A dél-koreai hírszerzés információi szerint olyan súlyos az élelmezési válság a világtól elzárkózó nemzeti kommunista államban, hogy a hatalom kénytelen a hadsereg élelmiszer fejadagjainak csökkentésére is. Ennek az a következménye, hogy a katonák egy része fegyveres banditákká változik, akiket a rendőrség sem képes megfékezni. A lakosság retteg a hadseregtől holott a katonák eddig a nemzeti büszkeség szimbólumai voltak.
Kim Dzsongun nemrég sírva kérte népe bocsánatát a rossz élelmezési helyzet miatt. Akkor úgy rendelkezett, hogy a hadsereg élelmiszer készleteiből adjanak át jelentős részt a civil lakosságnak, amely egyes területeken éhezik.
Miért alakult ki a tömeges éhség abban a rendszerben, amely 1945-ben a Szovjetunió segítségével jött létre, de nemzeti kommunista diktatúra lett miután Moszkva és Peking szakított egymással?
Dzsucse – a szuverén erő
Ez volt a rendszer alapító Kim Ir szen elképzelése: Észak Korea népe a világgal szemben egyedül is csodát művel megvalósítja a kommunista paradicsomot. Ma már Kim Ir Szen unokája, Kim Dzsongun van hatalmon, de a kommunista paradicsom távolabbinak tűnik mint a dzsucse meghirdetése idején.
Akkor ugyanis még sokan hittek a kommunista paradicsomban, de manapság a hitbuzgalom csak néhány veteránt jellemez.
A nagy példakép, a Szovjetunió megbukott, Kínában pedig a kommunista párt piacgazdaságot hozott létre, amely az Egyesült Államokkal versenyez, és végképp lemondott a kommunista paradicsomról.
Kim Dzsongun apja, a dinasztia középső tagja, azzal egészítette ki a dzsucsét, hogy a kommunista paradicsom helyett a szuverén észak-koreai hatalom megerősítését állította a középpontba. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy mindent a hadseregnek! Így lett Észak Korea „atomhatalom”, melynek vezérével Trump elnök is leült tárgyalni. Csakhogy a tárgyalásokból PR aukción kivül semmi sem lett, de a hadsereg továbbra is lenyeli a GDP legkevesebb 90%-át!
Külföldi támogatás?
Észak Koreának egyetlen igazi szövetségese van, ez pedig Kína, amely semmiképp sem szeretné, hogy az északi határai mentén megjelenjenek USA szövetséges katonák. Amikor Kim Dzsongun hatalomra került, akkor Peking neki reformokat ajánlott, de ezt az ifjú diktátor elutasította. Megölette mentorát, aki a kínai reformok végrehajtását készítette elő. Kim Dzsongun számára továbbra is a hadsereg az abszolút prioritás, de hogyha már őket sem tudja ellátni, akkor a rendszer alapjai kerülhetnek életveszélybe. Peking ugyan támogatást ígér, de kivár.
A kínaiak azt szeretnék elérni, hogy a válság rádöbbentse a még mindíg ifjú diktátort, hogy a dzsucse útja járhatlan.
Csakis valamilyen kínai tipusú reform képes megoldani Észak Korea problémáit, melyet az ENSZ szankciói is súlyosbítanak. Ezeket az ENSZ szankciókat, melyek az atomfegyver kísérletek és a rakétarendszerek fejlesztése miatt sújtják Észak Koreát, Kína is aláírta. Erre hivatkozva késleltetheti a támogatást Észak Koreának, amelynek élelmiszer helyett egyelőre be kell érnie a diktátor bocsánat kérésével és könnyeivel…
