2016 és 2018 tavaszi mozgalmai után teljesen váratlanul Párizsban, sőt egész Franciaországban ismét harcol a nép a kormány politikája ellen.
A Champs Elysée-n felgyújtott, lángoló gépkocsik, páncélba öltözött, pajzzsal felszerelt rendőrök, halálos sebesültek, letartóztatott sárga mellényesek képével és számával van tele a világsajtó. A szálloda-tulajdonosoknak és alkalmazottaiknak, a turista iparnak rosszul jönnek ezek a november közepe óta nem lankadó szombati erőszakos összetűzések a rendőrség és a sárga mellényesek között.
Az öt hónapja lecsillapodott sztrájkmozgalom és tüntetések után mindenkinek meglepetést okozott a sárga mellényesek haragja a benzin és dízel árának januárra ígért felemelése miatt. Ez a Facebook-on és a Tweet-en napok alatt vezetők, szóvívők nélkül összeverbuválódott tömeg Franciaországban elszórtan de egyemberként követelte, hogy a kormány azonnal vonja vissza ezt az új anyagi megterhelést, ellenkező esetben a következő szombaton, november 17-ikén, blokád alá veszik az autópályákat. A kormánynak hideg zuhany volt ez a semmiből felbukkant apolitikus, haragos tömeg. Úgy vélte, hogy a tavasz-nyár elejei mozgalom nem teljes de lényegi sikertelensége után nincs mitől tartania, folytathatja az anyagilag amúgy is nehéz körülmények között élők további megsarcolását
A pártok nehezen értelmezik a helyzetet
A baloldali ellenzék, a szakszervezetek óvakodva nézték ezt a nehezen behatárolható mozgalmat. A jobboldalon a három számításba jövő párt közül csak a Rassemblement national, Le Pen újra keresztelt pártja karolta fel azonnal a megmozdulást, a másik kettő nem túl aktívan, de a kormány mellett állt. A Zöldpárt pedig határozottan ellenségesen fogadta a sárga mellényesek követelését, mert a kormányintézkedéstől a környezetre káros benzin- és főleg dízelfogyasztás, a CO2-kibocsátás csökkenését remélték.
A baloldali France Insoumise-on belül egyedül Francois Ruffin képviselő jelentette be az első megmozdulás előtt, hogy észak-franciaországi körzetében magánemberként ő részt fog venni a sárga mellényesek blokád-akciójában. Ezt egy az interneten november 14-ike óta óriási számban keringő 10 perces videón meg is indokolta. A videó elején rövid, mindössze kétperces parlamenti felszólalását halljuk-látjuk, amely vádbeszéd a kormány ellen. Emlékeztet Macron első intézkedésére, a választási kampányát anyagilag finanszírozó milliomosok, milliárdosok szolidaritási vagyonadójának (francia rövidítése: ISF) eltörlésére, majd részletezi, hogy ez az új intézkedés hogyan csökkenti tovább a munkájukhoz autójukat használni kényszerülő bérből élő dolgozók, munkások, kisiparosok, kiskereskedők, kamionosok, mezőgazdák jövedelmét. A rövid beszéd végén követeli, amiből azóta jelmondat lett a tüntetéseken: „Rendez-nous l’ISF d’abord!”, magyarul „Előbb adjátok vissza nekünk az ISF-et!”.
A kormány kezdettől fogva tehetetlen a sárga mellényesekkel szemben
A mainstream sajtó szokásához híven a vidéki baleseteket, gyújtogatásokat, a rendőrökkel való összetűzéseket ecsetelte, de meglepő módon ezúttal a várt hatás elmaradt, a mozgalmat támogatók magas aránya nem csökkent. A támogatottsági arány november közepén társadalmi kategóriáktól függően átlagosan 65 % volt, ma 63 %. Az államfő, mint a nyári Benalla-botrány idején, az eseményeket látva megnémult. A miniszterelnök reagált, de a sárga mellényesek őt statisztának tekintik, azt követelték, hogy az elnök nézzen a szemükbe. Ezért a második szombaton már Párizsban, a Concorde téren, az Elysée palotához közel követeltek találkozót. Ezt a prefektus nem engedélyezte, így a tüntetők a Champs Elysée-n és környékén fejezték ki haragjukat. Az elnök továbbra is hallgatásba burkolózott. Némaságát az elemzők előbb azzal indokolták, hogy hajlandó lenne, de nem tud tárgyalni egy olyan mozgalommal, amelynek nincs vezetője, szóvivője, márpedig ez az, ami valóban (egyenlőre) a sárga mellényesek leglényegesebb jellemzője. Majd miután ez a magyarázat elkopott, csak az általános értetlenség maradt. Népszerűsége ennek megfelelően tovább zuhant.
Kéthetes hallgatás után megszólalt Macron
Végül, a tanácsadók és a sajtó sürgetésére, kéthetes hallgatás után, november 27-ikén nyilatkozott az elnök. Tudatában van, mondta, hogy oda kell figyelni a társadalmi tiltakozásra, de ugyanakkor (ez még mindig egyik kedvenc szavajárása) nem adhatja fel a mával és holnappal szembeni felelősségét. Kötelességének érzi, hogy válaszoljon a környezeti vészcsengő hangjára. (A környezetvédők különösen pikánsnak érzik Macron hirtelen támadt elkötelezettségét a környezeti vészcsengővel szemben. November 27-ikég inkább súlyosan nagyothallónak mutatkozott, amikor a környezetvédő egyesületek, írók, újságírók, filmesek és nem utolsó sorban a nyáron lemondott ökológia-minisztere nyomták neki a vészcsengőt.)
A latolgató baloldali ellenzéket Ruffin állásfoglalása mozdította ki holtpontjáról. November 28-ikán egy a Köztársaság-téren tartott nagygyűlésen ő és mások, párizsiak, üzemi szakszervetek, migránsok, bevándorlók, munkanélküliek, hajléktalanok jogait védő szervezetek, környezetvédő egyesületek képviselői, magánemberek, köztük sok nő mondták el, hogy miért érdekük nekik és az országnak a sárga mellényesek mozgalmának, követeléseinek támogatása. Ekkorra már hosszú listát tett ki a követelések száma, amelyben a benzin- és dízelár felemelésének visszavonása csak egy volt a sok közül. December 6-kán a Cnews France internet újság egy 41 követelésből álló listát tett közzé.
A 41 követelésből csak az első ötöt idézem:
- nulla-számú hajléktalan
- progreszivebb jövedelem-adókulcs
- a minimálbér nettó 1300 euróra emelése
- a kiskereskedelem fejlesztése szemben a bevásárló-központokéval
- országos program beindítása a lakások hőszigetelésére, a környezetvédelem összekapcsolása a háztartások jövedelmének növekedésével
A december 1-ei nagyon kemény incidensek hatására végül válaszolt a kormány. 4-ikén a miniszterelnök bejelentette: az áremelést januárról márciusra halasztotta el a kormány. A várt fellélegzés helyett a közlemény mindenkit, a tüntetőket és támogatóikat még jobban felbőszítette. Másnap maga az elnök vette kezébe a mikrofont, hogy közölje a hírt, a kormány lemondott az áremelésről. Ezt sem fogadták kedvezően az érintettek. Mindenki érzékelte a káoszt az ország vezetésében, de ami fontosabb, Párizsban és az országban számosan hangsúlyozták, ezt az engedményt november 17-én várták, a kormány le van maradva egy brossúrával. December 5-ikén már
azt követelik, hogy Macron mondjon le.
A mai, december 8-ikai tüntetésnek ez a meghirdetett célja.
A kormány válasza: „kivételes” biztonsági rendszert léptet életbe. Tegnap, december 7-ikén 94 ezer rendőr bevetését rendelte el az országban, megerősítve őket katonai erőkkel. A kormányszóvivő és a miniszterek kánonban meleg hangon kérik, szigorúan figyelmeztetik az embereket, hogy maradjanak otthon. A politikai pártok is – változó intenzitással – csatlakoztak a felhíváshoz. Az interneten a tüntetés fontosságában, fent említett céljában hívők gyakorlati tanácsokkal látják el nézőiket, hogy hogyan öltözzenek fel, milyen biztonsági kellékeket vigyenek magukkal szombaton a tüntetésre.
A gimnazisták sztrájkolnak
A Ouest-France regionális napilap az AFP-re hivatkozva december 6-ikai számában jelzi, hogy a „kormány fél a növekvő erőszak perspektívájától”. A sárga mellényesek mellett más okai is vannak az aggodalomra. A gimnáziumok is, mint tavasszal, hetek óta megint fel vannak bolydulva, a diákok sztrájkolnak, barikádokkal védik magukat a rendőri erőszak ellen. Az utolsó epizód a rendőrség Mikulás-napi brutális fellépése a Mantes-la-Jolie Jean Rostand gimnáziumát blokád alatt tartó diákok ellen. A rendőr-akciót és a 151 gimnazista letartóztatását dokumentáló videó péntekre bejárta az országot, és azon nyomban 280 gimnázium diákjai léptek sztrájkba. Ezekben sem ritkák az erőszakos összetűzések a gimnazisták és a rendőrök között. Több gimnázium bejelentette, hogy szombaton a sárga mellényesekkel karöltve tüntetni fognak.
A rendőrök is elégedetlenek
Egy másik figyelemre méltó oka a kormány aggodalmának: a rendőrségen belüli nyilvánossá vált elégedetlenség. A héten két különböző sajtó fórumon két különböző rendőrosztag képviselője nyilatkozott a sárga mellényesekkel való érdekazonosságukról. Az egyik interjút a MédiaTV készítette december 6-ikán a rendőrség Technikai Osztagának szakszervezeti titkárával, aki elmondta, hogy a szakszervezet szombatra sztrájkot hirdetett meg – a rendőrségen belül egyedül ennek az osztagnak van sztrájkjoga. Az ok: az osztag személyzete, adminisztratívok, technikusok és tudományos munkatársak egyetértenek a tüntetőkkel, támogatják őket, hozzájuk hasonló követeléseik vannak, ezért nem akarnak résztvenni a nagyon sok erőszakcselekményt ígérő december 8-ika logisztikájában. Ő maga, mondta, Bretagne-ba utazik, ott fog részt venni a sárga mellényesek helyi akciójában. A többi hozzá hasonlóan érző, sztrájkjoggal nem rendelkező rendőrtársának pedig azt ajánlotta, hogy orvostól kérjenek betegszabadságot a hétvégére.
A másik interjú az Ile-de-France autonóm kollektívájának egyik tagjával készült a La bas si j’y suis nevű internet-rádió. A megszólaltatott rendőr elmondta, hogy osztaga a mozgalom elejétől tüntetően viselte a rendőrségi sárga mellényt addig, amíg meg nem tiltották nekik feletteseik, és azóta kabátjuk alá rejtik. Elégedetlenségük oka a nehéz munkakörülmények: a 15-20 órás munkanapok,a hónapok óta ki nem fizetett túlórák. Országos szinten 25 ezer túlóra (!) bérével tartozik a belügyminisztérium a rendőröknek. Különösen megalázónak tartják az elnök alamizsnáját: a szombati tüntetés előkészítésére 100 euros prémiumot ígért a rendőröknek. „Ha mi, rendőrök leállnánk, mondta, a kormány egyből megbukna.” Az interjúban „lázadás”» szóval jelölte meg azt, ami most Franciaországban zajlik.
Lehet, hogy ez már forradalom
A december 1-i tüntetésen egy sárga mellényes 40 év körüli nő a Champs Elysée-n könnygázbombák füstjében, lángoló autókkal a háttérben mondta egy újságírónő mikrofonjába: „Ez itt most nem lázadás, ez forradalom. Követeléseinket ez a kormány nem fogja, nem tudja kielégíteni. Vagy mi győzünk, vagy Macron”.
Körösi Zsuzsa
