Blogolda

MIÉRT KIABÁLUNK, AMIKOR DÜHÖSEK VAGYUNK?

0

Egy hindu szent, aki elment a Gangesz folyóhoz megfürödni, egy családot látott a folyóparton, akik mérgesen kiabáltak egymásra. Odafordult a tanítványaihoz, mosolygott és megkérdezte: „Miért kiabálnak az emberek, amikor idegesek egymásra?”

A tanítványok gondolkodtak egy ideig, majd az egyikük ezt mondta: „Azért, mert ilyenkor elveszítjük a nyugalmunkat.”
„De miért kiabálunk, amikor a másik személy ott áll mellettünk? Mondhatnánk neki sokkal halkabban is” – kérdezte a szent.

A tanítványok tanakodtak még, de nem találták a megfelelő választ.

Végül a szent elmagyarázta: „Mikor két ember mérges egymásra a lelkük eltávolodik egymástól. Hogy leküzdjék ezt a távolságot kiabálniuk kell, hogy meghallják egymást. Minél mérgesebbek, annál hangosabban kiabálnak, hogy leküzdjék a nagy távolságot.

Mi történik a szerelmeseknél? Ők nem kiabálnak egymásra, hanem halkan beszélnek, mert a lelkük nagyon közel van egymáshoz. Köztük lévő távolság nincs is vagy nagyon kicsi.”

A szent folytatta: „Amikor még jobban szeretik egymást mi történik? Nem beszélnek, csak suttognak és így még közelebb kerülnek egymáshoz. Végül már suttogniuk sem kell, csak egymás tekintetéből megértik egymást. Ez mutatja meg milyen közel áll két ember egymáshoz, amikor szeretik egymást.”

Ránézett a tanítványaira és ezt mondta: „Ezért amikor vitáztok ne hagyjátok, hogy lelketek eltávolodjon. Ne mondjatok olyan dolgokat, amik eltávolítanak egymástól, különben egyszer eljön a nap, mikor akkora lesz a távolság köztetek, hogy lelketek többé nem talál vissza egymáshoz.”

Józsi bácsi és a határzárlebontók

– Józsi bácsi, a TV2-től jöttünk.

– Na, az jó. Mondjátok be a tévétekbe, hogy az utcánkban már hetek óta nem takarítanak.

– Maga ugye nyugdíjas?

– Az, hogy a fene enné meg. De ettől még lehetne takarítani.

– Mit szól hozzá, hogy Szél Bernadett, Gyurcsány Ferenc, Soros György, Vona Gábor és Karácsony Gergely együtt bontaná le a határzárat?

– Hogy tudtad ezt ilyen szépen mind megjegyezni fiacskám?

– Nem hallotta Józsi bácsi? Ezek lebontanák a határzárat!

– Majd adok én nekik! Kerüljenek csak a szemem elé!

– Nem fél, Józsi bácsi? A Sorosnak az a terve, hogy milliószámra hozná be a migránsokat Afrikából és a Közel-Keletről.

– Ilyet mondott? Nem szép dolog.

– Figyeljen ide, Józsi bácsi! Mondja azt, hogy retteg a Sorostól és attól, hogy lebontják a határzárat. Annyira fél, hogy ki sem mer menni az utcára.

– Na, csak lássam meg azt a Sorost! Úgy fog rettegni, hogy ki se teszi a lábát az utcára.

– Nem a Soros retteg Józsi bácsi, hanem maga és a többi magyar ember. Már egy liftbe sem mernek beszállni, a metróról nem is szólva.

– Na, a metró az tényleg necces. Ezért van nálam mindig egy fakocka, hogyha elromlik az ajtó, kéznél legyen.

– Józsi bácsi, akkor összefoglalom, hogy mit fog mondani a híradóba. Ön és a magyar emberek rettegnek és félnek Sorostól, valamint  attól, hogy az ellenzék lebontaná a határzárat. Ezt kell belemondania a kamerába. Indíthatom a felvételt?

– Csak nyugodtan.

– Adásban vagyunk, Józsi bácsi.

– Szemét, szarrágó gazemberek vagytok. Hülyének nézitek az embereket. Hazudtok, mint a vízfolyás. Az ilyet annak idején a mi falunkban a falu végéig pofoztuk. Nem szégyellitek magatokat? Ezt tanította nektek az anyátok?

Egy emlék Berlinből – 1962-ből

Fotó: Wikipedia

1962 nyarán történt: szüleimmel Svédországból tartottunk Magyarországra gépkocsival. Az út hossza miatt meg kellett szállnunk: s tettük ezt Kelet-Berlinben, mégpedig a Fal közelében működő szállodában. A két városrészt kettészelő Fal még nem volt teljes, helyenként még csak szögesdrótok helyettesítették,  de az átjárás mégis szinte lehetetlen volt. A kelet-német határőrség-katonaság minden áron – értsd ez alatt életek árán is – megakadályozott bárminemű szökési kísérletet.

Kisgyerekkoromból kevés emlékem van, még kevesebb nagyon éles – ez a berlini megálló az: szüleim olyan keményen sulykolták nővérembe és belém a tiltást, hogy máig bennem él: „nem szabad a szállodából a fal felé kanyarodni!”. Mondtak olyasmiket is, hogy nagyon veszélyes lenne, ha arra bóklásznánk, mert ott „sok a katona”.

Nem értettem – nem értettük, de a hangsúlyból és a szokatlan szigorból tudtuk: komolyan kell venni a figyelmeztetést.

S eljött az éjszaka… Amely nem telt nyugodtan: fegyverropogásra ébredtünk. Soha életemben nem hallottam addig lövéseket, de tudtam, hogy félni kell.

… 1961 augusztus 13-a közel három évtizedre meghatározóan tragikus nap volt a német város életében: akkor kezdték el kiépíteni a várost kettéválasztó szögesdrótót, a későbbi betonból kiépített fal elődjét.

És immár 28 éve, két hónapja és 37 napja Fal nélkül él Berlin. Habár nem kerek az évforduló, mégis emlékezetes, mivel ez azt jelenti, hogy mától hosszabb ideje szabad az átjárás közvetlenül a német város keleti és nyugati része között, közvetetten pedig a kontinens két fele között, mint amilyen hosszú ideig tiltott volt.

Saját autót a képviselőknek!

Vagyonbevallások ideje van, ilyenkor közlik velünk, hogyan alakultak választott képviselőink életkörülményei. Fontos ez nekünk választópolgároknak, mert innen tudjuk, miben kell még támogatnunk őket, hogy a mostaninál is magasabb színvonalon képviselhessenek bennünket.

Jár nekünk a képviselői vagyonbevallás, mint egykor a tizenharmadik, havi nyugdíj. Pedig az is csalás volt, az év ugyanis nem tizenhárom, hanem tizenkét hónapból áll.

Messzire kalandoztunk, gyalogos gondolatok közé, pedig autókról fogunk beszélni.

A képviselők és kormánytagok vagyonbevallásából ugyanis kiderül, hogy a legtöbbjüknek nincs saját autója. Mi többi magyar emberek, akik nem vagyunk képviselők, kénytelenek vagyunk saját autót tartani. Nem mindenki, de aki megteheti, és szüksége van rá, vesz magának.

Sok képviselő számára bizonyára nem nyilvánvaló, hogy egy autónak milyen költségei vannak. Először is meg kell vásárolni. (Lopni is lehet, de átlagemberek körében nem ez a normális üzemmenet.) Lehet új az autó, alig használt, vagy sokéves, de ára van mindegyiknek.

Adót is kell fizetni utána. Gépjárműadónak hívják, önmagában, ha semmi más kiadás nem jönne hozzá, nem volna jelentős összeg.

De jön még más kiadás. Casco-t is illik kötni, ha netán ellopnák az autót. Mert van ilyen is, meg baleset is előadódhat. És van persze a kötelező felelősségbiztosítás. Hogyha mi okozunk kárt másnak, akkor ne nekünk kelljen még ezért is a zsebünkbe nyúlnunk.

A parkolási kiadások részletes taglalásától eltekintenék – nyilván még a legkevésbé cizellált gondolkodású képviselő is képes kitalálni, hogy miről van szó. Van, akinek garázst is kell bérelnie, az sem két fillér.

És akkor még nem beszéltünk arról, hogyha az autó elromlik, akkor meg kell javíttatni. Biztosan vannak, akik nem tudják, mert a vagyonbevallásukban nem szerepel saját autó, de ezért is fizetni kell. És tankolni is muszáj, igaz, csak abban az esetben, ha használjuk az autót.
Álló autóba a jelenleg hatályos szabályozás szerint nem kell benzin, sem gázolaj.

A képviselők, kormánytagok, akiknek nincs autójuk, mentesülnek ezektől a kiadásoktól. Pedig ők is autóval járnak, még senki sem látott minisztert, frakcióvezetőt, parlamenti államtitkárt, mezei honatyát a 4-6-os megállójában várakozni. Trolin utazni, teszem azt.

Nem a saját autójukon járnak, hanem a miénken. Merthogy nekünk, autós magyaroknak nem egy, hanem két autónk van. Az egyik, amelyet mi használunk, a másik, amellyel választott politikusaink furikáznak a mi képviseletünkben. Mindkét autóba mi vesszük a benzint, a gázolajat, mi fizetjük a biztosítást, a szerelőt, az adót.

Ilyen gazdagok vagyunk. Még az is gazdag közülünk, akinek nem telik saját autóra. Neki is van autója, csak nem tud róla. Nem is kell, hogy tudja, milyen márkát vásárolt a képviselőjének, a lényeg, hogy az adóforintjaiból rendesen fizesse a számlát.

Szerény véleményem szerint, az lenne a tisztességes, ha a képviselőknek is kötelező lenne saját autót tartani. Hogy legalább az egyik autónk költségeit fizessék a saját zsebükből!

A zemútnyócév

Szél Bernadett, Gyurcsány Ferenc, Soros György, Vona Gábor és Karácsony Gergely együtt bontanák le a határzárat. Ezt írtátok a legújabb plakátotokra, ez olvasható majd a minden háztartásba eljutó szórólapjaitokon, és a fizetett géphangotok is ezt búgja a telefonokba.

Ez a választási programotok Picinypofám! Hogy az ellenzék lebontaná a határzárat. Ezt ajánljátok kormányprogramként Magyarországnak, ezt kínáljátok a következő évekre, évtizedekre a magyaroknak.

Sehol egy szó egészségügyről, oktatásról, jogállamról. Talán már nem is tudjátok, hogy volt idő, amikor ezek a fogalmak jelentettek valamit.

Bocsika, ha szabad bátorkodnom, de az iránt érdeklődnék, hogy te, Picinypofám, mit méltóztattál csinálni a zemútnyócév alatt? Nem bosszantásból kérdezem, nem azért, hogy kigyere a sodrodból.

Pusztán kíváncsiság a részemről, tudásvágy. Érdeklődés szintjén, ha szabad bátorkodnom.

Mert, feltéve, de meg nem engedve, azok öten lebontanák a határzárat, felszámolnák a kerítést, számolatlanul hoznák be a migránsokat Afrikából, a Közel-Keletről.

Minden tudunk, Picinypofám.

Csak azt nem tudjuk, hogy te mivel töltötted a zemútnyócévet?

Túl azon, hogy a nevünkben összevesztél a fél világgal. Lebontottad a jogállamot, padlóra küldted az oktatást, leharcolt csatatérré változtattad a kórházakat. Egymásnak ugrasztottad a magyarokat, határainkon innen és túl.

Ezt tudtad nyújtani nekünk, Picinypofám!

Bizisten nem kötözködés, csupán miheztartás végett és tényleg csak zárójelben: tölthetted volna hasznosabban a zemútnyócévet!

Használhattad volna másra is az agyadat, mint rombolásra.

Gondolkodásra, teszem azt.

Hogy mi legyen az oktatással, az egészségüggyel, a gazdasággal. Elszegényedéssel, meggazdagodással, korrupcióval.

Magyarországgal.

Építkezni kellett volna, Picinypofám. Programokon agyalni, szakértőket megkérdezni, a legjobb koponyákkal konzultálni.

Erre kellett volna használnod a zemútnyócévet.

2010-ben a zemútnyócévvel kampányoltatok, 2014-ben azzal, hogy folytatjátok. Most meg azt üzenitek, hogy azok öten, akiket a plakáton látunk, lebontják a határzárat.

Ezt kínáljátok Magyarországnak. Gyűlölködést, hazugságot – éjjel, nappal, minden hullámhosszon.

Meghekkelt interjúk – Köves Slomó: Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!

– Köves úr, mi a véleménye arról, hogy a papok politizálnak?

– Nem értek vele egyet. El kell választani az államot az egyháztól, egyiknek sincs keresnivalója a másik területén.

– Ön most egy fideszes szórólapon Hollik István a Fidesz-KDNP jelöltjének támogatására buzdítja az állampolgárokat.

– Mi a kérdés?

– Az, hogy miként kerül az Ön neve és fotója egy politikai párt kiadványára?

– Mert azt szeretném, hogy Hollik István és a Fidesz győzzön az áprilisi választáson.

– Ön szerint ez nem politizálás?

– Nem politizálás, hanem garancia arra, hogy hitéletünk és kulturális kiteljesedésünk minden szükséges segítséget megkapjon Hollik Istvántól és a Fidesztől.

– Ezek szerint Ön a Fideszt támogatja?

– Ilyet nem mondtam. Én Hollik Istvánt támogatom. Az, hogy ő történetesen fideszes, abba én nem szólhatok bele.

– Köves úr, mi a véleménye az antiszemitizmusról?

– Mint rabbinak, mi lenne a véleményem?

– Ezt kérdezzük mi is. Önt egyszer sem hallottuk, hogy megszólalt volna a Soros plakátok ügyében.

– Miért kellett volna megszólalnom?

– Mert Önnek is tudnia kell, hogy a sorosozás szítja az antiszemita indulatokat.

– Én ilyet nem tapasztalok. Engem még senki sem nevezett soha Soros-bérencnek.

– Köves úr, ha netán nem a Fidesz nyeri a választást..

– …ezt nehezen tudom elképzelni.

– Tételezzük fel. Ön akkor is a Fideszt fogja támogatni?

– Én a hitéleti és kulturális kiteljesedésünket támogatom.

– Ez konkrétan mit jelent?

– Azt, amit a Fidesz-KNDP képviselőjelöltje, Hollik István szórólapján is írtam: hogy benne látom a garanciát, hogy hitéleti és kulturális kiteljesedésünk minden szükséges segítséget megkapjon.

– Köves úr, köszönjük a beszélgetést.

– Én köszönöm. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!

Grafikonban a világ – Mi olcsóbb, az Airbnb vagy a  szálloda?

Napjainkban az utazás minden eddiginél olcsóbbá vált – köszönhetően sok tényezőnek, egyebek között a fapados légitársaságok terjedésének vagy a kocsi-megosztások által kínált lehetőségeknek. Az utazás egy jelentős költsége ugyanakkor a lakhatás. Ma már persze ott az Airbnb – kérdés, olcsóbb-e a végszámlája, mint a szállodáké.

 

A választ több világváros árainak az összehasonlításával igyekszik megadni a statista.com grafikonja.

Forrás: https://www.statista.com/chart/12655/is-airbnb-really-cheaper-than-a-hotel-room/

Megj.: A sárga oszlop a szállodák, a lila az airbnb szállások árát mutatja, alatta zárójelben a megtakarítás

Az adatok az Airnb piacot figyelő AirDNA honlapjáról vették a grafikon készítői. Ebből kiderül, hogy valóban jobban jár az az utazó, aki hotel helyett Airbnb szolgáltatást vesz igénybe – már magán a szálláson is sokat nyer, s akkor még nem is szóltunk arról, mennyit tud spórolni, ha az étkezését – de legalábbis annak nagy részét – a foglalt szálláson intézi el.

Gazdagabb miniszterelnököt Magyarországnak!

Orbán Viktor vagyonnyilatkozatából megint kiderült, amit eddig is tudtunk: hogy Magyarország miniszterelnöke szegény ember. Nem éhezik persze, és rendes ruhája is van – igaz, nem hordja, mert ha fölvenné, észrevennénk – de másokhoz képest nem mondható tehetős embernek. Mészáros Lőrincnek például sokkal több pénze van, és Rogán Antal is izmosabb ingatlanokban.

Orbán Viktornak mindössze 993 ezer forintja van a feleségével közös számláján. Ha azt nézzük, hogy tavaly ilyenkor még csak 742 ezer forintjuk volt, akkor megállapíthatjuk, hogy megint beljebb vannak valamelyest, megint sikerült spórolniuk, de ez még mindig kevés ahhoz, hogy tehetősnek legyenek mondhatók.

Nem jó, ha egy országnak szegény miniszterelnöke van. Azért nem jó, mert az ilyen embert mindenki sajnálja, ha, teszem azt, elmegy egy nemzetközi tanácskozásra, uniós összeröffenésre, összesúgnak a háta mögött. S ha netán a vállát lapogatják, akkor sem hiheti, hogy ez az őszinte barátkozás jele. Lehet, hogy az illető kormányfő-kolléga csak biztatni szeretné: fel a fejjel öreg, egyszer még neked is lehet saját autód, csak dolgozzál keményen, látástól, vakulásig, hassál, alkossál, gyarapítsál, és a haza fényre lesz derülve.

De nemcsak ezért nem jó, ha egy ország miniszterelnöke szegény, hanem azért sem, mert – pszichológusok a megmondhatói – az ilyen ember személyisége gyakran torzul. Irigykedik a mások sikerére, vagyonára, és ez végső soron odáig fajulhat, hogy elveszi tőlük, amijük van. Az ilyen személyiség nemcsak magára, de másokra is veszélyes lehet, mert kiszámíthatatlan, vagyis, bármire képes.

Ez akkor is így van, ha vannak kivételek, akik egészen jól viselik, hogy nem bővelkednek a földi javakban. Gandhiról például úgy tartják, hogy hiába volt szegény, megmaradt annak a kedves, szelíd embernek, aki mindig is volt. Akadnak tehát kivételek, de az esetek többségében a nélkülözés azt eredményezi, hogy az illető, amint módjában áll, kompenzálni kívánja, hogy korábban kimaradt a jóból. Hozzányúl a közöshöz, elveszi másoktól, ami az övék, és a sajátjaként használja.

A fentiekből következik, hogyha egy országnak szegény a miniszterelnöke, abból még semmi jó nem származott. Persze, az sem jó, ha az illető túlságosan gazdag, és annyi vagyona van, hogy azt sem tudja, hogy mi az, ami a sajátja, és mi az, ami valamelyik barátja nevén az övé. Az ilyen ember idővel összezavarodik, beszél mindenfélét, végső soron pedig, teljesen megfeledkezik arról, hogy az ország lakóinak többsége még nála is szegényebb.

eksztázis

0

az eksztázis azt jelenti „kívül állás”
kívül állni önmagunkon.
kívül állni önmagunkon, hogy egész
önmagunkat oda tudjunk adni.
hogy értelmét veszítse az én és a nemén.
hogy ki és miért és mit ad és kinek.
hogy végre elfeledjünk önmagunkat.
és elfelejtsünk aggódni önmagunkért.
az frázisrádió budapest adását hallották.
jó napszakot 🙂

Melyik Párizs az igazi?

0

A Fotelkalandor bejegyzéseit mostantól a FüHü-n is olvashatják.

A címben feltett kérdés elsőre talán hülyeségnek tűnhet, de nem az. Kínában ugyanis nem csak Hallstattot építették fel újra, hanem Párizst is. Mondjuk csak a belvárosát – lakótelepből van nekik saját kínai.

Kína egészen furcsa hely tud lenni, erről már írtunk, és az is közismert, hogy építőipari kapacitásban mindenkit vernek, a szellemi tulajdonhoz való jogok viszont nem túl erősek – azaz lemásolni bármit ér. Ebből pedig egészen abszurd dolgok kerekedhetnek ki – legalább is az európai szemlélő számára. Az európai trendi és menő, Európába viszont nem mindenki utazhat el – így aztán, ami nekünk fura, az tulajdonképpen teljesen érthető. És az európai haladás egyik – ma már persze kicsit kopottas – szimbóluma az Eiffel-torony. Épül is belőle sok – csak Kínában van vagy tíz. (Van persze az összes amerikai Paris-ben, a filmből híressé vált Texastól Arkansasig, meg néhány orosz kisvárosban, ki tudja, miért.)

Az igazi nagy durranás azonban nem egy magában álló torony, hanem egy teljes város, egy majdnem Párizs. Tianducheng Hangzhoutól nem messze épült 2007-ben, 32 négyzetkilométeren, párizsi stílusban. A fake Eiffel-torony itt a legmagasabb – harmada az eredetinek. Épült mellette egy – francia tematikájú – témapark is, de maga a város lakóparknak épült.  Az projekt azonban nem lett sikeres – az eredetileg tervezett 10 ezer helyett csak 2 ezren lakják. Így ebben a Párizsban legalább lehet parkolni.

Ettől függeltenül a másolat kvázi tökéletesre sikeredett. Shanghaiist közzé tette egy francia fotós, François Prost munkáját, aki egymás mellé tette az eredeti, és a kínai Párizsról készült képeket. Melyik a valódi?

Igen, a bal oldali képsor készült Kínában.

A Weibón egyébként állítólag nagyon mentek a képek a héten – a kínaiak hol szörnyűlködve, hol humorral kommentálták őket. Volt aki szerint így álltak méltó bosszút, amiért a francia csapatok a 19. században kirabolták a Nyári Palotát, mások szerint viszont cserébe megengednék, hogy a franciák megépítsék a Nagy Falat otthon.

Az eredeti bejegyzés és további képek: http://fotelkalandor.blog.hu/2018/01/28/melyik_parizs_az_igazi

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK