Az Európai Bizottság jelenleg vizsgálja egy, a gyermekekre vonatkozó uniós szintű garanciarendszer kialakításának és végrehajtásának lehetőségét – ezt Marianne Thyssen szociális ügyekért felelős biztos válaszolta az európai családi pótlék bevezetésének lehetőségét firtató írásbeli kérdésemre.
Világossá tettem az uniós biztos számára, hogy Magyarországon a családok több mint egynegyede él a létminimum alatt, Európában pedig minden negyedik gyermeket fenyegeti a jövedelmi szegénység és a társadalmi kirekesztettség. Az európai baloldal számára kiemelt cél, hogy azonnali és közös európai fellépés legyen a gyermekszegénység felszámolása érdekében, a közös irányokat pedig minden tagállami kormánynak kötelezően be kelljen tartania.
Egyértelművé tettem az Európai Bizottság illetékesének azt is, hogy az általunk szorgalmazott európai minimális családi pótlék fedezete egy, az Európában minimális adót fizető multinacionális cégekre egységesen kivetett multiadó lehetne. Marianne Thyssen válaszában többek között azt írta, hogy támogatják a tagállamok erőfeszítéseit a „felfelé irányuló szociális konvergencia”, vagyis a különböző társadalmi csoportok életszínvonalának egymáshoz történő felzárkóztatása kapcsán. A biztos azt is leszögezte, hogy folytatják a munkát, amely során a multinacionális cégeket tisztességes adófizetésre szoríthatják.
Thyssen biztos támogató válasza és az európai szocialisták által kezdeményezett gyermek-garancia rendszerre történő utalása (amelynek a későbbiekben szándékaink szerint az európai családi pótlék rendszere is része lehet) egyértelművé teszi, hogy egy lépéssel közelebb kerültünk az európai programunkban szereplő vállalásunk teljesítéséhez. Ez azért fontos, mert elveink és céljaink szerint európai szintű minimumokat kell meghatároznunk az oktatás, az egészségügy, a táplálkozás, a gyermekjólét, a lakhatás, a környezet és a biztonság területén is. Ennek egyik fontos lépése az egységes európai családi pótlék – vagy épp az európai minimálbér – meghatározása, amely arányaiban csökkentheti a szociális különbségeket és növelheti a gyermekek biztonságát. Ehhez tartozik, hogy miközben mi, európai demokraták ezen dolgozunk, addig a Fidesz-kormány csak beszél a családok és a gyermekek védelméről.
Egyetlen adalék: Magyarországon 2008-ban emelték utoljára a családi pótlék összegét, a Fidesz lassan tíz éves kormányzása alatt egyetlen fillérrel sem. Azóta a támogatás több mint húsz százalékkal ér kevesebbet az infláció miatt. Ennyit a családbarát narancsuralomról.
Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke nyilatkozott a Kamara nagygyűlése előtt. Az orvosi bérek emelését követelte megint, hozzátéve, hogy ha ez megvalósul, akkor a Kamara felléphetne a hálapénz megszüntetéséért, szankcionálásáért.
Amit Éger mond, az arra a közkeletű hiedelemre épül, hogy az emberek azért adnak hálapénzt orvosoknak, mert tudatában vannak, hogy az orvosok aránytalanul keveset keresnek. Nem hinném, hogy ez manapság így lenne. Eléggé közismert, hogy ma a paraszolvencia milliárdjai néhány szakmára koncentrálódnak, elsősorban a nőgyógyászokra és sebészekre. Az orvosi szakmák többségében ma már nem vagy alig adnak pénzt a betegek. Vajon azért van ez így, mert mondjuk a szemészek, bőrgyógyászok vagy orr-fül-gégészek hivatalos keresetei magasabbak, mint a nőgyógyászoké vagy sebészeké, és ezért kevésbé szorulnak rá a hálapénzre?
Szó sincs róla. Másról van szó: a nőgyógyászok és sebészek betegei inkább érzik azt, hogy a szülés illetve a műtét sikere erősen függ attól, hogy mennyire lelkiismeretesen, mekkora erőfeszítést téve foglalkozik velük az orvos. Másképpen: ezeknél a szakmáknál érzik leginkább a betegek, hogy ki vannak szolgáltatva az orvos figyelmének, jóindulatának. Azt igyekeznek a hálapénzzel megvásárolni.
Szemben azokkal, akik általában beszélnek a magyar egészségügy „összeomlásáról”, gyenge teljesítményéről, én azt hallom okos egészségügyi szakértőktől, hogy nem ez a helyzet,
a magyar rendelőkben, kórházakban sokszor kapnak a betegek kitűnő ellátást. Csak éppen a magyar egészségügyi ellátás kiszámíthatatlan: sokszor jó minőségű, de az esetek egy részében baj van vele.
A kiszámíthatatlanság pedig éppen azt jelenti, hogy nem lehet tudni, mikor jó a minőség és mikor nem. A beteg pedig időnként a gyógyítás, a kezelés közben is érzékeli, ha baj van, amikor nincs kötszer vagy nem jön időben a nővér, de az igazi minőségi problémák – például a fertőzések – csak utólag derülnek ki. Ha pedig az ilyesmit akarja elkerülni a beteg, megpróbálja megvásárolni az orvos és a nővérek fokozott figyelmét, lelkiismeretességét.
Ezt teszik azok is, akik a jobb minőséget, a megbízhatóbb kezelést az állami helyett a magánegészségügyben remélik megtalálni.
Ebből pedig az következik, hogy a hálapénz kiküszöböléséhez nem az orvosi bérek általános emelésére van szükség (a nővérekére bizonyára igen), hanem az egész közfinanszírozott egészségügyi rendszer teljesítményének megbízhatóságát kell javítani.
A mai módon szervezett és működtetett állami egészségügyben erre nincs esély. Ez persze sokkal bonyolultabb feladat, mint a bérek emelése. Utoljára Molnár Lajos próbálkozott vele. Bele is írta egyik törvényébe a paraszolvencia tilalmát.
Orenburg városának környékén rendezik meg a hétvégén azt a nagyszabású hadgyakorlatot, melyen az orosz csapatokon kívül néhány más ázsiai állam katonái is részt vesznek.
Ott vannak a kínaiak, az indiaiak és a pakisztániak valamint az egykori szovjet tagállamok: Kazahsztán, Kirgizisztán, Üzbegisztán és Tadzsikisztán katonái.
Putyin elnök személyesen játssza a főparancsnok szerepét. Oroszország folyamatosan erősíti szövetségi rendszerét Ázsiában, ahol elsősorban az orosz fegyverek iránt mutatkozik érdeklődés. Nemrég az orosz Távol Keleten rendeztek nagyszabású hadgyakorlatot, melyen kínai alakulatok is részt vettek. Mindez figyelmeztetés az Egyesült Államoknak, hogy Oroszországgal akkor is számolnia kell, ha gazdaságilag eltörpül Amerika mellett, de katonai ereje továbbra is figyelemreméltó – különösen, ha figyelembe vesszük a szövetségesi viszonyát Kínával.
Joseph Dunford vezérkari főnök bejelentette Washington megerősíti Szaúd Arábia légvédelmét. Eza z USA egyik válasza a néhány nap előtti dróntámadásra amely Szaúd Arábia legfontosabb kőolaj kitermelő helyét érte. Ennek következtében napi 6 millió hordóval csökkent a szaúdi olaj kitermelés felborítva ezzel az egyensúlyt a globális piacon.
Putyin orosz elnök azt ajánlotta Szaúd Arábiának, hogy vásároljon orosz légvédelmi rendszereket, melyek a dróntámadásoktól is képesek megvédeni a világ egyik legjelentősebb olajexportáló országát. Erre reagált úgy Trump elnök, hogy engedélyezte amerikai katonák küldését Szaúd Arábiába, hogy megerősítsék az ország légvédelmét.
Szaúd Arábia és az Egyesült Államok Iránt vádolja a drón támadással, de Teheránban azt állítják: a drónok irániak voltak, de nem ők lőtték ki azokat, hanem a szövetségeseik, a huthi lázadók Jemenből. A Szaúd Arábiával szomszédos arab államban évek óta véres polgárháború dúl , melyben a szunnita törzseket Szaúd Arábia míg a síita huthi lázadókat Irán támogatja. A huthi lázadók főnöke bejelentette: nem lesz több hasonló dróntámadás Szaúd Arábia ellen. Cserébe azt kérte, hogy Szaúd Arábia állítsa le hadműveleteit Jemenben.
Hajnalban keltem. Magánügy. Harminc éve a Symphoniáért nyúltam, most a tabletért. Nem tudom melyik rosszabb szenvedély. Keresgélek idővonalamon. (Milyen hülye neve van.) Legfelül Eörsi László, utána kutyások, majd a Szombat Konrád Györgyről… sokkal lentebb Niedermüller…nézzük.
„Fontos kezdeményezéssel kerestek fel az erzsébetvárosi lakók.
Ahogy én is, ők is azt szeretnék, ha október 13-án leváltanánk Vattamány Zsoltot és a fideszes városvezetést. Ehhez természetesen az kell, hogy
csak egyetlen ellenzéki polgármesterjelölt, a legesélyesebb induljon a választáson, az esélytelenek pedig visszalépjenek a javára.”
„Nekem erzsébetvárosiként valóban a Fidesz leváltása a legfontosabb, éppen ezért vállaltam, hogy ha nem én vagyok az, akkor visszalépek a legesélyesebb ellenzéki polgármesterjelölt javára.”
Okos gondolat ez. Akkor is, ha gyaníthatóan nem a lakók, hanem valamelyik kreatív politikai érzékkel megáldott ember keresett és talált megoldást arra a feloldhatatlannak tűnő helyzetre, ami a hetedik kerület ellenzéki oldalán kialakult. Merthogy ez a felvetés akkor is tiszta helyzetet teremt, ha a három érintett közül lesz olyan aki nem fogadja el a Fidesz legyőzésének egyetlen lehetséges útját. Ha mindhárman elfogadják a közvélemény-kutatás csak egyiküket hozhatja ki győztesnek, de nem mondhatják a vesztesekről, hogy Fidesz bérencek, hogy saját boldogulásukat előbbre tartják, mint a célt: a Fidesz emberének mielőbbi leváltását.
Hunvald úr mondhatja, hogy ő bizony továbbra is csak a polgármesteri cím elnyerésével rehabilitáltathatja magát. Mondhatja, de hitelét veszíti, mint ahogy fiának képviselő-jelöltkénti futtatása sem erősíti pozícióját. Megsúgom: az Erzsébetvárosiakat csak annyiban érinti az ön rehabilitálása míg értük tesz s nem saját egzisztenciáját építgeti.
Moldován úr, aki saját bevallása szerint gyermekkorát focizással és olvasással töltötte, aki csak a „páártjának” (LMP) él (-t)”. Az önmagát „falnak is menő igazságkereső”-nek nevező független jelölt a harmadik polgármester aspiráns most is bőszen követi korábbi alapelvét – „pusztuljon minden és mindenki (az ellenzéki oldalon), ha én nem nyerhetek”! Ugyanezt tette a 2018-as választáson, egyik leghangosabb követelője volt annak a tézisnek, hogy akkor se lépjenek vissza másik ellenzéki párt jelöltje javára, ha ezzel megakadályozzák néhány budapesti kerületben a kormánypárt parlamenti képviselő-jelöltjének győzelmét és egyben a Fidesz harmadik kétharmadát. Uram, ön a politikai pályájának huszonnegyedik órájához érkezett.
Nyerni csak egyetlen ellenzéki jelöltként van bármelyiküknek esélye, de a közvélemény-kutatás eredményét elfogadva a másik kettőnek is marad politikai jövője, annak temetése helyett.
Urak legyen eszük, mert az Erzsébetvárosban lakóknak van!
Greta Thunberg svéd diáklány, klímaváltozás-aktivista, 2018. augusztusa óta sztrájkolt Stockholmban a parlament lépcsőjén. Hazája politikusait szeretné rávenni arra, hogy többet tegyenek a klímaváltozás ellen.
A 16 éves lány híresség lett az interneten, a klímaváltozatozással kapcsolatos kongresszusokon meghívottként többször felszólalt. Legutóbb az USA-ban próbálta nagyobb felelősségükre figyelmeztetni a politikusokat.
Antall József büszkélkedett egykoron azzal, hogy egész életében azt a világképet képviselte, amit szüleitől tanult. Vannak ilyen pályák. És vannak olyanok is, hogy az ember mást gondol a világról fiatalon, mondjuk egyetemi évei alatt, és mást tíz, húsz vagy harminc év múlva.
Régi barátom, Péter most a hvg.hu-n leleplezi kevésbé régi barátomat, Ferencet, aki néhány napja egy blogbejegyzésében azzal is kifejezi tiszteletét az idén elhunyt három nagy, korábban is és ma is ellenálló liberális iránt, hogy emlékeztet rá: amikor ők már bátran szembefordultak a kommunista rendszerrel, ő maga még a szocializmus megreformálhatóságában hitt.
Péter most leleplezi Ferencet: ő nem „lázadt” a szocialista rendszer ellen, hanem kari KISZ-titkárként a nyolcvanas évek elején még saját kezűleg szedte le az egyetemi faliújságról a Dialógus Békemozgalom plakátjait.
Péter nem leplezi le Ferencet. Ferenc a Péter által megjelölt időpontban húszegynéhány éves egyetemista és KISZ-vezető volt. Magam is KISZ-vezető voltam, amikor húszegynéhány éves egyetemista voltam, ott töltöttem az időmet a Közgázon a kari KISZ-szervezetek helyiségében. Voltak kifogásaim a rendszer gyakorlatával szemben, de elfogadtam a marxizmus-leninizmust, a rendszer megreformálásában bíztam, és az egyetem elvégzése után azon is dolgoztam.
Nem kerültem olyan helyzetbe, mint a KISZ-vezető Ferenc, de nem zárom ki, hogy ha kerültem volna, hasonlóképpen reagáltam volna.
A reformkommunisták a rendszer elutasítóit akkoriban nem szövetségesnek, hanem politikai ellenfélnek tekintették.
Emlékszem magamra, ahogy húszegynéhány évesen, 1968-ban nagy reményekkel követtem a prágai tavasz eseményeit, de még bizalmatlan voltam a párttól független politikai szervezetek fellépésével szemben, amelyeket egyébként Dubčekék egyértelműen elutasítottak. Később, a nyolcvanas évek végére ez már megváltozott. (Engem addigra már kizártak az MSZMP-ből, nem reformkommunista voltam, hanem liberális, és a Beszélőbe írtam, álnéven.)
Alighanem Ferenc is mást gondolt már, mint az évtized elején, hiszen új baloldali ifjúsági szervezetet próbált létrehozni. Mindenesetre Pozsgay Imre és Tölgyessy Péter még mindig egymással szemben ültek a kerekasztal-tárgyalásokon, és nem szövetségesekként, hanem politikai ellenfelekként tekintettek egymásra.
Változtunk, sokan, sokféleképpen. Az, hogy Ferenc barátom
ma tiszteli azokat, akiknek politikai gondolatait és magatartását akkoriban még nem tartotta követendőnek, számomra teljesen hiteles.
Mint ahogy hiteles Péter barátom pályája is a Dialógustól az Alaptörvény asztalának látványos megrongálásáig és mindmáig. Mindkettejükkel voltak, vannak és lesznek vitáim, olykor kemények is, de mindkettőjükkel – azt hiszem – több dologban értünk egyet, mint amennyiben nem.
Miután – jelentős politikai háttértámogatással – hazánk kedvenc fapados légitársasága elindította asztanai járatát, nagyon úgy tűnik, Kazahsztán lesz az új Grúzia. A mesés vadkeleti ország, ahová a magyarok az olcsó jegynek hála tízezrével zarándokolnak el. Mi már megtettük az első lépést, a nagy roham előtt odanéztünk.
Grúzia egyik nagy vonzereje kétségkívül a gasztronómia. Lehet vitázni a helyi szolgáltató szektor kifinomultságáról, meg arról, hogy tényleg olyan jók-e a grúz borok, mint amennyire lelkesek tőle a helyiek, de az vitán felül áll, hogy a hacsapuri-hinkali-cserépben sült gomba triásznál kevés jobbat lehet bárhol is enni. Kazahsztán persze egészen más, de gondoltuk, itt is érdemes egy posztot megereszteni az étkezéskultúráról – már csak azért is, mert kicsit sokkolóan hat a magyarokra. Elsőre, mert másodikra már rájönnek, hogy nem is olyan gáz. De még mielőtt ennénk, kezdjük az elején: hol is van az a bizonyos Asztana, ahová az ember megérkezik, miután közel öt órát ült, olyan székekben, amilyet a spanyol inkvizíciónak terveztek kínzóeszközként, de Torquemada visszadobta, hogy túl brutális, inkább maradna a vasszűznél. Térképileg itt:
FK
Amúgy meg a nagy semmi közepén.
FK
A táj az Asztanába vezető úton
Bár a helyi történészek állítják – és ezt ásatások is igazolják -, hogy már a középkorban is volt itt valamiféle település, a mai város Akmolinszk néven, a 19. századi orosz hódítás után kezdett el fejlődni. Kisebb regionális kereskedelmi és igazgatási központ lett. Némileg érdekesebb lett a hely a hruscsovi szűzföld-feltörési program idején. Ekkor települt be ide sok-sok orosz és ukrán, át is nevezték Celinográdnak, a „a szűzföldek városának”. A nagy lehetőséget a függetlenség után látta meg benne az ország első – és mindeddig egyetlen – elnöke Nurszultan Nazarbajev.
FK
Ott van úton-útfélen
1997-ben fővárost csináltak belőle, átnevezték Asztanának (ami kazahul fővárost jelent), és mivel szénhidrogén-bevétel kerülközött jócskán, mindenféle külföldi tervező által megálmodott presztízsépülettel nyomták teli a belvárosát. Látványosra, de kissé életidegenre sikeredett.
FK
A futurisztikus főtér – fő épülete a torony, amelyen a kazah nemzeti napszimbólum fénylik.
FK
A piramist – A béke és egyetértés palotáját – britek tervezték, törökök építették, jó 8 milliárd forintba került
FK
A Diadalív – valahogy inkább emlékeztet a bukarestire, mint a párizsira
FK
A Han Satir, a „világ legnagyobb sátra”, valóban egészen elképesztő technikai megoldásokat tartalmaz, az üvegborítás kibírja, ha belül plusz 22, kívül mínusz 50 fok van, amúgy belülről egy elég szimpla ötemeletes bevásárlóközpont
Hogy a kellemes, és kazah viszonylatban szép Almatiból miért kellett ide hozni a fővárost, arra több megoldás is van. Mondjuk, az biztos nem, hogy jobb itt a klíma – mert az elképesztően pocsék. Novembertől márciusig visítanak a mínuszok, nem ritka a -35 – -40 sem. Nyáron, mondjuk, jobb az idő – igaz, akkor meg néha nagyon meleg van -, de a széles sugárutakon folyamatosan akkor is kellemetlen szél fúj. A cél inkább az igencsak ritkán lakott északi területek mesterséges benépesítése, valamint az addigra már erősen eloroszosodott észak visszakazahosítása lehetett. Az első sikerült – több, mint 1 milliónyian költöztek ide, az utóbbi nem annyira. A láthatóan kazah külsejű emberek is többségében oroszul kommunikálnak egymás közt is a városban.
FK
Kazahok, oroszok vegyesen
A város éppen elég látványosságot rejt, hogy eltöltsünk ott akár egy teljes napot is. Ha meg akarjuk nézni a város összes múzeumát, amelyek kb. 80%-ban Nurszultan Nazarbajevről szólnak, akkor másfelet. A pár – marha széles – utcányi belvároson túl csak végtelen a modern Kínára emlékeztető, kissé lehangoló lakótelepek, és az új kazah elit számára épült lakóparkok váltják egymást.
FK
Lakótelep Asztana határában (a házak mögött már a sztyeppe)
És sorházak a középosztálynak – amúgy ezek mögött is már csak a sztyeppe van.
FK
Ezért, mondjuk, nem lenne érdemes kétszer öt órát szenvedni a gépen. De nézzük, mit kínál a kazah gasztró! Azt előre is leszögezhetjük: nem vegánnak való vidék!
FK
Akinek a hal alternatívát jelent, az meg lehet mentve – ezeket pl. a Szír-Darjából fogták
Ezt gyakorlatilag az első étlap megpillantásakor le lehet szögezni. Egyik helyi ismerősünk mondta, hogy néhány héttel azelőtt fogadott egy indus csoportot, és egy rémálom volt őket etetni. A vega indusok gyakorlatilag az üres rizsen és némi kenyéren, meg pár uborkán kívül nemigen tudtak mit enni. Az egyszeri magyar olvasó ennél a pontnál megvonja a vállát, hogy hát e’minket nem zavar, itthon is a hús-zsír megy naphosszat. No, igen. De mi van, ha megmondom a két leginkább fogyasztott állat nevét: ló, és birka? Na, ugye.
FK
Kazah kebab
A magyarok lótól való idegenkedésére az utóbbi időben mindenféle ködös-szenitmentális-magyarokdó bullshitet szoktak felhozni, mely szerint is a magyarság olyan mély érzelmi kapcsolatban áll a lóval, hogy szinte fájna annak a szánkba vétele. Mondják, ezt általában olyanok, akik lovat utoljára az Én kicsi pónimban láttak, esetleg az ügetőn. Valójában a lóhústól éppen a mélymagyarok által oly mértékben lesajnált európai kultúrkörben szokás idegenkedni. (Emlékszünk Nagy-Britanniában a pár évvel ezelőtti botrányra, amikor kiderült, hogy lóval dúsítottak a mélyfagyasztott húsos pizzát.) A sztyeppei népek, akik valóban komoly érzelmi kapcsolatban vannak a lóval, ennek ellenére elsődleges húsforrásnak tartják.
FK
Félvad ménes a sztyeppén – ősz végén a tulajdonosok egyet-egyet kilőnek a sajátjaik közül, az lesz a hús télire
Azért gondoljunk bele, mégis mi a lóért tartanának hatalmas méneseket? Nekik is egy seggük van, amivel csak különleges esetben lehet több lovat megülni. A lóhúst a kazahok egyébként valóban nagy becsben tartják. Állítják, sokkal több benne az energia, mint bármely más húsban, és sokkal gyorsabban szívódik fel, így, aki lóhúst eszik, azt azonnal megérzi. Mondják, egy lókebab felér egy Red Bullal. Kicsit tudományosabban dicsérik az alacsony koleszterinszintjét, és magas ásványi-anyag tartalmát. Ízre egyébként kimondottan finom, kicsit a marhához hasonló. A legendás nyereg alatt puhítás helyett pácolják, mert a ló igen izmos állat, és tud rágós is lenni. A fent látható kazah kebab – az étteremben legalább is ez az általános neve – pedig a páctól és a fűszerektől igen ízessé és puhává válik. A lovat persze más módon is felhasználják. Teszik például rizseshúsba – piláf-plov-palav a különböző helyi nyelveken – vagy darálva tésztába töltik. Mind egyformán kiváló lehet.
FK
Piláf lóhússal
A másik alaphústól a birkától való magyaros idegenkedést leginkább a „büdös” szóban lehet összegezni. És elsősorban nem is a húsra, hanem a faggyúra érzékenyek sokan. Nos, őket most lelombozzuk. A kazahok gyakorlatilag soha nem faggyazzák le a birkahúst. Legyen az zöldséglevesben, vagy piláfban, a jó nagy zsírdarabok ott fityegnek a húson. A siskebabokon (más néven saslik) viszont mindez csodásan átsül, ropogós lesz és egyszerre zaftos. Sem büdös nem lesz a hús, sem rosszízű, csak kicsit zsírosabb. Darátlan pedig alapeleme a grúz hinkalihoz kísértetiesen hasonló mantinak, meg a kemencében (helyi nevén tandir – végül is India sincs messze) sült szamszának. A főtt verziót amúgy ecettel szokták megönteni – nekünk nagyon ízlett.
FK
Manti
De a csúcsbotránykő talán a hideg birkafaggyú, amit csemegeként fogyasztanak. Külön meg lettünk tisztelve, hiszen annak a báránynak a zsírját kaptuk vacsorára, amelyet a házigazda az áldozati ünnepen vágott le. Az ecetes ubival fogyasztott faggyú, mondjuk, inkább semleges volt, mint kimondottan jó, de semmiképp nem undorító. (Az a nép amelyik a szalonnát is szalonnával eszi, igazán nem tudom, mit undorkodik a hideg állati zsíron…)
FK
Íme a faggyú
Lehet néha marhát is találni – a sertés azonban gyakorlatilag ismeretlen. A kazahok muszlimok, és ha nem is különösebben vallásosak, a disznóevésre nem szoktak rá.
FK
Cégére szerint halal étterem – bár a halal-specialisták szerint itt nem igazán szigorúan ragaszkodnak a vallási előírásokhoz, disznó azért nincs
Az ételek, mint láttuk, alapvetően a sztyeppei nomád hagyományokat keverik az iráni hatásokon alapuló közép-ázsiai konyhával. A leveseknél már sokkal erősebb az orosz hatás. Nem csak az éttermekben, a magánházaknál is általános a borscs, a scsi, a szoljanka. Van azért kazah leves is: a besbarmak. A legkazahabb ételnek mondják.
FK
Besbarmak
Kb. fradileves, mert mindent, ami marad a házban, beletesznek. Van benne hús – ló, birka – tészta és némi hagyma. Mi házi verzióban ettük, és jó volt, ha nem is akkora durranás, mint amekkorának a kazahok mondták. A jó ebédhez jó ital is jár. És ha kazahok, akkor első sorban a kumiszra gondolunk. A különféle szinten fermentált lótejet valóban úton-útfélen lehet kapni.
FK
Lótejnek is kell a cégér …
Az alkoholos és alkoholmentes közt nem sok a különbség. Az alkoholos kissé csípősebb. De mi tagadás, ez volt az az ital, amivel nagyon azért nem bírtunk megbarátkozni.
FK
Pedig igazán kedvesen kínálják
Sokkal finomabbnak bizonyult – bár ezt Asztanában kevésbé lehet kapni – a tevetej. Ennek is van némi csípős mellékíze, de az inkább kellemes. Az itthon kaukázusi kefír néven árult tejtermékre hajaz. (Az a röhej, hogy azt meg a Kaukázusban nem árulják. No, mindegy.)
FK
Tevetej-árus néni
Tea is mindenhez jár – a kazahok az egy főre eső teafogyasztásban a másodikak a világon. Amúgy viszont nyugodtan mondhatjuk, hogy italkultúrában nagyon komoly orosz hatás érte őket. Kvászt, kompótlét – a Pepsi előtti orosz üdítőital-kultúra két alapelemét – gyakorlatilag mindenütt lehet kapni.
FK
Kazah lepény – orosz kvásszal
Meg persze kólát is. (A zéró változat némi utánajárást igényel, de megoldható. ) Az alkoholos italok tekintetében viszont nagy a törés az ország eloroszosodott északi, és hagyományosan muszlim déli része közt. Északon még mindig aránylag könnyű vodkát is kapni. Délen állították – és ezt magunk is tapasztaltuk – hogy a sör még jelentős mennyiségben fogy a fiatalok közt is, de töményet már csak azok isznak, akik még a szovjet időkben nőttek fel. A fiatalok közt már – legalább is ilyen szinten – hódít az iszlám és az egészségtudatosság.
Flickr
Az oroszos kocsmakultúra helyett visszatérőben van a hagyományos vizipipa (eredetileg sör se volt a helyen, de tulaj kiugrott a szomszéd boltba érte).
A hagyományos édességek között meg ott van a híres turkesztáni dinnye (a nagyszüleimmel mindig azt kellett keresni itthon is a kis piacon), meg a számtalan fajta – elképesztően ízletes, aszalt gyümölcs.
FK
Aszalt dinnye (a zöld hátul), őszibarack, cseresznye…
A gomba módra szaporodó plázákban persze már McDonalds van, és terjednek az orosz gyorsétteremláncok is.
FK
A név „Izbuska” (kb faházikó) és a dizájn meglehetősen oroszos
A menü viszont igazi kazah multikulti: kumisz, kvász, sós uborka, lóhús, bárányleves, túrós palacsinta …
FK
És mindezt mennyiért, teszik fel a kérdést jogosan. Nos, Kazahsztán – amióta az olajár csökkenése miatt leértékelték a tengét – kimondottan olcsó ország. Még a trendi fővárosban is 2000 forint körül meg lehet vacsorázni közepesen elegáns helyen (nagyon elegáns helyen persze több), délen pedig egy ezresből már degeszre ehetjük magunkat lóval, báránnyal, kumisszal. Ha hozzá vesszük, hogy egy mindennel felszerelt szállodai szoba sem került többe napi hatezer forintnál, a városon belüli tömegközlekedés pedig fillérekbe kerül (Asztanában kb. 75 ft a vonaljegy), 15 ezerből meg átrepülhetjük az egész országot, akkor Kazahsztán kimondottan hívogatónak tűnik. A következő posztból meg megtudhatják, hogy ha már egyszer jól belaktunk, akkor mit érdemes csinálni Asztana környékén.
Virtigli újfasiszta párt vendégeként mond beszédet Orbán Viktor Rómában. Ezzel elébe mehet a néppárti Fidesz-tagsági döntésnek, vagy csak megnézi: még ezt a határt is átlépheti-e büntetlenül. Más szimbóluma is van Orbán útjának.
Az olasz legszélsőjobb parlamenti párt, az Olasz Testvérek (Fratelli d’Italia – FdI) elnöke, Giorgia Meloni meghívására Rómába utazik Orbán Viktor – derül ki sajtófőnöke közleményéből. A miniszterelnök szombaton az Atreju nevű jobboldali rendezvényen Rómában beszédet is mond, majd válaszol a közönség kérdéseire.
Mussolini híveihez megy
A szónoklat, amit megtartani fog, már címében – Az emberek és a népek Európája – előre jelzi, milyen gondolatmenet mentén kíván beszélni. Orbán az európai szélsőjobb „szuverenista” pártjainak ideológiáját, a „nemzetek Európáját” vallja, amely erősen visszavenne az EU „föderalista” jogaiból.
Ezt Orbánról eddig is tudták, ahogyan azt is, hogy nyíltan vállal ideológiai azonosságot az olasz kormányból magát nemrég kitaktikázó Matteo Salvinivel és pártjával, a Ligával, amit annak bukása után is megerősített. Római útja azonban ennél sokkal többet jelent. Az FdI díszvendégeként az olasz parlament legszéljobbosabb pártja felé nyit. Az FdI túlzás nélkül nevezhető újfasisztának: politikusainak megnyilvánulásai mellett nyíltan vállalják a Ducét, Benito Mussolini halálának áprilisi évfordulójáról rendszeresen megemlékeznek.
Az inkább csak érdekesség, hogy a Duce egyik unokája, Caio Giulio CesareMussolini idén az európai parlamenti választáson az FdI jelöltje volt. (A Duce egyik unkahúga, Alessandra Mussolini már korábban szerepet vállalt az olasz újfasiszta mozgalomban, a ennek féltestvére, Rachel Mussolini 2016-ban lépett az FdI színeiben jelöltté.) Az FdI-Mussolini-plakáton olvasható szlogen, A történelem Olaszország jövője, egészen hátborzongató.
Forrás: oltrelalinea.news
Mostanában mély csönd honol az Európai Néppártban (EPP) a Fidesz tagságának ügyében. A márciusi felfüggesztéskor egy három tagú „vének tanácsa” kezébe adták a Fidesz sorsát, azzal, hogy az EPP novemberi kongresszusáig elkészítik jelentésüket arról, megfelel-e a jogállami feltételeknek a magyar párt, teljesíti-e az EPP alapszabályában foglaltakat. Ennek alapján aztán az EPP dönt a tagsági viszonyról.
Mintha jegelnék a Fidesz ügyét
Az elmúlt hetekben olyan információk láttak napvilágot, hogy talán mégse tűzik napirendre ezt a döntést. Vagyis maradna a felfüggesztett tagsági viszony, amely miatt a Fidesz semmilyen vezető tisztséget se kaphat az EPP-ben.
Egy éve viszonylag visszhangtalan maradt, hogy Orbán Budapesten fogadta Melonit.
A Fidesz akkor még az EPP teljes jogú tagja volt, az EP-választásra készülve a néppárt nem akart semmilyen nyílt színi konfliktust. Ez csak idén tavasszal a junckeres-sorosos magyarországi plakátokkal változott meg.
Ami most megváltozhat
A mostani fellépéssel Orbán akár ki is kényszerítheti az EPP állásfoglalását. De az is lehet, Orbán úgy érzi, annyira visszaerősödött az európai középjobbon belül, hogy még ezt is megteheti büntetlenül. Mindenesetre Trócsányi László bővítési és szomszédsági biztossá jelölését a következő Európai Bizottságba Orbán és a Fidesz ekként tálalja a nyilvánosságban. (Holott nem kizárt, hogy csak Ursula von der Leyen új EB-elnök ravasz húzásáról van szó: a bizottsági meghallgatásokon az Európai Parlamenttel végezteti el a piszkos munkát, Trócsányi visszavonatását vagy más, súlytalan tisztségre áthelyezését.)
Már Salvini is vállalhatatlan az EPP-nek, a virtigli újfasiszta FdI egyenesen vörös posztó.
Sok jót nem ígér a leplezetlen szimpátiával Európa legszélére sodródni a Fidesznek és Orbánnak.
A himnusz és a KuK
Igazán csak a történet színesítéseképpen érdemes megemlíteni, hogy a Fratelli d’Italia az olasz himnusz kezdő sora. Csak nem egészen két éve hivatalosan is ez az olasz himnusz, amit korábban is neveztek Fratelli d’Italianak. Szövege Goffredo Mameli 1837-es költeménye. A szöveget, aminek zenéjét Michele Novaro szerezte 1847-ben, a köztársaság megalakulásakor, 1946-ban fogadták el az ország ideiglenes nemzeti himnuszának, amit azonban az olasz parlament 2017-ig nem emelt törvényerőre. Ami számunkra érdekes ebben, az az, hogy Mameli költeményét az Osztrák-Magyar Monarchiával szembeni felszabadító háború ihlette, a harcok idején az ellenállók dalaként énekelték. A himnusz az olasz egység dalaként hamar népszerű lett.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
