliárd forint uniós pénz érkezett, már 574,6 milliárd forintra emelkedtek a Brüsszeltől hazánknak megtérített összegek. Ezzel párhuzamosan a költségvetés addig 1737,4 milliárd forintot fizetett ki a kedvezményezettek részére. Vagyis majdnem 1200 milliárd az előleg.

December elejére 6,5 milliárd euróra emelkedett a 2014-2020-as ciklusban kifizetett összeg. Mára azonban ez 7,6 milliárdra nőtt az Európai Bizottság napi frissítésű kimutatása szerint. Ez a teljes 25 milliárd eurós keretnek éppen 30 százaléka.

A hazai önrésszel együtt 29,6 milliárdos keretének 101 százalékát már lekötötte a kormány.

Vagyis amíg az év első 11 hónapjában 574 milliárd forint érkezett, addig decemberben eddig 354 milliárd. Ez arra vall, hogy a háttérben talán sikerült megegyezni, de legalábbis lealkudni a magyar közbeszerzésekben talált temérdek visszaélés „árában”. A nyáron de facto felfüggesztett kifizetések tehát a jelek szerint ismét elkezdtek érkezni.

American Enterprise Institute: „Magyarországnak végre elege van Orbán Viktorból?”

„Magyarországnak végre elege van Orbán Viktorból?” – ezzel a címmel közölt terjedelmes cikket a washingtoni székhelyű intézet a honlapján. Ebben megállapította: a mostani tiltakozások mások, mint a korábbiak.

Az eddigiek többnyire Budapestre és a polgárok meglehetősen szűk rétegére korlátozódtak, most más városokban is zajlanak. A korábbi megmozdulások pusztán terápiás jellegűek voltak, amennyiben a résztvevők jókedvűen kiengedték a frusztrációik miatti gőzt.

Most azonban az ellenzéki pártok tevékenyen irányítják az eseményeket, és stratégiai módon vesznek részt a civil aktivizmusban. A szerző úgy látja, hogy a túlórákról szóló törvény gazdaságilag talán indokolható, bár a szemlélőben felmerül, hogy nem járna-e jobban Magyarország egy adagnyi munkaerő-bevándorlással, de a jogszabály csupán a Fidesz által bevezetett többi intézkedés egyike.

Az írás felsorolta a közigazgatási bíróságok létrehozását – ismertetve a jogszabály részleteit –, és azt írta: téma a jól látható korrupció is, amely egyebek között abban is jelentkezik, hogy a földeket eladják a Fidesz híveinek. Ezúttal sokan észrevették azt is, hogy a kormánymédia, amely a magyar sajtó messze túlnyomó részét jelenti, ignorálja az eseményeket. Szólt arról, hogy Hadházy Ákost és Szél Bernadettet erőszakkal tették ki az állami média székházából.

A szerző megállapította, hogy továbbra is fennáll a választóvonal a városi és a vidéki lakosság között, amely utóbbi gyakorlatilag nem jut információhoz, hacsak nem a közösségi oldalakról tájékozódik. Éppen ezért példátlan, hogy a tüntetéseket Budapesten kívül is szervezik. Nehéz megjósolni, hogy fenntarthatók-e a tiltakozások, amikor nagy a hideg, és közelegnek az ünnepek. A tüntetők létszáma alighanem csökkenni fog, és a kormánynak is lehetősége nyílik az engedményekre. „Ám az országban a mélyben valami már változóban van, ezt mutatja egyebek között a szélsőjobboldali Jobbik és a roma közösség zászlói egymás mellett lobognak. Kész Zoltán azt mondta a szerzőnek: a jelek arra utalnak, hogy az ellenzék felfogta az összefogás fontosságát, és ez meg is valósulhat talán a jövő őszi helyhatósági választásokon.

„Lehet, hogy a jelenlegi megmozdulások csupán a kollektív terápia eddiginél erősebb megnyilvánulásai. De nem kizárt, hogy az inga elindult visszafelé. Szlovákiában a Ján Kuciak újságíró és menyasszonya meggyilkolása miatti tüntetések Robert Fico lemondásához vezettek, a lengyel ellenzék nagyon jól szerepelt a helyhatósági választásokon, és még a cseh polgárok is ráébrednek lassan arra, hogy egy botrányokkal körülvett oligarcha kormányozza az országot.

Némi szerencsével 2019 lehet az az év, amikor a visegrádi régió elkezdi megtalálni a tekintélyelvű populizmustól visszafelé vezető utat, sőt, talán példát is mutathat a nyugati világnak” – írta a szerző.

Ara-Kovács Attila

Válságkávé – Déli kávé Szele Tamással

No, a mai kávénk mellé beszélgessünk a válságról kicsit, mert érdekes téma, ha nem is szép. Van nekünk abból mindenféle. Van például alkotmányos – mivel a mostani tiltakozások tárgyát képező törvények alkotmányos jogok sértésére adnak lehetőséget, elvben pénzügyi nincs, de érdekes jeleket tapasztalunk, kormányválság sincs, de igény, az lenne rá – szóval, aktuális téma a válság.

Még világpolitikai válság is van, csak kevesen vették észre: miután Trump Fetullah Gülen kiadatását fontolgatja, és kivonja az amerikai csapatokat Szíriából teljesen, Afganisztánból a felüket, Putyin elnök moszkvai sajtótájékoztatóján külön felhívta a figyelmet az atomháború veszélyeire, melyek számottevőek. Hogy egy ilyent jelenleg maximum ő robbanthatna ki, ő van abban a helyzetben? Erről nem beszélt, ő csak annyit mondott, hogy a világbéke törékeny és óva inti Amerikát.

Értse a világ, ahogy akarja.

De térjünk vissza Magyarországra. Igen, Áder János tegnap aláírta a rabszolgatörvényt, meglehetős politikai naivitás volt azt várni, hogy nem fogja: eddig is mindent aláírt, ezentúl is mindent alá fog írni. Pedig most ha mást nem, formai kifogást mindenképpen emelhetett volna, ugyanis a törvény elfogadásának, megszavazásának körülményei mindennek nevezhetőek, csak szabályosnak nem, mindenki összevissza nyomogatott minden gombot, ami a keze ügyébe esett, kártyás azonosítás nélkül, szóval ha épp ügyelnénk a törvényességre, minimum meg kellett volna ismételni a szavazást, nyugodt körülmények között. No, de nem ügyelünk, és ennek mi sem biztosabb jele, mint a tegnapi aláírás, mely után Ádernek sikerült még cinikusan boldog Karácsonyt is kívánni.

Az ajándékról már gondoskodott.

És hát indulnak a perek, kicsit rosszmájúan meg is jegyeztem volt ismerőseimnek, hogy ha hinnék az összeesküvés-elméletekben, azt kéne gondoljam: a tüntetéseket, tiltakozásokat a Budapesti Ügyvédi Kamara szervezte, mert egyedül nekik van belőlük anyagi hasznuk. Sajnos nem ez a helyzet (ha ők szervezik, legalább valamennyivel sikeresebbek lennének, és mindenképpen sokkal tovább tartanának), de az tény, hogy perek sokasága indult a „decemberi események” kapcsán. Eddig az MTVA épületénél történtek négy pert fialtak, vagyis négy feljelentést, ebből három a Központi Nyomozó Főügyészségre érkezett, a negyedik a rendőrségre, de ebben is a főügyészség lehet az illetékes. Ezek közül a legérdekesebb a magyar feljelentőkirály, Tényi István beadványa, amiben közveszéllyel való fenyegetésnek tekinti, hogy megnyomta az egyik képviselő a tűzjelzőt: tetszik tudni, a hetes buszon naponta sok ilyen közveszéllyel való fenyegetés van, ugyanis az utasok nagy része összekeveri a vész- és a leszállásjelzőt.

Az Országház is milliós károkat panaszol, ami arra utal, hogy erősen romolhatott a forint – persze, hogy esik némi kár egy-egy akkora nyomakodásban, ne adja az Isten, be-betörik egy-két ablak is, ez azért karbantartási kérdés, különben is, a történet arra emlékeztet, mikor – állítólag – Szergej Mihajlovics Eisenstein egyszer a Téli Palota ostromát forgatta, az épület portása nagyon elégedetlen volt azzal, micsoda rendetlenség marad a stáb után:

– Hallja, Eisenstein elvtárs, én itt voltam akkor is, de nem volt ilyen kupleráj, mint amit maguk csinálnak!
– Hogyhogy, portás elvtárs?
– Akkor csak két ablak tört be, maguk már a negyediket törik evvel a forgatással!

Meg hát ne feledjük az Országház bizonyos szempontból különlegesnek mondható státusát, amit a nyócker bölcsei úgy fogalmaznának meg, hogy „aki rosszlánynak állt, a sarokra, ne panaszkodjék, ha b*szogatják”. Ezzel együtt csodás összegek, különös kárigények szállnak a szélben, a hivatalos verzió és az Országgyűlés sajtófőnöke, Szilágyi Zoltán szerint:

„Az eddigi felmérések alapján az Országház főbejáratánál két ólom-, továbbá több üvegablakot betörtek; a főlépcsőt több helyen festékekkel lefújták, a bronz oroszlánok és mellettük lévő kandeláberek szintén festéktől, tojásoktól szennyeződtek. A főlépcső előtti széles kordonláncok egyikét a főbejárat díszrácsozatának dobták, más részét elvitték. A Parlament falán számtalan helyen tojás- és festék szennyeződés, égésnyom keletkezett – sorolta a sajtófőnök.

Az összesítésből az Országgyűlés sajtófőnöke kiemelte, hogy az Országház előtti nemrégiben felújított tér egészén festék-, tojás- és graffiti-nyomok maradtak. A Kossuth-szoborcsoportot festékkel öntötték le és több helyen darabokat törtek le belőle, sőt a nemzet lobogójának árbócát is lefestették. A parkosított részek növényzetét is megrongálták, a padok egy részét festékkel fújták le, a helyükről kiszaggatott és részben összetört padokat rakásba halmozták fel. A karácsonyfát körülvevő szánkókerítést részben lebontották, 22 szánkót pótolni kellett, a díszkivilágítást pedig megszaggatták.” (MTI)

Hát, ugye, minden annyiba kerül, amennyire beárazzuk, tartja a kreatív magyar könyvelő. De mennyibe kerül az az MTVA, amelyben napokig kellett kutatni ahhoz, hogy sikerüljön nem találni egy ügyeletes szerkesztőt sem? Mindenki fejből mondja a választ: évi nyolcvan milliárdba.

Nem. Többe: szeptemberig 1,3 milliárd forintos veszteséget halmozott fel az MTVA, ennek jelentős része július és szeptember között keletkezett, ugyanis június végéig még csak 130 millió forintos mínusznál tartott a közmédia. Pedig hát az idei költségvetés 80,7 milliárd volt, ezt sikerült túllépni. Így már érthető is, hogy jövőre megjutalmazzák őket, és 92,7 milliárd lesz a büdzséjük: az idén rájuk bízott összeggel is a jó gazda gondosságával bántak, nincs abban semmi csodálatos, hogy ezt honorálni kell.

De legalább biztonságban leszünk. Kicsit sincsenek bajban az állam pénzügyei, november végén az államháztartás hiánya potom 1842,4 milliárd forint volt, ami 135 százaléka az egész évre engedélyezett deficitnek. Ezzel megdőlt a novemberi rekord: eddig a 2006-os 1739,8 milliárd forint volt a legtöbb.

Okos kormány mit tesz ilyenkor?

Okos kormány vásárol, éspedig harckocsit, mert igaz, ami igaz, avval csehül állunk, és mert az szó szerint drágább, mint a súlya aranyban. Mi több, jó nehéz is. Ennek okából szerzünk be negyvennégy darab Leopard 2 A7+  harckocsit, és huszonnégy önjáró löveget, ez utóbbiak Panzerhaubitze 2000-es típusúak. Hogy ne az újat rongálják kiképzés közben, beszerzünk melléjük tizenkét Leopard 2 A4-est is, tanuljanak azon vezetni a mi páncéloskatonáink. Hogy mennyibe fog kerülni ez a kis vásárfia, hozzácsapva még az Airbus által szállított SAMOC légvédelmi rakétarendszert is, afelől nincs biztos tudomásunk, de olcsó kell legyen, a mi kormányunk takarékos és megfog minden fillért.

El sem ereszti többet, ha megfogta!

Takarékos bizony, erre utal az is, hogy drágállja a Budapest-Belgrád vasútvonalat, újra szeretné tárgyalni a szerződést róla a kínai féllel: ugyanis a Soroksár és Kelebia között vasútvonal fejlesztésének költsége 2018 májusában 578 milliárd forint volt, a versenyeztetés utáni legjobb ajánlat 693 milliárd forint. Ezt a többletköltséget a kormány nem vállalja, ezért új beszerzési eljárást rendelt el. Jövőre nem is kezdődhetnek el a munkálatok, csak 2020-ban, ha egyáltalán megkezdődnek valaha is – a beruházáshoz nyújtandó kínai hitelről még folynak a tárgyalások.

Hát, kérem, így állunk válsággal, ami nincs. Nincs alkotmányos válság, mert Áder aláírta a törvényt, nincs külpolitikai válság, mert nem figyelünk rá oda, nincs gazdasági válság, mert a kormány azt mondta.

És mindenki veszettül tömi a zsebét, mint az őrült, ki feltépte a tárcát, mert jön 2020, és leáll az uniós kohéziós támogatási alapok folyósítása.

De válság, az, kérem, nincs.

Sebestyén Eszter: Celebaktivisták, utcára!

November vége óta úgy foglalható össze az ellenzék és a kormány viszonya, hogy előbbi kommunikációs levegővételhez jutott, így kitört tehetetlenségéből, mert a klasszikus eszközöket (fórum, politikai beszéd, parlamenti műfajok stb.) részben valódi cselekvésre váltotta fel. Úgy tűnik azonban, hogy ennek megtartása egyre nagyobb kihívások elé állítja az ellenzéket.

November vége óta ezek történtek:

Lekeverik az ellenzéki képviselőket a parlamentben.
– Az ellenzék csaknem 3000 módosító indítványát – joggal való visszaéléssel – lesöprik.
– Botrány az ülésteremben, a kormánypártok ismét a jogot használják a jogszerűség ellen.
– Ezen a napon és a későbbikben az emberek – azóta is – az utcára mennek ország- és világszerte.
– A formális ellenzéki politikai kommunikáció átveszi az irányítást.
– Érdekellentét látszik kialakulni az állampolgárok és a formális ellenzéki politikai aktorok között. Az ellenzék megpróbál visszatérni a parlamentáris keretek közé; az emberek az önkifejezési módokat választják, pl. Egy állam a népe ellen, Szar/-os KDNP, O1G kampány – a bankjegy mint élő médium
– A pénteki népfelkelés gigának ígért tünti előtt vagyunk.

Miközben valójában (közjogilag) semmi nem történt, társadalomlélektanilag mégis. Az ellenzék végre kitört a tanult tehetetlenség szindrómából, de pillanatokon belül visszacsöppenhet oda. Mi több, az ellenzéki pártok magukkal ránthatják bázisaikat is a tehetetlenségbe (passzivitásba). Most óriási az ellenzék felelőssége. Nem ülhetnek be oda, ahol a képükbe röhögtek, majd egy közfeladatot ellátó intézményben megverték őket. Nem ülhetnek be a parlamentbe ezek után, mert bázisaikra, a csalódott fideszesekre és párt nélküliekre tehetetlenséget nyomnak, plusz magukról a tehetetlen fabábú képet küldik a tömeg felé.

A megtapasztalt tehetetlenség

A megtapasztalt tehetetlenség (köznyelven: tanult tehetetlenség) alapja az, hogy az egyén azért adja fel a küzdelmet, mert bármit is tesz, rossz helyzete nem változik, így felhagy a próbálkozással. Ezért: ha az emberek azt érzik, hogy felesleges volt az utcára menniük, sokszor, sok órán át, és esetleg „bevásároltak” mellé szabálysértésit vagy bűncselekmény gyanúját, akkor az baromira az ellenzék ellen fog hatni. S mint mindig, Orbán nyugodtan szotyizik kanapéján a meccset nézve, aztán álmában röhög is kicsit.

A tehetetlenségi állapot építménye az önfeladáson alapul, ami beletörődéshez vezet, és végre, amikor az ellenzék ellenzékként viselkedett, nem eshetnek vissza egykedvű passzivitásba, mert másokból is ezt váltják ki. Másként: éppen ők lesznek azok, akik elnyomják azt az erőt, amely megjelent Budapest, számos vidéki és európai város utcáján. Tény, hogy az ellenzék kiszolgáltatott, és – nyolc év után – most először megpróbáltak Tordai Bence katalizátor akciójával felülkerekedni. De! Az ellenzéknek tudnia kell, hogy nem elég a kamerában kiszolgáltatottnak mutatkozni (ahogy ez az MTVA-ban volt), mert ha nincs folytatás, az ellenzéki kis- és mikropártok bázisain lévő – valóban kiszolgáltatott – egyének önfeladása májusban történelmi lenyomatot fog hagyni.

Az önfenyegetettség látszata a Fidesz módszere

Kétségtelenül súlyos támadások értek magyar állampolgárokat az MTVA székházában intézkedő közszolgák (FBŐ-k) és maszek cég (CIVIL) alkalmazottai által. Ez tragédia. De tragédia két további „mellékhatás” is. Az egyik, hogy a dráma túldramatizálására alkalmazta az ellenzék azt, hogy ez országgyűlési képviselőkkel történt meg. Pedig ez nem lényeges. Magyarország Magyar Köztársaság területén EMBERREL nem fordulhat elő, hogy bármilyen hivatalos személy ellene erőszakot alkalmaz, miközben nem követett el semmit. A másik – és hosszú távon ez a lényegesebb –, hogy az ellenzéki aktorok önfenyegetettséget mutattak. A teljes Fidesz-propaganda lényege (immáron Σ13. éve!), hogy önmagára vonatkoztatott fenyegetést szimulál, amelyet tökéletes építményben projektál egyre tágabb körre. Kétségtelen tény, hogy országgyűlési képviselőket magyar állampolgárokat súlyosan inzultáltak, akiket pedig nem, azok lelkileg készültek ki a látottaktól, vagyis inkább a fel nem foghatótól. Azaz: miközben az ellenzéket valóban fenyegették, a Fidesz pedig az önfenyegetettségre teljes propagandát épít fel, nem mutathatja az ellenzék mégsem az önfenyegetettség képét.

Egyébként, ha megfigyeljük, a propaganda alkalmazottai tökéletesen alkalmazták az önfenyegetettség motívumát akkor is, amikor ők bántalmaztak másokat. Hogy is? Kezdték Sorossal, mint a nemzettestet súlyosan fenyegető ördöggel, folytatták a keresztényüldözéssel, bár arra nem tértek ki, hogy az eretnek vagy Koppány ki lenne pontosan, de egy kis gyurcsányozásba megint beakadt a tű. A kormányzati agit-prop legmélyebb pontja, hogy a földön fekvő Varjú és Hadházy nemzetbiztonsági kockázat, közveszélyes munkakerülő, garázda veszélyt jelentett a magántulajdonban lévő, közpénzből fenntartott, dúcidegrendszert se mutató MTVA-alkalmazottakra.

Kitörési kísérlet november 28. óta

A tanult/megtapasztalt tehetetlenségből a hazaigyekvő levezető elnök miatt tudott kitörni az ellenzék Tordai Bence, és húzta magával ellenzéki társait. Lezsák Sándor nem jogi vagy politikai, hanem kommunikációs hibát vétett, amikor azért keverte le az ellenzéki képviselők hangát, mert – mint saját maga mondta – nem akart a Parlamentben éjszakázni.
Ezt követték a szerdai események, ahol Tordai médiatörténtet írt, és akarva/akaratlanul cselekvésbe tolta ellenzéki társait. Innentől a történet ismerős, hiszen a felháborodottság végigsöpört az országon és a világon is. Már azt is tudjuk Hollik hogyishívjáktól, hogy nincs itt semmi látnivaló, csupán néhány celebaktivista kergetőzik az utcákon.

Celebaktivisták, paradoxon-kommunikáció

A celebaktivisták szó-leleményig tehát nem történt semmi különös, az ellenzék erősítette magát kommunikációs szinten és cselekedett is valamennyit, valamint megjelent a valódi felháborodottság is az utcákon az állampolgárok részéről.

A Fidesz kommunikációja ugyan megtörni látszott napokig, mondanivalójuk kimerült Sorosban, a kereszténység szentségét bántalmazókban, és – kiben másban – Gyurcsányban, majd elővették jól bevált paradoxon-kommunikációjukat. A Fidesz tökéletesen kelti az igazság mondásának látszatát, nyilvánvaló hazugságokkal. (Btw. legmeghatározóbb kommunikációs elemüket, az önfenyegetettség látszatának keltését is paradoxonokkal teszik igaznak tűnőnek.) Hazugsággyártásuk mechanizmusa két egymással ellentmondó állítás egyszerre történő állítása. Formállogikailag ugyanis csak hamis lehet az olyan állítás, aminek egyidejűleg az ellenkezőjét is állítjuk. Egy szemléletes példa:

EZ AZ ÁLLÍTÁS IGAZ. AZ ELŐZŐ ÁLLÍTÁS HAMIS VOLT.

A nagyobbik kormánypárt 13. éve szórakozik ezzel, és sikerrel. Még egyszerűbben: a Fidesz – paradox módon – paradoxonokkal állít igaznak tűnőt. Néhány példa:

A jövő elkezdődött – Ezzel a hamis állítással még választást is nyertek, noha, ami elkezdődött, az ugyan tud a jövőben is lenni, de a múlt a jövőben nem fog tudni kezdődni, főleg nem tudott volt elkezdődni (mert a létige vagy volt vagy fog), ráadásul az ige is múlt idejű jelet visel.

Bankárkormány – Az első Orbán-kormány bukása utáni kormányra alkalmazták ezt a kifejezést, amit aligha kell „paradoxonológiailag” magyarázni.

Fülkeforradalom – Ezzel egy másik választást nyertek. Az egy kifejezésen belüli ellentmondást ismét aligha kell magyarázni.

Szabadságharc (a 2010-es győzelemre alkalmazva) – Vagy törvényes keretek közt törvényesen jutottak hatalomra, vagy harccal. A kettő együtt nem lehet igaz.

Terrorelhárítási Központ – A terror ebben az összetételben nyilván a szándékos, nyílt, félelem kiváltására alkalmas cselekményt jelenti. Az elhárítás – röviden – titkos és defenzív. Még a katonai gyakorlótér is poligon, azaz sokszög, pedig kevésbé fedett vagy defenzív az elhárító műveleteknél. Mindezekkel teljesen paradox, hogy a különböző műveleti területeken, titkosan és defenzíven véghezvittek, egy központban, kizárólag központilag történnének.

A sor hosszan, könyvnyi méretben sorolható lenne, de amit most látni kell, hogy:

Vannak CELEBAKTIVISTÁK.

A szóösszetétel önálló fogalmai totálisan kizárják egymást. A celeb ismert, az aktivista önmagáért a célért küzdő, többnyire személyét a cél érdekében háttérbe szorító egyén. Az agit-prop mit csinált ezzel a fogalommal? Felemelte és így megfélemlítette a civileket azzal, hogy ti is üldözendő Sorosok/Gyurcsányok vagytok, illetve lenyomta a kisebb súlyúakat, Tordait, Kunhalmit stb. aktivista szintre. Tette ezt az után, hogy az MTVA-ban megruházott, lelki terrorba hajtott állampolgárok, akik képviselői mivoltukban voltak ott, valóban aktivista módjára viselkedtek. Az agit-prop tehát figyel, és nem hülyék, sőt: kőkemény pszichológiai és szemiotikai arzenáljuk van. Szemben azzal, hogy az ellenzék – abban is – megállította politikai óráját, hogy a világon mindenhol, minden földrészen (Ausztráliától Dél-Amerikáig), és így Európában is megbukott politikai marketing eszközét alkalmazza.

Mi az ellenzék felelőssége?

Az ellenzéknek most elsősorban ÖNBIZALMAT kell adnia azoknak, akik BIZALMAT adtak nekik április 8-án. Látni kell: idén úgy szerzett milliós szavazatokat az ellenzék, hogy az emberek többsége nagyot nyelt és esetleg hányt is, amikor bement a fülkébe forradalmat csinálni szavazni. Nem lehet ezzel a bizalommal visszaélni, de ennél többről is szó van.

Egész pontosan arról, hogy hősök akkor is azok az emberek lesznek, akik egzisztenciájukat kockáztatva az utcára mennek, bevállalva – mentelmi jog híján – az eljárásokat, pofonokat, gumibotot, paprika spray-t.

Mert ez nem úgy van ám, hogy itt egy pofon, ott egy rúgás, jön egy mentő, vagy éppen nem jön az intézkedési kötelezettségét mulasztó rendőr, és máris kész a terep a Lakitelek-reloadedhoz! Arról pedig, hogy egyelőre erről van szó a hivatalos ellenzék részéről, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az MTVA-ban lévőknek a rendőrség mulasztási kötelezettsége után, legalább három (fejből csak hirtelen ennyi jut eszembe) jogi lehetősége lett volna ennek felülírására állampolgárként. Minimum kettő olyan jut még hirtelen eszembe, amit képviselői jogállásuknál fogva tehettek volna még meg.

Értem, hogy kell a show, de nem elég.

Nem elég levegőért kapkodó fuldoklónak mutatkozni olyan társadalomban, ahol valóban fuldoklunk. Nem tucatnyian, hanem 10 millióan.

Sebestyén Eszter

Felhasznált források:

Halmai-Sebestyén: Megvédünk az önállóságtól, Élet és irodalom, 2015. szeptember 25.
Jámbor András: Nem azért éjszakáztatok az MTVA-ban, hogy utána ellenzéki kerekasztalt játsszatok, Mérce, 2018. december 18.
Seligman-Maier: Failure to escape traumatic shok, 1967.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK