Nekem nincs se telkem, se házam a Balatonon, legkevesebb húsz éve a Balaton közelében se jártam, és különösebben kedves emlékek sem fűznek milliók kedvenc tavához.
És mégis, amikor nap nap után hallom, olvasom, hogy Orbánék (Mészáros Lőrinc, Tiborcz István és körei) sorra vásárolják fel a parti kempingeket, hogy a helyükre lakóparkot építsenek, ismételten azon találom magam töprengeni, hogyan tudja egy nép ezt elviselni. Hogyan képes belenyugodni, hogy az országot, ahol él, a saját miniszterelnöke módszeresen felvásárolja.
Nekik meg jut a manipuláció, a félrevezetés, amiben amúgy ez a hét különösen gazdag volt: Szijjártó szerint mi vagyunk az „új világrend győztesei”, Matolcsy „a bőség korszakát, új aranykort” vár Magyarországon, Orbán pedig osztrák életszínvonalat jósolt nem is túl sokára.
Efféle egyeztetett szövegekkel kábítanak, közben egy aggastyánnal riogatnak, akinek nincs semmilyen tényleges hatalma, menekültekkel keltik a pánikot, akiknek eszük ágában sincs idejönni. Ahhoz persze, hogy ilyen átlátszó hazugságokkal választást lehessen nyerni egy leszakadóban lévő országban, kell egy olyan társadalom is, mint a magyar.
A baloldal egy évtizede csak vegetál: a pártjaiban nincs gondolat, húzóerő, véleményformálóinak többsége pedig gyáva és hiányzik belőle minden inspiráció. Azzal mentegetik a rezsimet, hogy maradt itt még bőven szabadság és mozgástér. Viszonyítási alapjuk tehát a diktatúra, és nem a demokrácia. Azt hangsúlyozzák, hány lépésre vagyunk még a legrosszabbtól, nem azt, hogy milyen messzire távolodtunk a kívánatostól. Rafinált módszer, bírálat helyett így lehet szembe dicsérni a gonoszt. Vajon elképzelhető, hogy egy rendszeresen összevert asszony úgy jellemezze gyötrelmeit, hogy ugyan már, jól bírom, lehetne rosszabb is?
A jobboldal teljesen más történet, de nem kevésbé országvesztő és tragikus. Felfoghatatlan, hogyan lehet tisztességesnek látni ennyi hatalmi perverziót. Miféle erkölcsi állapot ezerszer megerősített tények ellenére kitartani a nyilvánvaló rossz és becstelen mellett?
A kempingsztorit ismét mintaként használva: a Fidesz egy éve változtatta meg a Balaton-törvényt, így most semmi nem védi a partot a beépítéstől, amivel pedig megnyílt az út Mészáros és Tiborcz újabb jelentős vagyongyarapítása előtt. Nem is késlekedtek egy másodpercet sem. A fotón látható térkép, rajta pirossal a legújabb családi kempingbirodalommal, a jobboldal hiszékenységének eleven cáfolata.
De ez folyik nyolcadik éve mindenben, a magyar parlament azóta nem csinál mást, mint bűnök végtelen sorozatát legalizálja. Hihető volna, hogy a jobboldal mindebből nem lát semmit? Úgy néz ki. A külföldön dolgozó elméleti fizikus pont úgy képtelen kitörni elfogultsága börtönéből, mint egy hiányosan informált falusi asszony. Ez persze már a lélektan, az elmekórtan vidéke, a józan észnek erre nincs semmilyen hatása.
Annál nagyobb az ellenzéki pártok felelőssége, csakhogy ezen a térfélen nyoma sincs az eltökéltségnek. (Meglátjuk, mennyit érnek majd az ellenzéki vezetők aláírásai azon a kezdeményezésen, amit Gulyás Márton indított a választási rendszer megváltoztatásáért.) A Jobbik az egyetlen kivétel, az ő tetteik és szavaik valóban egyértelműek és erősek, rajtuk érezni egyedül, hogy le akarják győzni a Fideszt.
Eközben, maradva a kemping-ügynél, a szocialisták éppen egy „javaslatot” készülnek benyújtani a parlamentnek, hogy a kempingek funkcióját ne lehessen megváltoztatni. Tehát még mindig van kedvük demokráciásdit játszani, a parlamentet legitim intézménynek tekinteni, holott pontosan tudják, hogy ott már jó ideje minden kérdést és szavazatot az dönt el, tudnak-e belőle Orbánék pénzt csinálni.
Miért nem jelentik be inkább, hogy nagyon rossz befektetés lesz a kempingek helyére építkezni, mert kormányváltás után kisajátítják ezeket a területeket, az összes ott épült házat ledózeroltatják, és a turisták, magyarok és külföldiek, visszakapják nyaralóhelyüket? A nagyobb nyomaték kedvéért pedig ezt elsőként maga Botka közölhetné. Már amennyiben céljai közt egy új rendszerváltás is szerepel – az ország felszabadítása a Fidesz elnyomása alól. Vagy ne vicceljek, max. egy tisztasági festés van a fejében? Pedig, ha a szocik elég hihetően beszélnének, eljutna az üzenet, és a vevők nem tolonganának Tiborczék ingatlanaiért.
Na és a tulajdon szentsége, amit a nagy kedvvel jogászkodó ellenzéki értelmiség semmi pénzért nem volna hajlandó megszegni? Normálisan a tulajdon valóban szentség, csak hát ezek most nem normális idők. Nagyon nem azok. És bizony a közpénz is tulajdon, az a közé, a magyar népé, és ha a hatalmon lévők ennyire gátlástalan mohósággal tömik a saját zsebükbe, ami a mienk, esküjüket megszegő képviselőkkel „törvényesítve” a nyílt fosztogatást, akkor, ha kell, átmeneti időre akár a demokratikus etikett is félretehető.
Szükség törvényt bont.
Igenis, jogos visszavenni azt, amit jogtalanul vettek el tőlünk. A majd hatalomra kerülőknek kötelességük minden eszközzel megkísérelni igazságot szolgáltani – erre egyébként sokkal több eszközük is lenne, mint amennyit most elismernek – nem térhetnek majd ki előle demokratikus blablák mögé bújva. Mert, ha megteszik, attól kezdve ők is bűnrészesek lesznek.
Elismerem, nehéz harc lesz – bár már látnánk – és nem csak a félelmetesre nőtt Fidesz-hálózatok ellenállása miatt. Biztosra vehető, hogy minél tekintélyesebb egy baloldali vagy liberális értelmiségi, annál nagyobb hévvel fogja ellenezni a demokrácia visszaállítására irányuló valamennyi, általa nem demokratikusnak ítélt intézkedést. Ők a „demokratikus közvélemény” lelkiismerete és szószólói, s bár a Fidesz-korszakban a legtöbbjük összecsuklott és használhatatlannak bizonyult, egy másik kormánnyal szemben, amelytől már nem kell majd tartaniuk, lefogadom, sokkal keményebbek, elvszerűbbek lesznek.
Akkor majd megjön újra a bátorságuk.
Forrás: Bruck András, Facebook.
