Mi történik, ha valaki bevándorló hátterű, muszlim, ráadásul nő és még leszbikus is. A hozzá hasonló emberek nem léteztek a regényekben, amíg Fatima Daas gondolt egyet és ellentmondó identitását regényben tárta fel. Franciaországban valószínűtlen irodalmi siker lett.
Fatima Daas hozzászokott, hogy nem olvas olyan emberekről, mint ő. A saját életén alapuló könyv, az „Utolsó” egy fiatal, leszbikus muszlim nőt mutat be Párizs sötét külvárosában, aki azért küzd, hogy kibékítse környezetével ellentétes identitását.
„Azzal a gondolattal nőttem fel, akár filmekben, akár könyvekben, hogy nem létezem. Nem léteztem fiatal leszbikus, muszlim nőként, bevándorlói háttérrel” – mondta a 26 éves Daas egy nemrégiben adott interjúban
„Tehát a kérdés, amit sokat tettem fel magamnak, az: „Hogyan alakítjuk magunkat, ha a magunk problémái még kérdésként sem merülnek fel a társadalomban?”
A reprezentáció és az identitás sokat tárgyalt téma Franciaországban, egy olyan országban, amely az univerzalista hagyományra büszke, amely minden állampolgárt egyetlen francia identitásban egyesít – etnikai hovatartozásuktól vagy hitüktől függetlenül. Az identitáspolitikát gyakran a társadalmi kohézió fenyegetésének tekintik.
Daas könyve valószínűtlenül nagy sikert aratott, amikor tavaly megjelent. A kritikusok dicsérték a regény erőteljes líráját, és üdvözölték a szerzőt a nem, a szexualitás és a vallás körüli tabuk megtöréséért. 2020-as óta bemutatása óta nyolc nyelvre fordították le. Az Egyesült Államokban az Other Press gondozásában jelenik meg november 23-án.
A „Fatima Daas” egy álnév, és ez a regény főszereplőjének a neve is. A szerző elmondta, hogy könyve autofikció, a kitalált önéletrajz egy formája, de hogy mennyi igaz és mennyi van kitalálva, azt az olvasónak kell kitalálnia.
Daas nem volt hajlandó megadni valódi nevét, részben azért, mert nem akarta bevonni a családját. De hozzátette, hogy az álnév használata összhangban van a többféle identitás játékos felfedezésével: „egy karakter létrehozásáról és megtestesítéséről, önmagam újrafeltalálásáról” szólt.
A regény minden fejezete úgy kezdődik, hogy „A nevem Fatima”, majd egy megerősítés követi, például: „Francia vagyok”, „Algériai vagyok”, „Az iszlám egyik szimbolikus alakjáról kaptam a nevét”.
Az elbeszélést a főszereplő gyermek- és serdülőkorának visszaemlékezései tarkítják. Egy algériai muzulmán család három nővére közül a legfiatalabb, és az egyetlen aki Franciaországban született. Fatima, aki nehezen tud beilleszkedni az iskolába, de romantikus kapcsolatokat ápol nőkkel, annak ellenére, hogy a homoszexualitást bűnnek tartja. Küzd a szégyenérzettel, de nem hajlandó feladni egyetlen részét sem.
azt mondta, hogy regénye több, mint identitásigazolás; ez volt egy módja annak, hogy elmondjam, amit kimondani akarok:
ha leszbikus és muszlim vagyok, akkor ehhez jogom, képességem és szabadságom van”
A regényt 18 hónap alatt írta meg, a Paris 8 Egyetem kreatív írás mesterképzésének részeként. Ott találkozott egy regényíróval és filmrendezővel, aki azért jött, hogy a kurzus részeként beszéljen karrierjéről. Amikor Daas mesélt Despentesnek a könyvről, amelyen dolgozik, Despentes ösztönözte őt, emlékezett Daas.
„Azt mondta, hogy sokan meglátják magukat abban, amiről beszélek” – tette hozzá. – Szóval nagyon fontos volt, hogy folytassam az írást.
Az Utolsó a családi konyhában kezdődik és ér véget. Egy anya birodalmában, aki meg akarja tanítani a lányát, hogy készítsen ételt egy feltételezett férjnek.
Fatima nem főzni, hanem írni akar,
és erről mesél ez a töredezett regény is, amely a tabuk sűrű tömegén töri át magát. A mindennapi élet jeleneteiből merítve önéletrajzi anyagokat ragad meg, hogy megvizsgálja annak minden részletét: a vallásgyakorlás és a homoszexualitás szinte egyidejű felfedezését, az őszinte hit és a vallása által elítélt és elutasított identitás közötti szakadás érzését, valamint a vágy, hogy mindent megalkuvás nélkül összebékítsen.
Talán a legjelentősebb tabu, amellyel Daas a regényben foglalkozik, az internalizált homofóbia kérdése. A főszereplő mindvégig „bűnösnek” írja le magát, és zavarban van és szégyelli magát.
Két héttel a könyv megjelenése után, 2020 szeptemberében Daas vendége volt a France Inter közrádiónak.
Arra a kérdésre, hogy karakteréhez hasonlóan úgy gondolja-e, hogy leszbikussága bűnössé teszi, Daas igennel válaszolt.
„Az összetettséget keresem” – tette hozzá. Kritikahullám következett a közösségi médiában, amelyben LMBT-személyek homofóbia bátorításával vádolták Daast.
Az interjúban Daas kifejtette, hogy meg akarta magyarázni belső konfliktusait, de nem akart egyetlen csoport szóvivőjeként sem fellépni.
Faïza Guène, egy írónő, aki 19 évesen Franciaországban szerzett hírnevet első regényével, a „Kiffe kiffe demain” („Továbbiak a holnapról”), azt mondta egy interjúban, hogy
„sokan jobban szerették volna, ha Fatima Daas ír egy könyvet az iszlám feladásáról, mert leszbikus.”
„Ha ma francia akarsz lenni, teljes mértékben francia állampolgár, fel kell adnod identitásod egyik töredékét” – mondta. – De tele vagyunk paradoxonokkal.
Míg az „Utolsó” nem kínál megoldást az ellentmondó identitások problémájára, Daas azt mondta, reméli, hogy a különböző hátterű olvasók kapcsolatba fognak lépni egymással a társadalomban elfoglalt helyükért való küzdelemben.
„Nem volt könnyű így felnőni” – mondta. Bár az írás segített neki olyan dolgokat kimondani, amelyeket soha nem gondolt, hogy kimondja, hozzátette, egy sikerregény kiadása nem enyhítette szégyenérzetét.
„Nem hiszem, hogy az irodalom megmentheti az embereket, de felszabadító lehet” – mondta.
„Ez az, amit ez a könyv adott nekem.”
