– Szép ez a város, Viktor.
– Örülök, hogy tetszik, Vlagyimir.
– És mondd csak Viktor galambocskám, emberek is laknak Budapesten?
– Hogyne laknának, Vlagyimir. Majdnem kétmillióan.
– Egyet sem láttam közülük, Viktor.
– Kiürítettük a környező utcákat, Vlagyimir. Még a csatornafedeleket is lehegesztettük.
– A csatornafedeleket? Már mér’?
– A biztonság kedvéért, Vlagyimir.
– Ti ennyire nem bíztok bennem, Viktor? Azt hiszitek, hogy kárt teszek az emberekben és ellopom a csatornafedeleket?
A Putyin-Orbán találkozót munkamegbeszélésként jelentették be, az orosz elnökkel tart több miniszter is, köztük a magyar-orosz gazdasági vegyes bizottság társelnöke is, ezért plenáris munkamegbeszélést is tartanak a két kormány tagjai.
Civis honoris causa, azaz díszpolgári címet ad az orosz elnöknek a debreceni egyetem – számolt be róla korábban a FÜHÜ. Kitüntetését azzal indokolták, hogy
„mind a magyar kormányzat, mind az Orosz Föderáció jelentős szerepet szán a Debreceni Egyetemnek a Paks 2 beruházásban”.
A fuhu.hu körbekérdezte az ellenzéki pártokat, mit gondolnak a kitüntetésről. Nem árulunk el titkot, hogy nagyon felháborodtak. Részletesen itt olvashatják a kemény szavakat.
Ha Putyin-látogatás, akkor az nem múlhat elő tiltakozások nélkül. Ezúttal nem csak az Együtt hívta kifütyülős tiltakozásra a budapestieket arra az útvonalra, ahol az orosz konvoj mozgása várható. A korábbi hasonló akcióval ellentétben ráadásul ezúttal már nem csak egy helyszínen lesz a megmozdulás, Putyin útvonalán végig mozognak és sípolnak majd.
„Putyin országa nem Magyarország, és Putyin ma már gyakrabban jár ide, mint Brezsnyev járt Kádárhoz.
Orbán, úgy tűnik, hogy már sokkal elkötelezettebb neki, mint Kádár volt Brezsnyevnek” – mondta Juhász Péter, az Együtt elnöke Facebook felhívásában.
Tiltakozásra készül az LMP is: a Kossuth térre jelentett be tüntetést hétfőn estére. Mint a legnagyobb közösségi portálon is fellelhető felhívásukban emlékeztetnek rá: Putyin idén már másodszor látogatja meg Orbán Viktort Magyarországon. Nem véletlenül: Paks2-ről, az orosz hitelről és az ország kiárusításáról tárgyalnak.
„Orbánnak pénz kell, Putyin hódítani akar.”
Szabadtéri mozizást tartanak a Parlament előtt, egy animációs filmet mutatnak Putyin munkásságáról és dokumentumfilmeket a paksi beruházás veszélyeiről.
A Momentum Európamenetet hirdetett – az első ilyet a sorban -, amelyre világnézettől függetlenül várnak mindenkit, aki tiltakozik a Putyin Oroszországa felé való közeleennek keretében este a Citadellára terveznek fáklyás felvonulást, s ott, a Szabadság szobornál tartanak performanszot, illetve hangzanak el beszédek.
Habár Vlagyimir Putyint majd csak hétfőre várják Budapestre, már vasárnap is érezhető volt a látogatás kellemetlen előszele, útlezárások és egyéb forgalmi korlátozások miatt. Hétfn ez majd csak fokozódni fog.
A Terrorelhárítási Központ (TEK) által közétett közlemény részletesen és térképpel is illusztrálva tudatja, pontosan hol kell számítani lezárásokra és korlátozásokra hétfőn.
Putyin igen, Macron nem.
Ebben benne van minden, ez egy ma még nem leülepedett nemzeti tragédia összefoglalása csupán négy szóban. Magyarország már csak formálisan tagja az európai államok közösségének.
Az óvodák persze kinyitnak majd szeptemberben, lesz hús a piacon – a felszínen még jó ideig nem fog változni semmi. Magyarország valószínűleg elkerüli Venezuela sorsát: az üzletek nem ürülnek ki, nem lesz élelmiszerjegy és ötszázszázalékos infláció.
Orbán ennyivel kétségtelenül ügyesebb vagy óvatosabb a venezuelai diktátornál, de azért az Erzsébetutalvány, a nyugdíjasalamizsna, az országot elhagyók vagy a kukákat túró koldusok nagy száma pontos indikátor.
A két külpolitikai eseményt, azt, hogy Putyin megint jön, de Macron – és a nyugati kormányfők többsége – elkerüli Magyarországot, lehetetlen elszakítani a belpolitikától. Orbán nem taktikusan egyensúlyoz az egymástól szélsőségesen különböző két pólus: Nyugat és Kelet, demokrácia és diktatúra között, hanem részéről megtörtént az egyértelmű értékválasztás.
Íme, két adat arra, hogy mit választott.
Putyin Oroszországa több mint nyolcszor népesebb Hollandiánál, legfrissebb ellenségünknél, ezzel szemben az orosz nemzeti össztermék legfeljebb csak a duplája a hollandénak. Ez egy évszázadnyi különbség – és behozhatatlan. Hollandia azonban bennünket is magasan felülmúl, hozzánk képest az nem egy másik ország, hanem egy másik bolygó: csupán tizenhét millió holland hatszor annyi értéket állít elő, mint tízmillió magyar.
Ez a különbség Nyugat és Kelet, demokrácia és diktatúra között – és kivétel nélkül mindenben.
Jobbak az útjaik, jobb a focijuk, sokkal tovább és sokkal egészségesebben élnek, jobb minőségű ételeket esznek, jobbak az újságjaik, az iskoláik, jobb regényeket írnak, kevesebbet aggódnak, szoronganak… nincs az életnek olyan területe, ahol ne lennének fölényben velünk szemben.
Hogyan is állíthatná értelmes ember, hogy a vele születetten nehéz létezést nem jobb egy szabad, nyugati állam polgáraként végigcsinálni.
Ezt a lehetőséget vették el tőlünk azzal, meggyőződésem szerint visszavonhatatlanul, hogy Orbán a bűnt választotta, mert egy demokrácia miniszterelnökeként nem tudott volna a hajlamainak megfelelően élni.
A magyar társadalomban pedig nincs elég morális és intellektuális erő, hogy innen visszaforduljon: nincsenek termékeny, tevékeny, önfenntartó városaink, nincs civiltársadalom és hatékony média, többségükben harmadosztályú politikusok, intellektusok osztják az észt.
A kulcs a zárban az utolsó elfordításra vár.
Magyarország beleragadt saját belnyomorába, periféria létezésébe, a magyar vidék felébreszthetetlenségébe. Akár egy lemerült akkumulátor, amely már nem képes a motort elindítani, nem koncentrálódik annyi szellemi energia, amennyi szükséges egy ország éber mentális állapotának fenntartásához.
Már csak Putyin, a keleti zsarnok látja valami hasznunkat, Macron, a Nyugat küldötte közönyösen elsétált mellettünk.
Mi ez, ha nem a végjáték kezdete?
Forrás: Bruck András, Facebook.
A külhoni magyarságot (hatumákat azaz határon túli magyarokot) igyekszik mobilizálni a Fidesz a 2018-as választásokra. Többek között erről szólt az idei Tusványos is (Orbán Viktor, Balog Zoltán és többiek).
A határon túli magyarok körében egyértelműen a Fidesz a legnépszerűbb magyarországi párt: a 2014-es parlamenti választásokon leadott érvényes levélszavazatok több mint 95 százalékát Orbánék szerezték meg. A tavalyi, menekültkvótákról szóló népszavazáson pedig 99 százalék volt a kormány által követelt nem válaszok aránya. Igaz, az érdeklődés igen alacsony volt.
Mindazonáltal a becslések szerint a külhoni magyarok listás szavazatai csupán 2-3 mandátum sorsát dönthetik el. Ez a két-három mandátum azonban rendkívül fontos a Fidesznek, ugyanis szoros eredménynél akár azt is eldöntheti, lesz-e kétharmados többsége a magyar kormánypártnak az Országgyűlésben, vagy sem.
A Magyar Nemzet információi szerint 2014-ben 193 ezer, jelenleg pedig csaknem 290 ezer határon túli, magyarországi lakcímmel nem rendelkező magyar van a névjegyzékben. Pálffy Ilona, az NVI elnöke a lapnak azt mondta, ez 2018 tavaszára 320 ezerre bővülhet, ám ez a választásra jogosult külhoniak kevesebb mint fele.
Finta Márk a pozsonyi Új Szóban írja: a Romániai Magyar Demokrata Szövetség háromszéki szervezetének elnöke, Tamás Sándor a múlt héten arról számolt be, hogy a szervezet telefonos tájékoztatást indított Kovászna lakói számára a magyarországi választásokkal kapcsolatos tudnivalókról. „Az a célunk, hogy az Orbán Viktor által vezetett kormány folytathassa a munkáját, s ehhez mi erdélyi magyarok is hozzájárulunk, úgy ahogy négy évvel ezelőtt is tettük, amikor mintegy 65 ezer szavazattal erősítettük a kétharmadot átbillentő mandátum megszerzését” – írta közleményében Tamás.
Ám nemcsak a viszonylag kevés regisztrált levélszavazó a magyar kormány gondja, hanem az is, hogy a beérkezett szavazatok között kiemelkedően sok az érvénytelen. A 2014-es parlamenti választáson 158 ezer, 2016-ban a kvótanépszavazáson pedig 154 ezer levélszavazat érkezett be, ezekből pedig előbbi választáson 128 ezer, utóbbin 130 ezer volt érvényes.
Az érvénytelen levélszavazás nem egy különös jelenség: két buktatón múlik a dolog. Az egyik, hogy a visszaküldendő, szavazatot tartalmazó névtelen borítéknak kötelezően zártnak kell lennie. A másik, hogy az „anyja neve” kitöltendő rubrika is zavart okoz. Romániában az aktuális nevet szokás beírni és nem a lánykori nevet. Arról nem is beszélve, hogy Szerbiában meg az apa nevét kell feltüntetni a hivatalos iratokon.
Ezt a rendelkezést azonban egy röpke tollvonással meg lehet szüntetni, mint ahogy azt Semjén Zsolt már kilátásba is helyezte.
Szerinte az Orbán-kormány hatalmi rendszerében időzített bombák vannak elrejtve és az ellenzéknek az lenne az érdeke, hogy ezeket a bombákat felrobbantsa.
Az ügyvéd, aki több Simicskához köthető céget is képvisel, és akit ezért elmondása szerint köt az ügyvédi titoktartás, egy kérdésre válaszolva megerősítette, hogy
Magyar György szerint ilyen bizonyítékoknak nagy jelentősége lenne a választási kampányban. Mint mondta, mielőbb nyilvánosságra kellene hozni a bizonyítékokat, a médiának, a társadalomnak nyomást kell gyakorolnia azokra, akik fel tudják őket tárni.
Magyar György konkrét és másoktól származó információkról is tud, nem csak olyanokról, amelyek Orbán Viktor személyes ellenfelétől származnak. Itt értelemszerűen Simicska Lajosra gondolt az ügyvéd, ám a megfogalmazásból nem derült ki, hogy azokra a bizonyítékokra gondol-e, amelyeket Gyurcsány Ferenc már hónapok óta lebegtet Orbán Viktor állítólagos svájci bankszámláival kapcsolatban.
A volt miniszterelnök, a DK elnöke először áprilisban beszélt ezekről a számlákról. Akkor azt mondta, hogy látott számlamásolatokat, amelyek, amennyiben bebizonyosodhatna róluk, hogy hitelesek, azt bizonyítanák, hogy Orbán Viktornak Svájcban vannak bankszámlái.
Azóta Gyurcsány továbbment, és elárulta, hogy
a számlákat hozzávetőlegesen egymillió euróért kínálják neki megvételre,
de hogy ki lenne az eladó, azt ő maga sem tudja.
Hogy Magyar György mostani megszólalása összefüggésben áll-e a Gyurcsány Ferenc által elmondottakkal, azt egyelőre nem lehet tudni. Azt viszont egyértelműen jelzi, hogy közeledik a – minden eddiginél mozgalmasabbnak ígérkező – politikai szezon.
Vona Gábor most a Facebookon hívta ki vitára a miniszterelnököt. Vona a bejegyzés végén azt írta: tudja, hogy Orbán nem mer kiállni a vitára, ezért azt is elfogadja, ha valamelyik a Fidesz elnöke alelnökét küldi maga helyett.
A Jobbik elnökének Facebook-bejegyzése itt olvasható:
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Ön egy gépi hang mögé bújva próbál meg engem lejáratni. A kampányának hitelességéről mindent elmond, hogy annak ötletgazdája az a Habony Árpád, akit pár éve jogerősen elítéltek, mert bántalmazott egy nyugdíjas házaspárt.
Miniszterelnök Úr, semmi szükség a bujkálásra és a közpénzek számolatlan költésére. Üljünk le a nyilvánosság előtt egy élő televíziós vitára! Olyan valódi kérdésekről beszéljünk, mint a nyugdíjrendszer fenntarthatósága, a férfiak 40 év munkaviszony utáni nyugdíj lehetősége és a gyógyszertámogatás reformja.
A helyet és az időpontot is Ön választhatja meg. S miután tudom, hogy 2006 óta menekül az ilyen viták elől, az ügy fontosságára tekintettel még azt is elfogadom – ha Ön nem mer kiállni ellenem –, elküldheti az egyik alelnökét is.
Várom válaszát!
Üdvözlettel: Vona Gábor
„Mi Európa szívéhez akarunk tartozni, oda ahol Franciaország és Németország van! Nagyonis érdekeltek vagyunk a visegrádi együttműködésben, de számunkra létkérdés az Európai Unió!”- hangsúlyozta Robert Fico szlovák miniszterelnök.
Szlovákia Csehországgal, Lengyelországgal és Magyarországgal együtt tagja a visegrádi együttműködésnek. Ezek az államok elutasítják, hogy migránsokat vegyenek át más uniós országoktól, ahogy ezt Brüsszel szeretné. Őket figyelmeztette Macron francia elnök júniusban a brüsszeli EU csúcson :
„az EU nem szupermarket, ahol mindenki a tetszése szerint válogathat!”
Orbán Viktor magyar miniszterelnök erre akkor úgy reagált, hogy „Macron még új fiú az EU-ban”. A franciák viszont arra játszanak, hogy a visegrádi együttműködés államai megosztottak. Robert Fico szlovák miniszterelnök például befogadott száz migránst Görögországból és Itáliából noha korábban semmiképp sem akarta elfogadni ezt. Ezt látva Macron tudatosan mellőzi Magyarországot és Lengyelországot. De mit ér el ezzel?
Macron távlati célja az eurozóna együttműködésének az elmélyítése. Most viszont Közép és Kelet Európában egy olyan francia elképzelést akar elfogadtatni, melyet az egykori szocialista államok egységesen elutasítanak. Ez pedig a szerződéses munkavállalók ügye. Ez azt jelenti, hogy a közép és kelet-európai munkavállaló a saját államának feltételei szerint vállal munkát egy másik uniós országban.
Ezt szociális dömpingnek tartják Párizsban jogtalan előny szerzésnek a munkaerő piacon.
A közép és kelet-európai államok viszont arra hivatkoznak: az EU garantálja a szabad munkavállalás jogát bármelyik tagállamban. Az érintett országok épp ebből a hátrányos helyzetből akarnak előnyt kovácsolni, az alacsony bérekkel és szociális juttatásokkal lenyomni a nyugati vetélytársakat. Az EU munkavállalóinak mindössze 1%-a van ilyen helyzetben, de a franciáknak ez is sok. Kezdetben azt szeretnék elérni: maximálják egy évben az ilyen típusú munkavállalás lehetőségét.
Igazában persze ez csak a jéghegy csúcsa. A franciák harmonizálni kívánják az adók, a bérek és a szociális juttatások rendszerét az Európai Unióban. Ezt már Sárközy elnök felvetette, de egységes elutasításba ütközött az unió keleti államaiban. Az igazi szociális dömping ugyanis az, hogy a gyárakat nyugatról keletre telepítik az olcsóbb munkabérek miatt. Macron elnök saját szülővárosában is szembesült ezzel a problémával: az ott működő amerikai cég áthelyezi a termelést Lengyelországba! A francia elnök megígérte: rendezi ezt a problémát.
Mindenesetre azokkal az államokkal keresi az együttműködést az unió keleti részén, melyek nyitottak Brüsszel irányában. Szerdán Salzburgban az osztrák, a cseh és a szlovák vezetőkkel tárgyal. Csütörtökön Bukarestbe, pénteken Szófiába látogat. És Budapest? Most Varsóval együtt kimarad. Elvben van megállapodás Macron budapesti útjáról, de ezt egyelőre még nem erősítették meg…
ki
Ez a szó (név) napjaink mumusa a hazai „baloldalon”. Már-már a mindennapi antiszemitizmus és homofóbia kulcsszava. A magyar („baloldali”) nekrológokban nem a választási tanácsadó érdemei, történelmi jelentőségű újításai és annak értékelése áll, hanem a gyűlölet, hogy Orbánt szolgálta, a Fidesz sikereit segítette. Kiváltképp azt kifogásolják, hogy „zsidó” létére antiszemita elemeket vitt választási kampányába, valamint nyíltan vállalt homoszexualitása ellenére homofób elemek is helyet kaptak sikeres kampányai érdekében.
Ez a két (állandóan visszatérő) megbélyegzés egy demokratikus társadalomban nem lehetne érv, hiszen senkinek sem lehet (illik) felróni származást, szexuális irányultságát.
Magyarországon ez nem számít, a „baloldal” másról sem szól, mint Orbán és a Fidesz szapulásáról. Alternatívát, kiutat, valós változást eddig képtelen volt felmutatni a sok apró pártra szakadt „baloldal”-nak nevezett formáció, kiknek szavazati támogatottsága (2010 óta!) vetekszik a Jobbikkal.
Olvasom a „baloldali” megmondó emberek nyilatkozatait a halálhírrel kapcsolatban. Gonosz, a legenyhébb kifejezés. Van, aki a pokolba kívánja. Úgy képzelik, hogy a gyűlöletbeszéd dominánssá válása, a menekültek elleni, vagy a Soros György elleni kampány egyaránt Arthur Finkelstein lelkén szárad. Vannak, akik tovább lépve megideologizálják: „Nem a tanácsadó a hibás (a főmumus), hanem az, aki tanácsait megfogadja” (ergo Orbán Viktor). Ezzel kapcsolatban két dolog jut eszembe:
Finkelstein módszere különben igen egyszerű. Felismerte, hogy a hagyományos választási kampány, – a saját tábor, párt „fényezése” – elavult.
Ehelyett Finkelstein azt állítja, hogy a negatív kampány, az ellenfél lejáratása eredményesebb út. Nem az a meggyőző, hogy én milyen szép, okos vagy jó vagyok, hanem annak bizonyítása, hogy az ellenfél sem szebb, okosabb vagy jobb. Sőt ellenkezőleg, sokkal csúnyább, butább és rosszabb. Ennek a stratégiának az alapja az ellenfél (no meg a szavazók) alapos megismerése. A rendelkezésre álló közvélemény-kutatásokból kiszedni, kiszűrni és kikövetkeztetni a szavazók társadalmi, pénzügyi és érzelmi szükségletét. Mik azok a dolgok, amik hiányoznak a célcsoport életéből? Vagyis ismerni azt, amit a hagyományos kampányokban a képviselőjelöltek ígérnek, – de a lakosság is tudja, hogy a „politikusok hazudnak, úgy sem tartják be szavukat”. Ezen alapul Finkelstein stratégiája. Az ellenfél gyenge pontjainak kifürkészése, és azt úgy beállítani, (sokszor elismételni), hogy azt bizony az ígérgető jelölt úgysem tudja betartani.
Ezen alapult Netanyahu győzelme is. Ráadásul izraeli tanácsadása volt az első Amerikán kívül. Héberül nem tud(ott), helyismerete is minimális volt, mégis felépített egy stratégiát, ami győzelemre vitte a Likud-párt vezetőjét. Netanyahu egymás után háromszor nyert az izraeli választáson, most tölti hivatali idejének negyedik időszakát.
Egy dologról mélyen hallgatnak Finkelstein magyar bírálói, szakértőkként tetszelgő magyarázói:
tanácsaival Amerikában csakis, kizárólag a Republikánus pártot támogatta, viszont sohasem vett részt elnökválasztáson!
Mindig csak egy-egy helyi, a demokratákkal szemben hátrányban lévő szenátort, szövetségi állami helyi politikust segített (sokszor lehetetlen helyzetből) a választások megnyeréséhez.
Mindig háttérben maradt, ezért sokan „titkos” tanácsadónak tartják. Saját bevallása szerint ő úgy működik, dolgozik, mint egy színműíró vagy egy rendező, a siker, a „rivaldafény”, a főszereplőé, azaz a politikusé. Elvégre ezért fizetik. (a rossz nyelvek szerint 1.000.- dolláros órabére volt).
Csak zárójelben, szombaton, azaz „sábesz”-kor (sabbat) halt meg. Erre sem tértek ki magyar méltatói. Ha egyáltalán voltak ilyenek.
Nyugodjék békében.
Stephen Elekes
A The Washington Post közölte a család levelét, amely tudtul adta, hogy a kampánygurut hosszan tartó súlyos betegség után otthonában, Ipswitchben érte a halál.
„Nixon mellett tanulta a szakmát, ő tette szitokszóvá a ‘liberális’ jelzőt, és ő a szellemi atyja az izraeli közép- és szélsőjobb kormányszövetségének is. Az amerikai tanácsadók legszűkebb élvonalához tartozik, és a negatív kampányok keresztapjaként ismert a Fidesz első számú politikai stratégája” – írta róla 2013-ban a Magyar Narancs.
Finkelstein 2008-tól segítette a Fideszt, elsőként az abban az évben tartott népszavazási kampány kommunikációjának az előkésztésében vállalt vezető szerepet.
Jól ismerem őt, nagyon kiváló és elismert szakember
idézi Orbán Viktor 2015-ben Finkelsteinről az RTL Klub Híradójának mondott véleményét a HVG.hu Orbán akkor azt is mondta, hogy nagyon gyakran van kapcsolatban a tanácsadóval. Havasi Bertalan szóvivő ugyanakkor azt állította, hogy sem a miniszterelnök, sem a Miniszterelnökség nem áll vele munkakapcsolatban. Habony Árpád ugyanabben az évben alapított közös céget Finkelsteinnel.
A nevezetes G-nap óta mindenki azt találgatja, hogy kinek a győzelmével ér véget a gigászok háborúja. Mert az, hogy Orbán Viktor, valamint egykori szoba- és üzlettársa nem cicaharcot vív egymással, az mára már teljesen nyilvánvaló. Életre, halálra megy a háborúskodás, s bár volt idő, amikor még vissza lehetett volna csinálni, a harcoló felek mostanra már minden hidat felégettek maguk mögött.
A háború eddig nagyjából abban a mederben zajlik, ahogyan az ismert erőviszonyok alapján várható volt. Orbán hadai győzelmesen törnek előre, hiszen nála a hatalom: rendőrség, ügyészség, bíróság. Simicskának marad a nyilvánosság, pontosabban a nyilvánosságnak az a része, amelyet nem tudtak elvenni tőle. A G-nap óta 180 fokos fordulatot vett Hír TV és Magyar Nemzet az ő szolgálatában áll, és megváltozott híreikkel rendre borzolják Orbán és környezete idegeit. A Metropolt viszont tavaly elvették tőle, és ebben Tarlós István főpolgármester is segített Orbánéknak, miután a főváros nem újította meg az ingyenes lappal a szerződést, s helyette Habony Árpád Lokál néven futó projektjét favorizálta.
Érzékenyen érintette Simicskát az is, hogy Magyarország korábban legsikeresebb építőipari cége, a tulajdonában álló Közgép is komoly vereségeket szenvedett. S bár bírósági végzés mondta ki, hogy a Közgépet Orbán és Simicska összeveszése után törvénytelenül zárták ki a közbeszerzésekből, a cég továbbra sem tündököl, és a korábbiakhoz képest nagyságrendekkel kevesebb megrendelést kap.
Az Orbán-Simicska szembenállás legújabb terepe a plakátháború. Az ezzel kapcsolatos, a Fidesznek kedvező törvényt néhány hete fogadta el a parlament fideszes többsége. Kis trükközés is kellett hozzá: az eredeti jogszabály módosítása ugyanis kétharmados többséget követelt volna, ám miután ez nem jött össze, a kormánypártok olyan formában nyújtották be újra, amelyhez már az egyszerű többség is elegendő volt.
S bár a plakáttörvénnyel Orbánék látszólag nyerő helyzetbe kerültek, elképzelhető, hogy éppen ez lesz Simicska Lajos csodafegyvere. A MAHIR Cityposter plakáthelyei ugyanis Simicska Lajos tulajdonában vannak, s bár ott pártok nem hirdethetnek, magánemberek a társadalmi célú hirdetéseiket elhelyezhetik rajta.
S itt kúszik be – bármennyire is furcsa, – a képbe Gyurcsány Ferenc. A volt miniszterelnök, a Demokratikus Koalíció elnöke április óta adagolja – egyelőre csak kicsinyke cseppekben – az ország közvéleményének az információt. Jelesül azt, hogy gyanúja szerint Orbánnak Svájcban titkos bankszámlái vannak, ő a saját szemével látta az állítólagos számlák másolatait, s valaki felkínálta neki, hogy megfelelő összegért ezeket a számlakivonatokat a rendelkezésére bocsátja.
Gyurcsány Ferenc ugyan még tartozik e kijelentés igazságtartalmának bizonyításával, és emiatt sokan úgy gondolják, hogy blöfföl, a volt miniszterelnök időről időre újabb információkkal áll elő. Legutóbb például azzal, hogy hozzávetőlegesen egymillió euróért megvásárolhatja egy ismeretlentől Orbán állítólagos svájci bankszámláinak kivonatait. Az üzletet bármelyik nap nyélbe üthetik, Gyurcsány már csak arról szeretne megbizonyosodni, hogy a dokumentumom valódiak.
S bár a közvélemény még ott tart, hogy Gyurcsány valószínűleg blöfföl, nem kizárt, hogy Gyurcsány már csak a kedvező pillanatra vár, hogy a megvásárolt dokumentumokat nyilvánosságra hozza. A legalkalmasabbnak (és a legstílusosabbnak) erre a szeptember 17-i nap kínálkozik. 11 évvel ezelőtt, 2006-ban ugyanis ezen a napon hozták nyilvánosságra az elhíresült őszödi beszédet, mely utóbb nemcsak Gyurcsány Ferenc és a baloldal, de egész Magyarország később sorsát is meghatározta.
Itt találkozhat a Gyurcsány által beígért bankszámlakivonatok ügye azzal, hogy Simicska Lajos állítólag elszánta magát a végső leszámolásra. Úgy tudni, hogy az eddig többnyire védekező harcmodorban játszó nagyvállalkozó ősszel totális ellentámadásra készül. Akár az atombombát is ledobhatja Orbánra, vagyis, az általa tulajdonolt plakáthelyeken óriási méretben közzé tenné Orbán állítólagos svájci bankszámláinak kivonatait.
Ha ez így van, akkor erről nyilván Orbán környezetében is tudnak. Ennek élét próbálja a kormányzati kommunikáció elvenni azokkal a híresztelésekkel, hogy mozgalmas, forró ősznek nézünk elébe, s nem csupán békés tüntetések, de zavargások is előfordulhatnak.
Láttunk már ilyet Magyarországon. Nem is olyan régen: 2006-ban és 2007-ben forrongott az utca. Igaz, akkor Orbán Viktor és a Fidesz volt ellenzékben…
