„A kérdés az, hogy várhatunk-e jót egy olyan embertől, aki a kommunista párt tagja volt, a pártállami titkosszolgálat ügynöke, vagyonának alapjait a Mečiar-korszak privatizációja során alapozta meg, ahogy akkor a többség, csalással.”
A pozsonyi Új Szóban Gál Zsolt rajzolta meg a győztes cseh párt elnökének portéját:
„Többszörös összeférhetetlenség áll fenn az esetében, mint nagyvállalkozó (Csehország második leggazdagabb embere) és politikus (pénzügyminiszter, és ezentúl alighanem kormányfő), és mint politikus és médiamágnás között. Pártja első kongresszusán a küldöttek 99%-a szavazott arra, hogy ő legyen a pártvezér. ANO nevű mozgalma valójában a korábban a közvetlenül tulajdonában álló cégre (Agrofert holding) emlékeztet, nem egy politikai pártra, és így is kezeli. Több céges alkalmazottja rendre feltűnt pártjában, a (cégei és a közszféra közötti) forgóajtó miniszterelnöksége esetén alighanem rakétarajtot vesz. Csalás (az ún. Gólyafészek-ügy) miatt nyomoz ellene a cseh ügyészség és vizsgálódik az unió csalásellenes hivatala (OLAF) is. Szóval mi jót várhatunk egy ilyen politikus-nagyvállalkozótól? Alighanem semmit.”
A pozsonyi lap publicistája szerint Babiš valószínűleg populista társai példáját fogj követni:
„Paranoid világképében hasonlít az összes többi térségbeli populista, autoritatív hajlamokkal rendelkező vezetőre. Valószínűleg pontosan azt próbálja majd tenni, amit ők. Megpróbál leszámolni ellenfeleivel, leállítani az ellene folyó vizsgálatokat, büntetlenséget biztosítani magának, kiiktatni a vele szemben kritikus újságírókat. Ugyanúgy, mint a többiek, az igazságszolgáltatás, a közmédia és a független médiák elfoglalásával, ellehetetlenítésével. És ezzel ugyanúgy alááshatja a demokrácia alapjait Csehországban, mint történt a többi szomszédos országban. Hogy ez mennyire sikerül, az nem az ő akaratától függ, hanem az ellenállás (koalíciós partnerek, ellenzék, intézmények, civil társadalom) erejétől.”
