Bármennyire is hihetetlen, ezen a héten nem írunk a Gruevszki-ügyről. Nincs is ilyen ügy, maga Kósa Lajos mondta a tévében, hogy évente több száz menekültügyi eljárás zajlik Magyarországon, miért épp a volt macedón miniszterelnök menedékkérelmével foglalkozik az ellenzéki sajtó. Ő, mármint Kósa Lajos persze érti, mire van ez a felhajtás Nikola Gruevszki körül, aki, nem mellesleg, az elmúlt héten menedékjogot kapott Magyarországon.
Nem a kormánytól kapta a menedékjogot – ezt már Orbán Viktor mondta péntek reggel a Kossuth rádióban, a kormánynak ehhez nincs köze, a bevándorlási hivatal döntött így, gondos mérlegelés után, minden fontos szempont figyelembe vételével, természetesen.
Nem erről írunk tehát, még csak nem is arról, hogy akkor most el kellene dönteni, hogy Macedónia milyen ország. Veszélyes, ahol Soros György zsoldosai üldözik a bevándorlás-elleneseket, vagy, olyan hely, ahol működik a jogállam, az ítélkezés elfogulatlan és független. Ez utóbbi eldöntése azért is lényeges, mert Gruevszki azzal az indoklással kapott menedékjogot Magyarországon, hogy hazájában veszélyben van az élete és üldöztetésnek van kitéve.
Viszont, ha Gruevszki élete veszélyben van Macedóniában, és üldöznék, akkor kérdés, hogy Magyarország miért támogatja Macedónia Európai Uniós csatlakozását. Egy olyan ország, ahol Soros zsoldosai lábbal tiporják az emberi jogokat, ártatlan embereket – lásd Nikola Gruevszki – megvádolnak, majd elítélnek, mitől méltó arra Orbán Viktor szerint, hogy az EU tagja legyen?
Ez akkora ellentmondás, amit talán csak Kósa Lajos képes feloldani. Kósa a Fidesz Jolly Jokere, aki mindent meg tud magyarázni, néhány éve a kupakok áfájáról például olyan előadást rögtönzött a sajtó képviselőinek, hogy máig csodálkozunk, amiért nem lett doktori értekezés belőle.
Kósa Lajos még azt a mostani kormányzati előterjesztést is meg tudja magyarázni, hogy a munkaadók a jövőben évente nem 250, hanem 400 órában is túlóráztathatják dolgozóikat, a túlórapénzeket pedig nem egy, hanem három év alatt kell elszámolni.
A szakszervezetek tiltakoznak, pedig, legalábbis Kósa Lajos szerint, ebben nincs igazuk. Mindez ugyanis nem a dolgozó emberek további nyomorítása, hanem, éppen ellenkezőleg, lehetőséget akarnak adni arra, hogy aki többet akar dolgozni, mint eddig, az többet dolgozhasson. És a háromévenkénti elszámolás sem kötelező a vállalatok számára, csupán egy lehetőség.
Volt már ilyen Magyarországon, amikor valamiről azt hittük, hogy ellenünk van, aztán kiderült, hogy értünk van ez is, mint minden más, amit a kormány talál ki. 2010 után, amikor különadót vetette ki a multinacionális vállalatokra, a rendelkezést azzal indokolták, hogy lehetővé szeretnék tenni, hogy ezek a cégek is kivehessék a részüket a nemzet javát szolgáló közteherviselésből. Annyira szép volt ez a megfogalmazás, hogy már akkor majdnem sírtunk a meghatódottságtól.
Ja, és ha már tényleg nem írtunk Gruevszkiről, mert tényleg nem történt semmi, leszámítva hogy a fél világ rajtunk röhög, a másik fele meg sajnálkozik, volna itt egy kérdés: tudja valaki, hogy hol van most Nikola Gruevszki és a jövőben miből fog élni Magyarországon?
