Lássuk, hogy jött létre az Al-Szaúd klán és abból az uralkodó dinasztia? Engedjék meg, hogy a www.orientalista.hu cikkét közöljem.
A témában a kutatómunkát és publikálást Mohammed Shaker végezte, aki az alábbi kérdésekre kereste a választ:
A szaúdi család tagjai az Anza bin Wa’el törzsből származnak-e? Az iszlám a tényleges vallásuk-e? Vajon arab származásúak-e egyáltalán?
Kutatómunkájával Shaker úr leleplezte a szaúdi rezsimet és azokra a válaszokra jutott, amire az iraki katonai hírszerzés is…
A muszlim naptár szerint 851. évben (mely a Gergely naptár szerint: 1447. év) az Anza törzs egyik ágának, az Al-Masaleekh-nek férfi tagjai karavánnal szállították a gabonaféléket (búzát, kukoricát), valamint egyéb élelmiszereket Irakból Nadzsd-be.
A klán vezetője Sahmi Bin Hathool volt. Mikor a klán elérte Basra (Irak) városát, a csoport tagjai egy zsidó kereskedőt kerestek fel, akinek a neve Mordakhai bin Ibrahim bin Moshe volt. Az alku során a kereskedő megkérdezte tőlük: “Honnan származtok?” Amire azt válaszolták: “Az Anza törzs Al-Masaleekh klánjából.” Amikor a zsidó kereskedő meghallotta ezt a nevet, felderült és nagy szeretettel üdvözölte őket. Azt mondta, hogy ő maga is az Al-Masaleekh klánból származik, mégis Basra-ban (Irak) kell élnie, egy családi viszály következtében, ami az ő apja és az Anza törzs néhány tagja közt gerjedt.
Miután a zsidó elmesélte a klán tagjainak ezt a kitalált mesét a származására vonatkozóan, megparancsolta szolgáinak, hogy a klán összes tevéjének zsákját töltsék meg búzával, datolyával, gyümölcsökkel.
A figyelemreméltó nagylelkű tett meglepte az Al-Masaleekh klán tagjait és vélhetően felkeltette a büszkeségüket is, hogy megtalálták ezt a szeretetteli rokonukat Irakban, aki az élelmiszer utánpótlást részükre biztosítani tudja. Elhitték, amit a zsidó mondott és mivel az egy gazdag kereskedő volt, nekik pedig szükségük volt az élelmiszerre, egyből köreikbe fogadták.
Amikor a karaván indulásra készen állt, hogy visszatérjen az élelmiszerekkel Nadzsdba, a zsidó kereskedő azt kérte tőlük, hogy velük utazhasson, mert szeretne visszatérni eredeti hazájába, Nadzsdba. A klán tagjai szándékát teljes szívvel üdvözölték és boldogan hívták el magukkal.
Így a (titkolt) zsidó a karavánnal Nadzsdba utazhatott. Miután odaért, propaganda tevékenységekbe kezdett. Azt a hazugságot híresztelte magáról, hogy ő is egy közülük való rokon, így jelentős számú hívet sikerült gyűjtenie maga köré. Mikor már elegen szimpatizáltak vele, meglepetésszerűen egy ellenzéki kampányt indított el sajátos nézeteit terjesztve az akkori Saleh Salman Abdallah Al-Tamini sejk ellen, aki egy muszlim vallási prédikátor volt Al-Qassemben.
Saleh Salman Abdallah Al-Tamini sejk prédikációinak vonzáskörzete nem csak Nadzsd régiót foglalta magában, hanem Jement és Hidzsazt is, így őt sokan követték. Ezért a zsidó próbálkozása nem vezetett eredményre és arra kényszerült, hogy elhagyja Al-Qassem városát. Átköltözött AL ISHA-ba, ahol megváltoztatta a nevét Mordakhairól Markhan bin Ibrahim Musa-ra. Majd megváltoztatta lakóhelyét és Diriya nevű nagyobb város közelében, Al-Quteefben telepedett le.
Itt a lakosság körében elkezdett egy kitalált történetet terjeszteni Mohammed próféta pajzsáról. Ez arról szólt, hogy a pogány arabok zsákmányként megszerezték Mohammed próféta pajzsát a muszlim araboktól, melynek következtében harc robbant ki a pogány és a muszlim arabok közt. A pogány arabok viszont eladták egy Banu Qunaiqa nevű zsidó klánnak a pajzsot, akik megőrizték ezt a kincset!
Történeteivel fokozatosan erősítette és növelte a pozícióját a beduin lakosság körében. Történeteinek lényegi mondanivalója az volt, hogy Arábia szerte a zsidók nagyon befolyásosak és jogosan, kiérdemelten tisztelik őket.
Beszédeivel sok fontos személyt nyert meg a beduinok közül, ezért úgy döntött, hogy tartósan letelepedik Al-Quteefben. Úgy érezte, hogy e település elnyerte bizalmát és ez lesz az ő főhadiszállása a Perzsa-öbölben. Ezt a helyet egy ugródeszkának tekintette és arra törekedett minden erejével, hogy létre jöhessen egy zsidó királyság a Perzsa-öbölben.
Az ambiciózus terv végrehajtásához a sivatagban élő arab beduinokhoz közeledett és mindent megtett, hogy elnyerje a támogatásukat. Majd egyre gyakrabban illette magát a “király” jelzővel. Ám a beduinok utánajártak ki ő valójában és az Ajaman és a Banu Khaled arab törzsek rájöttek a zsidó valódi kilétére. Arra is rájöttek, hogy milyen ravasz tervet eszelt ki. Úgy döntöttek, hogy véget vetnek életének. Megtámadták és elfoglalták azt a várost, ahol élt, de hívei segítségével sikerült valahogy megszöknie.
A szaúdi család zsidó őse (Mordakhai) egy farmon talált menedéket az akkori Al-Malibeed Ghusaiba közelében Al-Aridban, amit ma úgy hívnak: Al-Riyad
Azt kérte a farm gazdájától, hogy nyújtson számára menedéket. A gazda vendégszerető volt, ezt azonnal teljesítette és segített neki. Egy hónapot sem töltött segítőkész befogadóinál, amikor meggyilkolta a föld urát és annak összes családtagját, majd utána úgy tett, mintha egy betörő tolvajbanda hajtotta volna végre mindezt. Később már azt mondta, hogy még a katasztrófa bekövetkezte előtt megvásárolta a gazdaságot a földdel együtt a családtól. Ennek megfelelően a föld uraként volt joga ott élni. Ezután új nevet adott a területnek. Elnevezte Al-Diriyanak, azaz azt a nevet adta a földterületnek, ahonnan korábban elmenekült.
A szaúdi család zsidó őse (Mordakhai) egy vendégházat épített áldozatai földjén, amit Madaffanak nevezett el. A vendégek közül (talán a meghívott zsidó rokonai közül is) maga köré gyűjtötte a képmutatókat, akinek segítségével hamis propagandát tudott terjeszteni, méghozzá azt, hogy ő egy prominens arab sejk.
Cselszövést hajtott végre Saleh Salman Abdallah Al-Tamini sejk, azaz az eredeti ellensége ellen és megölte (ölette) egy merénylettel Al-Zalafi város mecsetében.
Ezt követően már elégedett volt és biztonságban érezte magát Diriyaban, állandó otthonában. Poligámiában élt nagyon sok nővel és sok gyermeket nemzett, akiknek tiszta arab neveket adott.
Amikor leszármazottai felcseperedtek, apjuk nyomdokaiba léptek és összefogva, összeesküdve az arab nemzet ellen – magukat Szaúd klánnak nevezve – illegálisan foglaltak el földterületeket, megöltek minden embert, aki terveiknek keresztbe akart tenni.
Különféle megtévesztéseket használtak céljaik eléréséhez: vagy megvetették a lelkiismeretes és másképp gondolkodó embereket, vagy intrikákat, hazugságokat terjesztettek róluk. Pénzt és nőket ajánlottak fel befolyásos embereknek, különösen azoknak, akik ezen zsidó család igazi életrajzát vezették, amely aztán a történelemírókat is félrevezette valós eredetük tisztázásában. Eközben magukat a legelőkelőbb arab törzsektől származtatták, mint a Rabi’a, az Anza, vagy az Al-Masaleekh.
Feltűnően álszent az a jelenség, hogy napjainkban a szaúdi királyság könyvtárait egy volt igazgatóról elnevezve úgy hívják, hogy Mohammad Amin Al-Tamini. Arról az emberről nevezték el ugyanis a királyi könyvtárakat, aki a zsidó szaúdi család részére készített egy családfát, ami összeköti őket a nagy Mohammad prófétával. A hamis munkáért 35.000 egyiptomi fontot kapott az akkori szaúdi nagykövettől Kairóban 1943-ban (a muszlim naptár szerint 1362-ben). A nagykövet neve: Ibrahim Al-Fadel volt.
Mint fent említettük, a szaúdi család zsidó őse (Mordakhai) poligámiában élt, rengeteg nőt vett feleségül és sok gyermeket nemzett. Jelen pillanatban is ez folyik.
Mordakhai egyik fiának, Al-Maqarannak az első gyermekét Mohammad-nek nevezték el, a másodikat pedig Szaúdnak, aki a mai Szaúd-dinasztia névadója.
Szaúd leszármazottai (a mai szaúdi uralkodó család) egy merénylet sorozatot indítottak az arab törzsek prominens vezetői ellen azzal az ürüggyel, hogy e vezetők hitehagyottakká váltak, eltávolodtak az Iszlám vallástól, elhagyták a Korán tanítását, így megérdemlik a szaúdi kárhoztatást és lemészárlást.
A szaúdi uralkodó család történelemkönyvének 98-101 oldalain a családi történész kijelenti, hogy az összes ember a Nadzsd régióban istenkáromló, vérüket kell venni, földjeiket elkobozni, az asszonyaikat ágyasukká tenni.
Ez mindaddig nem hiteles muszlim meggyőződés, míg azt Mohammad bin Abdul Wahab szektához tartozó nem állítja (a családi történész). A szekta eredete szintén zsidó gyökerű Törökországból.
A vahabita tanok, melyeket a szaúdi család átvett, alapul szolgáltak arra, hogy elpusztítsanak minden lakót: férfiakat, gyerekeket, a nőket pedig megerőszakolják, továbbá a terhes nőket hasba szúrják, gyerekek kezét levágják. Mindezt a vahabita szekta engedélyezi, sőt kötelességnek tartja azokkal szemben, akik nem követik a vahabita irányzatot.
Az Al-Szaúd család mindent megtett, hogy egy Iszlámmal szembeforduló vallási szekta neve alatt embereket terrorizáljon és gyilkoljon.
Az Al-Szaúd dinasztia brutális atrocitásokat követett el 1749-ben (muszlim naptár szerint 1163-ban), amelyet követően az egész Arab-félszigetet családi nevük után Szaúd-Arábiára neveztek át, mintha az egész régió az ő személyes ingatlanjuk lenne, ahol az összes többi lakó az ő rabszolgájuk. Az ő dolguk az, hogy éjjel-nappal robotoljanak gazdáiknak. Emellett a dinasztia kizárólagosan a saját kezében tartja az ország természeti kincseit.
Ha bárki panaszkodik, vagy felemeli a hangját bármely despotikus szabály ellen, amit az Al-Szaúd hozott, annak a dinasztia közterületen veszi fejét.
Egy szaúdi hercegnő a kíséretével egyszer ellátogatott Floridába és 90 szobát bérelt ki a Grand Hotelben 1 millió dollár/éjszaka körüli áron. Az eset kapcsán hallott-e valaki olyan alattvalóról, aki ezt negatív fennhangon kommentálta volna? Nem, mert ha volt is ilyen, arra ismerős sor várt: halál szaúdi kardok által, köztéren.
Az 1960-as években a Szawt Al-Arab rádióállomás Kairóban és a Jemen rádióállomás Sana’a-ban megerősítette a szaúdi család zsidó származását. Faisal Al-Szaud király akkoriban nem tagadta meg családja zsidó származását, mert kijelentette – amit a Washington Post 1969.szeptember 17-én közölt:
” Mi a szaúdi család a zsidók rokonai vagyunk, és ellenezzük azokat az arab, vagy muszlim hatóságokat, akik bármilyen antagonizmust mutatnak a zsidókkal szemben, hiszen velük békében együtt kell élni. A mi országunk (Arábia) a forrás, ahol az első zsidó felemelkedett és leszármazottai szétszóródtak az egész világon”
A szaúdi jogtanácsos, Hafez Wahbi említi az “Arab-félsziget” című könyvében, hogy Abdul Aziz Al-Szaud király, aki 1953-ban hunyt el, a következőt mondta: “Üzentünk (szaúdi uralkodók), hogy találkoznánk valamennyi arab törzzsel. Ennek során egy érkező arab küldöttségből nagyapám számos sejket csukatott börtönbe a Matheer törzsből. Amikor jött egy másik küldöttség ugyanebből törzsből azzal a kéréssel, hogy elengedjék a foglyokat, Szaúd Awal (a nagyapja) azt a parancsot adta ki az embereinek, hogy vágják le minden bebörtönzött fejét, főzzék meg az áldozatok húsát, majd ezt szolgálják fel a követeknek a megalázásukra tartott banketten. A követek, mikor megtudták, hogy a hozzátartozóikat tálalták fel, elborzadtak és elutasították az ételt, de Szaúd Awal megparancsolta az embereinek, hogy akik nem hajlandóak a húsból enni, azoknak vágják le a fejét.
Ilyen és ehhez hasonló bűntetteket követtett el ártatlan emberekkel szemben, akiknek az volt a “bűnük”, hogy “ellenzékiek” voltak. Ő volt az egyik legkegyetlenebb uralkodó.
Hafez Wahbi leírt egy másik történetet is, ami a nagyapjáról fentiekben nyilatkozó Abdul Aziz Al-Szaud királlyal kapcsolatos. Egy sejk érkezett a Matheer törzsből a királyhoz, aki egy prominens fogoly szabadulásáért járt közben. A király a sejket kivégezte, majd megfürdött vérében, mielőtt imádkozni kezdett.
Az iraki katonai hírszerzés igazgatósága egy elmarasztaló, világrengető jelentés adott ki, miszerint Muhammad bin Abd al-Wahhab, a vahabita-takfiriya Iszlám vallási ág alapítója és a Szaúdi uralkodóház, akik a legnagyobb támogatói és a vallás terjesztésnek finanszírozói, – mind leszármazottai a Sabbatista fanatikus zsidó szektának, amely tagjai eredetileg Törökországban éltek és ott gyakorolták az Iszlám hitet nyilvánosan, de titokban a misztikus, kaballisztikus judaizmust követték.
Na de, nem tök mindegy?
Melyik arab nem rokona a zsidóknak? Vallási alapon minden Muszlim az, hiszen a közös ős Ábrahám. Genetikai alapon, pedig nem tudták egymást kikerülni. Hasonló eset a magyarság és annak „echte” volta.
Tegye fel a kezét a Kárpát medencében az, akinek nem csörgedezik ereiben szláv, sváb, cigány, román, török vagy akármilyen más vér?
Ugye lehetetlen, hogy ez ne így legyen? Ha a népek egymással szövetségesek, akkor feleségül veszik a nőket, ha meg ellenségek, akkor megerőszakolják a nőket. Az eredmény minden esetben ugyanaz: a nőket idegenek keresztezik át. Durva, de így van! Lássuk a Koránt:
Megszabadítottunk titeket a Fáraó nemzetségétől, kik rettegett szenvedéssel sújtottak le rátok, lemészárolták fiaitokat, megszégyenítették asszonyaitokat. S ebben bizony, a hatalmas próbatétel Uratoktól. (Korán 2:49)
Ugyanez a gondolat található még itt: 14:6, 28:4 és 40:25
Ha a fáraó megölette a zsidó férfiakat és a nőket rabszolgának használta, akkor ebből két következmény származik:
– a zsidóság anyai ágon lesz követhető
– A fáraó népe ezzel magát keresztezi át zsidóvá, akár akarja, akár nem.
Ezek után kevéssé hihető, hogy az egymás mellett élő népekben ne csordogálna egymás vére. Ha pedig valaki piszkosul tisztán tartotta vérvonalát és csak saját körein belül nősült, az beltenyészetté vált és kipusztult. Ez ilyen egyszerű. Tehát, hogy a szaúdiak zsidók, vagy sem, ez azért lényegtelen, mert arrafelé mindenki szegről-végről zsidó, ahogy minden zsidó szegről-végről arab, vagy más. Genetikailag ez így fest. Kulturálisan pedig mindenki az, aminek tartja magát.
