Igaza van kiváló kollégámnak, Csaba Lászlónak, amikor azt üdvözli Orbán Viktor péntek reggeli rádió ”interjújában”, hogy őszintén beszélt.
Merthogy a következőket mondta az egyetemek kiszervezéséről:
„… a baloldal egy internacionalista képződmény Magyarországon. Az egyetemek meg nemzeti intézmények, tehát a nemzeti szuverenitás, a nemzeti önismeret, a nemzeti műveltség, a nemzeti kultúra letéteményesei az egyetemek. És mi nem is akarjuk, hogy ezek valami globalista, nemzeti karakterüket elvesztő intézményeké váljanak. Persze nekik be kell illeszkedniük a nemzetközi térbe, ott kell versenyezni, de nekik magyar intézményként kell majd versenyezniük. És értelemszerűen, amikor majd ezeket az alapítványokat felállítjuk, és felkérjük a kurátorokat, akkor
olyan embereket fogunk majd oda fölkérni – ez Palkovics miniszter úrnak a tisztje –, akik rendelkeznek ezzel a nemzeti szemlélettel.
És ezért én nem tudok jó szívvel javasolni senkit sem ilyen kuratóriumba, aki egyébként egy internacionalista, globalista szemléletű ember. Mert akkor az egyetemeket is ebbe az irányba vinnék el. Tehát
nagyon helyes és jó, hogy éppen most, amikor nemzeti kormányunk van, pontosan most állítjuk hosszú távon is egy kiszámítható pályára az egyetemeinket, mert ezek így megmaradnak a nemzeti érdek és a nemzeti gondolat körében.”
Nem egyszerűen azt ismerte el Orbán ebben a nyilatkozatban, hogy az egyetemi „modellváltás” nem a felsőoktatás jobb teljesítményét, rugalmasabb működését célozza, noha persze az ilyen mellébeszélést is elismételte. Más a cél. Orbán a közhiedelemmel ellentétben nemcsak rövid távon, a következő választás megnyerésében gondolkodik. Nem, neki mindig
a hosszútávú cél lebeg a szeme előtt, az, hogy Magyarországot tartósan az új keresztény-nemzeti kurzus országává tegye.
A közoktatásban, illetve az ő törvényének szóhasználata szerint köznevelésben már régóta az ifjúság keresztény-nemzeti szellemű nevelése a cél, erre irányul a nemzeti alaptanterv, a tankönyvmonopólium, az iskolák kormány alá vonása és KLIKK-esítése. A felsőoktatás eddigi átalakítása is már hasonló célokat szolgált a kancellárokkal, a rektorok kiválasztásának kormányhoz vonásában (ahogy még Balog miniszter döntött az egyetem szenátusával szemben például olyan rektor kinevezéséről Debrecenben, aki azután kész volt díszdoktorrá avatni Vlagyimir Putyint).
Most azonban az egyetemi „modellváltással” továbbmegy, és érvényesíti azt a 2011-ben, az alaptörvény alkotása közben egy osztrák lapnak elmondott szándékát, hogy „megkötöm a következő tíz kormány kezét”.
Amikor ő van kormányon, állítja pályára az egyetemeket, olyan személyek kezébe adva azokat, akik a „nemzeti gondolatot” (ez a Horthy-korból vett szóhasználat önmagában is árulkodó!) érvényesítik ott.
De általánosabb tanulsága is van annak, amit az egyetemek kapcsán elmondott. Noha formálisan Palkovics miniszter választja ki a kuratóriumok tagjait, valójában ő „javasol”, vagyis személyesen ő mondja meg, hogy kit kérjen fel Palkovics. Törheti majd a fejét az „Alkotmánybíróság”, amely maga is Orbán kiválasztottjaiból áll, hogy vajon „alaptörvényszerű-e” a törvényben leírt jogi konstrukció, ez igazából mindegy. Már
azóta, hogy Orbán egy bulgáriai nyaralásából küldött üzenetben közölte a kétharmados többségben levő fideszes képviselőkkel, hogy kit kell köztársasági elnökké választaniuk, tudjuk, hogy bárki is választ, bárki is nevez ki, minden személyi döntést Orbán hoz meg.
A nemzetközi szakirodalomban az oroszból vett szóval nómenklatúrának hívják a pártállamnak azt a működési módját, amit a korábbi magyar pártállamban hatásköri listának neveztek: a személyi döntéseket, bárki is hozza azokat, mindig egy eggyel magasabb szintű pártszerv, országos jelentőségű személyi döntéseknél a Központi Bizottság illetve Politikai Bizottság „javasolja”.
Jelenlegi önkényuralmi rendszerünkben Orbán „javasol”, miként ezt maga is elismerte péntek reggel.
Két dolgot is elmondott rendszeréről. Az egyik tehát az, hogy önkényuralmi rendszerrel állunk szemben, a másik pedig, hogy mi ennek az önkényuralmi rendszernek a politikai irányultsága, ha tetszik lelkülete: a „nemzeti gondolat”, vagyis a Horthy-kor keresztény-nemzeti kurzusának új kiadása. Ebből következik a kor diktatúráival való szövetségkötés, a nyugati demokráciáktól való eltávolodás, a velük való szembefordulás éppúgy, mint országon belül a leválthatatlanság garanciáinak gondos kiépítése. A legfőbb ilyen garancia éppen a hatásköri lista, amelyet Orbán ereje teljes tudatában el is mond.
