A világpolitikában Trump óta semmi sem biztos, sőt annak az ellenkezője sem. De azért a fejetetejére állt világ sem szenved olyan irtózatos káderhiányban, hogy egy Orbán Viktor nevű egyén európai szintű politikus legyen. Azért, mert szélsőséges politikája miatt mind többet szerepel a nyugati médiában, még nem jelenti azt, hogy számít is. Legfeljebb kellemetlen.
Az a magyarországi tévhit, hogy a magyar miniszterelnök jelentős nemzetközi szereplő két forrásból táplálkozik. Az egyik maga a kormányfő és udvartartása, akik ezt előszeretettel terjesztik a mind jobban gyarapodó állami propaganda gépezet (korábban közmédia) közvetítésével. A másik, ugyancsak kiapadhatatlan forrás az „ellenzéki”/elemzői körökben rejlik. Ennek a felfogásnak a közös nevezője egy, a pszichológiában jól ismert elhárító mechanizmus: egy politikus, akit a magyarok háromszor kétharmaddal választottak meg, nem lehet csak gonoszul ügyeskedő vidékies figura, hanem csakis tehetséges (ezt hányszor ismétlik, istenem!), ám tehetségét rossz célokra felhasználó, ügyes politikus. Pedig mi lehetett volna belőle? Ki gondolta volna 1989-ben Nagy Imre koporsójánál, hogy ez lesz belőle? Pedig jó célokra is fordíthatta volna (ismét) tehetségét.
Ezt a halványulni nem akaró tévhitet (ez is hungarikum lesz) lovagolta meg Orbán Viktor szombaton, amikor Románia kellős közepén előadta Magyarország jövőbeni nemzetközi küldetését.
Nem mellesleg ez a diplomáciai szempontból nagyon is provokatív beszéd elég lanyha román reagálást váltott ki: egy volt miniszterelnökön és a legkisebb parlamenti párt vezetőjén kívül senki sem háborodott fel. Ennek nemcsak a közöny lehet az oka, hanem az is, hogy a Fidesz, legnagyobb erdélyi fiókszervezetén, az RMDSZ-en keresztül támogatja a jelenlegi román kormányt.
A magyar miniszterelnök miután kilátásba helyezte, hogy otthon tisztogatás lesz (kulturális forradalom?) felvázolta külpolitikai ábrándjait.
Lesz itt közös Kárpát-medence, Közép-Európa, nem liberális Európai Bizottság.
Azért Orbánnak, vagy szövegírójának van humorérzéke is, amit ez a mondat is bizonyít: „Van tehát egy ajánlatunk a szomszédaink számára. Építsük meg közösen a Kárpát-medencét.” Ennél a pillanatnál legyinthettek kedélyesen a román, a szlovák és a szerb külügyminisztériumban. Ha egyáltalán vették a fáradtságot, amit kétlek, hogy meghallgassák az eszmefuttatást.
Egyébként a tusványosi gondolatok születésére nagy hatással lehetett Steve Bannon menesztett Trump-főtanácsadó, aki fellelkesíthette nemrégi budapesti látogatása alkalmából a magyar miniszterelnököt és aki éppen „mozgalmat” alapít, hogy tömörítse az uniós államok populista pártjait.
A célpont a jövő évi EU választások. Ahol eldől: Soros vagy Bannon. Nem erről beszélt Orbán Viktor is Tusványoson?
Mindebből egyes elemzők azt szűrték le, hogy a magyar miniszterelnök nemcsak, hogy bejelentkezett egy vezető uniós posztra (Juncker utódja), hanem hogy nem is esélytelen.
Nos, ezzel egy ideig el lehet szórakozni, de komolyan venni aligha.
