Nincs már miért aggódniuk a magyar embereknek: Áder János előkerült.
Ez azért jó hír, mert az államfőnek az elmúlt hetekben nyoma veszett. Nem szólalt meg egyszer sem a választás előtt, és utána is hallgatott. Pedig sokan várták, hogy mondjon valamit. Nem mintha korábban közéleti dolgokban beszédes lett volna. Épp ellenkezőleg: beszédesen hallgatott az egész országot beborító gyűlöletkampányról, nem mondta el mi a véleménye a migránsozásról, a Soros elleni uszításról, a civilek elleni támadásokról.
A kormányig elérő korrupcióról, vagy arról, hogy vannak jó magyarok, akik ezért levélben is szavazhatnak, míg más magyarok, akik kevésbé megbízhatók kénytelenek száz kilométereket utazni. Hogy talán törvényes, de morálisan biztosan necces, ha egyetlen romos házba kétszáz ukrán ember van bejelentve.
És a választás után is kellett volna mondani valamit. Mert sokan úgy érzik, hogy becsapták őket. Ha lenne hozzá szeme Áder Jánosnak, vagy érdekelné egyáltalán, akkor látnia kellene, hogy ennyire megosztott még soha sem volt ez az ország.
Ezért lett volna elvárható, hogy az államfő, aki a többi között azért kapja a fizetését, hogy a nemzet egységének megteremtésén munkálkodjon, elmondja a véleményét azokról a dolgokról, amelyek megosztják a nemzetet. Próbáljon tenni ez ellen, de legalább nyugtatni az indulatokat.
Áder János most előkerült. Épségben, egészségesen. S ha már így alakult, kedvenc témájáról, a klímaváltozásról tartott előadást a Szentendrei Református Gimnáziumban. Ami, mint tudjuk, nagyon fontos dolog, tulajdonképpen nem is nagyon értjük, hogy miért nincs Magyarországon környezetvédelmi minisztérium. És ha nincs, akkor egy olyan elkötelezett környezetvédő, mint Áder János, miért nem teszi ezt szóvá. Miért nem mondott semmit a városligeti környezet – mondjuk így – átalakításáról, a Római-parton tervezett változtatásokról. (Pusztítást akartunk írni, de az nagyon durva lett volna.)
Tudjuk persze, hogy Áder János nem hétköznapi ember. (Ha az volna, akkor bármelyikünk lehetne köztársasági elnök.) Áder a miénknél távolabbi horizontokra néz, a mi hétköznapi, földszintes észjárásunknál nagyobb távlatokban gondolkodik.
Ezzel együtt, miközben nem győzzük hangsúlyozni, hogy az emberiség jövője szempontjából mennyire fontos a környezet állapota, néha jólesne, ha Áder János a mi földi dolgainkról is mondana valamit. Már csak azért is, hogy ne csak a Föld, de Magyarország társadalmi klímája is élhető legyen. Hogy azok a középiskolások, akiknek most előadást tartott, akkor is Magyarországon maradhassanak, ha közben Európában szeretnének élni.
