Orbán Viktort és kormányát nem az Európai Unió fogja eltávolítani a hatalomból. Ebből a szempontból nagyjából lényegtelen, hogy elfogadják-e Judith Sargentini jelentését, és elindítják-e Magyarország ellen a sokat emlegetett 7-es cikkelyhez vezető eljárást. És nem is Macron francia elnök, vagy Merkel német kancellár szabadítja meg Magyarországot Orbán Viktortól.
Ezt a harcot – hogy a Fidesz szóhasználatával éljünk – nekünk magyaroknak kell megvívnunk. Már amennyiben akarjuk egyáltalán. Nem lesz könnyű, mert mi alapvetően békés népség vagyunk. Béketűrők, fát lehet vágni a hátunkon. Nem szoktunk a harchoz, hiába is állítja ezt szeretett vezérünk – ő is leginkább a szájkarate műfajában vitézkedik. Igaz, abban gyakorlatilag verhetetlen.
1989-ben készen kaptuk a szabadságot, nem kellett küzdenünk érte, a Szovjetunió szétesésével ölünkbe pottyant a demokrácia. Nem dolgoztunk meg érte, ezért nem is igazán tudtuk megbecsülni. Azt hittük, hogy a szabadság csak úgy ér valamit, ha vele együtt a jólét is eljön. Hogy majd utolérjük, talán le is hagyjuk Ausztriát, Németországot. Hollandiát, Dániát.
Amikor ebben a várakozásunkban csalódtunk, megsértődtünk a szabadságra. Visszasírtuk Kádár igazságtalan, de kiszámítható és végső soron élhető rendszerét, kezdtünk csak a szépre emlékezni. Hogy minden évben egy kicsivel jobb lett – másként fogalmazva: kevésbé rossz.
Igazságtalanok voltunk a szabadsággal, a demokráciával és most, amikor már csak nyomokban maradt belőle, talán majd kezdjük újra megbecsülni. A harmadik kétharmad azt tesz, amit akar, egyedül a józan belátásukban bízhatunk. Hogy nem számolják fel a demokratikus jogrend maradékát, megmaradhatnak a civil szervezetek, a néhány független, vagy annak látszó újság, tévé, rádió. Hogy a narancson kívül, más gyümölcs is teremhet a magyar ugaron.
Nem kell helyettünk elküldeni Orbánt, de segíteni lehet nekünk. Erőteljesebb kiállással a korábbiaknál kevesebb kompromisszummal. Mert talán mégsem annyira reménytelen ez az ország, mint amilyennek látszik. „Élnek dolgozók is, költők is bűntelen”.
Mi magyarok jobb sorsot érdemelnénk annál, mint ami vár ránk.
Roppant izgalmasnak nevezte, hogy a konzervatívok miként voksolnak majd a Magyarországról szóló jelentés ügyében. Reméli, hogy a Bizottság vezetője kritikus lesz Orbánnal, hiszen neki a tisztségéből következően a közös jogot és értékeket kell védelmeznie. Márpedig a magyar kormányfő megszegi azokat.
A zöldek strasbourgi társelnöke reméli, hogy Juncker a jövő héten, az unió helyzetéről tartandó értékelésében kitér a magyar, a lengyel, sőt esetleg a román jogállam helyzetére is, mert hogy itt jelenleg alapkérdésről van szó. Ska Keller rámutatott:
az EU a demokráciára épül, és az veszélyben van több tagállamban is.
Nagy kérdés, hogy Európa miként reagáljon rá. A politikus külön is roppant izgalmasnak nevezte, hogy a konzervatívok miként voksolnak majd a Magyarországról szóló jelentés ügyében. Reméli, hogy a Bizottság vezetője kritikus lesz Orbánnal, hiszen neki a tisztségéből következően a közös jogot és értékeket kell védelmeznie. Márpedig a magyar kormányfő megszegi azokat.
Keller úgy érzékeli, hogy mind inkább kiszivárog: az európai konzervatívok mennyire dühösek a magyar miniszterelnökre. Mint mondta, valóban itt az ideje, hogy tisztázzák a viszonyukat vele. Ha nem teszik, abból gondok lesznek az EP-választás kampányában, hiszen a választóik felteszik nekik a kérdést, hogy miként közösködhetnek olyasvalakivel, mint Orbán? Továbbá ha Weber a jogállami eljárás megindítása ellen szavaz, akkor onnantól kezdve aligha képes meggyőzni bárkit a középbalon, hogy támogassa a Bizottság elnöki teendőiért folyó versenyben. A kellő többség még messze van számára, ráadásul nem zárta ki, hogy nem pályázik a szélsőjobb voksaira.
Pedig a zöld EP-képviselő szerint a konzervatívoknak rá kellene döbbenniük, mennyit veszítenek, ha egyre jobbra tolódnak.
„Ha egyesíteni akarom a jobboldalt, akkor úgy is kell beszélnem” – mondta Orbán Viktor jó húsz évvel ezelőtt. Ennek fényében kell értelmezni a miniszterelnök kirgizisztáni mondatait, amely ellenzéke, ellenfelei dühítéséről, a saját táborának az összetartásáról, a jobbikos szavazók odacsábításáról szólt És még egy dologról Haraszti Miklós szerint mint Orbánnál minden, egyúttal a pénzről is szól a közeledése az ázsiai diktatúrákhoz.
„Korábban sértésnek szánták, hogy Magyarország Európában a legnyugatibb keleti nép, de a türk országok fantasztikus sikerei, gazdasági és politikai fejlődése miatt ma már dicséret, ha keleti népnek nevezik a magyarokat” – jelentette ki Orbán Viktor Kirgizisztánban az MTI szerint.
„Nyugaton élni jó, ez egy sikeres része a világnak. Magyarország is egy sikeres ország, de ennek következménye van, hogy mégis csak idegenek vesznek minket körül, és rokontalanok vagyunk. Ezért Magyarországban erős a szándék, hogy a kulturális, szellemi, földrajzi gyökereit ápolja” – így fogalmazott Orbán Viktor kirgizisztáni látogatásán. Ennek a gondolatmenetnek a kifejtését pedig a miniszterelnök hivatalos Facebook oldalán láthatjuk-hallhatjuk, ezt fontosnak tartotta bevágni az oda feltöltött alig egyperces videóba.
Első hivatalos miniszterelnöki látogatás Kirgizisztánban // First official prime minister visit to Kyrgyzstan
Közzétette: Orbán Viktor – 2018. szeptember 4., kedd
Kérdés, kinek szólt az üzenet? És miért?
Haraszti Miklós szerint a meghökkentő gondolatsor nem a tartalma, hanem éppen a radikális tartalmatlansága révén illeszkedik az orbáni politikába.
„Igazán tudhatná Péter, hogy a politikai beszéd nem beszéd, hanem politika” – fejtette ki Harasztival beszélgetve Orbán Viktor jó húsz éve, arra reagálva, hogy EsterházyPéter hevesen bírálta Orbánt az éppen akkoriban jobboldali klisékre átváltó beszédmódja miatt. „Ha egyesíteni akarom a jobboldalt, akkor úgy is kell beszélnem”, tette hozzá Orbán,emlékezik a volt politikus.
FH
Haraszti, aki jelenleg az ENSZ jelentéstevője a Belarusz emberi jogi helyzetről, úgy véli: rossz nyomon jár, aki fennakad azon, hogy az üzenet gyökeresen ellentmond annak, amit Orbán 2010 előtt vallott, hiszen akkor még arról beszélt, hogy a keleti barbárság nem illik hozzánk.
Orbán politikájának a lényege az elvek állandó, elvtelen cserélgetése,”
– mondja Haraszti
Orbán akkor még ilyeneket mondott: „Az államalapítás óta Magyarország nyugati ország, amely saját jószántából soha sem akar többé a kelet része lenni. …Egy nyugatos nép a keleti önkény hálójában, ez a magyarok tragédiája” – hangzottak szavai 2007-ben. (Mindenesetre tanulságos ma, 2018-ban rászánni hat percet és végighallgatni a teljes orbáni beszédet.)
De visszatérve magára a Kirgizisztánban elhangzott orbáni gondolatmenetre, Haraszti szerint ennek hármas célja van.
Az egyik, hogy ezzel bosszantani képes a liberálisokat, az értelmiséget, a diplomatákat, az ízléssel, szabadságszeretettel, nyugati értékekkel, logikával és memóriával megvert embereket, akik felháborodottan reagálnak – ahogy most mi is tesszük.
Ezzel pedig az ő üzenetét erősítjük fel, tulajdonképpen az ő táborát tömörítjük tovább.
S ő a táborát – ez pedig már a fenti üzenet következő célja– most a kiábrándult jobbikos szavazókkal akarja bővíteni, mivel nem adta fel a korábbi tervét, a jobboldal totális egységesítését, amit ideiglenesen keresztülhúzott a Jobbik megerősödése. „A nyilazással, turulozással, sámánkodással, olyan választókat tud megszólítani, akiket annak idején éppen a pogány magyarság Európaverő dicsősége, a meg nem értettség mítosza vonzott a Jobbikhoz”.
A harmadik céljának a középpontjában a pénz áll, hiszen
„mint Orbánnál minden, egyúttal a pénzről is szól a közeledése az ázsiai diktatúrákhoz”.
Ezekben az országokban nincs közbeszerzési kötelezettség, a főnök ott egy intéssel rendel üzletet, amelyekhez a magyar fél a hazai partnereket anélkül is kijelölheti, hogy arról idehaza bárki tudomást szerezne. Így az uniós pénzcsapok befagyása utáni időkre is biztosítani lehet az oligarchákat hizlaló forrásokat, ahogy az Paks 2-vel már meg is indult.
Ne feledjük – mutatott rá Haraszti –, hogy az arcátlan posztmodern, a „bármi elmegy” („anything goes”) korszakában élünk, amikor akár a jobboldali szivárványkoalíció is elműködhet. Ahogyan Orbán teszi: az egyik partneremnek ezt üzenem, a másiknak azt, s mindegyik csak azt veszi le, hogy mennyire szeretem őt. Orbán Biskekben türk lesz, Helsinkiben finnugor.
Így Orbán a jövő héten teljes mellszélességgel kiáll majd „az iszlám invázió veszélyeztette” kereszténység mellett. „Bántanak minket, mert nem szeretjük a keleti jövevényeket”, fogja majd panaszolni az Európai Parlament előtti felszólalásában.
Az ott elmondandó beszédében vajmi kevés utalást fogunk találni az ismét megtalált keleti gyökerekre, a nyugat alkonyára, a KGB-s diktatúrák sikerére, ahogy Attilára és a Kurultájra sem ” – jósolja Haraszti.
KIhúzta a gyufát Orbán Viktorhoz intézett nyílt levelével Vekerdy Tamás, akit keresetlen szavakkal illet a Figyelő publicistája. Nem véletlen időzítésként az Orbán számára sorsdöntő európai parlamenti szavazás előtt nekimegy a kormánypárti média Sargentininek éppen úgy, mint Merkelnek.
Figyelő – Vekerdy Tamás előkerül, avagy „hozzátok a bénát!”
Vekerdy Tamás, aki az átlag napjain a vulgárpszichológia pétergábora, most a hosszú böjt elteltével kilépett a koplalókamrájaból, és a bűntudat, a kárhoztatás felkent antiapostolaként, a nagy mágusok utolsó erejével még egyszer, de nem utoljára szamizdat-evangéliumot imádkozik bele a sötét és végtelen ugarpusztákba.
Vekerdy Tamás nem kevesebbet állít, mint azt az Iványi Gábor nyomorevangélista kijelentései óta közismert spirituális tényt: Orbán Viktor, s vele együtt a magyar nép, mint a sátán szolgája, menthetetlenül a pokolra jut.
Vekerdy sérelmezi a keresztény Magyarország terminust. Mondván, ez túl vagonszagú. Mert a keresztény azt jelenti: nem zsidó. Nem kell ennyire rettegni Tamás bá. Ami keresztény, az bizony zsidó is.
Ha már kereszténység és Jézus, kárhozat és gonoszság, akkor talán érdemes lenne sürgősen ördögűzést tartani Tamás bátyánál. Ide illik az ördöngös gadarénus története. Ebben az esetben nehéz eldönteni, hogy Vekerdy a felszabadított gadarénus, vagy a kétezer vízbefulladt disznó szerepével analóg inkább. Súlyos dilemma.
De annyit segítenék a Vekerdyhez kiérkező exorcistának, hogy ha a rituáléra sor kerül, a ördögök légiójának urát a nevén kell megnevezni, hogy parancsolni tudjanak neki, de most mondom, ne szarozzanak, nevezzék ezt a mesterdémont bátran Kun Bélának.
Origo – Sargentini újabb megdöbbentő akciója Magyarország ellen
A magyar- és Orbán-fóbiás politikus ismét megmutatta, hogy ha meg kell villantania magyarellenességét, akkor eszköztára kiapadhatatlan, fantáziája határtalan. Itt az újabb, minden eddiginél súlyosabb támadás Magyarország ellen.
A holland politikus hisztérikus kampányba kezdett, és Twitterén totális támadást intézett Orbán Viktor és polgári kormánya ellen. Oldalai az elmúlt napokban egy underground Soros-szervezet lakossági fórumára hajazó felületté változtak, annyiban nem meglepő, hogy a holland politikus az amerikai milliárdos politikai és feltehetően gazdasági befolyása alatt áll.
Most pedig minden határt túllépve közösségi oldalain petíciót indított Magyarország és a magyar kormány ellen.
A politikus Twitter- és Facebook-oldalán is megtalálható az üzenet, amely a következőképpen hangzik: „A következő héten az Európai Unió hitelességéről szavaznak az Európai Parlamentben. Itt az ideje, hogy kiálljunk közös értékeinkért, még Magyarországon is. Támogassa Judith-ot, írja alá a petíciót.” Majd a megadott linkre kattintva a petíció szövegét olvashatják el az érdeklődők.
A látványos politikai szerepvállalás azért tűnhet egy kicsit furcsának, mert amikor tavaly májusban Sargentinit felkérték, hogy készítsen különjelentést Magyarországról, az lett volna a dolga, hogy az általa elkészített dokumentum jogi szempontból is megállja a helyét, mindenféle politikai motivációtól mentes legyen, független, mindenre kiterjedő vizsgálat előzze meg.
888.hu – Saját kémfőnöke erősítette meg, hogy Merkel orbitálisat hazudott
A múlt héten Angela Merkel kancellár is reagált arra a videóra, amely az interneten terjedt és amelyen az látható, hogy szélsőségesek Chemnitz belvárosában külföldiekre vadásznak. A kancellár szerint progromok és lázadás zajlik éppen Chemnitzben. Michael Kretschmer, Szászország tartományi miniszterelnöke hamar visszautasította a kijelentést, pénteken pedig Hans-Georg Massen, a belföldi titkosszolgálatok irányítója mondta, hogy szerinte hamis a videó.
A dolgok normális, természetes rendje az lenne, hogy a tudatosan hazugságot terjesztő kancellárt azonnal be kellene támadnia az ellenzéknek.
Ám Merkel ellenzéke még jobban migránspárti, mint ő maga, ennek megfelelően az ellenzéki pártok még a kémfőnököt ítélték el nyilatkozatáért.
Érdemes tudni, hogy Merkelnek korlátlan hozzáférése van azokhoz az adatokhoz, amelyek beérkeznek Maassen hivatalába, tehát a kancellárnak pontosan tudnia kellett, hogy a videó hitelessége megkérdőjelezhető.
A Spiegel a napokban azzal vádolta a jobboldali magyar médiát, hogy „fake news”-t terjeszt Chemnitz-cel kapcsolatban, azonban úgy tűnik, hogy
épp Merkel próbálja megbélyegezni azokat a németeket, akiknek nem tetszik a tömeges migráció és ennek érdekében akár a hazugságok terjesztésétől sem riad vissza.
E sorok írása közben közelíti a háromszázat (és folyamatosan emelkedik) Gábor György egy napja megjelent Facebook-posztjának megosztást jelző mutatója. A filozófus a Tett és Védelem Alapítvány online jogsegély oldalán tett bejelentést Orbán Viktorról, amiért az belga nácikkal „parolázott, s őket látta el jó tanácsaival”. A dolog pikantériája, hogy a TEV-et az a Köves Slomó rabbi által vezetett EMIH alapította, amely a jelenlegi kurzusnak kedves zsidó szervezet. „Semelyik hatalomnak nincs joga, hogy egy színes közösségből saját belátása szerint kiemelje bármelyiket, mert a mi függetlenségünkbe nyúl ezzel bele” – reagált erre Heisler András, a MAZSIHISZ elnöke.
„Olyan neonácikról van szó, akik – mint ez kiderült –, örömmel szórakoztatják magukat különféle fotókkal, például Hitler portréjával, avagy olyan felvétellel, amelyen egy szeneslapát látható, a lapáton földről felszedett hamu, s a kép fölött felirat: Hogyan kell felszedni zsidó csajokat („How to pick up Jewish chicks”)” – áll a posztban, amely így folytatja:
A magam meggyőződése szerint Orbán Viktornak, Magyarország miniszterelnökének, az ország második legfőbb közjogi méltóságának, aki a zéró tolerancia elvét vallja, meg kell szólalnia.
Világossá kell tennie, hogy számára elfogadhatatlanok ezek a nézetek, s el kell határolódnia a belga neonáciktól, nyári beszélgetőpartnereitől.
„Ha nem teszi meg, s hallgat, az annak a kifejezése, hogy a vidám, mosolygós képeken hasonlóan gondolkodó és hasonló világnézetet valló elvbarátok láthatók, a belga neonáciktól Orbán Viktorig, Magyarország miniszterelnökéig”
– írja Gábor György, aki a Tett és Védelem Alapítvány állásfoglalását kért az ügyben.
Az EMIH – Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség, Dr. Köves Slomó vezető rabbi kezdeményezésére, 2012 novemberében hívta életre a Tett és Védelem Alapítványt, mely a romló minőségű közbeszéd, a kirekesztés, az antiszemitizmus táptalaját adó ismerethiány, valamint az atrocitások és törvényszegések elleni erélytelen jogi fellépéssel szemben kíván új alternatívát nyújtani, a pozitív zsidó identitás és a közösségi szerveződés stratégiája mentén.
Küldetéséről a többi között az olvasható honlapján:
„A véleményformálók és közszereplők elsődleges felelőssége, hogy a rasszizmus és az antiszemitizmus kérdését, mint a társadalom egészét fenyegető betegséget közelítsék meg,
Az amúgy végletekig megosztott országban a politikai szereplőknek felül kell emelkedni az aktuális politikai érdekeiken
úgy, hogy ne a téma kisajátításában vagy relativizálásában lássák saját küldetésüket.”
Forrás: http://tev.hu/jogsegely/
Mint ismeretes, a Köves Slomó vezette EMIH jó viszonyt ápol a kormánnyal, vezetője pedig az április választásokat megelőzően maga is beszállt a kampányba, egy fideszes jelölt mellett tette le a voksát, nevezetesen, Hollik István Fideszes képviselőjelölt választási szórólapján szerepelt. Mindennek fényében nem lehet véletlen, hogy a három év után jövőre, a magyarországi holokauszt 75. évfordulóján végül megnyílni látszó Sorsok Házát a kormány döntése értelmében Köves Slomóék a Schmidt Mária által vezetett Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvánnyal együttműködve alakítja ki, a múzeum tulajdonosa az EMIH lesz. (A Sorsok Házával kapcsolatos előzményekről itt is írtunk.)
Fotó: Youtube
„A zsidó közösség sokszínű, az EMIH e közösség egy kicsiny része… semelyik hatalomnak nincs joga, hogy ebből a színes közöségből saját belátása szerint kiemelje, preferálja bármelyiket, mert ezzel a függetlenségünkbe nyúlik bele…ez rossz gyakorlat…
nem az antiszemitizmusról van szó, hanem a hatalomgyakorlásról, ami sérti a függetlenségünket”
– reagált a Sorsok Házával kapcsolatos hírre a Klub Rádió Megbeszéljük c. műsorában Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke.
Szerinte nagyon fontos legitimációs kérdést vet fel az egész eljárás, amelynek a tanúi voltunk: van-e a hatalomnak joga kijelölni, hogy ki fogja képviselni a magyarországi zsidó közösséget”. A válasz Heisler szerint az, hogy nincs ehhez joga. Mint emlékeztetett rá: a Mazsihisz egy olyan neológ mozgalom képviselője, amely többszáz éve a társadalomba integrálódva él Magyarországon, s demokratikusan választja meg a vezetőit.
„Köves Slomóék egy nemzetközi szervezet tagjai, kevés magyar hagyománnyal, megkérdőjelezhető legitimációval, s nincs mögötte erős közösség. Attól még nem közösség, hogy a kormány rengeteg ingatlannal és vagyonelemmel”.
Az elmúlt néhány évben sok ország erős konzervatív pártja lépett veszélyes szövetségre a szélsőjobbal, így Ausztriában is. De az utóbbi napok leginkább sokkoló híre az, hogy Angela Merkel taktikai politikai szövetséget kovácsol a liberális demokrácia legfőbb európai ellenségével, Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel.
Az európai konzervatívok kudarcot vallanak a jobboldali tekintélyelvűség terjedésének feltartóztatásában, és Angela Merkel a jelek szerint megbukott kora legfontosabb vizsgáján – írta Yasha Munk, a Harvard egyetem német származású politológus tanára a Slate Magazine-ban. Amikor a demokráciákat jobboldali veszély fenyegeti, a védelemben különösen jelentős szerep jut a konzervatív mozgalmaknak: ha a demokrácia védelmére sietnek, akkor a rendszer többnyire túléli a támadást. Ha közösködnek a demokrácia ellenségeivel, vagy előnyben részesítik a rövid távú előnyöket a demokratikus intézmények hosszú távú megőrzésével szemben, akkor nyitva áll az ajtó a mindenféle autokraták számára.
Mounk megállapítására – amelyet részben Daniel Ziblatt neves politológustól idéz – történelmi példákat hoz fel cikkében a 19. századi Nagy-Britanniától – ahol sikerült a margóra szorítani a szélsőségeseket – egészen a 20. századig, amikor a hagyományos jobboldali pártok Németországban és Olaszországban átadták a hatalom gyeplőit a fasisztáknak. Majd felhozza napjaink Egyesült Államát, ahol a republikánusok mélységesen aggasztó módon nem teljesítik legalapvetőbb történelmi kötelezettségüket Trump elnökkel kapcsolatban.
Az elmúlt néhány évben sok ország erős konzervatív pártja lépett veszélyes szövetségre a szélsőjobbal, így Ausztriában is. De az utóbbi napok leginkább sokkoló híre az, hogy Angela Merkel taktikai politikai szövetséget kovácsol a liberális demokrácia legfőbb európai ellenségével, Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel. Orbán az elmúlt nyolc évben kvázi diktatórikus ellenőrzése alá vonta az országát, és annak, hogy ezt megtehette anélkül, hogy nagy ellenállásba ütközött volna az EU intézményei részről, az az egyik fő oka, hogy mindig kapcsolatokat tartott fenn a fősodor konzervatív európai pártjaival. Ennek legfontosabb kifejeződése az, hogy a Fidesz még mindig az Európai Néppártban (EPP) foglal helyet, és tagsága legfőbb védelmezője a középjobb EPP frakcióvezetője, a német Manfred Weber – írta Mounk, és felidézte Weber Orbánnal kapcsolatos állásfoglalásait. Nem világos, hogy taktikai megfontolások, valós ideológiai affinitás, vagy ezek valamely keveréke a motiváció, de Weber mélységesen cinikusan védelmezi a magyar kormányt a felelősségrevonástól.
Daniel Kelemen, a Rutgers egyetem politológus professzora úgy látja, hogy Weber magatartása végzetesen aláásta Európa képességét arra, hogy kordában tartsa Orbánt. Mivel az Európai Parlament legnagyobb frakciója nem szakított a Fidesszel, lehetetlen volt kiépíteni egy pártokon átívelő konszenzust Orbán szankcionálására. Mindez felbátorított más országokat is. Weber tehát alapvető szerepet töltött be abban, hogy Orbán lerombolhatta a magyar demokráciát, Angela Merkel mégis támogatásáról biztosította abban, hogy Weber induljon a jövő évi európai választásokon az EPP csúcsjelöltségéért. Ezeknek a fejleményeknek a jelentősége messzemenően nem tudatosodott. Nem titok, hogy Merkel nem lelkesedik Orbánért. A jelek szerint azonban úgy látja, hogy szüksége van rá a többsége megőrzéséhez az Európai Parlamentben, és ahhoz, hogy a hazai koalíciója békéjét fenntartsa. Az elvi álláspont nagy árat követelne, és ezért alighanem úgy döntött, hogy békét köt a nem demokratikus jobboldallal. Ez hatalmas kihatással van az európai politikára. Egyrészt minden eddiginél világosabbá vált, hogy az Európai Unió kész tolerálni a mélységesen illiberális és nem demokratikus államokat tagjai sorában. Ez súlyosan károsítani fogja az unió legitimációját.
Másrészt leomlott az a bástya, amelyet a jobb- és baloldali fősodor pártjai a demokrácia ellenségeivel szemben egykor alkottak. Ha Merkel és Weber el tudja árulni elveit annak érdekében, hogy megtartsa a többséget a viszonylag kevéssé fontos Európai Parlamentben, akkor nemigen várható el, hogy ellenállást tanúsítson az AfD szélsőjobb párttal kötendő szövetséggel szemben, ha majd egyszer ez lesz az ára annak, hogy megtartsa a hatalmat Berlinben. Merkelben sok éven át a liberális demokrácia értékeinek hősies védelmezőjét látták.
Az utóbbi néhány nap azonban karrierje sokkal sivárabb értékelését hozta: amennyiben a történelem valóban a konzervatív politikusokon múlik, akkor Merkelre alighanem úgy fognak emlékezni, hogy megbukott kora legfontosabb vizsgáján, és nem szállt szembe a demokráciaellenes jobboldallal.
Parolázott velük, közös fotó is készült, amelyen mindenki mosolyogva és bizakodva nézett a kamerába. Belga neonácikkal találkozott Orbán Viktor Tusványoson, olyan fiatalemberekkel, akiknek nemcsak sajátos elképzelésük van Európa jövőjéről, de meglehetősen eredeti humorérzékkel is rendelkeznek.
Egyik vicces szövegük például így hangzik: így szedjünk fel zsidó csajokat! Képet is mellékelnek a szöveghez, amelyen egy szemetes, (szenes?) lapátra egy csomag hamut lapátolnak.
Legyünk nagyon elnézőek Orbán Viktorral szemben és próbáljunk meg arra gondolni, hogy fogalma sincs, kik azok a derék fiatalemberek, akiket hozzá vezényeltek a szervezők. Gondoljunk arra, hogy a magyar miniszterelnököt megvezették a vendéglátók, de legalábbis elhallgatták előle azt a tényt, hogy kik ezek az emberek, akikkel Magyarország szégyenére parolázott és fotózkodott. Próbáljuk azt gondolni, hogy ha Orbán tudja, kik ezek a neonáci gazemberek, esze ágában sincs találkozni velük.
Persze, kárenyhítésre még most is lenne lehetőség. A miniszterelnök hivatala, esetleg Havasi Bertalan személyesen kiadhatna Orbán Viktor nevében egy közleményt, amely azzal kezdődik, hogy a miniszterelnök megütközéssel értesült róla, hogy tudta és akarata ellenére csőbe húzták, amikor egy náci csürhével hozták őt összefüggésbe. Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, ugyanis komolyan gondolja az általa gyakorta emlegetett zéró toleranciát az antiszemitizmussal szemben.
Fotó: Facebook
Ha tudta volna, hogy kik ezek a gazemberek, nemcsak hogy nem találkozik velük, de követeli eltávolításukat Tusványosról. Ha a szervezők nem értenék, hogy miért, elmagyarázná nekik, hogy ő nem azonosul ezekkel az ordas, kirekesztő eszmékkel.
S ha már a zéró tolerancia szóba jött, a közlemény folytatásaként Orbán Viktor miniszterelnök megragadná az alkalmat, hogy a Kenderesen rendezett Horthy-emléknapról legalább utólag elmondja a véleményét. Miszerint, a magyar kormány elítéli a rendezvény megszervezését, valamint az ott elhangzottakat, a résztvevők ellen már megtette a szükséges jogi lépéseket. Orbán Viktor miniszterelnök, folytatódik a közlemény, azonnali távozásra szólítja fel a Veritas Történetkutató Intézet igazgatóját, valamint azt a fideszes képviselőt, aki felszólalt a kenderesi gyalázaton.
Még egyszer elnézést kérünk azoktól, írná Orbán Viktor a közlemény végén, akiket a miniszterelnök megbántott azzal, hogy neonáci gazemberekkel találkozott, parolázott és fotózkodott Tusványoson. Ígéri, hogy legközelebb elővigyázatosabb lesz, és amennyiben a tusványosi szervezők a belga neonácikhoz hasonló rohadékokat hívnak meg, ő a maga részéről a jövőben bojkottálni fogja a tusványosi nyári szabadegyetemet.
– Miniszterelnök úr, jobban van? – Mire gondol? – Hát, hogy vannak ezek a kényszerképzetei. – Kényszerképzeteim? Nekem? Maga összetéveszt engem a Kövér Lacival. Ő hiszi magát sámánnak. Nézzen rá, milyen a tekintete. Ha tudná, mennyit röhögünk rajta otthon az asszonnyal. – Nem tévesztettem össze senkivel, miniszterelnök úr. De meg kell jegyeznem, több jel utal arra, hogy Ön egy ideje Magyarországnak képzeli magát. – Mikor mondtam ilyet? – Hogy Brüsszelben támadják Magyarországot. Most például a Sargentini-jelentés kapcsán. – Miért? Nem így van? – Ha Ön Magyarország, akkor természetesen ez a helyes kifejezés. De Ön a legjobb tudomásunk szerint nem Magyarország, miniszterelnök úr. Ha tudni akarja az igazat, akkor most elárulom: Önt Orbán Viktornak hívják. Vagyis, Brüsszelben, Strasbourgban és úgy általában, a világ demokratikus felén nem Magyarországot, hanem Önt támadják. – Engem még nem támadott meg senki. Jól is néznénk ki! Fizetem a TEK-et, hogy megvédjenek, még csak az kéne, hogy ezek után megtámadjanak. – Félreértett miniszterelnök úr. Nem fizikailag támadják, hanem az intézkedéseit bírálják. A demokráciáról vallott felfogását, ha szabad így fogalmazni. – Szabad. Miért ne szabadna? Szabad országban mindenki úgy fogalmaz, ahogy szabad. Na jó, félre a viccel: szerintem a magyar embereket bántják. Irigylik az eredményeinket, ezért feszültek és frusztráltak. Európa hanyatlik, a Nyugatnak bealkonyult, Keletről fúj a szél. – Nem a magyar embereket bírálják, miniszterelnök úr, hanem Önt. – A magyar emberek 2010-ben, 2014-ben és 2018-ban is felhatalmaztak bennünket… – … a kormányzásra, miniszterelnök úr. Jobb életet vártak Önöktől, mert ezt ígérték nekik. Önök nem arra kaptak felhatalmazást, hogy ellenségünkké tegyék a fél világot. – Nekünk nincsenek ellenségeink. Irigyeink vannak, akiknek nem tetszik, hogy sikeresek vagyunk. De Keleten szeretnek bennünket. Most éppen Kirgizisztánban.
– Azért végezetül, nyugtassa meg az Önért aggódókat: ugye, nem képzeli Magyarországnak magát?
– Nem képzelem magam Magyarországnak, ugyanis én vagyok Magyarország. Miért, jobb volna, ha Bonaparte Napóleon lennék?
A konzervatívok megmenthetik a világot a szélsőjobbtól, ám veszélybe kerül a demokrácia, ha olyanokkal állnak össze, mint a tekintélyelvű Orbán Viktor vagy az AfD. Erre figyelmeztet a Harvard Egyetem német származású politológiaprofesszora a Die Weltben.
Yascha Mounk pontosan ebből a megfontolásból tartja roppant nyugtalanítónak, hogy az amerikai Republikánus Párt siralmas módon csődöt mondott és nem szállt szembe Trumppal. Mert ha az elnök meg is bukik a közeljövőben, akkor is évekig tart, ameddig a tengerentúli politika megtisztul az autokrata törekvések bűzétől. De a konzervatívok Ausztriában is veszélyes szövetségre léptek a szélsőséggel, amely a náci mozgalomból alakult ki, és őszintén csodálja Putyint.
A legmegdöbbentőbb hír szerinte az, hogy Merkel taktikai okokból össze akar állni Orbán Viktorral, a liberális demokrácia legnagyobb ellenfelével. A magyar kormányfő az elmúlt 8 évben
gyakorlatilag szinte diktatórikus hatalmat épített ki az országban,
ami ellen az európai intézmények csupán mérsékelten tiltakoztak. Ennek egyik oka a Fidesz jó viszonya az EPP-vel. A magyarok tagságának legfőbb védelmezője mindig is Manfred Weber volt. A frakcióvezető tökélyre vitte a cinikus hintapolitikát, mert minden esetben, amikor a magyar fél zavartalanul átlépte a vörös vonalat, ám apró taktikai engedményeket tett, pártfogója úgy tett, mintha itt igazi fordulatról volna szó. Ily módon Orbán megúszta, hogy az EU felelősségre vonja, legyen szó a választási visszaélésekről, a független sajtó szétveréséről, a civilek és egyetemek elleni szélsőséges támadásokról.
Weber magatartása nagy mértékben aláásta a lehetőséget, hogy Európa sakkban tartsa a miniszterelnököt.
A Néppárt számára a pártpolitikai szempontok fontosabbnak bizonyultak a magyar demokrácia védelménél.
Ugyanakkor nem titok, hogy Merkel nemigen kedveli Orbánt, de a jelek szerint mégis azt hiszi, hogy szükség van a magyar politikusra, mert nélküle nem lenne meg a konzervatív többség az Európai Parlamentben. Meg ha nagyon határozottan fellépne Budapest ellen, az valószínűleg kiélezné a CDU viszonyát a CSU-val. Ezért láthatólag úgy határozott, hogy nem érdekes az elvhűség, békét köt a nem demokratikus szélsőjobbal.
A következmények óriásiak az európai politikában. Először is egyértelmű, hogy az EU még jó sokáig teljes jogú tagként tűr meg a soraiban mélységesen illiberális, sőt demokráciaellenes államokat. Ám ez hatalmas károkat okoz az unió legitimitásának. Ugyanakkor minden eddiginél törékenyebb a bástya, amelyet egykor a jobb- és baloldal a demokrácia ellenségeinek feltartóztatására emelt. Ha Merkel és Weber hajlandó elárulni az elveit a többség érdekében a nem túl fontos EP-ben, akkor miért kellene abban bízni, hogy egy nap nem utasítják vissza az AfD-t, ha úgy hozzák a hatalmi viszonyok Berlinben? De ha valóban létrejön az összefogás Orbánnal, akkor Merkelre úgy fognak emlékezni, mint aki csődöt mondott a legfontosabb kérdésben, mert nem szállt szembe a demokráciaellenes szélsőjobbal.
A magyar kormányfő már nyíltan arra játszik, hogy általános politikai trendforduló következik be Európában. Dupla vagy semmi. Így vezeti fel elemző cikkét Kósa András a pozsonyi Új Szóban:
Van benne rendszer – nagyon röviden így jellemezhetnénk Shakespeare klasszikusával a magyar kormányfő nyár végi–ősz eleji külpolitikai mozgásait. Orbán Viktor egy tőle szokatlanul hosszú nyári szünetet követően – amibe egy általa a Facebookon közölt horvátországi út mellett egy titokzatos, teljes diszkrécióval megejtett görögországi utazás is belefért – fejest ugrott a nemzetközi politikába.
Ennek első fejezeteként Milánóban találkozott Matteo Salvini olasz belügyminiszterrel…
(…) A CNN kommentárjában megjegyezte, az Orbán–Salvini „első randevú” minden bizonnyal arra volt jó, hogy a felek kísérletet tegyenek egy EU-szkeptikus, jobboldali populista tömb létrehozására akár már a jövő májusi európai parlamenti választásokra.
Kósa András ezt követően megállapítja: Tény, hogy a Fidesz és maga Orbán Viktor is egy ideje már nyíltan hangoztatja, hogy jövőre meggyengülnek az úgynevezett főáramú politikai erők, és az erősen unió-szkeptikus pártok erősödhetnek meg. Ez annyiban abszurd, hogy – a párt politikusaival folytatott háttérbeszélgetések alapján – a Fideszben szinte nyílt kárörömmel figyelik a helyzetet, vagyis saját pártcsaládjuk, az Európai Néppárt (ennek tagja többek között a Bugár Béla vezette Híd is) meggyengülését, és mindenki azt várja, hogy a magyar kormánypárt pozíciói jelentősen megerősödnek majd az EPP-frakción belül. Vagy ha nem, hát akkor egyszerűen lelépnek.
(…) Igaz, Orbán Viktor még júniusban „belengette”, hogy ők akár ki is léphetnek, de ezt akkor még csak blöffnek tartották. Most, a Salvinivel folytatott megbeszélések után már reálisabbnak tűnik egy új formáció létrehozása jövőre, mint korábban valaha.
Kósa András szerint a tendenciát ráadásul más tényezők is erősítik: Emmanuel Macron francia elnök már meg is üzente a duónak, hogy nyugodtan lássák őbenne a legnagyobb politikai ellenfelüket, mivel ő jövőre egy olyan páneurópai politikai mozgalmat szeretne gründolni, amelyik kifejezetten az integráció elmélyítéséről és a menekültekkel kapcsolatos szolidaritásról szól. Hogy az immár uniós szintre emelt játszma nyertese ki lesz, az ma még megjósolhatatlan, de könnyen belátható, hogy Orbán vagy sokat nyer, vagy sokat veszít. Amennyiben valóban megerősödnek a Fideszhez hasonló politikai erők, akár európai szinten is erős vezetővé válhat, de ha nem jön be a számítása, akkor perifériára is sodródhat, bár utóbbit természetesen erősen relatíve kell értelmezni, mert egy kétharmaddal regnáló, az EP-ben 12–15 képviselővel bíró (a jelenlegi közvélemény-kutatási adatok szerint ennyi mandátum biztosan kinéz a Fidesznek jövőre) miniszterelnököt természetesen nehezen lehet majd látványosan ignorálni.
Mégis, az utóbbi esetben Orbánnak inkább maradna egy sokkal értéktelenebb „játszótér”, az EU-n kívüli kapcsolatok. Ezt persze nem úgy kell értelmezni, hogy a magyar kormányfő kiléptetné az országot az unióból, hanem „csak” abban az értelemben, hogy külpolitikai elismerést máshol kell majd keresnie. Ezt Moszkvában biztosan kevésbé találná meg, bár az utóbbi időben gyakrabban találkozik Orbán Putyinnal, mint bármely más vezetővel, ezek a megbeszélések valószínűleg csak kifelé tűnnek felhőtlen hangulatúnak.
Az Új Szó publicistája ezt követően megállapítja: Egy térség ellenben biztosan van, ahol a magyar kormányfő bármikor feltétlen elismerésre számíthat: talán nem véletlen, hogy cikkünk megírásának idején is még Kirgizisztánban tartózkodik, a „türk tudatú népek” Nomád Világjátékán. A magyar kormányfő ezzel olyan illusztris társaságba keveredett, mint Recep Tayyip Erdogan török, Ilham Aliyev azeri, Nurszultan Nazarbajev kazah és Savkat Mirzijojev üzbég államfő. A magyar kormányfő vonzalmának a közép-ázsiai volt szovjet tagköztársaságok iránt nehéz racionális indokát találni: Magyarországnak hangsúlyozottan nincsenek külpolitikai céljai a térségben – erről egyetlen külügyi stratégia sem szól – a kétoldalú kereskedelem volumene ezekkel az országokkal elhanyagolható mértékű, évi pár millió, tízmillió euró. Igaz, ezekben az országokban nyilván nem hozzák szóba például a CEU-t.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.