A politika mai hatalmi vámszedői és szerencselovagjai fenntartják maguknak azt az abszurd jogot, hogy ők mondják meg, mi egyház és mi nem. A vallási tevékenység ismérveinek létén, vagy nem létén vitatkoznak azok, akik a keresztény erkölcsre való hivatkozással döntenek az egyházként való bejegyzésről, ezzel támogatva, vagy megfosztva szociális, karitatív intézményeket az állami támogatástól.
Így lett a Szent Margit Anglikán Episzkopális Egyház bejegyzett, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség meg nem. Pedig annak oktatási intézményeiben, idősek otthonaiban és hajléktalan szállóin, könyvesházában és karitatív egyesületében, de még üdülőjében is a hitélet ott van, egyházközségeiről nem is beszélve. A vallási tevékenység tehát egyértelmű.
Bezzeg az említett Szent Margit Anglikán Episzkopális Egyház már messze nem rendelkezik ilyen mutatókkal, vallási tevékenységéről pedig annyit csak, amennyit Márfi Gyula érsek említett egy levelében: „Anglikán egyházból egyet ismerünk, ez Szent Margit Anglikán / Episzkopális Egyház néven található a régi jegyzékben. Nevéből ítélve a katolikusbarát High Church irányzathoz tartozik. Lelkészük Dunakeszin lakik, ahol semmiféle anglikán közösség nincs. A tiszteletes úr elsősorban a budapesti Angol Nagykövetség alkalmazottait pasztorálja.” Ez legalább korrekt közlés a levélben, ha a többi már messze nem is az. Az Episzkopális mégis bejegyzésre került, a Testvérközösség meg nem.
A Magyarországi Lectorium Rosicrucianum Egyesület egyházként történő elismeréséről is tárgyalt a nagyérdemű ház. Tartok tőle, hogy hitéleti mutatókban az említett anglikánokkal egy szinten állnak a rózsakeresztesek is, és az anglikánokkal együtt bizonyítják a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséggel szembeni politikai előítéletességet. Vérforraló ez mindenféleképpen! Skandalum azért, mert az utóbbi nem csak nevében hordozza magyarságát a másik kettővel szemben, de hitéletének gyakorlata is bizonyítottabban hazafiasabb a másik kettőnél.
A parlamenti többség politikai döntést hoz
Ha már az MTA elnöke korábban leszögezte, a vallási tevékenység vizsgálatával kapcsolatban, hogy „meggyőződésem szerint tudománytalanul járnék el, és félrevezetném az Országgyűlést, ha egy, az adott fogalmi keretek között tudományos megalapozottsággal és hitelességgel meg nem ítélhető kérdésben iránymutató tudományos állásfoglalást adnék” – akkor azt hiszem világos, hogy a kétharmados fölény birtokában a parlamenti többség politikai döntést hoz, amikor megmondja mi egyház és mi nem!
Saját törvényét szegi meg az Országgyűlés, amikor nem hajlandó dönteni a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség jogállásáról – így döntött az Alkotmánybíróság, erről október 5-én beszámolt a hvg.hu.
A hatalom szeretete győzött a szeretet hatalma felett!
Egyedülálló mutatvány a világban! Bohóckodás a keresztényi tanítással! Szégyenteljes farizeus magatartás ez! Pártérdekeiknek megfelelően, hatalomban való maradásuk szempontjainak mindenáron való figyelembevételével döntenek arról, amihez semmi közük sincsen!
Sanyargatnak bennünket, pedig mi csak szolgálni szeretnénk – hangsúlyozta Iványi. A hatalomnak hálásnak kellene lennie, amiért valaki őszintén elmondja a véleményét. Mást nem is tehetünk – jegyezte meg. A Bibliában nincs benne, hogyan lehet elvtelen kompromisszumokat kötni, és arra sem kapunk bátorítást, hogy megalkuvók legyünk. Az egyház nem hagyományőrző klub, kötelessége reagálni a napjainkban tapasztalható jelenségekre. Ha nem beszélhetünk szabadon arról, hogy a társadalomban és a közéletben hol sérülnek a bibliai tanítások, akkor – állapította meg Iványi Gábor – elveszítjük egyházi jellegünket!
