Komoly anyagi forrásokhoz juthatna Magyarország, ha a Fidesz-kormány minden rendelkezésre álló európai lehetőséget kihasználna. De valamiért nem teszi.
Az Európai Unió ugyanis számos hozzáférést biztosít különböző szociális-, bérkiegészítő-, a munkahelymegőrzést és átalakítást segítő támogatásokhoz, a magyar kormánynak csak kérnie kellene ezeket.
Jó példa erre az Európai Unió Szolidaritási Alapja, amelyből a magyar kormány mintegy 14 milliárd forintnyi támogatást kért és kapott, a második részlet folyósításáról (körülbelül 4,7 milliárd forintról) épp ezekben a napokban dönt az Európai Parlament plenáris ülése.
Fontos kiemelni, hogy ezt az alapot már tavaly tavasszal megnyitottuk az európai válságkezelés részeként a járványhelyzet káros hatásainak enyhítése érdekében – mondja Ujhelyi István EP képviselő.
Az Orbán-kormány ezeket a lehetőségeket, ezeket az EU által nyújtott segítségeket jó esetben csak letagadja a nyilvánosság előtt, rosszabb esetben azonban ki sem használja.
Így történt ez az úgynevezett SURE-programmal, amelyre számtalan alkalommal felhívta a kormány figyelmét és kérte, hogy hívjon le belőle minél több forrást a koronavírus miatt válságba került szektorok megsegítésére. A Fidesz-kormány sokáig húzódozott tőle, végül mégis felhasznált 504 millió eurót ebből a közel 100 milliárd eurós keretből – ez egyébként töredéke annak, amekkora összeget a szomszédos országok kaptak ugyanebből a programból – derül ki az MSZP EP képviselőjének elmondásából.
A büdzsében eredetileg 9 milliárd eurónyi összeg maradt, amelyre – többek között a képviselő közbenjárására – a tagállamok újra pályázhatnak, a Fidesz azonban egyelőre „még gondolkodik” és nem tesz semmit.
Hat másik tagállam viszont máris élt a lehetőséggel, így a fennmaradó és még lehívható összeg jelenleg csupán 5,7 milliárd euró.
Hasonlóan érthetetlen, hogy 2010 óta az Orbán-kormány miért nem hívott le egyetlen eurócentet sem az EU úgynevezett Globalizációs Alapjából, holott az ebből elérhető, átképzésre és átmeneti időszakra nyújtott anyagi támogatással érdemi segítséget tudnának nyújtani azoknak, akik csoportos leépítés miatt veszítették el munkájukat. Fontos tudni, hogy az Európai Parlament épp tegnap tárgyalta azt a kérelmet, amelyet az észtországi kormány nyújtott be, elsősorban a turisztikai ágazattal összefüggő szektorok munkavállalóinak megsegítésére.
Több mint ötezer elbocsátott munkavállaló és önfoglalkoztató közvetlen támogatására kért – saját intézkedési tervének kiegészítő részeként – több mint négymillió eurónyi támogatást az észt kabinet. A megítélt forrásból többek között a szállásadókat, a vendéglátásban dolgozókat, az alkotói-, művészeti-, szórakoztató szektor munkavállalóit, vagy épp az utazásszervezőket segítik meg, akiket kényszerből bocsátottak el az elmúlt időszakban.
Orbán Viktor kormánya legtöbbször elhallgatja vagy letagadja, amikor az Európai Uniótól támogatást vesz fel; számos, a magyar emberek érdekét szolgáló forrásokat pedig leginkább pökhendi dacból vagy egyszerű nemtörődömségből ki sem használja.
A 2022-es kormányváltás után ezen a magatartáson is változtatni fogunk és nem a NER felsővezetőinek személyes-, hanem a magyar polgárok általános érdekei mentén fogunk kormányozni – ígéri Ujhelyi István, az MSZP EP képviselője.
Oroszországban a helyszínen vizsgálta meg az Európai Gyógyszerügynökség a vakcina gyártását. „Még további információkra van szükség ahhoz, hogy kijelöljük az időpontot. Erre a következő hetekben kerülhet sor” – mondta az EMA vakcina stratégiai igazgatója.
„Ha az Európai Gyógyszerügynökség nincs meggyőződve az adatok hitelességéről, akkor nem fogja megadni az engedélyt” – nyilatkozta a brüsszeli Politiconak Guido Rasi, aki korábban vezette az ügynökséget.
Rámutatott arra, hogy az Európai Gyógyszerügynökségben profi szakemberek dolgoznak, akik nagyon alaposan vizsgálódnak. Elmesélte, hogy az EMA egyik francia tagja csak egy pillantást vetett egy gyógyszergyár labor eredményeire, és már sétált is ki onnan.
„Ezek mind hamis adatok”
– indokolta villámgyors távozását.
Hitelesek-e az adatok?
A tekintélyes orvosi szaklap, a brit Lancet februárban közzétette a Szputnyik vakcina kisérleti adatait a harmadik fázisban. Ezek alapján a Lancet kedvezően értékelte az orosz vakcinát.
Az ellenvélemény a British Medical Journalben jelent meg. Ebben
a transzparenciát hiányolják elsősorban az adatokat illetően.
Ugyanebben az orvosi szaklapban már korábban megjelent egy levél, melyben sok tudós a kétségeit írta meg. Köztük volt Vaszilij Vlaszov járvány szakértő Moszkvából, aki nem értette, hogy a Lancet-ben megjelenő táblázatban nem szerepelnek a vizsgálatban résztvevők 30%-ának a védettségi adatai. Az orosz szakértő különösen amiatt aggódik, hogy továbbra is hiányoznak ezek a fontos adatok a Szputnyik V vakcina biztonságos használatáról annak ellenére, hogy Oroszországban nagyarányú oltási kampányt folytatnak. Valószínűleg ezzel is magyarázható, hogy az oroszok többsége ma is szkeptikus a védőoltással kapcsolatban. Vlaszov ennek ellenére azt állitja, hogy a Szputnyik V „más vakcinákhoz hasonlítva eléggé biztonságos”. Szerinte a komplikációkkal kapcsolatos adatok azért hiányoznak, mert az oroszok tudatosan eltüntették őket, hogy előnyös legyen az összehasonlítás a többi vakcinával.
Egy másik kritikus tudós a franciaországi Rennes-i egyetem professzora. Florian Naudet elcsodálkozott, hogy a Szputnyik V klinikai kísérleteinek első és második fázisában mennyire egyformák a számsorok. Erre a Szputnyik V előállítói azzal válaszoltak, hogy túlságosan kicsik voltak a minták. A francia professzor azzal vágott vissza, hogy a harmadik fázisban sokkal nagyobb volt a minta, de a számsorok ugyanúgy nagyon hasonlítottak egymásra holott általában lényeges a szóródás.
Naudet professzort az zavarta különösen, hogy minden korcsoportban ugyanúgy biztonságos 90-92%-os eredemény jött ki pedig általában nagyobbak a különbségek az egyes korosztályok között. A francia professzor szerint a 70-90% közötti szóródás lett volna a reálisan várható eredmény.
A brazil bukta
Április 28-án az Anvisa, a brazil gyógyszer biztonsági hatóság nem engedélyezte a Szputnyik V-t! Az oroszok politikai elfogultsággal vádolták meg őket. Guido Rasi, az Európai Gyógyszerügynökség korábbi vezérigazgatója azt nyilatkozta a Politiconak, hogy nagyon is komolyan kell venni a brazil szakmai véleményt, mert komoly intézmény döntéséről van szó. A brazilok szisztematikusan törekszenek arra, hogy elérjék azt a szintet, ahol az EMA és az amerikai Food and Drug Administration áll.
A brazilok a vakcina minőségét kifogásolták elsősorban. Korábban a Szputnyik V vakcinát előállító cég tudományos igazgatója elismerte a CNN-nek, hogy vannak problémáik az oltóanyag tömeggyártásával kapcsolatban.
Ez a probléma felmerült Szlovákiában is, ahol a helyi gyógyszer ellenőrző hatóság ugyancsak az oltóanyag minőségét ítélte nem biztonságosnak:
a Lancetben megjelent klinikailag vizsgált vakcina és a Szlovákiába érkezett oltóanyag nem egyezett meg egymással!
Szlovákia magyar szakértőket kért, akik megnyugtatták pozsonyi kollégáikat. A szlovák egészségügyi miniszter szerint júniusban Szlovákiában is megkezdődhet az oltás a Szputnyik vakcinával.
Német kétségek
Több német tartomány jelezte: szívesen vásárolna Szputnyik vakcinát. Ugyanígy nyilatkozott Kurz osztrák kancellár is. Jens Spahn, német egészségügyi miniszter azonban lehűtötte a reményeket. Közölte, hogy Németország csakis az Európai Gyógyszerügynökség által jóváhagyott vakcinákat fogadja el.
„Amíg nem kapunk hiteles adatokat a kínai és az orosz vakcinákról, addíg nem fogadjuk el őket!”
– hangsúlyozta a német egészségügyi miniszter.
Leeza Osipenko, aki a londoni School of Economics-on tanít azzal magyarázza az adatok hiányát, hogy gondatlanság történt Oroszországban, de nem tudatosan próbáltak meg dezinformálni. A professzor asszony maga is a Szputnyik V oltást kapta, és utána kialakult a védettség.
Jonathan Cushing, aki a Transparency International egészségügyi csapatát vezeti rámutat arra, hogy nemcsak a Szputnyik V esetében vannak gondok az adatokkal.
„Csakhogy a Szputnyik már állami ügy lett Oroszországban. Ha pedig az állam presztízse forog kockán , akkor jóval nagyobb nyomás nehezedik a vakcina kutatóira és előállítóira”- nyilatkozta a brüsszeli Politiconak.
Bár a magyar miniszterelnök folyamatosan bírálja az Európai Unió brüsszeli vezérkarát, de az uniós pénzekkel erősíti meg nem épp jogállami rendszerét. Erre mutat rá Daniel Freund német zöld képviselő a párizsi Le Figaroban.
Különösen a 750 milliárd eurós válságkezelő alap izgatja azoknak a nepotista rendszereknek a fantáziáját, melyet az EU a világjárvány miatt oszt szét a tagállamok között. Bár a magyar parlament még nem szavazta meg a válságkezelő alapot, de Orbán – és a hozzá hasonló politikusok nagyon is számítanak a pénzre.
Jól mutatja ezt a lengyel New Deal, amely jelentős részben uniós pénzekkel kívánja fellendíteni az ország gazdaságát, mely első ízben süllyed recesszióba az elmúlt harminc évben – a koronavírus járvány miatt. Az Orbán Viktor rendszerével szimpatizáló lengyel kormányzat épp az uniós pénzek segítségével kívánja megnyerni a 2023-as választást, hogy aztán továbbra is szembeszállhasson az EU-val, mely a jogállami normák betartását kéri számon.
Magyarországon ugyanez a helyzet, azzal a különbséggel, hogy a választások jövőre lesznek. Orbán Viktor miniszterelnöknek addigra kellene életszínvonal növekedést produkálnia miközben a gazdaság teljesítménye nem biztos, hogy eléri a 2019-es szintet.
Korrupció
Félő, hogy gyengül az uniós pénzek elköltésének ellenőrzése pedig épp az lenne szükséges, hogy jobban a körmére nézzenek a korrupcióval gyanúsítható rendszereknek – hangsúlyozza Daniel Freund. A párizsi lap megemlíti a Trasparency International korrupciós indexét, ahol az első három helyen Bulgária, Románia és Magyarország osztozik.
Június elsejétől működni kezd az európai ügyészség, melynek épp az a fő feladata, hogy kivizsgálja a korrupciós ügyeket a tagállamokban. Orbán Viktor kormánya épp ezért be sem lépett az európai ügyészségbe bár együttműködési szerződést kötött vele. Polt Péter főügyész írta ezt alá Laura Codruta Kovesivel, az európai ügyészség vezetőjével. Ettől függetlenül a korrupció vizsgálata nemzeti hatáskörben marad Magyarországon, ahol Polt Péter főügyész nemigen indít vizsgálatot a hatalom bizalmi emberei ellen.
Hosszabb távon azonban mégiscsak megnövekedhet az uniós ellenőrzés, mert az Európai Parlament követelésére elfogadtak egy olyan közös dokumentumot, mely a jogállami normák betartásához köti az uniós pénzek kifizetését. Magyarország és Lengyelország az Európai Bírósághoz fordult, hogy ily módon késleltesse az ellenőrzést, de Vera Jourova , a brüsszeli bizottság alelnöke és jogi biztosa többször is úgy nyilatkozott, hogy az idei év második felében már megindulhatnak a vizsgálatok a renitens tagállamok ellen.
Igen, már megint az a megtiszteltetés ért, hogy ott lehettem ma az Országgyűlésben. Persze nem személyesen, személyesen már tizenkilenc éve nem voltam jelen parlamenti ülésen, mivel az SZDSZ akkori vezetői nem akarták, hogy továbbra is országgyűlési képviselő legyek.
De ma ott voltam a távolból, hiszen megint engem támadtak az Országgyűlésben napirend előtt. Az újdonság az volt a dologban, hogy ezúttal nem fideszes államtitkár támadott, mint korábban már többször is, hanem Ungár Péter, az LMP képviselője. Idéznem kell mai napirend előtti beszédéből. Íme:
„Amiről most beszélünk, az az ellenzéki előválasztás, ami azért nagyon fontos, mert az én személyes és közösségem politikai krédójával megegyezik. (…) Milyen előválasztásra készülünk? (…)
A helyzet az, hogy az LMP szerint az előválasztás lényegi kérdése az, hogy a neoliberális elmúlt tizenkét évvel szemben nem lehet neoliberális választ adni.
Mi azt gondoljuk, hogy az állam lehet jó gazda, azt gondoljuk, hogy az újraelosztás egy jó dolog, és mi azt gondoljuk, hogy a társadalmi és környezeti fenntarthatóság melletti jelölteket kell az előválasztáson kiválasztani, és ezért is támogatjuk, hogy Karácsony Gergely legyen az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje. Az a helyzet, hogy ha 2022-ben kormányváltás lesz, akkor sajnos, tisztelt kormánypárti képviselőtársak, véget fog érni az a világ, amelyet Szijjártó miniszter úr úgy jellemzett, hogy Önöknek fontosabbak a német autógyárak érdekei, mint a környezetvédelmi szabályozások.
Ennek a világnak vége lesz, és a
német autógyárak és a német tőke helyett a magyar választópolgárok érdekében fogjuk kormányozni az országot.
Énnekem az az álláspontom, hogy a Fidesszel szemben a nyugati mintakövetés és az Európai Unió kritikátlan másolása nem helyes politika. Ki kell tudnunk azt mondani, hogy az Európai Unió vezetése és a Fidesz szövetségesek, és mi mind a kettőnek az ellenzéke vagyunk. Az a helyzet, hogy a Fidesz, úgy tűnik, visszatalált liberális gyökereihez az elmúlt időszakban, hiszen amit Önök végrehajtottak itt, ebben az Országgyűlésben, az az egyetemi szféra teljes privatizálása volt, egy olyan dolog, ami Bauer Tamásnak nagy lelki örömet okozott volna valószínűleg.
Visszatértek oda, ahonnan indultak, a Szabad Demokraták Szövetségének ifjúsági tagozataként.”
Le kell szögeznem, hogy nekem nem okoz semmiféle lelki örömet az, hogy az Orbán-rendszer az egyetemeket állami egyetemből Fidesz-egyetemmé alakítja azzal a nyilvánvaló céllal, hogy hosszú távra biztosítsa az Orbán által Kossuth-rádióban nem internacionalistának, nem globalistának nevezett „nemzeti” világkép hegemóniáját. Mert ez és nem más ennek az átalakításnak a funkciója az orbáni politikában. Privatizációról nincs szó, a Fidesz által a maga hűséges káderei révén irányított és az állami költségvetésből finanszírozott, az állam által átadott vagyonból élő, semmiféle piaci vagy nyilvános kontrollnak nem alávetett intézmények nem magánintézmények. Nekem ez akkor sem okoz örömet, ha Ungár Péter nem érti, hogy a fideszesítés nem privatizáció.
Annak, amit a Fidesz csinál, sem hozzám, sem az SZDSZ-hez semmi köze. Azt is mondhatnám, hogy ezt a feltételezést kikérem magamnak.
Kétségtelen, hogy mi Ungárral egy sor alapvető kérdésben nem értünk egyet. Én bizony azt gondolom, hogy a mai Fidesztől eltérően számomra a gazdasági és politikai pluralizmussal: magántulajdonra épülő kapitalizmussal és parlamenti demokráciával jellemezhető Nyugat a modell,
a rendszerváltás számomra a szocialista tervgazdaságnak kapitalista piacgazdasággal, az egypárti önkényuralmat parlamenti demokráciával való felváltását jelentette.
Többek között azért, mert a gazdasági életben az állam nem bizonyult jó gazdának, ezért volt helyes privatizálni az állami ipari és kereskedelmi vállalatokat, a bankokat, ezért privatizálják Nyugat-Európában is a korábban állami kézben levő közlekedés vagy egészségügy számottevő részét is.
A mai Orbán Viktor és a mai Ungár Péter ezt szemlátomást tévútnak tekinti, szerintem viszont az orbáni haveri kapitalizmustól és egypárti önkényuralomtól ehhez az irányhoz kellene visszatérni. Orbán haveri kapitalizmusának természetesen semmi köze semmiféle liberalizmushoz, és engem elszomorít, ha
ma az ellenzékben is mintha egyre többen lennének, akiknek a liberalizmus Orbán Viktorhoz és Ungár Péterhez hasonlóan szitokszó.
Én az Európai Unió vezetésével szemben nem vagyok ellenzékben, én az Európai Unió vezetését, az európai demokráciák olyan vezetőit, mint Angela Merkel vagy Emmanuel Macron, Mark Rutte vagy Pedro Sánchez a magyar demokraták szövetségesének és nem ellenfelének tekintem, még ha nem is minden döntésükkel értek egyet. Őszintén érdekelne, hogy az ellenzék választási szövetségében mások, például Fekete-Győr András vagy Gyurcsány Ferenc mit gondolnak Ungár álláspontjáról, ők is ellenzékben látják-e magukat az Európai Unió vezetésével szemben, és hogyan fognak az LMP-vel közös programban megegyezni.
Lánczi András Karácsony Gergely által felhatalmazva érezte magát, hogy beszámoljon a főpolgármester PhD tanulmányairól.
Én pályám kezdete óta egyetemen tanítok, szinte minden létező helyzettel találkoztam már. Csak zárójelben mondom: nemrég köszönt el az egyik legtehetségesebb hallgatóm, mert felnőttként olyan gondjai akadtak, amelyek meggátolták abban, hogy folytassa egyetemi tanulmányait.
Lánczi Andrásban, ha volna egy parányi intelligencia, egy parányi tisztesség és egy parányi ismeret saját hivatásának alapjairól, sosem tett volna ilyet, még akkor sem, ha Karácsony Gergely erre külön felszólítja őt.
Egy tanár, legyen az oktatás bármely szintjén, nem teheti meg, hogy kibeszéli tanítványát a nagy nyilvánosság előtt, s kiváltképp nem használhatja fel politikai célokra az információkat, bármik legyenek is azok.
Szöges ellentétben azzal, amit most Lánczi rektor művelt. Ahogy a gyóntatófülkében elhangzottak is titkot képeznek, az orvosi rendelőben, vagy az ügyvédi irodában mondottak is, ugyanígy az oktatási intézményekben történtek sem válhatnak közüggyé, s főként nem ócska politikai célból. Vicces lesz, ugye, ha az orvos a pácienséről megtudja, hogy neki nem tetsző politikai pártnak dolgozik, azonmód publikálja valamelyik napilapban betegének minden baját, töviről hegyire, aprólékosan taglalva a legszenzitívebb részleteket. Vagy ugyanezt teszi majd az ügyvéd. Vagy a tanár, aki elmondja, hogy a Gyurcsány gyerek olyan szarul szolmizált, hogy berepedt tőle a füle; hogy Dobrev politechnikából rémes volt, szabás-varráson főzős kötényke helyett tizenhat személyes katonai sátrat hozott össze; hogy
Németh Szilárdka még tizenhét évesen is az ujjain adott össze, s a kettő meg kettő mindig nyolc volt nála; hogy Deutsch Tamás csak azért ment át a vizsgáin, mert odaszóltak a tanszékre, hogy ő lesz a sportminiszter, pedig lófaszt sem tudott a római jogból;
hogy a Hiller is hiába jön a latinjával, sokszor rosszul deklinált; hogy a Varga Judit csak azért ment át nemzetközi jogból, mert semmit sem tudott ugyan, de a professzor foci rajongó volt, s elkápráztatta őt a hallgató hölgy a dekázó képességével.
És ha eddig nem, hát most fogalmat alkothatunk arról, milyen rektorok és milyen kuratóriumok várhatók a jövőben, miután a Fidesz az ország majd’ minden egyetemét saját alapítványaiba mentette át.
Szerintem Lánczi már szervezi az egyetemén a besúgó- és jelentő hálózatát, hogy azokra is ráláthasson, akik megúszták Lánczi rektor óráit.
Végezetül Lánczi rektor tesz egy hatalmas felfedezést (nem hiába rektor ő), mégpedig azt, hogy a kommunista évek máig érzékelhető hatása, hogy még az egyetemeken is nagyon rossz az idegen nyelvek ismerete. Eddig ez beszarás! Majd levonja a konklúziót: „Kezdjük az alapoknál, különben az idegen nyelvekkel sem fog menni.”
Nem tudom, hogy Lánczi rektornak feltűnt-e, hogy az övéi lassan 12 éve vannak hatalmon (nem is akármilyen módon). Nyilván ugyanezzel a döbbenetesen újszerű tapasztalattal már rendelkezett 12 évvel ezelőtt is. Vajon miért nem akkor mondta azt, hogy drága, egyetlen, édes, kedves Viktorom, te is eléggé szarul beszéled az angolt, hihetetlenül komikus alaphibákkal, úgyhogy azt tanácsolom, ne kötelezően választható hittan és/vagy erkölcstan legyen az iskolákban, sokra mennek azzal, hanem nyelvoktatás és nyelvoktatás és nyelvoktatás, mert magyarul már Hegyeshalom és Záhony között sem boldogulhatnak a következő generációk.
Ha ezt mondta volt, akkor nem szóltam semmit. De ha nem mondta, akkor újfent tisztességtelen, gyáva és számító, mert csak akkor jön ezzel elő, amikor a sanda politikai érdekek úgy kívánják.
Végezetül:
emlékszik valaki arra, hogy tavaly, amikor a Fidesz úgy döntött, hogy az egyetemi diplomához nem szükséges nyelvvizsgát letenni, Lánczi rektor felhevülten ordított vagy tiltakozott volna? Mert ha igen, egy szót sem szóltam.
Ha azonban mégsem, akkor megerősítem, hogy Lánczi nem is annyira egyetemi oktatónak való, sokkal inkább politikai komisszárnak.
Repül a Nehéz Kő, és már azt is tudjuk, hogy hol áll meg. A miniszterelnök apjának 100%-os tulajdona volt a cég, melyet most eladott – az Mfor.hu szerint. A céget egy Orbán Áronhoz köthető vállalkozás vette meg, melyhez a hitelt olyan bank nyújtotta, mely közel áll Orbán Viktor köréhez.
A miniszterelnök öccse, Áron alapította a Nehéz Kő Kft-t, melyet azután a papa megvett. Most 13 év után megvált tőle.
Az ügyvezető, akiből tulaj lett
Bihari Lajos Orbán Áronnal együtt alapította meg a NAKK Nemzetközi Késztermék és Alapanyag Kereskedelmi Kft-t. Később Orbán Áron kiszállt, így mára már ő az egyetlen tulajdonos. Eddig ügyvezetője volt a Nehéz Kő-nek, tehát nem lehet azt állítani, hogy nem tudta: mit vásárol meg?
Mihez kezd Orbán Győző 800 millió forinttal?
A törekvő nyugdíjas vállalkozó terveiről egyelőre senkinek sem nyilatkozott. Orbán édesapja tart a médiától, amely korábban kínos részleteket tárt fel a Nehéz Kő Kft-vel kapcsolatban. Elsősorban azt nem értette a média, hogy miért kap oly sok megrendelést a miniszterelnök apja olyan építési vállalkozóktól, akiknek a programjait Orbán Viktor fogadta el, és fizette ki az államkasszából.
Dehát a nemzeti együttműködés rendszerében nem ez az egyetlen anomália. Orbán Győző 800 milliója különben is eltörpül Mészáros Lőrinc milliárdjai mellett, melyek mögött ugyancsak a miniszterelnököt sejtik sokan.
Orbán szokásos péntek reggeli rádiónyilatkozatában a médiában sokszor emlegetett aktuális mondandója mellett csak úgy mellékesen megismételt két, korábbról már ismert üzenetet. Ezúttal is elmondta, hogy az ellenzék, „a magyar baloldal a járványügyben csúfosan leszerepelt, túlságosan messzire mentek, nem segítettek, hanem csak ártottak”. És tovább: „azt kell megjegyeznünk mindannyiunknak, hogy ha baj van, a baloldalra nem lehet számítani”.
Ha ő ismétel, én is elismétlem, hogy ez egyáltalán nem igaz. A védekezés szervezése annak dolga, akinek kezében van a végrehajtó hatalom. Országosan ez a kormány. Országosan az ellenzéknek nem a kormány intézkedéseinek támogatása, hanem értékelése és bírálata a dolga.
Márpedig van mit bírálni azon, amit az Orbán-kormány járványügyben tett illetve nem tett.
Immár több, mint egy éve bírálja az ellenzék, hogy az Orbán-kormány más országokhoz képest keveset tesztel, és a tesztek csak azok számára ingyenesek, akiknek már tünetei vannak. Ha valaki például azért kíván tesztet csináltatni, hogy merjen-e találkozni idős, beteg rokonával, ezt csak sok pénzért teheti meg. Ez fékezi a védekezést, mint ahogy fékezi az is, hogy aki saját vagy családtagjának pozitív tesztje miatt nem megy dolgozni, az nem kap száz százalékos táppénzt, és ezért sokan inkább bemennek a munkahelyükre.
Hogyne bírálná ezért az ellenzék a kormányt? Ez a dolga, ezért küldték választói a parlamentbe!
Mint ahogy azért is joggal bírálta, hogy az Európai Gyógyszerügynökség által nem jóváhagyott vakcinákkal oltanak Magyarországon, hiszen ez sokféle kockázattal jár. Ma sem tudjuk, hogy mennyire hatékony a Sinopharm vakcina, ellentétes értékelések vannak erről. Azért a másfél-kéthónapos előnyért, amit az oltási kampányban szerzett így a kormány, nem érte meg felrúgni a védőoltások alkalmazásának nemzetközi normáját. A csak jóváhagyott vakcinákkal történő, valamivel lassúbb oltási folyamatnak nem kellene több megbetegedést, több halottat jelentenie, ha a más országokban látotthoz hasonló mértékben alkalmazták volna a tesztelést, a kontaktuskövetést, a karantént.
Az ellenzék szerepét a járvány elleni védekezésben annak alapján helyes megítélni, amit ott tett az ellenzék, ahol maga gyakorolja a végrehajtó hatalmat – az ellenzéki önkormányzatokban.
Márpedig az ellenzékiek által vezetett önkormányzatok jelentős mértékben járultak hozzá a védekezéshez: védőeszközöket szereztek be az egészségügyi és szociális intézmények számára, tesztelték az ott dolgozókat és a lakosokat – vagyis azt tették, amit a kormány elmulasztott megtenni –, segítették az oltási kampányt, ha a kormány hagyta. Vagyis
Orbán állítása, hogy az ellenzék nem vesz részt a védekezésében, szemenszedett hazugság.
A Kossuth rádióban elhangzott interjú végén Orbán elismételte: „én azt szeretném, hogy ha azt mondhatnám, hogy nemcsak az életminőség, nemcsak a szívek fölemelése, nemcsak az élet szépségei tekintetében vagyunk előrébb, hogyha gyermekeink vannak, hanem hogy anyagilag is kiszámíthatóan és bizonyíthatóan jobban jár az a család, ahol több gyermeket vállalnak, mintha ezt nem tették volna meg.” És: „Én ugyan erőltetem ezt … de ebben a pillanatban még, bár a helyzet sokat javult, még mindig nem mondhatom azt …, hogy
aki gyermeket vállal, az havi költségvetése szempontjából is jobban jár, mintha nem vállalt volna.
… a havi rezsipénzeknél, költségvetésnél még nem ez a helyet. Tehát még növelni kell a családtámogatásokat, még növelni kell a gyerekek utáni adókedvezményt, és még mindenfajta egyéb támogatásokat kell adni a családoknak, hogy – ha mindent összevetünk, akkor – a havi költségvetés, családi költségvetés megtervezésekor vagy megszervezésekor azt mondhassa egy édesapa meg egy édesanya, hogy így, hogy több gyerekünk van, könnyebb is lesz az életünk.” Nemes célkitűzés? Sokak szerint igen, szerintem nem.
Ha valaki a fizetéséből gyerekeket is eltart, a család egy főre eső jövedelme a világon mindenütt alacsonyabb lesz, mint aki gyerekek nélkül él. A gyermekvállalást a legtöbb fejlett országban családi pótlékkal és/vagy adókedvezménnyel, nálunk emellett gyermekgondozási segéllyel illetve díjjal, a lakásszerzés illetve fenntartás költségeinek részbeni átvállalásával támogatják.
Magyarország a hatvanas évek óta, amikor alanyi jogúvá tették a családi pótlékot és bevezették a gyermekgondozási segélyt, nemzetközileg élen jár a gyermekvállalás pénzbeli támogatásában. Ez mérsékli a gyermekvállalásból eredő anyagi hátrányt, de nem szünteti meg.
A családtámogatások – akár direkt támogatásként, akár adókedvezményként nyújtják azokat – a költségvetésnek jelentenek terhet, a költségvetés forrásai pedig az adókból származnak, tehát azt jelentik, hogy a gyerekvállalás pénzügyi terheit részben a többi polgár fizeti. Nem magától értetődő viszont, hogy korlátlanul helyes a családtámogatások növelése. Bizonyos mértéken túl ez már társadalmilag méltánytalan: az Orbán által kívánatosnak tartott mérték az eleve szerencséseket tenné még szerencsésebbé a kevésbé szerencsések rovására. Különösen így van ez, ha figyelembe vesszük a családtámogatásoknak az Orbán-kormány által kialakított struktúráját. Mint tudjuk,
Orbán számára elvi kérdés, hogy csak a munkaviszonyhoz kapcsolódó támogatásokat, tehát az adókedvezményt növeljék, a családi pótlékot pedig nominálisan se növeljék, annak reálértéke tehát csökkenjen. (Ez a „munkaalapú társadalom” orbáni doktrínájából, a jóléti társadalom elutasításából következik.)
Ugyanígy a lakhatás támogatásában a saját tulajdonú lakás megszerzését támogatják hitelezési kedvezménnyel vagy a lakásvásárlást, lakásfelújítást szolgáló juttatással, a bérlakásban élést viszont nem támogatják. Mindez azt jelenti, hogy a gyerekesek napi megélhetésének támogatását is a stabil foglalkoztatás alapján tisztes jövedelemmel rendelkezőkre irányítják, és a jövedelmük szintje és stabilitása alapján hitelképesekhez irányítják a lakhatás állami támogatását is.
Az eddigi intézkedésekből jól látható, hogy a családtámogatások további bővítése is a Fidesz által kedvezményezett közepes illetve magas jövedelmű társadalmi csoportokra irányul.
Ezért volna kiváltképp méltánytalan, ezért sértené az elemi társadalmi igazságosságot, ha megvalósulna Orbán elképzelése, hogy az állam kifejezetten jobb anyagi körülményeket teremtsen másokhoz képest a gyerekesek számára.
Orbán elképzelése nemcsak méltánytalan, de téves is, amikor azt feltételezi, „hogyha jó gazdaságpolitikát, jó családpolitikát csinálunk, és elhárítjuk azokat az akadályokat, amelyek miatt a fiatalok kevesebb gyereket vállalnak végül, mint amit szerettek volna, akkor Magyariországnak a népesedési, biológiai, szellemi és lelki egyensúlya helyre fog állni.” Ez illúzió.
A családtámogatások erőltetett emelése máshonnan von el pénzt, másutt teremt feszültségeket, és ezek a feszültségek óhatatlanul az egész társadalom közérzetét rontják, márpedig a gyermekvállalást az össztársadalmi közérzet legalább olyan mértékben fékezheti, mint a gyermekvállalás közvetlen anyagi terhei.
A fejlett országokban sehol sem érték el azt a „népesedési egyensúlyt”, amelyet a maga intézkedéseivel Orbán megcéloz, mindenütt szükség van bizonyos mértékű bevándorlásra. Az orbáni családtámogatási politika nemcsak méltánytalan, nemcsak igazságtalan, hanem voluntarista is.
Arra a következtetésre jutott egy korrupció kutató, aki azt állitja, hogy azokban az országokban, ahol 2019-ben magasabb volt a korrupció érzékelhető szintje többen haltak bele a koronavírus járványba mint azokban, ahol a közállapotok rendezettebbek voltak.
Tóth István János a Budapesten működő Korrupció Kutató igazgatója. Aki arról ír, hogy már a spanyol nátha járvány idején kiderült az, hogy azokban az államokban, ahol rendezett viszonyok uralkodnak, és amelyeket nem jár át a korrupció a döntéshozók gyorsabban és jobban döntenek mint ott, ahol magánérdekek határozzák meg a döntések irányát és időzítését. A koronavírus járvány idején különösen jól látszott ez a tesztelések számában, mert ezek megmutatták, hogy az adott kormányzat mennyire kíván tudomást venni a járványról, illetve méginkább azt, hogy mennyire akarja a lakosságot tájékoztatni ennek súlyosságáról.
Mi a helyzet Magyarországon?
Az április végi adatok szerint a legmagasabb az egymillió főre vetített Covid-19 halálozás Magyarországon az Európai Unióban. 2019-ben itt volt a legmagasabb a korrupciós index az Európai Unióban Szlovákia és Horvátország után. (A szerző nem a Transparency International korrupciós elemzését használja, ahol Magyarország Bulgária után következik Romániával holtversenyben, hanem azt az indexet, mely a vállalat vezetők véleménye alapján méri a korrupciót. Ez ugyanis jobban megmagyaráz olyan anomáliákat mint a lélegeztetőgépek beszerzése vagy a keleti vakcinák vásárlása. (A tesztelés tekintetében is megmutatkozik a magyar kormányzat rossz döntése: kevés tesztet hajtottak végre, ennek következtében a pozitív eredmény magas: több mint 15%!
Az USA példája mutatja, hogy ez milyen tragikus eredménnyel jár: több mint 550 ezer halott, elsőség a világranglistán, amely jelentős részben összefügg azzal, hogy Trump későn és rosszul reagált a koronavírus járványra.
A magyar kormány hasonlóan rosszul döntött amikor kevés tesztelést hajtott végre miközben a szükséges lélegeztető gépek sokszorosát vásárolta meg Kínában – nem gondolva arra, hogy Magyarországon nincs meg az ehhez szükséges szakszemélyzet.
Érdekes, hogy a szerző nem tér ki a kínai példára: onnan indult a koronavírus-járvány, melyet brutális hatékonysággal állított meg a pekingi vezetés. Amely ugyanakkor a világ összes korrupciós listáján az élvonalban szerepel. De ez már egy másik történet …
Állítsuk meg ezt az őrültséget! Ne költsünk 50 milliárdot Semjén hobbijára, a vadászati kiállításra – ezt hangsúlyozza videójában Karácsony Gergely. A miniszterelnök hobbija – a foci – után, a miniszterelnök-helyettes hobbija is milliárdokba kerül a magyar adófizetőknek.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
