Az energetika pont olyan, mint a foci, a divat, a főzés, a lakberendezés, na meg még tengernyi más, melyekhez mindenki ért. Illetve mégsem. Nem teljesen. Igaz ugyan, hogy a modern, XXI. századi, információáradatban fuldokló ember sokszor és sokfelől hall harangozni valamit, de általában túl távoli neki a templom, így aztán sosem derült ki pontosan, a török jön, az árvíz, vagy a mise. Pedig azt jó lenne tudni a helyes cselekvés érdekében – mondaná az ember. De az emberek szerint ez mindegy. Az embereket nem érdekli annyira. Illetve semennyire.
Fenti okból általában úgy áll a helyzet, hogy amit az átlagember már tud, vagy amiben hisz, azt elfogadja, amiben nem hisz, azt „biztos hazugság” minősítéssel elveti, ugyanígy elveti, ha olyan mondja, akiben/akinek nem hisz, mert sokkal fontosabb neki a „ki mondja”, mint a „mit mond”. Nem jár utána, mi igaz, mi nem, mert nem az ő dolga. Érdekesség, hogy akiknek elvileg az lenne a dolguk, azok sem, így aztán például
Magyar Péterről pontosan tudjuk, hogy ő Pallasz Athéné hazai változata, aki teljes fegyverzetben és még csodának is túl rövid kipattanási idővel érkezett, de hogy esetünkben kicsoda a magyar Zeusz, az továbbra is a nagy rejtélyek egyike.
Megjegyzendő, hogy Magyarnak az istennővel ellentétes neme nem véletlen, női Messiással nálunk ezt nem lehetett volna megcsinálni.
A köznép ilyetén viselkedése miatt célszerű minden lehetséges helyen elmagyarázni a dolgokat, hogy a lehető legtöbben értsék, és ennek megfelelően tudjanak választani a jó meg a kevésbé jó megoldások közül, nem is beszélve a rossz megoldások elvetéséről. Így nem hinniük kell, hanem ismeretanyaguk alapján tudnak logikusan dönteni. Ha pedig egyre több ilyen eset van, még az is előfordulhat, hogy ráébrednek arra, a legjobb döntés az, amit a szükséges információk birtokában elfogultság és harag nélkül saját maga hoz meg egy adott kérdés esetében, sőt talán arra is rájön, hogy a populista néphülyítők hosszas regnálása nélkül sokkal többre vittük volna, mint velük. Ehhez persze értő körbenézés szükségeltetik.
Mint az közismert, az energetikában a fogyasztók három energiafajtát igényelnek: üzemanyagot a közlekedés belsőégésű motorjai valamint gázturbinái számára, hőt a fűtéshez és elektromos áramot az összes többihez, néha még fűteni, sőt autózáshoz is. Ezek közül az elektromos áram a legkellemetlenebb energiafajta, mert azt csak nagyon drágán és bonyolult berendezésekkel lehet tárolni, ezért minden ország esetében biztosítani kell, hogy mindig pont annyi áram álljon rendelkezésre hazai termelésből és importból, amennyit az ország éppen fogyaszt. Ebből következően, ha túltermelés van (a megújulók, mint pl. a napelem nem kapcsolhatók ki meg be, ha süt a nap, működnek, ha akarjuk, ha nem) valamelyik erőművet vissza kell fogni, ha meg hiány (pl. téli estén, mikor a napelemek termelése nulla, az igény meg nagy), valamelyik erőművet fel kell terhelni, illetve ha nincs már fölös kapacitás, növelni kell az importot. Az import drága, a fosszilis (szén, olaj, gáz) tüzelőanyaggal működő erőművek sok széndioxidot bocsátanak ki, és az áramtermelésük szintén nem olcsó, a megújulók pedig, mint azt már feljebb írtam, nem vezérelhetők.
A jövő hidrogén alapú energetikájában a felesleges árammal vizet bontva hidrogént állítunk majd elő, amely tartályokban hosszú időn át is tárolható, és áramhiány esetén áramtermelésre felhasználható, de attól még sajnos elég messze vagyunk, és addig is ki kell húzni valahogy.
Az átmeneti időszak legjobb megoldásának az atomerőmű látszik, annak ugyanis nincs széndioxid kibocsátása és akkor termel áramot, amikor akarjuk (nem olyan, mint a kutya vacsorája). Ez jól látható az alábbi, 2023-as magyar áramtermelési energiamixből is, amely szerint a közel fél évszázada megbízhatóan üzemelő Paks I. még mindig a legtöbb áramot biztosítja Magyarországnak, hiába négyszer akkora a napelemek névleges teljesítménye, mint Paks I. 4 blokkjáé összesen. Az áramtermelés
- atomenergiából 45,6 %,
- földgáztüzelésből 20,5 %,
- napelemek által termelt 18,7 %,
- széntüzelésből 7,2 %,
- biomassza és biogáz tüzelésből 5,5 %,
- szélturbinák által termelt 1,8 %,
- egyéb 0,7 %.
Magyarország az áramtermelést illetően jelenleg rosszul áll. Az import aránya igen magas (2023-ban 24,1 %), ráadásul az országba sorra települnek be az energiaigényes (főleg akkumulátor-) gyárak, amelyeket el kell látni energiával, és az ország napelem kapacitása is nő, azaz egyre nagyobb a hektikus áramtermelés, amelyet gyorsan indítható, valamint gyorsan fel- és leterhelhető gáztüzelésű erőművekkel lehet kikompenzálni. Paks II. egyelőre csúszik, üzembe helyezése 2033–34-ben várható, így azonnal kell lépni gázerőmű építés ügyben. A tervezett összteljesítmény 1500 MW (orosz földgázra). Nem hanyagolható el eközben Paks I. blokkjainak élettartam meghosszabbítása, ahogy Paks II. folyamatos építése sem. Ezekből jól látható, hogy a kényszerhelyzet miatt milyen viszonyban kell lennünk az orosz elnökkel.
Sok ok vezetett idáig, amíg ez a kellemetlen helyzet kialakult, a japán mérnököktől kezdve Merkelen keresztül Putyinig, de hogy a diktátori, azaz a kétharmad révén gyakorlatilag teljhatalommal bíró regnálóknak, illetve bocs, A Regnálónak 14 év állt rendelkezésére a megfelelő intézkedések megtételéhez (Paks II. előkészítését már a második Gyurcsány kormány elkezdte), és mégis ide jutottunk, az egyértelműen az Orbán kormányok bűne.
A gondot fokozza, hogy a lakosság, főleg a környezetvédők hatásos, félelemre apelláló működése révén (lásd még: háborúpártizós propaganda, az is a félelemre épít) erősen ódzkodik a nukleáris jellegű létesítményektől. A helyzet azért furcsa, mert jelenleg az atomerőműnél hatékonyabb széndioxid kibocsátás mentes, időjárástól függetlenül folyamatosan működő, áramtermelő technológiánk nincs, azaz a környezetvédőknek inkább szorgalmazni kellene az atomerőművek építését. Az emberiség első számú ellensége jelenleg a széndioxid kibocsátás okozta klímaváltozás, nem pedig az atomerőmű.
Az atomerőmű veszélyességét illetően:
- A világon jelenleg 400 fölötti számú nukleáris létesítmény működik. Ezek veszélyessége a tapasztalatok szerint például a gépkocsihoz képest gyakorlatilag nulla (a közlekedési balesetben meghaltak száma kb. 1,5 millió fő / év), ennek ellenére a gépkocsi népszerű és divatos valami, csillogó kiállítások, sok autós újság, reklámok garmadája, a harc nem a gyilkos eszköz ellen folyik, hanem a hajtást biztosító belsőégésű motorok ellen, azaz ha a hajtás elektromos, már nincs is vele semmi baj. Nem úgy az atomerőművel!
- A 2011. március 11-én, helyi idő szerint 14 óra 46 perckor bekövetkezett, 22 000 ember halát vagy eltűnését okozó fukusimai földrengés és az azt követő szökőár ellehetetlenítette a helyi erőmű hűtését, és bekövetkezett a Csernobil óta legnagyobb nukleáris baleset. Az eseményt követő második napon az erőműben darubaleset történt, melynek következtében egy munkás meghalt, négy megsérült. A nukleáris baleset okozta egyéb sérülésről vagy halálról nincsen információ, de Fukusima hallatán az emberek nagy többsége a 22 000 : 1 haláleset arány ellenére mégsem a cunamira, hanem a reaktorok leolvadására gondol.
A fentiek természetesen nem azt jelentik, hogy az atomerőmű tervezésénél nem a legeslegnagyobb gondossággal kell eljárni. Mivel a fukusimai baleset miatt tovább szigorodtak az nemzetközi előírások, a jövő atomerőművei még biztonságosabbak lesznek (Paks II. csúszása főleg annak köszönhető, hogy a Roszatom tervezőinek rendkívül nehezen és csak hosszú idő alatt sikerült egy olyan, immár az összes új követelménynek is megfelelő engedélyezési dokumentációt összehoznia, amelyet a magyar hatóságok el tudtak fogadni).
A paksi blokkok ma már a klímaváltozás miatt közvetlen hűtésük révén a Duna élővilágára veszélyesek. Kevés a Duna vízhozama, és a víz már eleve meleg. Különösen így lesz ez, mikor már Paks II. is üzembe lép. A megoldás mérnökileg egyszerű, az erőműből távozó hűtővizet olcsó, úgynevezett nedves hűtőtornyokkal részáramban annyira kell lehűteni, hogy a 30 °C előírt vízhőmérséklet tartható legyen. A félreértések elkerülése és a hozzá nem értők felvilágosítása érdekében tisztázandó, hogy ezek nem hatalmas hűtőtornyok, melyek az erőművi gőzkörfolyamat végén a gőz lecsapatást végzik (az továbbra is közvetlen Duna vízhűtéssel történik, hogy a teljesítmény és a hatásfok a lehető legjobb legyen), hanem az erőműből kilépő, a kondenzátorokon felmelegedett hűtővizet hűtik vissza. Ezek relatíve olcsó berendezések, és ha van rá pénz, az építésüket a hűtővíz kifolyó csatorna mellett minél hamarabb meg kell kezdeni. Csak akkor működnek, ha szükséges (a nyári legmelegebb napokon), és gazdaságosan biztosítják, hogy a blokkok teljesítményét sohase kelljen visszafogni. Paks II-nél természetesen ugyanez a megoldás kötelező, és úgy tudom, ott a nedves hűtőtornyok betervezése meg is történt.
Sajnos nem bízom benne, hogy a hűtőtornyok megépítése a mai pénztelenség mellett, a médiában kavargó ostobaságokat (ún. „szakértői vélemények” inkluzíve) és a kormány erősen visszafogott képességeit is figyelembe véve hamar megvalósul. Na, sebaj, majd az unokák megérik!
Ha ugyan.
