A jelek szerint Ausztria délkelet-európai vezető szerepét főként a Balkánon, továbbá a Csehországgal és Szlovákiával folytatott, úgynevezett slavkovi (austerlitzi) tárgyalásokon gyakorolja majd – ha úgy tetszik, Ausztria-Magyarország Magyarország nélkül, míg Magyarország inkább Ausztria nélküli Ausztria-Magyarországot szeretne.
Orbán Viktor a jobboldali pártok ausztriai és csehországi győzelme után úgy érzi, megerősödött, és az EU-kritikus mozgalom vezetője akar lenni. Eközben átlép olyan határokat is, amelyeknél eddig megállt – írta a Die Welt jobboldali konzervatív lapban Boris Kálnoky, aki a magyar miniszterelnök mások által bírált minden lépését szenvedélyesen védelmezni szokta. Kálnoky szerint
az Európai Unióban újrakeverik a lapokat, és Közép-Európa hatalmi tényezővé válik.
A kelet-európaiak csak úgy duzzadnak az öntudattól az Európa-szkeptikus ANO csehországi, és a Sebastian Kurz által erősen jobbra rántott Osztrák Néppárt ausztriai győzelme nyomán. A V4-államok, az „új Ausztria”, de szomszédos országok is, mint Horvátország, Románia, vagy a balti államok, csekélyebb bevándorlást akarnak, vagy éppen teljesen elutasítják az immigrációt, és előkelő helyet követelnek az EU jövőjéről folyó viták asztalánál.
A kérdés az, hogy kié a legerősebb hang a közép-európaiak kórusában.
A sajtóban sok találgatás látott napvilágot arról, hogy Bécs lehet a vezető hang, de a visegrádiak erről hallani sem akarnak. Már egy éve ismételgetik, hogy szóba sem jön Ausztria csatlakozása a V4-hez. Most már Kurz is leszögezte, hogy kategorikusan kizárja a csatlakozás lehetőségét. A jelek szerint Ausztria délkelet-európai vezető szerepét főként a Balkánon, továbbá a Csehországgal és Szlovákiával folytatott, úgynevezett slavkovi (austerlitzi) tárgyalásokon gyakorolja majd – ha úgy tetszik, Ausztria-Magyarország Magyarország nélkül, míg Magyarország inkább Ausztria nélküli Ausztria-Magyarországot szeretne.
Orbán és Kurz élénk telefonkapcsolatban áll, és mind tartalmilag, mind emberileg nagyon jól kijön egymással – mondják a két politikus munkatársai. Ám
mindkettő vezető szerepre törekszik, és csupán egyikük szerezheti azt meg.
Így nem meglepő, hogy Orbán az október 23-án mondott beszédében különösen erős hangokat ütött meg, hogy elnyomja a közép-európai színpad többi hangját – írta a szerző, és ismertette Orbán beszédének jelesebb pontjait. Kiemelte: a sötét tervek ellen Orbán szerint már csak a visegrádiak tanúsítanak ellenállást, és ez Kálnoky szerint oldalvágás volt Kurznak és Ausztriának, aki, és amely ezek szerint már nem áll ellen.
„A beszéd része az Orbán által a valójában nem (vagy legalábbis ebben a formában nem) létező »Soros-terv« ellen folytatott kampánynak, noha ezúttal nem nevezte meg a magyar és zsidó származású amerikai milliárdost. Magyarország választási harcban áll, és ennek keretében Orbán fő témája Soros: ellenségkép a komolyan vehető hazai ellenségek hiányában” – írta Kálnoky.
A magyar ellenzék olyan reménytelenül ötlettelen és megosztott, hogy Orbán az utóbbi időben igyekszik közvetve erősíteni a szocialistákat
a sajtójuknak nyújtott anyagi támogatásokkal és azzal, hogy politikusaikat a kormány képviselőivel folytatott nyílt vitákkal értékeli fel.
„Orbán ismert Európában populista kirohanásairól, amelyeket ő egyenes beszédnek nevez. Ám az összeesküvés-elméletek terjesztésével a magyar miniszterelnök átlépi azokat a határokat, amelyeket mindmáig tiszteletben tartott. A Brüsszellel folytatott eddigi vitákban jogi kérdésekről volt szó, például arról, hogy mennyire független a kormánytól a magyar igazságszolgáltatás, vagy hogy hány menekültet kell fogadnia Magyarországnak. Soros, és az ő állítólagos terve, hogy az EU-val közösen megkeverje az európai népeket – ez más kategória, és messzemenően fikció. Orbán olyan retorikát használ, amely tudatosan torzít ahelyett, hogy leleplezne. Legalábbis kétséges, hogy ez valóban ajánlólevél-e számára a közép- és kelet-európai Európa-szkeptikusoknál a vezető szerepre” – írta Kálnoky.
