Kezdőlap Címkék Orbán

Címke: orbán

Focus: Orbán és a Fidesz nem azt kapta, amit megérdemelne

0

Orbán Viktor és jobboldali-nemzeti pártja nem azt a büntetést kapta, amelyet megérdemel, de nem kizárt, hogy ez okos lépés volt. Csak felfüggesztették, nem golyózták ki – egyelőre még nem. Ez sokat elmond Európa szomorú állapotáról, de talán okos lépésnek bizonyul.

Az Orbán rendszerét illető diagnózis kristálytiszta: ez az ember nem illik az EPP-n belüli kollégáihoz, a Fidesz nem illik a pártcsaládba, és ez a magyar kormány nem illik Európába – írta a szerző, miután előzőleg felsorolt sok mindent, amiért a magyar kormányt bírálják.

Aki tovább átengedi Orbán szabálysértéseit, elkezdhet gondolkodni azon, hogy hogyan akar harcolni az értékek Európájáért: azaz, hogy milyen értékekről beszélünk.

Ideje lenne tehát Orbán kizárásának, sőt, már rég ideje lett volna. Első pillantásra meglehetősen gyávának tűnik, hogy egyelőre csak jégre tették Orbán és pártja tagságát. Az EPP embereinek ez a döntés, amely nélkülözi a végső konzekvenciát, nem fogja megkönnyíteni a választási harcot, és bízvást feltételezhetjük, hogy ez számukra is világos. Manfred Weber és harcostársai azért döntöttek a „csak felfüggesztés” mellett, mert olyan veszélyt látnak, amely drámaibb, mint egy nehéz választási harc: Európában valóban kialakulhat egy kelet-európai frakció.

Katasztrófa lenne az Európai Parlamentben és a Tanácsban egy haladás-ellenes szövetség. A Kelet és Nyugat között megosztott közösség éppen fő feladatára nem lenne képes, nem tudná biztosítani, hogy áthidalja az európai kontinens megosztását. Úgy látszik, az EPP-ben még azt remélik, hogy ezt megakadályozhatják. Ha így nézzük, akkor

az EPP döntése kísérlet arra, hogy megmentsék, ami még menthető, és fenntartsák a kapcsolat minimumát ezzel a budapesti alakkal.

Nagyon szomorú, hogy idáig jutottunk. A hidegháború vége után sokan örömmel tekintettek a keleti országokra. Kiharcolták a szabadságukat, pénzügyi segítséget kaptak, hozzáférést egy modern, liberális világhoz. Ám a fordulat utáni féktelen örömben nem tűnt fel, hogy az új uniós tagállamokban sokan nem is akarják olyan nagyon a globális világ szabadságát. Ennek talán legvilágosabb tünete a menekültek befogadásának megtagadása volt.

Mindez azonban nem csak Budapesten mutatkozik meg: sok helyen állnak olyan emberek az élen, akiknek nem sokat számítanak az európai értékek, és akiknek ezért nincs is keresnivalójuk a magukra valamit is adó pártcsaládokban. A szocialistáknak is lenne kit kigolyózni, például Romániát. A liberálisoknak pedig sürgősen és alaposabban meg kellene nézni Andrej Babiš pártját.

Normális körülmények között őket is száműzni kellene, csak hát az EU-ban éppen nem normálisak a körülmények.

Napjaink legkeserűbb üzenete az, hogy Orbán nincs egyedül – írta a konzervatív-jobboldali hetilap.

Ő egyszer azt mondta, én meg most azt mondom

– Ő azt mondta: „Kellő szerénységgel, mégis büszkén mondhatjuk, hogy lábra
állítottuk Magyarországot.”

– Én azt mondom: Ami azt illeti nem sok szegényebb ország van ma nálunk Európában. Olyan meg pláne alig, ahol az emberek nálunk pesszimistábban látják a jövőt.

– Ő azt mondta, hogy: „Képesek vagyunk arra, hogy megnyissunk egy új korszakot. Egy olyan korszakot, amiben érdemes lesz nagy célokat kitűznünk.”

– Én azt mondom: Hát persze, az erő, a bátorság, meg a folytatjuk. Nagy célok ezek, akárki meglássa!

– Ő azt mondta, hogy: „Másként fogalmazva: ha az unió nem is képes rá, mi, magyarok legyünk versenyképesek az Egyesült Államok energiaáraival.”

– Én azt mondom: Naná, hogy szerinte nekünk minden adottságunk meg van hozzá. Téveszmés tünetek árulkodó jelei itt is.

– Ő azt mondta, hogy: „Ha így folytatjuk, a 2018-as ciklus végére reális célkitűzésnek tűnik, hogy mi legyünk Európa legiparosodottabb országa.”

– Én azt mondom: Az anyja apostolát, ámulj világ, bámulj nap, a világ új Sámsont kap. Forog a pali kereke, nem mondom.

– Ő azt mondta, hogy: „Oroszország Magyarországon keresztül beléphet az európai atompiacra. És így hosszabb távon is előállítottuk a helyzetet, hogy a magyar gazdasági siker, stabilitás és kiegyensúlyozottság orosz érdek is legyen.”

– Én azt mondom:Nagyhatalmak leszünk nem vitás. Oroszország az európai atompiacon, csak rajtunk keresztül. Jól kitalálta ezt Putyinnal.

– Ő azt mondta, hogy: „A világ legjelentősebb gazdasági szereplői közül senki sem az ellenségünk, sőt mindegyiküknek érdekében áll Magyarország fejlődése.”

– Én azt mondom: Mintha nem én mondtam volna azt a minap, hogy rajtunk kívül nem érdeke senkinek, hogy Magyarország erős legyen.

– Ő azt mondta, hogy: ”Most végre emelkedő pályára léptünk. De nem azért, mert Magyarország okosabb a többi államnál, hanem azért, mert egységesebb, tehát akcióképes és gyors.„

– Én azt mondom: Marha nagy egység, amit Orbán és populizátor zenekara játszott itt nekünk. Soha ennyire megosztottak nem voltunk még az elmúlt 30 évben. Soha ekkora szakadék nem volt a szegények és gazdagok között az elmúlt 30 évben, mint most. Soha ilyen mély ellentét nem volt a bal és a jobboldal között az elmúlt 30 évben, mint most. Milyen egységről tetszik itt beszélni? Elmentek hazulról, vagy tán betegnek tetszik lenni? Mit tetszik a magyar valóságba beleképzelni, milyen beteges téveszme által sugallt, torzképet? Nem is a tetszik ide a jó szó, hanem inkább a kényszerül. A tudat, ami kényszerből diktálja ezt! Jól kinézünk Magyarország!

– Ő azt mondta: A Fidesz maga kérte a felfüggesztést, azt ugyanis nem engedte volna meg, hogy a pártját felfüggesszék vagy kizárják.

– Én azt mondom: Az Európai Néppárt tagjai nagy többséggel megszavazták a Fidesz felfüggesztését.

Mai Kérdés – Ezt a döntést várta az Európai Néppárttól a Fidesz kizárásával, felfüggesztésével kapcsolatban?

0

 

This poll is no longer accepting votes

Ezt a döntést várta az Európai Néppárttól a Fidesz kizárásával, felfüggesztésével kapcsolatban?

Izrael választ

0

„Ahogy Orbánnak sikerült érdekszövetséget kovácsolnia a mélyen antiszemita, lecsúszott és kulturálisan többszörösen hátrányos helyzetű jobboldaliak és a Kádár-korszak moszkovita maradványai között, úgy kovácsolt Netanjahu szövetséget az ultraortodoxok, a bevándorolt szovjet értelmiségiek homo sovieticus-világa és az arab országokból egykor bevándorolt, rendkívül képzetlen kétkezi munkások utódai között.” – Ara-Kovács Attila mai Diplomáciai jegyzete.

Április 9-én parlamenti választások lesznek Izraelben. Az országot ért szokásos külső kihívások gyakorlatilag minimálisak, új intifáda – vagyis palesztin lázadás – sincs egyelőre a láthatáron. A mostani választás tétje az ország belső békéje és demokratikus rendszerének megerősítése lesz, s ez esetben nem a zsidó-palesztin kérdés reménytelensége tükrözi a legfőbb problémát, hanem az, ami az egyes zsidó politikai pártok és erőközpontok között mutatkozik.

Benjamin Netanjau miniszterelnök keményen és számtalan furfanggal tartja kezében az irányítást – de ez csak a látszat. Elvileg nincs akadálya annak, hogy elnyerje a relatív többség bizalmát, ám annál több gyakorlatiasabb probléma jöhet közbe.

Sokan úgy gondolják, ha Netanjahu kap még egy kormányzati esélyt, olyan visszafordíthatatlan károkat okozhat az országnak, mint Donald Trump Amerikának vagy Orbán Viktor Magyarországnak.

Nagyon sokan jelentették ki 2016 ősze után, hogy ők már régen mondanak és tesznek olyasmiket, amik Trumpot oly hihetetlenül és váratlanul a Fehér Házba repítették. Orbán is mondott ilyeneket, Netanjahu is, és még sokan mások. És van ebben jócskán igazság. Azok a populizmus-elemek, amelyeket Trump oly önfeledten zúdít rá naponta a világra, csíráikban ott voltak már 21 éve, amikor Orbán először hatalomra került, és ott voltak 20 éve is, amikor Netanjahu lett először miniszterelnök.

Való igaz, Trump és Netanjahu módszerei között számos hasonlóság tapasztalható, de az intencióik közötti különbségek mégis óriásiak.

Míg az amerikai elnök merő önhittségből és hozzá nem értésből tette kockára hazája szövetségi rendszerét és biztonságát, addig ilyesmit Netanjahuról még legádázabb ellenfelei sem állíthatnak.

Viszont annál beszédesebb a hasonlóság az izraeli és a magyar miniszterelnök hatalomgyakorlási és a politikai mezőny ideológiáktól független leuralása között.

Ahogy Orbánnak sikerült érdekszövetséget kovácsolnia a mélyen antiszemita, lecsúszott és kulturálisan többszörösen hátrányos helyzetű jobboldaliak és a kádár korszak moszkovita maradványai között, úgy kovácsolt Netanjahu szövetséget az ultraortodoxok, a bevándorolt szovjet értelmiségiek homo sovieticus-világa és az arab országokból egykor bevándorolt, rendkívül képzetlen kétkezi munkások utódai között. Mindkét politikus mesterien elegyíti a vizet a tűzzel, s a jelek szerint eddig sikeresen kikapcsolta társadalmaik egyébként indokoltan kifinomult veszélyérzetét.

Natanjahu most is erre épít, s kampányában megjelent számos olyan elem, ami eddig Izraelben szokatlan volt, s így nem befolyásolta a választások kimenetelét. Trump rendkívül népszerű Izraelben – nincs még egy ország, beleértve az őt megválasztó Egyesült Államokat, ahol annyira kedvelnék, mint Izraelben. Ennélfogva Netanjahut és Trumpot baráti együttlétben ábrázoló óriásplakátok tapétázzák ki a házfalakat, azt sugallva: Netanjahu és csakis Netanjahu az, aki ezt a barátságot kiérdemli…

Ez is mutatja az izraeli társadalmon eluralkodó politikai elvakultságot és az óvatlanság mértékét. Igaz, Trump megígérte az amerikai nagykövetség Jeruzsálembe költözését, s ez meg is valósult; s azt is, hogy a széthulló Szíria realitásaiból kiindulva Izrael jogot formálhat a Golán-fennsíkra. Mindkét elvárás jogosságát csak az elvakultak tagadhatják, de legalább ne Trump hirdette volna meg, már eleve kompromittálva a két ügyet.

Mégsem állítható, hogy Netanjahu abszolút befutó lenne s ennek több komoly oka is van.

Már most látszik, hogy Netanjahu Likudja egyedül nem lenne képes kormányt alakítani, még akkor sem, ha relatív többséget szerezne. A választások után épp úgy koalícióra kényszerül, mint ahogy koalícióban kormányoz jelenleg is. Csakhogy az elmúlt esztendők példái igazolják, Netanjahuval egyre kockázatosabb együtt kormányozni, így a miniszterelnök csak olyan pártok közül válogathat ki partnert, amelyek enyhén szólva kevéssé finnyásak. Kormányainak színezete egyre szélsőségesebb lett amúgy is a közelmúltban, egyre excentrikusabb alakok népesítették azt be, s egyre több engedményt kellett tennie olyan erőknek, amelyek politikája kevesek számára elfogadható.

A nagykoalíciót a baloldallal eleve ki lehet zárni, a

legtöbb centrista párt elutasítja az együttműködést Netanjahuval, akiről egyre kevesebben hiszik el, hogy hatalmon tudna maradni, ha politikáját eltávolítja a szélsőségektől.

Ráadásul a baloldali ellenzéknek van egy remek jelöltje, aki az elmúlt napokban, a népszerűséget illetően maga mögé utasította a miniszterelnököt. Benny Gantz háromcsillagos tábornokról van szó, aki volt már vezérkari főnök, és sikeres csatákat vívott az ellenséggel, két alkalommal a Gázai-övezetben. Érdekes, hogy Gantz belépője a politikai pástra nagyon erőteljesnek sikeredett, és sokan nem is örültek neki a baloldalon, hisz három kis választási reklámklippet azokra a pusztító sikerekre épített a tábornok kommunikációs stábja, amelyeket épp Gázában aratott a Hamász fölött. Ám az elmúlt hónapok őt – illetve stábját – igazolták, s nagyon valószínű, hogy ellenzéki oldalon ezért egyedül neki sikerült olyan benyomást tennie a választókra, hogy szavazók akár a jobboldalról is mellé állhatnak.

Netanjahu legnagyobb problémája mégis a még mindig ellene folyó hármas jogi eljárás. Épp pár hete jelentette be egy ügyész, hogy eljárást indít ellene vesztegetés, csalás és hivatali hatalommal való visszaélés miatt. Izrael történetében ő az egyedüli – hivatalban lévő – miniszterelnök, akinek ilyesmivel kell szembenéznie. Ugyan

Netanjahu ügyészségi meghallgatására csak április 9-e, vagyis a választás után kerül majd sor, s ha az eljárás el is indul, az még nem jelenti automatikusan azt, hogy – Likud-győzelem esetén – hivatalát nem foglalhatja el, ám tény: ilyen vádakkal terhelve aligha akad komoly párt, amelyik koalícióra menne vele.

Netanjahu kikerülése a nagypolitikából nem csak Izraelben írná felül az eddigi forgatókönyveket, de a világpolitikában is. Trump egyik fő szövetségesét veszítené el, s ennélfogva a republikánusok által olyannyira kisajátított amerikai-izraeli kapcsolatok is kiegyensúlyozottabbá válnának.

Továbbá új fejleményt jelentene ez a magyar-izraeli kapcsolatokban is, hisz Orbán és Netanjahu egymásban látták annak a politikának a visszaigazolását, mely mindkét embert oly sokáig hatalomban tartotta.

A tisztességes demokrácia mint alternatíva

„Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.”
J.A.

Az alternatív tények (ezeket Norman Mailer már negyvenöt éve faktoidoknak nevezte és úgy írta le, mint “olyan tény, ami csak akkortól létezik, amióta az újságokba bekerült”), és a posztigazságok, valamint a csapból is folyó ál- és rémhírek kommunikációs terében nemcsak maguk a tények, hanem a lehetséges alternatívák ugyanúgy elhalványulnak, árnyékba kerülnek, mint az előbbiek.

Miközben fantazmagórikus elképzelések – csak figyeljük meg, hogy akik azt mondják

“a békéért harcolni abszurdum”,

azt is sugallják, hogy az elfogult, harcos nacionalizmus elhozza a kontinens “kívánatos békéjét” –, mint reálisak kerülnek “eladásra”, illetve sulykolásra, a valós lehetőségek zárójelbe kerülnek. Gyakran éppen azok, akik a leginkább ilyen útmutatás-, illetve univerzális recept-szerű, megváltó alternatívákat követelnek, a legtudatlanabbak és megvezetettebbek. Nem csoda, hiszen egész gépezetek dolgoznak a beetetésükön, a manipulálásukon, annak bizonyításán, hogy márpedig egyetlen alternatíva sem életképes, csak az, amit, mosóporszerűen, a politikusok árulnak. A megvezetettek aztán még akkor is kitartanak idol-uk mellett, ha maguk is belátják, toxikus vezérről van szó, de hát ugye “nincs alternatíva”. A manipuláció, a “rábeszélőgép” nemcsak alternatív tényeket, hanem kitalált összefüggéseket is terjeszt, a manipulált összefüggéseket azután valósnak tekinti a jóhiszemű (vagy még inkább a rosszhiszemű) közönség, holott az összefüggések és alternatívák is kitaláltak, az “összefüggés-csinálók”, azaz a politikai “tanácsadók” és spin doktorok árucikkei. De mivel a közösségi médiák mindenki számára lehetővé teszik, a megvezetettek maguk is tovább szórják, megosztják az ál- és rémhíreket, bajnokai a fake news-ok terjesztésének. (Pratkanis és Aronson A rábeszélőgép címen többszöri magyar kiadást is megélt kötetét középiskolai tantárgy részévé illene tenni. Olvasmányossága és tudományos értéke, valamint hasznossága a manipulációval, a megvezetéssel szemben, az “egészséges immunitás” kialakításában, vagy a hiszékenység ellen, mindenképpen indokolttá tenné).

Magyarországon az alávetettek intenzív „beetetése”, egyrészt arra, hogy a tények, azok nem tények, hogy csak a faktoidokra, az alternatív tényekre kell figyelni (nem amit mond, hanem amit tesz a főnök, illetve, amiről azt mondja, hogy teszi, amit megtehetne, stb.), másrészt arra, hogy nincs alternatíva, hogy a fennálló rend örökké való és leválthatatlan, szűk évtizede folyik. Amint látszik, ez az idő elég volt arra, hogy a szavazók körülbelül egyharmadát teljesen foglyul ejtse (ebből aztán, a kiegyensúlyozatlan választási rendszer következtében, toxikus kétharmad lesz az urnáknál) és kiszolgáltassa, ők nem látnak alternatívát, sőt nem is szeretnének semmiféle változást, minden úgy jó, ahogy a vezérnek tetszik, punktum. Ők a vevők a „migráncsozásra” – és nem is kell hozzá menekült/bevándorló, ők a gyűlöletbeszéd fogyasztói és aktív terjesztői –, vagy Magyarországon nem lesz multikulti, mondja a vezér és alávetett/kiszolgáltatott közönsége még rátesz egy lapát cigányellenességgel, alig burkolt antiszemitizmussal, muszlimgyűlölettel.

A rommagyarság beetetése viszont szinte három évtizede folyik, hogy t.i. az egyetlen politikai pártnak nincs alternatívája, (először még az az ártalmatlannak tűnő szlogen járta, hogy „Egységben az erő”!, azután már csak úgy, magától jött, hogy „ez van ezt kell szeretni”, „hol az alternatíva?” kérdik a kritikátlan követők), hogy ha kimaradunk a parlamentből (az EP-ből vagy a bukarestiből, az mindegy is), akkor végünk. Az a paradox a behódolás mechanizmusában, hogy a Fidesz-fiókpárt szavazóinak derékhada, miután rá szavaz, szinte folyamatosan kritizál, elégedetlen, böstörög és cinizál, stb. Ez már egyfajta politikai rituálé, és valójában a tudatlanság, az alternatíva fölfedezésének képtelensége, az önalávetés, vagy legalábbis a beletörődés egy sajátos fajtája, mely szinte általánosan jellemzi a rommagyar választóközönséget. Ráadásul ezt a „ráérünk arra még”, illetve ilyen a világ, ezt kell elfogadni, a legitimáló mítoszokban nagyon is „magyar”-ként jelenik meg: miközben „szabadságharcos” nemzetnek mondják a magyart, a szóbeli hősködés mellett az alávetettség tolerálása, a jobbágyszellem, a meghunyászkodás is mindig jelen van, a szimbolikus nemzetkarakterológiában. Nálunk, magyaroknál (nem kevésbé, s nehogy kifelejtsem, székelyeknél) biza, a „nép egyszerű fia” is „bonyolult teremtés”, csak az (ön)kritikai szellemhez nincs affinitása, azt sehogyan sem vállalja be: inkább szolgál és pusmog, csendben, „befele” háborog, mint nyíltan és határozottan föllépne az elnyomás ellen, legalábbis a hétköznapokban nem teszi meg. Történeti perspektívában, néha megtette, de mivel elbukta a forradalmakat, ez a tudat tovább erősítette a sunyító együttélést a gonosszal, a zsarnok kiszolgálásának mentalitását.

Számtalan példa van arra, amit a szociálpszichológusok kísérleti alapon rég tudnak, a hatalmasok elnyomó gépezete, a vezérek (az elitek elitje, aki ráadásul ma elitellenesen pozicionál) dominanciája, az alávetettekkel/kiszolgáltatottakkal való együttműködés eredménye, az elnyomottak nem egymással, hanem az elnyomókkal működnek együtt és termelik újra elnyomatásukat. A legitimáló ideológiák és mítoszok, magyarán az etnonacionalista szólamok – egyéb önigazoló és hatalmat fönntartó, elnyomást eltakaró diskurzusokkal, mint amilyen a rommagyar közösség esetében a románellenesség és az „autonómiázás” – meggyőzőbbek, mint a valós tények.

Aktuális, bár gondolom sok magyar, illetve rommagyar alternatíva hiányról sopánkodót meglep, ha így kicsivel március idusa után mondom, hogy a cenzúrával szembeni alternatíva, annak eltörlése, a vele szembeni tiltakozás minden lehető fórumon, az eltörlésének a követelése, és egyáltalán nem a sunyítás, a belenyugvás, a csendben maradás, majd mások fogják kikaparni a jogot, visszaállítani a sajtószabadságot, nemde? Érdekes, hogy eleink százhatvanegyéve ezt még tudták, gátlástalan és minden hájjal megkent PR-es nélkül is, nemcsak tudták, tették is.

Másik példa, hogy azt üzenik a rommagyar hatalmasok, hogy nincs mese “le kell menni kutyába”, a készülő kampányt a faluvégi kocsmabetyárok, (már elnézést, ha eltaláltam), “a János-nénik és Maris-bácsik” szintjéhez, ízlés(telenség)éhez kell igazítani. És lehetőleg gyűlöletkampányt folytatni, aki mást akar annak kuss, csak ez van, ezt mondja a “szakma” és ez a vezérek érdeke, punktum. És ezt rommagyarok többsége szemmel láthatóan elfogadja, nem fölvállalt szavakban, nem nyilvános beszédben, hanem magánbeszélgetésekben – ott sok a szájhős, a hőbörgő –, aztán meg ténylegesen is, az urnák magányában, amikor azokra szavaznak, akik így kampányolnak. Ja, és azután nattyon magyharosch, ha csupa rosszat mondunk a megválasztottakról, a kocsmaasztal mellett, magánbeszélgetésekben, vagy otthon behúzott függönyök mögött. Hirtelen nincs is fontosabb, mint az EP képviselet, még akkor is, ha azt holnaptól, valamely vezér sugallatára, szidni kezdünk, nem is ismerjük, működését, nem szeretjük, mert „gyarmatosít” (sic!), mert … Orbán Viktor azt üzente, ennyi.

Most két/három olyan jelöltet ajánl a rábeszélőgép a rommagyarság számára a közelgő EP-választásokon megszavazni, akiknek ismertsége föltűnően alacsony saját székelyföldi méréseim szerint, (mert a román vagy magyar közpénzen készült méréseket titkosként kezeli a Fidesz itteni fő fiókpártja), Winkler Gyula még elér úgy 40%-os ismertséget, miközben Wincze Lóránt csak húsz, Hegedüs Csilla nagyjából 10%-os ismertséggel bír. Nevezzenek javíthatatlanul naivnak, de ráadásul meggyőződésem, hogy ők maguk is csak fenntartásokkal fogadják el az underdog szerepet, a negatív-, illetve gyűlöletkampányt, amit pártjuk rájuk erőltet. És bár nincs garancia arra, hogy meglesz az EP-be való bejutáshoz szükséges 5%-os szavazatarány, sokan szavazni fognak, ismeretlenben, mert „a párt számít”, melyről szintén rossz a véleményük, de magukkal sem értenek egyet, mert … „nincs alternatíva”. Ilyenkor, amíg Orbánra nem kerül a szó, a párt a fontos, ugye értjük, aztán majd a személy lesz a meghatározó, így menyen ez, következetesen, magyarul. Pedig hogyne lenne akire szavazni, vannak számosan régi, és főként új pártok, hiteles személyiségek, akik meggyőzőbbek, hitelesebbek lehetnek, akik esélyt kapva hatékonyabbak is lehetnének, stb., Ja, „azok románok”, és ott vagyunk a legitimáló mítosz hatékonyságánál, „ezek magyarok”, és az örökös szembenállás logikátlan logikája ezzel el is dönti a szavazást.

Alternatíva a tisztességes demokrácia lenne, a piszkosból, a látszólagosból, a szimulákrumból már kaptunk eleget.

És végül hadd mondjak valami biztatót is, először, hogy a „rábeszélőgép” a Finkelstein-Habonyok diskurzusainak, illetve a piszkos propagandának van ellenszere, mégpedig olyan mely tanulható, a kritikai gondolkodás így hat, és ez tapasztalati tény, az egészséges szkepszis jó fegyver a manipulációval szemben.

A fake news-okat és összeesküvés-elméleteket, a dezinformációt többféle módon is le lehet leplezni, nemcsak hatástalanítani lehet, hanem preventív módon megelőzni is elterjedését, elfogadását (itt egy site, ami összefoglalja, hogy milyen lehetőségeink vannak: How to spot the fake news?: http//www.ifla.org/publications/node/11174), a valós kritikai szellem, és szakmailag is helyes tudás képes győzni a szimulákrum fölött. Az úgynevezett „egyszerű nép” nem kutyába akar lemenni, hanem vevő lenne a bizonyítható igazságra, a tisztességes közéletre és demokráciára, vagy hogy ismét Attilát parafrazeáljam, a köznép „ugrana egy jó szóra”, ha lenne ilyen a politikai prérin.

Orbán bocsánatot kérhet, de megváltozni nem fog

0

Orbán bocsánatot kérhet, de megváltozni nem fog. Minden hízelgése sem fedheti el: Orbán pártja az EU-ban a destruktív erők közé tartozik, és legfőbb ideje, hogy az Európai Néppárt kitegye a szűrét – írta kommentárjában a német liberális lap.

Az EPP-nek és csúcsjelöltjének nem fog sikerülni megregulázni. Ugyanis még ha Orbán teljesít is minden feltételt a jövő szerdai EPP-tanácskozás előtt – a rágalmazó plakátokat már itt-ott leszedette, a bocsánatkérést kipipálta, és a CEU kérdésében arany hidakat igyekeznek építeni –, akkor sincsen semmi tisztázva, és semmit sem sikerült nyerni.

Weber hármas csomagja valójában a tehetetlenség kifejeződése. „Ultimátumával ugyanis Weber kicsinyes számításból túlságosan keveset követelt. Három feltétele elfedi, hogy sokkal nagyobb kérdésekről van szó: a magyarországi demokráciáról, jogállamiságról, az igazságszolgáltatás, a sajtó és a tudomány szabadságáról.

Orbán évek óta szisztematikusan építi le országát, és ezt az Európai Néppárt szégyenletes módon hallgatva szemlélte, mert nem akarta elveszíteni a Fidesz szavazatait az Európai Parlamentben.

A pártbeli barátok ezt az elhízott Puszta-populistát alighanem a durva munka elvégzésére alkalmas bohócnak tekintették, noha a helyzet Magyarországon már jó ideje véresen komoly” – írta a szerző.

Hozzátette: az EPP-ben láthatólag megbocsátható bűnnek tekintették az elterjedt korrupciót és az uniós pénzekkel való lehetséges visszaéléseket is, és szolgálatkészen elsiklottak Orbán antiszemita és rasszista kódokkal folytatott aljas játéka felett.

„Ha most tehát a konfliktust úgy rendeznék, hogy mindkét fél megőrizhesse az arcát, akkor az nem lenne más, mint az EPP folytatódó árulása nem csak a saját, hanem Európa értékeivel szemben,

hiszen sokkal többről van szó, mint az EPP-n belüli viszályról. Az Európai Unió útelágazás előtt áll, és nem az a fontos, hogy ki melyik politikai irányzathoz tartozik, hanem az, hogy ki akarja előre vinni az európai egyesülés projektjét, és ki akarja azt aláásni, megtorpedózni. Orbán a destrukció erőihez tartozik, és ezért legfőbb ideje annak, hogy az EPP ajtót mutasson neki. Bízvást stilizálja magát mártírrá. Ha közösséget vállal a többi lengyel, olasz, francia, vagy osztrák szélsőjobboldali populistával, hadd tegye. Akkor legalább lehetségessé válik egy egyértelmű tartalmi vita, és az sokkal jobb, mint a lopakodó belső mérgezés” – írta a kommentár szerzője.

Kifelé!

0

„Orbánnak nem az számít, hogy progresszív módon értéket teremtsünk s konzervatív módon értékeket őrizzük, hanem hogy mit és mennyit tud valaki elpusztítani mindabból, amit örökségként és lehetőségként a kontinens az egész világ számára jelent és képvisel – egy újabb Diplomáciai jegyzet Ara Kovács Attilától.

Ez utóbbi a fideszes szándék tulajdonképpeni stratégiai célja. Rögvest itt van március 20-a, és a Fidesz szimpatizánsaitól eltekintve szinte mindenki izgalomban él: kizárják-e a pártot az Európai Néppártból vagy sem? Azért írom, hogy a Fidesz szimpatizánsait leszámítva, mert azok túlnyomó többségéhez mára már eljutott Orbán Viktor üzenete, hogy pártjuk többet érdemel, mint a néppárt. És ezt el is hiszik. Az igazán jól informált belső mag pedig a legelejétől azon dolgozott, hogy úgy távozzanak a pártcsaládból, hogy az a többieknek nagyon fájjon, hogy maradandó nyomot és károkat hagyjanak maguk után. A Fidesz vezetésében ma nagyjából hasonló érzelmek és indulatok dúlnak, mint azokban, akik nagyon szeretnék egy kemény brexittel megleckéztetni Nagy Britanniát – kerüljön az, amibe kerül.

Erősen félreértik a helyzetet azok, akik úgy gondolják, hogy az EPP pártvezetőihez írt Orbán levél meglepetést tükrözött volna, illetve azt, hogy a Fidesz vezetője elszámította volna magát, s ezt e levéllel be is ismeri. Koránt sincs így. Orbán e levéllel utóbb azt fogja majd bizonygatni, hogy ő mindent megtett, hogy pártja benn maradjon az EPP-ben, s az, hogy onnan mégis kikerült, az egyedül a többiek, s nem az ő bűne. Hogy nyomatékosítsa majd ezt a magyarázatot, Manfred Weber lesz ezúttal az ellenség konkrét arca. Jean-Claude Juncker már megtette a kötelességét, Joseph Daul pedig túl szürke és túl ismeretlen ahhoz, hogy betöltse ezt a szerepet. Weber azonban Fidesz-szempontból tökéletes Soros-ügynök. Az ő bizottsági elnöki funkciójának megakadályozása lesz az a kampány-taktika, amivel a Fidesz házalni fog, ha már nem tagja az EPP-nek; a stratégiai cél pedig az lesz, hogy minél többen csatlakozzanak hozzá, idővel elhagyva a pártcsaládot, s egy új, szélsőjobboldali mozgalmat hozva létre az Európai Parlament keretei között. Fájdalmas tanulság lesz ez a Néppártnak, pedig megérdemli, hogy megfizesse ezt az árat. Mint ahogy meg fog érdemelni egy hasonló kudarcot a baloldali népcsalád, a Szocialisták és Demokraták (S&D), amiért – a hatalmi súly garantálása érdekében – megtűrnek soraikban számos eszement kommunistát vagy populisták afféle gyülekezetét, mint a román Szociáldemokrata Párt (PSD), melynek gátlástalansága majdnem fideszes magaslatokat ért már el az utóbbi időben.

De e tanulságok hosszú távon nagyon hasznosak lesznek:

  • megszabadulhatnak azoktól,  akik csak merő haszonból és számításból léptek be az adott pártcsaládba;
  • érvényesíthetik azt, amit oly gyakran emlegetnek, de amit valójában kevesen tartanak egyelőre fontosnak: az értékelvűséget;
  • csökkenteni tudják az árulókkal együtt járó kockázatokat;
  • a szélsőjobb vagy a szélsőbal, az anarchia és a populizmus alternatívájaként fogalmazzák újjá az EPP, illetve az S&D politikai pozícióját és arculatát.

Viszont lehet, hogy az EPP és az S&D fragmentációjával átalakul az egész európai politikai összkép. Ha ebben a zűrzavarban képtelen lesz ideológiává formálódni az az életérzés, amit a legegyszerűbben így lehetne megfogalmazni: „HAZÁM, EURÓPA!”, akkor visszasodródunk a nemzetállami vegetáló létbe, melyben „mindenki mindenkinek a farkasa”.

És melyben nem az számít, hogy progresszív módon értéket teremtsünk, s konzervatív módon értékeket őrizzük, hanem hogy mit és mennyit tud valaki elpusztítani mindabból, amit örökségként és lehetőségként a kontinens az egész világ számára jelent és képvisel.

Ez utóbbi az orbáni szándék tulajdonképpeni stratégiai célja. Orbán ezt a lehetőséget gondolja erősebbnek, mint a demokráciát. A demokrácia fennmaradásának előfeltétele, hogy Európa egységes állammá váljon, melyben azonban olyan politikusoknak, mint ő – véli –, aki mögött csak egy apró nemzet áll, mindössze másodlagos vagy még olyan szerep sem jutna. Pedig hát ez nem feltétlenül igaz. Ha csak a legutóbbi két bizottsági elnököt vesszük, valamennyien apró – alkalmasint Magyarországnál is apróbb – államok politikusa: Barroso portugál volt, Juncker pedig luxemburgi. Március 20-a után – így vagy úgy – a Fidesz elhagyja az Európai Néppártot; Orbán számára ez nem lesz meglepetés, hisz már nagyon rég, talán két-három éve erre készül – de 2018 áprilisa óta mindenképp. A jelek szerint azonban ez már az EPP számára sem váratlan fordulat, s ez nem jó hír a magyar miniszterelnöknek. Ő úgy képzelte a távozást, hogy majd könyörögnek neki a maradásért. Ám a jelek szerint ma már szó sincs könyörgésről, inkább ajtót mutatnak neki.
És ez így van jól.

Ki mérgezte meg Berlusconi perének koronatanúját?

Sztriptíz apáca köntösben – erről vallott a most 34 éves korában elhunyt Imane Fadil, Silvio Berlusconi ex miniszterelnök perében Itáliában.

A bunga bunga partikon a résztvevő lányok többsége fiatalkorú volt és külföldi. Berlusconi ex miniszterelnök akkor azt vallotta, hogy nem volt tudomása arról, hogy a lányok fiatalkorúak hiszen dús idomaik érettebb nőt mutattak. A lányok többsége észak-afrikai volt ezeken a bunga bunga partikon, melyeket Milánó közelében rendeztek meg Berlusconi egyik birtokán.   Berlusconi Olaszország leggazdagabb embere, aki jobbközép pártja élén sokáig miniszterelnök is volt. A 82 éves veterán most sem szállt ki a politikából. Ugyanannak az európai néppártnak a tagja mint Orbán Viktor.

Régi barátság fűzi össze a két politikust, akik együtt jártak ki a Lazio meccseire. A Lazio törzsközönsége a szélsőjobboldalhoz tartozik, ahol nem ritka a fajgyűlölet sem.

Ettől függetlenül Silvio Berlusconi a marokkói lányokat kedvelte. Amikor lebukott, akkor euró milliókkal vásárolta meg a lányok hallgatását. Imane Fadil nem fogadta el a felajánlott pénzt. Ehelyett vallomást tett. Utána úgy nyilatkozott, hogy életveszélyesen megfenyegették. Miben halt meg a fiatal nő egy milánói kórházban? Az olasz sajtó szerint valami olyan méreg keverék végezhetett vele mint amilyennel az orosz titkosszolgálat szokta eltenni láb alól a kellemetlenné vált szemtanúkat. Ez polónium alapú keverék, mely olyan sugárzást idéz elő a szervezetben, melyet azután az orvosok nem tudnak meggyógyítani. Így halt meg az orosz titkosszolgálat egyik dezertált ezredese Nagy Britanniában és hasonló módon próbálták meg eltenni láb alól Szkripal ezredest és a lányát szintén Nagy Britanniában. Ők – hála a gyors orvosi segítségnek – mindketten életben maradtak, de rendőrök őrzik őket nehogy újabb támadás végezzen velük.

Silvio Berlusconi ex miniszterelnöknek kiváló orosz kapcsolatai vannak. Igen jó viszonyt ápol Putyin elnökkel. Amikor Merkel német kancellár szabadulni akart Berlusconi miniszterelnöktől, akkor Vlagyimir Putyint hívta fel. Az orosz elnök azután rábeszélte régi barátját a távozásra a kormányfői székből Itáliában. A közelmúlt kínos ügyei most újra napirendre kerülhetnek Itáliában, ahol Berlusconi politikai ellenfele a belügyminiszter. Matteo Salvini, a szélsőjobboldali Liga vezére érdekelt az ex kormányfő pártjának a meggyengülésében a májusi európai választásokon. Ezért most vizsgálat indult Milánóban, hogy kiderüljön: mitől és miért halt meg a fiatal marokkói nő, aki korábban a Berlusconi elleni per koronatanúja volt?!…

A Birodalom visszavág Orbánnak?

A sajtóban szinte mindenütt azt olvashattuk, hogy Orbán ünnepi beszédében óvatosságból felhagyott a brüsszelezéssel, helyette a Birodalmat nevezte meg ellenségnek. Szerintem viszont szó sincsen erről, Brüsszel és a Birodalom ugyanazt jelenti.

Mégis, mit jelent Brüsszel és a Birodalom?

Nos, elég egyszerű:

Brüsszel = Európai Unió (és a mögötte álló „háttérhatalom”)

A Birodalom = Európai Unió (és a mögötte álló „háttérhatalom”)

A birodalmazás meg nyilván központi utasításban megérkezett az összes fideszeshez, hiszem ma már mindegyik ezt szajkózza, még Németh Szilárd is megértette, hogy ez az új elnevezése az ellenségnek. A háttérhatalom meg persze Soros, és az ő „hálózata”.

Szóval lehet, hogy Orbán propagandistái ezt találták ki a Néppárt félrevezetésére és megnyugtatására, de szerintem hiába, a Néppárt vezetői – a kormánypropaganda karaktergyilkos szólamai ellenére – egyáltalán nem hülyék. Ráadásul Orbán a Múzeumkertben azért néha elszólta magát. Arról is beszélt ugyanis, hogy a „liberális európai birodalom” illetve az „Európai Egyesült Államokról szóló lázálmok” fenyegetnek minket. Vagyis kikotyogta, hogy a Birodalom az valójában Brüsszel, az EU, legalábbis annak mai, nem általa vezérelt formája.

A Birodalom visszavág? Lesz Fidexit?

Meggyőződésem, hogy a Fidesz propagandában alkalmazott szócsere egyáltalán nem befolyásolja az Európai Néppárt döntését Orbán pártjának kizárásáról, vagy tagságának felfüggesztéséről. Könnyen lehet, hogy a Birodalom most visszavág, bár én továbbra is a felfüggesztést tartom a legvalószínűbb döntésnek. Egy biztos, a Fidexit sem egyszerű folyamat.

Világösszeesküvés!

Rájöttem, hogy Orbán Viktor kivételesen igazat mondott, amikor világösszeesküvéssel vádolta meg Soros Györgyöt. Mert hát lássuk be, tényleg Soros György szabadította ránk Orbán Viktort, meg az ő hűbéreseit. Na ugye!

Sőt nem csak a keményen szívó magyar emberekre, hanem távlatilag egész Európára rászabadította, amikor ő taníttatta Oxfordban, meg ő finanszírozta a politikai indulását. Hiába, a háttérhatalom hosszú távra sző terveket.

A Fidesz ultraliberális indulása is csak álca volt, a „térdre, imára” szlogent pedig valójában teljesen komolyan gondolták, ma már tudhatjuk, azt jelenti, hogy vasárnap vásárlás helyett térdre, imára.

Azt is kikövetkeztettem, hogy valójában Gyurcsány Ferenc közvetíti a háttérhatalom utasításait Orbán Viktornak. Hihetetlen? Nem, csak nagyon ravasz, ügyes módon: ha Fletó mond valamit, Viktor máris tudja, hogy annak pont az ellenkezőjét kell csinálnia! Az utasítások így is pontosan érthetők, csak ráadásul még teljesen rejtve is maradnak.

Ugyanez a magyarázat a manapság folytonos sorosozásra: a figyelem elterelése!

***

Bocs, mielőtt valaki kihívná hozzám az ápolókat a kényszerzubbonnyal, vagy ami még rosszabb, felajánlana egy Fidesz tagkönyvet, el kell árulnom, hogy csak hülyéskedtem.
Csak azt akartam demonstrálni, hogy bárki tud hülye konteókat gyártani, és ehhez még Ibizára sem kell utazni egy kis kokainért. Sőt, az én pár perc alatt összedobott világösszeesküvés elméletem még jobb is, mint amit naponta lenyom a torkunkon a papagájkommandó, hiszen legalább beleszőttem néhány tényt is (Oxford, a Fidesz pálfordulása, Orbán veszélyes volta).

A különbség csak annyi, hogy akinek hatalma van hozzá, az a legostobább konteót is el tudja fogadtatni a társadalom jelentős részével…

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK