Nem ellenőrzik szigorúan a családok létszámát, sőt, már a három gyerek lehet az új eszmény.
A Disznó évének alkalmából Kínában kiadtak egy új bélyeget, amelyen a szülők mellett három kismalac látható. A szimbólumokra érzékenyek már ezt a célzást is értették, most viszont azt is bejelentették, hogy
megváltozik a három családtervezési hivatal funkciója.
Eddig szigorúan ellenőrizték, hogy betartja-e a család a központi programot. Mostantól viszont már csak megfigyelik a családokat, de nem utasíthatják őket a program betartására. Amely kezdetben az egyke volt, de mára már két gyereket is engedélyeznek. Ha több születik, büntetőadót kell fizetni.
A nemzetiségi területeken és faluhelyen eleve enyhébb volt a családtervezési politika, amelyet azért vezettek be, nehogy a városok túlnépesedjenek. Sanghaj lakossága így is túllépte a 20 milliót, Pekingé, Tiencsiné, Kantoné és Sencsené pedig a 10 milliót. Csungkingnak pedig az agglomerációval együtt 48 millió lakosa van.
A népességnövekedés mesterséges korlátozása ugyanakkor sikerült, és ennek kedvező hatása volt a reformokra. Most viszont már látszanak a negatívumok:
rohamosan öregszik a lakosság és kevés a gyerek.
Ez Kínában különösen azért nagy gond, mert az idős szülők alig számíthatnak az államra, elsősorban a gyerekben bízhatnak, ha már nem képesek ellátni magukat.
Az állam tehát most kezdi szaporodásra buzdítani a világ legnépesebb államának polgárait, ugyanakkor a szűkös lakásviszonyok és a méregdrága magánoktatás miatt az átlag család örül, ha egy gyereket fel tud nevelni. A sok gyerek csak az elit szintjén realitás, illetve a legszegényebbek esetében.
A változás mégiscsak megindult: évtizedes egykézés után a kínaiak lassan maguk dönthetik el, hogy hány gyereket akarnak.
