Amióta a civilizált külvilág és a civilizált belvilág egybehangzóan felháborodott a Fidesz „gyermekvédelmi” törvénymódosítása ellen, Orbán, Szijjártó és társai azzal válaszolnak a bírálatokra, hogy tessék elolvasni a törvényt.
Jelentem, elolvastam, mégpedig már akkor, amikor még csak a pedofilok büntetéséről és listázásáról szólt, és – az akkor még buzgón helyeslő ellenzékiektől eltérően – már akkor sem helyeseltem, akkor is csak kampánycélú hangulatkeltésnek tekintettem. Amikor azután értesültem a szavazás előtt benyújtott módosító javaslatról, amely a szexuális orientáció szerinti diszkriminációra irányult, természetesen újra elolvastam a javaslatot. Hadd idézzem itt a törvény szövegébe több helyen is bekerülő módosítás szövegét az első előfordulásnál, a gyermekvédelmi törvény módosításánál:
„E törvényben foglalt célok és gyermeki jogok biztosítása érdekében tilos tizennyolc éven aluliak számára pornográf, valamint olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely a szexualitást öncélúan ábrázolja, illetve a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg.”
Ha ez a mondat illetve a benne foglalt tilalom az „illetve” szót megelőző vesszőnél befejeződne, vagyis csak a pornográf, valamint a szexualitást „öncélúan” megjelenítő tartalmak elérhetővé tételére vonatozna, akkor csak bornírt lenne.
Ezt a bornírtságot mutatja a módosítás indokolása, amelyet szintén idézek:
„Az államnak az Alaptörvényből levezethető kötelezettsége, hogy olyan jogszabályi környezetet és intézményrendszert megalapozó szabályokat alakítson ki, amelyek garantálják a gyermekek testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelmet, valamint
a gyermek születésétől fogva megváltoztathatatlanul fennálló önazonosságának megőrzését, illetve megóvását.
Ahhoz, hogy ennek a jogalkotó eleget tegyen, szükséges, hogy az Alaptörvényben megfogalmazott általános szabályokon túl a gyakorlatban is alkalmazható, kézzel fogható szabályokat alkosson, melyeken keresztül megvalósulhat a hivatkozott értékek védelme. Belátható, hogy egyes tartalmakat az életkoruknak megfelelő időben célszerű megismertetni a gyermekekkel, az egészséges lelki és szellemi fejlődésük érdekében.
Vannak ugyanis olyan tartalmak, amelyeket a gyermek − bizonyos életkor alatt − félreérthet, illetve amely károsan hathat a fejlődésére az adott életkorban, vagy egyszerűen a gyermek nem tud vele mit kezdeni, ezért összezavarja a fejlődő erkölcsi, morális értékrendjét, vagy épp az önmagáról és a világról alkotott képét.
A módosítás ebből kiindulva, az Alaptörvény szellemében és a gyermekek egészséges testi, lelki fejlődésének a megóvása érdekében meghatározza azon tartalmak körét, amelyek kapcsán biztosítani kell, hogy a gyermekek ne találkozzanak ezekkel a különböző felületeken (lsd. média, reklám).”
Ismétlem, csak bornírt lenne, de nem lenne diszkriminatív és ezzel megbélyegző. De nem ér véget:
a heteroszexuális szerelem „megjelenítését” nem tiltja, a homoszexuális szerelem megjelenítését igen.
Ezzel pedig olyan különbségtételt alkalmaz, amely szerint a heteroszexuális szerelemről, szexualitásról szabad – sőt alighanem kötelező – az iskolában, a gyerekeknek beszélni, a homoszexuális szerelemről, szexualitásról viszont tilos. Ezzel viszont a homoszexualitást (továbbá a nemváltást) olyasmiként tünteti fel és kezeli, mint amiről gyerekek – köztük a középiskolás korú gyerekek – előtt még beszélni sem szabad, feltehetően mert szégyellni való, emberhez nem méltó dolognak tekinti. Ezért ellentétes a törvény az emberek egyenlő méltóságának humanista alapelvével, ezért alkalmaz diszkriminációt, amely joggal háborítja fel Európa mindazon politikusait, akik tevékenységükben követik az Európai Unió alapjogi chartáját.
Lévai Júlia az És-ben fasiszta, Péterfy Gergely a Facebook-oldalán és a Klubrádióban náci törvénynek nevezte a törvényt.
Igazuk van-e?
Igen, igazuk van, hiszen a törvény olyan veleszületett tulajdonságuk alapján tesz különbséget emberek között, amelyre nincs befolyásuk, és mellesleg nem is érinti azt, hogy jók vagy gonoszok, szorgalmasok vagy lusták, tehetségesek vagy tehetségtelenek.
Ez ugyanolyan diszkrimináció, mint a rasszisták által alkalmazott diszkrimináció feketék és fehérek, cigányok és nem-cigányok, zsidók és nem-zsidók között.
Miután a Jobbik megszavazta a törvényt, ellenzéki politikusok azzal nyugtatgattak bennünket, hogy ez nem befolyásolja a Fidesszel szemben álló ellenzék együttműködését. Szerintem ez nem megnyugtató, hanem nyugtalanító. Az a hivatkozás, hogy a Jobbik azért szavazhatott ekként, mert „jobboldali párt”, tudatlanságról tanúskodik: a melegek megbélyegzése Hegyeshalmon túl a jobbközép pártokban is elfogadhatatlan, csak a szélsőjobboldali pártok egy részében fogadják el, inkább Keleten, mint Nyugaton.
Emlékezetes, hogy a szavazás eredményének kihirdetésekor az ülésteremben tapsoltak a lelkes képviselők. Ilyet akkor szoktak tenni, amikor megszületik a költségvetés (ezúttal arra nem tapsoltak), vagy megszavaznak más olyan törvényt (a magyar parlamentben leginkább a nacionalista tartalmú törvényeket, parlamenti határozatokat), amelyekkel kapcsolatban úgy érzik: az identitásukat fejezi ki másokkal, a törvényt elutasítókkal szemben.
Fontos tudni, hogy a mai parlamenti többség számára ez a törvény is identitását kifejező törvény.
