Hiába, no, a népszerűség növelése nagyon fontos minden politikusnak. A regnálók esetében nincs sok növelési időszak, mert a normál jellemző paraméterek az esetek kilencvennyolc százalékában szomorú képet mutatnak. A GDP nem nő, a lopás nem csökken, az adósságállomány mint a holdrakéta, az infláció lenullázza a nyugdíjemelést, az ingyen pénz meg nem jön, hogy a fene vigye el!
Szegény hatalmon lévő politikusoknak csak két menekülési útvonal marad. Az egyik a hazudozás, a másik a jövő. Az utóbbi nem mindig hatékony, mert az emberek előbb-utóbb megunják az arra való hivatkozást, mint ahogy ezt Csepregi ’88-ban énekelte: „Holnap, olyan messze van a holnap, aztán holnap is a holnap, pedig én ma akarom!” Azért persze sok regnáló politikus használja a jövőt szépre festő technikát, és vannak választók is, akik beveszik, hogy 2056-ban majd milyen jó lesz nekünk, de egyre kevesebben, ezért inkább az előbbi módszer használatos. Ahogy az mindennapjainkban látható.
Néha előfordul, hogy az ellenfelet felülmúló mértékű hazudozás sem jön be.
Ilyen volt például a 2006-os választás előtti kampányidőszak, mikor az Orbán-Medgyessy-Járai triónak köszönhetően eléggé ramaty állapotban leledzett az ország, mégpedig nyilvánosan, vagyis csak az nem tudta, aki nem akarta, hogy a következő kormánynak azonnali megszorításokkal kell majd kezdeni. A kampányban megszorítást emlegetni természetesen tilos (nem szabad kibontani az igazság minden részletét, mert úgy biztosan veszít az ember), sőt akkor is ígérni kell, ha nincs miből. A sajtó korabeli számításai alapján a Fidesz 3700, az MSZP 1400, az SZDSZ 500, az MDF pedig 230 milliárd forint szétosztását helyezte kilátásba, ám láss csodát, mégsem Orbánék nyertek. A jelenséget a tudósok máig nem képesek megemészteni.
A győztesek persze nem kezdtek el osztogatni, hanem a gazdaság egyenesbe hozása érdekében azonnal bevezették a megszorításokat, az pedig, hogy az igencsak baloldali, osztogatásban nagyon menő, a megszorításoktól viszont irtózó MSZP frakció ezt mégis egyhangúan megszavazta, egy beszédnek volt köszönhető. Az eset Őszödön történt, ott mondta el valaki. Aztán a beszéd 2006. őszén nyilvánosságra került, és azonnal beköszöntött a káosz. Az ország iszonyatos árat fizetett a nyilvánosságra hozás miatt, sőt, még most is fizeti. Voltak persze, akik jól jártak, akár még az MSZP frakcióban is… de hagyjuk a neveket, ma már mindez érdektelen.
A népszerűséghajhászás speciális esete a katasztrófa időszak. Megemlíthetjük például Orbán Viktort, aki kormányfőként a 2001-es tiszai árvíz idején több napot volt a veszélyeztetett településeken. A miniszterelnök felkeresett több Bodrog-menti települést, az éjszakát pedig az árvíz sújtotta területeken töltötte. A vész kellős közepén! Az már igen! Másnap a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság nyíregyházi központját kereste fel, majd Baktalórántházán az ott ideiglenesen elhelyezett kimenekített lakosok szállását.
2013-ban is személyesen volt jelen a dunai áradásnál. A kormányfőről folyamatosan jelentek meg olyan videók és fotók, amelyeken az volt látható, hogy mentőmellényben, dzsekiben, gumicsizmában térképeket néz, gátakon dolgozó munkásokkal, árvízi szakemberekkel beszélget. „Gyors vacsora a kantinban, rövid alvás a laktanyában” – írta Facebook-oldalára. A korabeli fényképen Orbán Viktor gumicsizmában tájékoztat, előtte mikrofonerdő, mögötte Tarlós István, Hende Csaba és Bakondi György állnak sorfalat a gáton. Ez már igen, ugye, emberek?
Sajnos a jelen nem ilyen, ugyanis szomorúan kell megállapítsuk, a mostani árvizet tekintve Orbán elkésett. Ugyanis Magyar Péter megelőzte (hogy honnan vette ezt a gumicsizmás ötletet?). Azért persze a miniszterelnök úr is csizmát rántott, és Római parton megmutatta, illetve dehogy mutatta, sokkal inkább elmondta, hogy két nap múlva a feje fölött két méter magasan fog állni a víz (kis színes). A két vezető erő után a többi politikus sem tehetett mást, lapátot fogtak, és nekiálltak a homokzsákok töltésének, mégpedig napi egy-két órát, ahogy azt Gyurcsány említette volt.
A szikár tények után néhány megjegyzés:
- A Duna vártható áradásáról az első híradások 2024. szeptember 11-én, délben, azaz öt nappal ezelőtt érkeztek be. Menőbb országok esetében a stáb/bizottság/akármicsoda azonnal összeül, mozgósítja a lapátolásra fogható katonaságot, és három nap alatt elintézi az ideiglenes gátak kérdését. Nem futnak versenyt sem az idővel, sem a szintemelkedéssel, mert jóval előbb elkészül a munka. Persze van tartalék is, és az emberek készenlétben állnak, ha rosszul alakulna helyzet.
- Az természetesen egyértelmű, hogy a tervek már időtlen idők óta készen vannak, hiszen minden szakember tudja, hová kell homokzsákokat pakolni. A pakolást ott kezdik, ahová biztosan kell ideiglenes gát, így haladnak a három nap alatt az egyre magasabb részek felé, közben az újabb és újabb vízügyi adatok alapján folyamatosan módosítanak, hogyha kell.
- Önkénteseket nem várnak, és nem hívnak, mert az egyrészt azt jelentené, hogy a védekezéshez az állam nem biztosított elég embert (= szarvashiba), másrészt az önkéntest irányítani kell, méghozzá nem parancsszóval, hanem kedvesen, ami plusz munka a védekező csapatot irányítóknak, mikor van úgyis elég dolguk.
- A miniszterelnöki jelenlét a veszélyes terepen engem a régi amerikai viccre emlékeztet, amelyben a szerviz falára nagy betűkkel van felírva:
„Autójavítás: 10 $; Ha közben ön is jelen van: 20 $; Ha részt vesz a szerelésben: 50 $; Ha ön irányítja a munkálatokat: 500 $”
A védekezésben résztvevőknek pont úgy hiányzik a miniszterelnök jelenléte, mint egy púp a hátukra, hiszen állandóan vigyázni kell rá meg a testőreire, ráadásul dilettáns, azaz bármikor mondhat olyat, ami nem csak hogy hülyeség, de mivel ő mondta, végre is kell hajtani. Nem segítség, hanem hátrány. Jobb lenne, ha a Kolostorban maradna, esetleg Hatvanpusztát színesítené a jelenlétével. Az árvíz elleni védekezés nem az ő dolga, neki csak a szakemberek által igényelt pénzt és az embereket kell biztosítani (azt persze feltétlenül!)
- A politikusoknak meg az egyéb celebeknek, akik a homoklapátolással népszerűségi jópontokat akarnak szerezni, minden árvízkor ki kell jelölni egy veszélytelen partszakaszt, zsákokkal, homokkal és külön orvosi ügyelettel, így, ha megsebesítenék egymást a lapátokkal, gyorsan érkezik a segítség. Sajnos ez az ügyelet a mai magyar egészségügy szakemberellátását tekintve csökkentő hatású, ezért egy gézt és fertőtlenítőszert tartalmazó dobozzal helyettesítendő – ha valamelyik kórházban van még ilyen. A kamu védekezési szakaszon a lapátolók meg a TV stábok napközben kiélhetik magukat. Amit megraknak nappal, azt éjjel ki kell önteni, hogy ne igényeljen az előadás sok zsákot meg homokot.
- Magyar Pétert illetően: a helyében én is kimentem volna. Sok dolga úgysincs, se a család (elvált), se a munkahelye (EP képviselő Brüsszelben nettó 8000 € fizetéssel, de ott még nem nagyon látták) nem jelent akkora leterhelést, hogy ne érne rá, habár inkább a pártprogramot kéne írnia, már ha tervbe van véve egyáltalán. Mindenesetre a „Legény a gáton” témájú képek képesek a Magyar hívek hitét még tovább erősíteni, ha ugyan ez még egyáltalán lehetséges. Be kell valljam, nagyon tetszett az ötlete, hogy megszavaztatta az embereket, vegye-e fel a képviselői mandátumát Brüsszelben, így senki nem szólhat egy rossz szót sem arra, hogy felvette, mondván irigykedve, hogy már megint elintézte magának a tutit! Speciális szimatú ember, mert valahogy mindig a puha és kényelmes oldalon köt ki, de az nem bűn. Egyáltalán nem. Csak gratulálni tudok.
Hát, kérem, így védekezünk mi. És még mondja valaki, hogy a magyar nem gumicsizmás nép, mikor még maga a miniszterelnök úr is…
Ugyebár.
