Kezdőlap Címkék Orbán

Címke: orbán

Újhelyi István újabb nyílt levele – …felkészül Orbán Viktor?!

Akkor beszéljünk egyenesen: az osztrák alkancellár csúfos le- és elbukása egyértelműen bizonyította annak a sötét putyini háttérhatalmi rendszernek a meglétét, amelyről eddig is volt sejtésünk, de ilyen kézzel fogható és tagadhatatlan bizonyítéka eddig nem volt.

Hiába mosakszik és próbál szánalmasan terelni a fideszes médiagépezet, Heinz-Christian Strache bukása csak az első dominó, amely eldőlt a sorban; felkészül Salvini, LePen, Orbán és a többi moszkvai pórázon lévő szélsőjobboldali bábfigura.

Az összefüggések világosak és egyértelműek. Az osztrák szélsőjobboldali alkancellár abba bukott bele, hogy korábbi választási kampányának remélt anyagi támogatásáért és a legnagyobb osztrák bulvárlap megvásárlásáért (valamint neki kedvező áthangolásáért) cserébe állami megbízások korrupt elnyerését ígérte egy magát putyini kapcsolatokkal rendelkezőnek mondó személynek. Vagyis orosz „befektetőktől” várt piszkos pénzt és médiatámogatást saját hatalmi érdekeinek érvényesítéséhez, ezért pedig korrupt állami visszaosztást ígért cserébe. Ismerős, nem?

Strache ráadásul kebelbarátját és szélsőjobboldali elvtársát, Orbán Viktort – és vele együtt a narancsos lakájmédiát – is lebuktatta, amikor arról beszélt, hogy „olyan médiaviszonyokat akar, mint amilyen Orbánnak van”, ráadásul ehhez megoldó-embernek azt az osztrák strómant, Heinrich Pecinát ajánlotta, aki a Fidesz érdekeinek megfelelően vásárolta meg, majd szántotta be annak idején a Népszabadságot, illetve játszotta fideszes kézre a médiaportfolió többi részét.

De ne felejtsük a gyáva magyar kormányfő másik sztárbarátját, az olasz Matteo Salvinit sem, akinek pártja körül szintén bűzös, putyini árnyékú botrány kering: legutóbb az derült ki, hogy eurómilliókat akartak EU-ellenes kampányra átvenni egy orosz állami olajvállalattól, az üzletet pedig törvénytelen módon nemzetközi olajüzletnek akarták álcázni. És ne felejtsük akkor már ki a sorból a francia szélsőjobb vezetőjét – az EU-ellenesek közé csúszott Fideszt tárt karokkal ölelő – Marine LePen-t sem, akinek pártja közel hárommilliárd forintnyi hitelt vett fel orosz bankoktól EU-ellenes kampányra, az Európai Parlamentben pedig Putyin szóvivőjének lányát alkalmazták gyakornokként.

Micsoda csapat! Micsoda roncsválogatott, a középpályán a magyar miniszterelnökkel! Hát nem szégyelli magát Orbán Viktor, hogy ilyen sötét, korrupt és zavaros hátterű hatalmi érdekeket szolgáló együttműködésekbe rángatja bele hazánkat?

Ugye mindenki emlékszik még arra, hogy a Fidesz egykori pártpénztárnoka és érinthetetlen háttérembere, Simicska Lajos azért veszett össze Orbán Viktorral, mert – ahogyan ezt magától az érintettől tudjuk – a miniszterelnök úgy akarta bekebelezni a számára kellemetlen RTL Klubot, hogy „megveszi majd neki a Roszatom”? Emlékszünk még erre?

Pontosan ugyanarról beszéltek, mint amiről a mostani botrányvideón az azóta megbukott osztrák alkancellár. Látják az összefüggéseket, az összeérő szálakat, a moszkvai árnyjátékot a magyar kormányfő körül?

Strache bukása több mint figyelmeztetés. Bizonyosan nem véletlen kiszivárogtatás és egy véletlen politikus elbotlás. Elkezdték ledönteni a dominókat. A jobboldalon kezdenék aggódni, hogy kit temetnek majd maguk alá a következő darabok.

A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszáznegyvenharmadik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá.
És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

Jávor Benedek: Lehullott a lepel…

Lehullott a lepel Strachéról, Orbán friss kebelbarátjáról, de rántotta magával Orbán takaróját is!

A Süddeutsche Zeitung és a Spiegel egy olyan videófelvételt mutatott be, amelyen Heinz-Cristian Strache FPÖ-s osztrák alkancellár tudomása szerint orosz oligarchákkal (valójában beépített emberekkel) tárgyal arról, hogy az oroszok felvásárolják neki a legolvasottabb osztrák napilapot, a Kronen Zeitungot, cserébe majd kormányon közbeszerzésekkel jutalmazzák őket. Az egész mindent elmond az oroszok és az európai szélsőjobb viszonyáról és szándékairól, de Orbánéknak még kínosabb az ügy.

Nem csak azért mert Strache nem csupán „egy” osztrák alkancellár, hanem Orbán új szélsőjobboldali szövetségi rendszerének az egyik legfontosabb tagja, akiről most világossá vált, hogy orosz pénzből, korrupt eszközökkel óhajtotta volna felforgatni az osztrák sajtót és politikát. Nem is csupán az, hogy nyíltan „orbáni” médiaviszonyokról ábrándozik, amit orosz pénzből szeretne megvalósítani. De az eredeti anyagban felbukkan az a Heinrich Pecina is, aki szerintük „direkt Orbánnak” vásárolta fel a magyar média egy részét, némiképp hiteltelenítve a Népszabadság bezárását „sajnálatos piaci folyamatként” értelmező kormányzati narratívát. És annak a megjegyzésnek is különös súlyt ad a történet, amit Simicska Lajostól hallottunk, aki szerint az oroszok – konkrétan a Roszatom – megvette volna az RTL-t Orbánnak. Ezzel a történettel a nyilvánosság előtt ez a sztori sem tűnik légből kapottnak.

Egyértelmű, hogy az oroszok minden eszközt benevetnek Európa destabilizálásáért, és ebben a Strachéhoz és Orbánhoz hasonló szélsőjobboldali politikusok a legfőbb szövetségesei. Orbán politikája egy orosz megbízásból, orosz pénzből végrehajtott, orosz érdekeket szolgáló zavarkeltés Európában, sem több, sem kevesebb. A „nemzethez”, a „keresztény értékekhez” annyi köze van, mint Kövér Lászlónak az Extinction Rebellionhoz.

Ez a botrány maga alá temetheti az osztrák kormánykoalíciót, ami amúgy Orbán kívánatos modellje volt a jobbközép és a szélsőjobb együttműködésére – idáig. De egyben leleplezi a magyar kormány működésmódját, céljait és eszközeit is! Ez legalább annyira magyar botrány, mint osztrák! És legalább annyi következménye kell hogy legyen itthon is!

Orbán: védenünk kell a keresztény hitből kinőtt életformát

A kereszténydemokrata politikai vezetők feladata, hogy védjék és erősítsék azt az életformát, amely a keresztény hitből kinőtt: az emberi méltóságot, a családot, a hazát és az egyházi közösségeket – mondta Orbán Viktor miniszterelnök pénteken a Pest megyei Nagykátán, a római katolikus Szent György-templom külső felújításáért tartott hálaadó szentmisén.

A kormányfő hangsúlyozta: e törekvéseket csak akkor koronázhatja siker, ha egyre több olyan hitvalló közösség lesz a Kárpát-medencében, mint a nagykátaiaké.

A családok gyarapodása, a jövő nemzedékek boldogulása, az élet biztonsága és a nemzeti összetartozás mind olyan értékek, amelyeket csak együtt és a kereszténység kétezer éves fundamentumán állva lehet megvédeni, kiteljesíteni – fogalmazott Orbán Viktor.

Kiemelte, a keresztényeknek, különösen a magyaroknak, mindig készen kell állniuk hitük, hazájuk, családjuk megvédésére.

A miniszterelnök felelevenítette, hogy 2003-ban, amikor Nagykátán járt – a Szent György-díjat átvenni -, „hideg szelek fújtak Magyarországon”, úgy tűnt, azok kerekednek fölül, akiknek semmit sem jelent a nemzeti összetartozás és a magyarok ezeréves keresztény öröksége. A nagykátaiak azonban büszkén vállalták a keresztény tanúságtevők örökségét, megmutatták, hogyan kell nehéz időkben is kitartani – mondta.

Azóta azonban nagyot fordult a világ – folytatta -, 2010-ben „újra győztünk (…), és amit 2003-ban itt elhatároztunk, azt nagyrészt meg is valósítottuk”.

Felhívta a figyelmet arra is, hogy ma kétszer annyi gyermek tanul egyházi iskolában, mint tíz évvel ezelőtt, az egyházak pedig sokszor erejükön felül gondoznak idős embereket, és erősítik a közösségeket.

„Fontos, hogy a gazdaságunk erősödjön, fontos, hogy a fiataljaink okosak legyenek és helytálljanak a versenyben, de legalább ilyen fontos, hogy tudják, hova tartoznak, hol az otthonuk, és hogy milyen örökséget kaptak a szüleiktől, nagyszüleiktől” – zárta szavait Orbán Viktor.

Varga Lajos váci segédpüspök szentbeszédében úgy fogalmazott, a templom nem más, mint maga Jézus Krisztus, a megújult templom pedig azt is magában hordozza, hogy „mi is próbáljunk megújulni”, és „lépjünk rá arra az útra, amely Jézus maga”.

A keresztény közösség hordozza Jézus üzenetét, ezért a templom a keresztény közösség jelképe – mondta.

A szentmisén átadták az egyházközség képviselő-testülete által alapított Szent György-oklevelet és Szent György-díjat, utóbbit idén Czerván György, a térség fideszes országgyűlési képviselője kapta, mert munkájával mindig törekszik a keresztény értékek ápolására, megőrzésére, és segítséget nyújt a templomok felújításában. Czerván György megtiszteltetésnek nevezte a kitüntetést, majd beszámolt a térségben az elmúlt években történt beruházásokról, köztük nyolc templom felújításáról. (MTI)

IKREK

Cornstein nagykövet szerint találkozójuk végén azzal búcsúzott Orbántól Trump, hogy ők ikrek. Ezt nyilván Politikai gondolkodásukra, magatartásukra értette. Igaza volt.

Függetlenül attól, hogy született-e a találkozón bármiféle konkrét megállapodás – úgy tudni, nem született, nem is kellett születnie –, Orbán és Trump egymásra találása jelentőssé teszi a találkozót. Nincs ebből a szempontból jelentősége annak, hogy a visegrádi országok vezetői közül utolsóként jutott be Orbán Trumphoz. Tessék meghallgatni Cornstein nagykövet válaszait Krug Emiliának az Egyenes Beszédben.

A mai amerikai kormányzatnak nincs baja Orbánnal és társaival, akik közül Szijjártót kifejezetten meleg szavakkal méltatta a nagykövet. A második és harmadik Orbán-kormány idején az amerikai kormány volt az egyik leginkább kritikus nyugati partner – emlékszünk még Mark Goodfriend ügyvivőre? –, az európaiak ennél minden kötelezettségszegési eljárás mellett is óvatosabbak voltak. Mára megfordult a helyzet. Európa elfogadta a Sargentini-jelentést, az Európai Néppárt felfüggesztette Orbánt, Trump viszont úgy véli, hogy Orbán kitűnően végzi a dolgát.

Hibáztak az ellenzéki politikusok, amikor az elmúlt két évben még mindig azon örvendeztek, hogy Orbánt nem fogadják a Fehér Házban. Hibáztak az elemzők, akik szerint az amerikai kormányzat elsősorban amerikai kormányzat, és csak másodsorban Trump-kormányzat. Nem, az, hogy Bush és Obama idején nem nyílt meg Orbán előtt a Fehér Ház ajtaja, összhangban van azzal, hogy Trump idején viszont megnyílik.

Orbánnak igaza volt, amikor kezdettől Trumpra tett, hiszen Trump ugyanúgy szemben áll a második világháború utáni, a nemzetközi együttműködésre és bizalomra épülő világrenddel, mint ő maga. Trump ugyanúgy felrúg mindent, ami másoknak fontos, mint ahogy Orbán is ezt teszi. Igaza van Tamás Gáspár Miklósnak: ők egyaránt Európa ellenségei, és egymásra találásuk nekik siker, a kormánymédia joggal örvendezik, nekünk viszont elszomorító, de logikus tény.

A washingtoni vizit – új megvilágításban

„Ha Orbán továbbra is kijátszani igyekszik majd a három nagyhatalmat egymás ellen, leginkább Amerikától kell tartania, hisz az mindenképp a szövetségesi rendszeren belül kívánja tartani Magyarországot, másfelől az oroszok és kínaiak sem veszítenek sokat, ha ejtik Orbánt. A miniszterelnök fideszes legitimitása viszont komolyan meggyengülhet, ha bebizonyosodik: teljes kudarc az, ami eddig épült, s az Amerika-ellenes hisztéria legalább annyit ártott az országnak, mint az oroszokkal és kínaiakkal kialakított több, mint baráti viszony.” – kezdi Diplomáciai jegyzetét Ara-Kovács Attila.

Bár a washingtoni kormányzati források továbbra is hallgatásba burkolóznak a május 13-i Orbán-látogatás mögött meghúzódó célokkal kapcsolatban, elemzői körök egyre újabb rétegeit tárják fel, adott esetben sejtetik a Trump-Orbán találkozó valódi hátterének. Nyilvánvaló, a találkozó a magyar miniszterelnökkel elnézőbb Fehér Ház és a kevésbé elnéző State Department közötti egyfajta kompromisszum eredménye volt, de ma már nem engedményként tárgyalja a legtöbb, a döntésre rálátó forrás az eseményt, inkább egy folyamat kezdetéről beszélnek, melynek célja Orbán belehajszolása egy olyan döntésbe, amelyet az eddig mindenképpen el akart kerülni.
Az időzítés is emelte Orbán számára a tétet és a vonzerőt – egyben elaltatta óvatosságát – az európai parlamenti választások előttre téve a találkozót. Mindezek tükrében az eleve meghirdetett témák – fegyvervásárlás, az olajimport további diverzifikálása – mellékes szál, a megbeszéléseken ennél nagyobb súlyt kapott a Pekinghez és Moszkvához fűződő különleges viszony, s ez utóbbit illetően Ukrajna euro-atlanti közeledésének Magyarország általi blokkolása. Különösen annak tükrében, hogy a Nyugat számára eddig favoritként kezelt Petro Porosenko volt elnök megbukott a legutóbbi választásokon s ezzel kinyílt, de legalábbis sokkal bizonytalanabbá vált az ukrajnai helyzet.

Ma már mindenki ezekről a szempontokról beszél, kiemelve: a magyar miniszterelnök hirtelen elkerülhetetlen választási helyzetbe került, márpedig a lehetőségek teljességgel összeegyeztethetetlenek az eddig vitt magyar politikával.

Ha ez így van, akkor felül kell vizsgálni azt a korábbi vélelmet – ezt egyébként magam is osztottam –, hogy Orbán washingtoni látogatása nettó segítség és legitimáció azoknak az erőknek, amelyek szélsőjobboldali összefogást próbálnak kovácsolni Európában az eddig épített demokratikus rend megdöntésére. A kényszer, ami a magyar miniszterelnökre nehezedik ugyanis nem, hogy erősítené, de jelentősen gyengíteni fogja nemzetközi tekintélyét, befolyását, szövetségesi potenciálját, így súlyát is egy efféle szélsőjobbos összefogásban.

Mivel is kell Orbánnak szembenéznie?

Ha a washingtoni elvárások bármelyik elemét teljesíti, akár Moszkva-Kiev, akár a „kínai nyitás” vonatkozásában, eddig vitt politikája egy csapásra elveszíti értelmét, az attól remélt haszonról nem is beszélve. A rá leselkedő kockázatok közül az egyik legnagyobb, hogy Orbán további renitenciája Trump alulmaradását hozza magával annak State Departmenttel vívott iszapbirkózásában. Állítólag Washingtonban többször hányták a Fehér Ház-i adminisztráció szemére, hogy miért kell elnézni Orbánnak olyan cselekedeteit – ráadásul „házon belül” (euro-atlanti szövetségesi viszony) –, amilyeneket a „házon kívüli” Nicolás Maduro venezuelai elnöknek Washington nem néz el?

A legjellemzőbb e téren a Bush elnök által valaha Budapestre küldött – végtelenül korlátolt – egykori nagykövetnek, April Foley-nak a The Washington Times-ban napvilágot látott minapi cikke, melyben ugyan agyba-főbe dicséri Orbánt és Szijjártó külügyminisztert, hogy aztán hozzátegye: a magyar-orosz és magyar-kínai kapcsolatokban egy gyökeres fordulat Washington számára prioritás, s annak elmaradása tekintetében nincs pardon.

Ugyanilyen meghatározóak azok az érdekek, amelyek Peking és Moszkva szándékait mozgatják. Igaz, mindkét nagyhatalom számára Orbán csak egy, méghozzá nem is a legfontosabb lehetőséget jelentette saját céljaik elérésében.

A Budapest-Belgrád vasútvonal megépítése Orbánnak és Aleksandar Vučić szerb elnöknek fontosabb, mint Pekingnek, elvégre a kínai áruk európai beáramlása volumenében ezerszer nagyobb a pireuszi, nápolyi, rotterdami, hamburgi stb. kikötők révén, mint ezen a vasútvonalon.

Viszont annak megépítése Belgrád uniós kötődését növelné, márpedig Szerbia csatlakozása az unióhoz ezen a fejlettségi és politikai elkötelezettségi szinten legalább akkora katasztrófa lenne, mint Orbán személyes jelenléte ugyanott.

Orosz szempontból is jócskán leértékelődött a magyar miniszterelnök, elvégre az a kém és befolyási hálózat, amit Moszkva oly nagy gonddal építgetett a kontinensen, ma már tettre kész. (Persze nem kis mértékben annak köszönhetően, hogy az orosz ügynökök és bűnözők Magyarországon keresztül az elmúlt közel tíz évben, feltűnés mentesen eláraszthatták Európát.) Ráadásul a magyar diplomácia ma már nem jut hozzá a legfontosabb NATO-titkokhoz, így nincs esély arra, hogy azokat illetéktelenekkel – netán épp oroszokkal – megoszthassa.

És a Fidesz magyarországi mozgástere szempontjából sem egyszerű a helyzet, márpedig tudjuk, a miniszterelnök számára ennél nem létezik fontosabb dolog. Ha Orbán továbbra is kijátszani igyekszik majd a három nagyhatalmat egymás ellen, leginkább Amerikától kell tartania, hisz az mindenképp a szövetségesi rendszeren belül kívánja látni Magyarországot, másfelől az oroszok és kínaiak sem veszítenek sokat, ha ejtik Orbánt. A miniszterelnök fideszes legitimitása viszont komolyan meggyengülhet, ha bebizonyosodik: teljes kudarc az, ami eddig épült, s az Amerika-ellenes hisztéria legalább annyit ártott az országnak, mint az oroszokkal és kínaiakkal kialakított több, mint baráti viszony.

Welt: Orbán megkapta

0
Orbán Viktor miniszterelnök Washingtonban találkozott Donald Trumppal. A elnök sok mindenről hasonlóan gondolkodik mint Orbán, személyiségük is nagyon hasonló, de legalább ugyanannyi kérdésben jelentősen eltérő érdekek mentén tevékenykednek.

„A miniszterelnök kiváló munkát végzett” – mondta Trump. Az udvarias elnöki megjegyzés azonban nem jelenti, hogy teljes az egyetértés. „Ő egy kemény ember, és az emberek tisztelik őt” – egy mondat, amire Orbán évek óta várt.

Tisztelet és nagyszerű munka – ezeket a szavak Orbán ritkán hall az európai kormányfőktől. Trump elődje, Barack Obama másként emlegette Orbánt, miszerint hozzásimul a harmadik világ diktátoraihoz, és páriaként viselkedik – ehhez igazodva bánt vele az amerikai diplomácia a demokraták hivatali ideje alatt.

Amikor Trump elnök lett, új időkre virradtak. Orbán volt az egyetlen kormányfő az EU-ban, aki támogatta őt a választási kampányban – amikor mindenki más Európában nevetett azon az elképzelésen, hogy Trump nyerhet.

Trump és Orbán: a két politikus sok ponton kapcsolódik egymáshoz. Mindketten élharcosává váltak  a liberális demokrácia elleni erőknek, a bevándorlók elleni küzdelemnek, és a politikai ellenfelek lekezelésében, lejáratásában is egy cipőben járnak. Ennek ellenére Orbánnak mégis két évet kellett várnia, hogy ezt a pár percet Trumptól megkapja.

A sok kapcsolódás ellenére a különbségek is egyértelművé válnak

A régió többi államfőjét már korábban meghívták Washingtonba, Orbán előtt legutóbb Pellegrini szlovák miniszterelnök járt Trumpnál. Talán azért, mert Orbán bármely más kelet-közép-európai politikusnál makacsabban védi azt, amit nemzeti érdeknek tekint – szükség esetén az amerikai érdekek ellen is. „Az üzlet művészete” – az a művészet, amellyel Trump büszkélkedhet, szintén része Orbán önképének.

Ebben a tekintetben minden személyes hasonlóság ellenére a két ország közötti ellentétek továbbra is dominánsak. Ennek egyik jele az volt, hogy Trump a tervezett 45 helyett csak 20 percig tárgyalt Orbánnal. Ezt követően egy közös sajtótájékoztatót tartottak – 16 percig tartott. Ezt az időt az újságírók arra használták fel, hogy Trumpot kérdezzék meg Kínáról, egy amerikai állampolgárról Afrikában és amerikai belföldi politikai ügyekről. Orbán iránt nem sok érdeklődést mutattak.

A nyitott témák továbbra is nyitva maradtak a legjelentősebb kérdésekben. Foglalkozni kell a gazdasági kapcsolatokkal, a NATO-val és a katonai együttműködéssel, a regionális biztonsággal, a terrorizmus elleni küzdelemmel és még sok mással. A jelentések szerint Magyarország amerikai légi védelmi rendszereket, esetleg folyékony gázt akar vásárolni, bár ez drágább, mint az orosz földgáz, amelytől Magyarország energiaellátása eddig függött.

A kompromisszum-készség ezeken a területeken lehetett Orbán meghívásának és látogatásának az feltétele.

Orbán szolidáris maradt az EU-val – legalábbis formálisan

Lehet, hogy kicsit kicsi volt a magyar miniszterelnök az amerikai politika magasságához. Európában nagyobb hullámokba ütközik, amikor nyilvánosan jelenik meg.

Trump viszont ismét lehetőséget kapott arra, hogy megmutassa magát az EU-nak és a németeknek. Ő dicsérte Orbán migrációs politikáját, és megemlítette, hogy Európában azért támadják, mert másképp gondolkodik és cselekszik mint azt az EU-ban elvárnák.

Pontosan ez az, amiben Trump érdekelt: gyengíteni és megosztani akarja az EU-t.

Minden más esetben a két férfi érdeke meglehetősen ellentétes – még Trump sem találja ellenszerét Kína és Oroszország növekvő befolyásának Magyarországon. Például a kínai Huawei-csoport erőteljes jelenléte Magyarországon mutatja, hogy onnan szándékozik belépni az európai mobil kommunikációs piacra. Pont a Huawei miatt erősödött fel az Egyesült Államok kereskedelmi vitája Pekinggel.

Trump Orbán ellenkezésével szembesült ebben a kérdésben. Magyarország a visegrádi államok tagja, amelyek gyakran nacionalisták Németországgal vagy Franciaországgal szemben is. Az amerikai kormánykörök szerint a Lengyelországból, Magyarországból, Csehországból és Szlovákiából álló csoport azért minősíthető fel az USA számára „fontos regionális blokk”-ká, mert bizonyos témákban az EU fősodrával szemben ellenvéleménye van.

Trump a kelet-közép-európai geopolitikával foglalkozik

Mike Pompeo amerikai államtitkár februárban turnézott a régióban. Budapesten meglátogatta Orbánt. Amikor Pompeo hirtelen lemondta németországi látogatását, a Fehér Ház bejelentette Orbán fogadását. Merkel várhatóan május 30-án utazik az Egyesült Államokba. Előadást fog tartani a Harvard Egyetemen, de az illetékesek azt állítják: nem találkozik Donald Trumppal.

Végül, Trump Kelet-Közép-Európában mindenekelőtt a geopolitikával foglalkozik: újra akarja integrálni a régiót, hogy korlátozza az orosz és kínai befolyást. Erős nyugati blokkot szeretne egy új keleti blokk helyett.

És Orbán? Tavaly januárban a Wall Street Journal egyik cikkében heves vita bontakozott ki a szövetség iránti hűségével kapcsolatban. Egy bizalmas beszélgetésben állítólag azt mondta, hogy „semleges, mint Ausztria”.

Természetesen azonnal tagadta: „hamis hír”-nek minősítette. Tény, hogy Magyarország teljesíti a kötelezettségeit NATO-val szemben, a közelmúltban drasztikusan növelte hadikiadásait (legkésőbb 2026-ra teljesíti a Trump által követelt, a GDP 2%-nak megfelelő összeg védelmi kiadásokra fordítását), és részt vesz a külföldi missziókban Afganisztánban és Koszovóban.

Magyarország továbbra is nyitva áll Kína előtt

Mindazonáltal Orbán politikája valójában egyfajta egyensúlyt céloz a „nagyhatalmakkal” való kapcsolatokban. Az alapötlet, amelyet nyilvánosan is hangoztat: „ad valamit mindenkinek, hogy fenntartsa a Magyarország iránti érdeklődést”.

Ez a németekkel való gazdasági együttműködést, a Paks-i atomerőmű oroszok által történő bővítését, a kínai „logisztikai központ” létesítését, mely lehetővé teszi Európába irányuló exportjukat, és az amerikaiakkal való katonai együttműködést együttesen jelenti. Egyenlő közelség és távolság van a két oldal között, ami egyáltalán nem tetszik az Egyesült Államok elnökének, Donald Trumpnak.

Ellentétben az Obama-adminisztrációval, Trump nagyobb figyelmet szentel Magyarországnak és a régió más országainak. Az elmúlt hónapokban azonban az Egyesült Államok jelezte, hogy valamit cserébe szeretne kapni.

Orbán ragaszkodik a kínai és az orosz nyitás politikájához, és megvétózza Ukrajna NATO-integrációját, mivel az egy neki nem tetsző kisebbségi törvényt léptetett életbe. Ez az orosz kisebbség ellen irányul ugyan, de a mintegy 150 000 ukrajnai magyart is érinti.

Magyarország továbbra is nem csak az Egyesült Államok partnere, hanem Oroszország és Kína stratégiai partnere is. Ez a valós helyzet még a Washingtonban készült szuvenír fotó után is.

Habony és Orbán együtt repült Amerikába?

Sajtóhírek szerint Orbán Viktor kormányfővel egy időben Habony Árpád informális kormánytanácsadó is Washingtonba látogatott. A Magyar Liberális Párt szeretné megtudni, hogy vajon Habony is az elnöki géppel repült-e Amerikába? Szeretnénk megtudni, hogy kik kísérték pontosan a magyar kormányfőt, kik voltak a tárgyalódelegációban és milyen céllal utaztak a miniszterelnökkel? Ezért ki fogjuk kérni az elnöki gép utaslistáját is.

Sajtóinformációk szerint Habony Árpád nemcsak a tengerentúlon, de itthon is ügyködik a magyar-amerikai kapcsolatok építésén. Többször járhatott az amerikai nagykövetségen, hogy Orbán Viktor és  David Cornstein között közvetítsen. Szeretnénk tudni, hogy járt-e bármikor a magyar kormány vagy a kormányfő megbízásából Habony az amerikai követségen? Ha járt, akkor milyen célból, kinek az érdekében, és miről egyeztetett pontosan? Ebben a kérdésben is közadat-igénylést indítunk.

Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a magyar kormányfőnek egy jogerősen elítélt, kétes hátterű tanácsadója van, aki befolyást gyakorolhat hazánk külpolitikájára is.

Magyar Liberális Párt – Liberálisok 

Kampányhisztériák – Déli kávé Szele Tamással

Kisasszony, valami finom és erős kávét kérek, fárasztó, zaklatott időket élünk, jó megállni egy pillanatra. Jó lenne, ha a kampány dandárjában masírozó kormánypolitikusok is megpihennének, mert már kezdik a szétesés jeleit mutatni, kezd kiütközni a fáradtság, pedig hol van még a vége ennek a mérkőzésnek? Hej, messze még…

Orbán Viktor például jól látta a helyzetét, mikor nem vállalta a nyilvános tévévitát Frans Timmermansszal. Rossz tapasztalatai vannak a tévévitákkal, mosták már fel vele a stúdiót 2006-ban, az azért egy külön műfaj: és érthető, hogy az élete csúcsára, a washingtoni látogatásra készülő Orbán nem vágyik rögtön a Nagy Amerikai Meccs után, május 18-án beleszaladni egy hatalmas zakóba, hiszen Timmermans jóval gyakorlottabb a riposztok világában, neki nem kell megírni előre a beszédeit. A magyar miniszterelnök szóvivője, Havasi Bertalan úgy indokolta az elutasítást, hogy:

„A miniszterelnök megköszönte a felkérést, de nem fogadta el a meghívást. Nem volna helyes, ha Magyarország miniszterelnöke beleavatkozna Timmermans és Weber csúcsjelölt urak választási kampányába.”

Meg hát így, a washingtoni út előtt eszébe juthatott Kennedy és Nixon televíziós vitája, melyet 1960. szeptember 26-án tartottak és ebben a műfajban a legelső volt. A felmérések szerint Nixon indult esélyesebbként a vitában, de az adás végére szó szerint fejest ugrott a népszerűsége a betonba: Kennedy egyszerűen annyival jobban nézett ki és annyival szellemesebben érvelt. A tévévita egyszerűen megfordította a választás esélyei, Kennedyt meg is választották. Szóval, nem biztos, hogy minden kamera elé mindig be kell ülni. Ezt Orbán jól látta.

No jó, de a kampány többi vezérei már kevésbé tiszta fejjel kezelik a váratlan helyzeteket.

Kovács Zoltán esetében például az volt tegnap a váratlan válsághelyzet, hogy posztolt egy migránsozósat a Twitterre, és azt nem vették le. Ez merőben szokatlan élmény lehetett a kormányszóvivő életében, ugyanis nem csak ő maga fakadt ki keservesen, de a kormány sajtószolgálata is foglalkozott a nem mindennapi jelenséggel.

Hát kérem, mi ez? Már le sem veszik, amit kormányszóvivők posztolgatnak? Bástya elvtársat már meg sem akarják gyilkolni?

Szóval, az történt, hogy a mi Kovács Zoltánunk valami olyasmit tett közzé – itt is van, mutatom, amiben szerepelt a „migránsinvázió” kifejezés. Angolul „migration invasion”. Nem épp választékos angolság, de erre telik, Kovács is Orbánt idézte. Ez a két szó viszont nem tetszett valamelyik Twitter-felhasználónak  és jelentette a bejegyzést, mint sértőt. A Twitter megvizsgálta, és nem találta sértőnek, majd értesítette Kovácsot, hogy jelentették ugyan, ám nincs semmi baj, maradhat a bejegyzése, nem sértő.

Ettől bődült Kovács kormányszóvivő a magas egeknek, ettől kezdett körberohangálván „gondolatrendőrséget” és „cenzúrát” emlegetni – vagyis attól, hogy senki sem cenzúrázta.

Kovács Zoltánnak nem ártana egy kis pihenés, ez már az az állapot, amikor az eperfagyit is félautomata gépkarabélynak nézi az ember.

Persze a tegnapi nap legnagyobb kampányprodukcióját mégiscsak Kásler emberminiszter produkálta. Ez az ember nagyobb mulattató Chaplinnél is és legalább akkora showman, mint Buffalo Bill volt. Vagy Barnum. Szerintem pályát tévesztett, mikor nem a cirkusz világával kötötte össze az életét. A 444 kísérte el Pest megyei körútjára, ahol különféle lakossági fórumokon hirdette az igét.

Engem egy kérdés és egy válasz ragadott meg a sok közül, ezek mindent elmondanak Káslerről is, a rendszerről is, Magyarország mai állapotáról is. Történt pedig, hogy Oroszlányban bizonyos Fodor Gábor biológia-kémia szakos tanár szólította meg, méghozzá a legnagyobb tisztelet hangján. Azzal is kezdte, hogy általában minden kérdésben egyetért a miniszterrel, csak annyit szeretne mondani, hogy Pest megyében „iskoláink leromlott állapotban vannak, napi gondokkal küzdünk, elromlott fűtés, leesett ablak vagy vakolat”, és nincsenek forrásaik ezek kezelésére, majd mély tisztelettel felvetette azt is, hogy a kormányzatnak volna-e módja odafigyelni a tanárok lelki egészségére, a kiégésre, a fáradtságra, az agresszió kezelésére?

Hát ezek bizony komoly, valós gondok, amikkel foglalkozni kéne. A miniszter válasza minden képzeletet felülmúlt. Azt mondta:

„…érti a kérdést, aminek középpontjában szerinte az emberi lélek áll. Majd a professzor különös fejtegetésbe kezdett arról, hogy a Btk.-ból és Ptk.-ból is sajnálatosan hiányzik a lélek elleni bűncselekmények, a másik megalázásának szankcionálása. Amivel elsőként állt ki valaki kormányzati szinten az intézményesített safe space mellett. Majd felvetette, hogy Freud és Jung helyett Szondi Lipóttal kéne foglalkozni, mert Freud csupán a saját betegségét vetítette ki a világra. Vele szemben Szondi az ösztönök helyére az állatiasságból kiemelkedő humánumra irányította a figyelmet.

Ha az emberek betartanák a tízparancsolatot, akkor a betegségek 70-80% megelőzhető lenne. Példaként említette, hogy ha nem volna paráznaság, csalás, félrelépés, akkor elkerülhető volna a stressz, márpedig a stressz számos kórság okozója, a nemi betegségekről nem is szólva.” (444)

Kérem szépen, aki ebben a válaszban felfedezi, hogy mihez lehet kezdeni a hulló vakolattal és a kitört ablakkal, az küldje be nekünk, mi továbbítani fogjuk az oroszlányi pedagógusoknak.

A Szondi Lipót fog üvegezni, a Jung pedig majd vakol? Vagy hogy lesz ez? A fáradtságra és kiégésre meg az a megoldás, hogy ne kívánjuk meg felebarátunk asszonyát és ne csináljunk magunknak faragott képet, mindjárt fittek leszünk?

Másik kérdésre válaszolva pedig megoldotta a kínzó orvoshiány kérdését.

Azt, kérem, a begyűrűző nyugati morál okozza, semmi más. De ezzel foglalkozzon az Orvosi Kamara.

Meg a Bálám Szamara, ugyebár.

Begyűrűző nyugati morál.

Szóljon már valaki Kásler miniszternek, hogy Rákosi elvtárs már elhunyt, sőt, az utódja is, esetleg vegyünk neki egy idei naptárat.

De a külügyeink is viharosak. Bekérette Svédország budapesti nagykövetét Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) parlamenti államtitkára, ugyanis hazugnak tartják a svéd miniszterelnök szerdai Magyarországot bíráló kijelentéseit.

Történetesen van szerencsém személyesen ismerni Niclas Trouvé nagykövet urat, kiváló ízlésével és finom, elegáns humorával tűnik ki még az egyébként is pallérozottságáról ismert diplomáciai kar többi tagja közül, és őszinte tisztelettel viseltetik hazánk iránt – ő az a diplomata például, akinek vacsoraasztalánál csak magyar bort szabad felszolgálni, egyszer alkalmam volt élvezni a vendégszeretetét.

Nézhetett is a jegyzékre, amit a kezébe adtak, mert mennykövek sisteregtek abban.

„A minisztérium szerint a svéd kormány „bevándorláspárti, azért bírálnak minket, mert nemet mondtunk a migrációra”.

Ez minden konfliktus alapja – tették hozzá.

A „sorozatos támadásokat” elfogadhatatlannak nevezték felidézve: a közelmúltban a bevándorláspárti svéd szociális miniszter nácizmussal vádolta a magyar kormányt a családtámogatási program miatt. A KKM szerint ebbe a sorba illik a svéd miniszterelnök bírálata.

„Magyarország jövőjéről a magyar emberek döntenek, és nem a svéd kormány” – szögezték le, kiemelve: a magyar emberek kétharmados többséggel választották meg tavaly áprilisban az Orbán-kormányt, „ezt még a svéd miniszterelnöknek is tiszteletben kell tartania”.

Mint írták: a svéd miniszterelnök szerdán a parlamentben azt mondta: az EU többek között kereskedelmet és szabad mozgást foglal magában, ami nagyon jó, de az unió valójában demokratikus államok közössége is. Ezek

olyan országok, amelyek tisztelik az emberi jogokat, a szólásszabadságot, a jogállamisági elveket, a szabad médiát, a szabad kutatást, és ezek az értékek most néhány tagállamban veszélyben vannak – Lengyelországban, Romániában, Magyarországon.

A politika megzabolázza a médiát és egyetem(ek)et kényszerít bezárásra. Most egy szélsőjobboldali hullám van, és a jobboldali szélsőséges pártok a saját céljaikra kívánják használni az EU-t, ezektől az államoktól inspirálva.” (MTI)

Márpedig a svéd miniszterelnöknek igaza volt. Mellesleg, egy szóval sem állította, hogy ő akarna dönteni Magyarország sorsáról: ő csak értékelte a helyzetet és tett néhány helytálló észrevételt.

Hogy Trouvé nagykövet úr mit szólt ehhez a tirádához, nem tudom, mert nem láttam, de szerintem úriemberhez méltóan, rezzenéstelen arccal vette tudomásul, miszerint

a magyar diplomácia összes résztvevője fájóan hiányolta serdületlen korában a gyermekszobát és ez máig kihat modorukra, sőt, felfogásukra is.

Ennek a kis hisztinek ugyanis a világon semmi értelme vagy haszna nem volt. Ebből sem előnyt, sem hátrányt nem képes kovácsolni sem a magyar, sem a svéd fél: ez bizony felesleges hepciáskodás, semmi több.

Egyáltalán: fárasztó ez a kampány.

Fárad is mindenki, nyűgösek, szétszórtak az emberek.

Még az a jó, hogy leginkább azok fáradnak bele, akik a leghangosabban üvöltözik a marhaságokat bele a vakvilágba.

Emberek, bírjuk ki még egy kicsit.

Hátha kidőlnek.

Hamis próféta

0

Nagy örömmel olvastam a mi Urunk Orbán Viktor (a „legkeresztényebb” és „legeurópaibb” DNS) tanítását a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem falai között, ahol tudásra szomjúhozó hallgatóságával megosztotta próféciáját, miszerint tíz évig még keresztények maradunk.

Tíz évig. De aztán mi lesz? Ez egyértelmű, ugyanis a kereszténység vége csakis akkor következhet be, amikor – legalábbis Maimonidész tanításának megfelelően – elérkezik a messiási birodalom, s a világ valamennyi népe (zsidóság, kereszténység és muszlim világ) újra eggyé válik az eredendő monoteista ősvallásban. Ez viszont azt jelenti, hogy megszűnik minden baj, nem lesz többé éhínség, sem háború, sem viszálykodás, helyette minden ember az Örökkévalóra szegezi tekintetét, s a Tóra minden törvénye beteljesedik.
Omén!
Csakhogy van itt egy kis bibi. A keresztény hagyomány ugyanis nem szereti, ha valaki tudni véli, mikor jön el a vég. Pál apostol azt írja, hogy „Az időpontokról és alkalmakról pedig nem szükséges írnom nektek, testvéreim, mert ti magatok is jól tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj” (1Thessz 5,1-2), vagyis váratlanul, meglepetésszerűen, az isteni akarat, s nem az emberi vágyak és kívánalmak szerint. A páli idézet minden bizonnyal elkerülte eddig Orbán figyelmét, holott a „tolvaj” kifejezés ismerősen csenghetett számára.
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem tudásra szomjúhozó hallgatósága viszont egészen biztosan tisztában van azzal, hogy amikor a tanítványok a végidőszak jeleiről érdeklődtek („Micsoda jele lesz a te eljövetelednek és e világkorszak végének?” – Máté 24,3), Jézus azt a választ adta, hogy abban az időben „sok hamis próféta támad, akik sokakat félrevezetnek” (Máté 24,11).
Így hát két eset lehetséges: a tudós hallgatóság vagy nem érzi magát félrevezetve, de akkor hol vannak még az Orbán által jelzett végidők, vagy maguk is érzik az utolsó idők szorongattatásait, de akkor könnyen előfordulhat, hogy Orbán hamis próféta.
Ám akár így, akár úgy, Orbán hallgatósága előtt végre láthatóvá vált egy éjjeli (és nappali) tolvaj.

Gábor György

Európa egysége – Déli kávé Szele Tamással

Kisasszony, erős duplát kérek, ködöket kell oszlatnom, mindenféle fejekből. Úgy tűnik, átlapozva a magyar sajtót és tekintve a közönség reakcióit, hogy ebben a kis országban a világon senki nem tudja, mi történt tegnap Nagyszebenben és ami ennél rosszabb: nem is nagyon érdekel senkit. Mindenki azt hiszi, Orbán Viktor kampánykörúton járt ott.

Hát nagyon nem így van, és hozzá kell tennünk: ez lehetett élete egyik legkínosabb útja. Voltak, vannak és lesznek kampányjellegű megnyilvánulásai, megszólalásai ezen a körúton is – nem adhat mást, csak, mi lényege – de nem a magyarországi jelölteknek kampányol. Nem is teheti. Ez ugyanis, nem győzöm eleget hangsúlyozni, nem magyar országgyűlési választás. Ez uniós parlamenti választás, éspedig kizárólag pártlistás alapon, kizárólag lakhely szerinti szavazással. Ami azt jelenti, hogy lehet akár kettős, akár hármas, akárhányas állampolgár az ember, csakis a bejelentett lakhelyén szavazhat. Nincs két szavazati joga, annyira nincs, hogy a Nemzeti Választási Iroda, mint lapunk korábban meg is írta,

„…csak azoknak juttatja el a szavazási levélcsomagot, akiknek a központi névjegyzék nyilvántartása alapján sem Magyarországon, sem másik EU-tagállamban nincs lakcímük, így tehát nem szavazhatnak levélben a romániai és szlovákiai magyarok.

A végeredményt a hazai szavazók fogják alapjában befolyásolni.”

Ez magyarázza tehát Orbán szavait Kelemen Hunorral közös sajtótájékoztatóján, melyek szerint:

„Arra biztatom a romániai magyarokat, hogy a kettős állampolgárságukra való tekintet nélkül ezeken a választásokon a szavazatukat az RMDSZ listájára adják le.”

Naná: hiszen helyben más lehetőség nem is nagyon van, ha megmaradunk a realitások talaján. (Mellesleg: egyáltalán nem minden romániai magyar kettős állampolgár.) Más kérdés, hogy a Politico például az RMDSZ-nek egy, maximum két jelölt bejuttatását jósolja – ennyire van esély, és valószínűbb az egy, mint a kettő.

Persze ettől még Orbán mozgolódik, teszi-veszi magát, fontoskodva jár-kél, mint a pulykakakas (hol van már a pávatánc…), de az ő ottani kampányszerepe igazából teljesen lényegtelen. Nos, ha végeztünk ezzel a legendával, mármint azzal, hogy tömegek szavaznának az EP-választáson Romániából a Fidesz jelölteire és Orbán ennek érdekében járna most arrafelé, térjünk rá a tárgyra.

Miért ment valójában oda?

Mert muszáj volt neki. Próbált volna nem menni.

Nem általában kellett neki mennie Romániába vagy Erdélybe (bár ez a földrajzi meghatározás is csalóka), hanem egészen pontosan Nagyszebenbe kellett neki menni. És nem pulykakakast kellett venni, az Debrecen, hanem alá kellett írnia a Nagyszebeni Nyilatkozatot.

Hogy az micsoda? Hogy arról nem nagyon tetszettek hallani?

A honi sajtó nem sokat foglalkozott vele. Hogy miért, azt nem tudom és nem is akarom megfejteni, de hogy rövid legyek:

az az Orbán- és Salvini-féle Nemzetek Európájának a halálos ítélete. Azt kellett tegnap Orbán Viktornak aláírnia, mert ha alá nem írja, hét rossz következett volna.

Tulajdonképpen ennek a nyilatkozatnak az érdekében tartották meg egyáltalán a nagyszebeni Európa-csúcsot. Itt határozták meg ugyanis a Brexit utáni Európai Unió fejlesztési stratégiáját. Tárgyalások szinte alig estek a csúcson, hiszen kész, korábban megfogalmazott, közös szöveget szignáltak az uniós országok vezetői: a találkozónak az volt az értelme, hogy megmutassák az egységes kiállásukat Európa mellett.

És, ha Európa mellett, akkor ki ellen?

Azok ellen, akik az Uniót a mostani formájában fel akarják darabolni, nemzetállami szövetséggé akarják zülleszteni. Az Orbánok, a Salvinik ellen. A sors iróniája, hogy Orbán Viktornak ezt alá kellett írnia, ha nem akarta, hogy menten alkalmazzák a hetes cikkelyt.

Alá is írta. Előtte még mondott egy furát:

„Úgyhogy itt Európa jövőjéről is lesz szó, és remélem, hogy Szeben megtermékenyít bennünket.”

Nem is, kérem. Egészen pontosan csak Európa közös jövőjéről volt szó. Ami a megtermékenyítést illeti: ennek az embernek súlyos szexuális rögzültsége van, ennek mindenről a nemiség jut eszébe, a minap „Európa DNS-ének” nevezte magát, most meg akar termékenyülni… jót tenne neki egy pszichoanalízis.

De ne fecsegjünk ennyit erről a harmadosztályú bohócról, aki szerintem most is magyarázza valahol a bizonyítványát. Lássuk az eredményt, magát a Nagyszebeni Nyilatkozatot, szó szerint. Lesz hozzá pár megjegyzésem, ezek majd kurzívval szedem, hogy lehessen megkülönböztetni az eredeti szövegtől. A vastag betűs kiemelések az eredetiben is kiemeltek.

„Mi, az Európai Unió vezetői azért gyűltünk össze Nagyszebenben, hogy előretekintsünk és megbeszélést folytassunk a közös jövőnkről.

Az európaiak néhány hét múlva választják meg európai parlamenti képviselőiket, éppen negyven évvel azután, hogy első alkalommal élhettek ezzel az alapvető jogukkal. Számos vívmányunk közül csupán az egyik a békében és demokráciában újraegyesített Európa. Létrejötte óta az Európai Unió az értékei és szabadságai által vezérelve stabilitást és jólétet hozott Európa-szerte, az Unió határain belül és azokon túl is. Az évek során pedig meghatározó szereplővé nőtte ki magát a nemzetközi színtéren. Közel félmilliárd polgárával, versenyképes egységes piacával a világkereskedelem egyik vezetője és a globális politika egyik alakítója.

Megerősítjük abbéli meggyőződésünket, hogy egységesen fellépve erősebbek vagyunk ebben az egyre nyugtalanabb, kihívásokkal teli világban. Tudatában vagyunk annak, hogy vezetőként a mi felelősségünk, hogy Uniónk erősebbé váljon, a jövőnk pedig szebb legyen, ugyanakkor elismerjük más európai államok európai perspektíváját is. Éppen ezért ma egyhangúlag megállapodunk tíz olyan vállalásról, amelyek elő fogják segíteni azt, hogy megfeleljünk mindannak, ami ezzel a felelősséggel jár:

  • Kelettől nyugatig, északtól délig egy Európát fogunk védeni. Harminc évvel ezelőtt több millióan harcoltak a szabadságukért és az egységért, és lebontották a vasfüggönyt, amely évtizedekig megosztotta Európát. Nincs helye olyan megosztottságnak, amely a közös érdekünk ellen dolgozik. (Egy Európa, urak, nem „európai szövetség” – egységes Európa!)
  • Jóban-rosszban egységesek fogunk maradni. Szolidaritást fogunk vállalni egymással a nehéz időkben és mindenkor össze fogunk tartani. Képesek vagyunk arra, hogy egyetlen hangon szólaljunk meg és ezt meg is fogjuk valósítani. (Szolidaritás és összetartás, nem pedig nemzetállami autonómia, autokrácia.)
  • Minden esetben közös megoldásokra fogunk törekedni, odafigyelve egymásra a megértés és a tisztelet szellemében. (Közös megoldások, demokratikus úton, és egymás elfogadása, megértése, tisztelete. Orbán úr, ezt sokat kell majd gyakorolni.)
  • A jövőben is védeni fogjuk az életmódunkat, a demokráciát és a jogállamiságot. Soha nem fogjuk magától értetődőnek tekinteni az európai polgárok nehezen kivívott elidegeníthetetlen jogait és alapvető szabadságait. Meg fogjuk védeni a Szerződésekben foglalt közös értékeinket és elveinket. (Jogállamiság, demokrácia… ugye, milyen kellemetlen szavak ezek önnek? Nem ismerősek valahonnan? Mondjuk a Sargentini-jelentésből?)
  • Ott fogunk eredményeket felmutatni, ahol a legfontosabb. Európa a fontos kérdésekben továbbra is fontos tényező lesz. Ezentúl is odafigyelünk majd az összes európai polgár aggodalmaira és reményeire, közelebb visszük polgárainkhoz az Uniót, továbbá ambiciózusan és határozottan ennek megfelelően cselekszünk majd.
  • Mindenkor érvényesíteni fogjuk a méltányosság elvét, legyen szó akár a munkaerőpiacról, a jólétről, a gazdaságról vagy a digitális átalakulásról. Tovább fogjuk csökkenteni a közöttünk fennálló egyenlőtlenségeket, és az embereket a politika elé helyezve, a legkiszolgáltatottabbaknak Európában minden esetben segítséget nyújtunk majd. (Méltányosság, egyenlőség. Segítség a kiszolgáltatottaknak. Nem, Orbán úr, ez nem egy másik bolygó.)
  • Gondoskodni fogunk róla, hogy rendelkezésünkre álljanak a törekvéseink eléréséhez szükséges eszközök. Biztosítani fogjuk az Unió számára a célkitűzései eléréséhez és a szakpolitikái megvalósításához szükséges eszközöket.
  • Meg fogjuk védeni a következő európai nemzedékek jövőjét. Be fogunk ruházni a fiatalokba és olyan, a jövő kihívásainak megfelelni képes Uniót építünk, amely meg tud birkózni a 21. század legsürgetőbb problémáival.
  • Meg fogjuk védeni a polgárainkat, és puha és kemény hatalmi eszközeinkbe beruházva, valamint nemzetközi partnereinkkel együttműködve gondoskodni fogunk a biztonságukról.
  • Európa felelősségteljesen fogja betölteni globális vezető szerepét. Napjaink kihívásai mindannyiunkat érintenek. Globális szinten a továbbiakban is együtt fogunk működni a partnereinkkel annak érdekében, hogy fenntartsuk és továbbfejlesszük a szabályokon alapuló nemzetközi rendet, kiaknázzuk az újonnan kínálkozó kereskedelmi lehetőségeket, továbbá közösen lépjünk fel az olyan globális kérdésekben, mint a környezetvédelem és az éghajlatváltozás elleni küzdelem. (Együtt ez lehetséges is – nemzetállamonként, laza szövetségben elképzelhetetlen volna.)

Döntéseinket e tíz vállalás szellemének és szövegének megfelelően hozzuk majd meg. A ma Uniója erősebb a tegnapinál, erejét pedig tovább kívánjuk növelni a holnapra készülve. Ezt a vállalást tesszük a jövő nemzedékei felé. Ebben a szellemben tartottuk meg a nagyszebeni találkozót és ez jellemzi az új 27 tagú Uniót, amely kész arra, hogy egységben induljon a jövő felé.”

Hát ezt kellett aláírnia a magát uniós faktornak képzelő Orbán Viktornak. Meg is fogja sínyleni az egója: de el nem kerülhette a szignálást sehogyan sem.

Ezért járt ő arrafelé: mert nem tehetett másként.

De ezek után minden, amit az egységes Európa ellen tesz, szó- és szerződésszegésnek minősül.

Nem, mintha őt ez zavarná.

De azért jegyezzük meg ezt a nyilatkozatot.

Szükség lesz még rá sokszor.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK