Meg a könyvtárról. Egészen pontosan a kőszegszerdahelyiről. Ahol a szellem napvilága lakozik. Meg még bizonnyal sok egyéb. Álláshirdetést láttam, édeset, elképzeltem egy gyenge rózsát… elbámészkodtam, s rám esett mint nagy darab kő, a valóság. Konkrétan arról van szó, hogy csodálatos hely lehet az a könyvtár.
Csodálatos, mereng az ember, mélázik, mint egy Vörösmarty tette a maga keserű hangulatában, és őt a kőszegszerdahelyi önkormányzat is sokat forgathatja, mert kétlik, hogy ment-e a világ a könyvek által elébb. Náluk mást is kell tudnia a bibliotéka kezelőjének. De hát lássuk azt a bizonyos álláshirdetést
„Kőszegszerdahely Község Önkormányzata
a „Közalkalmazottak jogállásáról szóló” 1992. évi XXXIII. törvény 20/A. Alapján pályázatot hirdet Kőszegszerdahely Község Önkormányzata
intézményi takarító, kisegítő és könyvtáros
munkakör betöltésére. A közalkalmazotti jogviszony időtartama:
határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszony
Foglalkoztatás jellege:
Teljes munkaidő
A munkavégzés helye:
Vas megye, 9725 Kőszegszerdahely, a község közigazgatási területe .
A munkakörbe tartozó, illetve a vezetői megbízással járó lényeges feladatok:
Az önkormányzati ingatlanok (Közösségi Ház, Polgármesteri Iroda, orvosi rendelők, várók, ravatalozó) takarítása, kézbesítési feladatok ellátása a község teljes területén, a községi könyvtárosi feladatok ellátása.
Illetmény és juttatások:
Az illetmény megállapítására és a juttatásokra a „Közalkalmazottak jogállásáról szóló” 1992. évi XXXIII. törvény rendelkezései az irányadók.
Pályázati feltételek:
- 8 általános,
- Felhasználói szintű MS Office (irodai alkalmazások)
- Felhasználói szintű internetes alkalmazások
- A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvényben előírtak szerint.
A pályázat elbírálásánál előnyt jelent:
- B kategóriás jogosítvány
- helyismeret
Elvárt kompetenciák:
- Jó szintű környezethigiéniás igényesség,
- Kiváló szintű titoktartás, diszkréció
A munkakör legkorábban a pályázatok elbírálását követően azonnal betölthető.
A pályázat benyújtásának határideje: 2018. december 11.”
Hát, ez bizony az aminek látszik. Intézményi takarító, kisegítő és könyvtáros, így, egy személyben, valamint esetleg csizmadia és kéjgáz. All in one – értem én, hogy össze akarták vonni az udvaros és a hivatalszolga munkakörét, kicsi a település, szegény az önkormányzat, de a könyvtáros mit keres ebben az álláshalmazati jelenségben? Az is annyit ér, amennyije van, vagyis semmije, mint a takarítónak és a kisegítőnek? Mert a honi könyvtárosok között nem dúl a dőzsölés oly káros vétke, túlzás lenne állítani, hogy a Karib-tenger vagy akár csak az Adria tele volna a magyar vidéki bibliotékák őreinek yachtjaival, márpedig a jelek arra mutatnak: azok a senkik akik ma valakik lettek, csak ezt tisztelik.
Elképzelem a jelenetet:
– Annuska, kiadná nekem a Vörösmarty-összest? Dolgozatra készül a gyerek!
– Mindjárt adom, aranyoskám, csak előbb kipucolom a mosdót, tegnap megint banketteztek a méltóságos polgármester úrék, tiszta dzsuva az egész!
Tudjuk: a helyzet valójában ennél is rosszabb. A vidéki könyvtárosok, sőt, művelődési ház-igazgatók nagy része úgynevezett „kulturális közmunkásként” dolgozott, legalábbis idén nyárig, ami azt jelenti, hogy amikor bevezették, az illető, korábban közalkalmazotti állományban lévő munkatársaknak felmondtak, majd kevesebb pénzért, közmunkásként szerződtették ugyanőket vissza. Még gyakoribb volt, hogy más diplomával rendelkező pályakezdőket vettek fel kulturális közmunkásnak, a fiatalok abban reménykedtek, hogy státusba kerülnek.
Tehát a könyvtárosok már eddig sem a könyvtárosi bért kapták, hanem a kulturális közmunkásokét, ami bruttó 110 ezer forint volt. Hanem idén nyáron sok ezrüket elbocsátották, és már csak „normál” közmunkát kaphatnak, aminek a bére bruttó 81 ezer, nettó 54 ezer forint. Valamint jó esetben – mikor van – árokásásból áll.
Ehhez az országos nyomorúsághoz képest ugyan még az a csoda, hogy Kőszegszerdahelyen felvesznek könyvtárost – habár mondjuk, mint látjuk, mosdópucolással és kifutóskodással kombinálva.
De mégis: könyvtárost.
Ami azt jelenti, hogy van könyvtár, sőt, talán még lesz is, hiszen foglalkozni kell vele. Habár egészen pontosan addig lesz, míg eszébe nem jut valakinek, hogy bálás butikot vagy inkább mennyiségi poharazót nyisson a helyiségben, mert ezek a beruházások messze favorizáltabbak akár önkormányzati szinten is – jövedelmező voltuk miatt – mint a voltaképpen passzív fogyasztó bibliotéka, ami csak a pénzt viszi.
Sőt, érdekes intézmény is lehet, én ugyanis eddig nagyon kevés olyan könyvtárban jártam, ahol szükséges lett volna a titoktartás és a diszkréció: talán a Vatikán levéltára lehet ilyen, vagy a KGB irattára, máshol azért az intézmény lényege az, hogy nyilvános, a köz javát szolgálja.
Kiműveli az emberfőket, habár, amint látom, nem nagy sikerrel.
Ugyanis ezt az álláshirdetést is megfogalmazta valaki, erről az állásról is határozott másvalaki, és az ő gyermekkorukban még egészen bizonyosan volt könyvtár, de amint látjuk, annak látogatása nem tett rájuk mély hatást.
Ha ugyan látogatták. Erre nem tennék szent esküvést.
Összegezve: szép és művelt országban élünk, mely méltán lehet büszke irodalmára, költészetére, alkotó értelmiségére.
De vezetőivel – bármely szinten is vezessenek, Országháztól önkormányzatig – már kevésbé dicsekedhet.
Hogy visszatérjünk Vörösmartyra:
„Ment-e
A könyvek által a világ elébb?”
A világ ment. Csak mi nem.
Mi maradtunk, itt a magyar Ugaron.
„Csönd van. A dudva, a muhar,
A gaz lehúz, altat, befed
S egy kacagó szél suhan el
A nagy Ugar felett.”
Jaj, bocsánat, ez már Ady, akinek jövőre kultúrpolitikai okokból elmarad a centenáriuma, államtitkári határozat alapján most már máskor halt meg.
Hogy mikor, azt majd megtudjuk a Magyar Közlönyből.
De legalább nem kell Ady-megemlékezést tartani a kőszegszerdahelyi könyvtárban.
