Orbán Viktor gyűlöletkampánya célba ért.
Kocsis Olivió párbeszédes képviselőtársamról ilyen plakátok jelentek meg az utcán. Az ember gyomra összeszorul. Ha nem ismerjük fel idejében vagy hagyjuk szabadon burjánzani ezt az uszítást bárki ellen is, akkor az a béke, az a társadalom, amit ma ismerünk el fog tűnni a Föld színéről. Az a legkevesebb, hogy feljelentést tettünk ebben az ügyben, a mi felelősségünk ennél sokkal nagyobb. Véget kell vetnünk a gyűlöletnek! Minden egyes nap dolgoznunk kell azért, hogy egyesével győzzük meg az embereket arról, hogy a szolidarításnak, az egymás iránti tiszteletnek nincs alternatívája, ha egy boldog országot akarunk teremteni. Mindig is voltak Orbán Viktorok, Kövér Lászlók, Bayer Zsoltok, de az ő milliókat megalázó politikájuk sosem volt és nem is lesz tartós. Nekünk mindenki számít, és arra hívlak titeket is, hogy ebben dolgozzunk együtt! Martin Luther King azt mondta: amikor mindennek vége, nem ellenségeink szavaira fogunk emlékezni, hanem barátaink hallgatására. Barátaim, mi ne hallgassunk!
Drága barátaim! Véreim, magyarok! (meg zsidók, cigányok, arabok pirézek)
Hát azt hiszitek, hogy olyan kurva könnyű antirasszistának lenni?! Az, hogy embernek tekintsd kétlábú társadat, akármilyen a kultúrája, szokásrendje, szaga? Nem, drága barátaim, baromi nehéz. Az embernek a legnehezebb saját magát legyőzni – az alantas ösztöneit kordában tartani, és mégis megőrizni a mentális egészségét.
Nagy a felelőssége annak, aki egy társadalom irányítására vállalkozik. Választhat: segíti-e az egyént és a közösséget e nehéz munkában? Vagy céljai elérése érdekében éppenhogy felpiszkálja ezeket az ösztönöket, tapasztalatokat? Annak érdekében, hogy miközben egymásnak uszítja a zsidót-cigányt-keresztényt-muzulmánt akár magyar, akár német, akár szlovák vagy brazil, ő teli hálóval halászhasson a zavarosban dicsőséget, gazdagságot.