Kezdőlap Címkék Orbán

Címke: orbán

Orbán Viktor hosszú idő után először sajtótájékoztatót tartott

A kormányfő sajtótájékoztatóján egyebek között kiderült, hogy szerinte a magyarok többsége illiberális, a rabszolgatörvényt nem vonják vissza és újra Matolcsyt jelöli jegybankelnöknek. Azt persze megválogatták, hogy ki kérdezhet, az ellenzéki sajtó egy részét nem engedték be Orbán Viktor mai sajtótájékoztatójára. A Klubrádió, az Azonnali, a Mérce és a Magyar Hang sem mehetett be a Kormányinfóra.

A kormányfő a legutóbbi kormányülésről beszámolva a már megszokott fideszes lózungokkal kezdte, dicsekedett a gazdaság teljesítményével, mint mondta, Magyarország jobban teljesít, majd a családok ügyében folytatott nemzeti konzultációval folytatta.

Varga Mihály beszámolóját ismertetve a tavalyi költségvetésről többek között azt emelte ki, hogy az államadósság 71 százalék, a hiány pedig 2 százalék. A gazdaság stabil, és szerinte ez várható idén is.

A családügyi nemzeti konzultációról visszaküldött adatokból szerinte az derült ki, hogy a magyaroknak fontos ez a kérdés.

Ezután áttért az európai parlamenti választásra, ami szerinte a migrációról szól. Azt mondta, jól láthatóan minden liberális migrációpárti. Orbán szerint sorsdöntő lesz ez a választás, mert nagy lehetőség az európai választóknak, hogy mindenhol elmondják a véleményüket a bevándorlásról. Magyarország nemet mond migrációra. Orbán szerint az a cél, hogy az EU minden intézményében kerüljenek többségbe a bevándorlás ellenes erők. Trócsányi László vezeti majd a Fidesz EP listáját, őt jelölik a Bizottságba is.

A bevezető után jöttek a kérdések

Az köztévé Guy Verhofstadt véleményéről kérdezte Orbánt, amely szerint a magyar miniszterelnök „se nem demokrata, se nem keresztény”. Orbán azt válaszolta, hogy „a liberális gondolkodás oda jutott, hogy a liberálisok ma a szabadság ellenségei,” mert nem csak azt akarják megmondani, hogy ki demokrata, hanem azt is, hogy ki nem.

A Reuters munkatársa Matolcsy György jegybankelnök újrajelöléséről kérdezte, Orbán erre azt válaszolta, hogy „semmiféle meglepetés nem várható”.

Az Origo arról kérdezte, hogy változtat-e a Fidesz stratégiáján az ellenzék összeállása. Orbán szerint ezzel az ellenzék a saját sírját ássa, és neki nem kötelessége ebben megállítani őket. Arról, hogy a magyar ellenzék együtt tüntetett Brüsszelben Judith Sargentinivel, azt mondta: ez az újabb bizonyítéka annak, hogy az EP-választás tétje a bevándorlás lesz. Semmi különöset nem lát abban, hogy a magyar bevándorláspárti politikai erők egy holland bevándorláspártival tüntetnek.

A Bloomberg a túlóratörvényről kérdezte, Orbán szerint ez semmilyen összefüggésben nincs a munkaerőhiánnyal. Még a kérdés előtt arról beszélt, hogy hosszú távon 4,5-5 millió között lesz a munkát vállaló emberek száma Magyarországon, ez a teljes foglalkoztatottsághoz közelít. Ennél viszont több emberrel nem lehet számolni, ezért ennyi emberből kell kihozni a gazdasági növekedést. Nem akarunk se bevándorlást, se vendégmunkásokat.

Nemcsak az ellenfél nemzetközi, hanem mi is azok akarunk lenni, válaszolta a PestiSrácok.hu kérdésére. Vagyis vannak a bevándorláspárti nemzetközi erők, akik mindenhol tüntetnek Budapesttől Rómáig, és vannak a bevándorlásellenesek, aki szintén össze akarnak fogni. Éppen ezért üdvözölte is az új olasz-lengyel tengelyt.

Sok magyart, köztük a tüntetőket sokkal jobban érdekli például a korrupció, az egészségügy, a közmédia állapota, mint a migráció, ezzel miért nem foglalkoznak, kérdezte az AFP. Orbán azt mondja, a migráció lesz a következő 15-20 év sorskérdése. „Minden jó, ami a migráció megállítását szolgálja, minden rossz, ami magunkra húzza a migrációt.”
A többi témára nem reagált.

Mit gondol a korrupció magyarországi szintjéről – kérdezte az MFOR munkatársa, mire Orbán Viktor azt állította, hogy a magyar korrupciós viszonyok nem rosszabbak mint Európában, sőt.

A 444 arról kérdezte, mi a szerepe abban, hogy mostanra milliárdos lett a veje, Tiborcz István, az apja, Orbán Győző, a szomszédja, Mészáros Lőrinc, a volt kollégiumi szobatársa, Simicska Lajos és a kötéltársa, Garancsi István is. Erre azt válaszolta, hogy üzleti ügyekkel nem foglalkozik, ehhez tartja magát.

Az Euronews Brexittel kapcsolatos kérdésére válaszolva azt mondta, vizsgálták a Brexit magyarokra gyakorolt hatását, és úgy találták, hogy annak semmilyen súlyos következménye nem lesz Magyarországra, vagy a kint élő magyarokra.

Orbán: Magyarországon illiberális többség van

Milyen illiberális fordulatokat terveznek még 2030-ig? – kérdezte az Index. Orbán szerint a magyarok három kérdésben is illiberálisak: a bevándorlás kérdésében, abban, hogy házasság egy férfi és egy nő között lehetséges és abban az ügyben, hogy a keresztény kultúrát meg kell védeni. Magyarországon illiberális többség van, mondta.

Az Index másik kérdése, az volt, hogy az egyik oldal sorosozik, a másik a O1G kifejezéssel él, vagyis a közbeszéd leromlott, és ő felelősnek tartja-e magát ezért? Orbán szerint viszont senki sem háríthatja át a felelősséget azért, amilyen szavakat használ.

A 888 kérdésére Orbán elmondja, hogy nyílt sisakos harc zajlik Soros György ellen, aki a migrációt óriási erőforrásokkal befolyásolja. Megérti, hogy Sorosnak nem tetszik mindent, amit a magyar kormány mond, de ez nyílt harc. Szóba hozta az antiszemitizmus kérdését is, szerinte Soros bírálatában semmi antiszemitizmus nincs.

A Népszava kérdésére, hogy miért nem ad interjút egyes lapoknak, Orbán azt válaszolta, hogy bárki elé kiáll, de annak nem látja értelmét, hogy bikaviadalt vívjon újságírókkal. Azzal nincs értelme szóba állni, akin látszik, hogy rosszindulatú.

Marad a rabszolgatörvény

Egyelőre nincs napirenden a túlóratörvény módosítása – válaszolta az RTL Klub kérdésére, miszerint elképzelhető-e, hogy a kritikák miatt változtatnak rajta. Orbán szerint Magyarországon mindenkinek, aki elvégezte a munkáját, a következő hónapban meg kell kapnia a bérét. A törvény szerinte ebben semmilyen változást nem hoz.

Az ATV is megkérdezte, hogy a társadalom 80 százalékának elutasítása, a tüntetések, a szakszervezetek tiltakozása nem késztetik-e arra, hogy mérlegelje a rabszolgatörvény módosítását. Orbán szerint azonban a munka törvénykönyve jó törvény, senkire semmilyen kényszert nem ró, és nincs miért a visszavonását mérlegelnie.

A német ZDF ismét a korrupcióról kérdezte, Orbán vejét is megemlítve. Azt akarta hallani, mit tesz annak érdekében, hogy az uniós fejlesztési pénzek ne a családja zsebében végezzék. Orbán szerint senki sem áll a törvény fölött, az EU-nak beható vizsgálatokra van joga. Majd megismételte: üzleti ügyekkel nem foglalkozik.

Az EchoTV megkérdezte, mit gondol Sargentini azon kijelentéséről, hogy sok európai miniszterelnök számára kellemetlen egy asztalhoz ülni Orbánnal. Orbán röviden csak annyit válaszolt, hogy „minden botnak két vége van”.

A Le Monde tudósítójának azt felelte, hogy személyesen jó a kapcsolata Macron francia elnökkel, a migrációról vallott különböző elképzeléseik miatt azonban harcolnia kell ellene.

A hvg.hu munkatársa idézte Orbán korábbi állítását, hogy addig nem érdemes korrupcióról beszélni, amíg nincsenek fideszesek a leggazdagabbak között, majd hangsúlyozta, hogy most már vannak. Orbán azt válaszolta, hogy ezeken a listákon csak kuncogni szokott. Szerinte két okból fizetnek emberek, hogy rákerüljenek a listákra, vagy ne kerüljenek rá a listákra. Ezután megismételte, hogy üzleti kérdéseket továbbra se kommentál és nem engedi sem magát, sem a kormányt beleprovokálni ilyenekbe.

A BBC is a rabszolgatörvényről kérdezte Orbánt. A tudósító szerint, ha a „puding próbája az evés”, de ez a puding a tüntetések tükrében kifejezetten keserűnek bizonyult, felmerül, leveszi-e az asztalról. Orbán csak annyit válaszolt angolul: „Taste it!” (Kóstolja meg!)

Ma viszont nincs jó kapcsolat a németekkel, mert a németek nem tartják tiszteletben, hogy Magyarország nem akar bevándorlóország lenni – válaszolta a Die Welt-nek. Nyomást gyakorolnak ránk, hogy engedjük be a migránsokat, de ezt ő elutasítja – mondta Orbán.

Az Inforádió kérdésére Orbán azt mondta, hogy nem híve a nagy arányú kormányátalakításoknak. Magyarország az egyetlen olyan ország az EU-ban, ahol soha nem voltak előrehozott parlamenti választások, a stabilitást nagy értéknek nevezte, és szerinte ez a jövőben még inkább így lesz.

A 24.hu azt kérdezte: nem kompromittálja-e a kormányfőt, hogy üzletemberek magánrepülőin utazgat, mintegy szívességet véve igénybe. „Szuverén embernek tartom magam” – mondta Orbán, majd hozzátette: nem lát olyan jó példákat, ahol megérte volna nyomást gyakorolni személyére, így tehát mindenki megnyugodhat, ő maga és a kormány is a magyar emberek érdekeiben hozza a döntéseket.

A CEU a politika áldozata lett? – kérdezte az AP tudósítója, aki ezt úgy fogalmazza meg, hogy a tevékenységének nagy részét helyezi át Bécsbe. Orbán erre rögtön lecsapott: akkor ezek szerint mégsem megy el teljesen, sőt, akkor igazából a CEU marad. Ő nem úgy ismeri Soros Györgyöt, mint aki elmenne.

A kormányinfó több mint két órán keresztül tartott, és ezúttal elhangzottak kritikus kérdések is. Orbán Viktor persze lerázta a környezetének gazdagodását firtató kérdéseket.

Egy kérdésem Orbán Viktorhoz

Nem igazán tisztelt miniszterelnök úr! Ön azt ígérte, hogy tavaly év végén tart egy sajtótájékoztatót, amin lehet kérdéseket is feltenni. Ebből persze nem lett semmi, ezért én most így teszek fel egy kérdést. Persze rengeteg dolgot kérdezhetnék, végül azonban egy olyat választottam, amit talán még senki sem kérdezett öntől.

Mi a véleménye arról a pártról, amely rengeteg pénzért tömegével, ezrével hoz be az országba alig ellenőrzött, ezért részben igazán veszélyes migránsokat?

Hogy van-e erre bizonyíték?

Hát persze! A párt befolyásos vezetőihez kapcsolódó offshore cégekhez dőlnek a milliárdok. Arra is bőven van bizonyíték, hogy veszélyes emberek érkeznek Magyarországra és rajtunk keresztül az Európai Unióba, sőt, az Egyesült Államokba is. A szlovák rendőrség elit kommandója például egy olyan nemzetközileg körözött terroristát fogott el Kassán, aki magyar papírokkal érkezett hozzájuk. Az amerikai kormány pedig hivatalosan kifogásolta, hogy legalább 65 magyar papírokat használó ukrán és talán orosz bűnöző vízummentesen jutott be az Egyesült Államokba. Azzal a szaúdi milliárdossal, Pharaonnal pedig még a párt vezetője is találkozott, na meg a barátja és talán még a veje is üzletelt, aki a világ egyik legveszélyesebb terroristáját, Oszáma bin Ládent, az al-Káida vezérét is finanszírozta. Ezért aztán az FBI és az Interpol is régóta körözte, de a magyar hatóságokat ez nem zavarta.

Azt el kell ismerni, hogy a párt ügyesen terelte el erről a veszélyes bizniszéről a közvélemény figyelmét. Intenzív gyűlöletkampányt indított ugyanis az igazi menekültek ellen, akik pont a terroristák, vagy a háború elől menekültek – nem is hozzánk, csak legfeljebb rajtunk keresztül. Azzal is ijesztgették a magyar embereket, hogy az Európai Unió csaknem 1300 ilyen, de már ellenőrzött menekült ideiglenes befogadására akarja kötelezni Magyarországot.

Tegyük mindehhez hozzá, hogy ez a párt jórészt Soros Györgynek köszönheti a létrejöttét, a legtöbb vezetőjét kezdetben az amerikai milliárdos pénzelte!

Szóval, mi a véleménye erről a pártról, miniszterelnök úr?

Ja, hogy melyik pártról is van szó? Hát ha nem esett volna le: természetesen a Fideszről!

Kilábalás a posztfeudális (familiáris) társadalomból – politikai javaslat, I. rész

Minden más fogalommal szemben, amit Ungváry Rudolftól és Magyar Bálinttól kezdve Filippov Gáborig alkalmas vagy kevésbé alkalmas módon az orbánista állam leírására használtunk, fontosabbnak és előrébb valónak gondolom a társadalmunkra vonatkozó gondolkodást. A társadalmi folyamatok megértése fontosabb, mint az államé, mert ma nem beszélhetnénk fasiszta mutációról, maffiaállamról vagy hibrid rezsimről, ha ezeket a társadalmi képességek (hiánya) nem támogatná/k. Ezeknek a (mai hazai) képességnek az összefoglaló jellemzésére alkalmasnak találom a posztfeudalizmus címszót, de még alkalmasabbnak a középkortudományból ismert familiarizmust, amelyeket itt szinonimaként használok és külön-külön vagy együtt kifejezik a társadalmi fejlődésünknek egyfelől a megkésettségét és a nyugati fejlődéstől való eltérülésének tartós, valójában már a török hódoltság előtt megkezdődött folyamatát, másfelől a korruptságát és anómikusságát (kb. rendezetlenségét, szabálytalanságát, amennyiben egy XV. századra is alkalmazható kifejezésnél [!], a posztfeudális familiarizmusnál, én legalábbis nem tudok precízebb leírását a mai helyzetnek), harmadrészt mutatják ezek a terminusok a patriarchális családi életviszonyok és erkölcs premodern, tartósan gyarmatosító hatását a szociális viszonyokban.

Az, hogy mennyire megkésett és anómikus a társadalmunk, jól mutatja, hogy a feudalizmusra jellemző klasszikus hűbéri rendszer, amely magánjogi kapcsolatokon – kb. szolgálat a földért alapon — piramisszerűen, szabályozottan épül fel, igazából sosem honosodott meg  Magyarországon. Ehelyett az ún. familiáris rendszer volt jellemző, amelyben a földadományok döntően az uralkodótól érkeztek, az ennél alacsonyabb szintű kapcsolatokban a szolgálat fizetsége csak ritkán volt a föld, illetve, mint ismeretes, a szabad tulajdonos parasztság egészen a XIX. század közepéig ismeretlen volt. A társadalmi viszonyokra az udvar és földbirtokos-nemes (országos és vármegyei) elit – a natio – közjogilag is szabályozott viszonyán innen a személyes függés (kiszolgáltatottság) és az esetlegesség volt jellemző.

Ami most a Fidesz politikájában a család kapcsán megannyi pozitívumnak tűnik, az valójában több évszázados szemlélet, társadalmi algoritmus és a politikai közösség rendezetlenségének, inkompetenciájának egyik oka. A patriarchális családi szemlélet – amelyet az évszázadok fejlődésében alig fegyelmezett közjó, a polgári viszonyok és a demokrácia – valójában a modern kooperatív politikai közösség kialakulásának egyik gátja és a korrupció menlevele. Ám mivel ez a gát együtt épült fel a család közkeletű feladatain túl a hatalmi – védekező és a szolgáló – funkcióinak sok évszázadon keresztüli beidegződéséből, nagyon nehezen lehet lebontani, ami külön megnehezíti a politikai modernizáció dolgát. Innen érthető, hogy a család(ok) és a nemzet érdekei az utóbbi puszta reprodukcióján túl bizony konfliktusban állnak egymással.

Ezzel az elméletibb bevezetővel, amit a következő praktikus rész elé szánok, azt akartam érzékeltetni, hogy az első bekezdésben felsorolt megközelítések miért felületesek, amikor a társadalmi viszonyok mélyrétegei helyett a politikai rendszerre koncentrálnak, illetve nem reflektálnak elég tárgyszerűen a politikai rezsimet fenntartó, történetileg kialakult szociális és kulturális képességekre. Magyarán, Magyarország tényleges felemelkedése – kicsit pikírten fogalmazva – nem az utcai randalírozáson demonstrációkon fog megfordulni, sokkal kevésbé ezen, mint fog akár az Orbán-rendszer sorsa. Viszont kétségtelen, hogy a felemelkedéshez előbb meg kell dönteni a rendszert, mivel magától képtelen a produktív változásra.

The Washington Post – Orbán kérdőjel

0

Amióta Orbán Viktor áprilisban szabadnak, de nem tisztességesnek minősített választásokon újra többséget szerzett, a korábbiakkal ellentétben már nem csak a belpolitikáját bírálják, hanem megkérdőjelezik azt is, megbízható-e az Egyesült Államok szövetségeseként és a demokratikus nyugati világ tagjaként. Magyarország egyre inkább gazember államként viselkedik – írta a lapban James Jamie Kirchick, a Brookings Institution Egyesült Államok és Európa központjának előadja.

Megállapítását alátámasztandó a szerző felhozza, hogy a NATO külügyminisztereinek decemberi találkozóján Magyarország mindent elkövetett, hogy szabotálja a szervezet és Ukrajna közötti kapcsolatok javítását, és indokként az ukrán oktatási törvényt hozta fel. „Magyarország Moszkva parancsát teljesíti azzal, hogy ilyen jelentéktelen témával obstruálja a NATO támogatását Ukrajnának, amelynek területéből Moszkva annektált egy részt a II. világháború óta első európai fegyveres hódításában. Ez nem is az első eset, hogy Magyarország így viselkedik” – írta a szerző.

Felhozta, hogy Budapest megtagadta orosz fegyverkereskedők kiadását az Egyesült Államoknak, azt, hogy hivatalosan Budapest ugyan támogatja az EU Moszkva elleni szankcióit, de élesen bírálja azokat, és visszavonásukat követeli, valamint azt, hogy amikor Európa kerülte Putyint az Ukrajna elleni támadás és sok más ok miatt, az orosz elnök többször is tett baráti látogatást Orbán Viktornál. „Magyarországot jelenleg az orosz befolyás-szerzési törekvések fő csatornájának tekintik sokan a titkosszolgálatok világában” – írta a szerző.

Hozzátette: a budapesti amerikai nagykövetség egy volt munkatársa 2017-ben azt mondta a Politicónak: „Hatalmas az aggodalom, hogy Oroszország alapvetően előretolt hírszerzési műveleti területként használja Magyarországot a NATO-ban és az EU-ban”. Emellett Orbán osztja Putyin előszeretetét a revansizmus iránt, amelyet a nyugati intézményekben való tagság szigorúan tilt.

„Orbán a 21. század legfontosabb következményeket hozó politikusainak egyikévé vált azt követően, hogy sokáig kevéssé vették figyelembe, mert Európa szélén lévő, marginális figurának tekintették, egy furcsa nyelvű, kicsi ország vezetőjének. Orbán már hatalmon volt évekkel a brexit, Trump és a nemzeti populizmus számos más megnyilvánulása előtt, és szorgosan dolgozott azon, hogy Magyarországot egypártrendszerré építse át, és elválassza a hagyományos demokratikus szövetségeseitől” – írta Kirchick.

„Ha Orbán az Egyesült Államok megbízható szövetségese lenne, talán még a demokrácia visszacsúszása is megbocsátható lenne – az Egyesült Államok kész volt elsiklani a tekintélyelvű tendenciák, de még katonai diktatúrák felett is a hidegháború idején a NATO-szövetségesek körében. Ma azonban Közép-Európában a harca nem a kapitalizmus és a kommunizmus között zajlik, hanem a demokrácia és a tekintélyelvűség között. És egyre nehezebb megmondani, hogy Orbán melyik oldalon áll” – írta a szerző.

Ara-Kovács Attila

Az új brit népszavazás és az EU érdeke

Csak egyetlen dolog biztos az idei európai választásokkal kapcsolatban: az eredmény nem lesz sem szabad, sem tisztességes mindaddig, amíg Magyarország részt vesz azokon. A május 26-án megválasztott Európai Parlamentben lesznek olyan képviselők, akik az Orbán Viktor kormánya által gyakorolt hazugságoknak, kényszerítéseknek és korrupciónak köszönhetik mandátumukat – állapította meg a tekintélyes brit politikai és kulturális magazin.

A szerző rámutat: Orbán az EU jelentős támogatásait nem csupán arra használja fel, hogy befolyásolja a 24 magyar EP-képviselő megválasztását, hanem államilag finanszírozott propagandakampányt folytat annak érdekében, hogy egész Európában eltorzítsa a választás eredményét.

„Ám a magyar ügy csak része az európai liberális centrista politikai erők szélesebb válságának” – figyelmeztetett a szerző. A nemzeti felmérések azt mutatják, hogy a szélsőjobb tért nyer a májusi választásokon. A tekintélyelvű jobboldal addigra páneurópai erővé válik majd. Agitálása máris rábírt nyolc európai kormányt, hogy ne csatlakozzon az ENSZ globális migrációs paktumához, és idén át fogja rajzolni Európa politikai térképét is. Maga a centrum van zűrzavarban, és feltartóztathatatlanul csúszik a szélsőjobb diktálta célok felé: ez a helyzet az Európai Néppárttal (EPP) is. Amennyiben a szélsőjobb száz mandátumot szerez az Európai Parlamentben, és folytatódik az EPP eltolódása a nacionalizmus és az idegengyűlölet felé, akkor az integráció és a szociális liberalizmus projektjei lekerülnek a napirendről, és kimúlik az „európai szuverenitás” gondolata, amelyet Jean-Claude Juncker képvisel. Közben a szociáldemokrata pártoknál a támogatottság csökkenése, valamint a zöldek és a baloldal általi kihívások hatásai mutatkoznak.

Balra továbbhaladva, az érett európai demokráciákban a baloldali és a balra hajló zöld pártok vetélkednek ugyanazért a térért. A nagy kép, amely a májusi választáson kirajzolódik majd, egy jobbra tolódó kontinenst mutat, amelyet egyebek között a tekintélyelvű nacionalista mozgalmak, valamint a Trump és Putyin hívei közötti információs háborúk húznak jobbra. Ugyanakkor kevés párt van, amely le akarná bontani magát az európai projektet. A tekintélyelvű nacionalisták a baloldal gazdaságpolitikájával flörtölnek, de a legtöbb szélsőjobb párt nem elhagyni, hanem szabályaitól megfosztani akarja az egységes piacot. A szélsőjobb uralta Európai Parlamentnek azonban nehéz lenne együttműködni olyan nemzeti kormányokkal, amelyek elutasítják mind a liberalizmust, mind az unió egyre szorosabbra fonását. A Tanácsot megbénítanák a vétók, a Bizottság a nemzetek közötti kisebb viszályok elsimítása helyett maga is csatatérré válna, és a parlament a neonáci retorika visszhangkamrájává változna.

A Parlament, a Tanács és a Bizottság széttöredezése véletlen műve is lehetne, de nem az: Vlagyimir Putyin akarata, hogy az európai geopolitika „multipolárissá” legyen, vagyis hogy Európa olyan sakktáblává váljon, amelyen az Egyesült Államok, Kína és Oroszország küzd a befolyásért. A világ gazdasági szuperhatalmai közül kizárólag Európa nem rendelkezik összetartó polgári osztállyal. Amerikában ez a Wall Street, a Szilíciumvölgy, és az olajipar, Oroszországban ott vannak az úgynevezett szilovikok – a fegyveres erőktől és a titkosszolgálatoktól érkezettek – és az oligarchák, Kínában a kommunista kishercegek és azok hatalmas gazdasági birodalmai. Az európai burzsoázia az autóiparból, néhány luxusmárkából, és néhány államilag támogatott bankból áll.

A megoldás: a középbalnak és a radikális baloldalnak a demokrácia megvédelmezése, a fasizmus elnyomása és a megszorítások leépítése érdekében taktikai egységre kell törekedni a lehető legtöbb zöld és liberális párt bevonásával. Ezt akadályozza a 2009-es lisszaboni szerződés, amely kizárja az agresszív növekedési stratégiákat, az állami támogatást és a többi gazdasági tömbben érvényre jutó iparpolitikát. Van azonban egy esetleges adu, amelynek létrejötte nem teljesen kizárt: ha elmarad a brexit, ami Nagy-Britanniának meghagyná a status quót, de megváltoztatná az európai dinamikát. Ugyanis a baloldalra húzó képviselők akár a szavazatok 40 százalékával is megváltoztathatják az egyensúlyt a parlamentben.

„Nem ígérem, hogy egy új brit kormány hadba szállna Európa védelmére. Bármi történik azonban, úgy néz ki, hogy Brüsszelben és Strasbourgban a politika most a sötét oldal felé billen” – írta a szerző.

Ara-Kovács Attila

Menekülőút?

0

Az jár a fejemben, hogy miért választotta a közismerten családszerető Orbán Viktor a családi szilveszterezés helyett az utazást a távoli Brazíliába, a részvételt az új brazil államfő, a szélsőjobboldali Jair Bolsonaro beiktatási ünnepségén.

Elgondolkodtató, hogy a 193 ENSZ tagállamból hazánkkal együtt is csupán 12 ország vezetője jelezte a részvételét. A nagyarányú távolmaradás jól mutatja a volt katonatiszt iránti ellenszenvet, akiről köztudott, hogy számára a hatalomgyakorlás legrokonszenvesebb módja a diktatúra.

Latin Amerikában e szó hallatára mindenkinek milliók meggyilkolása jut eszébe. Az sem titok, hogy Bolsonaro szegényellenes, nőgyűlölő és homofób.

Meggyőződésem, hogy egy magát demokratikus politikusnak tekintő kormányfő nem megy el ilyen ünnepségre. Ezt bizonyítja 180 állam-és kormányfő tüntető távolmaradása is. Donald Trump érthető okokból gyakran hangsúlyozza Brazília fontosságát. De ő is csak a külügyminiszterét küldte el maga helyett. Hallottam olyan érvelést is, hogy Orbán Viktor diktátorok között érzi jól magát. Ha csak ez lenne a részvételének az oka, akkor nem kellett volna ilyen hosszú, fárasztó utazást vállalnia, hiszen néhány diktátort közelebb is talált volna, ráadásul mindegyikkel jó viszonyban van.

Véleményem szerint Orbán Viktor a részvételével üzenni akart. Jelezni akarta, hogy ő egyetért a Bolsonaro által vallott értékrenddel.

Sokan vagyunk akik azzal szoktuk vigasztalni magunkat, hogy a nemzetközi közvélemény nem azonosítja Magyarországot Orbán Viktorral. A magyarországi valóságot jól ismerő politikusok, külpolitikai szakértők és újságírók valóban nem. Hangsúlyozzák is, hogy a magyarok többsége nem osztja Orbán Viktor nézeteit.
Az viszont aggasztó, hogy a kevésbé tájékozottakat, az „átlagembereket” megtévesztheti a három legutóbbi magyarországi választás eredménye. Az, hogy Orbán pártja és rendszere már
három alkalommal kapta meg a parlamenti képviselői helyek kétharmadát. Ezt nem lehetetlen, de nehéz megmagyarázni. Ezért tartom károsnak, sőt nemzeti érdekeinkre veszélyesnek
Orbán Viktor kihívó részvételét Bolsonaro beiktatásán.

Kovács László

Orbán és a Fidesz sikerének titka

Orbán Viktor sikeres politikus. Pártja, a Fidesz háromszor egymásután kétharmadot szerzett, az utolsó három választáson rajt-cél győzelmet arattak.

Most ne kérdezzük, hogy mennyire volt törvényes, ahogyan nyertek, mennyi volt benne a gyanús elem, a szabálytalanság. A megszállt és hazugságokra használt média, a Fidesz érdekei szerint átírt választási körzetek és választási honlap (rendszer?) meghibásodása.

Ezeket a kérdéseket nem most, hanem a maguk idejében kellett volna feltenni. És – ebből a szempontból, de tényleg csak ebből – most az sem érdekes, hogy milyen az ellenzék. Gyenge, szétesett, egy része a Fidesz tenyeréből eszik – akik nem, azok lassú kivéreztetésre vannak ítélve.

Ne kérdezzünk semmi olyat, amivel nem jutunk közelebb a tárgyhoz, vagyis ahhoz, hogy miért sikeres Orbán Viktor és a Fidesz. Nem abban az értelemben sikeresek, hogy jót tettek volna az országgal. Mondjuk, ha fejlesztették volna az egészségügyet, növelik az oktatás színvonalát, csökkentik a szegénységben élők számát. De semmi ilyet nem tettek, épp ellenkezőleg: talán az Orbán-kormány által mostanság preferált Horthy kormányzó idején volt ennyi szegény ember az országban, mint most. Az egészségügy romokban – a legutóbbi napok fejleményei, a Honvéd kórház sürgősségi osztályán történtek csak a jéghegy csúcsa. Az oktatás a padlón, aki teheti, elsősorban a politikai és a gazdasági elit tagjai, magániskolába járatja a gyerekeit.

Mégis, ha egy választáson a Fidesz elindul – néhány egészen ritka kivételtől eltekintve – nyer.

Szokás erre mondani, hogy nem Orbán alakította át Magyarországot, hanem az ország termelte ki magának Orbánt. Ha nem őt termelte volna, talált volna magának másik uralkodót. Horthy Miklóst, Kádár Jánost is milyen szépen megtalálta magának a nép. Jellemző, hogy a Kereskedelmi Dolgozók Független Szakszervezete is Orbánhoz fordult, volna oly kedves visszaállítani a vasárnapi boltzárat. A kormánynak persze esze ágában sincs teljesíteni a kérést, egyszer már majdnem megégette magát ezzel az ostoba ötlettel, le is söpörte most gyorsan az asztalról. De jellemző a helyzetre, hogy a miniszterelnököt kérik egy olyan intézkedés meghozatalára, ami nem az ő személyes kompetenciája. Elintézhetjük mindezt azzal, hogy ez egy ilyen ország. Szabadnak gondolja magát, bátornak és szabadságszeretőnek, miközben, amikor csak módjában áll, beáll a sorba.

Azt is szokták mondani, hogy Orbán minden más magyar politikusnál jobban ismeri a magyar néplélek természetét. Tudja, hogy mit gondolnak az emberek, és el is mondja neki. Bözsi néninek – Helló, röfik! – például megígéri, hogy ha a számok úgy alakulnak, akkor emelni fogja a nyugdíját. Nem fogják, hanem fogja. Ő, Orbán Viktor.

Az igazság ennél azért talán és remélhetőleg árnyaltabb. Az ország nem elhanyagolható hányadának valóban egy bölcs, gondoskodó vezető kell. És egy olyan, biztonságot nyújtó állam, amely elosztja a közös javakat. Eldönti, hogy kinek mennyi jár. Mindenkinek érdemei szerint jár, de abban is az állam dönt, hogy kinek mekkorák az érdemei.

Ez is benne van a pakliban. És még sok minden más. Például a szerencse. Az utolsó szocialista kormány idején volt egy nagy világgazdasági válság, amit az akkori kormány nem tudott jól kezelni. Orbánnak idáig ebben is szerencséje volt: 2010 óta gyakorlatilag konjunktúra van a világgazdaságban, jönnek az uniós pénzek, amelyekből ő és barátai, valamint egy nem túl széles, de azért nem is jelentéktelen réteg jól él. Nincsenek nagyon sokan, de ahhoz épp elegen, hogy Orbán és társainak a hatalmát biztosítsák.

Orbán Viktor és a Fidesz hatalmát egyelőre nem fenyegeti semmilyen veszély. Amerre a szem ellát, ők vannak mindenütt. A politikai ellenzék lejtmenetben, a világgazdaság – bár vannak borúlátó jóslatok – egyelőre működik. És hiába a megannyi éles pengeváltás Brüsszellel, az Európai Néppárt, különösen a közelgő választásra tekintettel, mindig ki fog állni Orbánék mellett. Kellenek a Fidesz szavazatai, és ez minden európainak nevezett értéket felülír. Jogállamiság, sajtó- és szólásszabadság, fékek és egyensúlyok: fontos dolgok Európában – a szólamok szintjén.

Egyszer persze minden véget ér. Orbán Viktor és a Fidesz hatalma sem tart örökké. Hogy meddig menetel győztesen a sereg, azt ma még nehéz megjósolni. Leginkább azokkal lehet egyetérteni, akik azt gondolják, hogy sokáig, de a végén, ahogyan azt a pártállam esetében is láttuk, a ma még bivalyerős hatalom nagyon gyorsan fog összeomlani.

Ez a kormány csúnyán el fog bukni – 2018 (szubjektív) legjobbjai

Felvettem a kesztyűt Orbánékkal, és ígérem: sok kellemetlen pillanatot fogok okozni a rendszernek – ezt mondja Ujhelyi István, az MSZP Európa-parlamenti képviselője a Független Hírügynökségnek adott interjújában. Azt mondja: előbb-utóbb ez a rendszer csúnyán meg fog bukni, minél tovább húzza annál csúfosabba. A képviselő, akit most folyamatosan támad a jobboldal, arcképével ellátott babát fel is akasztottak egy budapesti téren, állítja: az önkormányzati választásokon megroppantható a Fidesz-hatalom, csak megfelelő személyiségeket kell hozzá találni.

  • Végletesen kettévált az ország
  • Orbán egy lepusztult Uniót akar
  • A kormányfőt csak a szélsőjobb ünnepelte
  • Ilyen uszítással máshol nem találkozunk
  • Az LMP hazudott Botkának

Örülök, hogy így, egyben látom.

Én is. A fejem a helyén van, látja ott a nyakamon, és nem is lógok lefelé.

Megrendítette az, ami történt?

Az intenzitása. Napi nagyjából nyolcszáz üzenetet és e-mailt kapok – mostanában már valamivel kevesebbet -; jól látszik, hogy a fideszes trollgépezetnek ki van adva, hogy rám kell szállni. Egyébként, ha egy-egy posztom alatt van ezerkétszáz reakció, abból kilencszáz támogató, viszont a kommentek minimálisan a halálomat akarják. Ők nyilván tapsoltak annak, hogy kvázi felakasztottak a volt Köztársaság téren.

Ebből mire következtet?

Arra, hogy most megtalált a Fidesz és a jobboldal engem, mint fő ellenséget. Ennek még politikai értelemben lehetne akár haszna is, nem is bánnám, mert azt gondolom, hogy bennem emberükre akadtak, nem vagyok ijedős fajta, de persze a politikai kultúra rongálása hihetetlen károkat okozhat. A történések sajnos azt bizonyítják, hogy végletesen kettévált a magyar társadalom, szinte képtelenség egy Orbán-hívőt meggyőzni arról, hogy mondjuk a repülőgép az luxusrepülő, a jacht luxusjacht, és egyik sem járna a miniszterelnöknek, legalább is egy normális demokráciában. Ezt ezek az emberek sosem fogják elfogadni, mint ahogy azt sem, hogy az az igazi hazafi, aki Magyarországot az Unión belül akarja tartani.

Orbán-hívőkről beszélt, de a Fidesz-szavazók ennél szélesebb kört jelentenek. Közülük találni olyanokat, akik elfogadják, hogy nem a legtermészetesebb dolog egy állami pénzzel kitömött oligarcha gépén röpködni, illetve véletlenül mindig a jacht tartózkodási helyéhez közel landolni?

Három féle Fidesz-szavazó van. Az egyik, aki minden áron és bárhova követi Orbán Viktort, a reformkommunistától a liberálisig, egészen a szélsőjobbig, bárhova. Ez a követő mag, a szekta. A második körbe azok a fideszesek tartoznak, akik maguk is tudják, hogy az nem teljesen normális, ami itt zajlik, de meggyőzik magukat arról, hogy az országot így kell vezetni, hogy olyan korszakot élünk, amikor egy illiberális típusú, autokrata berendezkedésű szisztéma szükséges, mert így könnyebb kormányozni. A harmadik réteg pedig azért Fidesz-szavazó, mert úgy érzi, hogy nincs más kormányozni képes erő.

Ez most önkritika?

Az is. Eltelt nyolc év, és bár lehet azon vitatkozni, hogy jól vagy rosszul kormányoztunk-e, de én azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy a legrosszabb szocialista-liberális kormány is jobb volt, mint a mostani. A demokrácia és a gyermekeink jövője szempontjából mindenképpen. Én most lettem igazából „politikailag érett felnőtt”, a húszas-harmincas éveimben láttam közelről a saját kormányzásunkat, hiszen, államtitkár voltam, ma már látom, mit kellett volna másként, és mit kellett volna határozottabban csinálni. De, amit mondani akarok: meg fog bukni ez a kormány, méghozzá nagyon csúnyán. Ez a rendszer nem tud már elkopni, buknia kell, és maga alá fogja temetni Orbánt és az oligarcháit.

Nem a vágyálmok beszélnek Önből?

Nem, a történelmi tapasztalat. A kérdés tehát nem a bukás, hanem, hogy meddig húzza még ez a rendszer. Minél tovább húzza, annál durvább lesz a vége.

Igen, vannak, akik azt mondják, hogy Orbánt utol fogja érni, ha nem most, lehet, hogy csak húsz év múlva, nem pusztán a bukás, a büntetőjog is…

Így van. Éppen ezért ellenez a miniszterelnök minden olyan európai együttműködést, amely átnyúlik a határokon, és belezavar az ő hatalmába. Az orbáni rendszer egyszerűen összeférhetetlen az Európai Unió működésével és szellemével. A kettő nem létezhet egyszerre, ezért próbálja meg Orbán szétcincálni az Uniót. Nem akar ő kilépni, már csak azért sem, mert nem kockáztatja meg, hogy a magyar embereket erről megkérdezze. Neki egy gyenge, lepusztult, intézményeiben döntésképtelen Unióra van szüksége, mert egy erős szövetség pillanatok alatt elszippantja a levegőt az ilyen autokrata állam elől. Ha kritizáljuk az Európai Uniót – én magam is megteszem, amikor kell -, akkor az első helyen látjuk azt, hogy a mai intézményrendszer képtelen megküzdeni a külső és belső kihívásokkal, legyen az gazdasági, vagy éppen migrációs kihívás. És azért képtelen, mert a saját daganatos, rákos sejtjeivel sem tud mit kezdeni, lásd akár Magyarországot, vagy mostanság Olaszországot.

Nyilván azért nem, mert ez szövetségi rendszer arra jött létre, hogy a tagállamok együttműködjenek, és nem arra, hogy egyes tagállamok hogyan tudják kijátszani a közösen megalkotott szabályokat…

Nem teljesen. Azért jött létre, mert volt olyan korszak, mégpedig a XX. század korai időszakában, amikor az ilyen típusú vezetők saját hatalmi építkezéseik miatt egymásnak ugrasztották a népeket. Ennek lett az eredménye a pusztító világvége hangulat. Ma az emberek semmiben nem különböznek, ugyanolyan társadalmakban élünk, és ugyanúgy, demokratikus körülmények között hatalomra juttatunk ilyen fazonokat. Olyanokat, akik képesek bárkit, bármikor egymás ellen uszítani. Az Unió tehát azért jött létre, hogy még egyszer ne fordulhasson elő ilyen.

Gondolom ezért is, no meg a liberális gondolat jegyében, született az az elhatározás, hogy legyen helyük az Unióban a szövetséget ellenzőknek, az Euro-szkeptikusoknak. Ugye maga Orbán Viktor is harcot hirdetett, az Unión belül, az Unió ellen.

Ő addig létezik, amíg valakivel csatázhat, amíg valakit legyőzhet, amíg győzelmi jelentéseket adhat, és fújhatja a harci kürtöt. Ha ez nincs, abban megszűnik az orbáni vonzerő, hiszen kormányozni nem kormányoz. Látunk ma Magyarországon kormányzást? Tudjuk, milyen stratégiánk van az energiaellátástól az egészségügy rendbetételéig? Vagy akár a nyugdíjrendszer távlatos kihívásaitól a magyar szakmunkásképzés megoldásáig? Nem. Nincs kormányzás. Csak kommunikációs kormányzás van, semmi más.

A migrációra utal?

Nincs más témája.

Ebből a szempontból a Sargentini-jelentés megszavazása, mintha komoly fordulatot jelentett volna, hiszen ott rengeteg egyéb téma is előkerült. De, a megszavazása óta, mintha fordulat következett volna be, illetve némi visszalépés. Nem így látja?

Részben igaz ez a megállapítás. De ezek a képviselők – azokra a külföldiekre gondolok, akik megszavazták a jelentést – nem azzal kelnek és fekszenek, hogy mi van Magyarországon. Megszavazták a jelentést, hogy elinduljon valami a jogállamiság helyreállítása érdekében, ezt tették többségükben a néppártiak is, mert ennyi volt a dolguk. Illetve még annyit tesznek, hogy sürgetik az osztrákokat, hogy az Unió soros elnökeként, hogy tűzzék még az ősszel a Tanács napirendjére a magyar kormány demokrácia-dúlását. Az lesz a következő fordulópont. A Néppártnak egyébként most az az érdeke, hogy májusig, az EP-választásokig altassa az ügyet, mert nem akarja Orbánt odalökni a szélsőjobb emelvényére. De visszatérve arra, amit az imént említett, hogy az Európai Unió széket és megszólalási lehetőséget ad a legszélsőségesebb elemeknek is. Döbbenetes volt: a Sargentini-vita után egyetlen néppárti képviselő sem ment oda Orbán Viktorhoz azért, hogy gratuláljon, vagy legalább elköszönjön tőle. Körbevette viszont vagy harminc, neofasiszta szélsőséges őrült és rajongott rocksztárként szelfizgetett a magyar kormányfővel a parlamenti ülésteremben. Olyan figurák, akikkel saját hazájukban sem áll szóba senki, csak a hasonszőrű szélsőségesek. Orbán viszont büszkén fényképezgetett az európai szélsőjobbal.

A folyosói beszélgetésekben, ott Brüsszelben, vagy Strasbourgban mi hangzik el Magyarországról, illetve a magyar kormányról, netán magáról Orbánról?

Érteni kell azt a logikát, hogy másként működünk az EP-ben, mint itthon. Nekem most is fut több jelentésem, ennek érdekében pedig napi szinten kell együttműködnöm minden frakció delegáltjával. Ami azt jelenti, hogy mi szakmai vitákat folytatunk, és egyáltalán nem érdekes, hogy ki hova, melyik párthoz tartozik. Ezért aztán nagyon sok felületen találkozom olyan képviselőkkel, akik nem a baloldalhoz tartoznak. Éveken keresztül nem hitték el azt, amit Magyarországról olvastak. A hazug „nemzeti konzultációval” kapcsolatban még túlzásnak is vélték azt az állítást, hogy a kormány nekirontott Brüsszelnek. Most döbbentek rá, hogy milyen elképesztő kommunikáció zajlik a magyar kormány részéről. Nevezzük nevén a történteket: a világháború óta demokratikus országban ilyen uszító kormányzati propagandával nem találkoztunk.

Ebben azért Orbánnak vannak bőven társai, a magyar országgyűlés elnöke például aberráltnak nevezi a baloldalt, úgy, ahogy van.

Hallottuk már azt korábban is, hogy genetikailag van belénk kódolva a hazaárulás is. Ebből az őrületből nem fognak tudni kiszállni. Sokan hitték azt, hogy az újabb kétharmad után konszolidálni fogják a társadalmat, Viktor majd megnyugszik, de ez nem következett be. Nem tud konszolidálni.

Ha már konszolidáció: a Néppárt két területen kért hátralépést Orbántól, a CEU és a civilszervezetk ügyében. Nekem azonban erősen hiányzott a kívánságlistáról a hazai média helyzete. Ez nem zavarja az uniós képviselőket?

De, hiszen a Sargentini-jelentés egyik pontja kifejezetten erről szól. És én határozottan haragudtam Manfred Weberre, amikor ezt a mentőövet bedobta Orbánnak, hogy ha az említett két területen hajlandó változtatni, akkor minden rendben lesz, miközben nekünk, akik itthon élünk, jóval több hétköznapi problémánk van, mintsem, hogy leegyszerűsítsük a CEU ügyére. Mert, ha Orbán megígéri, hogy maradhat a CEU, azzal megoldódik a közmunkások, vagy a kisemmizett magánnyugdíjpénztárosok helyzete? Megoldódik az összes olyan jogfosztás, ami itt nyolc év alatt végbement? Vagy a fékek és ellensúlyok rendszerének szinte teljes lebontása? Dehogy is. És igen, a médiapluralizmus kérdése sem. Ez az ajánlat egy kétségbeesett kísérlet volt Weber részéről, amiről először azt hittem, hogy sikeres lesz és a Néppárt majd bekapja a horgot, Orbán pedig kihasználja a lehetőséget. De a magyar kormányfő már annyira képtelen a konszolidációra, hogy ígérni is alkalmatlan. Ő már a saját pártjával is háborúban áll. Most éppen két olyan néppárti politikust támadtak meg, akik az ENSZ-ben szólaltak fel, az egyik a migrációs ügyekért biztos, görög, néppárti, kereszténydemokrata politikus, a másik a lengyel Tusk, aki ugyancsak Orbán párttársa. A Fidesz által állandóan hivatkozott „brüsszeli elit”, amelyet le akarnak váltani, valójában Orbán Viktor és a néppárti vezérkar.

És, most akkor egy hirtelen váltással, önnek mi a viszonya a saját pártjával, az MSZP-vel? Mert ebben korábban volt némi törés…

Nagyon jól tudok együtt dolgozni az új pártvezetéssel. Amit a Tóth Bertalan-Harangozó Tamás kettős csinál a romeltakarításban és rendcsinálásban, és egy új szervezeti forma megszervezésében, az az MSZP új, jó korszakát vetíti előre.

Volt egy olyan hír is, hogy a RED mozgalomból, majd a választások után, egy új baloldali pártot fog építeni. Most ezzel mi van?

Az ott lévő fiatalok nagyon aktívak, és dolgoznak. Én nem pártot alapítottam, pont azért, mert az egész ellenzék nagyon rossz időszakát élte, beleértve az MSZP-t is. Folyamatosak voltak a napi belső és külső viták, annak akartam esélyt adni, hogy egy politikai mozgalommal túllendüljünk ezen a helyzeten és tovább tudjunk dolgozni. Azóta tisztult a helyzet, az MSZP és a Párbeszéd szövetsége erős, és képes lehet az összes politikai mozgalom, így a RED mágnesévé válni.

Tudom, hogy ön barátja, földije, harcostársa Botka Lászlónak. Vissza tudja csábítani a párthoz?

Laci itt van velünk, és meg fog küzdeni Szegedért. Nem egyszerű ilyen, minden mocskos állampárti eszközt is bevető orbáni körülmények között egy várost megtartani, de a legjobb úton tartunk efelé. Mi mindenben támogatjuk egymást, ahogy eddig is tettük.

De azért sértett ember, nem?

Levont konzekvenciákat az egész ellenzéki oldal elmúlt néhány éves működése alapján. És most akkor hadd szúrjak oda az ellenzéki oldalon lévőknek. Az LMP kifejezetten ígéretet tett Botkának, hogy ha vállalja a miniszterelnök-jelöltséget, akkor beállnak mögé. Most, hogy látjuk, mi zajlik az LMP-ben, és hogy kétharmada lett újra Orbánnak, van-e kétségünk afelől, hogy hazudtak akkor Lacinak. Két éve azzal kellett neki szembesülnie, hogy az ellenzék egy része nem azért dolgozik, hogy megbuktassa az Orbán-rendszert.

Ezt a saját pártjára is értette…

Igen, arra is. De a Tóth Berciék által vezetett pártban azok, akik a frontvonalban vannak, mind ugyanazt gondoljuk. Mindannyian a rendszer végét akarjuk.

Igen ám, de az emberek, a választók a biztonság garanciáit nem látják az ellenzék részéről. Éppen ezért a többség az egyéni túlélésre koncentrál, mert látják: minden fontos pozícióban, a legtöbb településen a Fidesz emberei ülnek.

Igen, ez tökéletes helyzetkép, az emberek tényleg félnek. Ugyanakkor azt is láttuk, hogy az áprilisi választásokon többen voltak a Fidesz ellen, mint mellette. Ezért az önkormányzati választásokon meg kell teremteni az ellensúlyát a központi Fidesz-hatalomnak. És ehhez minden adott. Mert azok, akik korábban szétszavaztak, legközelebb egy jól kiválasztott személyre voksolnak, vagyis a legjobb Márki-Zayokat, Tóth Józsefeket, Botka Lászlókat és Csige Tamásokat találják meg, akkor az ilyen polgármester-jelöltekkel megroppantható a rendszer. Igen, igaza van: nekünk védelmet kell biztosítanunk azoknak, akik károsultjai ennek a rendszernek. Tudom, hogy ez most illuzórikusnak tűnik, de hiszem, hogy képesek vagyunk az önkormányzatok jó részét visszavenni.

Ehhez dolgozni kell…

Igen, dolgozni kell.

Hadd intimpistáskodjak: amikor megérkeztem, azt láttam, hogy Márki-Zay Péterrel tárgyalt…

Valóban. Éppen arról beszéltünk, hogy az önkormányzati választásokra meg kell csinálnunk azt a modellt, amellyel ő nyerni tudott. Hosszú éveken keresztül büdös volt mindenkinek a szocialistákkal leülni, de ez megfordult, és mára a jobb-közép mozgalmak is természetes szövetségesként tekintenek ránk. Nagy fantáziát látok abban, hogy összeszedjünk minden helyi civil közösséget, és essünk neki a jövő őszi választásoknak, mert hiszem, hogy megroppantható a Fidesz. Ehhez persze el kell menniük szavazni azoknak, akik áprilisban is megtették ezt, s nem a Fideszre voksoltak. Ennek az előszele lesz az EP-választás.

Az Ön munkájának hányad része most az Unióban a „hazaárulás” és mennyi a tényleges uniós munka?

A haza védelmében dolgozom, mert azok az igazi hazafiak, akik ilyen körülmények között is kiállnak a magyar állampolgárok érdekei mellett, igen: az Orbán-kormánnyal szemben. A Haza/Szeretet/Európa hármasáért dolgozom, és ezt mindig el is mondom. Négy év alatt egyébként komoly szakmai karriert futottam be az Európai Unióban, szerénytelenül kijelenthetem, hogy a turizmus első számú európai politikusa lettem, miközben a közlekedési bizottság alelnökeként is nagyon komoly dossziéim futottak. Megtaláltam a szakmai helyem, ez azonban nem vigasz a magyar helyzetre. Ezzel nem lehet itthon nyerni. Így aztán most az energiáim nyolcan-kilencven százalékát az MSZP jó szereplésére fordítom. Felvettem a kesztyűt Orbánékkal, és ígérem: sok kellemetlen pillanatot fogok okozni a rendszernek. Egyébként én magam is szeretnék EP-képviselő maradni, de ezt majd az MSZP fogja eldönteni, hogy kinek milyen listás helyet szán. Egyelőre azt érzem, hogy számítanak rám, hiszen megbíztak a kampányfőnöki teendőkkel, és bíznak az orromban is…

Miért lett Orbán olyan, amilyen?

Pökhendi, arrogáns, cinikusan lekezelő válaszokat ad a sajtónak. Már ha szóba áll egyáltalán igazi újságíróval. Olyannal, aki valódi kérdéseket tesz (tenne) fel neki. Már a választás előtt is bosszút emlegetett, azóta bizonyította, hogy nem beszélt a levegőbe. „Ha valaki idesuhint, akkor arra válaszolunk, amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten.”

Elméletek vannak arra, hogy miért lett ilyen. Nehéz gyermekkor, erőszakos apa, kisebbségi komplexus – sok mindennel lehet magyarázni.

Álljon itt egy egészen más elmélet arról, hogy miért lett olyan, amilyen.

Azért lett rossz, mert nem hagyták, hogy jó legyen. Amikor 2010-ben megint miniszterelnök lett, jó akart lenni hozzánk. Adni akart mindenkinek, önzetlenül, két kézzel. Mert az ember eredendően jó. Magához főként, de van, hogy másokhoz is.

Csak annyi kell, hogy hagyják jónak lenni.

Neki nem jött össze. 2010-ben, nyár végén, azzal ment Brüsszelbe, hogy majd idehaza szépen elengedi a hiányt. Azt gondolta, ebből oszt majd az embereknek, de a szőrösszívűék odakint nem örültek az ötletének. Az a Barroso nevű csúnya portugál, aki az uniót akkoriban vezette, azt mondta neki, hogy nem.

Ilyenek ezek a portugálok. Persze, a többi náció sem különb. Különösen a németek, meg a franciák. De főként az amerikaiak. Ne is beszéljünk róluk. Innen számítódik minden, ezért lett, hogy a fülkeforradalom után jött a szabadságharc.

Adni akart, de nem engedték. Ami Kádárnak összejött, azt akarta ő is. Hogy szépen emlékezzenek rá az emberek. A kompromisszumok robotosa – ha nem is ezekkel a szavakkal, de valami ilyenre vágyott mindig.

Mindenből a legtöbbet kihozni. Mint János bácsi, akit kezdetben ugye majdnem mindenki utált. Nem ok nélkül, valljuk be. Voltak neki viselt dolgai, 56 után főleg, de aztán szépen megjavult. Ő lett a mi János bácsink, és mi lettünk a legvidámabb barakk. Jobb volt, mint Brezsnyev, Zsivkov, Novotny, Gomulka, vagy teszem azt, Honecker. Ceausescuról nem is beszélve.

Orbán maga mondta: ha nem a Kádár rendszerben nő fel, hanem most, akkor legföljebb agronómus lett volna belőle, vagy traktoros.

Most meg ránk haragszik, amiért nem lehetett az, ami lenni szeretett volna. Ezért gyűlöl mindenkit, mert nem engedték meg neki, hogy jóságos legyen, osztogató, kedves vezető.

Innen már nincs visszaút, el van ez rontva rendesen. Ő előre menekül, mi – most még – előle menekülünk.

Háborúban megfelel, békében alkalmatlan – 2018 (szubjektív) legjobbjai

Az elmúlt években jelentősen megváltozott biztonsági környezetben új típusú kihívások vannak. Benkő Tibor honvédelmi miniszter indokolta ezzel azt a szerdán az Országgyűlésnek benyújtott javaslatot, amely Magyar Honvédség új szervezeti rendjének kialakításáról szól. Ebből számunkra, akik nem vagyunk egyenruhások, az a fontos és főleg érthető, hogy a mostani 40 helyett 50 évre emelnék a behívhatósági korhatárt.

Orbán Viktor és a Fidesz borzolgatja katonás témákkal a közvélemény idegeit. Volt, amikor a sorkatonaság visszaállításával riogatták a polgárokat – igaz, a maguk által fellőtt füstbombára adott válaszuk mindig az volt, hogy nem támogatják, ezért nem is tervezik a bevezetését. De a téma azért mindig előjött: Orbán maga nyilatkozta évekkel ezelőtt, hogy az ő falujukban nem tartották komoly embernek azt, aki nem volt katona. Más alkalommal arról elmélkedett, hogy nem kedveli a pocakos tábornokokat, igaz, az ötvenévesre emelt korhatár alapján behívhatók nem tábornokként, hanem közkatonaként lennének bevethetők az ütközetekben,

Már amennyiben komolyan kell venni ezt a mostani javaslatot

Orbánéknak ugyanis eszük ágában sincs a valóságban is katonásdit játszani, úgy kell nekik egy háború, mint ablakos tótnak a hanyatt esés. Nem háborúra készülnek, hanem a háborús retorika fenntartására, mert az az érdekük, hogy szinten tartsák a feszültséget.

70 ezer migráns várakozik a határok közelben, talán már meg is indultak – ilyen és ehhez hasonló hívószavakkal igyekeznek ébren tartani a tábor harckészültségét. Miközben egyetlen migránst sem látni a közelünkben – se katonai távcsővel, se szabad szemmel.

Mindennek gyakorlati haszna is van a mostani kormány számára, hiszen eltereli a figyelmet egy sor valódi problémáról. A működésképtelenség határán egyensúlyozó egészségügyről, a versenyképtelen oktatásról, a növekvő szegénységről, a diplomáciai elszigeteltségről. Fontos ez a kormány számára, de még ennél is lényegesebb, hogy ez a fajta retorika nem áll távol Orbán személyiségétől, mentalitásától. Orbán Viktor olyan katona, aki háborúban megfelel, békében alkalmatlan. Neki a harc az igazi terepe, békeidőben tétován tántorog, mint a partra tévedt tengerész.

Lényege a háború. Ő maga mondta évekkel ezelőtt, hogy érzi a puskapor szagát. Aki ott is puskaporszagot érez, ahol nincs, annak soha nem megy ki az orrából e különös illat. Amint fegyverhez jutott (vagyis kormányra került), háborúba indult a világ ellen. Megharcolt a Világbankkal, nekiment a multiknak, a saját köreihez nem tartozó oligarcháknak, összeveszett Brüsszellel és mindenkivel, akivel csak lehetett. Egy ideje a civil szervezetek ellen harcol és egy csaknem 90 éves magyar származású amerikai milliárdos ellen toborozza hadait.

Orbán születésétől fogva katona, ráadásul a legelszántabb fajtából

Az utolsó töltényig tüzel – sőt, még azon is túl. Ha nincs ellenség, teremt magának és az övéinek. És mintha egy számítógépes játékból bújt volna elő: ha lelövik, mindig marad még néhány élete. Mindig csatába készül, a muníciót, akaratunk ellenére, mi szállítjuk az ütközethez. A mi pénzünkből fegyverkezik a világ, elsősorban Európa ellen, a mi pénztárcánkból lopja ki a lőporra valót, a mi bankszámlánkról emeli le a puskaporszag árát.

Ha el is fogadják Benkő tábornok előterjesztését, annak nem lesz jelentősége. Magyarország belátható időn belül – bizonyára és remélhetőleg – nem vív valódi háborút senkivel, ebből a szempontból tehát teljesen mindegy, hogy 40, 50, vagy éppen 70 év a behívhatósági korhatár.

Ha csak arra nem gondolnak a tervezet kiötlői, hogy a tartalékos katonát békeidőben is lehet – méghozzá fizetség nélkül – mozgósítani. Szemétszállításra például, ha mint most, ott van rá szükség.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK