Featured

„Harminc éve szabadon” – ezzel a címmel tartott előadást Orbán Viktor miniszterelnök és Fidesz-elnök június 19-én, annak harmincadik évfordulóján, hogy befejeződött a szovjet hadsereg kivonása Magyarországról, amit „a magyar szabadság napjának” szoktak nevezni. Kézenfekvő a gondolat: szabadságon Orbán az ország függetlenségét érti. Nem most tűnt fel ez először, de ebben az „előadásban” is feltűnt.

De mielőtt Orbán szabadságfogalmára térnék rá, előbb az Európai Unió értelmezéséről. A következőt mondta erről:

„Az Európai Unió egy politikai, ember alkotta politikai képződmény, amelyet azért hoztak létre, hogy megvédjék országaik gazdasági és katonai érdekeit. Azért hozták létre, hogy válaszoljanak arra a politikai tényre, hogy a II. világháború után Európa egyik felét az amerikaiak, a másik felét pedig a szovjetek foglalták el. Azért alkották meg az Európai Uniót, hogy ne vesszen el a remény, hogy egyszer Európa sorsáról ismét az európaiak dönthetnek majd.”

Ez az értelmezés alapjaiban tűnik tévesnek. Mint tudjuk, az Európai Unió elődje az Európai Szén- és Acélközösség, majd a Közös Piac volt, mégpedig azzal a céllal, hogy a korábbi háborús ellenfelek hadiipari kapacitásait, majd egész gazdaságát szorosan összekössék, és ezt a tartós európai béke gazdasági és politikai alapjának tekintették. Akik a Közös Piacot majd az Európai Uniót létrehozták, azok azt nem az amerikaiakkal szemben, az amerikai beleszólástól megszabadulni akarva hozták létre, akkor sem, ha a De Gaulle vezette Franciaországban volt ilyen hajlam, a többi alapító ország azonban mindig kifejezetten számolt az amerikai jelenléttel. Számukra ugyanis

a szabadság nem a világ többi részétől való függetlenedést jelentette és jelenti, hanem a polgárok szabadságát a saját államuk fennhatóságával szemben,

amit a Szovjetunióban és Európának a szovjetek uralma alá került részében semmibe vettek. Az Európai Unió alapdokumentumai – amelyek betartását a brüsszeli Bizottság és a strasbourgi Parlament folyamatosan kéri számon az orbáni magyar államon – éppen erről, a demokratikus jogállamról és a polgároknak a demokratikus jogállam által elfogadott szabadságáról szólnak. Ezzel áll szemben folyamatosan

az Orbán-rendszer, s a szabadság számára annyit jelent, hogy senki nem szól bele abba, hogy ő hogyan vonja el szabadságukat a magyar polgároktól.

Ahogy a putyini orosz állam vagy a Hszi-féle kínai állam is ragaszkodik ahhoz, hogy saját belátása szerint vonhassa el polgárai szabadságát, s ebbe senki a külvilágból ne szóljon bele.

Szembetűnő, ahogy Orbán az Európa jövőjéről szóló téziseiben különböző szempontokból éppen ezt követeli: ne szólhassanak bele az európai intézmények abba, hogy hogyan korlátozza ő a magyarok szabadságát.

Ezért szeretné felszámolni az Európai Parlamentet, ahol a közvetlenül az európai polgárok által megválasztott képviselők őrködnek az európai szabadságeszme – az államoktól való szabadság – megvalósulása fölött az egyes országokban, és ugyanígy ellenzi azt is, hogy az uniós intézmények hatásköre bővüljön az egyes államokéhoz képest. Azért mondhatja azt, hogy „mi”, vagyis ők, Orbán és hívei Európa utolsó szabadságharcosai, és nem mondjuk a saját államukkal szemben szabadságukért küzdő beloruszok vagy akár oroszok, mert ők nem államuk függetlenségéért, hanem az államuktól való saját függetlenségükért harcolnak. Alekszej Navalnij vagy Szvjatlana Cihanouszkaja szabadságfogalma homlokegyenest ellentétes Orbánéval. Az ő szabadságharcuk Orbán számára közömbös, ezért is nem támogatja az uniós országok közös fellépését a putyini elnyomással szemben, és a Lukasenka-féle elnyomásnak is csak a legkirívóbb esete, a repülőgép-eltérítés esetében csatlakozott az uniós fellépéshez. Ahogy közömbös számára a hongkongiak és az ujgurok szabadsága is.

Örüljünk, hogy Orbán ennyire világosan elmondja, hogy miként gondolkodik. Mi pedig gondolkodjunk másképp.

Gondolkodjunk úgy, hogy a magyarok szabadságának éppen az lehet a garanciája, ha a magyar állam nem szabad a demokratikus világ közös normáihoz képest. Nem szabad abban, hogy hogyan bánik a melegekkel, hajléktalanokkal, fogvatartottakkal, menekültekkel. Nem szabad abban, hogy hogyan korlátozza a piaci versenyt a magyar fogyasztók, a magyar adófizetők kárára, saját kegyeltjeinek javára. Érdekünk, hogy az Unió korlátozza a magyar állam „szabadságát” ezekben a dolgokban.