Először évekkel ezelőtt hallottam a magyar emberről. Szijjártó Péter mondta, de lehet, hogy maga Orbán Viktor: a magyar emberek visszautasítják a bukott baloldal mesterkedéseit. Később azt mondták, hogy a magyar embereknek joguk van eldönteni, hogy kikkel akarnak együtt élni, és kikkel nem. A magyar emberek nem kérnek abból, hogy Brüsszelből, vagy Amerikából (a megfelelő aláhúzandó) oktassák őket demokráciából. Most legutóbb pedig azt lehetett hallani, hogy a Stop Sorost azért kell elfogadtatni a parlamenttel és beleírni az alaptörvénybe, mert a magyar emberek nemet mondtak arra, hogy bevándorlóország legyünk.
Érdekelni kezdett, hogy milyen a magyar ember. Márcsak azért is, mert magam is magyar ember vagyok, ráadásul olyan magyar ember, aki magyar emberek között él. De ezek szerint másmilyen magyar emberek is vannak.
Nem hagyott nyugodni a kíváncsiság: milyen lehet az a magyar ember, akiről a kormányzati kommunikáció beszél, és akit példaképül állít elénk. És igen! Ha nem is könnyen, de megtaláltam a magyar embert. Hosszan beszélgettem vele, és most leírom a tapasztalataimat.
Magyar ember nem menekül. Nem tölti idejét utcán, pályaudvarokon, befogadó állomásnak csúfolt börtönökben, vonatra, regisztrációra, meleg ételre, hideg vízre várva. Magyar ember jó helyre születik, olyan országban látja meg a napvilágot, ahonnan (egyelőre) nem az életéért kell menekülnie.
Magyar ember jövedelemmel rendelkezik, rendezett körülmények között él, nem ismeri a nélkülözést, a kilátástalanságot. Magyar ember nincs életveszélyben, nem kell menekülnie reménytelenségből a bizonytalanságba.
Magyar ember nem zsúfolódik be sokadmagával levegőtlen furgonokba, labilis lélekvesztőkbe, nem fullad meg. Nem fizet embercsempészeknek, hogy elvigyék oda, ahová nem viszik. Magyar ember ott van, ahol van.
Magyar embernek nincs baja az idegenekkel. Ezt azzal is alá tudja támasztani, hogy neki a zsidók ellen sincs kifogása. Neki is van egy zsidó barátja, aki nagyon rendes. Annyira rendes, hogy akár magyar ember is lehetne, kár, hogy az illető zsidó. Magyar ember szereti a zsidó ételeket, a zsidó vicceket, valamint a zsidó komikusokat, mert azoknak olyan vicces az észjárásuk. Egyedül azt nem szereti a zsidókban, hogy zsidók.
Magyar ember a cigányokat sem utálja. A cigányzenét és a cigánypecsenyét például kifejezetten szereti, a Farkas Jancsi pedig, hiába volt cigány, a világ legjobb futballistája volt. Kár, hogy már nem él, és nem ma focizik, megmutatná ezeknek a maiaknak. Magyar ember szerint a cigányok nem tehetnek arról, hogy lopnak és bűnöznek, ez genetikailag benne van a fajtájukban.
Magyar ember válaszol a nemzeti konzultáció kérdéseire. Nem rajzol f…t (férfi nemi szervet), p…t (női nemi szervet) a miniszterelnöknek írott levélre, nem ír neki ordenáré dolgokat. Magyar ember tartózkodik a politikailag inkorrekt kifejezésektől és megnyilvánulásoktól.
Magyar ember imádkozik Orbán Viktorért. Tudja, hogy ezek a mostaniak szétlopják az országot, de hát ez már így lesz mindig, amíg világ a világ, különben is, a másikak is loptak. Magyar ember tudja, hogy a kormányon lévők lopnak, az országban nagy a korrupció, a vezetők és csókosaik gazdagodnak.
Magyar ember, miközben sajnálja Orbánt, amiért ennyi gazemberrel van körülvéve, nem gondol bele abba, hogy Orbán maga vette körül magát ezekkel a gazemberekkel.
