Járvány, veszélyhelyzet, korlátlan egyszemélyi felhatalmazás, parlament tét nélkül, 133 hallgatag ember, katonai irányítás, Operatív felelősség áthárítás, kommunikációs hadviselés, hiányzó szakértelem és korlátlan felelőtlenség.
Gulyás Gergely a heti Kormányinfón: „Az eddigi magyar védekezés Európa egyik legsikeresebb védekezése volt.” Majd később továbbfűzte ezt a gondolatmenetet: „Azt jó szívvel tudom mondani, hogy egy sikeres járványügyi védekezésen vagyunk túl, az egészségügyért felelős miniszternek köszönetet szokás mondani, nem támadni őt.”
A Miniszterelnök szokásos pénteki reggeli Kossuth rádióban elhangzó „saját magának feltett” kérdésére válaszolva azok a szemérmetlen öndicséret mázába mártott mondatok hangzottak el: „… a kulcs a fegyelem meg az összefogás volt. Tehát azt tudom mondani, hogy a baloldalt leszámítva, aki kihúzta magát ebből a közös védekezésből, mindenki összefogott Magyarországon.”
Vagy:
„Egyébként biztos szerencse is kell az ilyesmihez, de talán az önmagában nem lett volna elég, ezért Kásler miniszter úr érdemei történelmiek.”
Na, nézzük azokat a történelmi érdemeket: Érdem a közvetlen fertőzésveszélyben munkájukat végző orvosok és ápolók is védőfelszerelések nélküli vagy éppen nem megfelelő védelmet nyújtó felszerelésben dolgoztatása. Érdemként értékelhető, amikor szó nélkül hallgatta, hogy a politikusok „megfelelő mennyiségű és minőségű” védőfelszerelésekről regélnek, miközben az orvosok és ápolók folyamatosan jelezték nem kaptak megfelelő felszerelést!
Nemzetmentő érdem, hogy az orvosok tiltakozása ellenére 36 ezer kórházi ágyat üríttetett ki akkor, amikor a kórházi kezelésre szoruló vírusbetegek száma a tizedét sem igényelte volna. Érdem és magasfokú vezetői alkalmasságát bizonyítja, hogy fokozatos bővítés helyett pár nap alatt képes volt kórházon kívülre parancsolni a kezelésre, ápolásra szoruló betegeket, s ha véletlen akadt néhány orvosi esküjére emlékező intézményigazgató, akkor rövid úton kirúgta őket. Nem figyelmen kívül hagyható érdem és nemes jellemre vall, hogy amikor kiderült súlyos betegeket is kénytelenek voltak kitenni a kijelölt osztályokról, ráadásul közülük néhány nem átallott elhalálozni, előbb az Országgyűlésben „szórakoztató történeteknek” nevezve tagadta a tényeket, majd álláspontját akként változtatta, hogy ilyen utasítást ő nem adott, csak kezelőorvosok és kórházi vezetők felelőssége, pontosabban felelőtlensége, ha ilyen megtörtént, míg végül simán letagadta azt a szétküldött levelét, melyben elrendeli a kiürítést. Mindezt csak fokozza, hogy mint orvos, mint egészségügyi irányító pontosan tudhatta utasításai milyen következményekkel járnak.
Történelmi érdem ide, történelmi érdem oda a tények makacs dolgok!
Nem célom felsorolni minden történelmi érdemét felsorolni az egészségügyért is felelős miniszternek, megtették azt sokan mások, de igenis felhívnám figyelmét a Miniszterelnöknek arra:
amiért ilyen emberek dönthetnek az ország létfontosságú ügyeiben azért egyedül Ő a felelős!
Nem kellene csodálkozni ezen, hiszen mesteri fondorlattal gebinbe adta a felelősséget az Operatív Törzs magas rangú cseppet sem virológusnak tekinthető egyenruhásainak, megspékelve mindenki Müller Cecíliájával, aki miatt a fél ország tizenegykor tévé elé ül, hogy láthassa, hallhassa őt, mert annál szórakoztatóbb Dumaszínházba illő produkciót nem láthattunk hómoffisz idején! Nálam mindent vitt „teszteléstől még senki nem gyógyult meg” örökbecsű mondata, de belátom nem ok nélkül szavaztak sokan a védőmaszk viselése ellen elhangzott tirádáira! Ehhez a társasághoz csatlakozott a korábban köztiszteletben álló kórházigazgató is.
Egyetlen egyszer sem hallottam, hogy a Legfelsőbb Vezető felemelte hangját Müller Cecília naponta elhangzó felelőtlen és főleg szakmaiatlan hülyeségei ellen? Hány élet szárad ezért a lelkükön, pontosabban lelketlenségükön? Ki vette rá a négy szakvizsgával megspékelt főtisztiorvos asszonyt, hogy amíg nem volt készleten teszt, addig minden nap kijelenthesse: fölösleges tesztelni; vagy mert nem volt maszk addig naponta hallhattuk óvó szavait annak fölöslegességéről? Ha a hibás döntésekkel egyetértett azért bűnös, ha nem a hallgatása miatt!
Elsősorban a mindenkori miniszterelnök személyes felelőssége minden olyan vezető tette akinek döntési jogot adott, vagy aki az ő hibás utasításait szolgaian végrehajtotta! A kormányfőnek tisztában kellett lennie döntése következményeivel és pontosan tudnia kellett, hogy emberi életeket vett el az átgondolatlan, szakmaiatlan és botrányos döntéseivel.
Ez valóban történelminek nevezhető, történelmi bűnnek!
A felhatalmazási törvénnyel a miniszterelnök magára vette minden megtett lépés felelősségét. Kásler seggnyaló felelőtlenségét éppúgy, mint Müller Cecília szakmai hozzá nem értését.
Egyetlen dolgot tudnék ha nem is pozitívumként, de hatékonynak megemlíteni és a kormány számlájára írni: sikerült megfelelően fortélyos félelmet ébreszteni a lakosságban ahhoz, hogy viszonylag fegyelmezetten féljen és higgye el: a kormány felkészültség, felszerelés, és szakmai hozzáértés nélkül is védőpajzsával megóv minket még a minden ellen is.
Tömeges halálhörgést vizionált amiből ugyan „csak” néhány száz halott lett, igaz lényegesen több annál, mintsem azt kellő felkészültség és felszerelés esetén – ilyen fertőzöttségi arány és betegszám mellett – el kellett volna szenvednünk.
Nem lehet túl optimista az az ország ahol a kormány első embere minden lépése saját abbeli félelméből ered, hogy elveszíti korlátlan hatalmát pártja és azzal párhuzamosan az ország fölött is amit jóideje hűbérbirtokának tekint.
Talán pont ezért jófajta paranoiája jelezte: az egészségügy nem képes ellenállást kifejteni eszközök és háttérintézmények nélkül (felszámolták a járványügyet) ezért éltek a kommunikációjuk szokásos fegyverével, a félelemkeltéssel. Kell annál terápia mint jobb mint pánikot kelteni?
Mondjuk ebben a kormány igazán profi, tíz éve sokkolja és félelemben tartja a polgárait, hol az IMF-fel, hol Sorossal, hol a migránsokkal, hol az Unióval, ráadásul legalább kétmilliós „funtábort” sikerült állandósítani, azaz meggyőzni őket arról, hogy minden hétfejű ellenséggel csak Nagyvezírünk és élcsapata képes elbánni.
Szerencsés ember a Miniszterelnök. Mérvadó gazdasági szakemberek előre jeleztek néhány hibás gazdasági lépés következményeként már idei évre, de főként 2021-re a GDP jelentős visszaesését, amit most a járvány okozta gazdasági sokk láthatatlanná tesz: elfed és magába szippantja, így aztán nem kell különféle piros pöttyökkel megmagyarázni a választások előtt választóknak. Simán elfér ez is abba a forgatókönyvbe amit ma a közgazdászok (7-10% visszaesés) tanulmányai jeleznek.
A baloldali ellenzék viselkedésére tett megjegyzésre nem kell reagálni. Egyszerűen gusztustalan politikai előnyszerzésre használni ezt a mindenkit egyaránt sújtó vészhelyzetet.
Sokkal inkább azon gondolkodnék el, miként kellene a kormánynak többrendbeli bocsánatot kérnie polgáraitól amiért ennyire felkészületlen volt az egészségügy egy járványhelyzet megoldására, vagy mondjuk a bóvli kategóriájába tartozó felszerelések és lélegeztetők beszerzése miatt. Bár
a fölöslegesen kiüríttetett 36 ezer kórházi ágy erőltetése számtalan halálesetre már nem elég a bocsánatkérés azért büntetőjogilag is felelni kell!, és ugyanígy felelni kell az állami fenntartású kórházakból hazaengedett teszteletlen emberekre akik, az szociális intézményekbe, öregotthonokba visszakerülve tömeges fertőzést okoztak!
Ha összeadjuk az idősotthonokban és a kórházi ágyak kényszerített felszabadítása során ellátatlanság következményeként elhunytak számát sajnos háromjegyű számot kapunk, amivel sokkal nehezebb elszámolni, mint a szociális otthonokban talált, időnként csak mondvacsinált hiányosságokkal.
Orbán tudja, ezzel nem csak isten előtt kell elszámolni, hanem amennyiben nem nyernek a 2022-es választásokon, akkor nagyon is röghöz kötött elszámoltatás következne.
Ahogy azt is tudja vészhelyzetben nem a kormány, hanem az ország polgárai vizsgáztak jelesre.
