Featured

Kínos

Kínos, írja az egyik független újság tiszta tekintetű, szigorú szemű munkatársa. Egy másik hasonló munkatárssal vitatkoztam már egyszer, és addig el is jutottunk, hogy Gyurcsány konkrétan nem hazudott a népnek, de azt a munkatárs elvárta volna tőle 2006-ban, hogy választás előtt jelentse be a népnek: ha újra megválasztják, megszorításokkal fogja kezdeni.

Legyen politikailag öngyilkos (nem lett, viszont a saját párttársainak, azaz a beszéd-kicsempészőknek végül sikerült politikailag legyilkolni – országostul, harminc évre). Az érdekesség kedvéért megemlítendő hogy az ország rossz állapotához, amely miatt a megszorítások szükségessé váltak, Gyurcsánynak semmi köze, annál több viszont az Orbán-Medgyessy-Járai triónak, ám mivel erről nem tud senki, az egész ország Gyurcsányt szidja helyettük. Pláne, hogy hazudott. Holott nem. Csoda, hogy sokan belezavarodtak?

A véleménycikkhez visszatérve, Szerző azt írja az óbudai letartóztatásokról, hogy:

Az átláthatatlan dagonyában egyre zavartabban tapicskol az ellenzék. Gyurcsány Ferenc kínos sikolyánál csak Karácsony Gergely mindent eltávolító csendje fülsértőbb.

Én azt úgy gondolom, hogy ha újságíró vagyok, és valami átláthatatlan, akkor inkább nem írok róla. Gyurcsány „kínos sikolya” tulajdonképpen egy vád megfogalmazása a regnálók ellen, kínos rész az nincsen benne (= egy mindenki által ismert és elismert tény nyilvános meghazudtolása), és a végére írt „Bizonyítani fogjuk” sem sikoly, hanem ígéret. Zavartságot nem nagyon látok benne, mert ez messze inkább fenyegetés, mint tapicskolás.

Karácsony csendjé”-ről negatívan nyilatkozni elég bugyuta ötlet, mert most mit tegyen a főpolgármester Kiss-sel?

Vegye védelmébe? Még nem tudjuk, hogy ártatlan-e. Határolódjon el tőle? Még nem tudjuk, hogy bűnös-e.

Legjobb tehát, ha nem mond semmit, és ha ez valakinek sértené a fülét, az terelje el a figyelmét mással.

Itt van például Czeglédy Csaba, akit először 2017. jún. 14-én vettek őrizetbe, azóta 7 év és 2 hónap telt el, és még mindig nincs jogerős ítélet ellene, annál több azok ellen, akiket ő perelt be hitelrontásért. A nyertes perei óta az ügyében nagy a kuss, pedig folyt ám párszor az ügyben átláthatatlan dagonyázás a NER sajtó részéről. Vajon hogy állnak most az ügyei Polt Hercule-jeinek, Sherlock-jainak és Jane-jeinek félelmetes tehetségét ismerve? Rég tapicskolt benne bárki.

Itt van aztán Simon Gábor, aki ellen 2014-ben indult nyomozás egy 2008-as ügyben, 2016-ban indult a per a szokott hatalmas nagy, átláthatatlan dagonyázással, amely dagonyában máig ott áll a Polt vezette nyomozó ügyészség. Térdig. A Simon vádlott-társa ellen indult büntetőeljárás már véget ért, a bíróság csak „megrovásban” részesítette a férfit, aki részletes, Simonra „kedvezőtlen” beismerő vallomást tett. Ki hitte volna, emberek? Menő a vádalku mostanában…

Persze nem tagadható, hogy az írásban konkrétumok is vannak, nem csak dagonya. Például:

Kiss László minderre csak annyit válaszolt: erőtlen politikai próbálkozások. De közben a saját lakcímére volt bejelentve a cég, amelyik a korrupciós ügyletek egyik fontos szereplője, felesége volt az egyik tulajdonos, s a társasággal kötött szerződéseket is lefoglalták a kerületnél tartott házkutatáskor. Kiss ügyvédje szerint a cégnek semmi köze a büntetőügyhöz, csak baráti szívességből volt a székhelye a polgármester címén.

  • A cég bejelentése a lakcímre 2016-ban történt, a cég, melyben Kiss felesége is tulajdonos volt 2022-ig, a Sight-Tech Hungary Kft.
  • A másik cég, amelyik „a korrupciós ügyletek egyik fontos szereplője”, az RF Production Hungary Kft, melyben Kiss felesége nem tulajdonos. A cég teljes egészében az üzlettársé.
  • Mivel még nincs bírósági ítélet, nem tudni, hogy történt-e „korrupciós ügylet”. Hogy a cikkíró honnan tudja biztosan, hogy történt ilyen, az az írásból sajnos nem derül ki.

Még ennél is furcsább, hogy miért épp most csaptak le a nyomozók. Ezek a szerződések több évesek, Kisst évek óta figyelhetik.

Nyilván. Ahogy Czeglédy Csabát meg Simon Gábort. És?

Alpolgármestere, a szintén előzetesben lévő Czeglédy Gergő, régi üzlettárs a NER-ben.”

Hallatlan! Egy üzletember, aki üzletel, és miután NER kormány van, velük üzletel, mert más kormánnyal nem tud. Na de meg is kapja a magáét a cikkírótól: egy brancs ezek, ami nagy pofon az ellenzéknek. Mi meg csodálkozunk, hogy miért állnak annyira ramatyul a régi ellenzéki pártok.

Egyébként az, hogy Czeglédy „NER üzlettárs”, onnan tudható, hogy állami és önkormányzati pályázatokon konzorciumban vagy alvállalkozóként együtt indult Várnai Tamással, aki abszolút fideszes NER kedvezményezett, lévén az Ezüsthajó korábbi ügyvezetője, valamint a TV2 igazgatósági tagja! Sőt, Czeglédy cége egyszer még a (horribile dictu) Mészáros & Mészáros céggel is együtt dolgozott, az egyik cég a tetőt javította, a másik a kilincseket fényesítette. Sapienti sat!

És akkor a befejezés:

Úgy tűnik, nincs többé szükség rájuk. Ahogy a régi ellenzékre sem. A Fidesz elengedte az eddig szorosan tartott, megizzadt tenyereket és az újonnan támadt ellenszél felé fordult. Az elengedettek kapkodnak és reménykednek, hogy elég kínosakat tudnak mondani ahhoz, hogy őket ne kérdezzék.”

A korrupt ellenzék jogos pusztulása. Ez már az ítélet, Pelikán elvtárs. Itt nem egyénekről van szó, hiszen nem Kiss meg Czeglédy, hanem a komplett, izzadó tenyerű régi ellenzék a bűnös, legalábbis Szerző szerint, amely ellenzékre a FIDESZ-nek eddig szüksége volt (vajon mire kellhettek neki?), de mostan aztán már nincsen pardon, irány a börtön, bűnözők! Hacsak nem tudtok valami ránk nézve kínosakat mondani, vigyorog a FIDESZ, aki nyilván hülye, ha azokra próbál lesújtani, akik tudnak róla efféléket, és eddig csak azért nem mondtak, mert nem fenyegette őket Orbán börtönnel.

Az írás szövege mögött hirtelen-váratlanul bukkan fel a hasonló gondolat, illetve a magyar korrupcióellenes harc daliás vezéralakja, azaz Az Ember, Aki a Legtöbbször Fényképezte Le Hatvanpusztát:

A Czeglédy-ügy túlmutat önmagán, és végső soron arról szól: megpróbálja-e az ügyészség segítségével a Fidesz a maradék régi ellenzéket helyzetben tartani, vagy azt mondják, hogy ez már úgyis menthetetlen, nincs rá szükség.”

Nesze neked régi ellenzék. Sokan szeretnék ám, ha már eltűnnél végre.

Pár megjegyzés a végén:

  • az ügyészség azért várt ilyen sokáig, hogy a gyanúsított cégek eltűnjenek, és a szerződéseket mindenki elfelejtse, mert most már ki emlékszik arra, hogy a tízezer szórólapot leszállították-e szerződés szerint, vagy nem? Így Polték azt bizonyítanak be a bíróságnak, amit csak akarnak. Ráadásul a vádalku működik: ezt mondod, és akkor megrovást kapsz, vagy nem ezt mondod, de akkor 10 év szigorított. Választhatsz, öcsi.
  • Úri körökben a véleménnyel megvárják a bíróság ítéletét, amíg az nincs, se bűnösségről, se bűntelenségről nem beszélhetünk.
  • A különbség a régi ellenzék és a FIDESZ között nem az, hogy az egyikben vannak bűnösök, a másikban meg nincsenek, hiszen mindkettőben halálbiztosan vannak, hanem az, hogy mi történik velük, ha kiderül. A különbséget egyértelműen mutatja be, hogy mi történt Zuschlaggal, mikor Gyurcsány volt a miniszterelnök, és mi történt Tiborcz esetében, mikor Orbán, tekintve a párttagságot, a börtönt, a büntetlen előéletet, valamint a pénzt, amelynek nagy részét az egyik visszafizette, a másik viszont elsétálhatott vele, mert a 13 milliárdos EU támogatást az ország adófizetői fizették vissza az EU-nak, hogy ne legyen vizsgálat.

Na, ezt kellene a választóknak megérteni.

Nem bízom benne, hogy sikerül. Még a Lángoszlopoknak se nagyon.

Kihívás elé állítja Kínát az ukrán kurszki hadművelet?

Peking folyamatos támogatása a Moszkva és Kijev közötti tárgyalásokhoz az orosz területek ukrán megszállása után új értelmet nyert. Az orosz-ukrán megegyezés kínai vagy más nem nyugati nyomása értelmes béketárgyalásokhoz vezethet.

Ukrajna 2024. augusztus 6. óta tartó, eddig váratlanul sikeres és mély behatolása Oroszország területére megváltoztatta az orosz-ukrán háborúról folytatott beszélgetést. A legfontosabb nemzetközi hatás, amelyet az ukrán akció végül is kiválthat, az a – háborút illetően – hivatalosan semleges országokra, köztük Kínára is kiterjed. Míg a Nyugat a kurszki hadművelettől és annak kimenetelétől függetlenül támogatta és támogatni fogja Ukrajnát, a legitim orosz állami terület elhúzódó ukrán megszállása új dimenziót hoz a háború nem nyugati megközelítésébe.

Az ukrán offenzíva, ha Moszkva nem vonja vissza gyorsan és teljes mértékben, megváltoztatja Kijev helyzetét és befolyását a hipotetikus tárgyalásokon. Eddig Kijevnek a Moszkvával és különböző külföldi partnereivel folytatott kommunikációjában erkölcsi, normatív és jogi érvekre kellett hivatkoznia, amelyek az 1945 óta elsősorban a Nyugat által kialakított, szabályokon alapuló világrendre hivatkoztak. Most viszont elméletileg megvalósíthatóvá vált egy „földet földért” alku Oroszország és Ukrajna között.

Ukrán-orosz prekurszki tárgyalások

A Kurszk előtti katonai-politikai konstelláció Kijev számára – akár két-, akár többoldalú keretek között – ismételten kedvezőtlen tárgyalási formátumokhoz vezetett.

A 2014-es Minszk-I és a 2015-ös Minszk-II megállapodás, valamint az azt követő tárgyalások nagyrészt a „szuverenitás a békéért” mottó jegyében zajlottak.

A minszki megállapodások előrevetítették, hogy Kijev valóban elérhette volna a szárazföldi Ukrajna rendezését, és végül visszaadhatta volna az ellenőrzést a Donyec-medence (Donbasz) Oroszország által megszállt részei felett. Ez azonban csak akkor lett volna lehetséges, ha Kijev lehetővé teszi, hogy Moszkva kelet-ukrajnai helyi megbízottjai legitim szereplőkké váljanak az ukrán államrendben.

A Kreml legfontosabb eszköze ennek a neokolonialista tervnek a megvalósításához tíz évvel ezelőtt a Donbaszban tartott álválasztások voltak. A minszki megállapodások értelmében Kijevnek helyi és regionális választásokat kellett volna tartania a de facto Moszkva ellenőrzése alatt álló kelet-ukrajnai területeken. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen szavazási eljárást a Kreml hasonló módon manipulált volna, mint ahogyan az orosz „választásokat” otthon is működtetik. Ukrajna szuverenitását a Kijevben és a Donbaszban vétójoggal rendelkező orosz megbízottak korlátozták volna. Eközben az elcsatolt Krím félszigetet teljesen kihagyták a minszki tárgyalásokból.

A 2022-es isztambuli tárgyalások a „biztonság a békéért” mottóval zajlottak. Ez azt jelentette, hogy Oroszország csak az ukrán katonai védekezőképesség jelentős korlátozásáért és nemzetközi rugalmasságért cserébe volt hajlandó befejezni „különleges katonai műveletét”. A Kreml nyilvánvaló szándéka az volt, hogy alapvetően gyengítse az ukrán állam nemzetbiztonságát. Az isztambuli megállapodás tervezetének legfőbb hibája az volt, hogy bár a nagy nyugati hatalmak biztonsági garanciákat adtak volna Ukrajnának, Oroszország ragaszkodott ahhoz, hogy megtartja vétójogát az Ukrajnának nyújtott segítségük blokkolására. Ennek eredményeképpen Ukrajna vagy egy második háború utáni Finnországgá, vagy a szovjet blokk „népköztársaságaihoz” hasonló szatellitállammá vált volna, valamint könnyű préda lett volna egy későbbi orosz invázió megismétlődésében. Az isztambuli tárgyalások kudarca vezetett ahhoz, hogy Oroszország 2022 szeptemberében további négy délkelet-ukrajnai régiót annektált illegálisan.

A következő szakaszban Oroszország még nihilistább „földet a békéért” stratégiára váltott Ukrajnával szemben. E szerint a Kreml egészen a közelmúltig terjesztett tárgyalási javaslata szerint Ukrajnának nemcsak szuverenitását kellett korlátoznia, hanem bele kellett egyeznie abba is, hogy Oroszország annektálja a megszállt ukrán területeket. Sőt, a Kreml azt követelte Kijevtől, hogy adja át Moszkvának a négy Oroszországhoz csatolt ukrán régió, Luhanszk, Donyeck, Zaporizzsja és Herszon nem megszállt részeit. A Kreml hivatalosan és nem hivatalosan is figyelmeztetett, hogy ennek a javaslatnak az alternatívája a népirtó háború folytatása Ukrajna teljes megsemmisítéséig – akár tömegpusztító fegyverekkel, akár anélkül.

A közelgő Minszk-III.

Ezeket az orosz megközelítéseket a Kreml 10 éve folyamatosan népszerűsíti a különböző nemzetközi médiumokban, fórumokon és szervezetekben. Ennek eredményeként számos harmadik fél hallgatólagosan vagy akár kifejezetten átvette őket. Az Ukrajnával szembeni orosz jogi és normatív nihilizmus támogatói a nyugati pacifista csoportoktól és önjelölt „realistáktól” kezdve a nemzetközi radikális jobboldalon át az úgynevezett globális dél számos kormányáig terjednek.

Minden egyes évvel, amióta Oroszország 2014 óta folytatja és bővíti az ukrán területek megszállását, világszerte egyre népszerűbbé válik az az elképzelés, hogy legalább valamilyen mértékben megszűnjön Ukrajna területe és/vagy szuverenitása. A Moldova, Grúzia és Ukrajna által a múltban tett engedmények, az biztos, hogy nem vezettek sem ahhoz, hogy ezek az országok visszanyerjék az ellenőrzést állami területeik felett, sem pedig ahhoz, hogy béke legyen Európában. Ennek ellenére ma sok, ha nem a legtöbb nyugati és nem nyugati politikai és értelmiségi elit az ukrán „kompromisszumokban” látja a háború befejezéséhez és a tartós rendezéshez vezető utat.

Mivel Oroszország nemrégiben bizonyos katonai sikereket ért el Kelet-Ukrajnában, a horizonton egy olyan Minszk-III-as megállapodás tűnt fel, amely az ukrán területi integritás és politikai függetlenség új korlátozásait tartalmazza. Mindez az Oroszország múltbeli irredentizmusával kapcsolatos folyamatos nemzetközi tudatlanság, valamint az orosz imperializmus jövőjével kapcsolatos naivitás hátterében történt. Sok megfigyelő úgy véli, hogy ha – Transznisztria, Abházia, „Dél-Oszétia”, Krím, Donyeck, Luhanszk, Zaporizzsja és Herszon után – egy újabb földdarabot dobnak az orosz krokodil szájába, az végre jóllakatja az értetlen hüllőt.

A háború felfogásának átformálása

Augusztus 6. óta Kijev úgy próbálja megváltoztatni ezt a beszélgetést, hogy teljesen új tényeket teremt a helyszínen. Ukrajna a kétes értékű „szuverenitásért/biztonságért/földet a békéért” alkuktól egy sokkal intuitívabb „földet a földért” alku felé akar elmozdulni. Ezen elképzelés szerint Ukrajna kész visszaadni a most elfoglalt törvényes orosz földjeit, cserébe azért, hogy Oroszország lemond kap a 2014 óta megszállt ukrán területekről.

Ez Putyint nehéz helyzetbe hozza:

Egyrészt az állami területek feletti folyamatos orosz kontrollvesztés most és ezután is kínos a Kreml számára. Másrészt az elcsatolt kelet- és dél-ukrajnai területek a 2014-ben és 2022-ben módosított orosz alkotmány szerint immár Oroszország hivatalos állami területe is.

Az orosz elit és lakosság számára azonban az Oroszország legitim állami területe feletti teljes orosz ellenőrzés helyreállítása fontosabb, mint az illegálisan megszerzett, a világ többi része által ukránnak tekintett területek állandó megszállása. Az elcsatolt területek integrálása az orosz államba és gazdaságba ráadásul költséges, és az is marad a jövőben. Az ukrán területek illegális annektálása továbbra is akadályozni fogja Oroszország fejlődését azáltal, hogy elszívja az erőforrásokat és fenntartja a nyugati szankciókat.

A nem nyugati tényező

Az új ukrán stratégia immár nemcsak az orosz vezetés galambjainak, hanem Oroszország egyes nemzetközi partnereinek – mindenekelőtt Kínának – is szélesebb körű befolyási lehetőséget biztosíthat. Az orosz kormányzatban lévő mérsékeltek és a háború befejezésében érdekelt nem nyugati országok most azzal érvelhetnek, hogy az ukrajnai annexiókat vissza kellene vonni Oroszország területi integritásának helyreállításáért cserébe.

Minél tovább tudja Ukrajna Oroszországban tartani az elfoglalt területeit, annál nagyobb lesz a nyomás Putyinra, hogy adja vissza azokat Moszkva ellenőrzése alá – akár katonai, akár diplomáciai eszközökkel.

Ha Oroszország nem tudja hagyományos fegyverekkel visszafordítani az ukrán betörést, az biztos, hogy nukleáris vagy más tömegpusztító fegyverek bevetésével is megpróbálhatja ezt megtenni. Egy ilyen fejlemény azonban visszhangot keltene az egész nemzetközi közösségben, és alapvetően megváltoztatná a háború dimenzióját. A 2022-es „különleges katonai művelet” végső kimenetele nemcsak Ukrajna, hanem Oroszország számára is kiszámíthatatlanná válna. Még az olyan orosz partnerek is, mint Kína és India is átpozícionálhatnák magukat egy kiszámíthatatlanul eszkalálódó Moszkvával szemben – ez a változás katasztrófát jelentene az orosz gazdaság számára.

Mindkét forgatókönyv – a folyamatos megalázás és a veszélyes eszkaláció – veszélyes az orosz rezsimre nézve. Pekingben és más nem nyugati fővárosokban is nemkívánatosnak tekinthetik őket. Ha Ukrajna orosz területek elfoglalása folytatódik, a diplomáciai „földet földért” megoldás egyre inkább előnyös lesz nemcsak az orosz elit egy része, hanem a külföldi kormányok számára is. Ez utóbbiak tekintetében a fő kérdés kevésbé a Nyugat, mint a háborúban hivatalosan semleges nem nyugati országok – mindenekelőtt Kína – véleménye lesz.

Következtetések

A világ számos hivatalosan semleges országa az elmúlt két és fél évben azonnali és feltétel nélküli tárgyalásokat szorgalmazott Moszkva és Kijev között. Ezek a javaslatok eddig az orosz területi és politikai étvágyak többé-kevésbé messzemenő ukrán kielégítését jelentették. Idén augusztus eleje óta Ukrajna az orosz államterület elfoglalásával alapot szolgáltatott a két állam közötti tranzakciós megállapodáshoz (és nem egy igazságtalan békéhez). Az egymillió dolláros kérdés most az, hogy a hivatalosan béke- és tárgyalópárti nem nyugati országok, mindenekelőtt Kína, hogyan reagálnak majd erre az újszerű helyzetre.

Az biztos, hogy Vlagyimir Putyin és az orosz rezsim más képviselői világossá tették, hogy Ukrajna Oroszországba való betörése lehetetlenné tette a tárgyalásokat.

A Kremlnek az orosz-ukrán béketárgyalások 10 éve tartó nyilvános támogatásának ez a változása nem meglepő. A jelenlegi helyzetben a tűzszünet már nem jelent valamiféle ukrán kapitulációt a diplomáciai rendezés álcája alatt. Most az Oroszország és Ukrajna közötti tárgyalásoknak lenne igazán értelme, hiszen mindkét országnak van mit nyernie és veszítenie. Ezáltal azonban a béketárgyalások a Kreml számára is elvesztették funkciójukat. Moszkva eddig csak a Kijev feletti katonai vagy diplomáciai győzelemmel képzelte el a háború befejezését, nem pedig egy kölcsönösen elfogadható megegyezéssel.

Oroszország azonban gazdaságilag és technológiailag nagymértékben függ a külföldi támogatástól. Oroszország néhány kulcsfontosságú politikai és gazdasági szövetségese, mint Észak-Korea, Irán vagy Szíria, ha nem is a háború folytatásában, de Oroszország győzelmében érdekelt. Más, Oroszországgal többé-kevésbé baráti viszonyban álló országok, köztük Kína, India vagy Brazília ezzel szemben szintén a mielőbbi béke mellett szóló bel- és külpolitikai érdekekkel rendelkezhetnek. Az elkövetkező hetek fogják megmutatni, hogy ezek az érdekek mennyire erősek, valamint hogy Peking és/vagy más érintett nem nyugati fővárosok hajlandók és képesek lesznek-e megragadni a lehetőséget, hogy Moszkvát a tárgyalóasztalhoz kényszerítsék.

Tűzijáték

A tűzijáték, mint az a nevében is benne van, játék a tűzzel. Az ember sokszor optimista, azt gondolja, elég nagy már ahhoz, hogy játszhasson vele, és csak legyint az aggódásra: nem lesz baj, anya, tudok magamra vigyázni!

Bizony, hogy tud! Például az oroszok által pusztítási céllal kilőtt rakéták a nagymértékű hozzáértésből adódón csak rendkívül ritkán, kifejezetten véletlenül tévednek el. Ilyenkor egy-két ukrajnai lakóépület, bevásárló központ, vagy más efféle leomlik, maga alá temetve néhány civil áldozatot is, de,

ahogy Putyin elnök Nagy Tanítója, Sztálin elvtárs mondotta volt, ahol gyalulnak, ott hullik a forgács, amit nem cáfolhatunk.

A többi rakéta pontosan az előírás és terv szerint rombol, mégpedig erőművet, elektromos vezetéket, egyéb infrastrukturális létesítményeket, amely támadásokra az ukránok számíthatnak, és ugyan villanyuk meg vizük nem lesz, viszont így az emberveszteség minimális, azaz a háború a lehető leghumánusabb körülmények közt folyik. Aki esetleg mégis ott volt a rakéta robbanáskor az energia- vagy vízellátó központ közelében, az magára vessen, mert minek volt ott? Nem igaz, emberek?

Száz szónak is egy a vége: nagyon értünk a tűzhöz. Ahogy azt egy homo sapiens sapiensnek kell is. Így van ez már sok-sok éve az augusztus 20-án megrendezett budapesti tűzijátékokon, melyeket szakemberek készítenek elő, bonyolítanak le, és raknak rendet utána, a közönség meg jól mulat, és boldogan megy haza. Kárt legfeljebb a megrendezése okoz. Mármint anyagi kárt. Az országnak.

Amennyibe ugyanis a tűzijáték kerül, annyival kevesebb jut másra, például a kórházak klímáinak karbantartására és/vagy felújítására, melyekről pont ilyenkor, a nagy melegben szokott kiderülni, hogy el vannak romolva. Télen soha, semmi bajuk nincs a nyomorultaknak, de aztán ahogy a nap elkezd komolyabban sütni, és az orvosok meg a nővérek előveszik a távirányítót, vége a „Nekünk is van ám klímánk!” boldogságnak, és kezdődik a szeptemberig tartó „Hú, de rohadt meleg van a kórtermekben, a műtőben, de még az orvosi meg a nővérszobákban is!” korszak, ami a rossznyelvek szerint nem tesz jót senki egészségének. Pláne azokénak nem, akik úgyis betegek.

A tűzijátékot tehát az állam állja. A mi kormányunk biztosítja azt nekünk, mert fontos feladatának tartja, hogy a nép ne unatkozzon, és aki nem veszt részt a Szent Jobb körmeneten, annak is jusson valami élvezkedés, ha másképp nem, hát legalább a televízióban. Érdekes módon a kormány a pane és a circenses közül az utóbbiakra fordít nagyobb gondot, ugyanis az előbbinél sokak szerint komoly hiányosságok vannak az ellátmányt illetően, és a rossznyelvek azt suttogják, már a bolgárok is több kenyeret esznek, mint mi. Na, mindegy, ez van, kenyér nincs annyi, mint kéne, de legalább jól szórakozunk.

Kies hazánkban elvileg lenne még egy szórakozási lehetőség, mégpedig azon hősi meccsen való szurkolás, melyet bátor vezetőnk nem csak sátoros ünnepeken, hanem egész évben vív a szövetségesekkel, és mint azt hazajövet után lelkes cikkekben írják az ezzel megbízottak, mindig győz. Jó is lenne, de sajnos ez a cirkusz az utóbbi időben már csak a külföldieknek szórakoztató, mert ránk nézve tragikusak a következményei. A keleti kipcsákozgatás ezzel szemben tényleg mulatságos, azt el kell ismerjük miniszterelnök úrnak – és még csak kára sincs! Igaz persze, hogy haszna se.

A tűzijátékra visszatérve, mivel a cechet az állam állja, ő írja össze a kívánságlistát, és erre kér ajánlatot. A számok általában nyilvánosak, így ha az ember meg akarja tudni, hogy mennyit költöttek ilyesmire miniszterelnök úrék, vagy elődeik, az elmúltnyolcévesek, a mindig megbízható keresőprogramhoz fordul.

Aki keres, az talál. 2009 januárjában írta a Blikk, hogy:

Daróczi Dávid kormányszóvivő szerint az augusztus 20-i ünnepségeket illetően nincs még minden véglegesítve, ezért nem közölt részleteket. Bár a vállalkozó cég egyben a szervező is, a politikai felelősség a kancelláriáé. A 251 milliós summában minden rendezési költség, tehát a szükséges rendőri és mentős jelenlét fedezete is benne van.”

2010-től számítva, és az idei inflációt a nyugdíjak esetében előzetesen meghatározott 6 %-ra véve, a 2009. óta bekövetkezett pénzromlás miatt ma 2,2389 forint ér annyit, mint akkoriban 1 forint. Ezzel felszorozva az akkori 251 millió forintot, a kapott eredmény ~562 mHUF. Abban az esetben tehát, ha idén a kormány 2009-hez képest változatlan tartalommal rendelte volna meg az eseményt egy cégnél, és minden tartozék meg szolgáltatás az átlagos inflációval drágul, az országnak ennyi pénzről kellene lemondania, hogy hozzájusson egy korábbi szintű budapesti tűzijátékhoz.

A számításnál figyelembe veendő, hogy tekintve a jelenleg folyó háborúkat, a robbanóanyagok ára valószínűleg jobban növekedett az átlagosnál. Ezért tételezzük föl, hogy az az 562 mHUF valójában 800 millió, azaz ennyibe fájna ma egy 2009-es tűzijáték.

Mint azt már sokfelé olvashatni, az idei, 2024-es tűzijáték költsége kb. 15 milliárdra tehető. A múlt évihez képest van drágulás is, amit a kormány azzal indokol, hogy „az idei tűzijáték még nagyobb volumenű lesz, mint a tavalyi”.

Aha. Nagyobb volumenű. Így már érthető az árnövekedés. Abban persze mindenki biztos lehet, hogy a legjobb memóriájú, legélesebb szemű, és a volumensaccolásban legrutinosabbak közül sem fogja senki észrevenni a növekményt az elmúlt évi tűzijátékhoz képest, de itt nyilván másról van szó. Nagy valószínűséggel arról, hogy a kormány, illetve hát miniszterelnök úr az „Európa legnagyobb tűzijátéka” címtől szeretne végre eljutni a „Világ legnagyobb tűzijátéka” címig, mert nagyon snassznak érzi, hogy se olimpia, se a világ legnagyobb tűzijátéka, ráadásul a nagyok néha tárgyalás közben kiküldik a folyosóra, ami aztán végképp ciki.

Ha a számokat nézzük a mostani tűzijáték költsége a 2009-esnek a 18,75-szöröse (15/0,8).  Ennyit fejlődtünk a gyurcsányi éra óta patriotizmusban, szentistvánságban és cirkuszolásban, ami azért valami. A rossznyelvek, amilyenek főleg az akadékoskodó, leginkább gyurcsányista pártoknak vannak, persze rögtön azt feszegetik, mennyi klímát lehetne a különbségből (14,2 milliárd HUF) venni, karbantartani meg felújítani. Vizsgáljuk meg tehát, hogy a mai kórházklíma-ínséges időszakban milyen eredményt érhetnénk el ezen a területen.

Magyarországon 167 működő kórház van. Ha a kisebb tűzijáték miatt megmaradó 14,2 milliárdot egyenletesen osztanánk el a kórházak között, mindegyikre 85 millió jutna évente. A nagyobb kórházaknak persze több, a kisebbeknek kevesebb, de az mondható, hogy ebből a karbantartás-felújítás kérdést elég hamar rendezni lehetne, sőt még új klímákra is telne. Ráadásul a tűzijáték is megmaradna, igaz, csak 2009-es színvonalon.

Szomorú hátrány viszont, hogy ha ezt tennénk, akkor sajnos nem számolhat a vezetőség „A Világ Legnagyobb Tűzijátékát rendező kormány” miniszterelnökének kijáró, szívet melengető dicsfénnyel, amelyből pedig, hogyha mégis sikerülne, fagyos téli éjszakákon ránk is hullhatna valami. Csodálatos!

Olyankor úgysincs szükség klímára.

(megjegyzés: ha az idei tűzijáték költsége még több, vagy a műsorhoz lépest jelentősen túlárazott, a számítás annak megfelelően módosítandó)

No comment…

Schäffer Frigyes MÁV vasúti főintéző azon kevés zsidó származású vasutasok közé tartozott, akik állomásfőnöki kinevezést kaphattak Magyarországon, Schäffer így került 1909-ben Veszprémvarsányba a pápai vasútállomásról.

Előző évben kötött házasságot Stein Margittal, akivel aztán 32 boldog évet töltöttek együtt. Mihály fiúk 1910-ben, András 1912-ben született. Mihály orvosnak tanult, már a Kísérleti Rákkutató Intézet gyakornokaként 1936-ban hosszú cikket írt a Pápa és Vidéke katolikus hetilapban a rákkutatás aktuális állásáról. 1958-ban bekövetkezett haláláig az Uzsoki utcai kórházban dolgozott, sokáig ott is lakott, szobájában rejtette a rákbetegek kezelésére használt rádiumkészletet. András jogász lett, fiatal korában gróf Esterházy Pál lovaglótársa volt, a háború alatt katonának hívták be. 1942 októberében a Pápai Hírlap Schäffer András zászlós hősi haláláról tudósított. Schäffer Frigyes 1941-ben gyomorbetegségben váratlanul elhunyt, így az Esterházy utca 4. szám alatti házukban már csak özvegye és anyósa, özv. Stein Dávidné Vogl Sarolta maradt.

A pápai gettóba özv. Schäffer Frigyesnének és édesanyjának is be kellett vonulnia, majd július 4-én deportálták őket Auschwitz-Birkenauba, ahol a gázkamrában végeztek velük. Útközben a vagonban Mihály édesanyja írt egy levelezőlapot, amit Kassán tudott kidobni, egy jóakaratú kéz eljuttatta a címzetthez. Más visszaemlékezések szerint a vasutasok, vállalva a megtorlás kockázatát, segítettek a deportáltaknak, összegyűjtötték és postára adták leveleiket.

A levelezőlap megfejtett szövege:

Dr. Schäffer Mihály orvos úrnak
XIV. Budapest, Uzsoki utca 29.
Hitk. Zsidó Kórház

Drága szentem és Évikém itt vagyunk Budapestnél, talán a ti közeletekbe és nem láthatlak benneteket. Nem vagyunk szabad emberek és mégis nyugodtan, erősen sőt, „kedélyesen” viseljük el a vagonban a nagy hőséget, vízhiányt és egyéb, eddig nem szokott nehézséget. Drága szépségeim! Jóságos arany gyerekem, szeretnélek viszontlátni benneteket nagyon nagyon boldogan Bandikával együtt ez az egyetlen nagy reményem és óhajom, semmi más egyéb a világon. Még néhány nyugodt év köztetek. Már benn vagyunk Budapesten, titeket nem láthatunk! A jó isten legyen veletek! Hol lehet Évikém? Együtt vagytok? Mi van veletek? Ez az egyetlen egy ami mindennél elviselhetetlenebb. Laci bácsitól is ezúton búcsúzom. apusnál sem lehettem! Békés nyugodt otthonunkban nincs aki várjon bennünket vissza. De én mégis inkább itt vagyok 62 társammal átvészeljük, mert így remélhetem, hogy még együtt lehetünk. Tehát mindent kibírunk drága gyerekeim egymással … nem tudjuk hova megyünk … nagymama is erősebb mint otthon volt hál istennek. Talán Kassán lesz megállásunk és onnan tovább.

Forró ölelés nagymamával együtt
21-es vagon

Itt ül mellettünk a Billitzék családja

Átveréstechnika

Azt mondja Vitályos Eszter kormányszóvivő, mégpedig bele a képünkbe, hogy: „A nemzeti kormány két és félszer annyit költ az egészségügyre, mint a baloldali Gyurcsány-kormány 2010-ben.”

És ezt bizony komolyan kell venni, hiszen a derék jogászasszony egy NATO és EU tag, európai ország kormányának nevében beszél, azaz közlése nem sorolható a borközi állapotban elhangzó kocsmamonológok közé, és nem is használtautó kereskedő szöveg, amelyet a nepper a gyanútlan vevőhöz intéz, hátha nem veszi észre a mindentjavító permeten átütő sötétbarnaságot a metálszínű karosszérián.

Komolyan vétel? Hát, kérem, az ember a szöveget elolvasva erősen gyanakodni kezd. Két és félszer, az ugyebár 250 százalék. Ha ez igaz, annyira egészségesnek kellene lennünk, mégpedig a népség, katonaság egyaránt, hogy a nyugdíjasok délutáni programként szaladgálnának fel a Himalájára- Szép is lenne, de nem így van. Ahogy az utcákon látható, még menni sem könnyű nekik, azaz a szóvivői szöveg bosszantóan kövér hülyeség.

Vajon mi lehet a baj? Egy kormányszóvivő csak nem hazudhat! Legfeljebb téved. Például abban, hogy szerinte 2010-ben Gyurcsány kormány volt, Gyurcsány ugyanis 2009 márciusában lemondott, és áprilistól már a Bajnai kormány védte ki a világválság azon támadásait, amelyeket Gyurcsányéknak addig nem sikerült kivédeniük. Az ember ugyan elgondolkodik rajta, hátha nem is tévedés a Bajnai és a Gyurcsány kormány összemosása – hiszen Bajnai már 10 éve tárgytalan, míg ugyanakkor Gyurcsány bármifajta negatív színben való feltüntetése még legalább 500 évig hatásos a népre – de aztán legyint túllépve a kisebb átverésen, és inkább a tárgyra tér.

A szöveg bajait tekintve először is itt van az a fránya pénzromlás. 2010-től számítva, és az idei inflációt a nyugdíjak esetében előzetesen meghatározott 6 %-ra véve, az azóta bekövetkezett pénzromlás miatt ma 2,2389 forint ér annyit, mint akkoriban 1 forint.

Ha tehát a szóvivő asszony által emlegetett „két és félszer” értéket elosztjuk a pénzromlással (~2,5/2,2389), a tényleges többletköltés abszolút értékben már csak 1,12-szeres, azaz csak 12 %-kal több mint 2010-ben volt. 14 év alatt. Nagy eredmény, mi?

Érdekesség, hogy az inflációról a mi kedves pénzügyminiszterünk, név szerint Varga Mihály is simán meg szokott feledkezni, ami egy jogásztól még csak-csak elfogadható, na de egy szakirányú végzettséggel bíró pénzügyminiszter? Lehet, hogy a mi kifejezetten és hangsúlyozottan nemzeti kormányunk dilettánsokból van összeválogatva? Ha erről az jutna eszünkbe, hogy az igazi autokráciában mindig a Főnök a legokosabb (a többit ennek figyelembe vételével nevezik ki), olyan sokat a dilettánsozással nem tévedhetünk.

Jobb helyeken a különböző ágazatokra fordított állami költést természetesen nem abszolút értékben adják meg, hanem mindig az akkori GDP-hez viszonyítva, hogy a különböző korszakok összehasonlíthatók legyenek. Ez elvileg nálunk is így van, csak doktor Vitályos kormányszóvivő nem foglalkozott vele, mégpedig azért nem, hogy a kifejezetten és hangsúlyozottan nemzeti kormányt jobb színben tüntethesse föl. A kormányszóvivői trükk hatását úgy lehet lenullázni, ha visszaállítjuk a GDP-t mint viszonyítási alapot, és ahhoz mérjük a „többlet” ráfordítást. 2010 és 2024 között a GDP növekedés 38,5 % (évente átlag 2,35 %, ami a rengeteg EU pénzt és a világgazdaság erősen emelkedő szakaszát figyelembe véve nem valami sok).

És akkor immár a GDP-hez viszonyítva az egészségügyre költött pénz „emelkedését”, a helyes érték, tovább csökken, mégpedig mínusz 19 százalékra (1,12/1,385 = 0,81). Ebből következően az egészségügyet érintő tényleges ráfordítási különbség a „két és félszer annyi” helyett a „majd húsz százalékkal kevesebb”. Elég kínos melléfogás egy kormányszóvivő esetében, aki a kormány szócsöve, és a sok okos miniszter meg a még sokkal okosabb miniszterelnök összegezett okosságú véleményét közvetíti.

Megjegyzendő, hogy ha valaki csak amiatt észrevételezi a szöveget, hogy a GDP-hez képest nem nőtt a ráfordítás, és a pénzromlást nem veszi figyelembe, több szempontból is téved:

  • egyrészt a szóvivő asszony nem a relatív, hanem az abszolút növekményről beszélt, vagyis ez a kijelentését nem cáfolja,
  • másrészt bárki mondhatja azt, hogy ugyan a GDP-hez képest tényleg nem nőtt, de abszolút értékben, ha nem is 2,5-szöröse a 2010-es értéknek, de mégiscsak az 1,8-szorosa, holott ez a kijelentés a 2010. óta bekövetkezett 239 %-os infláció miatt nem igaz. Sőt, messze nem.

Persze lehet a fenti adatokban kételkedni is. Mivel a hívők szinte biztosan ezt teszik, a számítás alátámasztása érdekében két írásból is idézek:

Economix; 2022. november 15.

„Magyarország GDP-arányos egészségügyi kiadásai a harmadik legalacsonyabbak az Európai Unióban, mindössze a bruttó hazai termék 6,4 százalékát költjük egészségügyre, 2010-ben 7,5 százalékot fordítottunk erre a szektorra – ez áll a Magyar Nemzeti Bank Versenyképességi jelentésében. Egészségügyre a többi visegrádi ország a GDP-je 7,1 százalékát költi, az uniós átlagköltés pedig 9,9 százalékon áll.”

„Az egészségügyi kiadások GDP-arányos átlagos szintje 2010 óta nem változott számottevően az Európai Unióban és a régióban sem, azonban Magyarország esetében csökkenő trend figyelhető meg.”

index; 2023.november 28. (egy évvel később)

„A tavalyi évben uniós szinten a betegbiztosítási és egészségügyi kiadások 8,1 százalékot tettek ki a GDP százalékában mérve, ez 0,4 százalékpontos csökkenést jelent a megelőző évhez képest.”

„Magyarország (4,7 százalék) továbbra is sereghajtó, és az adatok szerint a tavalyinál is rosszabb a helyzet, mivel Észtország (4,8 százalék) és Litvánia (4,7 százalék) is megelőzte.”

Az utóbbiból látható, hogy az egészségügyre fordított pénz 2023-ra még a számított 19 %-nál is jobban csökkent, azaz a kormányszóvivő asszony… khm… nem a valóságot közli. Ami nem szép dolog, de a regnálóknak hasznos.

Mondott persze Vitályos még mást is. Például:

„Az állami felelősségvállalás mellett megindultak a fejlesztések…”

Állami felelősségvállalás. Aha. Az állam vállalja a felelősséget az állami egészségügy kiépítését, fejlesztését és működtetését illetően, hogy az emberek bizalommal, és a gyors gyógyulás reményében kereshessék fel az intézményeket.

Mint tudjuk, Magyarországon az egészségügyi kiadások 68 százaléka származik állami forrásból, ami 12 százalékponttal alacsonyabb az Európai Unió és 10 százalékponttal a többi visegrádi ország átlagánál, azaz a magyar emberek jól érzékelhető aránybeli különbséggel fordulnak (= kénytelenek fordulni) a magán egészségügyi ellátás intézményeihez, mint az EU szerencsésebb országaiban, ahol jobb az állami ellátás. A magyar állami egészségügy a „megindult fejlesztések” ellenére ezer sebből vérzik, és ha ebből párat rá is próbálnak kenni Orbán 14(!) évvel ezelőtti  elődjeire, még mindig marad kilencszáz-akárhány, amit most már végre be kellene kötözni, hogy el ne vérezzen a beteg. Klimatizált műtőben, ha kérhetem.

A fentiek alapján egyértelműen mondható, hogy a kormányszóvivői szöveg ismét csak a laikus választók akárhanyadszori, nagymértékű átverését célozza, hogy az egészségügyet érintő ellenzéki kritikákra ezek a választók csak legyintsenek: „Ugyan, kérem, nincs itt semmi baj! Csak a Gyurcsány veri a tamtamot.” És a ravasz átveréstechnika okán akkor sem változtat a véleményén, ha saját maga megbetegedve az operációra két évvel későbbre kap időpontot egy izzasztó műtőszobába, kimerült személyzet közé, hiányos betegellátási rekvizítumokkal:

„Ugyan, kérem! Ez is a Gyurcsány miatt van. Ahogy szokott.”

Megemlítendő még, hogy a kormányszóvivő sok mindent mondott még, amelynek értékelése a nagy olvasottságú lapok újságíróinak feladata. Volna.

Itt akár abba is hagyhatná az ember, ha nem bosszantaná kegyetlenül az a gyémántridegségű tény, hogy a NEM NER-es, független újságok MÁR MEGINT nem világosítják fel a népet, nem járnak utána a dolgoknak, és nem bizonyítják, hogy a kormányszóvivő mellébeszél. Csak ismertetik, hogy ki mit mondott, ezért a regnálók primitív átverési technikája (ahogy 14 év óta) most is hatásos, az ellenzék ezért nem tudja a FIDESZ választók tömbjét még csak megkarcolni se. Így aztán a „Viktor! Viktor!” kiáltások meg az érte mondott imák sokáig fognak velünk élni, és könnyen lehet, hogy az ükunokáim kötelező iskolai programként vesznek részt a szentté avatott miniszterelnök gellérthegyi szobrának leleplezésén. Jól fog mutatni a kereszt fölött, pálmaág tartás helyett egy jacht vezérlőállásában.

Lehet, hogy pont ezt akarják azok a valakik, akik pedig állítólag istenbizony mást akarnak?

A helyzet egyre rosszabb. Kösz. Azoknak, akiket illet.

Bírósági csata Kaliforniában Mao elnök titkárának titkos naplójáért

Megtarthatja-e a Stanford Egyetem a fontos történelmi dokumentumot vagy teljesíteni kell a kínai özvegy kérését, és vissza kell azt küldeni Kínába, ahol a 75 éve hatalmon levő kommunista párt nem arról híres, hogy engedélyezi múltjának feltárását.

“Ha a napló visszakerül Kínába, akkor ott azt rögtön betiltják, mert Kína nem szokta engedélyezni a kommunista párt vezetőinek a bírálatát”

– nyilatkozta a Stanford Egyetem egyik ügyvédje a BBC-nek.

Miről is van szó? Li Zsuj, a kínai kommunista párt veteránja, aki élete végén bírálta Hszi Csin-ping elnököt, naplóját a kaliforniai Stanford Egyetemre bízta, mert ott érezte biztonságban. Aztán 101 éves korában 2019-ben meghalt, és özvegye – minden bizonnyal a kínai kommunista párt nyomására – azonnal kezdeményezte a nevezetes napló visszaadását. Ezért is kezdődött meg most a per Kaliforniában, ahol a tudományos kutatás szabadsága a tét, amely most azért kap különösen nagy hangsúlyt, mert Kína a kommunista párt irányításával az Egyesült Államok kihívója lett:

Hszi Csin-ping elnök nyíltan jelezte, hogy G2 világot akar, melyben Kína az USA-val egyenrangú szerepet játszik a világ irányításában.

Washingtonban erről hallani sem akarnak, de rendkívüli mértékben érdekli a kutatókat: hogy jutott el a kommunista párt az isten háta mögötti Jenanból odáig, hogy létrehozza a globális gazdaság második számú nagyhatalmát? Li Zsuj naplója pedig pontosan erről szól hiszen az első bejegyzés 1935-ben született, az utolsó pedig 2018-ban. Közben Li Zsuj egy rövid időre Mao Ce-tung titkára is volt.

A szókimondó veterán

Li Zsuj, aki 1917-ben született Pekingben, fiatalon csatlakozott a kommunista párthoz, amelynek központja a harmincas évek közepétől a távoli Jenanban működött. Innen indult Mao Ce-tung Kína meghódítására: Moszkva támogatásával ez sikerült is, és 1949 október elsején kikiáltották a népköztársaságot a Tienanmen téren Pekingben. Li Zsuj az ötvenes években egy rövid időre Mao elnök titkára lett, és közben szorgosan vezette titkos naplóját a párton belüli harcokról, melyekbe ő is belekeveredett.

Nem helyeselte a Nagy Ugrást, amely a népi kommunák megteremtését irányozta elő Kínában – katasztrofális eredménnyel.

Li Zsujt börtönbe csukták a bírálat miatt, de a kommunista vezetők is rádöbbentek a Nagy Ugrás kudarcára hiszen több millió ember éhen halt! Mao elnököt leváltották az államfői posztról, de egykori titkára csak Mao Ce-tung halála után érezhette magát biztonságban – 1976. Akkor rehabilitálták: a reformok támogatójává vált. Kinevezték vízgazdálkodási miniszterré, de továbbra is szókimondóan bírálta a pekingi vezetést. Különösen érdekes a naplója abból a szempontból, hogy bemutatja: milyen éles frakcióharcok folytak a kommunista párton belül 1989-ben. Amikor ott álltam a Tienanmen téren 1989 júniusában sem én sem a tiltakozó diákok nem tudhattunk arról, hogy végülis miért rendelte el Teng Hsziao-ping a hadsereg brutális akcióját? Peking népe azonban tudta, hogy Teng Hsziao-ping a felelős: palackokat törtek össze ezer számra, mert a vezér neve más olvasatban kis palackot jelentett.

Li Zsuj nyugdíjban sem fejezte be a pártvezetés szókimondó bírálatát: nem kímélte a 2012-ben hatalomra jutott Hszi Csin-ping elnököt sem. Ezért is juttatta el lányán keresztül a Stanford Egyetemhez titkos naplóját.

Nők párharca

Alig hunyta le szemét a szókimondó veterán, második felesége rögtön kezdeményezte a nevezetes napló visszaadását. Pekingben egy bíróság igazat is adott neki. A per Kaliforniában is a két nő között folyik: az özvegy és a lány küzd az örökségért, meg persze a Stanford Egyetem, amely a tudományos kutatás szabadságát is védelmezi.

A Stanford Egyetem ezért nem fogadhatja el a pekingi bíróság döntését. Az egyetem ügyvédei rámutatnak arra, hogy Kínában a bíróság kényes politikai ügyekben mindig a kommunista párt akarata szerint dönt.

Ezért indított pert most Kaliforniában a Stanford Egyetem az özvegy ellen, mert azt szeretné, ha a bíróság kimondaná: a nevezetes napló, amelynek nagy része szabadon kutatható, törvényesen az egyetem tulajdona.

A Stanford ügyvédei arra mutatnak rá, hogy Li Zsuj azért adta naplóját az egyetemnek, mert

“attól tartott, hogy Kínában azt megsemmisítenék.”

“Csak óvatosan Orbánnal, mert kínai érdekeket szolgál”

Arról írt a Wall Street Journalban egy amerikai kutató, aki Budapesten a Danube Intézetben vendégeskedik, hogy Orbán kínai érdekek szerint cselekszik. Meg Hansen a magyar kormány ösztöndíját élvezi, de mégiscsak rámutat arra, hogy amikor Hszi Csin-ping elnök Budapesten járt akkor stratégiai együttműködési egyezményt kötött Magyarországgal.

“Peking ugródeszkának tekinti Magyarországot” – hangsúlyozza az amerikai kutató, aki felsorolja a nagy kínai beruházásokat: Budapest – Belgrád vasút, akkumulátor gyár Debrecenben, BYD elektromos autógyár Szegeden stb.

Trump ex elnök, aki nagyon szeretne visszakerülni a Fehér Házba megüzente Orbán Viktornak: egyáltalán nem helyesli a kínai nyitás politikáját. Elítélte Hszi Csin-ping elnök budapesti látogatását. Ennek ellenére Orbán Viktor ellátogatott Moszkva után Pekingbe is, ahol újra találkozott Hszi Csin-ping elnökkel. Miért csinálja ezt a magyar miniszterelnök, aki nagyon is tisztában van vele, hogy az Egyesült Államok 2021-ben stratégiai ellenfélnek nyilvánította Kínát, és ebben konszenzus van a demokraták és a republikánusok között.

Orbán azért paktál Kínával, mert Nyugatról nem kap pénzt

Az Egyesült Államok már nem sokkal a rendszerváltás után deklarálta, hogy az egykori szocialista államok Európa keleti felén gazdaságilag számára nem érdekesek, stratégiai szempontból pedig Lengyelország és Románia fontos, a többieket leírták. Minden valószínűség szerint ezért fordult az Egyesült Államokkal szembe Orbán Viktor, akitől immár az Európai Unió is megtagadja a pénzügyi támogatást. A kormányfő tisztában lehet azzal, hogy az uniós eurómilliárdok nélkül nem képes finanszírozni a nemzeti együttműködés rendszerét. Peking közölte: kormányokat nem támogat ingyenes pénzekkel, de hitelezésre és beruházásokra hajlandó. Ezt használja ki Orbán Viktor, aki előre menekül hiszen gazdasági kulcsembere, Nagy Márton jelentette be, hogy

“cash flow problémáink vannak”.

Szép csendben fel is vettek egymilliárd eurós kölcsönt Kínától, amelyet gyorsan el is költöttek. Kína nem jótékonykodik: régi szövetségese, Pakisztán adósságcsapdába került, mert csak újabb hitelekből tudná törleszteni a régebbi kölcsönöket. A két állam pénzügyminiszterei egyeztetnek, de Peking nem kínál mentőakciót Pakisztánnak. Ahogy Orbánnak sem. Csakhogy a magyar miniszterelnöknek nemigen van választása: ki támogat egy pénzügyi csőd szélén táncoló rendszert, melynek vezére annyira összeveszett az Európai Unióval, hogy nem is reménykedhet a befagyasztott euró milliárdok átutalásában?

Nyomulás

Amint az nálunk villámfény élességgel látható, a keresztény egyházak egyre jelentősebb szerepet töltenek be az ország életében.

A vagyonuk a derék regnálók jóvoltából folytonosan nő (pénzadomány, ingatlan adomány, másokénál kevesebb vagy nulla adó), a beleszólásuk az ügyekbe nemkülönben, de a felelősségük, az valahogy mégse. Ilyen például, mikor az ember döbbenten látja, ahogy a Bethesda Gyermekkórház koldulni állt ki a placcra, és a néphez fordult a kéréssel, ugyan dobjanak már össze neki 10 milliócskát, hogy a klímáját meg tudja javíttatni. Ugyanis elromlott.

A kórház fenntartója és üzemeltetője a Magyar Református Egyház, tőlük lehetett volna kérni pénzt. De ők nem adtak. Azért állítom ezt, mert nagyon valószínűtlen, hogy a kórház nem a fenntartónál próbálkozott először, hanem rögtön a nagyközönséghez fordult kunyerálási célból. Sokkal életszerűbb, hogy csak a kérés, majd a fenntartó általi szokvány elutasítás után került sor a szégyenletes akcióra. A témát illetően megemlítendő, hogy az egyházak 2022-ben a 375 milliárdos állami normatív támogatás mellett (kórházak, iskolák működtetéséért kapott összeg) további 254 milliárdot grátisz kaptak az államtól. Csak úgy. Ebből következően mondhatjuk, hogy a 375 milliárdból nem tellett, a 254 milliárdot meg másra fordították, így aztán mehetett a kórház az utcasarokra. Ott lehet a legjobban kalapozni.

Megjegyzendő, hogy mikor azt mondjuk, az államtól kapnak ennyi pénzt az egyházak, az nem az állam pénze ám! Neki ugyanis nincs. Csak annyi van ideiglenesen, amennyit tőlünk adóban beszed, hogy aztán szétoszthassa kedvére.

Sosem hittem volna, hogy a pénzemből egyházakat fogok támogatni, mindig azt mondogattam, az egyházakat támogassák a hívői, az ugyanis nem az én dolgom.

Viszont Orbán Viktor és sleppje úgy döntött, hogy de. Az én dolgom. És tesznek róla, hogy ne tehessek semmit ellene.

Az ilyen lehúzások miatt eleinte kapálózik az ember, ám aztán lassan kezd hozzászokni, hiszen például a rezsicsökkentéssel is az én adómból támogatja miniszterelnök úr azokat, akik nálam sokkal több villanyt fogyasztanak. A helyzet igencsak röhejes, mert a nép ezt hallva nem kapott kaszára-kapára, hogy azonnal elzavarja ezt a csak kárt okozó bandát azzal a felkiáltással, a rászorulókat támogassák, ne a gazdagokat! De nem zavarta ám el! Még véletlenül sem.  Sőt, hálálkodik a sok szerencsétlen, nem tudván azt, hogy a rezsicsökkentés ártámogatásait más adókkal (pl. ÁFA: 27 %) szintén ő fizeti meg. A saját támogatását is, meg a mások támogatását is. Azt nem Orbán meg Tiborcz dobja össze, a pénz ugyanis nekik másra kell.

A népnek nincs arról még csak sejtése sem, hogy Orbán sokkal több ártámogatást kap a Hatvanpusztán fogyasztott villanyra, mint ő a másfél szobás lakásában, így a nép a pármilliós fizetésen felül tudatlanul ad miniszterelnökének további pénzt a sajátjából. A kétharmadot biztosító szavazatok mellé.

Tényleg ennyire hülyék lennénk, tessen mondani? Mert most úgy látszik, hogy tényleg.

Az egyháznak a pénzbegyűjtésen és a begyűjtött pénz saját célra, esetleg saját hobbira fordításán túlmenően (lásd pl. Kiss-Rigó viselt dolgait fociügyben) még egy fontos teendője van: az emberek életébe való beleszólás. Ezt is nagyon lelkesen végzi, nem elég neki az állam által alkotott törvények meg rendeletek garmadája, hiszen azok összessége sok helyen nem eléggé keresztény, ami pedig megengedhetetlen. A beleszólást sokszor nem is egyházi személyek végzik, de hogy az adott tett biblikus indíttatású, az tagadhatatlan, és mivel ezeket a beleszóló személyeket nem viszik el azonnal a pszichiátriára, abból látható, hogy tevékenységük nincs az állam ellenére sem. Állam és egyház. Összenő hát, ami összetartozik, vagy hogy is szokták mondani?

Ott van mindjárt a szorgos könyvdaráló asszony, aki szerint a gyermekek kötelező tudatlansága rendkívül hasznos az erkölcsös társadalom szempontjából. Az állam ezzel egyetért, lásd 2021. évi LXXIX. törvény 6/A. §. A törvényileg elvárt viselkedés: a gyermek 18 éves koráig semmit ne tudjon, éspedig nem csak a homo, hanem a hetero változatról sem, akkor majd jusson hozzá a megfelelő információkhoz, és naptárilag jelölje ki elkövetkezendő életében azt az öt alkalmat, amelyet leendő urával vagy hitvesével gyermeknemzésre szán (5*15 min). Hogy teljes sötétben és felöltözve-e, azt majd később dönti el. A nemzés közben „Az apa férfi, az anya nő” alaptörvényi előírás szigorúan betartandó.

A fenti módszerrel a biblikusan hazafias állampolgár egyrészt eleget tesz a „Sokasodjatok és szaporodjatok” elvnek, másrészt a magyarság számát növeli, ami elvárás Pártunk és Kormányunk (PéK) részéről. Az eljárás életszerűsége ugyan kérdéses, de hogy a biblikus erkölcsnek minden részletében megfelel, az biztos. Ezért bízhatunk benne, hogy előbb-utóbb mindenki a követője lesz, ha elég könyvet sikerül ledarálni és/vagy befóliázni, valamint az alsó és középfokú oktatási intézmények is a fenti, tudatlanságban tartási kötelezettségnek megfelelően működnek.

Ehhez az erkölcsiséghez pontosan illeszkedik azon határozat, melyet a Budapesti Műszaki és Gazdasági Egyetem gólyatáborának szervezői hoztak. „Úgy döntöttek”, hogy a táborba óvszert bevinni tilos, mert akkor nyilván a legmagasabb rendű önmegtartóztatás lesz a viselkedési norma, hiszen aki fél a nemi betegségtől vagy a gyermekáldástól (és az egyetemisták félnek, mert okosak), nem fog kockáztatni. A határozat híven tükrözi a szervezők ismeretanyagát a 18 évesekről. Ehhez hasonló eljárás például, mikor betiltják az autókban a biztonsági övet, mondván, így majd (tartva a sérüléstől vagy a még súlyosabb következménytől) senki nem fog autózni.

Fontos igény az egyház részéről, hogy a múlt összes emléke a biblikus szemléletnek megfelelően alakíttassék át. Ilyen például a gellérthegyi szoborcsoport, amely eddig fájdalmasan világi alkotás volt, és világi életszemléletet tükrözött. Ennek kereszttel való ellátása az egyház hazai előrehaladásának elengedhetetlen feltétele. A feltétel teljesítése elintézettnek látszik, mint magam is írtam: „…egy komcsi műalkotás a kereszt felszerelése után immár Isten dicsőségét hirdeti. A központi alak a vallás diadalát, a fáklyavivő a hitetlenek megvilágosodását, a sárkányölő pedig Orbán győzelmét példázza Brüsszel és a hazai ellenzék felett. A fenti jókat mintegy keretbe foglalja a nagy kereszt, amely így kijelöli Magyarország útját. Azon haladhat előre a dicső jövő felé. In aeternum, amen.”

A biblikus szabályok néha kemények, de szükségesek. Gondoljunk Szodomára és Gomorára, melyeket az Úr jogos haragjában úgy pusztított el, hogy még a csecsszopók sem maradtak életben, nem is beszélve az Özönvízről, melynek elég sok áldozata volt: Noét és családját kivéve az egész akkori emberiség. Gyerekektől öregekig mindenki. De még az állatok is. Az Úr nem szereti ám a bűnt!

Vannak ilyen helyzetek, mikor nem lehet azzal húzni az időt, hogy a gonoszok haláluk után úgyis Polkolra kerülnek, hanem azonnal intézkedni kell, mielőtt a Föld, a Próba színhelye világi bűnöktől szennyeződne be. Nem véletlen hát, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület kalotaszegi esperese azt írta egy Facebook bejegyzésében, hogy „Valamennyit élve kiherélni, ha még megvannak a tö…k, a lyukaikba égő parazsat tenni, majd élve megnyúzni és végül felnégyelni”, ugyanis őt jogosan háborította fel, hogy a párizsi olimpia megnyitó egyik jelenetében olyanok is szerepeltek, akik a szent iratok szerint nem is léteznek, ezzel provokálva a hívőket. A vallástalanok szerint viszont transzvesztiták meg kövér nők igenis vannak (maguk is találkoztak már egy-két ilyennel), de Isten nincsen, ahogy Sátán se, ám ez utóbbi kettő emlegetése, képen való mutogatása, filmek készítése róluk a közfelfogás szerint nem a vallástalanok provokálása. Egyáltalán nem. Hogy miért nem, azon már dolgoznak a tudósok. Előbb-utóbb meglesz a magyarázat, csak még várni kell egy kicsikét. – Addig kizárólag a vallásosok provokálhatók. Ők viszont tengernyi módon, mert különösen érzékenyek.

Érdekes eszmefuttatás még az egyház részéről a Holokauszt magyarázata, amely az érdi evangélikus lelkész szerint megindokolja, hogy Isten miért hagyta cserben kiválasztott népét:

„…lehet antiszemitának nevezni bárkit, ez ma egy nagyon jó bélyegzés tud lenni, de gondoljuk át a történelemben mi volt: a választott nép elutasítja Jézust, Jézus elmondja a próféciát, megtörténik a nép életében, ott, Jézus keresztje alatt azt mondják, hogy »vére rajtunk és gyermekeinken«, ami azt jelenti, hogy mi felvállaljuk Jézusnak a halálát és annak minden következményét (…) az utánunk következők, évszázadok és évezredek generációjára vonatkozóan is felvállaljuk ennek a következményét. És akkor nem kell messzebb menni a holokauszt és egyéb kérdésekben, hogy Isten miért engedte. Nem Isten tervében volt ez benne, de valami miatt Isten megengedte.”

Hát igen. Ha felvállalták, akkor nem szólhatnak egy szót sem. És ha akárhányad íziglen, azaz összes utódjuk révén örökké bűnösök, akkor úgy. Punktum. Meglepő ugyanakkor, hogy Radnóti csak 35 éves korában halt meg, pedig az Úr már születésekor elpusztíthatta volna, mint az anyját és az ikertestvérét az elődök bűnei miatt. De az Úr jóságos, megkegyelmezett neki. Persze csak egy darabig. Bűn büntetlenül nem marad!

Mintha jobban nyomulnának mostanában.

Orbán gólyatábor az ötvenes évek szellemében

0

A tűző napon gyalog kellett menni a táborig  egy órán keresztül – írta az Eduline a Budapesti Műszaki Egyetem bodajki gólyatáboráról, ahol a villamosmérnökök kaptak ízelítőt abból, hogy miképp képzeli el a jövő embereinek nevelését Orbán Viktor 2024-ben.

“Érkezéskor az összes táskát kipakoltatták, minden egyes ruhaneműt kiráztak: póló, nadrág, alsónadrág, bugyi, melltartót stb. Minden velünk hozott élelmiszert ki kellett dobni. A gyógyszereket és a fájdalom csillapítókat elkobozták. Este kérni kellett, ha szükséged volt rá.” Ezenkívül ott volt a kötelező motozás,

“ezt a biztonsági szolgálat végezte.”

Az ötvenes évek hangulatát idéző beszámolóhoz érdemes hozzákapcsolni azt a hivatalos magyarázatot, hogy miért nem engedélyezték az óvszert a gólyatáborban:

“a hallgatói önkormányzat azért tiltotta ki a gumi óvszert, amely hatásos a nemkívánatos terhesség és a nemi betegségek ellen, mert mi inkább a szex kerülésében hiszünk.”

A hallgatói önkormányzatok a hatalom kihelyezett fiatal ügynök hálózatai, melyek célja “az állomány kézbentartása.”

A bodajki táborból többen korábban eljöttek, mert nemigen élvezték a megalázó bánásmódot. A szovjet idők úgy látszik még mélyen élnek Orbán elméjében. Vajon miért?

Orbán a poroszos-katonás nevelés híve

A miniszterelnök katonai szolgálatát Zalaegerszegen töltötte el egy úgynevezett első lépcsős alakulatnál. Ez olyan elit egységet jelent, amely – a szovjet elvtársakkal együtt – a NATO lerohanására készült. Nekik kellett volna kitűzni a vörös zászlót Milánóban hogyha kitört volna a háború a Varsói Szerződés és a NATO között.

Simicska Lajos szerint ebben az időszakban alakulhatott ki bensőséges kapcsolat az ifjú Orbán Viktor és az állambiztonság között. Erről Vlagyimir Putyinnak is tudomása kell, hogy legyen hiszen a KGB összekötő tisztje ott ült a belügyminisztériumban Budapesten 1990- ig. 2009-ben amikor a hatalomra készülő Orbán Viktor találkozott Vlagyimir Putyinnal Szentpéterváron, a Fidesz vezér korábban élesen oroszellenes politikája megváltozott. Azóta kiváló együttműködés alakult ki Moszkva és az Orbán kormány között. Simicska Lajos, az ifjúkori jóbarát állítólag ezért szakított Orbán Viktorral. A szakítás után pedig attól tartott, hogy poloniummal teszi el őt láb alól a KGB utódszervezete, az FSZB. Litvinyenko ezredes ugyanis így végezte életén Angliában. A híres áruló teájába cseppentett poloniumot az FSZB egyik ezredese, aki amúgy a képviselőház tagja volt Moszkvában.

Orbán Viktor egyetlen fiát az angol királyfiak katonai iskolájában neveltette – természetesen államköltségen. Az immár Munkára Harcra kész – MHK – Orbán Gáspár őrnagy már a papa titkosszolgálati embereinek személyi anyagát elemezgeti, és fontos katonai-diplomáciai feladata is van, mely Rejtő Jenő tollára kívánkozik: ő a Csádban működő magyar misszió összekötő tisztje az afrikai állam diktátor elnökével, aki épp lecseréli nyugati partnereit a “megbízhatóbb oroszokra és magyarokra.”

Nagy Márton: “Cash flow problémánk van”

Orbán Viktornak üres a zsebe, mert nem jönnek a befagyasztott eurómilliárdok Brüsszelből. Ennek következtében pénzügyi problémái támadtak az Orbán kormánynak, melyet így fogalmazott meg Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter: ”Cash flow problémánk van, a likviditást kell optimalizálni.”

Mit tesz a kormány? “A gazdasági kabinet már több körben vizsgálta az egymilliárd forinton felüli beruházások átütemezését 2025-2026-ra. Most vizsgáljuk, hogy miképp tudunk eltolni beruházásokat 2025-ről 2026-27-re.” Vagy soha napjára …

“A növekedési álmokról le kell mondani, mert az egyensúlyhoz való gyors visszatérés gátolja illetve késlelteti a gazdaság újraindítását” – közölte Nagy Márton, aki az Indexnek nyilatkozva hozzátette:

az idei növekedés a tervezett 4% helyett 2% lesz.

Hogy lesz ebből pénz a 2026-os választások megnyerésére? Orbán Viktor 1500 milliárd forintnál is többet költött erre 2022-ben, igaz, hogy ezt azután a rekord inflációval vissza is szedte.

Európai pénzek nélkül nem megy

Csak a befagyasztott eurómilliárdok húznák ki a csávából Orbán Viktort, de az Európai Unió Ursula von der Leyen újraválasztásával a brüsszeli bizottság élére, azt üzente a magyar miniszterelnöknek, hogy továbbra sincs pénz! Másképp megfogalmazva az Európai Unió tagállamai, melyek a brüsszeli bizottság mögött állnak, ezt kérdik a magyar választóktól: hány milliárd eurót ér meg nektek az, hogy Orbán Viktor a miniszterelnök Budapesten?!

Brüsszel egyidejűleg kötelezettségszegési eljárást indított a magyar kormány ellen, mert a költségvetési hiány túllépi az engedélyezett normát. Más tagállamok is így vannak ezzel mint például Franciaország vagy Olaszország. Csakhogy ezek az országok megkapják az európai pénzeket. Olaszország például 200 milliárd eurót kapott a helyreállítási alapból, melyet Magyarország ellenez, mert mi nem kaptunk belőle. Ez is benne van abban, hogy Orbán Viktor politikai szövetsége Meloni olasz kormányfővel nemigen működik. Orbánnak pénzt kell találnia – bármi áron. Orbán Viktor szépen csendben aláírta a korrupció ellenes uniós követelést a tervezett jogi eljárásokról. Kérdés, hogy Brüsszel mit gondol erről?

A Pesti Srácok szerint az Európai Unió kiutalhat ezután 20 milliárd befagyasztott eurót az Orbán kormánynak. Álmodik a nyomor…

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK